Rengeteg munkám van hálistennek, de még pont az a határ, hogy nem kell durván feszülnöm. Folyamatosan azt tervezgetem, hogyan leszünk egy-két hónap múlva mikor megérkezik a kisfiúnk. Logisztikák nagyjából eltervezve szülői segítség nélkül is, de azért persze jól jönne, csak félek, hogy nem fog összejönni, mindenesetre nekünk akkor is meg kell oldani, méghozzá úgy, hogy a lehető legtöbbet adjunk magunkból a picinek, én tudjak dolgozni, és ha lehet a kapcsolatunk is megmaradjon ugyanolyan harmóniában, mint most. Zsolti óriási áldozatot téve jön ugyan haza GYEDre, de azért én abban hiszek, hogy babucinak nagyon nagy szüksége van az édesanyjára is. Így ilyen képek vannak előttem, hogy hordozón lesz rajtam, és én szinkronban dolgozom stb. Ezen az ügyfelem kommunikációs igazgatójával is humorizáltunk, és én is szürreálisnak látom, de talán nem kivitelezhetetlen.
Ezen kívül nekem aztán majd már írtam róla, de fontosnak tartom a rehabilitációs tervet is. Ez most már sokkal széleskörűbb lesz, mint eddigi terveimben. Egyrészt ugye, amint lehetséges elkezdek futni, ez nem is lehet kérdés, mert már most nagyon mélyről jövő késztetéseim vannak, és irigykedve nézek minden futót az utcában. Erre most az lesz a szisztémám mint anno a legelején még 6-7 éve. Minden este egy picit. Azt hiszem így lehet a leghatékonyabban bevezetni, mert először nagyon fog fájni és külön traumatikus lesz a pulzusom látványa is. Aztán következő lépésként (szintén majd amikor már a testem felgyógyult), elkezdek szolizni. Utána 3 fontos lépést látok még magam előtt, egyik a fogszabályzás, a másik a
szemműtét (ami egyébként első helyre került azóta), aztán harmadikként el szeretnék kezdeni egy teljes körű arcfiatalító kezelést. Most érzem egyre erősebben, hogy hétről-hétre szarabb a kondim, és kevesebb az önbizalmam, szóval úgy gondolom, hogy lelkileg is fontos, hogy az ember elkezdjen magával is törődni. Persze nem félre értendő babuci az első, de egyszerűen sztem nem tudsz kiegyensúlyozott lenni, ha nem vagy rendben saját magaddal.
A táplálkozásomat már most kezdem visszaállítani a tiszta étkezés irányába, amit meg kell jegyeznem eléggé nehéz, ugyanis bevallom eléggé elkapattam magam. A kenyereket már visszaváltottam a bió teljeskiörlésű verzióra, illetve az indokolatlan csokizabálást is beszüntettem. Megjegyezném a súlyom el is kezdett stagnálni, no nem azért mert babuci nem nő azóta, hanem egyszerűen a felesleg elkezdett lefelé mozdulni.
Ma elmegyünk moziba... valszeg az utolsó lesz a közeljövőre nézve, úgyhogy ezt most nagyon ki akarom élvezni lelkileg, és úgy értékelni, hogy innentől ezek a kimozdulások érték számba mennek majd egy jó ideig.
