Bűntudat

Nem tudom mindenki így van-e, de nekem (lehet mert első gyerek), folyamatos hibázások sokasága a gyereknevelés. Alapvetően meghallgatok mindenkit tanácsokat illetően, de végül csakis az ösztöneim után megyek. Arról lemondtam már régen, hogy tökéletesen csinálni, hiszen az eleve lehetetlen lenne, hiszen nem főállású anyukaként vagyok itthon, hanem dolgozó nő + anyukaként, de mai napig is vannak dolgok, amiket utólag jövök rá, hogy "elbsztm". Most ilyen az egyik tejpép, amit vígan iratok fel a dokival, hónapról hónapra és adom Marcinak (mert amúgy imádja) a Nestlé - SINLAC... erre ma kiderül számomra, hogy tele van cukorral. Totálba elszégyelltem magam, mert tudnom kellett volna, meg kellett volna nézni, és ráadásul azóta azt is tudom, hogy van hozzáadott cukor nélküli verzió is (Milumil). Úgyhogy most szépen lehet lejönni róla.

57-esek klubja

Norbi Update ügy margójára :D

Beléptem. 57,9 kg.
Nagyon szépen haladok. Lassú fogyás, egészséges táplálkozás. Tegnap jöttem rá, hogy ebben az évben még nem ettem semmi édességet, se cukor, se csoki. Messziről indultam, de úgy haladok, ahogy kell, és hogy hol a vége? Azt nem tudom még, a lényeg, hogy ne nézzek ki úgy mint egy beteg, tehát ha 52 kilónál már túl ráncos és összeesett lennék, akkor nem megyek el addig. A tükörképem már most sokkal pozitívabb, mivel én a fejemen látom legelőször a hízást és azt utálom.
Most rendeltem hyaluronsav tabit és kollagént újra, nekem nagyon bejönnek így tabletta formában (hyaluronsavat egyszer már rendeltem biotechből kisebb dózisban és nagyon látszott). Igazság szerint a bőröm minősége sztem kb 5 évet fiatalodott, ez ugye ebben a korban már fontos tud lenni. Azt is nemrég realizáltam, hogy vészesen közelítek a 40 felé (37 leszek febr 9-én), rohamléptekben mennek az évek, Martin már 9 hónapos, ez annyi, mint amennyit összesen terhes voltam.

Visszatérve ahogy fogyok le, a császár sebem egyre érzékenyebb. Kitapintható a belső "vágás". Hát igen, ez kétségtelenül azért egy durva vágás, ha csak abba belegondolok, hogy az összes izmot keresztbe elvágták, és mondanom sem kell, hogy felette egy másfél centis sávban azóta se érzek... talán mostanában kezd valamennyire minimálisan visszajönni az érzés (de azt olvastam, hogy ez kb 1 év, és nem is mindenkinek tér vissza). Illetve az időjárás változásokat is érzi rendesen.

Nincsen sok mély gondolatom, én csak nyugira és szabadidőre vágyom már, meg persze, hogy a gyermekem és férjem mindig boldog legyen. Az már biztos, hogy a legnagyobb érték az idő, és ez senkinek sem végtelen. Jó lenne kihasználni. Jó lenne 45 évesen nyugdíjba vonulni és csak élni. Ez a legnagyobb vágyam, nem lehetetlen, de feltétele, hogy a tavalyi tempót kell végig nyomni addig, egyelőre megy, aztán persze minden folyamatos változásban van.

Minőségi idő

Nem sok újévi fogadalmam van, de egy biztos, és erre nagyon nagy szükségem van, ebben az évben sokkal több "énidőt" szeretnék. A tavalyi évem ilyen szempontból mintha nem is lett volna, dehát azaz év nem is rólam szólt, viszont szeretném, ha ez idén kicsit kiegyenlítődne. Diétám nagyon jól halad, már az ötvenesek klubjában indítottam az évet (58,9 kg most), bár még távol a végső céltól, dehát ez nem is megy gyorsan nálam. Jó volt, hogy a karácsonyi időszak alatt voltak szabad pillanatok. Igazából nekünk nagyon hiányozna egy olyan nagyszülő, aki jelen tud lenni ITT és néha átvenné tőlünk néhány órácskára Marcit. Ha én ugye nem dolgoznék, úgy azért más lenne a szitu, de így rettenetesen nehéz. Na meg persze az állandó kérdés, ami mostmár hónapról hónapra egyre jobban nyomaszt a lakás kérdés, emiatt én nagyon teperek, de azért ez nagyon nagy projekt, és csak kicsi léptenként tudunk benne haladni. Úgyhogy ez az év megint nem a kirobbanásról fog szólni. Tegnap volt némi nemű feszülés melóban már, ami 2 a két hetes álomvilágból gyorsan visszahúzott. Nem baj meg semmi ilyesmi, de azért jól esett volna egy kicsivel kellemesebb indítás, de azóta amúgy nem panaszkodom.

Nézegetem a telkeket folyamatosan, de egyelőre nem látok igazán változást tavalyhoz képest, illetve nagyon kevés telek opció van, így látom pontosan, hogy ez a része nehezebb lesz, mint maga az építkezés. És azért ezen sok múlik. Szoktunk járkálni itt a 16. kerületben, néha eljátszom a gondolattal, hogy esetleg nem ikerházat építeni, hanem önállót... de hát ehhez egy nagyon nagy szerencse is kéne. Egyelőre mindenképpen az ikerház opció a fő irány.

Ezt a postot már harmadik nekifutásra írom, mindig ugyanígy kora reggel kezdem, és végül sehogy sem tudom befejezni, most azért keltem fel ilyen korán, mert már megkaptam a jó kis naptáramat meg pénzügyi tervezőt, de nem nagyon volt még idő a pontos tervek kidolgozására... majd most :)

Elkezdtünk nézni két sorozatot, így van ilyen esti lazító most már Marci elalvása után. Nagyjából 2 szabad óra, és ez olyan jó. Jó, hogy tér belém vissza régi önmagam, de ha szívemre akarom tenni a kezem, már nagyon várom azt az időszakot, mikor már kicsit lehet lazábban is felügyelni Marcit, mikor már tényleg önállóbb lesz.

Marci lassan 9 hónapos. Vele minden oké. Mozgásfejlődése nem igazán élen járó, mégcsak most kezd mászni (még csak négykézláb áll fel, nem indult el). A Dévény tornászunk kijelentette, hogy hipotón. Ami nem baj persze, csak azaz eredménye, hogy az egészséges intervallumoknak nem az elején  csinál dolgokat, hanem inkább a végén. Ez egy adottság, nincs semmilyen összefüggés semmilyen értelmi vagy ügyességi kérdésnek, pusztán arról szól, hogy mivel lazábbak az izmai, így neki ez nehezebb és jobban ki kell gyakorolnia egy-egy mozgás formát, cserébe később sokkal hajlékonyabb lesz például (szerintem én is ilyen lehettem, de erről anyukám nem tudott nekem már infókat mondani). Így a tornászunk javasol neki majd sportot, pl karatét, vagy olyan sportokat, amik szimmetrikusan mozgatják... akár úszás is lehet.
Nagyon jól eszik. Nagyon jól alszik (este 8:30-6:30-ig kb). Két olyan pont, ami másnál problémás lehet. Illetve beszédfejlődése szerintem jó indult, mert kb 2 hónapja mondja már "babababa".