Marci iskolaérett

Új óvodánkban indulnak lassan a szakkörök, és a pedagógiai foglalkozások is, így minden gyermeket felmérnek, hogy hol tart, van-e szüksége logopédiára stb. Marcinál ugye előzményeiből kifolyólag évvesztesnek van kezelve, ami bürökratikusan egyébként még egy külön felvonás lesz. Tegnap Zsoltit behívta a fejlesztő pedagógus, hogy Marci is részt vett ezen az állapotfelmérésen, és hááát iskolaérett. Erre mondom én, hogy persze jó matekból, szépen tud rajzolni számokat, betűket, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen szociálisan, mozgásban, koncentrációban még ráfér egy év. Erre mondja Zsolti, hogy a fejlesztő pedagógus direkt hozzátette, hogy koncentrációban is jól megfelelt a gyerek, 45 percet szépen végig csinált, szóval lassan elfogynak az érvek :)

Így el kellett kezdenem gondolkodni (ismét), hogy akkor most mi lesz a jó megoldás? Tavaly ilyenkor még a koncentrációja 20-25 perc után szétesett, de aztán rájöttem, hogy a Kis Zseninek is valszeg van ez a pozitív hatása, illetve annyi fejlesztést kap útközben a gyerek, hogy teljesen kinőtte az elmaradásait. Így most lassan ott tartunk, ha nem kezdi jövőre el az iskolát, akkor majd unatkozni fog az első osztályban. Na de most jön a "VISZONT". Én úgy gondolom, hogy nem az első osztály kellene legyen a célpontunk, hogy majd ott unatkozik. Látom iskolarendszerben a gyerekem, hiszen a Kis Zseniben 3x tol le hetente 45 percet egymás után, hanem az összképet kell nézni, és nemcsak első osztály van, hanem lesz majd a felső tagozat is, ahol dinamikusan nehezedik az oktatás, és összességében én úgy látom, hogy az évveszteség akkor már évnyereség lesz. Addig meg lesz az oviban plusz egy év, amit kimaxolhatunk fejlesztésben. Ma kezdi pl az úszást, nagyfiam kis motyóval ment, az úszó dolgait vitte magával, láttam h nagyfiúnak érzi magát, és büszke rá. Holnap Kis Zseni, pénteken elvileg kerekítő foglalkozás, és október elején indul a hétfői labdajátékok. Angolt végül nagy lamentálások utána idén elengedjük. Jövőre viszont lehet kezdeni, szerintem a labdajátékok helyett. Aztán iskolában már más terveim vannak, egyrészt lesz továbbra is Kis Zseni (mert azt 3 évig tervezzük, hogy meglegyen az osztás-szorzás is), másrészt ott már az angol mellett szeretném zongorára beíratni. Állítólag brutál fejleszti az agyat, illetve ezt saját tapasztalatból mondom, hogy a zene mentálisan és lelkileg is sokat ad. Voltunk a zene- és sportágválasztó rendezvényen két hete, és ott egyértelműen kidomborodott, hogy Marcit is a zongora érdekli a hangszerek közül.

Feldokumentálok pár kis alkotását a napokból... 5 évesen ezek:

duplázódások, játéktervezés

Kis Zseni házi feladat 

Esti gyakorlatok saját magának

Első szülői az új oviban

Nem győzők hálát adni az égnek az új óvodáért! Ez tényleg egy jó hely. Tegnap voltunk szülői értekezleten, és én nagyokat néztem, hogy ez itt mennyire más, mint az előző ovi. Itt tényleg megkapnak mindent a gyerekek, maximális a gyermekközpontúság. Először is számos szakkör indul, ami ugyan legnagyobbrészt önköltséges, de nem kell külön menned a gyerekkel délután, hanem csak elég menned érte mikor vége van. Ilyenek a hittan, robotika, sakk, angol, gimnasztika, labda játékok, karate. Ezen kívül minden pénteken délelőtt lesz "Kerekítő" foglalkozás, ami alapítvány által támogatott, de aki teheti fizetheti, egy évre 24 000. A gyerekünk a hipotón izomzata miatt mehet heti egyszer úszásra a nagyokkal (ez elvileg csak nagycsoportnak támogatott), szóval én így most maximálisan elégedett vagyok. A gyereknek lesz szerdánként a Kis Zseni továbbra is, péntekenként kerekítő, lesz az úszás, és így még gondolkodás alatt az angol, mert ugye az is létfontosságú lenne későbbiekre, csak még nem biztos, hogy ennyire be akarjuk terhelni... talán ez az egy, amivel még tudunk várni egy évet akár. 

