Egy infóval közelebb

Tegnap hívta Zsolti a leendő építkezési vállalkozónkat néhány infó egyeztetése miatt. És bumm, egy újabb nem kellemes infót tudtunk meg. Itt a 16. kerületben úgy néz ki, hogy bizonyos részeken (belsőbb részeken, pl Sashalom) szabályozni fogják az ikerház építést, azaz azon a részen nem lehet majd ikerházat építeni. Ez várhatóan szeptembertől fog életbe lépni (de persze nem 100%, de már évek óta próbálják életbe léptetni ezt a szabályzást). Egyrészről megértem, mert nagyon sok terület osztódott így kétfelé, másrészt viszont nem örülök neki, mert a mi egyéni érdekeink szempontjából pont nem jól jön ki, így valszeg elesünk bizonyos helyszínek lehetőségétől. Nem kifejezetten szerettünk volna arra a részre menni, de az így sem nagy lehetőségek még osztódni kezdtek.

Egyre inkább érzem, hogy ez a ház projekt nagyon hosszú és durva lesz, és később fogunk sokkal a végére érni, mint ahogyan azt tervezzük. Csak ezzel együtt tényleg egyre jobban aggódom Marci miatt, hogy tényleg semmi tere nem lesz, még most rendben van, hogy nincs szobája, de ez már csak 1-2 évig okés így, és ha egy évet számolok maga az építkezésre, akkor kiszámolható, hogy a probléma egy év múlva már égetni fog.

Munkáim ebben a hónapban fogják elérni az eddigi mélypontot, pedig jól indult. Remélem nem fogunk addig eljutni, hogy szoronganunk kell ezen is.

Nem szeretem ezt az évet, pedig szerettem volna szeretni.

"B" oldal

Sosem tudtam mikor van vége az "A" oldalnak és mikor kezdődik a "B" oldal, az volt bennem, hogy biztosan a 40 éves kor jelenti ezt a fordulópontot, de nem... most már egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekvállalás (legalábbis nekem). Tegnap este Zsoltival humorizáltunk, hogy van pár dolog, ami az "A" oldalhoz tartozik, ilyen például egy nagy DJ-nek a bulijába elmenni, míg régen hetente jártam moziba, most majd annak is örülhetek, ha a közvetkező években egyszer-egyszer eljutunk. "B" oldalon más feladatok vannak, a haverokkal sörözés, a túlzásba vitt szépségápolás jelenleg nem fér bele. Tegnap este így is nagyon különleges volt, ugyanis meg tudtunk nézni egy 2/3 filmet (Mission possible a tévében), én már láttam moziban anno, de nagyon nagy élmény volt nézni, mert kikapcsolt és csak döglöttem közben. Egyébként mostanában már 2 hedonista esténk van, péntek este és a szombat este is, ha elalszik a gyerek, ekkor szoktuk a heti gőzt kiengedni.
Viszont leszögezem, nem vészes a helyzet, remélem nem az hangzik ki, sőt mostanában már kimerem jelenteni, hogy kezd egy kicsikét rendszerezettebb lenni minden és gyermekünk "értelmesedésével" egyre könnyebb minden. Még nem kijelenthető, de egyre biztosabbnak látom, hogy mi egy gyerekesek maradunk. Ennyire vagyunk kalibrálva, nem tudunk és nem is akarunk teljesen elfogyni a gyerek mellett. És mivel nincs bennünk meg a mélyről jövő ősérzék így nem is érzem magunkat sokszor jó szülőnek. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de így is csak kullogunk a nagykönyvben megírtak után.

Marci fejlemények:
Már egészen sok szót megért. NAPI szinten látom és regisztrálok nála 1-1 újabb szót, amire reagál. Mai új a porszívó, néhány napja tudja a tévét. De ha készítem a kajáját, már jön magától az etetőszékhez, ha mondjuk neki "nézd csak", már oda is néz. Nevét is tudja, bár azért néha szelektíven reagálja le. Elkezdte használni az egy szótagos szavakat (be, de stb). Azt írják ez a beszédfejlődés következő etápja, ezt kb 1 hete figyeltem meg, hogy már tudatosan használja. A beszédfejlődése (legalábbis eddig) nagykönyv szerű, mind a gőgicsélés, mid a gagyogás, mind az egy szótagos szavak tekintetében... a többit meg még nem tudjuk, örülnék ha ebben ügyes lenne.

Kilóim száma közben 52,5 kg. Megérkeztem, azt hiszem, ha már ez a vége, az is szuper. Nadrágjaimból szépen kifogytam, szóval, ha végre vége lesz ennek a korona állapotnak, kell kis ruhatár frissítés. Megcsináltam... 10 kiló fogyás 4-5 hónap alatt.

Alkalmassági - Sasszem klinika

Megtörtént. Feltételesen vagyok alkalmas. Azaz a szemem önmagában alkalmas (szemnyomás, retinavastagság, zöld hályog, szürke hályog, egyéb szembetegségek nincsenek), viszont van dioptria romlásom (2014-es utolsó ellenőrzésem óta nem csoda), így fél év múlva megyek újra ellenőrzésre, addig meg kontaktlencsézek (amint korona miatt kinyit az optikai üzlet, ahova irányítottak), és ha fél év múlva nem lesz romlás, akkor mehet a műtét.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet... mert végülis hála a jó Istennek nincsen kizáró ok, ami miatt alkalmatlan lennék végleg.

