Második menet

Sikerült múlt hétvégén megcsinálnunk a kerítés második oldalát is. Sajnos a harmadik egy újabb hétvége lesz :(, ugyanis végül lecsiszoltuk a szomszéd oldalát is (így nagyon elment az idő), illetve lényegesen hosszabb méretre az oldalsó rész, mint a hátsó volt. 

Így most már erre az évre nincs több kinti munka. Nem tudunk újabb hétvégét összehozni sajnos. 

Ezen a hétvégén elkezdtem füvesíteni, mert nem bírtam tovább nézni ezt a kopár udvart. Így remélhetőleg látunk még némi zöldet odakint, de sajnos jövőre kicsit le lesz majd taposva az új fű. Így nézünk most ki, innen folyt köv jövőre:

Más. Marci orrmandula műtéte sajnos elmarad. Mivel két héttel a műtét előtt náthás lett, és még ha meg is gyógyul, maradhatnak gyulladt szövetek, amit műteni kockázatos. Így felkerültünk egy várólistára, aztán hátha idén sorra kerülünk még.

Következő hónapban két nagy projekt is lesz, egyik a kocsi lízing lezárása, és reményeim szerint a következő kocsi elindítása, és végre megrendelhetem a dolgozóba a nagy (Ikea PAX) gardrobe szekrényt. Ezzel idén lezárásra kerülnek a nagy projektek, kis apróságok férhetnek még bele, de nagy dologba már nem kezdünk, illetve bárhonnan is nézem, pár hét és elindul a karácsonyi időszak, és el is ment ismét egy év.

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

2022

Ez az év a nagy csalódások (vagy nagy tanítások?) éve nekem a nagy terveket illetően. Mondom a felsorolást, aztán majd a konklúziót is. 

Első nagy telekpályázat, amire mondhatni, hogy évek óta készültem. Itt még a végére egy politikai mutyit is felfedeztem, tehát nem csak maga a telek NEM megnyerése esett szarul, de az is, hogy tulajdonképpen esélyünk sem volt. A részletekbe ezen a platformon nem merek belemenni, de a lényeg, hogy nagykutyáké lett, akikre kissé másabb kondíciók vonatkoznak, mint ránk magánemberekre. Szóval ezen a területen majd annak lesz háza, aki méreg drágán megveszi a gyengébb minőséget. Innentől kezdve más lehetőségeket kellett keresnünk, mert per pillanat esélyünk nincs a 16. kerületben építkezni. Ezen felül megyünk befelé a válságba, és még nem tudjuk "milyen mély lesz a nyúl ürege", szóval ingatlan téren egyébként is lehet nem ez az a pillanat, amikor érdemes egyből beszállni valamibe. Ennek ellenére még két pályázatra beneveztünk, egyiket sem sikerült megnyernünk. Utóbbi most pénteken derült ki. Szóval ennek tükrében kijelenthető, hogy ez az év OFF. Persze ezek a tapasztalatok annak nem szükségesek, aki rendelkezik annyi tőkeerővel, hogy bárhol, bármiből válogathat (és még így is a szerencsések közé sorolom magam). Utóbbi két pályázatból sokat tanultunk egyébként magunkról is, hogy talán még nem is vagyunk eléggé felkészülve. Az építkezés vagy egy nagy felújítás eléggé kilök a komfortzónából, így talán még azon is át kell mennünk, hogy ezt elfogadjuk, csak az idő meg megy. Szóval megpróbáltam elővenni megint a pozitív szemléletemet, hogy tanulási folyamaton megyünk át egy későbbi nagyobb cél érdekében.

A másik látszólag kudarcos dolog a webshopom, ami per pillanat heti egy rendeléssel fut. Volt olyan időszak, mikor kicsit több, de jelenleg ez az átlag. Egyébként ezt még úgy érzem változhat, hiszen a google-ben még csak most kezdünk működni, meg még az influenceremmel is csak két érintőleges kis történésem volt, csakis natív megjelölés. Ezenkívül rengeteg dolgot megtanultunk, hogyan kell nulláról felépíteni egy weboldalt, hogyan kell menedzselni hozzá közösségi oldalakat, reklámokat, Zsolti brutál bravúrt hajt végre SEO téren, én már nem is tudom lekövetni annyira ügyes. Szóval én azt gondolom, ha a végére ez az üzlet nem lesz átütő sikerű, akkor is elmondhatjuk, hogy végigmentünk egy iskolán úgy, hogy nem kellett érte fizetni, és esetleg egy másik üzletet még fel tudunk majd építeni így a meglévő tudás birtokában. Nekem már működött egyszer ez az életemben, mikor éveken át csak alapoztam valamit és egyszer csak beérett, és értelmet nyert.