Ezenkívül a teljesség igénye nélkül, lesz agyagozás (támogatott), kitelepül egy napra a tanyaudvar, kirándulás 2x... és egyelőre ez még csak a közeljövő kilátásai.

Kis Zseniben nagyon jól nyomul a gyerek. Már négy számjeggyel (ezres szinten) csinálja az összeadás/kivonást. Többiek két évvel idősebbek és két számjeggyel számolnak. Az új tanár néni már az első órán felfedezte Martin képességeit, így nyomja neki erősebben. Az egyetlen dolog, amitől előre félek a téli betegség szezon. Eleve lesz a mandula műtéte, ami miatt lesz neki kb 4 hét kiesés (mert előtte már 2 héttel nem merjük oviba engedni, nehogy megbetegedjen), és utána ismét újra fel kell venni a ritmust, de talán hosszútávon bízunk benne, hogy megoldódik a légúti probléma.

Összességében amennyit aggodalmaskodom, hogy jó döntéseket hozzunk Csibike edukálásában, most egy pillanatra annyira nyugodt lettem, mert azt hiszem ennél többet nem tehetünk.

Újabb filozófikus...

Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető  a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget. 

Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.

Kicsi babum, nagyfiú már:

Hogyan csináld jól?

Ez a kérdés, ami engem gyereknevelés témakörben nagyon sokszor felmerül, hogy jó csinálom-e, vajon az én nevelési módszereim a jók-e. Mi többször kapunk kritikát környezetben, amik akár együtt alvásról, vagy a szigorral (vagyis a szigor hiányával) kapcsolatosan. Ugyanis igen... én az az ember vagyok, aki babakorban akár éjszaka is egyből ugrottam, ha a gyerek sírt, vagy a szeparációs szorongás miatt közénk szeretett volna feküdni. Több ellentétes véleménnyel találkozom, illetve saját környezetemben is látom, ki/hogy csinálja. Egyet tudok mondani, hogy ösztönökben bízom. Tapasztalat nincs, csak az, amit belül érzek. Tudom a lágy nevelés veszélyeit, hogy esetleg 1. életléptelen lesz a gyerek, 2. "Ki ha Én nem" típus lesz. De mégis azt érzem vannak pontok, mikor meg kell adni, és ez nem hatalmi harc, ahol a gyerek győz, hanem egyszerűen még fizikai igények, továbbá a bizalom így szilárdul a legjobban, ami majd hosszútávon lesz fontos. Nagyjából látom a gyerekeken a környezetemben, hogy melyik gyerek, mennyire van ledominálva, egyszerűen csak azért, mert nem szabály szerint csinál valamit, és azt látom (főleg annál a családnál, ahol a legtöbb fegyelem van), hogy a gyerek ellenáll és abszolúte nem szabálykövető. Nagyon lassan kezdem érezni, hogy gyerekem itthon is kezd szabálykövető lenni, míg állítólag a bölcsiben maximálisan együttműködik. De szerintem ez normális. Hiszen mi vagyunk az a mikró környezet, ahol önmaga lehet, és ahol jelezheti saját akaratát is. Ezek érzésem szerint nagyon hosszútávú dolog, és csak nagyon sok év múlva fog kifizetődni, mint ahogy az a figyelem is, amiben Marci részesül. Ami a legfontosabb, ha valamire megérik, magától változik. Például: már egy hete saját ágyban alszik teljesen saját döntésből.

Egyébként Marci maradt idén is bölcsödében, azaz 4 évesen fog oviba kerülni, és így mondhatjuk, hogy az évveszteséget előre hoztuk neki. Emiatt is nagyon sokáig szorongtam, mert környezetünkben mindenki azt mondta, hogy ne fogjuk vissza, mert az oviban hozzáfejlődik a többi gyerekhez, itt meg visszahúzzák. Ez a gondolat fogott vissza sokáig, mert a neurológus is azt mondta, hogy határvonal. Viszont így + 1 évig kap mozgásfejlesztő tornákat bölcsiben, ez azt hiszem megfizetethetetlen lesz hosszútávon. Ez volt a döntő érv, ami miatt maradt. És tényleg brutál eredményeket érnek el. Marci nagyon jó alapanyag, mert neki csak pár "korrekcióra van szüksége" mozgásban, és szerintem ezek teljesen orvosolhatók, de látszik olyan agyi fejlődés is például, mint logika, választékos kommunikáció, illetve brutális a memóriája korosztályhoz képest.

