Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

Második menet

Sikerült múlt hétvégén megcsinálnunk a kerítés második oldalát is. Sajnos a harmadik egy újabb hétvége lesz :(, ugyanis végül lecsiszoltuk a szomszéd oldalát is (így nagyon elment az idő), illetve lényegesen hosszabb méretre az oldalsó rész, mint a hátsó volt. 

Így most már erre az évre nincs több kinti munka. Nem tudunk újabb hétvégét összehozni sajnos. 

Ezen a hétvégén elkezdtem füvesíteni, mert nem bírtam tovább nézni ezt a kopár udvart. Így remélhetőleg látunk még némi zöldet odakint, de sajnos jövőre kicsit le lesz majd taposva az új fű. Így nézünk most ki, innen folyt köv jövőre:

Más. Marci orrmandula műtéte sajnos elmarad. Mivel két héttel a műtét előtt náthás lett, és még ha meg is gyógyul, maradhatnak gyulladt szövetek, amit műteni kockázatos. Így felkerültünk egy várólistára, aztán hátha idén sorra kerülünk még.

Következő hónapban két nagy projekt is lesz, egyik a kocsi lízing lezárása, és reményeim szerint a következő kocsi elindítása, és végre megrendelhetem a dolgozóba a nagy (Ikea PAX) gardrobe szekrényt. Ezzel idén lezárásra kerülnek a nagy projektek, kis apróságok férhetnek még bele, de nagy dologba már nem kezdünk, illetve bárhonnan is nézem, pár hét és elindul a karácsonyi időszak, és el is ment ismét egy év.

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Hétfő - avagy megint egy húzós hét

Múlt héten egy kicsit több időm volt foglalkozni magammal, meg a dolgaimmal, mert most Marci rendesen ment bölcsibe, illetve munkáim most eléggé beálltak a nyári menetrendre. Nagyon fontosnak tartom az ilyen időszakokat, hogy az ember tudjon kicsit magával foglalkozni, meg úgy egyáltalán meghallja a belső hangot, illetve ilyenkor mindig olyan szép a környezetem is, van idő a takarításra, mosásra, vasalásra, rendrakásra.

A gondolataim jelentős része foglalkozik természetesen a jövő építéssel, ennek nyomán meg is tanultam egy fogalmat, ami rám teljesen jellemző, ez pedig a kontorolfreak. De egyébként ezzel együtt azt is tudom, hogy fejlesztem benne tudatosan magamat, hogy ez ne legyen domináns, és sok esetben tudatosítom magamban az elfogadás fontosságát. A héten rájöttem arra is, hogy Zsoltival szemben is elkövettem egy hibát, ugyanis teljesen automatikusan magamból indultam ki, ami rohadt nagy hiba. Én extra eset vagyok, mármint van egy két olyan tulajdonságom, ami nagyon jó, képes vagyok nagyon koncentráltan figyelni, sok dolgot észben tartani, helyzetekben előre gondolkodni, illetve mikor már semmi energiám, akkor is képes vagyok összeszorított foggal még előszedni magamból, így mondhatni elég nagy a teherbírásom. Na ebben vagyunk nagyon különbözőek, és ezt tudatosítanom kell magamban, mert hiba ugyanazt elvárni tőle, mint magamtól... ez meddő konfliktus forrás. Ez nem leszólás, hiszen ennek felismerése abban segít, hogy megkímél felesleges konfliktushelyzetektől és feszültségektől. Egyszerűen csak különbözőek vagyunk. Valamiben ő jobb, valamiben én, és így áll össze az egész, így tudunk működni.

Most ismét egy nehezített felállás következik, ha Marci beteg lesz, mert most a mi szitterünk, Dorothy munkába állt, és magunk között kell majd megoldani. És mai nap alapján lehet beteg lesz Marci (kezdődő tüneteket észleltem, de ma még ment bölcsibe). Eljött az idő, hogy bejelentkeztem Marcival kivizsgálásra orr-fül-gégészetre, mert az elmúlt hónapban szinte állandósult szájlégzése van. Hiába gyógyul meg látszólag a betegségéből, mégsem áll vissza. Itt vagy valamilyen rejtett probléma van, vagy allergia, vagy nem tudom, de indokoltnak érzem utána menni + egy extra hallásvizsgálatot készíteni, amit a pedagógiai szakszolgálaton javasoltak, hogy ha van egy eredmény, az is információ, mert ugye beszédfejlődésben nem mindegy.

