Munkaállomás, avagy űrállomás a nappaliban

A szükséges rossz. A nappalink most úgy néz ki tényleg, mint valami űrállomás, hozzátenném ez vagyok én. Imádom a digitális dolgokat, főleg, ha azok jól használhatók és a kényelmemet szolgálják... ezért dolgozunk. Végre eljutottam odáig, hogy sikerült egy második számítógépet beüzemelni, így leszűkítve egy "munkaképtelenségi kockázati tényezőt"... ezt már sokkal régebben kellett volna, de nem volt rá lehetőség (emiatt télen volt is ebből egy elég nagy para, mikor hirtelen a semmiből beszart a gépem). Viszont úgy esett, hogy egy másik régóta vágyott fejlesztés is megtörtént, ez meg ZS-nek köszönhető, lett egy új tévé a nappaliba. A régi tévét már régóta szerettük volna, ha bekerül a hálóba, fel a falra, és a nappaliban meg egy nagy, 55-ös tévé, nagyobb mozi élmény. És hozzá egy hordozható (vízálló) JBL hangszóró, ez már szintén régi vágy volt.  

Egyébként már az 52-esek klubjában vagyok 52,6 kilóval, szépen haladok, és nagyon nagyon büszke vagyok ZS-re, már ő is lefogyta a pocakját, szinte minden nap edz és figyel ő is a kajára. Mikor így belegondolok, az is eszembe jut, hogy ezt neki valamiért sosem fejezem ki eléggé, pedig tényleg rettenetesen büszke vagyok rá.

Egyébként ezekkel együtt jó sűrűre sikerült a hétvége, szombatra terveztük a wc festést, de az bele se fért, ugyanis szombaton du mentünk Csömörre szülcsinapi buliba. Annyira jól sikerült a buli, hogy vissza is hívtuk július elejére Zs barátait. Aztán életembe először kipróbáltuk a sofőr szolgálatot. Nagyon kényelmes szolgáltatás, és nagyjából annyiba kerül mint a taxi, és tényleg teljesen lekerül a teher a "ki ihat, ki nem ihat" kérdésben. 

Más! Erkély projektben halvány remények, ugyanis végre sikerült elérni a közös képviselőt, és kaptunk egy jó kis ígértet, hogy lesz előrelépés :) Na meglátjuk, én kissé szkeptikus vagyok :D

Pillanatok

Vannak napok az életemben, amiket egyszerűen nem tudok hova tenni. Valahogy az én életem egyébként szinte érzésektől mentes, néha érzelmileg üres. Viszont egy-egy ilyen nap visszaad mindent. A mai napon hullámokon mentem át, minden percemet áthatott szinte egy-egy érzés. Érzem, hogy az életem nagyon nagy részét felemészti a munka, de ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy tudom miért csinálom. Nagy céljaim vannak, és most kell dolgozni, hogy egyszer majd élvezhessem gyümölcsét. Lacussal megnéztünk ma egy filmet a moziba. Nagyon erősen hatott rám... konkrétan végigbőgtem az egészet szinte. Aztán a film végén kaptam egy mailt az ügyfelem kommunikációs igazgatójától:

"Kedves Kata!

Az ember az életben hoz sokszor jó és sokszor rossz döntéseket! Azt hiszem, hogy amikor megkerestünk a ...... után, az életünk legjobb döntése volt!

Nagyon szépen köszönöm a rugalmasságodat, hogy ennyire pozitívan állsz hozzánk, és hogy sokszor a hétvégéidet és az éjszakáidat ránk áldozod!"

Na... hát nekem ennyi kellett, szerintem életemben nem kaptam még ilyen szintű szakmai visszacsatolást... ezen is elsírtam magam (ki gondolta volna).

bytheway: lefogytam. 51,5 kilóra (kizárólag helyes táplálkozással).

