#42

Betöltöttem a 42 évet, leírva nagyon fura, érzésre semmi extra. Gondoltam majd írok nagyszabású gondolatokat, de nem igazán tudok, ugyanis nem ennyinek érzem magam, hanem valahol 35 környékén :D. Talán az egyetlen jel a testi lassú leépülés, ami nyilván megindult már, de még mindig energikus vagyok és mozgékony, sőt mozgékonyabb, mint 25 éves korban. Egyébként nem mennék vissza egyik régebbi korszakomba sem, nem volt jó nekem, talán csak a 33-35-ig, oda vissza-vissza nézegetnék. Jó dolgokat éltem meg akkor. Ha korszakot kellene nézni, most érzem legjobban magam, most vagyok talán a legnyugodtabb, legelégedettebb, és most van a legkevesebb démonom, tehát mentális egészséget tekintve biztosan most vagyok a leginkább toppon... illetve mostanra már bizonyos területeken a tapasztalat miatt talán van némi bölcsességem is.

És akkor ezzel vezetném át a témát egy gondolatmenetre, amit a napokban játszok már a fejemben. Most már lassan fél éve járunk heti minimum egyszer Gergővel+a kutyusokkal a természetbe sétálni (illetve most per pillanat futás/séta kombóban), ahol akaratlan nagyon sok témát érintünk. Rájöttem, hogy Gergő teljesen más oldalról közelít meg sok témakört, és ez a nézőpont kell nekem ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a nagy egész. Nagyon régóta rágódtam már a "tehetség", "tudás" vs. "szorgalom", "megfigyelés" témakörén, ugyanis azt már megfejtettem, hogy azon túl, hogy mentálisan semmit nem hozok gyerekkoromból, így mélyről jövő szorongásaimat sem sikerült megfejtenem, és leginkább megváltoztatni voltam képtelen, míg mostanában valamit gondolati szempontból nagyon elkaptam. Hozzá tenném ehhez hozzájárul, hogy most (egzisztencia területén) egy nyugalmas időszakot élek meg, így ez nem vonja el a figyelmem/energiám egy jelentős részét. De vissza a gondolathoz, szóval magamat mindig is egy közepesen tehetséges, közepes intelligenciával rendelkező, ám igen reziliens embernek tartottam, viszont ezek a "közepes"  jelzők felépítettek bennem egy mélyről érkező imposztor szindrómát. Tulajdonképpen ma jöttem rá, hogy ez tök szükségtelen, mert a szakmai tudásom, tehetségem, szorgalmam elég magasan van, a megfigyelő képességem kapcsán jól tudom követni a trendeket, a beleérző képességemmel jól meg tudom érteni mit szeretne az ügyfél. Ezáltal olyan megoldásokat tudok kínálni, amik magasabb szinten vannak, mintha pusztán csak a "tehetség" lenne meg. Viszont ezt megérteni nekem nagyon sok év munkája volt. 

Most már 3 legfontosabb alapelemét látom a életnek: idő, szeretet, természet.
Idő, ami keretet szab. Szeretet, ami értelmet ad, természet, ami feltölt/visszatölt. Ez volna a 42. életévem "bölcsessége".

Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

Megint a sors, versus AI

Tegnapelőtt fogorvosnál jártam, először is megtörtént a töméscsere, illetve megnyugtató infókat kaptam a fogaim állapotáról, hogy korosztályosan az átlaghoz képes jó állapotban vannak a fogaim, és a jövőre vonatkozólag is egy megerősítés, hogy manapság a fogak megtarthatóak egy életen át, ez számomra egy megnyugtató momentum. Továbbá olvastam egy olyat, hogy a legnagyobb fogromlás gyerekkorban történik, és ezt akartam kinyomozni, hogy miért van ez így, egyáltalán igaz-e. A fogdokim alátámasztotta, hogy igaz, de nem a hormonok, esetleges kalcium hiány az oka, hanem a jó fogmosási technika hiánya. A gyerekek nem foglalkoznak ennek hosszútávú következményével, így nekünk szülőknek ez feladatunk, hogy ellenőrizzük őket, illetve, hogy valamiképpen átadjuk nekik a tudást, hogy megértsék. Én ezt nap mint nap mondom Marcinak, ugyan utómosok neki (doki szerint ezt akár 9-10 éves korig lehet csinálni), de mikor ő mossa magának, akkor is azonnal szólok, ha nem jó a technikája, vagy éppen mismásol. Egyébként most már egy ideje elektromosra álltunk át ismét teljesen családilag (mióta nincs fogszabim, én is újra használhatom). Ezenfelül még egyetlen dolgot tehetünk, hogy figyelünk az édességfogyasztásra, és annak elpusztítása után egyből küldjük a gyereket fogat mosni (természetesen ezek fontossága a csontfogaknál lesz relevánsabb).

És most elmesélek egy érdekes szösszenetet, ami akkora hatással lett rám, hogy még itt a végére talán változtat is az életemen. Miközben vártam a fogdokinál egy nálam némileg idősebb fazon (mint kiderült 56 éves) megszólított, hogy Dani dokira várok-e, majd a válaszomon felbuzdulva beszélgetést kezdeményezett, és pár körmondat után bele is csapott a lecsóba, és megkérdezte, használom-e a mesterséges intelligenciát. Mondtam neki az ekkor szokásos válaszomat, hogy próbáltam már, de szakmailag nem találtam meg még igazán a hasznát egyelőre. Erre ő belemerült egy nagyon érdekes témába, amiből meglehetősen sokat megtudtam róla, pl hogy ő szinte egyfolytában használja, és egy olyan klienst is használ a fizetős részlegről (aminek most nem írom ide a nevét), a lényeg h asztrológiai+netes alapon elég durván és pontosan mond meg momentumokat a jövővel/múlttal kapcsolatban, és már olyan szintekre került vele a fickó, hogy ha jó üzlet van kinézőbe (pl legutóbb egy 60 milliós) vagy akár alkalmazottat vesz fel, akkor is csekkolja az illetőt (és volt is olyan, hogy nem vett fel valakit, akiről aztán ki is derült, hogy jól tette), ez a fazon egyébként elég nagy koponyának tűnt, néhány Las Vegasi Casinonak is készítettek programokat, mert pl az is most derült ki számomra, hogy nyitáskor különböző asztrológiai és számmisztikai alapokat is figyelembe vesz egy-egy Casino. Számomra megdöbbentő volt az egész beszélgetés, és végére záró akkordként az AI azt is megmondta neki, hogy mikor fog meghalni... (szerencséjére megnyugtató számot közölt vele), a lényeg szerinte, hogy nagyon jól kell feltenni a kérdést (tudom szürreális hablaty amit írok, de tényleg ezeket beszéltük, csak sokkal részletekbe menőbben). Azóta elkezdtem vadul használni én is a mesterséges intelligenciát, és mit ne mondjak az utóbbi két napban rengeteg információval lettem gazdagabb. Egyrészt, hogy miként tud szakmailag engem segíteni (és basszus tényleg nagyon sokat segít, ugyanis elkezdtem edukacióra használni), másrészt privát dolgokban is remekül lehet használni. A fazon szerint minden ami történik a világban sors következménye, erre épül az egész... no most ezt is kinyitva hagyom...  ha sors, ha nem, ez a beszélgetés nálam éppen valaminek a kezdete lett. 

