Az évnek azon szakasza...

....mikor minden a helyére kerül.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ez tényleg így is van. Elfogytak a munkák, napok óta csak ünnepelünk, és vendégezünk. Még olyanok is megfordulnak nálunk, akik Angliában élnek... sőt még olyan is, aki valahol Peru környékén hajózik. Otthon nem sok időt töltöttünk, de azt intenzíven. Idén először képeslapokat is készítettem, remélem eljutnak már végre a címzettekig... sajnos a posta hiába adtam fel még karácsony előtt 2 munkanappal, nem kézbesítette eddig őket.

Voltunk kisunokatesójánál is (pontosabban másod unokatesójánál... Marci 8 hó, Dorka pici másfél)

Lassan elengedjük ezt az évet. Csodálatos, ugyanakkor nagyon fárasztó volt. Most így visszagondolva csoda, hogy nyáron nem kattantam meg, túléltem a nehéz részét. 36 évesen anya lettem... azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, hálás vagyok.

Diétázom továbbra is (karácsonykor 2 napot hagytam ki), nagyon lelassult az alakulás és a két nem diétás nap nagyon visszavetette, mert ugye diéta közben fokozott a hízás veszély, ha kicsit megbillen az ember. Most úgy látom, hogy ha ebben a tempóban haladok, akkor nyárra leszek kb meg. De ez is a célom kb.

Tegnap bejelentkeztem szemműtétre, ugyanis úgy néz ki, hogy Marci szoptatásának végérvényesen vége. Nos úgy néz ki, hogy még erre is várni kell, mert 3 hónap míg kiürülnek a hormonok teljesen, így újra kell majd jelentkeznem az alkalmassági vizsgára, de addig is fogok kapni valamilyen tájékoztatót postai úton. Kissé félek tőle, mert azért na... mégis csak a szem. Lassan, ha lejártak az ünnepek fogászatra is bejelentkezem fogszabályzó ügyben... persze a két még bent lévő bölcsesség fogam szinte rettegésben tart, mert tudom, hogy azokat el kell távolítani, és az előző kettő eltávolítása mind testi, mind lelkileg brutális trauma volt (nem beszélve, hogy egy hónapig elég rendesen fájt). Eleve jó lenne valahogy altatásban, mert ráadásul az alsó teljesen bőr alatt van, szóval azt kb ki kell műteni.

BÚÉK, sztem idén már ne fogok tudni írni, jövő évre hasonlókat kívánok! Több barátunknál is várható babaáldás, úgyhogy nekik külön előre is sok-sok erőt kívánok :)

Szülés után a test

Konkrétan megfogalmazódott bennem egy gondolat. Ami szintén olyan, hogy közhelyként hallunk róla mindenhonnan, de valójában mélyen szar ez a része. És ez pedig a test visszaállítása a régi kerékvágásba. Biztosan vannak persze olyan nők, akiknek automatikusan visszalaposodik a hasa, és semmi nem látszik abból, hogy előtte albérletet adott a pocakján egy babának... de nálam ez nem így van. Nálam olyan testi változások álltak be, mint azelőtt soha. Ha még egyszer terhes lennék, én biztosan az elejétől figyelnék, hogy valahogy ne hízzak sokat, csak amennyi a baba (plusz magzatvíz stb). Most nem mértem meg magam pontosan, de sztem kb 8 kiló felesleg lehet rajtam a tavalyi súlyomhoz képest. És míg zajlik a szoptatás nem is igen lehet fogyózni, mert a tej egyből csappan. Ennek ellenére én most nekiálltam egy visszafogottabb, vagyis jobban mondva cukormentes életvitelnek, és persze kevesebb a mennyiség is, így nagyon bízván, hogy mostmár kezdenek indulni a dolgok lefelé, mert én így bizony nem érzem jól magam. És szakmailag az önbizalmam rendben van, de mint nő az önbizalmam kb a béke feneke alatt. A szoptatás csodálatos dolog ilyen testi lelki kötődés téren, de míg tart, addig gyakorlatilag egy vegetációs időszakban vagyunk. Se diéta, se gyógyszerek, és bizonyos kajákkal, kávéval is csínján kell bánni. És azért ebben 8-10-12 hónapot végig vinni nem olyan kevés. Nekem konkrétan emiatt van parkolón a szemműtétem, a fogszabályzóm is.

Viszont mivel most második nekifutásra álltam neki folytatni ezt a postom, így látom egy hét utáni változásokat. Egy hete diétázom és valami brutál mennyiség lement már. Szinte tudom azt mondani, hogy egyharmada annak, amit le akartam adni. Még nem állok mérlegre, azt megfogadtam, hogy majd csak újévtől, de az biztos, hogy nagyon látszik, és kizárólag hasról. Marcit még úgy ahogy tudom is szoptatni, szóval még ezen oldalról sem gáz. Mondjuk valami biztosan változott, mert Marci már este nem tud belealudni a szopcsiba, úgyhogy vagy a minőség vagy a mennyiség másabb mióta nem fogyasztok cukrot/szénhidrátot, de az is lehet, hogy csak ennek jön el az ideje, mert a szervezetem már egyébként is visszaállt a régi kerékvágásba, így ez is kiválthatja (megváltoztak a hormonok).

Úgyhogy végre van egy kis előre mozdulás, aztán remélem jövőre visszakerülök a régi formámba és futkározni is vissza tudok állni, mint azelőtt.

Évvégi leltár 2019

Arra gondoltam elkezdem összeszedni a gondolataimat, mert nem biztos, hogy lesz rá időm később. Alapvetés, hogy alapokra sincs időm. Így például nem voltam esti programon kb ebben az évben, blogolni, telefonálni nincs időm... és ha van is két percem, akkor is célirányosan haladok. Ez van, ez egy nagyon intenzív időszak, és az egész évre ez volt a jellemző. Marci érkezése a legszebb dolog volt életünkben, ugyanakkor nagyon sok áldozattal is jár. Így kezdem is ezzel, hiszen ez volt ennek az évnek a legfontosabb, mondhatni csúcspontja... sőt, ha azt veszem, egész életemnek csúcspontja... ja meg az esküvő is... dehát ebből is látszik, hogy majdnem eszembe se jutott, hát kb ennyire meghatározó. Fontos dolognak tartom a házasodást is, de nem tudok sokat pörögni a témán, a gyűrűm pontosan elmondja azt a jelképet, amit jelent. Ott van velem, jelzi, de igazából nem befolyásolja az életem semmilyen irányban. A családnak a jelképe inkább, ami meghittséggel tölt el. Visszatérve Marci születésére, életem legfurcsább napja, mely nem is indult úgy, hogy ott éjszaka egy szülés fog bekövetkezni. Simán azt hittem megvárjuk a császár időpontját. A szülésem élményét továbbra se szeretném taglalni, mert volt ott minden, amit inkább ne bolygassunk. Aztán érkezett a maratoni nem alvás időszak, illetve beletanulni egy kicsi baba gondozásába. Ma már mondhatom, hogy 1000 közül is felismerem a hangját és különböző hangfekvéseit, hogy mikor mit szeretne. Aztán a nyár nekem nagyon sok munkával telt. Eleve marha nehéz egyszerre babát nevelni, és közben dolgozni is, a mai napig nem tudom, hogy ez hogyan sikerül, de én vagyok az élő példa, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Céljainkhoz persze sokat közeledtünk, sőt elmondhatom már most novemberben, hogy rekord évem van munkaügyben (pedig még egy hónap vissza van). Jövőre szeretném, ha sikerülne eljutni addig, hogy esetleg egy telket megvegyünk. Illetve nekem szemműtét és fogszabályzó, és mindegyikhez ragaszkodom, illetve egy jó diéta és sport. Idén is elkezdtem már újra, de sajnos nem igazán voltak sikerek és inkább most még nem erőltetem, úgy voltam vele, hogy semmi életem nincs, most még nem tudok a szabadidőmben is szenvedni, erőlködni.
Szeretnék jövőre kicsit több szabadságot, kicsit több énidőt, kicsit látni a világból, kicsit többet találkozni barátokkal, kicsit többet Zsoltival is minőségi időt tölteni. A mi családunk teljes, most legalábbis ezt érzem. Minden figyelmünk Marcin, testileg lelkileg sokat próbálunk adni, persze még nem igazán a nevelés ügyben, inkább csak a szeretet éreztetése, hogy mindig számíthat ránk, mi mindig mögötte állunk. Szeretném, hogy ő kiegyensúlyozott fiú legyen, és hogy szeresse az embereket, vidám legyen és minden apróságnak őszintén tudjon örülni. És persze ha lesz bármilyen ötlete, projektje, akkor mi ott vagyunk, ha kellünk. Mikor arra gondolok, hogy 1-2 év múlva milyen lesz majd a karácsonyunk, mikor már majd ő is megéli az ajándékozás élményét, olyankor nagyon boldog vagyok, ezek a pillanatok valahol az élet értelme szerintem.

A szívfájdalmam csak az , hogy megint elment egy év az életből és nekem ebből irtó sok volt a munka, ami tulajdonképpen az értékes idő pazarlása.

Összességében mégis azt mondhatom, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék, mindenem megvan, ami számít és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű kis emberke lépett az életünkbe. Ennél rosszabb évünk sose legyen ezt kívánom... és persze kíváncsian várom a következő évet, mit tartogat nekünk.

Hétvégén feldíszítem a lakást, és indulhat a karácsonyi feeling :) Ajándékok már jórészt kipipálva :)

#6monthsold avagy fél éves lett Marci

Telik az idő. Ma reggel már korán kezdtem a virrasztást, mert hát még mostanában is éjszakázgatunk néha, átnéztem a terhességem heteit itt a blogomon és gondoltam írok egy összegzést az elmúlt hat hónapról. Nem csak baba ügyben, hanem úgy általánosan mit/hogyan élünk meg, hogyan változott a kapcsolatunk. Kezdem is az utolsóval. A baba érkezése megterheli a kapcsolatot. Ezt már hallottam másoktól is, amikor is azt gondoltam, hogy jó jó, de a miénk teljesen más. És ez így is van, de azért mégis. A folyamatos éjszakai kelések a legszebb álmodból, a folymatos jelenlét, hogy nem csinálsz azt amit akarsz, hogy semmire nincs idő, nekem a munkahelyi határidős stresszeim igenis kivetülnek. Egész nap együtt vagyunk és ez kihat. A szeretet nem változik, de az apró figyelmességek múltak, hiszen nincsen rá idő. Mióta megszületett Marci egyetlen esti programunk sem volt (hiszen minden este séta, fürcsi, szopcsi, alvás a program). Hiányzik a törődés, hogy a lelkem is ápolva legyen. Persze a világon a legboldogabb vagyok, mert itt van nekünk kicsi manó, de akkor is. Ahogy olvasom a blogom vissza olyan, mintha eltűnt volna az életünk. Ez lelkileg akaratlan megérződik azoknál az embereknél szerintem, akik érzékenyebbek, mint mondjuk én. Így ez lenne az egyik tanácsom, aki még nem szült, hogy erre készülni kell, mert könnyen áteshet depresszióvá, illetve még nem vagyunk ebben a stádiumban, de később (ha Marci már nem igényel 0-24-es folyamatos melót) ezzel dolgozni kell és megpróbálni visszaállítani. Zsuzsi barátnőm szerint ezt vissza lehet állítani, csak tényleg az időn múlik, hogy legyen kettőnkre.

