32. hét

A héten szépen lassan linerálisan egyre szarabb az állapotom, már ami a vizesedést illeti. Kicsit félek tőle, hogy olyan leszek, mint egy lufi az elkövetkező 8 hétben. Észre vettem attól is függ a napi állapotom, hogy este vacsorázom-e, mennyit mozgom. Igazából nem vagyok kitéve semmilyen fizikai hatásnak, de így is érzem, hogy már nehezebb az élet. Álmodom a babával, szinte minden éjjel, hol megszületik és sérült az arca, hol koraszülésem van és menni kell kórházba. Valszeg erősen bennem van a téma és persze tele vagyok félelemmel.

A héten sokat csuklott a babuci, valahol azt hallottam, hogy a tüdő fejlődésével van kapcsolatban, és hogy ilyenkor belenyel a magzatvízbe és félrenyeli, ettől van. Azt mondjuk természetes jelenség. Én magamnak mindig azt mondom, hogy édesem már próbálkozik használni a tüdejét, de nem sikerül neki mindig. Már csak 1-2 hét és a tüdő is elég fejlett lesz, és utána ő már ha előbb is érkezik, elvileg "készen áll" az életre.

Továbbra is nagyon sokat jelez nekünk, szeretem őt, és tudom, hogy ez azon napon, hogy megszületik még kimondhatatlan hatvánnyá válik. Csak lennénk már ott. Ez az időszak egy erős lelki teher, mert még nem láttam két szememmel, hogy egészséges. Lassan jó lenne, ha minden összeállna már, de a listám még mindig hosszú (kegyetlen ez a kelengye lista, én minden kismamának azt javaslom időben kezdje el begyűjteni... ne maradjon a végére), de elvileg már ezek a kisebb dolgok a nagytételek már megvannak. Bár még nincs semmilyen ráutaló jel, de már Zsolti is készenléti állapotba került. Ez lehet azért van, mert sok történetet olvasni, és magas a koraszülő nők aránya.

Viszketés. Továbbra is van. Nem tudom eldönteni, hogy a kevés folyadékfogyasztás miatt-e. Holnap megyek laborra, mindenképpen beszélek a laborossal, hogy esetleg végezzenek epepangásra is plusz labort.

A járásom azt hiszem átalakult kissé döcögőssé, illetve az általános sietős/gyors mozgásom erősen lelassult. Ha sokáig állok, érzem, hogy a talpam elkezd fájni... nehéz vagyok magamnak, jobban meg kell fontolnom mit csináljak és mit ne. A munka továbbra is rendületlen, sőt végigcsináltam ügyfelemnek egy 15 éves szülinapi kampányt, ami azt jelentette főleg az utolsó két hétben, hogy reggeltől fél 7-től nyomtam többször is este 8-9-ig. Nem lett volna ennyi, de ugye Oney mellett van nekem már egy HVG ügyfelem és egy ügynökség, akinek folyamat dolgozom. Nekem ez így kerek, és nagyon fontos is most, hogy jobban keressünk, mert a babavárás egy végeláthatatlan pénznyelő, ha az ember teljeskörű szeretne lenni.

Eddig minden a terv szerint halad, és én mérhetetlenül boldog vagyok, valszeg ez életem legszebb szakasza is, úgyhogy minden pillanatban tudom, hogy meg is kell becsülni, és leginkább megélni.

Van amikor kissé bedeformálódik a hasam:

"hahó babuci, még nem kell két lábra állni" :D