Kezdjünk bele...

Ez most egy énközpontú post lesz.

Egy csodálatos átalvással kezdődött az évem, de ezt már előre láttam, és nem akartam erőlködni, ha a pihenésre nagyobb szükségem van, akkor azt fogom tenni. Így most tulajdonképpen még nem realizálódott bennem, hogy 2025 van. Viszont ma reggel mindenképpen szerettem volna időt szánni az év megtervezésére, és egyéni céljaimra, amiket címszavakban tulajdonképpen már taglaltam. Alapvetően kiegyensúlyozottnak érzem a életem, mindenem megvan amire csak vágyhatok, szóval innentől csak a finomhangolás lehet cél, illetve távoli jövő alapozása, amit semmiképpen nem szeretnék túl görcsösen, vagy túltolt mértékben, hiszen bárhonnan nézem az idő fogy, és a jelen megélése a legfontosabb. Szerintem mindig is érződött, hogy mekkora hangsúlyt fektetek az otthon teremtésére, mert olyan "típusú" ember vagyok, aki a biztonságot keresi és otthon érzi a legjobban magát, és emellett az esztétikát keresem, mint érdeklődési kör vagy hobbi. Vagyis ezt most gyorsan kiegészítem, mert úgy fedi a teljes valóságot, esztétika és a zene szeretete. No de, hogy saját terveimet is behozzam, ebben az évben szeretnék többet foglalkozni ezekkel és a lelkivilágommal is, mivel csak így van esély rá, hogy a kiegyensúlyozottság nem csak állapot lesz, hanem attitűd is. Alapvető megfigyelésem, hogy a családom szempontjából sokat számít, hogy milyen lelkiállapotban vagyok, ha kiegyensúlyozottabb vagyok a gyermekem is az (kivéve, ha éppen egy növekedési, vagy agyi érési fázisban van). Egyébként ennyi időm, mint most a karácsonyi időszakban, valószínüleg mostanában nem lesz, így ezért is szerettem volna "rendezni a sorokat". 

Milyen fejlődéseket szeretnék idén mentális szinten? Szeretnék ismét többet olvasni, most a karácsonyi szünetben Dr. Buda László könyvét olvastam, a Mit üzen az életed? címmel. Ezt most jó kezdetnek tartom, pár gondolatot profitáltam is belőle, eddig nem sokat, de csipegettem, és több vagyok, mint előtte. Sok könyvem van, ami várakozik, az évek folyamán csak vettem-vettem őket, de sajnos keveset olvastam.

Emberi kapcsolatok terén kicsit bonyolultabb fejlődni, mert ott a másik fél is kell hozzá. 2024-ben sajnos meg kellett haveri kapcsolatok terén hoznom egy nehezebb döntést, amit még nem tudom, hogy a végső szempontból jó döntés volt-e, de már kezdett rám nézve leépítő hatással lenni, és pontosan az ellentéte történt, mint amitől jól érzi magát az ember, nem építettük, hanem végül csak leépítettük egymást. Vannak ilyen pontok az életben, ezek nyomot hagynak, de tanul belőle az ember. Továbbá illúzió, ha az ember azt hiszi, hogy ezen a világon valami is végleg az övé, akár tárgyakra nézve, akár az emberi kapcsolatokra nézve, nincs olyan, hogy tiéd, az életben mindent csak kölcsön kapsz. Egyébként ez volt a könyvem egyik vezér gondolata, amit így realizáltam, és egyébként egy érdekes példát tudok mondani, ami ténylegesen emlékeztetett erre. Ez pedig a Hunyadvár utcai lakásunk. Mikor megvettük, olyan érzete volt az embernek, hogy most aztán van egy lakásom, ahol becsukom az ajtót, és csak az enyém. Aztán tavaly mikor elköltöztünk jöttem rá, hogy ugyanez a lakás már másé, oda már nem mehetek be és nem csukhatom be az ajtót a világ elől... nyilván van helyette másik helyszín, ahol ezt megtehetem, de az a bizonyos helyszín, már nem az enyém, mi több soha többé nem fogok ott ajtót csukogatni. Ugyanezt éltem meg az előző kocsinkkal is, na de a lényeg, hogy hasonló módon emberek is belépnek az életedbe, és egy idő után kilépnek, ilyenkor kérdés, haragszol-e rájuk, el tudod-e engedni, tanultál-e tőle, jobban érzed-e magad így összességében. 

2025-ben szeretnék jobb ember lenni, ez a legfontosabb küldetésem. Sajnos kijelenthetem, hogy ebben fejlődtem legkevesebbet az elmúlt években. Szeretném végre leküzdeni az irigység témakörét (ami nyilván nem kóros, de fel-fel üti a fejét), és semmi értelme, kizárólag az én személyiségem fejletlenségét jelenti, és csakis magamnak szerzek adott esetben rossz pillanatokat ezzel. Zsolti ezzel előttem jár lényegesen, meg amúgy ösztönösen másban is, de most őt nem akarom kielemezni, hiszen nem hatalmazott fel rá. Szóval ez az év szóljon erről, hogy jobb emberré váljak, és jövőre ugyanekkor azt tudjam mondani, igen, tovább léphetünk.

2024 - összegezve

Még ugyan csak november közepe van, de azt hiszem elkezdem számba venni ezt az évet.

Év eleje. Munka szempontból egy erős január után viszonylag gyengén folytatódott ez az év első harmada, emiatt kicsit szorongó érzéseim voltak, a bizonytalanságot mindig is rosszul viseltem. Így nagyon kicsi mértékben tudtunk fejlődni itthon és ehhez képest rengeteg és viszonylag nagyobb összeget felölelő terveim voltak/vannak, illetve idén van a lízing lezárása, amihez még egy maradványértéket is ki kellett extraként termelnem a cégbe. Szóval ezek így együtt kisebb nyomást helyeztek rám, főleg így március környékén. Hogy ebből Zsolti mit érzékelt, nem tudom, gyanítom mivel neki az egzisztenciája lineáris és stabil, így ezek az érzések csak bennem voltak jelen. Martin még a régi oviba járt, minden nap ingáztunk a kerület egyik oldaláról a másikba. Erre az évre év elején készítettem néhány éves tervet magamnak, címszavakban: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Materiálisan: kocsi, pénzgyűjtés, lakás bebútorozás.