Szóval rakom össze a hetet fejben, miközben haladunk a hó vége felé és ugye ilyenkor vélhetően több munka is lesz (kell is, mert nem túl erős a hónap eddig).

Marci a hétvégén megint mintha ugrás szerűen fejlődött volna, szépen gyarapodnak a szavai, mondókákból részleteket is szépen próbál utánozni, de persze még mindig nem két irányú a kommunikáció, ezek inkább próbálgatások és ha sikerül ő is nagyon tud örülni magának. Nagyon édes volt reggel, énekeltem neki Bogyó és Gabóca főcímét, és annál a résznél mikor mondom "kisüt a napocska" kimutatott az ablakon az égre. Azt hiszem lassan ezeket a dalokat is figyeli és megérti, ahogyan amúgy a meséket is. Azt érzem közel az idő, hogy este kezdhetjük az esti mesélést.

Na mára így indulásnak ennyi, remélem megbírkózunk a héttel és nem lesz olyan durva, mint ami benne van a pakliban.

120%-ban Sasszemű vagyok

Ma voltam az utolsó kontrolon Sasszemklinikán. Gyógyultnak nyilvánítottak és a látásom 120%-os a mai ellenőrzés alapján. Bal szemem 115%, mert a 120%-os táblán egyet tévesztettem, az "O"-t "C"-nek láttam (vagy fordítva), a másik szememmel viszont csont nélkül átmentem azon a soron és még egyébként az alatta lévő soron (ami a 150%-os sor) is simán tudtam volna olvasni, de azt már nem kérdezte a hölgy. Szóval erre ott meglepettségemben annyit tudtam csak mondani, wháúúúú! Kérdezte a hölgy ennek tükrében megérte-e, hát erre annyit tudtam mondani, ha 5-ször kellene újra kezdeni, akkor is megtenném, annyira megérte.

Egyébként tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni a klinikáról. Ezt a lezárt időszakot követően van 5 év garancia (ami szerint, ha van romlás, akkor újra műtenek ingyen), illetve van long life garancia, ha évente náluk csinálok szűrést, amit természetesen meg fogok tenni, meg is igényeltem, hogy majd keressenek. Maximálisan és még azon túl elégedett vagyok mindennel. Ez az egész sokkal-sokkal jobban sikerült, mint azt én valaha is reméltem.

Running sunday

Már másodszor futottunk Gergővel. Nagyon jól esett, jó lenne minél többször. Ami nagyon jó volt, hogy egyáltalán nem kellett erőlködnöm most másodszorra, bár igazán előszörre se. A futás titka, hogy ne legyen rajtad szinte semmi súlyfelesleg. Aztán estére jó szarul lettem, belázasodtam (sztem a fogorvosnál szedtem össze valami vírust, remélem nem Covidot). Ma már jobban érzem magam, de ma is végig lázcsillapítózom, meg egész nap pihentem eddig nagyjából.

Covid egyre durvább törekvéseket kényszerít ki, megint kezd belém állni a félelem, remélem nem hat el megint a pénzügyi szolgáltatókig, mert akkor megint meg fognak csappanni a munkáim.

Fogszabályzóm kezdem megszokni, már 5. napja van fent, és a fájdalom is csökkent. A harapásemelővel nem vagyok kibékülve egyedül, de összességében elviselhető. Még nem látszik látványosan semmi változás.

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

2020 Húsvét 🐰

Ez a húsvét kicsit más, mint a többi. A Corona vírus miatt önkéntes karanténba töltjük, viszont én mégis úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív élményem van. Egyrészt alapvetően azokkal vagyok, akiket a világon a legjobban szeretek, persze a tágabb család is hiányzik, és persze a húsvéti élmény, de szerencsésnek érzem magam, mert végülis mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.

 Én tulajdonképpen most, hogy kevesebb a munka, kaptam egy kis betekintést, milyen igazi családanyának lenni, mikor sütsz-főzöl-takarítasz stb, családért vagy. Nagyon jól esik. Szeretem ezt a pozíciót és szeretek örömet okozni.
Marci a napokban lesz egy éves, úgyhogy rendelünk neki egy tortát, amit majd jól szétmaszatolhat :)
Nagyon ügyesen eszik, pedig még egyetlen foga sincs. Sőt most nagyon sok és nagy fejlődések vannak nála, így most már 2 hete szabályosan mászik, feláll, bútor mellett lépeget, ül (végre), és nagyokat alszik. Beszédfejlődése szerintem még nem nagyon indult meg, még csak a "nem" szót használja rendeltetésszerűen, meg persze a kis szótagokat (ba-ba, bab, ava, meme stb), de ezeket nem érzem még tudatosnak. Dehát neki még nem is kell beszélnie, hiszen még egy éves sincsen. Szóval most jelen pillanatban beérte a korosztályát.