Szóval én megértem a szülői szorongást, miszerint akárhogyan csinálod, mindenképpen elb***d, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy ebből minél kevesebb legyen :D

Webshop Státusz /02... amikor megérkeznek a félelmek

Na, szóval. Mikor már kellőképpen belelovalod magad, és az összes létező és nem létező szabadidőd is benne van egy projektben, akkor történik egy nagyon hálátlan dolog... megérkeznek a félelmek. Félelem attól, hogy a megfizetethetetlen szabadidőd benne van, hogy majd nem lesz sikeres és lebőgsz mindenki előtt, hogy majd nem jönnek a rendelések, te meg beleinvesztáltál időt, energiát, pénzt, és hogy nem tudod eljuttatni a közönséghez. Egyelőre folyamatosan a reklámon gondolkodom. Egyébként kiképeztem kb magam PRO szintre SEO téren. Minden egyes terméket beSEOzok, és igen ez egy nagyon operatív sziszifuszi munka, aminek nulla látszatja és rengeteg hibát lehet benne ejteni, amit közben észre sem veszel, ezenkívül Gergő barátommal beszéltük, hogy a közösségi oldalak elérései nem igazán biztatóak. Terveztem Pinterestet, Instagramot, Facebookot, ezekből ha egy egységet nézünk, akkor a FB ad 10x-es elérést, insta 1x-est, és ha jól olvasom van még egy csatorna, ami 100x-os elérést ad, ez pedig a Tik tok. Oda viszont videót kellene készíteni, és nem is akármilyent. Egyetlen dolog számít csak, a kreativitás. Én ebbe nem vállaltam volna most belevágni, mert nem ismerem, nincs időm, de Gergő azt mondta, hogy ő saját maga kihívásaként tenne egy kísérletet. Nagyon kíváncsi vagyok, az eddigi ötlete nagyon tetszett. Ezenkívül szeretnék influencereket. Ahogyan lenyomoztam, most nagyon menő ez az "unboxing", mikor kapnak egy csomagot és videót készítenek róla, ahogyan kibontják. Illetve van ötletem még egy nagyobb, de azt ide nem írom le, mert azért ez mégiscsak egy nyilvános csatorna. Egy biztos, csak online-ban gondolkodom, de persze megfogom próbálni a klasszikus Insta/Fb fizetett hirdetést is. Ami biztos, hogy ahogy fordul majd anyagilag valami, azt szeretném 100% visszaforgatni reklámba.

Ez a mai státusz. 

Marci böcsiben, csütörtökön indul a bölcsis fejlesztés, hétvége óta 2 szavas mondatokat mond és elkezdtek tisztulni a szavai. Most nagyon durran és nagyon élvezek vele "dumálni". :) 

HÁLA

Rengeteg segítséget kapunk Zsolti szülei részéről, és igazán most érződik ez a bajban, vagy szebben mondva, mikor nehéz. Én ezt nem tudom szavakba foglalni, mert a segítség nem csak abban rejlik, hogy fizikailag segítenek, hanem most hétvégén anyósommal egy nevelési vívódásomat is meg tudtam osztani, amit már tudatosan építettem magamban, de valahogy éreztem, hogy nem jól. Már több ízben neveltem Marcit úgy, hogy tiltottam neki valamit, és ha nem csinálta úgy, ahogy szerettem volna, akkor nem engedtem és akár konfliktus helyzetben a szavamat is felemeltem. Éreztem, hogy nem jó. Nyilván azt sem akarom, hogy a gyerek legyen az "úr", de szívemben érzem, hogy nem ilyen vagyok, és hogy nem így kell jól csinálni. Meg egyébként is az alapelmélet az volt, hogy a gyerek tükör. És amit adsz, azt fogja visszafelé is adni. Ebből fakadóan mindig érzem, hogy a példamutatás a legmagasszintűbb nevelési módszer, nem a tiltás, erély, ahol az erőddel éred el a célod. Anyósom is egyetért velem, hogy a szeretet ereje és a türelem kell legyen amivel a példát mutatom, és igazából egyetértek, érzésből én is ezt gondolom. Remélem nem késő, ráadásul minden egyes erélyes rászólás után lelkiismeret furdalásom volt, ami megint csak azt jelezte, hogy nem jó úgy. Szóval én most már eldöntöttem magamban, hogy a tanulok a bölcsességből, hiszen látom anyósom referenciáját, a két lelkileg teljesen rendben levő gyerekét. 