Ebből többé-kevésbé mindent tudtam teljesíteni, külön büszkeség a táplálkozás, futás, pénzügyi tervek. Ez persze annak köszönhető, hogy év közben felpörögtek a munkák, és így már érzékelem mit is jelent, ha az embernek nem egy nagy ügyfele van, hanem több kisebb. 

Év közepén kezdtük inkább a terveket megvalósítani, így tök jól haladtunk a bebútorozással, közben én kifestettem néhány helyiséget, megcsináltuk a kerítést, az erkélykorlátot, készítettem egy első körös kertépítést is (amit tavasszal nagyjából elölről kezdek majd, de tapasztalatnak nagyon jó volt), illetve most így a tegnapi nap folyamán lezártuk a kocsilízinget és eldőlt szeretett kocsink sorsa, és megkötöttük az új szerződést. Toyota Yaris Cross lesz a következő kocsink, hibrid verzióban. Én Corolla Cross-t szerettem volna, de talán túlvállalás lett volna a mi szintünkön, de őszintén szólva én nagyon boldog vagyok ezzel a verzióval is, mert a legfontosabb irány végül sikerült, hogy Toyota legyen, és a sok rövidtávozás miatt hibrid.

Lakásterveim teljes mértékben körvonalazódtak, még idén a garderobe rendszert fogom megrendelni, és ha jók lesznek a Black Friday kedvezmények, akkor egy Zara home állólámpa és egy Karcher puzzi 8/1 C kárpittisztító gépet szeretnék. 

Óriási változás volt Martin óvodaváltása ebben az évben, illetve a februárban kezdődő Kis Zseni. Utóbbiról beszélek először, mert az volt előbb az évben. Szóval a gyermekemnek hatalmas fejlődése van matematika téren. Már februárban is ismerte az alap római számokat, összeadott/kivont egyszerűbb kétjegyű számokkal, ismerte a mínusz számokat, páros/páratlant, de mára már akár 6 számjegyű számokat is össze tud adni, ha látja papíron maga előtt. 4 számjegyűekkel adnak össze abakuszon, és imádja csinálni, kicsit sem erőltetés jellegű. Aztán az óvodaváltás. Ez az év legmeghatározóbb sikerélménye mindenek felett. Nagyon nehezen jött össze, de egy elképesztően haladó szellemiségű, aktív és interaktív óvodába került, szuper anyuka közösséggel és fantasztikus két pedagógussal. Óriási hangsúlyt fektetnek az érzelmi fejődésre, és a támogatott szakkörök meg tényleg csak hab a tortán. A gyerekem a nulla labdaérzéktől már most eljutott odáig, hogy tudja pattogtatni a labdát, egészen ügyes fociban, úszásban már tud siklani a vízen, és amit nekem sosem sikerült, tud háton is siklani. Ma péntek van és már este mondta, hogy alig várja a mai Oti nénis foglalkozást, ami a "kerekítő" foglalkozás. Visszatérve a pedagógusokra, tegnap volt szülői értekezlet ismét, és ezúttal Zsuzsa néni készített nekünk, szülőknek is egy prezentációt, hogy mikben látja tipikusan a nevelési hibát, vagy milyen irányelvek szerint kezeljünk bizonyos élethelyzeteket. Ez egy szülőnek elképesztően hiteles és hatalmas segítség. Nekem több dologra pozitív visszacsatolás volt, és bizonyos dolgokat tanultam is, pl hogy gyerekeknél fontosak a rövid üzenetek (persze érthető és átlátható, nem egy diktatórikus "nem" szó csupán). Szóval én csak szuperlatívuszokkal tudok nyilatkozni, ahogy a Kis Zseniről, és az összes szakkörünkről.

Nyár. Voltunk nyaralni all inclusive, ami számomra egy teljesen új élmény volt, de megtudnám szokni :D, szinte az összes hétvégén közösségi életet éltünk, sok baráti társaságos találkozó, és anyukás gyerekes is, aminek külön örülök. Jövőre talán lesz kerti grillünk is, így azon a ponton fogom elérni az életem gyerekkori álomképét, amit szoktam elképzelni egy boldog családról.

Lelkileg az év közepétől kiegyenlítődtem, ahogyan megszűntek a munka bizonytalanságok, én is egyre nyugodtabb lettem. Anyagi jellegű terveimet tudtam teljesíteni, de ami ennél is fontosabb, hogy egyre több "énidőt" tudok felszabadítani. Járok Gergővel heti rendszerességgel futni (sajnos most egy sérülés miatt ideiglenesen  csak sétálni, de maga az idő mozgással telik, szabad levegőn). Kifejezett tervem az emberi kapcsolataimat tartani és ha nem is barátság mértékű, de új kapcsolatokat is szerezni, akár ovis társakkal. Itt a lakóparkunkban és a mellettünk lévő utcában pont nagyon jó fej anyukák és gyerekek vannak, szóval egyetlen rossz szavam nem lehet.

Egészség. Na ez az a pont, amit az előbb egy pillanatra érintettem is, hogy nem az igazi. Az ülőmunkámnak köszönhetően szépen alakulnak ki a háttal és izomzattal kapcsolatos problémák. Mostanában többször is volt izomgyulladásom rossz mozdulat következtében, erre elképesztő jó a futás, de most mivel van egy sérülésem, nem tudok futni. Érdekes, hogy az izom betapadásokat, gyulladásokat nagyon jól lazítja a futás, és nagyon gyorsan gyógyulnak, viszont most egy hónapja jelentkezett egy bizonytalan eredetű csípőfájdalom, ami miatt azonnali hatállyal hagytam abba a futást. Már volt röntgenem, illetve háziorvostól kaptam egy Condrosulf nevű gyógyszert, ami a porcok állapotán próbál segíteni, ha porckopásom lenne. Szerencsére a röntgen kimutatta, hogy nem ez áll a dolgok mögött, porcokat, izületeknek épeknek látják. Így most egy tippem van még, nyáktömlő gyulladás, de ez még csak egy öndiagnózis. Szeretnék kérni házi orvostól beutalót reumatológiára és ortopédiára is. 

Aztán karácsony. Idén nagy hangsúlyt szeretnék fektetni rá. Már vettem sok-sok dísztő eszközt, különös tekintettel a fényekre, amiket már fel is applikáltam, már csak hétvégén a díszeket szeretném feltenni, és innentől nálunk el is indul a karácsonyi szezon.

Nagyjából így alakulnak a dolgok. Lelki állapotom idén sokszor volt ideális állapotban, és sokszor éreztem azt a pillanatnyi boldogság érzést, hogy senkivel nem cserélnék, rendben vagyunk. 