Sajnos a kevesebb munka eredménye kevesebb jövedelem. Sajnos ezzel is számolnunk kell folyamatosan, ami sajnos - mint ahogyan már írtam is - engem nagyon rosszul érint, mert hát a ház terveink emiatt biztosan tolódni fognak (kivéve, ha nem lesz nagyon ingatlan ár csökkenés). Sőt most azon kezdtünk el morfondírozni, hogy esetleg, ha volna majd egy nagy telek ár csökkenés, akkor még majd azelőtt rá kell mozdulni mielőtt helyre áll a gazdaság. Egy bizonyos szerencsénk azért van, mert van némi nemű tőkénk, így egy ilyen helyzetet esetleg meg tudnánk lovagolni. De persze ez egyelőre csak egy elvi kérdés, ugyanis egyáltalán nem látok még ingatlan ár csökkenéseket. Egyelőre csak azt látom, hogy totálba befagyott a piac. Nem mennek az árak lefelé, nem cserélődnek a hirdetések. Ami érvként amellett szól, hogy esetleg majd elindulnak lefelé az árak, hogy jelenleg nincsenek befektetők. Peresze nem tudom milyen mértékét adták ki az eladatott lakások számának, de az biztos, hogy most ezek nem lesznek egy ideig, illetve külföldi vásárlók sem. A CSOKosok maradnak talán, meg persze akik alapban is rendelkeznek annyi tőkével, hogy építkezzenek, vagy lakást vásároljanak. Hitelesek sem lesznek most szerintem egy darabig, mert ugyan most fizetési moratórium van, de azért a hitelezési kedvet ez most szerintem elvette. Meglátjuk... ezek csak elméletek.

35. hét

Pozitív változások voltak a héten. Súlyom halál pontosan tartom, 67,8 kg, azaz tulajdonképpen továbbra is van egy bizonyos fogyó tendencia, ha Marci a megfelelő ütemben nő. Ma reggel is diabetológián indultam, minden oké volt, mire kezdtem a munkaidőt már itthon is vagyok. Igazából a leges legőszintébben mondom, hogy egyáltalán nem terhel meg ez a hétfő reggeli kórházazás, mert valahogy éberen tudtam indulni, és nem kell ebben az időben igazán várakozni. Továbbá így hogy úgymond fogyok sokkal kényelmesebb az élet, a mozgás, illetve nincs szinte semmi vizesedés (ami szerintem a leginkább megnehezíti az életet). Persze könnyen fáradok, de ennél nekem nehezebb volt a 31-32. hét.

 Viszont a héten sok ügymenet van. Kedd (holnap) gasztroenterológia, szerda dietetikai tanácsadás, csütörtök kórház látogatás, hogy megismerjük a szülőszobát, meg a szülés ügymenetét (ide Zsolti is jön).

Egyébként a diéta nem visel meg annyira, mint amennyire féltem tőle, ebben már szorosabb szinten van rutinom és mivel látom a pozitív hatásait, egy cseppet sem bánom.