Én azt gondolom a bölcsességre hallgatni kell, mert az mögött élettapasztalat áll, ami nekem ebben még nincsen, illetve azt érzem, hogy ez vagyok inkább én. 

Boldog nemzetközi Nőnapot :)

Gyermekemmel alkottunk a szűk család női tagjainak, reményeim szerint ma/holnap odaér postán :)

Illetve ilyen ügyes már Marci, hogy így átmászik már a játszótéren... ez egy újdonság, mindennapra tartogat valamit:

Mostanában sűrűn foglalkoztat...

...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat. 

Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:

Így már nagyon erősek a belső érzéseim, hogy ebből a parcellázásból lesz egy a miénk. Már úgy megyek oda, amikor arra járunk, mintha a leendő otthonunk lenne. Kell még idő, de össze kell érjenek a szálak egyszer csak.

"NEM" szó

Gyereknevelés témakör:

Ez az a szó, amivel a közel 22 hónaposnál semmire nem megyünk. Én már egy ideje kísérletezem, mi a leghatékonyabb nevelési mód a gyerekemnél, hogyan érjem el azt, hogy ne csinálja, amit én nem szeretném, hogy csinálja... mert hát valljuk be, ennyi idősen rendesen keresik már mivel tudnak rosszalkodni. Én kipróbáltam a büntit (hogy beteszem a rácsos ágyába, ha a "nem szabad" szó után nem hagyja abba),  de nem jött be, a nem szó igazából neki azt jelenti, most "csináld, még még még..." és nevet mikor te elkezdesz bosszankodni. Így az én megoldásom két dolog lett. Egyik, hogy a nem szót egyszerűen nem használjuk, a másik hogy hagyjuk, hadd élvezze ki (pl legutóbb a függöny letépkedését), és nem figyelünk rá. Ez működik hosszútávon eddig a legjobban. Ugyanis minden csoda csak 3 napig tart, és ha nincs hozzá reagáló közönség még addig sem. Sajnos igaz az a városi legenda, hogy nevelésre nem a parancsszavak hatnak leginkább, hanem a példamutatás, és esetleg az ilyen trükközés. De idő míg kitapasztalja az ember és elég rossz érzés, mikor ott állsz, hogy egy kis 22 hónapos túl jár az eszeden :D

szerk.:
Egyébként tegnap jöttem rá, hogy milyen felelősség, és hol kezdődik már az úgynevezett "nevelés". Vettünk IKEÁban Marcinak asztalkát két székkel, hogy majd tudjon itthon alkotó művészkedni, és igen, már ennek összerakásánál is kezdődik a tanítás/nevelés, ugyanis az én szubjektív véleményem szerint ezek belenevelődnek az emberbe, hogyan kell összeszerelni (meg hogy egyáltalán ne legyen két balkezes ezekben), és ilyen értelemben nagyon nagy felelőssége van a szülőnek abban, hogy mit mutat meg, mert a gyerek folyamatosan másol, már ilyen egészen kicsi korban is, mint pl Marci.

Akkor és most

 Nem telt el olyan sok idő, de ha ránézek, mégis. Ennél büszkébb nem is lehetnék, ő egy kis csoda nekem.

