Arra gondoltam elkezdem összeszedni a gondolataimat, mert nem biztos, hogy lesz rá időm később. Alapvetés, hogy alapokra sincs időm. Így például nem voltam esti programon kb ebben az évben, blogolni, telefonálni nincs időm... és ha van is két percem, akkor is célirányosan haladok. Ez van, ez egy nagyon intenzív időszak, és az egész évre ez volt a jellemző. Marci érkezése a legszebb dolog volt életünkben, ugyanakkor nagyon sok áldozattal is jár. Így kezdem is ezzel, hiszen ez volt ennek az évnek a legfontosabb, mondhatni csúcspontja... sőt, ha azt veszem, egész életemnek csúcspontja... ja meg az esküvő is... dehát ebből is látszik, hogy majdnem eszembe se jutott, hát kb ennyire meghatározó. Fontos dolognak tartom a házasodást is, de nem tudok sokat pörögni a témán, a gyűrűm pontosan elmondja azt a jelképet, amit jelent. Ott van velem, jelzi, de igazából nem befolyásolja az életem semmilyen irányban. A családnak a jelképe inkább, ami meghittséggel tölt el. Visszatérve Marci születésére, életem legfurcsább napja, mely nem is indult úgy, hogy ott éjszaka egy szülés fog bekövetkezni. Simán azt hittem megvárjuk a császár időpontját. A szülésem élményét továbbra se szeretném taglalni, mert volt ott minden, amit inkább ne bolygassunk. Aztán érkezett a maratoni nem alvás időszak, illetve beletanulni egy kicsi baba gondozásába. Ma már mondhatom, hogy 1000 közül is felismerem a hangját és különböző hangfekvéseit, hogy mikor mit szeretne. Aztán a nyár nekem nagyon sok munkával telt. Eleve marha nehéz egyszerre babát nevelni, és közben dolgozni is, a mai napig nem tudom, hogy ez hogyan sikerül, de én vagyok az élő példa, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Céljainkhoz persze sokat közeledtünk, sőt elmondhatom már most novemberben, hogy rekord évem van munkaügyben (pedig még egy hónap vissza van). Jövőre szeretném, ha sikerülne eljutni addig, hogy esetleg egy telket megvegyünk. Illetve nekem szemműtét és fogszabályzó, és mindegyikhez ragaszkodom, illetve egy jó diéta és sport. Idén is elkezdtem már újra, de sajnos nem igazán voltak sikerek és inkább most még nem erőltetem, úgy voltam vele, hogy semmi életem nincs, most még nem tudok a szabadidőmben is szenvedni, erőlködni.
Szeretnék jövőre kicsit több szabadságot, kicsit több énidőt, kicsit látni a világból, kicsit többet találkozni barátokkal, kicsit többet Zsoltival is minőségi időt tölteni. A mi családunk teljes, most legalábbis ezt érzem. Minden figyelmünk Marcin, testileg lelkileg sokat próbálunk adni, persze még nem igazán a nevelés ügyben, inkább csak a szeretet éreztetése, hogy mindig számíthat ránk, mi mindig mögötte állunk. Szeretném, hogy ő kiegyensúlyozott fiú legyen, és hogy szeresse az embereket, vidám legyen és minden apróságnak őszintén tudjon örülni. És persze ha lesz bármilyen ötlete, projektje, akkor mi ott vagyunk, ha kellünk. Mikor arra gondolok, hogy 1-2 év múlva milyen lesz majd a karácsonyunk, mikor már majd ő is megéli az ajándékozás élményét, olyankor nagyon boldog vagyok, ezek a pillanatok valahol az élet értelme szerintem.
A szívfájdalmam csak az , hogy megint elment egy év az életből és nekem ebből irtó sok volt a munka, ami tulajdonképpen az értékes idő pazarlása.
Összességében mégis azt mondhatom, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék, mindenem megvan, ami számít és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű kis emberke lépett az életünkbe. Ennél rosszabb évünk sose legyen ezt kívánom... és persze kíváncsian várom a következő évet, mit tartogat nekünk.
Hétvégén feldíszítem a lakást, és indulhat a karácsonyi feeling :) Ajándékok már jórészt kipipálva :)