Családilag a legjobb évünk eddig. A legkevesebb szorongás ebben az évben volt már és a gyermekem fejlődésében is a legtöbb siker idén érkezett meg. Zsoltival a kapcsolatunk is mostanában tér vissza a régebbi állapotokhoz, ami gyerekvállalás előtt volt, ugyanis akaratlan is sokat elvett az, hogy nem volt időnk, energiánk egymásra. Így e téren érzem a nyereségünket, illetve a sok pályázatban és weboldalban egyre jobban tanulunk meg együtt teamként gondolkodni és együtt haladni (lehetőség szerint egy felé).  Szóval ebben nagyon jó az irány.

Ezeket mondanám erre az évre. Várjuk a karácsonyt, kicsit megint elengedni a munkát, mert nehéz év volt ez a két covid év után így a háborúval. Ügyfeleim is érzik a hatásokat és én csak bízni tudok benne, hogy nem vetül ki ránk ez élesen év elejétől majd. Egy biztos a válságba (ha hirtelen nem lesz a háborúnak valamilyen megoldása) még csak befelé megyünk.

Szeretek ilyenkor jósolni is kicsit, hogy aztán utólag vagy nevetek magamon, vagy azt mondom, de igazam volt. Szóval jövő évre most azt jósolom, hogy telek, vagy ingatlan a birtokukba fog kerülni. Most már ért annyi tapasztalat, hogy körbejártuk a dolgot és a majdnem sikerülések biztosan előbb-utóbb sikerülté válnak. Ha ez bekövetkezik az lesz életem egyik legnagyszerűbb pontja, mert egy olyan típusú kreativitásom kap teret, ami egyfelől kiteljesítő lesz majd. Utazások... hát továbbra is azt érzem, hogy ez csak egy következő lépés lesz. Írnám azt, hogy végre innentől erre irányul a fókusz, de tudom, hogy nem lenne igaz, mert még fontosabb nagy dolgaink vannak. Amit még szeretnék, újra sportolni, ezt sem látom még tisztán magam előtt, de bízom benne eljutok ide újra.

Újabb filozófikus...

Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető  a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget. 

Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.

Kicsi babum, nagyfiú már:

Hétvégi gondolatok

Hallgattam hétvégén egy jó beszélgetést Youtube-on. Sebestyén Balázs és Csernus beszélgetett. Érdekes volt és egyúttal számomra gondolatébresztő is. Picit kínosan indul, de összességében van mondanivalója az egy órának. 

Mostanában csak úgy zajlik az életünk. Nem mondom, hogy a tudatosság kiszorult, mert én folyamatosan tervezgetek, de nem igazán tudok gondolatokkal és saját egómmal foglalkozni, ennek következményében az életem tulajdonképpen néminemű vegetáció, ezenkívül vannak belső blokkjaim, amik teljesen megakadályoznak benne, hogy jól érezzem magam. Egyik ilyen blokkom Marci beszédfejlődése, hogy most nyáron mehetünk felülvizsgálatra, ha nem indul meg, illetve utána meg fejlesztésre. Vannak szavai, minden megért, de már korosztályos szinten ez kevés, és folyamatosan aggódom emiatt, persze mondják azt, hogy a fiúk lassabban fejlődnek sokszor, meg hogy behozza magát seperc alatt, de azért én mégis aggódom. A másik anyagi természetű. A ház kérdés. Bár még mindig van rá kicsi időnk, de már nem sok, az idő megy, Marci nő.

Visszatérve a beszélgetésre, összességében ugyanúgy gondolkodnak, mint ahogy én a jövőről. Tudom valameddig tart a karrier, és utána kell legyen B terv, márcsak amiatt is, hogy jól érezzem magam. Évek óta látom ezt, így fejben már évek óta meg van mi legyen ez, de még az úton ennél sokkal hátrébb tartok, mert először a ház projektet és ezt csak utána lehet alapozni. 

Hétvégén végül futottam most is. Sikerült 2x, úgyhogy a tervet bőven teljesítettem. Megpróbálom heti szintűre hozni ezt, egyelőre ezek a távolságok max fél órát vesznek igénybe, de utána nagyon jó érzés. Futás közbe sokszor járt a fejemben, hogy hihetetlen, hogy ezt 6-7 éven keresztül tudtam folyamatosan csinálni és ráadásul sokkal nagyobb km számmal. Nyilván nincs ekkora elvárás magammal szemben, szóval így nem lehet kudarc. 