#16months

Kicsit késve (mint általában minden), de úgy néz ki megérkezett Marci mutogatása. Hallottam már hasonlót, hogy a nagymozgások után következik, így általában 12 hónapos kornál, na ugye nálunk a járás végül 15,5 hónaposan indult és nagyjából egy hete tud rendesen járni, és már érkezik is a mutogatás. Ezen már eléggé erősen elkezdtem feszülni, mert a mutogatás nagyon fontos kifejező a gyerekeknél, és ennek hiánya vezető tünete lehet egy bizonyos fejlődési rendellenességnek, amit nem lehet előre szűrni, csak később alakul ki. Nyilván ez még nem okoz teljes feloldozást, erre majd csak majd a verbális kommunikáció megjelenése fog igazi feloldozást jelenteni, de jelenleg 4 hónapja feszültem ezen, és így most kicsit megnyugodtam. Amúgy imádatos kisbaba Marci, már gyönyörűen eszik egyedül (persze még kézzel) és szép mennyiségeket be is puszil, illetve elég jól alszik. Játékokban és intellektuálisan is most ugrásszerűen fejlődik. Pár hét alatt is rengeteg újat mutat, szinte ki merem jelenteni, hogy egyre könnyebb vele. Ugyan még eléggé önveszélyes, de így a járással már ez 2 hónappal ezelőtthöz képest kb 50%-kal csökkent. Egyre jobban érdeklődik a gyerekek iránt. Én azt látom, hogy mindegy neki, hogy fiú vagy lány, illetve hogy mennyi idős, a szimpátia a lényeg. Néha öleléssel, néha kis pofonnal jutalmazza azokat a babákat, akik szimpatikusak neki. Véleményem szerint a pofon inkább simogatás szeretne lenni, csak kicsit még koordinálatlan. Imád hintázni, játszótéren ez a kedvenc játéka. Amúgy most kicsit a szeparációs szorongása is enyhült. Úgy látom, hogy nagyon gyorsan tud újra alkalmazkodni új közeghez, és nyitott az új emberekkel szemben. Remélem a bölcsi nem fog negatív változást hozni. Voltunk Móniéknál hétvégén Deszken. Nagyon szuper volt. Kellemes helyen laknak és szép az udvar is, tágas a ház is. Én nyugtáztam magamban, hogy így nézzen ki biztosan rengeteget kell dolgozni benne, de megéri, mert nagyon pihentető tud lenni, hogy kint lazulsz az udvaron, illetve hogy nem kell sutyorognod kint, ha bent alszik a gyerek :D. 

Mégsem

...azaz egyelőre mégsem adunk be pályázatot telekre, ugyanis megvártuk az első 3 fordulót és összesen 1 telket adtak el ennyi idő után. Ez így félő, hogy rohadt sok időre (évekre) beragasztana minket, ha nem sikerül értékesíteni és mondjuk közmű nélkül maradnánk, így most egyelőre megint jön a várakozó álláspont. De nem csak emiatt, hanem mert tényleg folyamatosan változik az ingatlanpiac s most tényleg kezdek durva számokat olvasni pl az MNB aktuális jelentésében. Itt ha jól gondolom egy erős árcsökkenésre kell(ene) már lassan számítani. Így most továbbra is inspirálódom és most már tényleg nagyon konkrétan megvannak a részletek is kívül/belül.

Más. Marcinak lassan kezdődik a bölcsi. Voltam szülői értekezleten és hát eljutott az agyamig a szembesülés, hogy ez mekkora változás lesz nekünk. Egyik szemem sír, de nagyon, mert nagyon féltem, ugyanakkor tudom, hogy már szükségünk van némi fellélegzésre és hogy újra legyen rendszer az életünkben, hogy Zsolti is újra dolgozzon és újra kiegyenlítődjenek a felelősségek. Ez így normális, viszont semmi nem fontosabb Marci lelkivilágánál, hogy ő jól érezze magát és boldog legyen. Bízom benne, hogy a bölcsiben olyan közösség lesz, olyan lehetőségek, hogy minden nap egy élmény lesz neki, és én nyugodt lehetek, hogy jó kezekben van.

Ősztől elvileg ügyfelem is visszaáll Corona hamvaiból, ami talán visszaadja az optimizmusomat is, rettenetesen sajnálom ezt az évet, mert tényleg egy nagyon fontos év ment el üres járatban.

A nyárból még 3 hétvége van vissza és nekem már mindháromra megvan a hétvégi terv. Már csak 1x megyünk haza, aztán megyünk Móniékhoz látogatóba, majd egy hatalmas nagytakarítást tervezek, hogy aztán kezdődhessen az új fejezet. Közben jövő héten felkerül a fogszabályzóm is.