Egyébként ez a fél év egyben végig suhant. Napirendekkel és napi csodákkal. Marci már vígan fordul jobbra/balra, kúszni most kezdeget. Mosolyra mosollyal reagál. Imádja a tejpépet és nagyjából ezzel felütve minden gyümit meg tud enni. Simán még nem nagyon tetszik neki se a gyümi, se a zöldség. Szoptatás még mindig van... talán 1 vagy 2 étkezés van kiváltva rendes kajával. Az altatás néha okoz meglepetéseket, néha ő elaltatja saját magát (és nem csak szopizva alszik el). Végre elkezdte megszeretni a babakocsizást, mi több néha el is alszik, ugyanígy a kocsiban. Mindenkire mosolyog, ezért úgy láttam, hogy mindenkiből pozitív reakciókat vált ki. Fogak még nincsenek. Súlya most haladta meg a 7 kilót és 67 cm magas volt egy hete. Értelme napról napra összetettebb, már-már egy két nagyon egyszerű következtetést is össze tud kombinálni (azaz van már némi logikája). Imádja a zenét (meg a videókat is imádja), zenével szinte minden helyzetben meg lehet nyugtatni.

Ez mind nagyon jó érzés. Mindig vannak félelmeim, hogy valamiben lemaradt a kortársaitól stb, de aztán eddig még mindig behozta magát, ha volt ilyen. Élen alapvetően semmiben nem jár.

Az éjszakák. Na ez az a pont, amiben amilyen gyönyörűen indultunk, úgy megváltozott. csak hogy a lehető legdurvább nehézsgeken kelljen átmenni. Napi 2x kelünk minimum éjszaka, de van olyan, hogy többször. Múlt héten volt olyan, hogy éjszaka kettőtől talpon voltam. A kialvatlanság brutális. Elkezdtem kb egy hónapja relatív nagy dózisban kollagént szedni, mert azt olvastam, hogy csodákat tesz az öregedés külső tünetei ellen is, illetve nagyon jót tesz belsőleg is az ízületekben, illetve sejt megújulásban.  Ez egyértelműen így is látszik, már látom magamon a különbséget.

Célok: Jelenleg egy bizonyos túlélő időszakban vagyok. Kicsit várom, hogy visszakapjam az életem (egy kis szabad részét), illetve hajtok, hogy bele tudjunk vágni a házprojektbe. A héten majdnem rácsaptunk egy lehetőségre... de aztán az ész visszahúzott :)

Semmi.

Az életem egy folyamatos körforgás, to do list pipálgatás. A heteim abból állnak, hogy hajnaltól a munkában próbálom behozni magam... van, hogy nap végéig sikerül, van, hogy több napra is alá csúszok. Az ügyfeleim, ahogy beszélek velük, elégedettek... nem látják, hogy ezért én brutálisan megdolgozom. Voltam bent fő ügyfélnél, és megkérdezték, hogy hogyan csinálom ezt? Észre se vették, hogy szültem és hogy van gyerekem. Hááááát ilyenkor szívesen nekizúdítottam volna, de csak annyit mondtam, hogy nehéz és jó a csapatom itthon. Ami igaz is. Ez az egyetlen módja, hogy ez így kivitelezhető legyen.

A gyerekembe egyre szerelmesebb vagyok. Ez tényleg úgy van, hogy az embernek a sajátja a leggyönyörűbb. Betöltötte az 5 hónapot, elkezdtük a hozzátáplálást is. Nagyon cukimókus, ahogyan eszik, illetve ahogyan meglátja, hogy tejpépet keverek neki, már mosolyog is... mondjuk nem csoda, mert így felnőtt fejjel is marha finom :)

Most hétvégén megpróbálom összeszedni magam egy jó kis őszi bevásárlásra. El kell mennem ikeába is, meg egy csomó helyre. Egyrészt várom is, másrészt meg persze ezek mindig ilyen kutyafuttában vásárlások, mert babó miatt nincs időm nagyon hosszan távol lenni.

Egyébként jól érzem magam. Mármint úgy összességében elégedettséget érzek az életem iránt. Persze mindig vannak újabb álmok, illetve célok, meg ugye nem is vagyok jó formában kinézet ügyileg, de amúgy tudom, hogy minden rendben van, normális életem van és mondhatni teljes is. A legnagyobb dolgok már nálam vannak.

Október.. ilyenkor már azt érzem, hogy mindjárt karácsony. Indul ismét a hideg szezon, a teázás, a kuckózás, ilyenkor szoktam átgondolni a céges dolgaimat, hogy esetleg fér-e még bele KTG... és igen, idén még belefér egy új iphone (amit meg is rendeltem) és Zsoltinak egy ipad. Neki ez lesz a szülinapi/kari aji.

Manóka meg új szőnyeget kapott, nagy műgonddal analizálta :)

Majó és a lufi esete

Építkezési információk

A héten voltunk egy megbeszélésen ingatlan építkezés ügyben. Nem most fogunk belevágni, csak iszonyú sok momentumon el lehet csúszni, illetve nagyon kevés infó birtokában vagyunk ahhoz képest, amit tervezünk, és emiatt ezt én nagyon fontosnak tartottam összeszedni a dolgokat, buktatókat. Építkezni szeretnénk, ikerházat. Nem ez a fixa ideánk, viszont ez az, ami határvonalasan elérhető. Először is, nagyon fontos változás lesz jövőre, hogy visszaáll a 27%-os áfa a jelenlegi 5% helyett, ami majd szépen megdurrantja az árakat. Jó lenne, ha még egy évet adnának a főnökék ott fent a parlamentben, de én már nem is reménykedem, hiszen mi nagyjából minden támogatásból kiestünk, ami járhat, így a CSED, így a babaváró hitel (mivel Marci július 1. előtt született 2 hónappal)... szóval számítunk az emelkedésre. A másik fontos változás energetikai szinten lesz. Azaz jövőre már az építkezéseket szigorítják, hogy a megújuló energiák felé haladjanak, így kötelező lesz napkollektort vagy napelemet is a házhoz tervezni. Ezek a változások - erősen tájékoztató jelleggel - kb 30 000 HUF-ot tesznek hozzá négyzetméterenként az építkezés költségeihez. Hát mit mondhatnék, eléggé eltorzult a fejem, mikor a fazon ezekről tájékoztatott. Viszont van jó hír is. Azt hiszem nagyon jó céget találtunk. Már a weboldalukat mikor néztem szemet ütött, hogy több díjuk is van, illetve panaszmentességi igazolásuk, de személyesen még sokkal megnyerőbb volt a pasi. Iszonyatosan up to date volt, nem nagyon lehetett megfogni. Azt mondta, hogy nyugodtan megnézhetjük elkészült házait, több mint 180 van belőle, illetve hogy ez a panaszmentességi igazolás, meg a díjak, ha beérkezne egy panasz, akkor le kellene kerüljenek a webről. Tudom, kicsit sokat rugózok ezen, de nekem nagyon rossz tapasztalataim voltak eddig az építőiparban, és mivel ha eljutunk idáig, ez egy brutálisan nagy projekt lesz életünkben, így nagyon nem mindegy, és innen nézve a referenciákon és ezeken az igazolásokon kívül nincsen semmi a kezünkben. Visszatérve a poénokra. Hogy miért jó, ha ikerházat építünk? Alapvetően tudni kell, hogy a négyzetméter ár ugyanaz... tehát a poén nem itt van, hanem a telekben. A telket mi vásároljuk. Megkaptuk a paramétereket, hogy mekkora a minimum, ami egy ikerházhoz elegendő, és mivel ikerház,  a beruházó a felét megvásárolja, illetve az ikerház másik felét is felépíti és értékesíti. Így tehát, ha jól gondolom ezen kb vagy 10 milliót lehet fogni. A másik, hogy ikerház esetén adnak extrákat, így konkrétan a kerítést és a beállót bónuszként... ez is több milliós tétel volna. Szóval összességében a nagy pozitívum, hogy ők, mint partner nagyon együttműködőek lehetőséget biztosítva a könnyebb cél eléréséhez. Ezenkívül timing és finanszírozás... ez még a két nagyon fontos sarokpontja, amiben nagyon meg lehet csúszni. Itt ez is nagyon baráti módon van kialakítva. Így nagyjából 18 részletre osztva történik a finanszírozás, illetve az építkezés 1 éves intervallumot ölel fel. Csúszás nincs. Plusz infó, hogy amikor esetlegesen feltüntetve látszanak négyzetméter árak, azok mindig nettó négyzetméterárak, azaz a háznak az élettérben lévő négyzetméterre vonatkozik. Ehhez hozzá kell még számolni, kb 20%-ot, amit a falvastagság ad és egyéb dolgok, így jön ki egy 1,20-as szorzóval a tényleges ár. A faszi nem árult zsákbamacskát, ezeket mind levezette nekünk, és így kaptuk meg a becsült értéket 100 m2-re. Szóval a mi feladatunk még mielőtt bármi is történne egy jó telket találni, ez a következő projekt, várni és figyelni, mert mindig jönnek jó ajánlatok. Ja és még egy fontos, hogy nem csak telket érdemes figyelni, hanem lerobbant házat is, mert bontással együtt esetlegesen még mindig jobban ki lehet jönni, mint egy-egy sima teleknél, na meg ugye a helyszíni adottságok lehetősége is így bővül. Szóval várunk és figyelünk mostantól, meg persze én dolgozom tovább és tolom amennyire csak tudom, hogy egyszer ezekből a tervekből valóság lehessen.

#4monthsold

Martin betöltötte a 4 hónapot. Elvileg indulhat(na) a hozzátáplálás, de lebeszélt a védőnő. Azt mondta, hogy még adjunk egy hónapot és akkor szépen fokozatosan lehet indulni. Én meg úgy vagyok vele, ha már ennyit kibírtunk, akkor még kibírjuk. Nekem persze jobb volna, ha minél hamarabb kezdenénk, de semmiképpen nem szeretném magam egóját Marci fölé rendelni, így ha még bírom tejcivel, várunk.

Ettől független én már futogatok. Nagyon nagyon mélyről indulok, de már 3x futottam és tulajdonképpen mégha minimálisan is, de javuló a tendencia.

Igazából nem megerőltetően futok, hanem pontosan ahogyan terveztem, inkább csak kisebb távolságokat, de sűrűbben... és persze jó pulzussal. Minden esetre van honnan menni lefelé.

Manóka 4 hónapos. Nagy fejlődése a hónapban, hogy már tud fordulni elölről hátra, és fordítva, illetve nagyon sokat dumikázik a saját nyelvén. Már érti a rendszereket és tudja mi után mi következik. Őszintén szerintem már érett volna az étkezésre is, ugyanis a kajákat nagyon szépen kinézi már a szánkból. No mindegy... nincs vita, várunk.

Melóim futnak, az 5 napos pihenés nagyon jót tett, főleg a badacsonyi kiruccanás a Laposa pincészetbe, persze tisztán látszott, hogy még Marci nem érett a kirándulásokra (se szopi, se türelem szempontból), de legalább megpróbáltuk és kiszakadtunk. Jó volt, az én lelkemnek kellett. Igazából ezek most a meghatározó dolgok, na meg az ingatlan téma rendületlen, hogy miként is legyen saját házunk, követjük a témát folyamatosan, agyalunk, aztán meglátjuk.... mindenesetre jövő héten, ha minden jól megy, akkor találkozunk egy kivitelező céggel, csak hogy jól elborzasszanak (vagy felvillanyozzanak)... meglátjuk.