Következő hétvégén két projektünk is van. Kellene menni carnext-be autót kipróbálni (mert ugye most még ez is nem várt módon beütött), meg nagyon jó lenne helyre tenni a bicajokat és Marcival lehetne menni kicsit tekerni. Tuti élvezné, meg szerintem mi is :)

Én már úgy veszem érszre...

 ...ebben az országban mindenki az ellenzéket támogatja lassan. Sajnálom. :(

Nekem ilyenkor mindig 2008/2009 jut eszembe, miért volt az jó? Nem éltünk utána jobban? Egyébként folyamatosan hazugságokat olvasok az ellenzéki médiában, és ezt sokan elhiszik, mert nem néznek utána.

Ja igen, és az is zavar, hogy nekem kínosan (már-már hülyének) kell éreznem magam, mert elhiszem, hogy Orbán kínai vakcinát kapott. Nonszensz.

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Diploma, nyelvvizsga nélkül

Ez fog történni velem :) Már 8 éve csücsül a diplomám a volt sulimban úgy, hogy nálam csak egy oklevél igazolja, hogy államvizsgáztam, ugyanis nem készítettem el a nyelvvizsgát azóta sem. Ha a szívemre teszem a kezem, a jelenlegi életemben nem is láttam volna ilyen időszakot, hogy valaha is fogok ezzel már foglalkozni, így most ez egy hatalmas ajándék nekem az államtól. Persze eddig is már úgy éreztem, hogy én ezt elvégeztem, hiszen tényleg leállamvizsgáztam, de azért a papír a papír. És valahol nekem ez fontos volt mindig is. Soha nem lehet tudni, hogy mikor, milyen kontextusban lesz még szüksége rá az embernek, és hát valahol ez mégiscsak egy társadalmi értékmérő (még ha nem is tükrözi az ember valódi értelmi képességét), társadalmi besorolásban meghatároz. Szóval örülök nagyon, ezzel együtt furcsa, hogy egy ilyen tragikus helyzetben, mint a COVID vírus én mégis hasznot húztam valamiből.

Kánikula

Fúúú rettenet rosszul viseljük a hirtelen jött kánikulát. Főleg, hogy már nem csak én vagyok itthon, hanem mindhárman. Így megint van egy nem beiktatott költségünk, és ez is muszájból. Klíma. Én nem szerettem volna már ebbe a lakásba invesztálni, főleg olyan költséget, ami (talán) nem fog visszatérülni, de a baba miatt muszáj. Rettenet rossz napjai vannak és nem tud pihenni... és hol van még a nyárnak vége? Ez még csak az első kánikula hullám.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy nagyon sokat dolgozom, most második hete hétvégén is egymás után, úgyhogy ez most nem várt módon beleférhet a keretbe, de nem szeretem ezeket a méltatlan költségeket.

Fejlődik nagyon Marci, most erről nem is akarok részletesen írni, mert úgyis hamarosan érkezik a 2. hónapos összesítő, abban majd összefoglalom.

Munka. Sok. Szerencsére Oney is, Karma is, HVG is. Mindhárom ügyfelemet szeretem és elégedettséggel töltenek el, őszintén. Teljesen más mindegyik ügyfél habitusa. Karma a pörgés, mivel rendezvény szervező ügynökség náluk nem a kreatív tervezés az elsőszámú, hanem inkább kivitelezések, technikai megoldások pl nagy standokra, hop-up falakra, és persze az óriáskerekek, mert most már szépen kibővültek és országos szinten mennek mindenhova. Oney a szokásos, de szuper jó újításokkal, és most már applikáció is lesz. Szépen haladnak az online irányába és fiatalítják a célcsoportot. Aztán HVG. Ők is a maguk nemében egyedi ügyfél, mindkettő ellentéte. Totál konvencionális. Ők nem ugrálnak, és a másik két ügyféllel szemben nagyon precíz minden megjelenés lecsekkolása. Náluk van olvasószerkesztő is. Itt szórakozunk legtöbbet egy-egy anyag leadása előtt. Így áll össze.