És akkor itt jönnek a tervek 2025-re.
Továbbra is szeretném a sportot + énidőt még építeni, illetve a lakásunk felújításával is már megvannak a pontos tervek, sajnos van az erkély/terasz burkolásos nulladik lépéses feladatunk, mivel itt van egy építési probléma, illetve az árnyékolás, ami még ilyen priort élvezne, aztán idén bent még az ajtócseréket szeretném megugrani. Nagyjából ennyi, illetve a bútorozás végére szeretnék érni, ami azért nem kis kihívás így mindent egyben számolva. Gyerekem totál sínen van, vele csak két kis apró dolog, hogy mindenképpen tudjunk maradni jövőre is oviban (ne kelljen iskolát kezdeni még), illetve jövőre még az angolt szeretném behozni neki. Szeretném, ha kicsit többet tudnánk utazni, és hogy ne kelljen egzisztenciálisan feszülni. Még egy nagy vágyam van, ha már a költséges dolgaink végére érünk (de ez nem jövő év, inkább 5 éves terv), szeretnék a mentális egészségemmel is foglalkozni, vagy terápiával, vagy egy 3 éves képzéssel, az Integrál Akadémiában.
2025 egyébként anyagilag abszolút alapozó év lesz, szóval nagy üzleti tervek nem fognak megvalósulni valószínüleg. Ennyi, ha így haladunk tovább, és hálás maradok és boldog.

Félidő

Nem hiszem el, hogy már megint az év felénél járunk. Konkrétan 2 hónap múlva már egy éve aláírtuk a házunk adás-vételi szerződését... hova rohan az idő? 

Történések. Gyerekem felvételt nyert az új oviba, ami idén télen lett átadva tőlünk pár utcányira, szóval ősztől végre nem a kerület túloldalára kell járnunk, bár hozzátenném nagyon jó ott a közeg és nekem is már nagyon jó szülő haverjaim vannak, de a kocsi amortizálás/benzin/időből nagyon sok megy feleslegesen. Kis Zsenit visszük szépen, imád járni. Itthon is szoktunk feladatozni pl villantásos abakusz-szám felismerés, összeadások, kivonások. Extrában szeret római számozni nagy számokkal (pl. 1440 - MCDXL), nem sok kell hozzá, hogy matekban leiskolázzon engem.

Ház téma szépen alakul, a belépő rész már egészen kulturált. Persze a járólapot nem szeretem, parkettát tervezek majd hosszútávon, de már egészen kezd közelíteni az elképzeléseimhez. Beljebb haladva még hiányos és nincsen kész, de legalább a belépés már valahogy kinéz :D

Vészesen közelít a ovi nyári szünet, közeleg az anarchia, miközben nekem lesz következő hónapban pár orvosi időpontom is (pl fogászat)... szóval valószínüleg vár ránk pár nehezebb nap. Nyaralás is kérdés, mert elvileg megyünk augusztusban Litvániába, de még itt is vannak kérdőjelek, mert Zsolti tesójáékhoz mennénk, ahol a házon múlik minden, hogy végül elkészül-e (elvileg augusztustól lehet menni).

52,4 kg voltam hétvégén, már több mint 5 kiló deficit. Február óta futok. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy sikerült ezután a néhány éves pihenő után visszahozni az életembe. Már nagyon jól megy, az izmaim jól bírják, egyedül a térdemmel kell vigyáznom, mert begyullad, ha nagyobbakat csattanok közben, mondjuk egy nagyobb padkáról leugrás következtében. Már az időm is jó, általában 6,40 perc/km, és a távolságom 6,5 km. 7-ig akarom felhúzni, de mikor legutóbb ennyit futottam, éreztem a térdem, szóval még adok neki kicsi időt. Lényegesen vitálisabb vagyok, és azért 41 évesen már az izmok kezdenek veszíteni feszességükből, ha az ember semmit nem csinál, de ennél is fontosabb, hogy idén szinte nem kellett semmivel orvoshoz mennem, számít.

Kertünk lassan készül. Itt egy folyamat kép, nemrégiben cseréltük az asztalt székekkel, de még kicsit steril, mert még a növényezés folyamatban. Most éppen a dísznövényekkel foglalkoztam, ültettünk babérmeggyeket, meg a kert egy részén már beborítottam mulccsal, ahol készen van a növényezés. Kerítésfestés továbbra sem készült el, most már majd nyár végén. Per pillanat fontosabb lesz egy motoros napárnyékoló a terasz fölé, ami komolyabb tétel anyagilag, aztán jövőre meg tervezek egy gázgrillt venni... aztán jöhetnek a kerti partik :)

Ennyi... aztán jöhet a nyár, indulhat a balcsi szezon :)

Újévi fogadalmak

Kicsit már benne vagyunk az évben, így kicsit vicces lehet ez a cím, de túlképp nem is egy most megfogalmazott fogadalomsort vonultatok fel, hanem azt, ami ebben az évben eddig megtörtént belőle.

Év elején összeírtam pár dolgot, amit vágynék megváltoztatni az életemben. Ezt nem eltökélten írtam le, csak inkább mint kritika, hogy mi az ami lehetne jobb. Felcsapva a kis füzetemet, ezek álltak benne: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Persze írtam össze anyagi (reális) célokat, idei nagy projektet, és a jövőbeni 3-5-8 éves tervemet. Ezeket most nem írom le, mert nem annyira releváns még, majd esetleg, ha megvalósítottam.

Visszatérve a változtatásra vonatkozó terveimre, szinte akaratlan úgy néz ki, hogy az elsőt, a futást sikerült visszavezetnem. Heti kétszer kezdtem futni most már lassan két hónapja, és már most nagyon domináns változásokat érzek magamon. Pl megszűnt a nyaki fájdalmam, könnyebben megy a fogyás, és folyamatosan javul a futás teljesítményem. Tavaly kb augusztus óta szedek EMELT szinten vitaminokat (b komplex, inozitol, C, D, Mg, kollagén), és most már írhatom, hogy az általános egészségügyi állapotom is sokat javult. Voltam szűréseken, és mindegyik eddig tökéletes. Most már másfél hónapja diétázom is, illetve ami ennél is fontosabb tisztábban étkezem. Tapasztalat, hogy kevesebbszer fáj a fejem, illetve mikor fáj, akkor is megszüntethető gyógyszerrel (migrén egyáltalán nem volt megszüntethető gyógyszerrel). Eltűntek (ami nem az kisebb lett) ciszták a szervezetemből, és bár erre még nincs UH felvételem, de azt hiszem a májamban lévő vérgomolyag mérete is csökkenhetett, ugyanis nincsen ilyen irányú panaszom egy jó ideje. Per pillanat nem esik jól cukros dolgokat enni, itt például egy gejlebb édességre gondolok, de túl nehéz köretek sem igazán esnek jól. A fehér kenyér az teljesen kivezetésre került nálam (de mondjuk az már nem mostanában, az évek óta). Nem mondom, hogy nem kapok be néha 1-1 kocka csokit, vagy ha szülinapozunk nem eszem sütit, szerencsére ilyen tiltásokat nem tettem  magammal szemben, de napi étkezésben nincsenek benne. Szinte minden este salit eszem. Nem tudom ezek összességének a követkkezménye-e, de pl nem nagyon kívánom az alkoholt sem.