Fontos, de mégsem

Furcsa ember vagyok. Most, hogy Zsolti megkérte a kezem, már nem is tűnik annyira sürgősnek ez az egész. Feltettem instasztorira és nagyon sok embertől kaptam gratulációt, amire pl nem is számítottam, ekkor esett le, hogy valójában ez nem is nekem fontos, hanem a társadalomban elfogadott fontos mérföldkő, mert egyébként mi eddig is ugyanúgy szerettük egymást, és igazából ez nem változtatott semmin, de annyira semmin, hogy nincs is kedvünk intézni a dolgokat. Ettől független szombaton elmentünk gyűrűket próbálgatni és meg is rendeltük a karikagyűrűt. Nekem nem voltak igazán nagy kívánságaim, mert ebben nagyon a klasszikus tetszik, tehát kövecskék, meg több színű arany, ilyen csiszolás, olyan mintázat nekem nem tetszik, ráadásul ezek szerintem mindig egy adott korszakhoz tartoznak, aztán jön mindig egy divat váltás. Így csak annyiban tértünk el a teljesen klassziktól, hogy nem domború a felülete, hanem szögletesebb, és bár először sima hagyományos aranyat szerettünk volna, de mikor felpróbáltuk egyszerűen idegennek tűnt és nem szépnek. Aztán így én kíváncsiságból felpróbáltam egy vörös arany verziót és csodák csodájára sokkal sokkal jobban magaménak éreztem, de végül aztán mikor már a bürokráciát kezdtük intézni, megpillantottam egy érdekes verziót, ami sem nem volt sárga arany, se nem volt fehér arany, és egy számomra nagyon gyönyörű köztes árnyalat volt. Megkérdeztem, ez milyen ötvözet, vagy ez mi? Ekkor mondta a csaj, hogy ez tulajdonképpen fehérarany, csak a ródium mentes változata. Elvileg Ródiummal vonják be, amitől lesz a fehér aranynak valójában fehér hatása. Na és ebbe a verzióba mindketten egyöntetűen és egyből beleszerettünk, majdnem csak azt kell mondjam, nagyon ritka mikor mindketten ennyire határozottan és egyértelműen voksolunk valamire. Szóval az utolsó pillanatban meglett. Egyetlen baj csak, hogy a fehér arany eredeti sárgás színe változó minden szériánál. Így pl mondta a csaj, hogy elképzelhető, ha nagyon kicsit világosabb lesz vagy éppen picit sárgább, de még így is azt mondom, hogy bármelyik irányba is megy nekünk tetszeni fog, sokkal jobban mint a hagyományos nagyon sárga vagy éppen vörös arany.
Egyelőre ebben a témában ennyi. Én nagyon szeretem Zsoltit, igazából ez sokkal fontosabb számomra, mint ez az egész procedúra, illetve szeretem a gyűrűt, mint szimbolikus eszközt, szép hagyománynak tartom, szóval én biztosan hordani fogom. Előző hordott gyűrűimet leadtam egyébként, azok múltam egy részéhez tartoztak, ugyanis egy előző kapcsolatomban kaptam a partneremtől mindkettőt, szóval így szép ennek a szimbolikája.

Aztán előre nézünk, nagyon izgalmas lesz ez az év. Materiálisan nincsenek nagy vágyaim, alapozzuk a jövőt, családilag viszont most már a babaprojekt előtérbe erősen.

Igen.

Ez volt a válaszom, Zsolti megkérte a kezem :)

Álmok és álmok...

Jó időszakot élek meg most, mind szakmailag mind a magánéletemben, és most itt napközben jó érzések törtek rám, hogy érdemes álmodni, mert talán meg is tudnak valósulni, egy rossz szavam nincs, ez az évem csodálatos volt, persze voltak nehéz pillanatok, de kimondhatom, hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog, és hogy rákanyarodtam a nagy tervekre, nagy álmokra. Persze aztán az mindig kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani, de én vallom, hogy a nagy álmokra szükség van, mert ösztönösen elkezdünk dolgozni érte. Én most jelen esetben már egy távolibb tervet dédelgetek, mert bár szakmailag már a karrierem csúcsa felé érzem magam, de tudom az eszemmel, hogy ez nem tart örökké, hiszen egy olyan szakmát űzök, ahol fontos a megújulás, a trendek és a stressztűrő képesség. Olyan optimistán 10 évet jósolok magamnak, utána szerintem már egyszerűen nem leszek alkalmas, meg nem is akarom csinálni. Addig feladatom kialakítani valami olyan vállalkozást, ami majd utána nélkülem is fut, na persze nem azt mondom, hogy nyugdíjba szeretnék vonulni 45 évesen, de radikálisan vissza szeretnék venni, és inkább csak a vállalkozásom szeretném koordinálni, mint mindennap dolgozni. De addig még persze van egy csomó idő, és a ház projekt is, ami családdal ugye majd mindenképpen prioritás volna. Tulajdonképpen így is hálás vagyok, eddig magamtól eljutottam, de még érzem, hogy több is van bennem, és ahogy haladok ezek megvalósításában egyre nagyobb a biztonságérzetem és a lelkibékém is, mert én ezeket a dolgokat nem csak úgy megkaptam, hanem mindenemért megdolgoztam. Két új húsvér példakép emberem lett. Azért írom így, mert a környezetemben vannak ezek az emberek. Egyik a bőrgyógyászom -  Stelich Gábor doktor úr - aki nemcsak a gyógyításban és a szaktudásban példás számomra, hanem mert ő alapította a Mátyásföld klinikát is. Sztem fantasztikus lehet egy ilyen családias, ám mégis professzionális kertvárosi klinikát létrehozni és nap mint nap bejárni gyógyítani, és ami a leges legjobb lehet az ő szintjén, hogy már nem is a pénzért dolgozik, hanem mert gyógyítani akar. Egyébként nagyon hasonló a másik példaképem - Terényi Ágnes szájsebész doktornőm, aki mint most tapasztaltam szintén egy kis alagsori/garázs fogászatból költözött most át egy két szintes komplexumba, ezzel megalapítva a Terényi klinikát. És mivel emlékezett rám most, mikor mentem fogászati csekkre, muszáj volt gratulálnom neki. Ők ketten. Én nem tudom még pontosan a távoli álmom, de jó volna létre hozni valami hasonlót... persze nem klinikát, hiszen nem vagyok orvos, de valami olyat, ahol megvalósíthatom önmagam, és utána már nem a pénz szerzés az elsődleges, hanem valami olyat tenni, ami valóban hasznos és értelmes.