Rehabilitáció. Elkezdtem. Már megtörtént az első szolizás, és már vásárolgatok magamnak, újítom a ruhatáram. A futás és a szemműtét még várat magára, de már így is sokkal jobb a lelkemnek. Sajnos a súlyom még nem a régi, megálltam, van pocakom és egyelőre nem tűnik úgy, hogy el akarna tűnni, úgyhogy ez majd egy drasztikusabb diéta lesz a sport mellé, de szoptatás ideje alatt ezt sem lehet, mert egy napig csináltam egy enyhébb diétát és azonnal kevesebb lett a tejem. Úgyhogy azt még érzem, hogy ezzel is várni kell.

Szűk világban élünk jelenleg. Ezt én nem tudtam előre, hogy a szoptatás ennyire ilyen, és hogy a babát nem nagyon lehet még hosszabb időre hordozni nagyon beszűkít. Ráadásul őt tényleg sűrűn kell táplálni, így 3 óra kiesés is már necces (ami pl egy körmöshöz kiruccanás). De ez van, és ez 4. hónaptól, mikor indul a hozzátáplálás már jelentősen oldódni fog, Addig meg még két hónapot ki kell bírni így.

Álmok és álmok...

Jó időszakot élek meg most, mind szakmailag mind a magánéletemben, és most itt napközben jó érzések törtek rám, hogy érdemes álmodni, mert talán meg is tudnak valósulni, egy rossz szavam nincs, ez az évem csodálatos volt, persze voltak nehéz pillanatok, de kimondhatom, hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog, és hogy rákanyarodtam a nagy tervekre, nagy álmokra. Persze aztán az mindig kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani, de én vallom, hogy a nagy álmokra szükség van, mert ösztönösen elkezdünk dolgozni érte. Én most jelen esetben már egy távolibb tervet dédelgetek, mert bár szakmailag már a karrierem csúcsa felé érzem magam, de tudom az eszemmel, hogy ez nem tart örökké, hiszen egy olyan szakmát űzök, ahol fontos a megújulás, a trendek és a stressztűrő képesség. Olyan optimistán 10 évet jósolok magamnak, utána szerintem már egyszerűen nem leszek alkalmas, meg nem is akarom csinálni. Addig feladatom kialakítani valami olyan vállalkozást, ami majd utána nélkülem is fut, na persze nem azt mondom, hogy nyugdíjba szeretnék vonulni 45 évesen, de radikálisan vissza szeretnék venni, és inkább csak a vállalkozásom szeretném koordinálni, mint mindennap dolgozni. De addig még persze van egy csomó idő, és a ház projekt is, ami családdal ugye majd mindenképpen prioritás volna. Tulajdonképpen így is hálás vagyok, eddig magamtól eljutottam, de még érzem, hogy több is van bennem, és ahogy haladok ezek megvalósításában egyre nagyobb a biztonságérzetem és a lelkibékém is, mert én ezeket a dolgokat nem csak úgy megkaptam, hanem mindenemért megdolgoztam. Két új húsvér példakép emberem lett. Azért írom így, mert a környezetemben vannak ezek az emberek. Egyik a bőrgyógyászom -  Stelich Gábor doktor úr - aki nemcsak a gyógyításban és a szaktudásban példás számomra, hanem mert ő alapította a Mátyásföld klinikát is. Sztem fantasztikus lehet egy ilyen családias, ám mégis professzionális kertvárosi klinikát létrehozni és nap mint nap bejárni gyógyítani, és ami a leges legjobb lehet az ő szintjén, hogy már nem is a pénzért dolgozik, hanem mert gyógyítani akar. Egyébként nagyon hasonló a másik példaképem - Terényi Ágnes szájsebész doktornőm, aki mint most tapasztaltam szintén egy kis alagsori/garázs fogászatból költözött most át egy két szintes komplexumba, ezzel megalapítva a Terényi klinikát. És mivel emlékezett rám most, mikor mentem fogászati csekkre, muszáj volt gratulálnom neki. Ők ketten. Én nem tudom még pontosan a távoli álmom, de jó volna létre hozni valami hasonlót... persze nem klinikát, hiszen nem vagyok orvos, de valami olyat, ahol megvalósíthatom önmagam, és utána már nem a pénz szerzés az elsődleges, hanem valami olyat tenni, ami valóban hasznos és értelmes.