Visszatérve a listára, így az étkezés része is jobb szintre került. A pihenés témakört két részre szeretném bontani, egyik az éjszakai pihenés, ami szerencsére Marci növekedésével párhuzamosan szintén most már jó ideje normál minőségű lett (átlag kb 23:00-06:00-ig alszom). Jó aránya  van a munka / privát élet kombójának is. Arcbőrömmel szintén a magam szintjén kicsit tudatosabban foglalkozom. Több célzott készítményt használok, illetve vannak boost napok, mikor pl egy drágább maszkkal megtöltöm bizonyos anyagokkal az arcbőröm. 

Énidő, ruhatár... ezek még javításra szorulnak. De már a futás közben töltött időt is egyébként énidőnek veszem, de persze ennél sokkal többre gondolnék... de majd... még nincs vége az évnek :)

Boldogság szintemen sokat emel, hogy már a saját házunkban lakunk, és minden egyes DIY munka, és szépülés jót tesz a lelkemnek. Ezek számomra a teljesség érzését adják, amire mindig is vágytam, amiért valaha is dolgoztam. Ezen felül egy új dolog, a kert- és növénygondozás még ami dilemmákat okozva, de összességében egy nagyon kellemes kihívás számomra, és alig várom, hogy ezek is épüljenek, szépüljenek.

Nagyjából ennyit gondoltam per pillanat összefoglalni, és nagyon várom, hogy évvége körül miről számolhatok majd be.

Jó érzések vs. rossz érzések.

Ez egy elmélkedős poszt, szubjektív, és nem tartalmaz egyetemes igazságokat...

Mostanában van némi időm foglalkozni saját magammal és kicsit elmélyedni a múlt történéseiben, megérteni saját cselekedeteim, reakcióim, gondolataim, felismerve mi is benne a fejlődés. Mindig empatikus embernek gondoltam magamat, teljesen "anti" nárcisztikus jegyekkel. Az egyik vezető dolog, amit utálok, és végtelenségig megbocsájthatatlannak érzem, amikor idő megy el úgy, hogy nincs benne megélés, és ebből nagyon sok volt sajnos az elmúlt években, meglehetősen fel is gyorsult az idő, és csak azt veszem néha észre, hogy már megint eltelt egy év, és nem érzem a változást, és ha már nem valósultak meg az álmaim, akkor később már nem lesz értelme, mert így éltem le az életem nagy részét, ahogy most vagyok. De ez egy felszín, nem ez a lényeg, ezek csak vágyak.

Akkor is végbe megy a fejlődés, amikor "csak élünk", mikor nem vagyok tudatos "időszakomban", ugyanis ezek nagy része a személyiségnek olyan fejlődése, ami mindig halad, akkor is, amikor ösztönösen lépünk ki, engedjük meg, hogy például a dolgok ne úgy történjenek, ahogy "akartuk". 

Mostanában jöttem rá arra is, hogy jó dolgok igenis csakis akkor történhetnek, ha 1. először mutatkozik rá egy igény bennünk, 2. ha az utunk része, ugyanis ebben az esetben most már több ízben megfigyeltem, hogy ilyenkor jön egy lehetőség, olyan lehetőség, amire egyébként nagyjából semmi esély nem volt, hogy megtörténjen, és ha ez mellé még egy jó érzés is csatlakozik, akkor az 100%, hogy lehet benne bízni. Éppen egy ilyenben vagyok benne most, és a lelkem jó érzéseket él meg. De abszolút tudok mondani olyant is, ami nem volt az utam és akár mennyire is küszködtem egyszerűen nem bírt megvalósulni, és pontosan tudom, hogy az elejétől kezdve feszültség, és rossz érzések társultak mellé, miközben meg a materiális énem azt mondta, hogy ez a jó út, így kell csinálni. Megnyugtató és feloldozó az a tény, hogy hibázhatsz, de az út adott, persze le lehet térni róla, de azért nehéz, és ha tudsz bizonyos jelekből olvasni, akkor talán előre meg tudsz nyugodni. Most egy ilyet érzek, aztán később lehet hogy hülyének fogom érezni magam ezek miatt a gondolatok miatt, de ha nem, és a bizonyosság csak megerősödik, akkor aláhúzhatom, hogy ez felismertem valamit, ami persze kérdés, hogy egyáltalán fontos-e, hogy felismerésre kerüljön. 

Leírom a négy legfontosabb felismerésemet, ami az elmúlt időszakban megérett bennem:

Azt már mindenképpen teljes valómmal megtapasztaltam, hogy az élet magasabb szintjén nagyobb az elfogadás, sőt már elég rég óta ezt az egyik kulcsnak tituláltam, ugyanis amint őszinte elfogadásra kerül az adott történés/élethelyzet/személy, a lelkem megnyugszik, ez a nyugalom ad egy szívből jövő jó érzést, mert egyébként nincs mindennel dolgom, és nem kell más életét/személyt/témát megoldanom. Ha valaki tanácsot kér, szívesen adok, de nem haragszom érte akkor sem, ha nem követi és akkor sem, ha nem hallgatja meg, vagy nem fogadja be, nincs vele dolgom, és persze nem is állíthatom, hogy az én látásmódom a tökéletes. Az elfogadás energiát ad vissza úgy, hogy nem veszi el.

A másik fontos, amit már érintgettem, a szívből jövő jó érzés, ha valami mellé társul, és ennek inverze, ha rossz érzés társul mellé. Szerintem ez az, amire azt mondják, hallgass a szívedre, nagyon képletes, de szerintem erre gondolnak, mikor valami mellé magas rezgésszám társul, és egy pillanat alatt felrepít.

Harmadik, amit szintén említettem, az idő. A minőségi idő, az átgondolt idő. És itt most egy konkrét példát is mondok, a gyerekemet, és a vele eltöltött idő. Bevallom volt olyan időszak, mikor ez munka volt számomra, ergó fárasztott. Most is fáraszt, de másként, mert valami ahogy telik az idő változik, a tudatos megélés, az értékek, élmények konstruálása felé visz. Hogy a gyermekem megélhesse, hogy mennyire szeretik, és az ő valója már önmagában egy boldogság forrás, hogy végtelen büszke vagyok rá, ha ő boldog, akkor én az életem egyik végső célját elértem. 

Negyedik legfontosabb felismerésem, a család fontossága, hogy függetlenül attól, hogy ki benne milyen "személyiség" nem számít, a figyelem számít, a kapcsolat számít, itt is tudni, hogy az idő lejár, az élet elmúlik, az emberi kapcsolatok egyszer véget érnek (...vagy nem, de ez egy másik kérdéskör).