Ma viszont nagy nap van ismét a kis életemben, ugyanis egy több éves vágylistás dolgot pipáltunk ki szerelmemmel, mégpedig egy automata kávéfőzőt. Ehhez egyet bizonyosan tudtam, szart nem veszek, ezzel gyorsan le is csökkentettem az opcióimat egyetlen márkára a kávéfőzők mercédeszére a Jurára. A márkacsoporton belül volt igazából vívódás, hogy melyiket vásároljuk, aztán végülis vettem egy nagy levegőt, és mivel tudom, hogy ezt nem fogom még annyira sűrűn se váltani, mint a számítógépem vagy a telómat, így a házi gépek körül egy elég frankót sikerült megvásárolni itt a black friday keretein belül. Ez is óriási lépés, és hálás vagyok érte.
Névnapomra kaptam Zsoltitól virágot, olyan szééééép:

Könyvelő kérdés

Megint egy nagy váltás van a levegőben. Nagyon nehezen veszem ezeket a változásokat, még akkor is ha hosszútávon ez a megoldás. Szóval most eljött az idő, hogy könyvelőt váltsak. Több oka is van, de azt hiszem nem a hibákat szeretném most felsorolni, hanem azt, hogy miért lesz igazán jó ez a váltás. Azt hiszem megtaláltam azt a könyvelőt, akivel megvan a kémia (ráadásul ismerjük egymást már régóta). Azt vettem észre, amikor jó dolgok történnek, akkor bennem (lelkileg) mindig jó érzés van. Ezúttal teljesen egyértelműen így történik. A váltás kézenfekvő, egy sokkal közelebbi ismerős lesz az új, akinek az élethez, munkához való hozzáállása teljesen azonos az enyémmel. És nem mellesleg kevesebbe kerül. Számomra nagyon fontos a bizalom, és hogy akivel együtt dolgozom - vagyis fizetek a munkájáért - lelkiismeretes legyen... én is így dolgozom. Ha ezt nem érzem, törik a bizalom, és az ilyen fontos kérdésben, mint a pénzügyeid nem hiszem, hogy megengedhető.

A folyamat elindult. Lezárni a dolgokat nehéz, és kell erő. Viszont szeretnék előre nézni akármi lesz. Őszintén mondom, hogy ezzel a lépéssel most már a munkakörnyeztemnek minden szereplője jó érzést kelt bennem.

Keleti kényelem

Mostanában inkább hétvégén történik minden nemű életem, a hétköznapok totál a melóról szólnak. Voltam most ügyfeleméknél ilyen üzleti/ismerkedős ebéden pénteken. Szuper jó volt. Szeretem ezeket az összejöveteleket, mert tényleg nagyon kevés esély van megismerni egymást, a munkákon keresztül szerintem igazán az ember nem látja a másik ember személyiségét. Nekem nagyon pozitív volt, teljesen motiváltként érkeztem haza, sőt ilyenkor még azt is érzem, hogy még jobbat szeretnék nekik csinálni. Ez amúgy tök nyálas, de én ilyen vagyok, totál érzelmi alapon tudok motiválódni.