Beginning workout

Megtörtént az első futás szombaton. Hát igen... mélyről indulok, vagyis úgy is mondhatom, hogy az elejéről kezdek ismét. Nem voltak elvárársaim, de emlékeim voltak magamról, és így kicsit az embernek gombóc van a torkában, hogy az már minden csak a múlt. Abból most testileg nincsen már semmi. Azt mondják az izmok emlékeznek, hát majd meglátjuk. Eddig két napja pihenek rá az első futásomra, mert annyira durva az izomlázam, hogy tegnap majdnem kiment a lábam magam alól egy lépésnél... nem akart megtartani :D Viszont a pozitívum eddig, hogy szopcsit nem befolyásolta. Manó lassan betölti a 4. hónapot, így lassan a hozzátáplálást is elkezdjük, illetve a mózeskosarat is cseréljük lassan a sportrészre. Innentől lesz majd jó, ha teljesen el tudom engedni a szoptatást is, mert akkor tudom csinálni majd az eddig működő diétámat és sportomat együtt, ami eddig mindig működött. A cél ez (ez tavaly nyári fotó):

Akkoriban ezt egyáltalán nem éreztem vékonynak, sőt ilyen határvonalasnak éreztem, ma már ez lenne egy olyan cél, amit ha egyszer újra elérek, akkor a világ legboldogabb embere leszek. Meglátjuk...

Babucika már nagyon kezd értelmesedni. Egyrészt már gyönyörűen forgolódik (néha pici segítséggel), másrészt meg nagyon nagy dumás (a saját nyelvén persze). Pár nap múlva 4 hónapos és pár nap múlva tudtuk meg tavaly ilyenkor, hogy terhes vagyok... ennyit tesz egy év :)

#3monthsold

Betöltötte Martin baba a 3 hónapot (22-én). Annyira megy az idő. Tényleg igaz, hogy minden pillanatát meg kell élni a babakornak, mert nagyon gyorsan elillan. Lassan egy éve babóca már velünk van, mégha nagyrészt csak a pocakban is volt. Nagyon sokat változik napról napra, egyre okosabb és egyre több dolgot fedez fel a világból. Mostanra már kialakult a napirendünk. Megvan mikor sétálunk és kialakultak már az alvás időszakok és az etetési fázisok. Hála istennek továbbra is csendes, kiegyensúlyozott baba, nyitott, mosolygós.

Bár van egy újfajta kurjongatása, amikor panaszkodik. Nem sír, csak kurjong... olyankor tudom, hogy nincs jó kedve, vagy már fáradt. Védőnő továbbra is figyeli mibe tudna belekötni, kérdezget, hogy ezt vagy azt csinál-e, és teszteli. Persze Marci olyankor nem akarja csinálni, mikor ő itt van (pl hogy nyúl-e tárgyakért), így én most már ilyenkor videókat mutogatok neki, ugyanis rühellem, hogy folyamatosan a fogyatékokat keresi.

Sport. Már nagyon közel vagyok. Mivel semmit nem fogytam már mióta beállt a szülés utáni (sőt szerintem híztam), így az önbizalmam természetesen nulla alatt van, illetve nem érzem jól magam testileg, nem tetszenek a megereszkedett dolgok magamon. Úgyhogy tegnap megvettem már az új futós melltartót is (mert előzőt nagyon bőven kinőttem), meg speckó futós zoknit is. Nagyon készülök. Ez most életem egyik fő projektje, hogyan tudom helyre hozni magam testileg. Most még mindig nyugtatom magam, hogy még nem szabad diétázni, nem szabad sportolni, mert a szopiztatás bánja. Ezt nem tudtam egyébként, hogy ennyire fontos lesz számomra. Mikor a kánikulába kicsit kevesebb a tejem, és felmerül a tápszer, akkor nagyon beszorongok, mert nagyon nem akarom (ezért semmi kockázatot nem vállalok még sporttal). Hiszek az anyatej immunerősítő hatásában, és hiszek abban a kötelékben, ami ilyenkor anya és gyermek között van. Nem véletlen, hogy mikor fel vannak zaklatva vagy sírnak így egyből le tudnak nyugodni (vagy sokszor el is alszanak). Csak hát nehéz. Nekem a munka közben 2 óránként szünetet tartani, illetve ugye a folyamatos időhöz való kötés. A hozzátáplálálás nagy megkönnyebbülés lesz minden téren. 4-5. hónapnál kezdjük. Fogalmam sincs még hogyan. Néha azt érzem, hogy nem vagyok egy ősanya típus. Mikor itt volt pl Dorothy láttam, ahogy ösztönösen szakszerűen fogja meg babócát, nekem ezt meg konkrétan netről kellett kinéznem, hogyan kell. Ugyanígy a fürdetés. Visszatérve nagyon várom már a futást, minden nap az esti sétánál gondolok rá, hogy hogyan fogom, és hogy már mennyire mennék. Most valahogy mindenképpen a sportot érzem fontosabbnak, mint a diétát, mert nem a fogyás a lényeg csak, hanem a visszafeszesítés, meg hogy visszatérjen az erőm, a kondícióm, hogy újra vitális legyek és ha még fogyok is, az csak jó.

Árnyoldalak. Nem tudom, hogy eleget van-e hangsúlyozva, de a szülésnek van még egy olyan árnyoldala, amit valamiért nagyon titkolnak az emberek, ez pedig a párkapcsolat háttérbe szorulása. Kiigazítva saját magam, hallani persze, hogy ilyenkor a gyerek az első és a kapcsolat néha kicsit kileng, csak valahogy sosem hallom konkretizálva, hogy mi is teszi ezt, és hogy mi a megoldás. Nálunk leginkább az megy a kapcsolatunk rovására, ha Marci nyűgös, vagy éppen valami miatt nehezen kezelhető (vagy pl ha az esti altatás nem akar eredményt hozni). Olyankor fogy a türelem és néha elhangzanak olyan mondatok, amik rombolnak. Tudom, hogy rombolnak. Pl Zsolti olyat mond babára, ami nekem fáj. Tudom, hogy nem a babának szól, és tudom, hogy nem is fedi a valóságot, csak ilyenkor belemar a szívembe, én meg egyből reagálva szóvá teszem és egy feszült helyzetben máris ott a felesleges konfliktus. Na ezeket jó lenne valahogy kezelni, hogy ne merüljenek fel, mert nem szeretném az elhidegülést, és ez pl nehéz mert nemcsak az én fejemmel dolgozom ilyenkor, hanem Zsoltién is, és neki úgy átadni az infót, nem mindig tudom, mint saját magamnak. Nincs időm ezeken a szitukon eleget gondolkodni, így még a megoldások is csak ösztönszerűen zajlanak, ami tudom, hogy kevés.

Jövő. Minden postomban szinte érintőlegesen utalok, hogy jövőbeli tervünk házba költözni. Igen, ez hatalmas cél, és rettenetesen sok munka nekem, úgyis mondhatnám, hogy vagy 10 000 layout :D. Jelenleg egyedül keresek és ha majd Zs GYED-et fog kapni, akkor is csak egy alapfizetésnek felel meg, amiből nem lehet spórolni (hozzátenném így is hálás vagyok neki, hogy vállalta ezt a fordított felállást, szóval ez semmiképpen nem szemrehányás), szóval jelen pillanatban a hátamon van minden felelősség, ami sokszor nagyon sok belső feszültséget okoz. Főleg mikor harcolok közben határidővel, időhiánnyal (egyébként emiatt mindenből törekszem a legrövidebb útra, egyszerűsítésre). Sokat kell teljesítenem, és a színvonalam nem csökkenhet. Őszintén? Ember legyen a talpán aki ezt így viszi. Iszonyú nehéz. Sokszor vagyok a képességeim határán. Ezt sosem fogja nekem megköszönni senki, csak én tudom mit vittem végig, sokszor és sokan kérdezik, hogyan tudom ezt így kivitelezni. Hát úgy, hogy jelenleg feláldozom magam, saját életem nincs. Max egy héten 2 óra szombatonként, mikor szolizom és vásárolok. Ennyi, bízom benne, hogy ez most a kritikus időszak (idő szempontjából mindenképpen), és majd helyére kerülnek a dolgok.

Első kiruccanás Martin születése óta

Na igen, ez ám a durva! A leghosszabb út, amit eddig megtettem Marcival csak a kerületben volt eddig, úgyhogy nagy nap történt kisbabánk életében, mert hétvégén eljutottunk a Római-partig (egy másik kerültbe :D ). Igaz az út nem volt túl hosszú, hiszen szoptatástól-szoptatásig tartott, de szinte élmény volt emberek között a kiscsaláddal kajálni. Hát igen egyelőre száraz tény, hogy nem azt csináljuk amit szeretnénk, és legfőbb, hogy nem akkor amikor szeretnénk (míg szoptatok). De szuper volt, még ha rövid is volt! Nem véletlen mondják, hogy mikor megszületik a gyermeked, az idő ténye felértékelődik.

Kisfiamat egyre pasisabbnak látom. Változik folyamatosan és szinte csak a fényképeken látom, mikor visszanézem, hogy mennyit alakul. Továbbra sem tudom kire ütött ez a gyerek, de talán állában/fej formájában/szájában inkább én vagyok. Bár több embertől jött az a visszajelzés, hogy összességében inkább Zsolti, mint én. Franc se tudja.

Közeleg az idő, hogy végre hazamenjünk Stornyára. Már nagyon várom, nagymamim temetése óta (febr eleje) nem voltam otthon.

#2monthsold

Túl vagyunk a két hónapon. Túl egy adag oltáson, a nem kötelező rota oltáson, a védőnői, a gyerekorvosi és az ortopéd vizsgálatokon. Nem mondom, hogy eseménytelen, de jó is ez így, mert nem árt ha doki ellenőrzi, hiszen mi amellett, hogy gyakorlatlanok vagyunk, esetleg hátha nem veszünk mindent észre. De minden oké, egészséges baba ő.

2 hónapos státusz szerint 5600 g, 59 centi. Védőnő szerint magas gyerek lesz, és már most is úgy néz ki, mint egy 3 hónapos a nagyságát tekintve. Hát én azt kívánom legyen igaza. Nyugodt baba továbbra is. Most már az éjszakákat átalussza, nem hasfájós. Mindenki dicséri, hogy milyen nyugodt, nem ordít egész nap, de persze anya-apa ennek érdekében nagyon sokat melózik. Én ilyenkor abban bízom, hogy azért van, mert mi is maximálisan kiegyensúlyozottak próbálunk lenni. Zsoltinak megy, nekem néha a munka miatt kevésbé. Igazából kimerült vagyok. 

Zsolti már tökélyre fejlesztette a Marci szórakoztató eszközeit, én meg jó vagyok a testi fejlesztésben... pl már próbálgat hangokat képezni. 

Nyár. Ez a nyár nekünk egy az egyben off. Mivel én szoptatok, és mivel Marci még nem utazhat hosszabbat, így nincsenek nagy kiruccanási tervek. Emiatt össze is szorul néha a szívem, hogy egy évet kell várni az újabb ilyen lehetőségre, viszont az már biztos, hogy akkor menni fogunk... bárhová.

Közeleg a 3-4 hónap, én már izzítom magam a futás irányába, és ezzel együtt alig várom, hogy indulhassak. Külalakommal nagyon elégedetlen vagyok, főleg a hasam miatt, de persze ez most nem fontos, a lényeg hogy Martin baba legyen rendben, a többi meg majd ráér.

Kánikula

Fúúú rettenet rosszul viseljük a hirtelen jött kánikulát. Főleg, hogy már nem csak én vagyok itthon, hanem mindhárman. Így megint van egy nem beiktatott költségünk, és ez is muszájból. Klíma. Én nem szerettem volna már ebbe a lakásba invesztálni, főleg olyan költséget, ami (talán) nem fog visszatérülni, de a baba miatt muszáj. Rettenet rossz napjai vannak és nem tud pihenni... és hol van még a nyárnak vége? Ez még csak az első kánikula hullám.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon sokat dolgozom, most második hete hétvégén is egymás után, úgyhogy ez most nem várt módon beleférhet a keretbe, de nem szeretem ezeket a méltatlan költségeket.