Kuszák a gondolataim, de most is inkább magamnak jegyzeteltem, és talán majd egyszer ki tudok hámozni belőle egy összedolgozottabb gondolatkört. 

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

Újabb filozófikus...

Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető  a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget. 

Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.

Kicsi babum, nagyfiú már:

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Folytatódik a hét

Végül nyár óta nem volt ilyen, de végül segítségre volt szükségünk és egy nyári megoldáshoz hasonlóan Zsolti hazament anyukájához Marcival, így én egy nap teljesen "szabad" vagyok. Rettenetesen sokat adott ez a nap. Munkáimat becsületesen el tudtam végezni, kitakarítottam itthon (ami nagyon kardinális kérdés most, hogy Marci is itthon van folyamatosan), és még egy igazán hosszú jógára és meditációra is volt időm. Ennek vagyok most a végén/hatása alatt. Úgy érzem kicsit kitisztult az elmém, és visszakerültem a flow-ba, amit most már régen nem éreztem, pedig rettenetes fontos. Tiszta bennem a kép, hogy még egy ideig erre az érzésre és ezekre az időkre ajándékként kell tekinteni, és megbecsülöm, ugyanakkor mégis hálás vagyok érte, hogy vannak nekem ők, a kis családom. Kicsit visszakerültem a nyári jó szériás érzésekbe és most ez jól emlékeztetett, hogy mit kell tennem. Egyébként ma a nyomdám is többször eszembe jutott, amit Kistarcsán találtam. Nagyon nehéz kérdés volt és nagyon nem akart meglenni, de tudtam, hogy meglesz, csak keresnem kell. És meglett. Pontosan olyan (sőőőt jobb), mint ahogy elképzeltem. Állnak össze a dolgok lassan. Szeretném, hogy minden jó legyen.

Rég írtam...

...ennek oka főként az időhiány. Itt van az évvége. Lett egy zsír új kocsink. Látszólag ez most így az évünk racionalizált fejlődése. De persze ez nem igaz, csak ez látványos. Szóval ő az, welcome meg minden:

Készül a webshopom, és már működik az insta oldal hozzá. Sokat vívódtam, hogy elkészítsem az insta oldalt indulás előtt, de most úgy néz ki jó döntés volt, mert a webshophoz így sok látványterv is készül extraként, így tudom dupla funkciósan használni, plusz gyűlik a követő tábor. Nagyon sok időt töltöttem már ezzel és azért szépen lassan pénzt is, szóval tényleg jó lenne lenne, ha hamarosan el tudna indulni. 155 termék van fent beSEOzva, és koncepcionálisan megtervezve, de a lehetőségek tárháza abszolút kiaknázhatatlan. Közben beszéltem programozóval, akihez kb január elején juttatom el, mert ő szépen összeköti a dolgokat, amiket a webshop template nem tesz lehetővé, illetve összeköti számlázó programmal és a fizető rendszerrel. Aztán jövőre indítom reményeim szerint év elején.

Marcika most 3. hete megy bölcsibe, szuper harmóniában vannak most vele a dolgaim, egyre több olyan nap mikor úgy fekszem le este, hogy jó anya vagyok. De ehhez az kell, hogy én is rendben tudjam a saját dolgaimat is, munkámat is, Zsoltival is jól legyek és Marcival is minőségileg tudjam az időmet eltölteni. 

Ezek zajlanak. A lakás már puccban áll, várjuk a karácsonyt, lassan a képeim is elkészülnek a falra (tervek készen, holnap után kerülnek nyomdába), majd mutatom, ha kész... webshopban jövőre elérhetőek lesznek :D

A szálak összeérnek

Nagyon aktív időszakot élek meg, mind családi téren, mind munka téren. Marcika sajnos múlt héten a strandon elvágódott, így a Heim Pálban kötöttünk ki, és a röntgent követően kiderült nincs semmi komolyabb baja, viszont 4-5 napig nem tudott lábra állni, majd azóta is csak sántikál, így tehát most is itthon van, azaz meg kellett oldanunk ismét sitterezést. Hát megint a szokásos logisztika :( Szóval így intenzív de, ugyanakkor mellette én nagyon tevékenyen élek, hiszen úgy ahogy visszatértek ismét a melók, illetve építem fel a webshopot. Iszonyatosan sok munka ez, és igazából szerintem nem egy emberes, de csinálom és egészen jól haladok. Az elmúlt időszak alatt 75 terméket állítottam elő, hozzávetőlegesen nézve kb 300 termékkel szeretnék indulni (de 250 termékkel is elégedett leszek). Rakom össze, elkészítettem az ÁSZF-et (2 napos munka), még vissza van a GDPR. Készítettem köszönő kártyát, készítem a social postokat. Kezd a koncepció (és majdani kampány ötletek) letisztulni a fejemben és persze hatalmasodik el, hogy jó lenne jól csinálni. Ugyanakkor persze félek is, mert minél több hitet és energiát teszek bele, annál jobban csalódom, ha majd mégsem indul be. Egyébként van egy FB ismerősöm, kb 2 napos a cége egyetlen termékkel, ami pedig karra húzható párna, amivel a gyerek fejét tudod támasztani szoptatás közben. Egy nap alatt kettőt is eladott (merthogy megosztotta ezt a sikert FB-n), szóval ha neki ezzel a termékkel (aminek szerintem őszintén nem sok haszna... legalábbis az én értékrendemben), akkor egyszerűen ennek is működnie kell. A kulcs az, hogy mennyire tudom eljuttatni az emberekhez... szerintem. Csak bízni tudok benne, hogy a reklámos tapasztalataim hasznosak lesznek és sikerülni fog.

Yoga. Ez továbbra is egy csoda az életemben. Nincs rá időm, de egyszerűen beillesztem a napokba. Pl altatás közben, mikor váltunk Zsoltival, de akárhogyan is, ha csak 20 percet is, de csinálom, mert jó. Egyszerűen több a jó hatása, mint amennyi időt elvesz. Olvastam róla, hogy akik elkezdenek jógázni nagy százalékkal elkezdenek tudatosabban élni, és ez brutál igaz. Nem tudom mit nyit meg az elmében, de elkezded másként osztani be a dolgokat, illetve én többször képes vagyok abba a kreatív állapotba kerülni, mikor jönnek az ötletek (ami most a webshopnál nem éppen hátrány). Kilók nem olvadtak le még tőle, de szerintem a vázszerkezetemben számít testileg is, illetve mindenhol olvasom, hogy az emésztőrendszert rendbeteszi. Szóval remélem szép lassan eljutok addig, hogy beruházok egy szőnyegre is :D Heti 4-szer/5ször sikerül egyébként általánosan jógáznom.

Nagyjából ennyi, most kezdem a munkát, szeretném, hogy aktív legyen ez a nap is, hogy aztán röppenhessek haza én is a családomhoz Simontornyára.