Z világháború @ WCC

Már majd egy hete nem postoltam. Nem is tudom miért, na de mégis. Eléggé pörögnek a napjaim. Megkeresett Angliából egy régi barát, hogy csináljak neki egy webtervet, mert egy gasztró oldalt szeretnének indítani, és már két "'grafikus" csődöt mondott. Igen, gondoltam magamban, ez tipikus példája, hogy mindenki dizájnernek érzi magát, és igazából pontosan az ilyen emberek miatt csökken a szakmánk színvonala. Nyilván tudtam, hogy nem a lehetetlen kérések miatt nem tudták elvégezni a feladatot, hanem mert arc van, mögötte tudás az meg nincs. Aztán persze élvezettel még a határidő előtt megcsináltam az oldalt, és most ott tartunk, hogy ha ma sikerül a javításokat befejezni, akkor már megy is programozóhoz, és jövőhéttől éles. Addig viszont nem akarom feltenni a dizájnt, mégiscsak egy közösségi oldal :)

Aztán a héten újabb izgalmak várhatóak, ugyanis keddem megtörténik az ominózus költözés itt a cégnél. Új iroda, új módszer, team rendszer. Mikivel (a teamemmel) szinte már túlmotiváltan viselkedünk, de sztem most ezt mindketten nagyon élvezzük. Múltheti premier munkánk baromi jól sikerült, úgyhogy izgalommal várom mik a határaink, de egy biztos, szerintem ez a legjobb konstrukció ever, ami ennél a cégnél létrejöhetett.

Tegnap viszont social mozizást tartottunk, azon kívül, hogy ismét nem sikerült normálisan lefoglalnom a jegyet, minden nagyon fasza volt. A film (Z világháború) végig pörgött, és a feszültség végig kísért. Voltak amatör és/vagy szürreális dolgok, de imádtuk. Egyetlen dolgot tudnék megemlíteni, ami durván irritáló volt, mégpedig Stohl Buci, mint Brad Pitt magyarhangja... úgyhogy talán szerencssebb lett volna szinkron nélkül. Egyébként résztvevőknek ezúton is köszönöm a részvételt :)

Időutazás

Az egyetlen kérdés az maradt, hogy a múltba vagy a jövőbe? Lacussal némi vacillálás után a múltat választottuk, így a "Star trek" és "A nagy Gatsby" közül az utóbbi nyert. Ezer  éve voltam moziba utoljára, úgyhogy külön öröm, hogy ezt a filmet választottuk. Megfogott a látásmód, ahogyan a 20-as évek hangulatát összekeveri a mai zenei és képi világgal. nagyon ütött. A film első órája kifejezetten a látványról és a zenéről szólt. Meglepő volt azonban, hogy 3D-s film, de aztán persze így utólag persze ez is teljesen jogos. Nem akarom lelövögetni a poénokat, csak ajánlani tudom. Aztán beültünk Lacival egy helyre, ahol már tudtuk, hogy nagyon kevés időnk lesz, ha az utolsó BKV-t el szeretnénk érni, hát így is lett, nagyon felpörgetve tudtuk csak megbeszélni, hogy mi a helyzet, tehát folytatás következik.

Mostanában egyre később fekszem, reggel meg alig bírok kikeveredni az álomból. Ma ismét munka.

Lincoln

Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. De ne szaladjunk ilyen gyorsan a történet végére. Kezdjük az elején. Akár jelnek is vehettük volna, h példátlan módon a film előtt félórával (foglalás nélkül) gyakorlatilag a terem legjobb helyeit sikerült magunkévá tenni. Leültünk és kezdődött a film... eltelt fél óra, de még mindig csak kezdődött a film. Én azon drukkoltam magamnak, hogy ne kalandozzanak a gondolataim mindenfelé, és olvassam már azokat a párbeszédeket. Majd ezután bekövetkezett a gondolat elkalandozásnál még rosszabb. Hirtelen elálmosodtam és még mindig nem tudtam miről szól a film :). Na jó ennyire azért nem akarok beletúlozni, hiszen a mondanivaló totál egyértelmű volt, és már a második snittből kiderült (törvényes rabszolga felszabadítás).
Aztán egyszercsak nem várt robbanás szerű fordulat és izgalom következett. Megjelent a semmiből a mostanában egyik kedvenc színészem, Joseph Gordon-Levitt. Ezáltal kicsit szűnni látszott a "ki akarok menni most azonnal" érzés, de ez sem tartott túl sokáig. Következett az izgés mozgás időszak, és egyre többet beszélgettünk Móval és Lacussal, majd Laci megszólalt (úgy a film vége előtt kicsit több mint egy órával), mostmár max fél óra van vissza... totál megnyugtató volt, és már a film is érdekesebbnek tűnt. Sőőőt, jött a tetőpont az ominózus "szavazás", ahonnan már tényleg nézhetővé vált (vagy ezek már a megszépült emlékek?), és végre vége lett. Katarzis, öröm, eufória. Szóval, kezdeném a gondolatot újra...
Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. Egyöntetűen megszavaztuk, hogy ez volt eddigi legunalmasabb film, amit láttunk ever. Iszonyat száraz, olyan mint egy Politológia előadás, nehezen emészthető és vontatott. De h mondjak pozitívumot is, a főszereplő nagyon szimpatikus és jó játékot nyújtott, és talán összességében pótolt egy töriórai mulasztást, már ami a rabszolgaság eltörlését illeti. Biográfiának szerintem egy kicsit kevés... Úgyhogy remélem senki kedvét nem szegtem, és csak én vagyok ilyen műveletlen :)