Aztán hétvége. A szombati nap fele azzal ment el, hogy valahogy felvarázsoltjuk a falra a régi tévémet. Így venni kellett egy ilyen tartó állványt, meg aztán felügyeskedni. Azt gondolná az ember, megvan egy óra alatt, de nem, meg persze mi sem vagyunk túl ügyesek. Semmiképpen nem szerettem volna, hogy ferde legyen, így sokat szórakoztunk a lyukak fúrásánál, meg ugye a megfelelő magasság belövése... végülis sztem fasza lett. És azért nagyon jó, hogy hétvégén most már lehet lustálkodni az ágyban. :D
Aztán tegnap végül kitaláltuk, hogy menjünk fel rétesezni a normafára. Mostanában nagyon feltöltenek ezek a természetközeli élmények. Nem tudom, biztos korral jár, de értékelem a kilátást, meg hogy jó levegő van... meg ilyenkor Zs-vel is nagyon jó csapat vagyunk.

Este mint egy hétvégét záró momentum, elkúródott a kb 3 hónapos erkély ajtó szúnyogháló. Már nem tudom, hogy ezen nevessek-e vagy inkább sírjak, de az biztos, hogy egy nagy szar munkát végeztek az ablakosok, és ez már most látszik. Ezt viszont elég SOS-ben kell javítani, mert nem szeretném, hogy tönkre menjen a szúnyogháló maga, ugyanis ez nem volt egy olcsó tétel.

Hétvégén jön Zs tesója haza, egyúttal nagyon reménykedem, hogy elkészül végre a dohányzóasztal a nappaliba. Már megvan a láda hozzá, csak a humán erőforrás hiányzott :D Mivel hétvégére hazamegy Zs, így én neki fogok ugrani a wc festésnek.

Munkaállomás, avagy űrállomás a nappaliban

A szükséges rossz. A nappalink most úgy néz ki tényleg, mint valami űrállomás, hozzátenném ez vagyok én. Imádom a digitális dolgokat, főleg, ha azok jól használhatók és a kényelmemet szolgálják... ezért dolgozunk. Végre eljutottam odáig, hogy sikerült egy második számítógépet beüzemelni, így leszűkítve egy "munkaképtelenségi kockázati tényezőt"... ezt már sokkal régebben kellett volna, de nem volt rá lehetőség (emiatt télen volt is ebből egy elég nagy para, mikor hirtelen a semmiből beszart a gépem). Viszont úgy esett, hogy egy másik régóta vágyott fejlesztés is megtörtént, ez meg ZS-nek köszönhető, lett egy új tévé a nappaliba. A régi tévét már régóta szerettük volna, ha bekerül a hálóba, fel a falra, és a nappaliban meg egy nagy, 55-ös tévé, nagyobb mozi élmény. És hozzá egy hordozható (vízálló) JBL hangszóró, ez már szintén régi vágy volt.  

Egyébként már az 52-esek klubjában vagyok 52,6 kilóval, szépen haladok, és nagyon nagyon büszke vagyok ZS-re, már ő is lefogyta a pocakját, szinte minden nap edz és figyel ő is a kajára. Mikor így belegondolok, az is eszembe jut, hogy ezt neki valamiért sosem fejezem ki eléggé, pedig tényleg rettenetesen büszke vagyok rá.

Egyébként ezekkel együtt jó sűrűre sikerült a hétvége, szombatra terveztük a wc festést, de az bele se fért, ugyanis szombaton du mentünk Csömörre szülcsinapi buliba. Annyira jól sikerült a buli, hogy vissza is hívtuk július elejére Zs barátait. Aztán életembe először kipróbáltuk a sofőr szolgálatot. Nagyon kényelmes szolgáltatás, és nagyjából annyiba kerül mint a taxi, és tényleg teljesen lekerül a teher a "ki ihat, ki nem ihat" kérdésben. 

Más! Erkély projektben halvány remények, ugyanis végre sikerült elérni a közös képviselőt, és kaptunk egy jó kis ígértet, hogy lesz előrelépés :) Na meglátjuk, én kissé szkeptikus vagyok :D

Jánoshegy-Zúgliget Libegő

3 éve voltam kb. utoljára, viszont zsoltival először mentünk közösen. Gyönyörű a kilátás :)