Ma viszont nagy nap van ismét a kis életemben, ugyanis egy több éves vágylistás dolgot pipáltunk ki szerelmemmel, mégpedig egy automata kávéfőzőt. Ehhez egyet bizonyosan tudtam, szart nem veszek, ezzel gyorsan le is csökkentettem az opcióimat egyetlen márkára a kávéfőzők mercédeszére a Jurára. A márkacsoporton belül volt igazából vívódás, hogy melyiket vásároljuk, aztán végülis vettem egy nagy levegőt, és mivel tudom, hogy ezt nem fogom még annyira sűrűn se váltani, mint a számítógépem vagy a telómat, így a házi gépek körül egy elég frankót sikerült megvásárolni itt a black friday keretein belül. Ez is óriási lépés, és hálás vagyok érte.
Névnapomra kaptam Zsoltitól virágot, olyan szééééép:

Büszkeség falam

Most már lejövök erről, hogy postolagtom a HVG-s dolgaim, ez az uccsó, ezt a csomagot kaptam ma. Nagyon korrekt cég, szívből örülök nekik. Ha lehetne egy szót használni, nekem a német precizitás jutna eszembe róluk.

Hamarosan most már másról is fogok írni, csak most már jussak el odáig :)

Könyvelő kérdés

Megint egy nagy váltás van a levegőben. Nagyon nehezen veszem ezeket a változásokat, még akkor is ha hosszútávon ez a megoldás. Szóval most eljött az idő, hogy könyvelőt váltsak. Több oka is van, de azt hiszem nem a hibákat szeretném most felsorolni, hanem azt, hogy miért lesz igazán jó ez a váltás. Azt hiszem megtaláltam azt a könyvelőt, akivel megvan a kémia (ráadásul ismerjük egymást már régóta). Azt vettem észre, amikor jó dolgok történnek, akkor bennem (lelkileg) mindig jó érzés van. Ezúttal teljesen egyértelműen így történik. A váltás kézenfekvő, egy sokkal közelebbi ismerős lesz az új, akinek az élethez, munkához való hozzáállása teljesen azonos az enyémmel. És nem mellesleg kevesebbe kerül. Számomra nagyon fontos a bizalom, és hogy akivel együtt dolgozom - vagyis fizetek a munkájáért - lelkiismeretes legyen... én is így dolgozom. Ha ezt nem érzem, törik a bizalom, és az ilyen fontos kérdésben, mint a pénzügyeid nem hiszem, hogy megengedhető.

A folyamat elindult. Lezárni a dolgokat nehéz, és kell erő. Viszont szeretnék előre nézni akármi lesz. Őszintén mondom, hogy ezzel a lépéssel most már a munkakörnyeztemnek minden szereplője jó érzést kelt bennem.

Politika?

Úgy kezdem, hogy nem akarok politizálni... de...

Nem vagyok egy politikai szakértő, nem mondom, hogy követem szervesen, közel sem látom át a helyzeteket elemzői szinten, így maximum csak rátippelni tudok, illetve a médiumok által gerjesztett dolgokra tudok hagyatkozni, mint amúgy sokan mások, akik ugyanezt vagy beismerik, vagy nem. Nem célom másokat bírálni, hiszen azt sem tudnám kire gondoljak, miközben írom, inkább csak saját magam gondolatait és tapasztalatait szeretném összegezni.
Mi legtöbb esetben, mikor (instant módon) híreket szívunk magunkba a Hír TV-t és a közmédiát szoktuk nézni. Én kifejezetten szeretem a reggeli beszélgetős műsorokat, meg Kálmán Olgát is este, bár teljes mértékig ellentétes az álláspontja az enyémmel. Visszaemlékezve még az előző rendszert is tapasztaltam, ahol volt egy gazdasági válságunk, durva leépítések, egy 20 milliárd eurós IMF hitel, és én magam is elveszítettem az állásom. Innen indulok, és amit látok, hogy ezt a szar világot örökölte meg a jelenlegi rendszer, és itt vagyunk most IMF hitel nélkül (aminek persze volt ára), állami deviza adósság 50%-ról lement 22%-ra (szemléletesség kedvéért 2022-re 10% körüli állapot van prognosztizálva), van egy rakás EU-s vidékfejlesztési pályázat (az ismeretségemből van olyan aki így sok milliót nyert vállalkozás indításhoz), van a CSOK, van a családi adókedvezmény (ami szintén a GYED/GYES alatt szemmel látható, és kifejezetten a dolgozókat támogatja, nem a segélyre pályázókat), szintén nagycsaládosoknak diákhitel hitel valamilyen mértékű elengedése. Persze ez így nem minden (meg kicsit felszínes), csak ami nagyon hirtelen eszembe jutott. Ezen felül én egyet tapasztalok, de azt erősen, hogy jobban élünk és emiatt hálás vagyok. Vidéket nem látom őszintén szólva ilyen mértékben, de itt Pesten nincsen olyan rossz helyzet, az embereknek marad tartalék (már aki gondol rá). Szóval mi a gond? Az, hogy lopnak? Ha a másik párt kerül oda, ő tuti nem fog? Hogy a nagy közbeszerzési pályázatokat irányítottan nyerik? Igen, ez gond, én is így látom, de mint magánembert ez engem eddig azt hiszem nem érintett, a családi támogatások viszont igen (remélhetőleg). Nekem nincs okom a váltásra, én egy elégedett ember vagyok, mióta élek most látom a legjobb körülményeket, miért kellene ezt megkockáztatnom? ...Így gondolom most, aztán persze ez változhat bármikor, meg persze lehet nem jól látom, de ez a pillanatnyi álláspontom.
Ezenkívül állampapír párti vagyok. Babakötvény párti vagyok. Nem mindegy mivel indul majd 18 évesen a (majdani) gyermekem, aztán persze lehet elszórja, de akkor is az már az övé, ha nekem lett volna egy ilyen kis kapott tartalékom akkor a lakáspiac válságát tökéletesen meglovagolhattam volna és a lakáson keresztül vagyonosodtam volna. Nem volt. Vagy ahogy egyik barátom mondaná: "ha öreganyámnak kereke lett volna, elgurult volna".