Kellemes mozizást :)

FF Webterv pályázat

Ez volt a beadott tervem a FF pályázatára, ami ma kiderült, nem volt elég a győzelemhez. Kíváncsian váram a győztes pályaművet :)

MIB 3.

Tegnap voltunk moziba kollégákkal és Móval. Jaj nagyon jó volt. Úgy szeretem, hogy Mó nyitott arra, hogy eljöjjön ilyen programokra. Meg amúgy is, most mindig egy csomó energiát nyerek tőle, mikor találkozunk. Egyszerűen pozitívan hat rám. Ahogyan a kollégáim is... különös tekintettel pár főre. A film pontosan olyan, mint az előző két rész. Humoros, és látványos.

Aztán voltam dokinál is, most egyelőre úgy tűnik végre, hogy minden rendben van. Most már erős is bennem a gyógyulás tudat, szal érzem, hogy mindennek jónak kell lennie. A héten amúgy bevégeztem az első száz kilométert az iPhone számlálója szerint. Tegnap előtt konkrétan 9,5 km-t futottam, úgy hogy egyébként kb. fele annyit terveztem. Amúgy ma is megyünk Margitszigetre, egy kör erejéig.

Aztán suli. Na még 3 etap van vissza. Egy sima vizsga jegy, az opponensi értékelés, és az államvizsga. Legyen már vége... nincs erőm.
Ez lesz a diplomaosztós ruhám, mert ugye azt már jól megelőlegeztem magamnak :)

Védhetetlen vs. Frida

Két filmet is láttam a tegnap óta. Teljesen különbözőek. Egy akció film moziba (Védhetetlen) és egy művészfilm itthon, a Frida. Ő egy festőnő volt. Nagyon tetszett mindkét film amúgy. Úgy látszik mostanában minden film tetszik :). Az utóbbi kicsit jobban. Ezek a művészfilmek valójában sohasem a cselekményről szólnak, metafóra, az a kérdés érted-e mit akar elmondani. Ha igen, akkor vagy gondolkodsz rajta, vagy elkap az érzés ami nyomot hagy. Ha egyiket sem érzed, akkor egészen biztosan nem értetted meg a filmet. Ebben a pillanatban is hatás alatt állok és inkább postot írok, mint a szakdogámat :(

Csizma. Búcsút kell intenem neki, ugyanis nincs mit tenni vele, úgyhogy egy tavaszi cipő lesz belőle, mert lakótárs már ragaszkodik hozzá, hogy kártéríteni akar. Na nekem ez is egy kellemetlen dolog. Egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy bármilyen károm is van, azt valaki kártéríti, másrészt meg bűntudatom van, hogy elveszem az ő pénzét. Hát ilyen világban élünk, minden kifejezhető pénzben és meg kell fizetnünk. Szép. Kár.

Egyébként a Frida c. filmre visszagondolva sajnálok egy dolgot és ezt tök őszintén mondom, vagyis kettőt. Egyrészt azt, hogy nem születtem valamiből egy iszonyatosan kiemelkedő tehetségnek, másrészt, hogy a túlzott önuralmamnak köszönhetően nem tudok hirtelen levezetéseket csinálni (mint pl ablak kitörés, vagy teló földhöz baszás). Irigylem azokat az embereket, akik a következményekre nem gondolva bármit megtesznek... és egyébként rendre ezek az emberek ezekből végül jól jönnek ki. Na ennyit a mai filozófiáról, még a film hatása alatt.

Hubble (bubble)

Na, eddig nem tudtam, de ez a neve annak az teleszkóp/űrtávcsőnek, ami brutális felbontásban készít a mai napig képeket és videót az űrről. Ezzel kapcsolatban néztünk meg egy filmet D-vel az Arénában IMAX-ben. Nagyon jó volt, ez az első NORMÁLIS 3D élményem, ahol tényleg nagyon komolyan működött. Aztán D-nek köszönhetően kajáltunk. Köszönet érte mégegyszer!