Totalcar - Parkoló parádé

Pihenős hétvége volt. Mindegyik reggel futogattam kicsit, így a hónapot 75 km-rel zártam, nem túl kiemelkedő, egy jó kényelmes hónap. Nagyjából végig chilleztük a hétvégét, csak annyi aktivitás történt, hogy vasárnap elmentünk a totálcar szervezésében megrendezésére kerülő parkoló parádéra. Jó volt, még ha nem is feltétlen az én műfajom, illetve volt egy előadás, amire beültünk autó vásárlás témában, az is nagyon hasznos volt. Jó tudni mik a lehetőségeid, jogaid, illetve hogyan tudod a vásárlási kockázatot lecsökkenteni a lehető legkevesebbre. Na nem mintha mostanában készülnénk vásárlásra :)
Lencsevégre kaptam mikor Bazsó éppen a Totalcarra forgatott egy kicsi piros kocsiról... kíváncsi leszek fent lesz-e az oldalon (szerintem tuti fent lesz). A hetem szerintem zúzda lesz, hó vége van, plusz úgy tűnik az egyik ügyfeleméknél indul ismét az Siófok óriáskerék projekt (már harmadszor csinálom).

Kicsit bátortalanul, de elindítottam az erkély felújítás projektünket is. Kezdve, hogy írtam a közös képviselőnek, hogy várhatunk-e idén korlát cserére... ezen felül kitaláltam, hogy milyen megoldás lesz a burkolásra. Ez némiképp kényszer megoldás, mert nem nagyon vállalnak szakik ilyen kicsi munkát, így végül ilyen ikeás pattintós burkolatot szeretnék. Egy része fű pázsit a másik része meg sötét szürke verzió lenne... aztán meglátjuk mi lesz belőle:

Másik Bali

Ismét egy elég kemény héten vagyok túl. Az adatkezelési változások miatt elég erős heteim vannak melóban, illetve másik ügyfélnél meg folytatódik a roadshow,  így folyamatosan ott is határidős munkák vannak. A héten volt egy este 10-ig meló, majd következő reggel 5-kor kezdés. Na ezek az alkalmak egy kicsit kiégetnek, de ez is benne van néha sajna. Viszont szerencsére a hétvége megint élményekkel teli volt, ugyanis csináltunk egy nagy utazási kört. Amúgy onnan is gondolom, hogy lelkileg nem vagyok túl megviselt, mert így hétvégén szépen el tudom engedni a munkát, hogy egy pillanatra sem gondolok rá. Szombat futás, készülés és irány Siófok. Útközben beugrottunk a Moemaxba egy szőnyegért, ha már útba esett. Meglepően nagy forgalom volt az M7-en, aztán kiderült ez amiatt van, mert ezen a hétvégén kezdődik a szezon. A víz brutál szép. Most nem tudom én vagyok-e hülye, de úgy emlékszem, hogy pár éve barna volt a víz és kicsi, ezzel szemben idén nagyon tiszta, és szinte úgy néz ki mintha valami féle tenger lenne.

Már egészen mást látok benne, mint mikor fiatal voltam. Ezzel együtt mégis minden pontja ismerős és benne van az egész fiatalságom. Végigmentünk a sétányon, és beszéltünk a régi élményekről, a Renegade-es asztal tetején táncolós bulikról, a karaoké helyekről, a nagy Plázson a koncertekről, amit anno Coca Cola Beach housenak hívtak. Aztán a sok plakát a Palace nyitóbuliról, és hasonlók. Jó érzés volt. Kimentünk a partra is sétálni. A víz még jéghideg ugyan, de már sokan vannak. Zsolti szerint már alig van kiadó szabad apartman, vagy ami van, annak már szépen megy felfelé az ára. Aztán mentünk tovább Fenyves felé. Én arra felé is nagyon szeretem a balcsit. Már nem az a pezsgő érzés, inkább a nyugalom jut eszembe. Aztán egy fordulattal beirányoztuk Kaposvárt, következő úticél Zsuzsiék. Kaposváron szétváltunk, engem felvettek Zsuzsiék és mentünk tovább Boldogasszonyfára, Zs meg maradt kicsit Kaposváron, mert ő meg (ha már itt voltunk) meglátogatta az egyik legjobb barátját. Ez amúgy valahol tök vicces, hogy neki is pont az ország ezen részén lakik az egyik barátja. Este én relatív gyorsan kidőltem, Zsuzsi is utánam valamikor 1-2 óra múlva, Ricsi meg Zsolti meg jól belehúztak az éjszakába. Egyébként örülök, hogy így megtalálták a közös hullámot. Másnap még ott Chilleztünk ebédig, aztán "ha már itt vagyunk"spontán ötlettől vezérelve hazaugrottunk Stornyára. Bírom ezeket a viszonylag szürreális váltásokat, mikor egyik pillanatban még itthon vagyunk Pesten, aztán  hirtelen az ország másik pontján, majd egy harmadik különböző ponton. Este hazajöttünk, mert Zs ma már dolgozik. Én is fogok délután, de még a délelőttöt kiélvezem, szeretnék elmenni futni, aztán gyorsan elkészítem a munkákat. És jó hír, ez a hét ismét "rövidhét" :) bár ezúttal sztem hétvégén pihenni fogunk itthon.