Fejlődik nagyon Marci, most erről nem is akarok részletesen írni, mert úgyis hamarosan érkezik a 2. hónapos összesítő, abban majd összefoglalom.

Munka. Sok. Szerencsére Oney is, Karma is, HVG is. Mindhárom ügyfelemet szeretem és elégedettséggel töltenek el, őszintén. Teljesen más mindegyik ügyfél habitusa. Karma a pörgés, mivel rendezvény szervező ügynökség náluk nem a kreatív tervezés az elsőszámú, hanem inkább kivitelezések, technikai megoldások pl nagy standokra, hop-up falakra, és persze az óriáskerekek, mert most már szépen kibővültek és országos szinten mennek mindenhova. Oney a szokásos, de szuper jó újításokkal, és most már applikáció is lesz. Szépen haladnak az online irányába és fiatalítják a célcsoportot. Aztán HVG. Ők is a maguk nemében egyedi ügyfél, mindkettő ellentéte. Totál konvencionális. Ők nem ugrálnak, és a másik két ügyféllel szemben nagyon precíz minden megjelenés lecsekkolása. Náluk van olvasószerkesztő is. Itt szórakozunk legtöbbet egy-egy anyag leadása előtt. Így áll össze.

Rehabilitáció. Elkezdtem. Már megtörtént az első szolizás, és már vásárolgatok magamnak, újítom a ruhatáram. A futás és a szemműtét még várat magára, de már így is sokkal jobb a lelkemnek. Sajnos a súlyom még nem a régi, megálltam, van pocakom és egyelőre nem tűnik úgy, hogy el akarna tűnni, úgyhogy ez majd egy drasztikusabb diéta lesz a sport mellé, de szoptatás ideje alatt ezt sem lehet, mert egy napig csináltam egy enyhébb diétát és azonnal kevesebb lett a tejem. Úgyhogy azt még érzem, hogy ezzel is várni kell.

Szűk világban élünk jelenleg. Ezt én nem tudtam előre, hogy a szoptatás ennyire ilyen, és hogy a babát nem nagyon lehet még hosszabb időre hordozni nagyon beszűkít. Ráadásul őt tényleg sűrűn kell táplálni, így 3 óra kiesés is már necces (ami pl egy körmöshöz kiruccanás). De ez van, és ez 4. hónaptól, mikor indul a hozzátáplálás már jelentősen oldódni fog, Addig meg még két hónapot ki kell bírni így.

Első nagy Szafi teszt

A végeredmény 2:1, na de hogy kinek a javára, azt mindjárt kifejtem :)

Nagyon régóta szerettem volna már a háztartásunkba bevezetni a Szafi termékeket. Ugyanis azt hallani róla, hogy amellett hogy mindenmentes, koppanásig hasonlít a nem mentes verzióhoz. Ezeket a termékeket vásároltam meg első körben: 

És már le is teszteltem mindent. Kezdem a díjnyertes verzióval, ez pedig az amcsifánk. ZSENIÁLIS! Én nem gondoltam volna, hogy kb 15 perc alatt lehet ilyen fantasztikus fánkot készíteni. Készítettem csokimázas verziót is és sima Szafis lekvárosat. És igen, a másik szuper termék a lekvár. Egyébként szerintem házilag is lehet ilyen jót készíteni, csak a cukrot kell helyettesíteni, de ettől független nagyon finom. Úgyhogy ezek a termékek biztosan bevezetésre kerülnek a háztartásunkba.

Adja magát, hogy a három termék közül márcsak a palacsintáról nem beszéltem... háááát. Én nagyon pozitívan álltam hozzá, de nem hozta sajnos az elképzeléseket. Könnyű, ám mégis körülményes elkészíteni, mert nem tudod egyszerre bekeverni az egészet, illetve sütni nagyon nehéz, és az íze a legnagyobb problémám, nem finom (nekem). Mesterséges íze van, és se állagra, se jellegbe nem adja a palacsintás feelinget. A Szafinak van még egy palacsintája, valszeg azt kellett volna vennünk, de én rácsábultam a fitnessebb verzióra... hiba volt.

Na de a kedvem nem szegte, hiszen a másik két termék nagyon bejött, úgyhogy megyünk tovább, és üdv a háztartásunkban :)

#1monthold

Martin születése ma pontosan egy hónapja történt. Egészen gyorsan megy az idő, már egy hónapja nem alszunk :D... persze ez nem igaz, mert éppen ma rekordot döntött a pici fiam, 6 órát egyhúzóban végig aludt fél 10-től hajnal fél 4-ig. Nagyon büszke vagyok rá.
Ma reggel a mérlegen is meglepetés ért, úgy látszik, hogy mégsem stagnálok még. 57,6 kg voltam néhány perce. :)

Egy hónapos reggeli szerelem

Új időszámítás, új tervek

Marci mindjárt egy hónapos. Ezt is megértük... nagyon jó érzés. Szépen növöget, már ismerjük a kis sajátos jeleit, kommunikációját. Nem sírós alapvetően, csak ha valami nem tetszik neki, ilyen pl mikor tisztába tesszük, de akkor sem mindig, csak ha nincs kedve vagy fázik.

Én úgy érzem egyre inkább ki tudom pihenni magam. Egyáltalán nem érzem, hogy kialvatlan lennék, pedig napközben dolgozom is. Persze minden maradék időt Marcival töltöm, és ez így helyes. Hiszek a testi kontaktusban, hogy nagyon sokra van szüksége, és ha ébren van, akkor egyetlen másodpercet se legyen egyedül. Azaz elméletem, hogy ebben a korban kezdenek kialakulni a komplexusok... elhagyatottság, bizalmatlanság stb. Ez fontos számomra, hogy stabil legyen, és érezze, hogy mi mindig ott vagyunk. Ebből a szempontból iszonyat szerencsés a felállás, hogy mindketten itthon vagyunk, így két ember is van, akihez tud mélyen kötődni, már az elején.
A kötődés erősödik, érzem nála is, hogy már tudja ki vagyok, vannak egyszerű gondolatai, lát mintákat, és megismer hangokat. Játékok még nem foglalkoztatják, inkább csak nézelődik, amire kifejezetten figyel és megnyugszik tőle, ha énekelünk neki. Már két éjszaka is volt, mikor elcsattant egy 5 órás alvás. Bízom benne, hogy hamarosan elmondhatjuk, hogy végig aludta az éjszakát, de egyébként már így is elviselhető.

Én erősödöm, mind testileg, mind lelkileg. 58,2 kg vagyok, és ez most pár napja már stagnálódni látszik. A testemet (lábak, karok) ugyanolyannak látom, mint azelőtt, csak a hasamon van többlet, illetve a mellemen egy nagyobb többlet :D, annak betudok kb 2 kilót. Úgy érzem szigorú diétára nem lesz szükség, inkább csak az életmód váltást kellene tartani (pl a 180-as diéta tökéletes). Sportot még nem tudom, hogy mikor lehet kezdeni, de ugye túl korán sem szeretném, mert nem akarom veszélyeztetni a szoptatás lehetőségét, így valszeg az optimális időpont 3-4 hónapos környékén lesz.

Más. Rettenetesen féltem, hogy mi lesz szülés után, hogy fogom az ügyfeleimet megtartani, de óriási szerencsémre úgy vettem észre, hogy ragaszkodnak hozzám, így pl HVG is már érdeklődött, hogy mikor térek vissza. Ez iszonyúan jó érzés. A rendezvényes ügynökségnek meg már április vége óta dolgozom, nagy ügyfelemnek meg május 1 óta. Hatalmas kő esett le ezzel a szívemről, mert én már évek óta szorongtam ezen a kérdésen, hogyan tudjuk majd megoldani ügyfélvesztés nélkül.
Így ezen felbátorodva a maradék kicsi félórás pihenőközökben elkezdtem gondolkodni, kalkulálni, hogy nagyjából mikorra gondolkodhatunk házban. Terveink szerint maradnánk a 16. kerületben, mert nagyon megszerettük, pont annyira városias, amennyire kell, pont annyira vidékies, amennyire kell. Ikerházban gondolkodunk (mivel önálló házat esélyünk sem lenne elérni) és új építésűbe. Ennek több oka is van, de legfontosabb ok, hogy ez az álmom(unk). Fontos szempont, hogy legyen garázs, és ha lehet a házhoz tartozzon.

Zsoltitól szabadkezet kaptam (végre teljesen megbízik bennem és az ízlésemben). Egyre inkább kezd az ízlésem a modern elegancia irányába mozdulni, így a skandináv jegyek egyre inkább kezdenek háttérbe szorulni. Van egy alapanyag, aminek szerelmese lettem, ez pedig a márvány.
Szóval elvileg lehet szárnyalni, ameddig a pénztárcánk bírja. Mivel a lakásnál kiderült, hogy bizonyos szinten elég az én laikus lakberendezői képességem, de pl egy fürdőszoba esetében azt hiszem szakembert fogunk majd fogadni, így a fürdőszobát terveztetni szeretném a megvalósítás előtt.
Jó gyakorló pálya volt a lakásunk, így egy biztos, az IKEA valszeg mellőzött beszerzési forrás lesz. Ami bútorok megvannak persze jönnek velünk, de nem IKEA home-ot szeretnék. Távoli még ez, de mivel úgy láttam kb 1,5 év kell az építkezéshez, így azért időben kell majd kezdeni a szervezést. A leírtakból látszik, hogy ez most tényleg nagy projekt lesz, és egyik részét sem szeretném elsietni, szóval előfordulhat majd az is, hogy úgy költözünk be, hogy nem lesznek kész dolgok, pl nem lesz még konyha stb. Mindenesetre ezek még csak vágyak, évekre vagyunk tőle, de én azt mondom, amit mindig is szoktam mondani, csak a megfogalmazott álmok válnak később valósággá.

21. század csodái

Újabb szerzemény. Mindig tanul az ember, jobb később, mint soha. A kórházban láttam először ezt a cuccot. Homlok lázmérő érintés nélkül, 1 mp alatt. Ahogy hazaértem máris kattogtam rajta, hogy nekem kell egy ilyen kis cucc, illetve további funkciói is vannak, szobahőmérséklet mérés, ital hőmérséklet mérés, és fürdővíz hőmérséklet mérés.

Minden funkció használatos jelenleg, illetve természetesen ez már orvosi eszköz, valószínűleg pontosabb, mint egy higanyos lázmérő. Imádom ezeket a kütyüket. Könnyebbé teszik az életünk úgy, hogy észre sem vesszük.

Anya vagyok

Ma van anyák napja. Eddig is számon tartottam ezt a napot, de ma már egészen mást jelent, hiszen én is anya lettem. Egy csapásra változott meg az életem, de mégis az egész természetes érzés. Túlféltem. Túlféltettem azt az egót, ami nincs is olyan mértékben bennem, mint azt hittem. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy pillanatokra ne jutna eszembe az előző életem kényelme, néhány villanásnyi gondolatig hiányzik is. Mert hát azért valljuk be, jó érzés éjszaka végig aludni, jó érzés azt csinálni és akkor amikor szeretnénk. De pici fiam érkezése csodát hozott magával, és már belehalnék, ha valami történne vele. Ma elbúcsúztam a 9 hónapig használt applikációmtól, és letöltöttem egy baba fejlődésével kapcsolatos applikációt telefonomra, ezzel hivalatosan is az új korszakba lépve.