Aztán a héten kibaszott sok a munka. Ezért is nem nagyon írok. Meg mióta megy a vállalat irányítási rendszer mindent perc regisztrálva van. Az a jó a hétben, hogy nemcsak az uncsi márkáimat csinálom, hanem kicsit belekóstolhattam másikakba is. Mint pl Miss Sporty. Egyébként nincs semmi. Szakdogát kellene írni, megy a szenvedés... persze ez gondolom általános jelenség. Csak jó volna túlesni rajta, meg ezen az egész államvizsga procedúrán. Már nagyon nyomasztó és nagyon erőtlennek érzem magam hozzá.

Aztán ebben az évben először érzem azt, hogy kicsit lefelé megyek lelkileg. Ez az érzés kötődik a szülinapomhoz, de legfőképp az idő múlásához, és hogy rohadtul nem tartok ott, mint amit megálmodtam magamnak. Ez ilyenkor kicsit félelem... félni attól, hogy abnormálisan élek, miközben valójában nem erre vágyom és ugye, hogy csak egyetlen életem van, jó lenne maxot kihozni.

Kineziológusnál 3.

Ez volt a 3. alkalom. Nem tudom milyen folyamatok zajlanak le bennem. Egy biztos. Felvázoltuk az elmúlt egy hónapot és vitathatatlan a változás. Azt mondta Klári, hogy nálam a folyamatok sokkal gyorsabban mennek végbe, mint másoknál. Valakinél fél év után is alig van változás, nálam meg már három hónap után jelentős dolgok történtek. Úgyhogy jó az út, szerencsére kellő képpen nyitott vagyok. Egyébként én is úgy érzem, hogy állandósult a változás. Mostanában azt vettem észre, hogy pontosan az történik az életemben amit gondolok, hogy fog történni. Képes vagyok nagy erőket megmozgatni, a racionalitást és testem törvényszerűségeit is képes vagyok legyőzni. Nos ki így, ki úgy... erős az akaraterőm, és az öntudatom, így nekem ez az út, így kell győzedelmeskednem a "démonok" felett. Egyébként az ember legnagyobb akadálya saját maga. Ha magadat kell legyőznöd, akkor pontosan olyan mértékű erővel állsz szemben, mint saját magad. Azaz bele kell adnod mindent, sőt többet. Ki kell egészítened magad egy olyan többlet fejlődéssel, ami leveri a félelem oldalad (azaz saját magad). Szóval fejlődnöd kell, össze kell integrálni a tudatosságot és az ösztönt és közben meg kell fognod a pillanatokat, nem szabad elveszíteni a fejed. Erre jöttem rá tegnap.
Nagy tisztelője vagyok a kineziológusomnak, mikor nála vagyok, megszűnik a színház világ, az jön ki belőlem ami kell, amiről a belsőm meg akar nyilvánulni. Szóval nagyon jó... sokat segít a belső béke keresésében.

Aztán utána közvetlen mondhatni az egyik jó programból mentem át egyből a másikba. A tetovált lányt néztük meg a WCC-be. Szegény D aludt egy órát, az amúgy majd 3 órás filmen. Majd utána hazament és megivott egy kávét, az új kávéfőzőjéből. Érdekes egy rendszere van D-nek, kicsit fordítva működik... nem mindennapi :). De amúgy maga a film pár unalmas részletet leszámítva nagyon jó volt, a feszültség végig élt, így egy percig nem ülhettünk nyugalomban...

Az élet fája

c. filmet néztük meg. Ez volt eddig a legelvontabb művészfilm, amit valaha láttam. Még talán most sem vagyok lelkileg elég fejlett a művészfilmekhez, viszont ami durva, hogy a film az egész délutánomra rányomta a bélyeget, a hangulata és az érzések hatása alatt maradtam annyira, hogy amint hazaértem olvasnom kellett a filmmel kapcsolatosan, mert hiányzott valami. A film maga az életet mutatta be, az univerzumot, a körforgást, az érzéseket amiket megélünk. Ami nagyon dominánsan hatott rám, az a film zenéje. Full klasszikus, de film közben többször borzongott végig a hátam a zene miatt. Maga társaság már inkább ellentétes érzéseket váltott ki, valahogy Rollal (mivel az exem) sosem lesz olyan a kapcsolatom mint egy olyan emberrel, akivel semmi nem volt. Ráadásul éreztem, hogy teljesen más hullámon rezgünk, és ez amúgy is egy rossz közérzetet sugall (akár felesleges feszültséget, nyugalom helyett).