Nem vagyok...

...elégedett a gyerekek fejlődésével kapcsolaton irodalommal a neten. Marci mozgásfejlődése nem volt zökkenőmentes, így tényleg sokat kellett olvasnom az ügyben és végre ma reggel bukkantam rá hasznos anyagra, ugyanis legtöbb esetben nem a miérteket taglalják illetve, hogy mivel segítheted elő, hanem leírják mi a rossz/rendellenes és menj szakemberhez. Még azt sem írja le, hogy ha pl. asszimetrikus volt a gyerek kúszása (Marci esete), akkor később mire kell számítani, vagy mivel tudod korrigálni (mert ugye mint tudjuk ebben a korban lehet). Menj Dévényhez, TSMT, de véletlenül se értsd meg, és simulj rá a helyzetre, hanem pánikolj be és érezd magad kurva szarul, frusztráltan.

Ez a véleményem... ma viszont egy anyagból sokmindent megértettem, és ennek mentén fogok gondolkodni. Ja és természetesen ettől függetlenül Dévényeztünk és valószínüleg TSMT tornázunk is.

Nagyon szeretem :*

Monotonitás

Rettenetesen fáradt vagyok lelkileg amiatt, hogy minden nap ugyanúgy zajlik. Néha azt érzem, nem élek. A korona miatt nem megyünk sehová, nem jön hozzánk senki. Mi vagyunk hárman egymásnak 0-24-ben. Sok. Nem tudunk magunkban lenni, nem tudunk azt csinálni, amit kedvünk tart, én jól bírom a szeparáltságot, meg az elszigeteltséget is, de most azt érzem, hogy már kezdek áthajlani depresszívvé, úgyhogy újabb rendszereket fogunk behozni az életünkbe. Heti egy nap szabadnapot adunk magunknak. Úgy néz ki, Dorothy tud hozzánk jönni baby sitterkerdni, így elkezdjük Marci szocializálását is (mert aztán ősztől bölcsi), meg magunknak is lazítunk kicsit. Azt gondolom, hogy ez így normális. Nincsenek mamáink elérhető távolságban (ez baromira rossz, na meg most amúgy is karantén már 2 hónapja), így valamit muszáj volt lépnünk, mert ez a kapcsolatot is próbára teszi, meg hát tényleg az ember ebbe a monotonitásba beleőrül.

Nekem a nagy felismerésem magamban, mióta Marci megszületett, hogy nem vagyok ősanya típus. Azaz nem jön minden ösztönből, nem vagyok szakszerű. Viszont sokat olvasok a témában, így azért persze próbálom az összes mérföldkövet tartani. Ilyen volt például a mászás dolog, amiért nagyon megküzdöttünk. De mivel ősanya nem vagyok, viszont tudatos azért még igen, így tudom, hogy az ilyen irányú figyelem később hálálja meg magát.

De a lényeg a lényeg, nagyon hiányzik a könnyed élet, és nagyon várjuk, hogy Marci már akkora legyen, hogy ismét kapjunk vissza belőle.

Munka ebben a hónapban most jól indult. Előző két hónap végülis megmentődött, nem mondom, hogy fényes lett, inkább kb a 2017-es átlagot hozza, vagy a mostanihoz nézve egy stabil kb 20% visszaesés. Nem tudom, hogy az aktuális hónapnak mi lesz a vége, de ígéretes, hogy most úgy a nap 60%-ban már dolgozom. És szerencsére minden ügyfelem megvan :) Nem tudom, hogy vírusnak melyik szakaszában vagyunk, hogy lesz-e visszaesés, de az biztos, hogy a lehetőségekhez mérten még nem lehet egy szavunk sem.

Marci mozgásfejlődése beérte a korosztályát. Az egy éves státusz szerint is mindent tud, amit ekkor elvárnak a kicsiktől. Most azt kezdem látni, hogy mentálisan is indul. persze semmi tapasztalatom, csak ilyen apróságok, hogy például tökéletesen használja a távirányítót, vagy például a kisautókat is rendeltetésszerűen tologatja. A szavakat még szerintem csak kis mértékben érti. Amit biztosan ért, a saját neve, a cica, a kulcs és a lámpa szó, ezekre reagál is. Most szeretnék venni neki rajzoláshoz dolgokat, meg első kis járgányt, meg az erkélyre egy kisházat és persze könyveket. Nagyon érdekli továbbá a természet. Sajnos nincs kertünk, de Zsolti sokat megy vele le, fogdossa a faleveleket, meg most már ismerkedik a földdel, fűvel. Alig várjuk, hogy megnyissák a játszótereket, mert szerintem az maga a kánaán lesz neki.

Szóval indul az első baby sitter nap, nagyon izgulok, hogy Marci mennyire fogja bírni :) 2-kor érkezik Dorothy!