Stratégiai hozzáállás

A legjobb stratégává olyan helyzetekben válik az ember, mikor pl nincs meg a kellő anyagi tőkéje, mégis a legjobbat akarja kihozni a terveiből. Na így állok most én a ház témával kb. Most van pár lehetőség telekre, de rettenetesen necces és esetleges, mivel ebben a képletben semmi nem biztos, nem kivitelezhetetlen, de van pár dolog, ami késleltethet vagy keresztbe húzhatja. Szóval van most önkormányzat által pályázat kiírva új parcellákra. Megpróbálunk egyet megpályázni. Aztán, mivel ez egy ikerháznyi telek, ezért az ára is túlmutat a jelenlegi pénztárcánkon, de persze igyekszem nem így nézni, hanem, hogy eladható a másik fele maj, mikor tervező asztalra kerül a ház. Azért vicces, hogy minden lehetőség pont akkor jön, mikor anyagilag nem futnak megfelelően a dolgaim, így volt ez a lakásvásárlásnál is, úgy látszik nekem az élet ad mindig tanítóleckét ilyen téren. Azt még pontosan nem tudom, hogy tanulnom kellene belőle, vagy csak a "11 óra" effektus, de minden nagy mérföldkövem előtt van egy szivatás az élettől. Szóval a lényeg a lényeg, hogy most ezen jár a legtöbb szabad gondolatom, és igyekszem belenyugodni, hogy végül beállok én is a lakáshitelesek sorába (már amennyiben összejön).

Időközben megtörtént a fogorvosi vizsgálat, továbbra sincs lyukas fogam és a bölcsességfog húzás nem előfeltétele a fogszabályzónak, szóval így augusztus 19-én már fel is teszik a felsőt. Az alsót meg majd később (nem tudom miért, sztem sok lenne a "húzása" egyszerre, mert azért azt jelezte a nőci, hogy 2-3 nap nem lesz igazán kellemes). Aztán, ha kell a bölcsességet esetlegesen kihúzni, akkor lehet közben bármikor. Jó lenne, ha az alsót nem kéne, mert az bőr alatt van. A felsőt biztosan ki kell, mert a pozíciója nyilvánvalóan szar.

Marci betöltötte a 15 hónapos kort. Most kezd menni lassan, már lépeget (tegnap 5 métert is megtett). Nem siette el, de még bőven normál intervallumon belül van, ami meg is lep, mert általában ezeknek az intervallumoknak a peremén szokta az aktuális fejlődést abszolválni. Van már tudatos szava is, persze nem tökéletes, de már szituációban használja, ez pedig a "kukucs" - úgy mondja "kugu" vagy "kigi", illetve a "nem" szó, amit  a TSMT-s nőci már jelezte, hogy jól használja... ennek ellenére mégis a "kugu"-t érzem első szónak.

"B" oldal

Sosem tudtam mikor van vége az "A" oldalnak és mikor kezdődik a "B" oldal, az volt bennem, hogy biztosan a 40 éves kor jelenti ezt a fordulópontot, de nem... most már egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekvállalás (legalábbis nekem). Tegnap este Zsoltival humorizáltunk, hogy van pár dolog, ami az "A" oldalhoz tartozik, ilyen például egy nagy DJ-nek a bulijába elmenni, míg régen hetente jártam moziba, most majd annak is örülhetek, ha a közvetkező években egyszer-egyszer eljutunk. "B" oldalon más feladatok vannak, a haverokkal sörözés, a túlzásba vitt szépségápolás jelenleg nem fér bele. Tegnap este így is nagyon különleges volt, ugyanis meg tudtunk nézni egy 2/3 filmet (Mission possible a tévében), én már láttam moziban anno, de nagyon nagy élmény volt nézni, mert kikapcsolt és csak döglöttem közben. Egyébként mostanában már 2 hedonista esténk van, péntek este és a szombat este is, ha elalszik a gyerek, ekkor szoktuk a heti gőzt kiengedni.
Viszont leszögezem, nem vészes a helyzet, remélem nem az hangzik ki, sőt mostanában már kimerem jelenteni, hogy kezd egy kicsikét rendszerezettebb lenni minden és gyermekünk "értelmesedésével" egyre könnyebb minden. Még nem kijelenthető, de egyre biztosabbnak látom, hogy mi egy gyerekesek maradunk. Ennyire vagyunk kalibrálva, nem tudunk és nem is akarunk teljesen elfogyni a gyerek mellett. És mivel nincs bennünk meg a mélyről jövő ősérzék így nem is érzem magunkat sokszor jó szülőnek. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de így is csak kullogunk a nagykönyvben megírtak után.

Marci fejlemények:
Már egészen sok szót megért. NAPI szinten látom és regisztrálok nála 1-1 újabb szót, amire reagál. Mai új a porszívó, néhány napja tudja a tévét. De ha készítem a kajáját, már jön magától az etetőszékhez, ha mondjuk neki "nézd csak", már oda is néz. Nevét is tudja, bár azért néha szelektíven reagálja le. Elkezdte használni az egy szótagos szavakat (be, de stb). Azt írják ez a beszédfejlődés következő etápja, ezt kb 1 hete figyeltem meg, hogy már tudatosan használja. A beszédfejlődése (legalábbis eddig) nagykönyv szerű, mind a gőgicsélés, mid a gagyogás, mind az egy szótagos szavak tekintetében... a többit meg még nem tudjuk, örülnék ha ebben ügyes lenne.