Kedd - első éjszaka egyedül

Végül Marci továbbra sem gyógyult meg, a hétfőt megoldottuk Dorothy segítségével, de mára muszáj volt valamit kitalálni, így végülis Zsolti elment anyukájához Marcival (Simontornyára), így ma ő ott van home officeban,  anyukája meg Marcival. Nekem pont úgy jött ki, hogy délután fogszabályzóra kell mennem, szóval én meg kiélvezhetem a kánikulai BKV örömeit, de nem bánom, mert rettenetesen hálás vagyok, hogy lett megoldás. 

Más. Mostanában tapasztaltam meg, milyen mikor nem keresel valamit, és egyszercsak megtalál téged. Instagramon jött szembe velem egy jóga oktató, valamiféleképpen az oldalára jutottam, és igazából elsőre a gyönyörű környezet fogott meg. Az enteriőr az egyensúly, a harmónia, és ahogyan a mozgás iránti ösztönös vágyam fokozódott mostanában, illetve az egészségügyi állapotom, ahogyan hirtelenséggel lerottyant, elhatározásra jutottam, elkezdek én is jógázni. Ennél a jóga oktatónál, az atmoszféra, amit sugall totál beette magát és én ezt most tényleg szeretném csinálni, és lelkileg is kell a visszatöltés. Találtam nála (majd a későbbiekre, akár évek múlva) olyan workshopot, ami bevezet az alapokba a jóga megértéséhez. KELL. De még nem most most egyelőre itthon kezdtem el 3 napja csinálni és már jobban érzem magam mentálisan.

Délután megyek ugye fogszabira és még az is lehet, hogy lekerül a felső ív, de ha nem is ma, akkor legközelebb most már tényleg, illetve lesz egy konzultációm is a felső jobb egyesemre élpótlás ügyben (mert ugye emiatt is kezdtem az egészet, hogy az alsó fogam koptatta a felsőt és hosszútávon totál lekoptatta volna).

Telek témáról is van némi infó. Zsolti betelefonált hivatalaba, hogy várható-e pályázat újra, és azt az infót kapta, hogy szeptemberben lesz közgyűlés, és utána írthatja ki újra a pályázatokat, szóval ha Isten is úgy akarná, akkor idén ősszel belevágunk.

Hétfő - avagy megint egy húzós hét

Múlt héten egy kicsit több időm volt foglalkozni magammal, meg a dolgaimmal, mert most Marci rendesen ment bölcsibe, illetve munkáim most eléggé beálltak a nyári menetrendre. Nagyon fontosnak tartom az ilyen időszakokat, hogy az ember tudjon kicsit magával foglalkozni, meg úgy egyáltalán meghallja a belső hangot, illetve ilyenkor mindig olyan szép a környezetem is, van idő a takarításra, mosásra, vasalásra, rendrakásra.

A gondolataim jelentős része foglalkozik természetesen a jövő építéssel, ennek nyomán meg is tanultam egy fogalmat, ami rám teljesen jellemző, ez pedig a kontorolfreak. De egyébként ezzel együtt azt is tudom, hogy fejlesztem benne tudatosan magamat, hogy ez ne legyen domináns, és sok esetben tudatosítom magamban az elfogadás fontosságát. A héten rájöttem arra is, hogy Zsoltival szemben is elkövettem egy hibát, ugyanis teljesen automatikusan magamból indultam ki, ami rohadt nagy hiba. Én extra eset vagyok, mármint van egy két olyan tulajdonságom, ami nagyon jó, képes vagyok nagyon koncentráltan figyelni, sok dolgot észben tartani, helyzetekben előre gondolkodni, illetve mikor már semmi energiám, akkor is képes vagyok összeszorított foggal még előszedni magamból, így mondhatni elég nagy a teherbírásom. Na ebben vagyunk nagyon különbözőek, és ezt tudatosítanom kell magamban, mert hiba ugyanazt elvárni tőle, mint magamtól... ez meddő konfliktus forrás. Ez nem leszólás, hiszen ennek felismerése abban segít, hogy megkímél felesleges konfliktushelyzetektől és feszültségektől. Egyszerűen csak különbözőek vagyunk. Valamiben ő jobb, valamiben én, és így áll össze az egész, így tudunk működni.

Most ismét egy nehezített felállás következik, ha Marci beteg lesz, mert most a mi szitterünk, Dorothy munkába állt, és magunk között kell majd megoldani. És mai nap alapján lehet beteg lesz Marci (kezdődő tüneteket észleltem, de ma még ment bölcsibe). Eljött az idő, hogy bejelentkeztem Marcival kivizsgálásra orr-fül-gégészetre, mert az elmúlt hónapban szinte állandósult szájlégzése van. Hiába gyógyul meg látszólag a betegségéből, mégsem áll vissza. Itt vagy valamilyen rejtett probléma van, vagy allergia, vagy nem tudom, de indokoltnak érzem utána menni + egy extra hallásvizsgálatot készíteni, amit a pedagógiai szakszolgálaton javasoltak, hogy ha van egy eredmény, az is információ, mert ugye beszédfejlődésben nem mindegy.

Szóval rakom össze a hetet fejben, miközben haladunk a hó vége felé és ugye ilyenkor vélhetően több munka is lesz (kell is, mert nem túl erős a hónap eddig).

Marci a hétvégén megint mintha ugrás szerűen fejlődött volna, szépen gyarapodnak a szavai, mondókákból részleteket is szépen próbál utánozni, de persze még mindig nem két irányú a kommunikáció, ezek inkább próbálgatások és ha sikerül ő is nagyon tud örülni magának. Nagyon édes volt reggel, énekeltem neki Bogyó és Gabóca főcímét, és annál a résznél mikor mondom "kisüt a napocska" kimutatott az ablakon az égre. Azt hiszem lassan ezeket a dalokat is figyeli és megérti, ahogyan amúgy a meséket is. Azt érzem közel az idő, hogy este kezdhetjük az esti mesélést.

Na mára így indulásnak ennyi, remélem megbírkózunk a héttel és nem lesz olyan durva, mint ami benne van a pakliban.

Hétvégi gondolatok

Hallgattam hétvégén egy jó beszélgetést Youtube-on. Sebestyén Balázs és Csernus beszélgetett. Érdekes volt és egyúttal számomra gondolatébresztő is. Picit kínosan indul, de összességében van mondanivalója az egy órának. 

