2024 - a hála éve

Minden év végén tudok valamit mondani az adott évemre. Ez az évem a háláról szól, hálás vagyok, hogy van családom, gyermekem, barátaim, munkám, amit szeretek és tulajdonképpen mindenem, amiről csak ember álmodhat. Tudom vannak fokozatok, ami még motivál a jövőben, de már nem kell feszülnöm, hogy valamiről örökre lecsúszom (értem pl arra, hogy évekkel ezelőtt sokáig a ház témával így voltam). Egyetlen dolgot kívánhatok, hogy maradjon így jó sokáig.

Ma nagyon szép levelet kaptam Euronics ügyfelemtől, hogy mennyire szeretnek velem dolgozni, és ez nekem annyira jól esett, hogy szinte elsírtam magam, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá. De egyébként mindegyik ügyfelem szeretem, mindegyiket kicsit másként, mindenhol megvannak az értékek, mindegyik ügyfél kicsit más, más szellemiségben, valahol fiatalosabb, valahol érettebb, valahol kreatívabb, valahol inkább rám van bízva a kreativitás, de egyben az összes ügyfelem azonos, mindenhol dörzsölt és profi csapat van. Ezt nyilván nem olvassák, de a hála bennem van.

Minden évben van veszteség is, idén Ciculínó nem tért hozzám haza soha többé, ez az egyetlen dolog, ami örök űrt fog hagyni, mert sosem tudhatom mi lett a sorsa, így csak remélni tudom, hogy valahol megnyugvásra és biztonságra talált, én mindig szeretni fogom, ő volt az első kis családom, sosem felejtem el, az illata és a puha szőre örökké jön vele emlékeimben.

Szeretnék jövőre jobb ember lenni, tudom azokat a pontosak, ahol fejlődnöm kell, sok van, de törekszem.
Nem tudom írok-e még idén, fogalmam sincs mennyi időm lesz karácsonykor, de ha nem volna, akkor boldog, szeretetteljes karácsonyt kívánok, sok jó étellel, itallal, nevetéssel és pihenéssel.

 

Hogyan csináld jól?

Ez a kérdés, ami engem gyereknevelés témakörben nagyon sokszor felmerül, hogy jó csinálom-e, vajon az én nevelési módszereim a jók-e. Mi többször kapunk kritikát környezetben, amik akár együtt alvásról, vagy a szigorral (vagyis a szigor hiányával) kapcsolatosan. Ugyanis igen... én az az ember vagyok, aki babakorban akár éjszaka is egyből ugrottam, ha a gyerek sírt, vagy a szeparációs szorongás miatt közénk szeretett volna feküdni. Több ellentétes véleménnyel találkozom, illetve saját környezetemben is látom, ki/hogy csinálja. Egyet tudok mondani, hogy ösztönökben bízom. Tapasztalat nincs, csak az, amit belül érzek. Tudom a lágy nevelés veszélyeit, hogy esetleg 1. életléptelen lesz a gyerek, 2. "Ki ha Én nem" típus lesz. De mégis azt érzem vannak pontok, mikor meg kell adni, és ez nem hatalmi harc, ahol a gyerek győz, hanem egyszerűen még fizikai igények, továbbá a bizalom így szilárdul a legjobban, ami majd hosszútávon lesz fontos. Nagyjából látom a gyerekeken a környezetemben, hogy melyik gyerek, mennyire van ledominálva, egyszerűen csak azért, mert nem szabály szerint csinál valamit, és azt látom (főleg annál a családnál, ahol a legtöbb fegyelem van), hogy a gyerek ellenáll és abszolúte nem szabálykövető. Nagyon lassan kezdem érezni, hogy gyerekem itthon is kezd szabálykövető lenni, míg állítólag a bölcsiben maximálisan együttműködik. De szerintem ez normális. Hiszen mi vagyunk az a mikró környezet, ahol önmaga lehet, és ahol jelezheti saját akaratát is. Ezek érzésem szerint nagyon hosszútávú dolog, és csak nagyon sok év múlva fog kifizetődni, mint ahogy az a figyelem is, amiben Marci részesül. Ami a legfontosabb, ha valamire megérik, magától változik. Például: már egy hete saját ágyban alszik teljesen saját döntésből.