Kilóim száma közben 52,5 kg. Megérkeztem, azt hiszem, ha már ez a vége, az is szuper. Nadrágjaimból szépen kifogytam, szóval, ha végre vége lesz ennek a korona állapotnak, kell kis ruhatár frissítés. Megcsináltam... 10 kiló fogyás 4-5 hónap alatt.

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

2020 Húsvét 🐰

Ez a húsvét kicsit más, mint a többi. A Corona vírus miatt önkéntes karanténba töltjük, viszont én mégis úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív élményem van. Egyrészt alapvetően azokkal vagyok, akiket a világon a legjobban szeretek, persze a tágabb család is hiányzik, és persze a húsvéti élmény, de szerencsésnek érzem magam, mert végülis mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.

 Én tulajdonképpen most, hogy kevesebb a munka, kaptam egy kis betekintést, milyen igazi családanyának lenni, mikor sütsz-főzöl-takarítasz stb, családért vagy. Nagyon jól esik. Szeretem ezt a pozíciót és szeretek örömet okozni.
Marci a napokban lesz egy éves, úgyhogy rendelünk neki egy tortát, amit majd jól szétmaszatolhat :)
Nagyon ügyesen eszik, pedig még egyetlen foga sincs. Sőt most nagyon sok és nagy fejlődések vannak nála, így most már 2 hete szabályosan mászik, feláll, bútor mellett lépeget, ül (végre), és nagyokat alszik. Beszédfejlődése szerintem még nem nagyon indult meg, még csak a "nem" szót használja rendeltetésszerűen, meg persze a kis szótagokat (ba-ba, bab, ava, meme stb), de ezeket nem érzem még tudatosnak. Dehát neki még nem is kell beszélnie, hiszen még egy éves sincsen. Szóval most jelen pillanatban beérte a korosztályát.

Sajnos a kevesebb munka eredménye kevesebb jövedelem. Sajnos ezzel is számolnunk kell folyamatosan, ami sajnos - mint ahogyan már írtam is - engem nagyon rosszul érint, mert hát a ház terveink emiatt biztosan tolódni fognak (kivéve, ha nem lesz nagyon ingatlan ár csökkenés). Sőt most azon kezdtünk el morfondírozni, hogy esetleg, ha volna majd egy nagy telek ár csökkenés, akkor még majd azelőtt rá kell mozdulni mielőtt helyre áll a gazdaság. Egy bizonyos szerencsénk azért van, mert van némi nemű tőkénk, így egy ilyen helyzetet esetleg meg tudnánk lovagolni. De persze ez egyelőre csak egy elvi kérdés, ugyanis egyáltalán nem látok még ingatlan ár csökkenéseket. Egyelőre csak azt látom, hogy totálba befagyott a piac. Nem mennek az árak lefelé, nem cserélődnek a hirdetések. Ami érvként amellett szól, hogy esetleg majd elindulnak lefelé az árak, hogy jelenleg nincsenek befektetők. Peresze nem tudom milyen mértékét adták ki az eladatott lakások számának, de az biztos, hogy most ezek nem lesznek egy ideig, illetve külföldi vásárlók sem. A CSOKosok maradnak talán, meg persze akik alapban is rendelkeznek annyi tőkével, hogy építkezzenek, vagy lakást vásároljanak. Hitelesek sem lesznek most szerintem egy darabig, mert ugyan most fizetési moratórium van, de azért a hitelezési kedvet ez most szerintem elvette. Meglátjuk... ezek csak elméletek.

Fogyási státusz

Fogyásomnak, diétámnak abba a szakaszába érkeztem, amit már érdemes megemlíteni. Ma reggel 54,3 kg voltam. Nem mondom, hogy gyors a fogyásom üteme, de azért lineáris. Ebben az évben még nem ettem direktben cukortartalmú dolgot és a szénhidrátokra is nagyon odafigyelek. A sport hiányzik, de az nagyon-nagyon. Bízom benne, hogy most már hamarosan elindulok.