2017-es leltár

Minden évben szoktam írni egy kis összesítést, ezt szeretem, mert utólag visszaolvasva tökéletesen fel tudom idézni az évet. Erre az évre csak annyit tudok mondani, hogy a változások éve volt. Egyetlen ilyen évet sem tudnék felsorolni, ahol ekkora változás történt. Lehet nem is lesz több ilyen, hiszen a legnagyobb változás, hogy albérletből saját lakásra váltottunk. Ez a változás egy olyan cél, amit kb már 10-15 éve megfogalmaztam magamban, és egy ilyet elérni nem minden nap adatik meg az embernek. Mondjuk emlékszem, hogy költözés napján ünneplésként bontottunk egy Martini ASTI-t, és kicsit ürességet éreztem. Vagyis nem éreztem azt az eufóriát, amit elképzeltem, hogy majd érezni fogok. De persze ez több dolog miatt is lehet, mert éppen szinkronban engedtem el az előző életem. Sosem tudtam gördülékenyen viselni a változásokat, meggyászoló típus vagyok, aki végigéli az érzelmi palettát. De amúgy nem is itt kezdődött ez az egész történet, hanem január 2-3 környékén, ugyanis ott döntöttük el, hogy ez lesz a mi lakásunk. Január 18-án írtuk alá a szerződést, és ZS március közepén végleg hazakötözött (hozzám). Akkor egyébként volt egy félelmi pont, ZS meló kérdése, emiatt kicsit mindketten feszültek voltunk. Ez a momentum árnyékot vetett akkor a boldogságunknak, bár tudtuk, hogy az én keresetemből jól el vagyunk ketten is, de csak hogy itt is jelen legyen Murphy, pont ezekben a hónapokban kerestem kb 20%-kal kevesebbet, ez ilyen furcsa együttállás volt, meg ugye nekem közben felmerültek költségek, ügyvéd/illeték/mosógép, úgyhogy ettől az időszaktól kezdve, jópár hónapig koppanásig mentünk anyagilag. Aztán szerencsére nagyon gyorsan lett ZS-nek munkája, és nekem is visszaállt a keresetem. Sőt nyár végére meg tudtuk rendelni a nyílászárókat, illetve rendeztük adósságainkat. Igazából ez is lett a vége az évnek, a mérlegünk egyensúlyba került. Ez egy nagy cél volt nekem, szerettem volna a 2018-as évet úgy kezdeni, hogy ne legyen visszatartó erő, se anyagi, se egyéb. Így most a lakásunk még mindig sehol nincs, de kész a terep, elkészültek az alapok, idén már csak be kell fejezni.

Autó. Ez is egy nagy változás. Szeptember eleje környékén köszöntöttük az új családtagot, erről írtam is. Azóta egészen jól visszaszereztem a régi vezetési rutinom, és hát sokkal kényelmesebb lett az életünk. Pl egy IKEA körhöz nem kell tesómat felszervezni, és nem kell a heti vásárlást haza cuccolni kézben, illetve Stornyára is rugalmasabb az utazás, nagy könnyebbség.