Mostanában csak úgy zajlik az életünk. Nem mondom, hogy a tudatosság kiszorult, mert én folyamatosan tervezgetek, de nem igazán tudok gondolatokkal és saját egómmal foglalkozni, ennek következményében az életem tulajdonképpen néminemű vegetáció, ezenkívül vannak belső blokkjaim, amik teljesen megakadályoznak benne, hogy jól érezzem magam. Egyik ilyen blokkom Marci beszédfejlődése, hogy most nyáron mehetünk felülvizsgálatra, ha nem indul meg, illetve utána meg fejlesztésre. Vannak szavai, minden megért, de már korosztályos szinten ez kevés, és folyamatosan aggódom emiatt, persze mondják azt, hogy a fiúk lassabban fejlődnek sokszor, meg hogy behozza magát seperc alatt, de azért én mégis aggódom. A másik anyagi természetű. A ház kérdés. Bár még mindig van rá kicsi időnk, de már nem sok, az idő megy, Marci nő.

Visszatérve a beszélgetésre, összességében ugyanúgy gondolkodnak, mint ahogy én a jövőről. Tudom valameddig tart a karrier, és utána kell legyen B terv, márcsak amiatt is, hogy jól érezzem magam. Évek óta látom ezt, így fejben már évek óta meg van mi legyen ez, de még az úton ennél sokkal hátrébb tartok, mert először a ház projektet és ezt csak utána lehet alapozni. 

Hétvégén végül futottam most is. Sikerült 2x, úgyhogy a tervet bőven teljesítettem. Megpróbálom heti szintűre hozni ezt, egyelőre ezek a távolságok max fél órát vesznek igénybe, de utána nagyon jó érzés. Futás közbe sokszor járt a fejemben, hogy hihetetlen, hogy ezt 6-7 éven keresztül tudtam folyamatosan csinálni és ráadásul sokkal nagyobb km számmal. Nyilván nincs ekkora elvárás magammal szemben, szóval így nem lehet kudarc. 

Következő hétvégén két projektünk is van. Kellene menni carnext-be autót kipróbálni (mert ugye most még ez is nem várt módon beütött), meg nagyon jó lenne helyre tenni a bicajokat és Marcival lehetne menni kicsit tekerni. Tuti élvezné, meg szerintem mi is :)

Futáááás

Futottam Gergővel előző hétvégén. Nagyon jól esik, még ha nehéz is. Valahogy még ki kell találnom, hogy mikor lehetne többször, mert hétközben teljesen offon vagyok egyelőre (délelőtt munka, délután ahogy lehet megyek én is gyerekért és indulás kültéri programra, aztán altatás procedúra). Hétvégén viszont most fixen beálltunk a minden második héten hazamenésre. Alapvetően azt látom, hogy itt vannak rések. Ha ügyes vagyok akkor heti kétszeri futást ide be lehetne ékelni. Megpróbálom. A testemnek nagyon kéne, mert látszik a tónusokon. 

Amúgy minden oké. Marci nagyon szépen mondja az apa szót is, papa szót is (ezek, főleg utóbbi új, az apát mondta, de most felsűrűsödött). Illetve nagyon sok hangutánzót, pl hamm (ami ebben a korban szintén szónak számít). Illetve szinte tökéletesen ért mindent. Bármit megcsinál, amit kérsz tőle, viszont kültéren nehéz irányítani még. Sokszor kell kérlelni irányváltoztatásra, és van úgy, hogy még úgy sem sikerül. Ebben szerintem szintén nagy szórás van, inkább úgy látom korosztálynál, hogy ahol megy a beszéd, ott irányíthatóbbak már.

Étkezés, mászókára mászó képesség nagyon sokat ügyesedett az utóbbi időben (valahol szerintem össze is függ), illetve mióta motorozik látom az értelmi dolgokban az ugrást. Azért tényleg sokat jelent, hogy megérti, amit mondunk neki.

Telek téma lehet idén sorra kerül. Most úgy tűnik veszegetik a telkeket. Berajzoltam a kinézettet (vagyis kettőt, hátha az egyik nem jön össze esetleg), illetve hogy most melyikek vannak értékesítés alatt. Aztán persze meglátjuk:

Mostanában sűrűn foglalkoztat...

...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat. 

Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:

Így már nagyon erősek a belső érzéseim, hogy ebből a parcellázásból lesz egy a miénk. Már úgy megyek oda, amikor arra járunk, mintha a leendő otthonunk lenne. Kell még idő, de össze kell érjenek a szálak egyszer csak.

Mindig van egy "deadline"

Az egész élet. De tényleg, arra kellett rájönnöm, mindig valamilyen határidő után rohanok. És itt nem a munkára gondolok első sorban, mert ott természetesen ez van (egyébként ez sok frusztrációt okoz bennem), hanem egyébként... iskolák, munka, pasi, gyerek, első lakás, és most nekünk a ház kérdés, majd utána a saját projekt, ami már a szerelem projekt (de erről itt még korai lenne beszélni). És ez az egész ad az ember életének egy folyamatos megfelelési kényszert. Persze tudom, hogy ez egyfajta felfogás, de én abszolút hiszek ebben az időszerűségben. Minden életszakaszban az annak megfelelő problémakörrel foglalkozni, így például közel a 40-hez már nem lenne jó a párválasztáson és a családalapításon gondolkodni, számomra annak a határideje kb valamikor most járna le. Vannak körülöttem emberek, akiknek ezek a dolgok mindig lazán suhannak, de én mindig azok között vagyok, akik a határidő környékén és nagy erők árán sikerül kivitelezni az aktuális mérföldkövet. Így a mostani aktualitás a ház. A tavalyi év kuka, ami nehezítő tényező, és persze még közel sem biztos, hogy az idei évben tudom vinni a fejben elképzelt terveket. Marci idén 2 éves lesz. Szobája nincsen, rendes ágynak helye a lakásunkban (egyelőre) nincsen. Így ez egy probléma lesz, amire én úgy gondoltam anno, hogy nem fog sor kerülni, mert időben leszünk, mire Marci ekkorára nő, meglesz a ház. De egyelőre egy jó telek is jó lenne. Láttam, hogy újabb parcellákat nyitottak meg, ahova lehet ikerházat építeni, viszont itt egy nagy beruházót keresnek, aki közművesít és majd utána értékesíti a parcellákat. Na hát itt is vannak kérdések, hogy találnak-e ilyen vállalakozót, és ha igen, utána mennyi idő után lesz ez aktuális kérdés. Szóval most úgy állunk, hogy van egy terület, ahol lehet telket venni, de nincs közmű, és van ez a terület, ahol majd egyben árulják és majd egyszer lesz értékesítés közművel. Ezek bizonytalan dolgok és nem tudom meddig kell rá várni. Jó hír, hogy most van a sok családtámogatás, de rossz hír ugyanakkor, hogy nem nagyon kapkodnak egyelőre az ingatlan piacon a befektetők. Egyébként a fejemben mondhatni, hogy minden részlet összeállt a házunkkal kapcsolatban, színek, terek, méretek, nagyon kevés részlet hiányzik már. A háztervet is kiválasztottam, és a belső megoldásoknak is már részletei is megvannak. Jó lenne nem nagyon megcsúszni, mert aztán azt mondják az építkezés is egy végeláthatatlan procedúra.