Alakul kicsi Martin. Formálódik a kis arca, alakul a karaktere. Persze szerintem még mindig nagyon messze van a végső karakteréhez, de már nemcsak általános újszülött vonásokat látok, hanem kezdenek érkezni az egyedi vonások is.

Ma mivel vasárnap van és ez az én napom, megyek vásárolgatni magamnak. Elkezdem a saját magam rehabilitációját, illetve mivel most már a súlyom is kezd alakulni, így talán ruhát is veszek magamnak. 58,5 kg-ig fogytam vissza, és most ez már stabilizálódni látszik egyelőre. Pocakom nagyon nagyon lassan fogyogat vissza. Stria vagy egyéb bőrmegnyúlás nem látszik hála a Jóistennek. Nem vagyok elégedetlen, ugyanis nem is várható, hogy ismét 52 kg legyek, márcsak azért sem, mert a melleim megnőttek és ugye a szoptatás miatt is a tejtermelés állapota is változtatja szerintem. Meg azt mondják a méh mire összehúzódik az is majd további 1 kiló. Szóval lassan, adok magamnak időt. Még a sebeim sem gyógyultak teljesen. Maga a császáros seb gyönyörűen begyógyult, és már most látszik, hogy nem lesz nagyon heges, viszont felette van egy kis rész, ahol jelenleg nem működnek az idegek, konkrétan nem érzem, ha hozzáérek. Erre azt írják, hogy elég hosszú idő kell mire az idegek regenerálódnak azon a részen. A sporttal így valószínű kivárom a két hónapot szülés után alhangon, vagy azt az időpontot, ami után biztonsággal érzem, hogy már nem fogok sérülést szenvedni. Méhem még ha bármilyen erőltető hatás éri érzékeny, kicsit fáj még.

Jó túllenni ezen a 9 hónapon. A vége már nagyon nehezen ment, és már kezdett nagyon sok lenni a komplikáció, illetve a folyamatos lappangó félelem, hogy egészséges legyen a picikénk. Ez a felszabadulás, amit érzek legírhatatlan. Közben anyai ági unokatesómék is bejelentették, hogy gyermeket várnak. Most vannak a 13. héten, genetikai vizsgálatokon túl. Nagyon boldog vagyok, hogy szinte az egész családomban egyidősek lesznek a babák. Ez nagyon szerencsés felállás. Csak szegény testvéremet sajnálom, hogy még nála nem látszik rendeződni a kapcsolati dolga, nagyon örülnék, ha nála is lehetnének hasonló történések és nagyon drukkolok is neki, hiszen Martinnak tulajdonképpen az ő gyermeke lenne az unokatesója. Most viszont kalandra, vásárlásra fel :)

Szinkronban szervezni

Tegnap óta érzem, hogy némiképpen sikerül lassan felállítani a napirendet, illetve számomra a munkarendet is. Egyre inkább látom, hogy a munkára szerencsére marad idő. Persze nem 8-10 óra, hanem némiképp kicsit csökkentettebb üzemmód. De nem baj talán, ez most olyan időszak, amit szeretnék megélni, még akkor is, ha esetleg némi lemondással jár. Ennek tükrében elkezdtünk Zsoltival beszélgetni arról, mi az ami biztosan nem fog beleférni. Munka ugye nem kérdés, illetve mindegyikünknek kell kis szabadidő is, egyikünknek szombaton, másikunknak vasárnap, illetve a főzés, takarítás, vasalás már nem fér bele. Ezek annyira bagatell és méltatlan időtöltések, amiről le fogunk mondani. Így étel szempontból egyelőre anyós és édesanyám gondoskodott, de a közeljövőben ételrendelléssel fogjuk megoldani, illetve esetleg hétvégén főzök egyszer, illetve a takarítás és vasalás témakörben meg ígérete szerint édesanyám segít (amire azért nem számítok teljesen, így B tervet is készítünk).

Pl tegnap hoztuk a döntést, hogy már régóta tervezzük, de most megérett az idő egy kis asszisztensre, mégpedig egy robotporszívóra. Ezt én márcsak a leendő házhoz terveztem venni, de aztán most úgy látszik az élet felülírt, mert végülis igaza van Zsoltinak, hogy ennél indokoltabb időszak sosem lesz. Így hosszas válogatás, youtube tesztvideók nézegetése, és értékelések csekkolása utána ezt modellt választottuk, elvileg ma érkezik meg, kíváncsi leszek :)

Xiaomi MiJia Roborock S50 (Mi Robot 2)

Terhesség financiális szempontból

...avagy a budapesti valóság NEM állami, csak minimális SZTK keretek között.

Hát nem akarom azt az illúziót kelteni, hogy ez egy könnyű utazás, mert nem az. Persze ha több gyerek is lesz, akkor nem kell másodszorra már sok dologra költeni, de azért jó, ha tudjuk...

Mi ennek az utazásnak alapvetően a magán útját választottuk több okból is, egyrészt mert a vetélésem miatt is a lehető legkevesebb kockázatot szerettük volna választani, másrészt meg tényleg nagy a tét, egy emberi élet. Továbbá fontos szempont volt számomra, hogy ne kelljen az SZTK-n tölteni a napok nagy részét és még a hozzá tartozó beutalóért is sorba állni a háziorvosnál. Mert hát furcsán hangzik, de nekem ezek az idővesztségek anyagi és bizalmi veszteségeket okoztak volna ügyfél szempontból. Szóval kezdjük a sort. A vitaminok listáját sajnos már nem tudom visszaidézni, pedig nem éppen elbagatelizálható, szóval ez még így vagy úgy a listához tartozna.
De nagy vonalakban, amit folyamatosan szedtem: első időszakban, illetve prevencó jelleggel Inofem és Femibion 0-ás. Aztán a terhesség kezdetétől folyamatosan Vas, kalcium, magnézium, omega3 (főleg 3. trimeszter), Femibion, C-vitamin, D-vitamin, cink. Legtöbbjét dupla adagban.

Terhesgondozás:

15 000 - 2018.09.10. - 6. heti nőgyógyász vizsgálat (szívhang)
0 - I. labor, Hepatitisz B teszt, Szifilisz teszt (beutaló + SZTK)
15 000 - 2018.10.04. - 10. heti nőgyógyász vizsgálat (labor után)
7 000 - 2018.10.09. - Terheléses cukor
35 000 - 2018.10.25. - I. genetikai UH + kombinált teszt + 4D felvételek
185 000 - 2018.10.25. - Nifty teszt (ez saját extra vállalás)
5 000 - 2018.10.27. - EKG
15 000 - 2018.11.19. - 16. heti nőgyógyász vizsgálat
2 000 - 2018.12.03. - Bőrgyógyászat (herpesz)
20 000 - 2018.12.10. - II. genetikai UH (20. hét)
0 - Infectológus (herpesz - Szt. László kórház)
15 000 - 2019.01.11. - 24. heti nőgyógyász vizsgálat
15 000 - 2019.01.21. - III. genetikai UH (26. hét - nem kötelező - saját vállalás)
13 000 - 2019.01.22. - II. labor + terheléses cukor + ellenanyag + hüvely tisztasági
15 000 - 2019.02.11. - 29. heti nőgyógyász vizsgálat
14 000 - 2019.03.05. - III. labor + terheléses cukor + toxoplazma vizsgálat
25 000 - 2019.03.06. - IV. genetikai UH + 4D felvételek, video (32. hét)
15 000 - 2019.03.11. - 33. heti nőgyógyász vizsgálat
12 000 - 2019.03.11. - HVS vírus labor (herpesz)
0 - 2019.03.18. - Diabetológia (Kistarcsa kórház) - és innentől minden hétfőn 38. hétig
0 - 2019.03.26. - Gasztroenterológia (Kistarcsa kórház)
15 000 - 2019.04.01. - 36. heti nőgyógyász vizsgálat
16 000 - 2019.04.01. - IV. labor
25 000 - 2019.04.11. - V. getenetikai UH
15 000 - 2019.04.01. - 38. heti nőgyógyász vizsgálat

150 000 - 2019.04. - Szülés Dr. Bokor András nőgyógyásszal
10 000 - Szülésznő (egyébként nem volt fogadott) - goodwill gesture (egy párnáért, egy takaróért, és hogy ne harapják le a fejünket mert éjszaka indult be a szülés)

Kelengye:

A textil alapú dolgokat nem írom össze, mert azt már valszeg nem is tudnám pontosan összeszedni, de a többi kelléknek pontosan megvan, hogy mi/mennyi.

6 000 - babatakaró ágyba + párna - IKEA
4 000 - ágyneműhuzat - IKEA
11 900 - pléd - babaágyneműbolt.hu
27 900 - matrac ágyba - Brendon
11 900 - babafészek - babaágyneműbolt.hu
10 300 - cumisüveg készlet full pack - Phillips Avent akcióban
8 000 - cumisüveg melegítő (kaptuk ajcsiba Gergőtől)
9 000 - szoptatós melltartó
4 000 - melltartó betét - Avent
2 400 - mellvédő krém
44 000 - babaőr - brendon akcióban
30 000 - légzésfigyelő babysense
12 000 - manuális mellszívó - Avent akcióban + tejtartó tégelyek aji
5 000 - 5 db cumi kb
29 900 - babaágy IKEA
4 000 - ágyra oldalra védő
152 000 - THULE babakocsi - akcióban
27 000 - THULE mózeskosár - használtan
42 000 - Maxi-cosi babahordozó
20 000 - sterilizáló (kaptuk ajcsiba)
17 900 - Boppy comfy fit textil hordozó
5 000 - pelenkázó lap
7 000 - Avent pipere készlet
1 500 - hőmérő kádba

Ez még mindig nem minden. Kaptunk ajándékba Zsuzsitól 5 óriás ikeás doboznyi ruhát (0-4 éves korig), illetve Dorothyéktól egy hatalmas nagy csomagot, amit muszáj megmutatnom. Tele hasznos dolgokkal, pelustorta, ruhácskák, pipere cuccok és már felsorolni se tudom. Az biztos, hogy még mint kompozíció is gyönyörű volt :) (ezúton is köszönjük mégegyszer).

Új lélek született

2019.04.22-én, egy nappal előbb, mint a tervezett időpont megérkezett hozzánk Martrin babánk, 3110 grammal, 52 cm-esen, 39+1 héten. Természetesen indult meg a szülés, ami számomra a lehető legjobb forgatókönyv volt, így minden ösztönös/hormonális folyamat magától beindulhatott. Egy hét eltelt azóta, persze nem mondom, hogy életem legkönnyebb hetéről beszélünk, főleg ha a szülést nézem, illetve a császármetszés okozta fájdalmakat kb 3 napon keresztül, majd a szoptatási nehézségeket, amivel indultunk, illetve a kórházi élményeket, ami talán a legszomorúbb élmény volt minden közül. Egyszerűen magyarországon a béka segge alatt van az egészségügy és sajnos a kistarcsai kórház csecsemőosztályának ápolói szakmailag is. Nekem konkrétan majdnem ezen ment el Martin anyatejjel való táplálása a "levesbe". Szerencsémre ezzel ellentétben a védőnőm nagyon profi, neki a stílusával van pici bajom, de igazából ha szakmailag profi valaki, akkor nem érdekel a stílus. Megmentett.

Nagyon boldogok vagyunk, babócika egészséges. Nem síros szerencsére, és ami még ennél is nagyobb szerencsénk, hogy nem hasfájós baba (egyébként a gyerekorvos azt mondta, hogy a hasfájás téma leginkább az első hónap után jön ki), így gyakorlatilag a héten 2 napot leszámítva 1x ébredünk éjszaka szopizni. De ez nem kiküszöbölhető, szóval én nagyon hálás vagyok, mert így hétfőn el is kezdtem újra dolgozni. Persze extra csökkentett mértékben egyelőre, de így vagyok nyugodt, én ilyen vagyok.