Breaking news:

A környékünkön óriásit emelkedtek az ingatlanárak. 3 db ilyen típusú lakás van fent, az egyik csövesre lelakott, régi nyílászárós, linóleumos(!) padlóval, 21,3 M Ft. Második itt a szomszédban (csak panoráma nélkül, mert a közben van), régi laminált padlós, régi nyílászárós új redőnnyel, 25,6 M Ft. Illetve egy nagyon szépen felújított (új nyílászárók, új burkolatok) 34,5 M Ft... Nagyon durva, mi szinte ennek a feléért vettük kicsit több mint 1 éve.

Vendégsereg

Jó tartalmas napunk volt tegnap, ugyanis vendégeskedés volt nálunk egész nap. Először is Zsolti szülei jöttek ebédre. Örültem nekik nagyon, jó hogy így néha jönnek látogatni. Meg persze hoztak egy csomó hazai cuccot, ami külön cool dolog. Aztán ez volt kb fél 3-ig, ezt követően 4-kor jöttek PRSék. Na ők most voltak először, nagyon készültem rájuk, mert ráadásul Hanna étel érzékenysége miatt csak mentesből tudtam sütni, ez egy külön kihívás volt. Igazából több napig gondolkodtam, hogy mit csináljak, még véletlen sem szerettem volna, ha készítek valamit és valami elkerüli a figyelmem, és egy egyéb összetevőben ott az allergén, így egyrészt tutira mentem és a már jól bevált Rossmannos ellenőrzött bio brownie-t készítettem el, amihez PRS-nak (meg nekünk) vanília fagyi volt, meg mindenkinek (Hannának is) eper. Most nem akartam forró gyümi szószt csinálni, valahogy úgy éreztem, hogy így tavasszal többet ad a friss gyümölcs. Aztán nem akartam ilyen könnyedén megúszni, meg amúgy is már nagyon régóta szerettem volna gyümölcstortát sütni, úgyhogy vettem végre gyümitorta formát, és Rencsi tuti receptje alapján (rizslisztből, eritritből, rizstejből, mentes pudingból) készítettem el. Sokat tanultam belőle, kimondhatjuk, hogy nem lett olyan tökéletes mint a brownie, de PRS 4 szeletet is megevett belőle, szóval én végül sikernek könyveltem el.
Aztán Hannától kaptam egy két ilyen vendégségi ajándékot, nagyon aranyos tőle, illetve egy bambuszt, ami ugye a hiedelem szerint úgy hoz szerencsét, ha ajándékba kapod, úgyhogy annak is nagyon örültem, és tökéletes helyet találtam neki az előszobában.

Összességében nagyon jól éreztem magam (remélem ők is), amennyire elfáradtam a vendéglátásban, annyira fel is töltött lelkileg... és most már kicsit kezdem úgy érezni, hogy egyre jobb vagyok ebben a házigazdáskodásban is.

Jövőhéten pihi lesz, Zs megy haza kocsit karban tartani (mert ugye 90 000 fölé került a km állás, és hát van pár alkatrész, amit ajánlatos cserélni - noha gond eddig nem volt velük), aztán utána héten meg csömöri barátai jönnek lazulni, ha minden igaz.

Ami külön jól esett, hogy Rencsiéknek is múlt héten, meg Hannáéknak is most nagyon tetszett a lakásunk, külön megjegyezték még utólag, ez egy óriás visszacsatolás löketet ad az embernek, szuper érzés. 

Mátyásföld / Futó útvonalam

Még a hosszú hétvége első felébe egy futás is belefért, most már rendesen nyomom a 7 km-es tavalyi rutin körömet, szóval valamennyire visszanyerték az izmaim az erejüket, így még ma is szeretnék egyet, illetve Zsoltival azt beszéltük, hogy holnap este kimegyünk a majálisra Beatrice-re :D, illetve elmegyünk egy kisebb bicaj túrára itt a környéken. Alig várom :)