Sport. Nem éppen erős évet zártam, persze nem is lett volna könnyű dolgom, hiszen 2016-ban nagyon durván toltam. 120 km-es hónapot legyűrni nem könnyű, és nem is sikerült, ellenben hízni azt sikerült. Kb 5 kilót. Látszik igen, nem is érzem jól magam tőle. A futás nyáron visszaállt heti 2-re (3 helyett), és most télen a heti 1 arányt tartom. Kevés, de legalább valami, több mint a semmi.

Tervek. A lakás rendbeszedése, és ha Isten is úgy akarja, akkor jó lenne saját családot alapítani. Utóbbi persze nem csak rajtam áll, úgyhogy azt tervszerűre nem tudom magam elé támasztani, inkább csak mint vágyat. Ezeken kívül ezt egy alapozó évre szánom ismét, mert későbbiekre vannak új tervek, a lakást egyszer jó lenne házra cserélni, én már erre szeretnék alapozni.

BTW: Móniéknak ezúton is gratulálok a gyermekáldáshoz, ez is 2017-hez tartozik, napi szinten éltem végig ezt a történetet, és emlékszem a pillanatra, mikor megláttam az első fényképet az Instagramon, könny szökött a szemembe,akkor esett le, hogy minden egyes gyermek születése egy csoda.

BÚÉK 2018-ra is, és szívből kívánom mindenkinek a legjobbakat, és hogy a vágyak váljanak valósággá!

Hivatalokról.

Nos, maga a költözésnél már csak egy botrányosabb dolog van lakás vásárlásnál, a bürokrácia. Először is az alapok. Lakásszövetkezet átírás, ELMŰ, Főgáz. Reggel 7-kor találkoztunk április 20-án a tulajjal, hogy átadja a kulcsokat, majd átírjuk a közműveket. Egy szóval tudnám az összes ilyen hivatalt illetni Sz...ás. Várni kell az összes helyen, a főgáznál az indigós sokszorosítás helyett képesek több példányban kitöltetni velünk a végeláthatatlan űrlapot. Mindenhova vigyél magaddal adásvételit, és az összes mérőállás legyen nálad (ha lehet befotózva is). Elműnél vártunk a legtöbbet, egy kb 20 m2-es helyiségben, ahol rettenet sokan voltak, egyébként megjegyezném, azóta sem működik az online felületem. Főgáznál úgy kezeltek, mintha neked mindent tudnod kellene az ilyen átírásokról és ha visszakérdeztél, rendesen hülyének nézősen lekezelő kedvességgel tájékoztattak.A legproblémamentesebb a lakászövetkezet volt, akik magyarán szólva a lakás gondnoki funkcióját töltik be. Ezen felül intézni kellett internetet, amit a következő hét hétfőjén kötöttek be, és érkezett a mosógép. De még itt sem volt vége. Következő lépés az állandó lakcím készítése volt (úgyhogy ez úton is Budapesti lakos lettem), azóta nekem már az összes hivatalos értesítés idejön. Lakcímkészítés = okmányiroda (új neve kormányablak). Okmányiroda nekem két körös volt, ugyanis sorszámos rendszer van, és én első alkalommal már nem kaptam sorszámot. Előre időpont foglalás NINCS. Így másodikra lett siker, egy másfél órás várás után egy nagyjából 10 perces folyamat eredményeként. És még mindig nincs vége. Következő lépés már csak nekem perszonalizált, ugyanis elveszítettem a TAJ kártyám mintegy 10 éve. Most, mivel szeretnénk majd ide tartozni a szomszédban lévő SZTK-hoz, így rávettem magam, hogy készíttessek új TAJ kártyát. 3000 HUF illeték, de gyorsan ment, majd 10 percet vártam - Teve utca OEP központ.

És most tartok a jelennél. Zs-ek megérkezett a lakásvásárlási illeték, és nekem is a postai értesítő, úgyhogy holnap én is átveszem. Nem szaroztak sokat, napra pontosan 1 hónap. Elég zúzda az összeg, lehet fellebbezni (feltételezem a részletfizetés miatt), de az is plusz pénz, nem is kevés. Úgyhogy ennyi, ezt fogjuk következő lépésben intézni. Nem szívesen kezdeném előröl mostanában.