Isten hozott kicsi fiam

Ennél nem tudok elképzelni szívmelengetőbb látványt

Felhőcske

39. hét

Ez itt a vége. Nem mondanám, hogy az utolsó hét eseménytelen volt. Az iszonyat sok munkám mellett gasztroenterológián volt egy óriási fellélegzős futam is. Kaptam egy nagyon rossz hírt májfunkció téren (még előző héten), hogy hepatitisz C vizsgálat pozitív lett (konkrét szűréssel jött ki az eredmény), ami az összes megírt forgatókönyvet felülírta volna. Ez csak éppen annyit jelentett volna, ha a megismételt szűrés (ami már magyarország egyik legmegbízhatóbb laborában készült sürgősséggel) is pozitív, akkor konkrétan fertőző betegnek számítottam volna, és még az sem lett volna biztos, hogy a kistarcsai kórházban szülhetek, de ha mégis, az orvosom azt mondta, hogy jelen kell legyen infektológus, gyerekorvos (mert 10% eséllyel fertőződhet is babára szülésnél), és hát persze utána nekem is orvosi felügyelet kellett volna. Ha nem tévedek, akkor most már ugyan gyógyítható ez a betegség, de iszonyatosan drága és/vagy várólistás is... plusz az egész családot végig kellett volna szűrni, és a többiről nem is beszélek. Szóval néhány nap görcsölés után miután már az orvosok konzíliumot hívtak össze, hogyan legyen a szülésem, megérkezett az eredmény. NEGATÍV. A gasztroenterológus dokim (akinek ezúton is iszonyat hálás vagyok, mert nagyon alapos és jó szakember és ezenkívül még lelkiismeretes is - Dr. Máthé András) hívott telefonon, hogy elmondja, hogy minden rendben van, de ha megvolt a szülés, menjek vissza, hogy tudják ellenőrizni, hogy az értékeim visszaállnak-e. Na ez az utógondozás, amit én még nem láttam orvosoknál... mondtam neki, hogy természetesen, és hogy nagyon hálás vagyok neki. Így a heti fő izgalom elhárult végre. Én tényleg azt hittem, hogy ezután már csak simán végigmegyünk a héten, és hip-hop jön a hétfő, mikor bevonulok, majd kedden megtörténik a szülés. De nem. Még egy izgalomnak kellett jönnie. Csütörtök éjszaka mikor az egyik szokásos virrasztásom kezdődött, figyelmes lettem, hogy babuci nem kelt fel velem. Először csak mosolyogtam magamban, hogy ma milyen jó alvókája van, majd egy idő után már kezdett idegesíteni, aztán mondtam Zsoltinak, hogy felébresztem, mert nincs életjel. Mozgattam, szólongattam, lezuhanyoztam, ugráltam, erősebben mozgattam, semmi. Na ez azaz érzés, amit senkinek nem kívánok. 9 hónap után az utolsó héten nincs életjel. Úgyhogy irány a Flór Kórház azonnal. Ahol is nagyon gyorsan sikerült szerencsére bejutni, majd fent a szülészeti osztályon azonnal CTG-re kapcsoltak. Amikor meghallottam Martin szívhangját azonnal besírtam. Ez nem volt kontrolálható sírás, mert ebben benne volt az egész hét a fájdalom és a boldogság egyben. És persze ezt követően szinte azonnal felébredt és elkezdte a szokásos mocorgását. Mondtam neki, hogy ilyet többet ne csináljon velünk, mert ez a legborzasztóbb érzés minden felett. Azóta sem tudom mi történhetett, mi volt az a passzivitás nála, mert azóta visszaállt és ilyet hálisten többé nem csinált.

Így most már készülök a holnapi napra. Nagyon sokan keresnek meg szinte nap mint nap, hogy hogy vagyok, még "egyben vagyunk-e". Jól esik, hogy más is gondol ránk, vagy mégjobb esetben izgul értünk, illetve azt is tudom, hogy ez már a mindennapos időszak, nem feltétlenül kell, hogy minden a terv szerint menjen. De nekem eddig munkában úgy néz ki sikerült. Mindent sikerült leadnom, illetve a túlóráimnak köszönhetően, ha nem is teljes értékű hónapot, de egy nem rossz hónapot sikerült kiviteleznem, így úgymond nyugodt lelkiismerettel indulok az utamnak. Szeretet övez körül, tudom, hogy ilyen talán újra nem is lesz az életemben, de nagyon jól esik. Az élet így már ebben a súlyban és térfogatban nem annyira könnyű. A héten eljött az, hogy a ruháimból már tényleg csak pár darab jön rám, és már pl a cipőt alig tudom felvenni. Szóval ez az út véget ért, ideáig tartott az életem első szakasza. Izgalommal várjuk mit hoz a jövő, milyen lesz azt kimondani, hogy család.

15. hét versus 39. hét

38. hét

Célegyenes. Konkrétan. Időm semmi.

Diabetológia pipa, oké volt végig.
Genetikai UH oké, a meglévő információk szerint babucinál minden rendben. Vannak képek, és ezúttal inkább Zsolti - teltebb ajkak, fejforma meg inkább az enyém.
Méhlepény érett, bevégezte szerepét, meszes, eléggé.

Májfunkciók nem oké... további laborok és vizsgálatok vannak, kihathat szülésre is. (valószínüleg változik a dátum is április 23-ra).
Itthon minden kész.
Munka még a héten végig van (sok).
Súlyom 67,6 kg.

Fáj, avagy ez egy depis post

Van az életemnek egy topikja, amin soha nem fogok tudni segíteni. Néha, mikor szembesülök vele, rettenetes lelki fájdalom kap el, és nem találom a megoldást, sosem oldódik meg, ez pedig az otthoni családom sorsa. Azért írom így, mert már nem ők a közvetlen családom, hiszen van férjem és lassan, ha Isten is úgy akarja kisbabám is. De van egy testvérem és egy édesanyám, akikkel egyre kevésbé tudok mit kezdeni. Annak idején a pszichológusom azt mondta, hogy az egyetlen dolog, amit tehetek, azaz elfogadás. Csak rettenet nehéz, mert fáj. Fáj, hogy semmit nem fogadnak meg, amit én tanácsolok, anyagi segítséget természetesen adhatok, de folyamatosan bizonyosodik, hogy azt sem úgy lesz végül felhasználva, ahogy és amire adom. Az életek így mennek el, nincs haladás, évek alatt is ugyanott. Meg van kötve a kezem, ráadásul mi sem vagyunk túl könnyű helyzetben, hiszen mi is most fogunk az árral szembe menni és megküzdeni a babaneveléssel, és én közben a munkával is, miközben jövőt is kell teremtenünk, mert a jelenlegi körülmények csak egy ideig lesznek megfelelőek. És folyamatos bűntudatom van, ami megmagyarázhatatlan.

Szóval azt érzem, hogy az elfogadás a lehető legfájdalmasabb, egyre nagyobb a szakadék közöttünk, lassan egyes szavak értelme mást jelent nekem és mást nekik. És nem fog megváltozni soha, mert ez a szakadék még csak egyre nőni fog. Az, hogy elvárásaim legyenek, olyan nincsen... talán nem is volt. És nem azon múlik, hogy nekik nincsnenek lehetőségek, hanem egyszerűen csak mint kiderült, nem tudnak jól dönteni. Vannak ilyen emberek, nem tudnak dönteni és inkább tudat alatt ösztönösen a biztos szart választják, vagy a rövidtávon könnyebb megoldást, mert az tűnik a könyebbnek. Rettenetesen más típus vagyok. És én most itt nem minősíteni akarok és nem is megalázni, csak nem akarom titkolni, amit érzek, mert félreértés ne essék, szeretem őket, ha nem így lenne, nem fájna. Sokszor fáradtnak érzem ebben magam, mit tegyek? Hogyan segítsek? Hogyan NE legyen lelkiismeret furdalásom? Ebből nekem csak egy dolog maradt... a tisztelet értéke, és igénye. Tudom, hogy ez az egyik kulcsa a boldog életnek, és ez egy tanulság, ezt tanultam meg az utóbbi 30 évből, na nem azért mert ezt kaptam, vagy mert ezt láttam, hanem mert mindig is ez volt az egyik, ami hiányzott és ezt én éreztem. Ez sem fog változni, hiszen ez is csak akkor tudna változni, ha az ember egyáltalán ezt felsimerné, de nem fogja. A hajó már nem most ment el, és már csak a sodrás van. Mi lesz velük 10 év múlva? Félek ettől is. Erős vagyok, mert muszáj. Az egész életem erre tanított és arra, hogy az biztosan az enyém, amit megteremtek, az én felelősségem nem feléjük kell hasson, hanem a mi kis jövőnk felé, és ebben az egyben biztos vagyok, teljes erőmmel amit csak tudok, mindig meg fogom tenni, ez egy eskü is egyben akár és teljes szívem benne van.

37. hét

Babucika útra kész, legalábbis ezt mondja az applikációm, amit használok, de viccet félretéve a 37. héttől már nem számít koraszülöttnek babóka. Azt nem mondom, hogy eseménytelen napok vannak most is mögöttem, mert persze az összes extrám kísér, amiből a legrosszabb most már egyértelműen a viszketés. Néha már úgy érzem nem alszom semmit éjszaka, vagyis minden éjszaka, minden órában fent vagyok és vakarózom. Na meg persze azért a fekvés sem egyszerű már, de azt még el tudnám viselni. Epepangásra szedem a gyógyszert, és mivel nem jött ki mellékhatás végül, így a héten meg fogja duplázni a doki a mennyiséget, szerdán megyek gasztroenterológiára és kiderül az is, hogy egyéb régebbről hozott epe/májkárosodásom van-e. A héten rengeteg vendégünk volt, de erről egy későbbi postban részletezek, ugyanis azért nem semmi, hogy miket kaptunk és milyen szeretet övez körül...

Megérkeztek a laborok. Az epepangást leszámítva minden eredmény klappol. Voltam védőnőnél, ott is minden oké, vele már csak aznap találkozom, mikor hazajövünk babócával. Hihetetlen, már nincs két hét, vagyis két hét múlva, ha Jóisten is úgy akarja, már anya leszek és talán ehetek végre egy normálisat. Zsoltitól már berendeltem a kórházba szülés utánra egy sajtos-tejfölös lángost :D

Ma reggel a szokásos diabetológiával indítottam. Ez a szeánsz se hiányzik már nagyon az életemből, de még egyszer mennem kell, illetve hát reménykedem, hogy az eredmények továbbra is rendben vannak.

Martin nagyon velem él, ha fent vagyok ő is fent van (éjszaka is), ha megsimizem a hasam, egyből reagál kis mocorgással, ha esetleg neadjisten hangosabban szólok megrúg... érzékeny erre, mint az anyja. Nincsen már helye, a jobb oldalamon folyamatosan látszik szinte az egyik kis lábikója, arra mindig kényszert érzek, hogy jól megfogdossam, annyira kis cuki, ahogy ott dudorodik, aztán olyankor elhúzza :). Csuklás is jellemző még, de talán kicsit kevesebbszer.

Kíváncsi leszek kibírja-e 21-ig, de valamiért azt érzem, hogy végig is kibírná bent... aztán majd a természet megmutatja. A héten lesz még csütörtökön egy genetikai UH is, a leges legutolsó, így nem kell NST-re mennem, ezenfelül jövőhéten még az utolsó diabetológia és az utolsó nőgyógyász/NST check, és vasárnap reggel 8-ra bevonulunk a kórházba. Eddig látom az életem, és gondolom itt történik egy "snitt"... Valaminek a vége, valaminek a kezdete lesz.