Egyébként Marci maradt idén is bölcsödében, azaz 4 évesen fog oviba kerülni, és így mondhatjuk, hogy az évveszteséget előre hoztuk neki. Emiatt is nagyon sokáig szorongtam, mert környezetünkben mindenki azt mondta, hogy ne fogjuk vissza, mert az oviban hozzáfejlődik a többi gyerekhez, itt meg visszahúzzák. Ez a gondolat fogott vissza sokáig, mert a neurológus is azt mondta, hogy határvonal. Viszont így + 1 évig kap mozgásfejlesztő tornákat bölcsiben, ez azt hiszem megfizetethetetlen lesz hosszútávon. Ez volt a döntő érv, ami miatt maradt. És tényleg brutál eredményeket érnek el. Marci nagyon jó alapanyag, mert neki csak pár "korrekcióra van szüksége" mozgásban, és szerintem ezek teljesen orvosolhatók, de látszik olyan agyi fejlődés is például, mint logika, választékos kommunikáció, illetve brutális a memóriája korosztályhoz képest.

Szóval én megértem a szülői szorongást, miszerint akárhogyan csinálod, mindenképpen elb***d, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy ebből minél kevesebb legyen :D

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Évvégi (lélek) leltár

Testileg és lelkileg nagyon sokat öregedtem az elmúlt években, testileg főleg ebben az évben. Nem tudom, hogy a futás hiányának köszönhető-e, vagy hogy semmi időm magamra, vagy egyszerűen csak a gondok, vagy tényleg ez elfogadandó, hogy egyszer csak beindul és elkezd mindig látványosabbá válni. Ha legutóbbi, akkor tényleg az embernek nincsen más dolga vele, mint elfogadni. Visszanéztem ma reggel fényképeket 2016-ig. 2017 volt életem legszebb éve, ezt most már kijelenthetem. Nem lesz több olyan év, azaz önfeledt, szabad és Zsoltival a kapcsolatunk csúcsán. Jó emlékezni rá, de tisztán látszik, hogy megváltozott minden. Ez persze nem jó vagy rossz, hiszen vagy egy csodálatos gyermekünk, hanem csak tény. Azt hiszem ez az, amit meg kell jegyezni egy életre és mindig jó szívvel emlékezni rá. Bízom benne, hogy még nagyon sok gyönyörű év vár ránk, és persze lehet, hogy más miatt lesz még olyan boldog, de az biztos, hogy ebben benne volt még a fiatalság. Most már a B oldalon vagyunk. Reményeim szerint a jövő évben nagyon sok dolog fog előre mozdulni majd a későbbi terveink felé, én tervezgetek ezerrel. Évvégén az utolsó hónapban sok jó dolog történt, ami arra mutatott, hogy jövő év más lesz. Így évvégén végülis van időm leereszteni kicsit teljes nyugalommal. 

B oldal - üzenet az A oldalon lévőknek. 
A B oldalon kevés idő vár. Ez az éjszakai alvásra is kihatóan érvényes. Nagyon ritka, amikor azt csinálod, amit szeretnél. Igen, ebben benne van, hogy még néha wc-re se akkor mész :D Kevesebbet vagy a barátaiddal (szerencsére az online csatornáknak köszönhetően, ez jól megoldható), hajmosás, smink nem feltétlen prior. Ebédfőzés időre, vásárlás időre, körmöshöz menni időre... tehát nincs lébecolás, jellemzően célirányosság van. Otthon a takarítás folyamatossá válik és akkor sincs SOHA olyan kép, mint azelőtt, mikor minden a helyén volt. Fáradtság folyamatos. És megjelenik egy plusz aggodalom a gyermeked iránt, ami annak előtt egy ismeretlen érzés volt. Jelenleg ez a B oldal árnyoldala. Aztán rengeteg szépsége is van. Gyermeked a jövő, ő te magad kivetülése. Egy csoda. Ahogyan fejlődik, minden apróságon meghatódsz, tiszta, őszinte szeretet, ő már örökre veled van. Felelősség, jó embert faragni belőle, hogy ne sérüljön (legalábbis általad ne), hogy szeressen. Soha nem mennék vissza az A oldalra, de az biztos, hogy más, nehezebb élet, erre meg kell érni. 

Boldog karácsonyt 2020

Hétvége margójára

Kicsit kirándultunk városon belül. Most így a képeken hirtelen azt látom, hogy Marci vonásai kezdenek babásból kisfiússá változni. Mindene nyúlik és formálódnak az arányok. Hát igen, tényleg nem tudok mást mondani... öregszünk.