Napjaink. Hát őőőő. Ez a korona vírus eléggé megváltoztatta a dolgokat. Munkában még túlélhető egyelőre a visszaesés, de úgy az élet minden területén egyébként eléggé szar, pedig én magamról úgy gondolkodom, hogy jól bírom az elszigetelődést. Fel kéne már lélegezni. Közben Marci is vészesen közelít a szülinapja felé, ami így nem tudom, miként lesz megünnepelve, pedig én szerettem volna egy nagy családi ünneplést, de most így hogy?!

Egyébként ez az egész helyzet nagyon emlékeztet 2008-2009-re, mikor bedurrant a válság. Tudom, hogy elvileg most ez más miatt van, és egészen más lesz a későbbi lefolyása (remélhetőleg), de akkor is, engem ugyanúgy és ugyanolyan hirtelenséggel érintett munka szempontból. Ez sajnos most eléggé rá is döbbentett (ismét), hogy itt nincsen tuti, a stabil helyzetek is csak addig stabilak, míg a gazdaság stabil. Úgyhogy a (lakás célú) hitelhez való kezdődő pozitív hozzáállásom most teljesen visszazuhant a régi állapotára, ugyanis megint azt látom, hogy két pillanat alatt omolhat össze az ember élete, mint a kártyavár... viszont már felelősek vagyunk egy pici gyerekért is. Szóval azért nehéz, és most a terveim is teljesen átrajzolódnak valószínüleg, már ami a timingot illeti. Nem szeretem ezt az évet, elindulhatna már valami kis javulás.

Martin nagy mérföldköve

A hét elején felállt kicsi babám. Mivel még nem mászik, így egyik szemem sír, a másik meg nevet. Jó látni, hogy kapott egy bizonyos másik perspektívát a világból, de ugyanakkor meg még neki kell minimum 3 hónapot másznia... ennek muszáj meglennie, hogy az agyának a bal/jobb agyfélteke megfelelően össze legyen hangolva és ne legyen diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás. Dévény tornának így lassan vége lesz, de jó esélyekkel kezdjük a TSMT tornát. Édesem kicsit lazább izomzattal rendelkezik mint a nagyátlag, de szerencsére ennek tényleg nincsen semmi következménye, valószínű tőlem örökölte. De egyébként nem voltunk a -tól/-ig táblázatból kicsúszva igazán semmivel, egyedül talán a kúszással.

Corona vírus mizériát szándékosan nem akarom most firtatni, mert már annyi bosszúságot okoz (munka téren is), hogy inkább nem kezdek el dühöngeni rajta. Az biztos, hogy a terveim sajnos jó eséllyel csúszni fognak, hacsak nem lesz egy hatalmas ingatlan válság is a végére.

Na felébredt Marci... ennyi volt a szabad pár percem :D

Napi Marci

Nincs ennél nagyobb szerelem a világon!

Gyerekülés

Eljött az idő. Fúúúú már nagyon régóta nézegetem a gyereküléseket, és mivel Marci meglehetősen lassú a mozgásfejlődésben, így még plusz tényezőként ezt is figyelembe kellett venni. A hordozót általában max 1korig javasolják, így azért lassan nekünk már itt van az idő :).

Szóval, mivel Brendonban leárazás van gyerekülésekre most a héten, úgy döntöttünk megvesszük most. Én szépen kinéztem magamnak egy Cybex ülést, ami nagyon tetszett színben, így magabiztosan mentem a boltba. Na most van egy ismerős szál a budaörsi Brendonban, így úgymond totálba a legőszintébb és legkorrektebb tanácsokat kapjuk mindig. És azt volt az első mondat kb, hogy ne vegyük azt. Ez az eset, mikor minden kedved elmegy egy pillanat alatt, mert szépen egy hónapon keresztül nyomoztál valami után, majd végül az egész egy hatalmas nagy OFF. Így jöttek a bizonytalanságok és a gyorsan döntés. Azt tudom, hogy a legjobbak között sikerült választanunk, egyetlen jobb lett volna a Britax Römernek ugyanez a 360 fokban forgatható i-size verziója, közben néztem , hogy az ADAC tesztben kiválót kapott, a Cybex meg csak jót, viszont az már sajnos kicsit túl volt az árhatárunkon. Ez a verzió volt 120 000 (és 4 éves korig használható), az lett volna 168 000. Viszont ezúttal megfogadtam, hogy majd a nagyobb gyerekülésből, ha ezt kinőtte, akkor majd Britaxot kap.