Babafal - pipa

És elkészültünk cirmikénk faldekorációjával. Imádom, így már olyan kis babás. Hétvégén Zsuzsiéktól kapunk még ágyhoz forgó játékot, meg egy-két nagyon tutter cuccot, de ez most így nekem nagyon tetszik:

Tegnap voltak izgalmaink, ugyanis reggel megérkezett a laborom és ezzel egy időben hívtak is a Mátyásföld Klinikáról, hogy menjünk be a kistarcsai kórházba, mert megugrottak a májértékek, amik ugye az epepangást okozzák. Egyébként ezzel egy időben az én viszketésem is már egy iszonyú elviselhetetlen szintre lépett, azaz már kb véresre vakartam a bőröm mindenütt és éjszaka kb egy hunyást nem aludtam emiatt. Így bementünk és soron kívül fogadtak és hát most így mégiscsak epepangás a pillanatnyi diagnózisom, és kaptam is rá gyógyszert. Ezáltal ma éjszaka már tudtam aludni, mondjuk úgy felére csökkent a viszketés. 

Cukor eredmény oké továbbra is így a diéta mellett, éhgyomri is és az egy órával utána mért is, illetve a súlyom 67,1 kg volt az előbb mérve. Baba nő, Kata fogy, nem annyira örülök, de több doktor is megnyugtatott, hogy ne aggódjak babóka elveszi, ami neki kell, ő a prior a testben.

36. hét

9. hónap

Na szóval. Jó kis eseménydús időszak volt az elmúlt hét baba ügyben. Voltam kedden gasztroenterológián, ahol is tulajdonképpen annyira jutottunk, hogy lesz a héten egy vérvételem, de az epepangást a doki kizárta, mert annyira viszont nem emelkedettek az értékeim. Voltam dietetikai tanácsadáson szerdán, ami viszont zseniális volt, rengeteg információhoz jutottam az egy órás tréning alatt, hogy mit hogyan kell JÓL csinálni, akár diétakor, akár majd ha fogyni szeretnék. Illetve itt is megerősítettek, hogy jók az értékeim, úgyhogy a szó klasszikus értelmében nincs parára okom cukor téren (súlyom egyébként 67,5 kg). Csütörtöki kórház látogatást az utolsó pillanatban a dokim felesége SOS-ben egy órával a látogatás előtt lemondta (valszeg bejött egy szülés dokimnál), úgyhogy sajnos ez már nem is lesz bepótolható.

Ezenfelül hétvégén voltak hasszúrásaim és allergikus kipirosodásaim a szám körül, dokim szerint most már bármi ilyesmi előfordulhat, baba ráfekszik valamire, megnyom egy idegvégződést stb, csak kicsit parás volt, hogy csupa vörös lett a fél arcom.
És végül, de nem utolsó sorban, volt ma egy hosszabb nődokis szeánszom. Az utolsó labor, Streptococus, hüvelytisztasági teszt és NST vizsgálat (ami a baba szívhangját ellenőrzi, meg a reakcióit, hogy izgalmi állapotban jól változnak-e az értékek). És hát az ítélet, hogy akkor most mi legyen a herpesz kérdéssel. Én nagyon izgultam ezen, hogy mindenképpen felelős döntés szülessen ez ügyben, mert nagy a tét, és szerencsére az orvos ugyanúgy gondolkodott mint én. Azaz felkínált két opciót, vagy kikérünk egy új bőrgyógyász orvosi szakvéleményt és arra hivatkozva lesz császár vagy nem császár, vagy marad a császár és semmi kockázatot nem vállalunk, mert hát tulajdonképpen a HSV1-es víruson átesett a szervezetem és előfordulhat, hogy az okozhat a háttérben dolgokat, illetve ha meg nem ez a hunyó, akkor meg ugye nem tudjuk továbbra sem, hogy mi az. Hát én egy pillanatig nem gondolkodtam, ugyanis a bőrgyógyász véleményről annyi jutott eszembe, hogy eddig 3 év alatt rengeteg mellélövéssel nem derült ki pontosan mi a bajom, így kis esélyt látok rá, hogy most így huszárvágással hirtelen miden megoldódik tutira, úgyhogy maradtunk a császárnál. Ennek megfelelően eljött az idő, hogy kiderüljön Martin baba születési időpontja, ami nem más, mint április 21. (húsvét vasárnap) lesz... bizony-bizony 20 nap, és ha Isten is úgy akarja szülők leszünk. Mivel a Kistarcsai kórházat éppen felújítják 4 nap helyett valszeg csak 2 napig leszek bent (ezt nem feltétlen bánom), viszont pont emiatt a körülmény miatt kérdéses, hogy melyik műtőbe kerülök, illetve hogy lesz-e magán szobánk. Ez mondjuk elég morbid, dehát ez van... most mit csináljak?!
A szülés időpontja munka téren tökéletes, na nem mintha aznap már dolgozni szeretnék, csak nekem mindenképpen biztonságosabb, ha még nem is dolgozom, hogy elérhető legyek, mert ügyfélnek bármire is lehet szüksége, akár egy forrásanyagra, vagy csak egy szimpla kérdés, amire akár telón is tudok válaszolni. Szóval ez így mindenképpen kedvező az én lelkiismeretemnek.
Aztán fontos adatok: babó súlya 2800 gram körül van (+/- 300 g) már érett a születésre, méhszáj továbbra is zárt (Cg: 3000), magzatvíz átlagos,  méhlepény lassan kezd érett lenni, azaz már látszanak rajta kis foltocskák, tehát már 2-es szintre lépett, dehát ez normális is már itt a végén.

Töményen ennyi. Még fel kell fognom, hogy ez már tényleg a célegyenes, és már csak a heti diabetológiai vérvételek, egy genetikai UH, és egy nőgyógyászati chehck (+NST) van vissza. Várom már az utazás végét, de ugyanakkor félek is rendesen, hogy minden rendben legyen.

Érzelmi hullámvasút

Ez most pozitív értelemben. Érzelmi löketek inkább. Azt érzem, hogy annyira teljes az életem, hogy nincsen már több fokozat. Persze fut a félelem program is folyamatosan, mert ugye Martin még a pocakban van, és miután kibújt, utána meg ugye családfenntartó leszek anyagilag, de ezek a dolgok nem tudják elnyomni azt az érzést, hogy mennyire szeretek már egy kis manót, akivel még sosem találkoztam. Minden körülötte forog már nálunk. Ő mégnagyobb motivációt ad, hogy minél előbb megteremtsük a házat, udvart, kertet, ahol majd ő játszogathat, és nemcsak a játszótéren találkozik majd a természettel. Hozzátenném nem sokat segítenek az ingatlan áremelkedések, mert a házak árai több milliós nagyságrendben drágulnak, ahogy egy-egy év eltelik. A családtámogatási lehetőségekről többnyire lecsúszunk, illetve ránk nem vonatkozik, még az sem, ami alanyi jogon jár (gondolok itt CSED-re)... dehát megszoktam, hogy nekem az van nagyjából amit megteremtek magamnak, mindenemért megdolgoztam az életemben, soha nem volt semmilyen támogatás a hátam mögött, ami segítséget kaptam, azt többszörösen adtam vissza. Néha gondolok rá, hogy lehet nekem ez kellett, és én csak így tudtam egészséges lélekké válni (mert hát zűrös közegből érkeztem), de mindig megvolt amit magam elé támasztottam cél, és mindig küzdöttem érte. Sokszor nem hitték el mások, hogy reális lehet az a cél, amikről álmodtam. Ez engem persze sokszor zavart, de már rég nem... mert már nem másnak bizonyítok, hanem az álmaimat szeretném megélni, és egyszerűen csak hiszek benne, hogy megtörténhet. Ez a része már nem olyan nehéz, mert van hozzá méltó társam és a picurka utódunk is hamarosan. Tudom, hogy korlátoltak a gondolatmeneteim most is, de intenzív időszak ez, annyi teendő van, illetve testi folyamatos feedback, leszűkült a kör. Gondolom így lesz egy darabig, de ettől független ugyanúgy fut a munka intenzitása is.
Mostanában úgy telnek a munkanapjaim, hogy reggel korán kezdek (kb 6:30-kor), mert napközben el kell mennem valamilyen orvosi körre, így nagyon előre kell dolgoznom, hogy ne csússzanak össze a dolgok. Egyelőre tudom vinni a 3 ügyfelet. Vannak nehéz pillanatok, de még határvonalon belül vagyok. Persze volt már pár mélypont, de gondolom ennél sokkal durvábbak is lesznek. És fogy az idő... április 28-a a maximum dátum, és már az is közelebb van, mint egy hónap. Tegnap volt egy kis szúró fájdalmam a hasamban, meg egy furcsa allergikus levörösödés az arcomon a szám körül. Egy pillanatra megijedtem, hogy menni kell kórházba és esetlegesen onnan már babikával jövünk haza... a pánik érzetem alapja az volt, hogy még nem vagyok felkészülve, valahogy minden hirtelen olyan közelinek tűnt és azt éreztem, hogy még el kell intéznem munkában is bizonyos dolgokat, hogy megtudjam tartani a pár hét szabadságot.

Mindenki aranyos és figyelmes körülöttem. Ez úgy látszik olyan időszak, amit az emberek különös figyelemmel támogatnak, én persze próbálok figyelni, hogy ne legyek túl sok a baba témával, mert közben pontosan tudom, hogy aki nincs benne, azt nem annyira köti le hosszútávon. De azért persze úgy sem szeretnék tenni, mintha meg sem hatna, mert hiszen az nem igaz, hiszen annyira várjuk őt, és annyira aggódunk érte, mint még soha senkiért.

35. hét

Pozitív változások voltak a héten. Súlyom halál pontosan tartom, 67,8 kg, azaz tulajdonképpen továbbra is van egy bizonyos fogyó tendencia, ha Marci a megfelelő ütemben nő. Ma reggel is diabetológián indultam, minden oké volt, mire kezdtem a munkaidőt már itthon is vagyok. Igazából a leges legőszintébben mondom, hogy egyáltalán nem terhel meg ez a hétfő reggeli kórházazás, mert valahogy éberen tudtam indulni, és nem kell ebben az időben igazán várakozni. Továbbá így hogy úgymond fogyok sokkal kényelmesebb az élet, a mozgás, illetve nincs szinte semmi vizesedés (ami szerintem a leginkább megnehezíti az életet). Persze könnyen fáradok, de ennél nekem nehezebb volt a 31-32. hét.

 Viszont a héten sok ügymenet van. Kedd (holnap) gasztroenterológia, szerda dietetikai tanácsadás, csütörtök kórház látogatás, hogy megismerjük a szülőszobát, meg a szülés ügymenetét (ide Zsolti is jön).

Egyébként a diéta nem visel meg annyira, mint amennyire féltem tőle, ebben már szorosabb szinten van rutinom és mivel látom a pozitív hatásait, egy cseppet sem bánom.

Vissza az egész...!?

Megjött a herpesz tesztem, amit aktívnak gondolt állapotban végre sikerült elkészíteni... NEGATÍV lett, nem vagyok herpeszes. És akkor most indulhatnak a kérdések újra...