4 nap

Finishben vagyunk. Azt hiszem ez az utolsó post költözés előtt. Már szépen összepakoltunk, szinte üres minden, csütörtökön megkapjuk a kulcsokat, és pénteken cuccolunk. Azt hiszem muszáj volt megörökítenem ezt a helyet, ahol több mint 4 évet töltöttem, és egyben ez utolsó albérletem is (remélhetőleg) ebben az életben. Nem szomorkomodm, hiszen valaminek a vége, az valaminek a kezdete is egyben. Semmi elképzelésem nincs milyen lesz, és tapasztalatom sincsen milyen a párommal együtt élni, úgyhogy új a terep, de őszintén én nagyon boldog vagyok, egész életemben erre készültem. Az élet tökéletes!

A cuccaim egy része dobozokaban

A lakásunk képei, már eladási sorban...

Az M2-es metró és a H8-as hév összekötése

Tegnap találkoztam Lacussal és egy remek hírt mondott nekem. Nem új a hír, csak eddig egyrészt nem érintett, másrészt én nem tudtam róla. Állítólag tervbe van véve a kettes metró és a H8-as hév összekötése, ami azt jelenti egészen pontosan, hogy szinte a lakásunknál lesz egy metrómegálló. Igazából lakás téren ennél nem nagyon tudott volna fantasztikusabb hír érni, mert a közlekedés így irtóra felgyorsulna (kb. 15 perccel), a belváros baromi gyorsan elérhető lenne. Ez persze egyből az ingatlanok felértékelődését jelentené, állítólag. Úgyhogy ennek most minden téren nagyon örülök. Már csak az a kérdés, hogy mikor kezdik el... mert arról még nem szól a fáma, csak hogy 2014-2020 közötti EU-s pénzügyi ciklusra várható, hogy a források elérhetővé válnak.

Szóval ez menő :)

Számoljuk a napokat.

Elkezdtem végre én is összeszedni magam. Most már az áprilisi költözés éltet. Nagyon lassan alakulnak ki a dolgok, és még mindig nem látom a végét pontosan. Egyet tudunk, hogy új élet kezdődik, és hogy féltjük egymást. Nem tudom, hogy másoknál is így megy-e, de nekem minden nap eszembe jut, hogy mennyire hálás vagyok ezért... az egészért, hogy eljutottunk idáig, és hogy önerőből. Nem írtam ebben a hónapban, azt hiszem mert káosz volt kicsit. Tipikusan az, amikor minden nap más a szitu, nem jó ilyenkor a folyamat közepén leírni konkrét véleményt, mert a folyamatos mozgás miatt úgyis változik minden. Azt tudom csak mondani, hogy lelkileg rendben vagyok. Tömöm magamba a vitaminokat, mert hát mégis csak most jön a télnek az a része, mikor az emberek kezdenek kifogyni a tartalékaikból. Lakótársamék szinte folyamatosan betegek felváltva, emiatt fokozottan sokszor mosok kezet és hétvégék után végig fertőtlenítem a lakást. Mást nem tehetek. Sajnos sportban nem jeleskedem ebben a hónapban. Nem vettem bérletet edző terembe, első sorban financiális megfontolásból, most nincs pénz "luxusra", kint viszont nem normális -7 celsiusban futni, meg kb rávenni sem tudom magam, az én mazochizmusomnak is vannak határai. De ahogy jön a jobb idő beindulok. Ez a hónap már elment... el is engedtem. Más nincs nagyon. Stagnálok, dolgozom, várok és várok, várom ennek a szakasznak a végét.

Biztos

A lehető legkedvezőbb módon megkapta Zs a karácsonyi szabit melóhelyén. Kb másfél hetet együtt tölthetünk, és már 20-ától. Ez az álmaim netovábbja volt, bele sem mertem gondolni, és most megvalósulni látszik. Erre csak annyit tudok mondani: köszönöm.

Budapest Zeitgeist - Sebestyén Balázs, DTK és Uj Péter

Tegnap előadáson voltunk Moncsival. Ilyen reklámos szervezés, és a médiával kapcsolatos szakmai beszélgetés. Iszonyatosan élveztem, még ha nagyon sok újat nem is tapasztaltam, de testközelből hallani a példaképeim gondolatait rettenetesen felemelő élmény. Nyilván ez itt nem a magas kultúráról szólt, de szerintem nagyon hasznos és jó gondolatokat hallottunk. Imádtam, és nem mellesleg eldöntöttem, hogy fogok járni ilyen előadásokra, mert bizony "ad hozzá".