Lassan mennem kell. Ma megint Steve Jobsal randizom egy hosszabbat a táskák között :)

VizsgaidőSUCK vége!

Tegnap Móval megnéztük a Sherlock Holmes 2. részét. Hát kicsit vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatosan. Mármint a társaság jó volt, viszont majdnem elaludtam egy csata jelenet közben. De ezt csak annak fogtam fel, hogy elég szarul voltam, fájt a hasam és sztem csak ezért nyomott az álom. Alapvetően minket nagyon szórakoztat Sherlock karaktere, hallottam Mót is néha, mikor szakad a nevetéstől.

Aztán a fő hír, hogy túl vagyok a Social Media vizsgáimon, ami az elmélet és a gyakorlat is 5-ös, 5-ös lett. Úgy értékelem, hogy a tanár is nagyon jó fej volt, és hát nekem ez a téma fekszik is. Azért ez mégis csak szakmám. Úgyhogy ezennel vége a vizsgaidőszaknak. Innentől el kell kezdenem a finisben gondolkodni, hogy hogyan is akarom összedobni a maradék 3 hónapban a szakdogámat és hát nem volna rossz mihamarabb megszerezni minden infót az államvizsgához. Aztán egyszercsak vége lesz. Hihetetlen.

Ja igen még egy utolsó gondolat. Tegnap küldte a színházas néni a februári színház programot, és úgy döntöttünk Móval és Hildával, hogy megyünk megint. Mó kérésére a Makrancos Kata (Shakespeare) c. darabot nézzük meg febr 28-án a Vígszínházban, remélem jó lesz. Várom már :).

Mó most vizsgázik. Szórítok, drukk-drukk!

Nem beszélek zöldségeket!

Pedig de, nem is keveset :)

Szóval ez egy filmcím, amit tegnap néztünk meg Dáviddal (hello Dávid :D). Szerintem nagyon jó film volt a maga egyszerűségében.
Viszont mostanában jöttem rá, hogy tök szeretem a művész mozikat, úgy az egész érzést, a szar székekkel, a kis vászonnal és mindennel együtt.
Utána átmentünk két helyre, majd olyan fél 12 körül haza értem.

Na de ami reggel történt, még azóta se tudok magyarázatot adni.

Háttér info: minden reggel fél 7-kor bekapcsol magától a számítógépem. Nos, ma reggel valami érthetetlen és megfejthetetlen módon 5 óra előtt bekapcsolt. Természetesen azt hittem idő van és próbáltam magam feléleszteni. Ami feltűnt, hogy nagyon nem megy ma reggel ez. Aztán 5:08-kor ránéztem a szgépem órájára és jött a felismerés, hogy vaze még van másfél órám. Mondanom sem kell, hogy épp már a reggelimet falatozgattam (pedig sose reggelizem, mostmeg nem tudom milyen indíttatásból úgy döntöttem, hogy kéne enni), szóval vissza az egész, ott hagytam csapot-papot és mintha mi sem történt volna visszafeküdtem.

Fél hétkor ismét bekapcsolt a gépem (a kis szenya), de onnan már minden a szokásos :)

Lopott idő...

Ami valóban ellopott idő tőlünk :). Szóval tegnap spontán ötlettől vezérelve Dáviddal elmentünk rá, ha már névnapom van. Már az ötödik percben éreztem, hogy ez nekem nem fog tetszeni és az Inception közelébe sem fog érni. Dávid bealudt közben, én meg végigszenvedtem. A leginkább az idegesített, hogy tele volt tűzdelve tutkó, idővel kapcsolatos szóviccekkel (pl. "időmilliomos vagyok", vagy "lejárt az időd") szóval gáz. Megjegyzem ezt a sztorit sztem kurva jól is meglehetett volna csinálni... ez van.

 Ide mindenképpen el kell mennem a jövőhéten.

Egy nap

Ez volt a címe a tegnapi filmnek, amit Móval kettecsként néztünk meg. Nekem nagyon tetszett, bevallom az "Egy gésa emlékiratai" óta nem láttam olyan filmet, mely ennyi érzést kivált belőlem. Konkrétan a film 2/3-ától majdnem végig potyogtak a könnyeim. Mónak is nagyon tetszett. Jó volt előtte beszélgetni, és utána is... gyorsan elreppent ez az este.