34.hét

Múlthét hétfő este voltunk nődokinál. Hát nem sikerült túl jól ez a szeánsz, ugyanis a cukor állapotom miatt egyből kaptam diabetológiára beutalót, illetve még egy értéknövekedést észrevett a dokim, ami pedig az epepangás labori tünete. És erre van is utaló külső tünetem is, a viszketés, szóval emiatt is újabb kivizsgálás következik (ez majd gasztroenterológia). Ezenkívül aktív lett a herpeszem, gondolom a legyengült immun miatt, így arra is végre készült egy vérvételes teszt, ennek eredménye csak péntek körül várható, szóval ezt még izgatottan várjuk, mert kb ezen múlik, hogy császáros leszek-e. Amennyiben igen, akkor április 20-tól lehet készülni, ott már bármelyik nap jó a dokinak, sőt azt mondta, hogy akár kivárhatjuk a végét is, hogy magától induljon a szülés. Az én jelenlegi döntésem, hogy az első időpontnál indulhat a dolog (tekintve az extráimat).

Következő nődoki időpont egyébként két hét múlva lesz, és a 4. labor is.

Viszont jártam diabetológián, ahol végül pár dolog tisztába került. Először is nem 160-as, hanem 180-as diétát javasolnak, ami meglehetősen megengedő diéta, sőőőőt igazából nekem szinte több, mint amit egy nap normálban elfogyasztok. Eleve a 6x eszel, ami nálam késő este már kicsit sok. Ettől független a cél ugyanaz, hogy az étkezés után egy órával mért érték ne legyen 7-nél nagyobb. Amennyiben fölé megy, akkor sajnos inzulinra van szükség. Egyébként ez az állapot 36. hétig változik rossz irányba, utána már nem érinti a babát és visszaáll feltehetőleg a régi állapot. Addigis hetente kell ellenőrizni az állapotot (így minden hétfőn reggel fél 7-re megyek vérvételre a kistarcsai kórházba), plusz itthon is szúrópróbaszerűen méregetnem kell magam.

A terhes diabétesz egyébként egy jósló állapot az idős kori cukorbetegségre nézve. A diabetológus nő azt mondta, hogy biztosan lesz öregségi cukorbetegség, de a jó hír, hogy szülés után egyelőre minden valószínüség szerint visszaáll, és egy jó táplálkozási morállal + sporttal ez kitolható 70-80 éves korig is.

Egyébként kilóim bestagnáltak, ma reggel is 67,8 kg voltam, ami a baba növekedése miatt érdekes, mert szinte heti 300-500 grammal elvileg most már lineáris lenne a hízás, de mivel nekem most stagnál, így valszeg ez most nálam fogyásnak felel meg.

Azért a héten is történtek jó dolgok is. Gyakorlatilag készen vagyunk babuci dolgaival. Megtörténtek a nagymosások, a kórházi pakkom összeállítása. Már csak összesen egy normális hálóing hiányzik a készletből (mert én alapba pizsis vagyok, de ide most gombolós hálóing kell állítólag).

Megnyugtató, hogy készen vannak a dolgok. A hétvégén még ablakot pucolunk, meg ha belefér még a kocsit, de egyébként babucika most már akkor érkezik, amikor csak megrendelte neki a sors (persze maradjon még végig, ha van rá mód).

És a hét híre így a végére, megszültük a nevet. Kovács Martin ő, alias Marci baba :)

IR, a.k.a. GDM*

Attól a pillanattól, hogy diganosztizálták a terhes inzulin rezisztenciát elkezdtem diétázni. Ez most így várandósan nagyon körültekintő diéta kell legyen, mert ugye az ember nem akar vele többet ártani, mint amennyit használni. Viszont azt tudni kell, hogy azért ez nem olyan lightos diéta (30, 20, 50, 20, 30 gramm szénhidrát, 5 étkezés), mint azt gondolnánk, illetve sok energiát elvesz a folyamatos csekkolás. Az ebédet leszámítva teljesen pontosan lehet számolni. A cukrokat egy az egyben elhagytam. Még joghurtból is cukormenteset eszem. Ennek tükrében mérem  az értékeimet minden egyes étkezés után egy órával. Még nem voltam a diabetológián, de a nő annyit mondott, hogy nem mehet a cukrom étkezés után egy órával 7 fölé. Eddig jó vagyok mert általánosan 5,8-6,6 között minden esetben megállok (7-et SOHA nem értem még el). Ezzel együtt azért érzek két pozitívumot is. Egyik, hogy a viszketésem csökkenni látszik, ami ugye azt jelenti (már ha jók a következtetéseim), hogy az epeműködésemet sem terhelem annyira, és így talán az epepangás gyanú dolgomon is segítek kicsit. A másik, hogy fogytam. Egy hét alatt konkrétan ma reggelt 67,8 kg-ot mértem, ami azt jelenti, hogy hétfőhöz képest másfél kiló mínusz úgy, hogy közben elvileg babika súlya is nő. Látom szálkásodni az oldalamat a hasamnál, csak ugye felmerül a kérdés, hogy kisbabánk kap elég tápanyagot? Megint ilyen balance állapotot kell felállítani két döntés között, és ez nehéz, mert ha bármelyik irányba is dől, manóka sérülhet.

Egyébként próbálom a vitaminokat továbbra is megfelelő módon táplálni magamba, mert ha már kevesebb tápanyaghoz jutok, legalább a vitamin háztartással ne legyen gond. Bár azt olvastam, ha tényleg epepangásom van, akkor a kalcium, D-vitamin és K-vitamin nem nagyon tud felszívódni, ami szintén problémás lehet. Itt tartok, hétfőn diabetológián kezdek, úgyhogy mindenképpen okosabb leszek.

*Gestatiós diabetes - terhesség alatt jelentkező cukorbetegség

33. hét

Kezdek először a rossz hírrel. Laborom megérkezett sajnos a terheléses cukrom igazolta magát. A két órás érték 9,8 lett. Ez már rendes terhes inzulin rezisztencia (IR). Úgyhogy már szerda óta diétán vagyok, méghozzá egy egészen erős diétán. Nem baj... legalább mire szülök már benne leszek a témában, illetve talán mennek is le feles kilók (69,3 kg voltam reggel). Azóta napi szinten mérem az étkezés utáni 1,5 órás értékemet, és eddig tökéletesek (így valszeg jó a diétám), de szerintem így is kell mennem diabetológiára. Egyébként volt védőnős szeánszom is a héten. Most éreztem először, hogy mekkora szükségem lesz rá. Elkezdtek áramolni tőle az érdemi információk, mint például megnézte a lábam és megnyugtatott, hogy a vizesedésem elenyésző még, ezen ne görcsöljek, illetve hogy kezdjek lassan biogayat szedni, mert most már kimutatták, hogy a szoptatásnál így átkerül a babához is és talán kevésbé lesz hasfájásos (semmi negatív hatása nincs egyébként, mert csak probiotikum)... és ilyenek, csupa hasznos infó.

Viszont ezek után vannak szuperjó hírek is. Voltunk genetikai UH-n is, és ott csodaszép dolgokat láttunk. Édes kisbabánk a jelenlegi információk szerint egészséges, mint a makk, az agya szépen fejlődött és a szonográfus nő szerint nagyon szép fejformája van. Súlya 2263 gramm, azaz nagyjából több mint fél héttel előrébb van mint a sztenderdek. Ez nem gond, mert számomra abszolút azt jelenti, hogy tartja az ütemet és nem alulfejlett, illetve ezekkel az értékekkel már minden funkciója megfelel a kinti élethez. Persze ő még nincsen készen, de már tényleg csak pár hét.

Édesem meglátásaink szerint az én vonásaimat hordozza inkább magába (főleg a kis száj tartásában), de aztán persze kitudja. Ami még nagyon megható volt, hogy mi most láttuk a kis arcát életünkben először és ő egy telimosollyal indított, mintha csak tudná, hogy nézzük. Ez az elmosolyodás belőlem nagyon mély dolgokat váltott ki, ültem és csak néztem és folytak a könnyeim. Ezek olyan érzések, amit még sosem éreztem, és még mindig hihetetlen számomra.

És még videónk is van, felgyorsítottam 4x gyorsaságra, így csak 1 perces. :)

Egyébként nagyjából befejeztük a vásárlásokat, csak pár apróság hiányzik, így a hétvégén megvettük a babahordozó kendőt és az ágybetétet, ami végülis nem kókusz lett, mert a Brendonban dolgozó volt osztálytársam jól kiokított és a konklúzió végül az volt, hogy a kókusznál már van jobb is... és hát ugye, ha magunknak is megvettük ebben a minőséget, akkor a picinek meg pláne megfogjuk.

Ma megyünk nődokihoz este, de ezt már csak jövőhéten írom le, hogy mi volt.

Ifjúság elvesztése

Van az a pont az ember életében, mikor leesik, itt most az eddigi életednek vége.

Persze alig várod, hogy induljon az a bizonyos második szakasz, de akkor is. Ez az a pont, amikor felfogod. Ahogy vesszük manónak a cuccokat egyre jobban érzékelem, hogy az egó múlik el, már nem vagyok saját életem főszereplője. És ez innentől a logika alapján hatványozódni fog, mert ez még csak a bevezetés. Hogy nehéz-e? Tulajdonképpen nehéz, mert tudom, hogy örökre szól. Nem leszek már soha az a szabad ember, aki adhoc programokat szervez, sem az aki a bulinak él (mondjuk az már egy ideje egyébként sem voltam). Innentől már az egóm másodhegedűssé válik. Persze őszintén, mikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy innentől én már az igénytelenség forgatagába készülök, hanem csak azt, hogy lesz valaki, aki felülír mindent. Félek a véglegességtől, félek, hogy rosszul fogom csinálni. Félek, hogy folyamatosan fáradt leszek és erőtlen. Ezek félelmeknek aztán lehet kiderül, nincs is olyan jelentőssége, mint azt gondolom és majd a logisztika mindent könnyedén megold. De az biztos, hogy lesz egy új felelősségünk. Ha őszinte akarok lenni, talán nem is bánom, hogy 36 évesen jutottam el eddig. Nem korai ugyan ez igaz, de valahogy volt az életemnek mindig is aktuális dolga és csak most jött el az idő. Azt mondják fontos az embernek, hogy kiélje magát, mert innentől a lehetőségek csökkennek, na ettől is félek, hogy nehezen fog menni az átállás...

Szóval itt most valaminek végérvényesen vége. Még nem tudom, hogy sírnom kell-e utána, vagy ez lesz életem leggyönyörűbb része, az viszont biztos, hogy a várandósságom (a félelmeimet leszámítva) maga a csoda. Egy iszonyúan kiegyensúlyozott, boldog és pozitív időszak, tele szeretettel a baba iránt, Zsolti iránt és még a világ iránt is. A munkámban is sokkal kevesebb a stressz... vagy csak szimplán másként kezelem.

Nem lehet felkészülni, ez a változás egyszerűen be fog robbanni. Nem beszélve nőiességem leépüléséről, amit majd a császármetszés, szoptatás, és a szülés utáni túlsúly fog mentálisan okozni. Már most is érzem, félek attól is, hogy majd mit tudok a régi formámból visszaállítani. Félek, hogy Zsoltinak esetleg majd nem fogok úgy tetszeni, és majd ő ugyan sosem fog szólni, de benne lesz legbelül.

Viszont ugyanakkor csak így tudom elképzelni az életemet hosszú távon értelmesnek, hogy legyen család, legyen akiben látom a jövőt, legyen akit látok felnőni, és majd nagyszerű beszélgetéseket folytassak vele, akinek majd egyszer láthatom ahogyan ő is családot alapít, ez az élet valódi értelme, ez a legmeghittebb része, nem a munka, karrier, pénz, és a nem múló fiatalság.

Szóval nem egyszerű, hullámvasút, jó ha tudomást veszünk ezekről a félelmekről, mert léteznek, aztán jöhet megint a szokásos közhely: "az idő majd mindent megold".