Borzalmas...

...filmet néztünk meg tegnap. "A negyedik". Azaz érzésem volt közben végig, hogy ennek a filmnek nincs egy összefogott sztorija, plusz egyáltalán nem volt katarzis érzésem a főküzdelem során, nem volt idegtépő harc és semmi. Na mindegy, a lényeg, hogy a barátokkal voltam. Nagyon szeretek mindenkit. Éreztem a rezgést, a csít :)

Amúgy Rencsivel sikerült kicsit hosszabban beszélgetni kicsit. Sokat röhögtünk és ez mindig úgy feltölt.

Ma meg zúzós nap lesz... De ledaráljuk :). Apropó, a hétvégén kis karitatív meló vár rám... egy kolléganőnek esküvői meghívót kell tervezni... lassan nagyüzemet nyitok :D, ez mostmár a 3. esküvői meghívóm. Egyébként élvezem nagyon!

Tegnap megkeresett az Ogilvy egyik exkreatív igazgatója, és munkát ajánlott. Tök jó, mióta felvettek csak úgy repkednek az ajánlatok. Mindenesetre nagyon kellemes visszacsatolás volt, és valahol mélyen nagyon örültem, hogy egyáltalán rám gondolt.

Óje óje, mozi nap van!

Remélem nem kell túlóráznom ma, bár mindegy, mert szóltam, hogy 8-ig mindenképpen oda kell érnem a WCC-be, szóval nem parázom :). Sok a munka. De egy cseppet sem bánom, legalább pezseg az élet. Tegnap volt egy nagy megvilágosodásom melóilag: a szobatársam srác egy jótét lélek. Nem gondoltam volna, sőt gyanakodva nézte erre a finomkodó stílusra, de tegnap leesett, hogy ő valóban egy ilyen igazi jó szándékú kedves emberke.

Tesómék románca egy pillanatra megingott, tesóm lelépett (ideiglenesen?)... kérdés, hogy ez csak egy sima balhé vagy vége a jegyességnek?
Bulvár híreinket hallották... a pontos idő: 10:21 :)))

Tőzsdecápák @ WCC with Lacus

Ennek a postnak 3 szempontból kell manifesztálódnia. Egyik, hogy ez a film borzalmas. Michael Dougles öreg... a film unalmas, hosszú, tele van olyan szakmai dolgokkal, amitől azt sem tudtam, hogy most történt-e valami, nyertek-e vagy veszítettek... szal tipikusan az "akkor most mivan?" esete. A másik ok, hogy megjegyezzem, hogy jól éreztem magam Lacival... csak már megint rohadt kevés idő volt a beszélgetésre. Pont mire belemelegedtünk, addigra kellett indulni. A harmadik, hogy életünkbe először voltunk a Costa Caféban a Nyugati mellett - én megittam egy forró csokit, Lacus egy lattét - basszus nagyon finom volt, a hely nagyon tuti. Pont meg is beszéltük (azaz ez Laci gondolata), hogy a hely éppencsak súrolja a sznobság és az átlag polgár ízlését, tényleg nagyon kellemes... nekem most jobban esett ez a forró csoki, mint a múltkori sör :).

Közös mozi barátokkal

Előszöris pár szó a filmről... tyűűűű, mindenkinek ajánlom, ez az igazi Kata stílus. Nagyon szeretem az ilyen valóságosnak tűnő fantázia történeteket, na és a látványról nem is beszélve. Amúgy utólag rájöttem, h pár momentumot még mindig nem értek benne... na nem baj, ez az a film, amit még párszor tutira meg szeretnék nézni :). Nem akarok belemesélni, hátha valaki még nem látta...

A barátok nagyon aranyosak voltak. Kicsit izgultam, hogy így a négyféle társaság, hogy fog majd passzolni egymással, de nagyon pozitív a tapasztalat. Nagyon jó volt a hangulat... és nekem külön jó volt, hogy mindenki egy helyen. Sajnos kép nincs... nagy hiba :(. És végre megismerhettük Gábort is. Megjegyzem (a fényképek segítségével) tökéletesen olyan, mint ahogyan elképzeltem... vagy talán egy kicsit barátságosabb élőben. És nem néz ki 42-nek...

Inception/Eredet

Már egy fél éve várom ezt a filmet!
...és lefoglaltam a legjobb helyet a WCC-be, péntekre :)
...és barátok (közt) társaságában :)