#42

Betöltöttem a 42 évet, leírva nagyon fura, érzésre semmi extra. Gondoltam majd írok nagyszabású gondolatokat, de nem igazán tudok, ugyanis nem ennyinek érzem magam, hanem valahol 35 környékén :D. Talán az egyetlen jel a testi lassú leépülés, ami nyilván megindult már, de még mindig energikus vagyok és mozgékony, sőt mozgékonyabb, mint 25 éves korban. Egyébként nem mennék vissza egyik régebbi korszakomba sem, nem volt jó nekem, talán csak a 33-35-ig, oda vissza-vissza nézegetnék. Jó dolgokat éltem meg akkor. Ha korszakot kellene nézni, most érzem legjobban magam, most vagyok talán a legnyugodtabb, legelégedettebb, és most van a legkevesebb démonom, tehát mentális egészséget tekintve biztosan most vagyok a leginkább toppon... illetve mostanra már bizonyos területeken a tapasztalat miatt talán van némi bölcsességem is.

És akkor ezzel vezetném át a témát egy gondolatmenetre, amit a napokban játszok már a fejemben. Most már lassan fél éve járunk heti minimum egyszer Gergővel+a kutyusokkal a természetbe sétálni (illetve most per pillanat futás/séta kombóban), ahol akaratlan nagyon sok témát érintünk. Rájöttem, hogy Gergő teljesen más oldalról közelít meg sok témakört, és ez a nézőpont kell nekem ahhoz, hogy összeálljon a fejemben a nagy egész. Nagyon régóta rágódtam már a "tehetség", "tudás" vs. "szorgalom", "megfigyelés" témakörén, ugyanis azt már megfejtettem, hogy azon túl, hogy mentálisan semmit nem hozok gyerekkoromból, így mélyről jövő szorongásaimat sem sikerült megfejtenem, és leginkább megváltoztatni voltam képtelen, míg mostanában valamit gondolati szempontból nagyon elkaptam. Hozzá tenném ehhez hozzájárul, hogy most (egzisztencia területén) egy nyugalmas időszakot élek meg, így ez nem vonja el a figyelmem/energiám egy jelentős részét. De vissza a gondolathoz, szóval magamat mindig is egy közepesen tehetséges, közepes intelligenciával rendelkező, ám igen reziliens embernek tartottam, viszont ezek a "közepes"  jelzők felépítettek bennem egy mélyről érkező imposztor szindrómát. Tulajdonképpen ma jöttem rá, hogy ez tök szükségtelen, mert a szakmai tudásom, tehetségem, szorgalmam elég magasan van, a megfigyelő képességem kapcsán jól tudom követni a trendeket, a beleérző képességemmel jól meg tudom érteni mit szeretne az ügyfél. Ezáltal olyan megoldásokat tudok kínálni, amik magasabb szinten vannak, mintha pusztán csak a "tehetség" lenne meg. Viszont ezt megérteni nekem nagyon sok év munkája volt. 

Most már 3 legfontosabb alapelemét látom a életnek: idő, szeretet, természet.
Idő, ami keretet szab. Szeretet, ami értelmet ad, természet, ami feltölt/visszatölt. Ez volna a 42. életévem "bölcsessége".

Mi van megint az ingatlanpiacon?

Elképesztő, amit látok. Budapest, kislakások piaca megint halál, ami tegnap 40 M volt, ma már 50 M... nagyjából 1 hónap leforgása alatt, de ami ennél is durvább, hogy megint elfogytak a lakások. Két gondolat jut ilyenkor eszembe, egyrészt mi van a lakás nélküli fiatalokkal, milyen jövőkép vár rájuk? A "mi időnkben" is drága volt egy ingatlan még jó fizu mellett is nehéz volt elérni a semmiből, de most kb ez lehetetlenné vált. Egy élet munkája alatt tudsz össze rakni egy pici garzont, kb ez a perspektíva. A másik gondolat már inkább rólam szól, hogy milyen jó, hogy tavaly sikerült házat vennünk, most ahogy nézem, hiába gyűjtöttünk volna másfél évnyi pénzt azóta, annak a duplájával nőtek az árak. A házunk értéke becsúszott a 9 számjegy tartományába, amit leírni is durva, szóval ismét utolsó pillanatosak voltunk, nem véletlen szorongtam ezen az utolsó években. A problémám most, hogy befektetési ingatlant még szeretnénk venni, így végüli érintenek ezek a növekedések szervesen, meg amúgy is, ez így nem normális, szociálisan nagyon bennem van, hogy szegény lakásért küzdők (amelyik rétegbe én is tartoztam) célt vesztenek, mert tényleg lehetetlen kategória lesz lassan.

Más. A héten megérkeznek a függönyök diego-ból a földszintre, aztán már ikeában is leadtam a lenti sötétítőket levágásra (az majd március 3-án lesz kész), jövő héten kitakarítjuk a kanapét, és azt is áruba bocsájtom, ha minden igaz következő hónap elején megrendelem a nappaliba az új kanapét, így a bútorozás mozgatható része készen lesz, és ezzel egyidejűleg elkezdődik a tavasz, amikor az erkélyek/terasz burkolat projekt kezdődik. Ez az, amit a legkevésbé intézünk lelkesen, mert erre látszólagosan semmi szükség, legalábbis egyáltalán nem lenne prior, ha nem lenne ez az átázási körülmény.

Továbbá márciusban érkezik Zsolti barátja villanyt szerelni, eddig négy lámpa várakozik becsomagolva. Márciusban valószínüleg ismét a kert fog inkább előtérbe kerülni. Növények, kis fa, és ilyenek, meg aztán az öntözőrendszer... fúúú arra is, ha rágondolok, lever a víz... megint feltúrni a kertet...

Hétvégén már futottam (múlt hétvégén is), indultunk újra, kevésről, lassan, vigyázva. Csípőm még mindig nem oké... előérzetem, hogy nem volt jó az ortopédiai diagnózis.

2024 - összegezve

Még ugyan csak november közepe van, de azt hiszem elkezdem számba venni ezt az évet.

Év eleje. Munka szempontból egy erős január után viszonylag gyengén folytatódott ez az év első harmada, emiatt kicsit szorongó érzéseim voltak, a bizonytalanságot mindig is rosszul viseltem. Így nagyon kicsi mértékben tudtunk fejlődni itthon és ehhez képest rengeteg és viszonylag nagyobb összeget felölelő terveim voltak/vannak, illetve idén van a lízing lezárása, amihez még egy maradványértéket is ki kellett extraként termelnem a cégbe. Szóval ezek így együtt kisebb nyomást helyeztek rám, főleg így március környékén. Hogy ebből Zsolti mit érzékelt, nem tudom, gyanítom mivel neki az egzisztenciája lineáris és stabil, így ezek az érzések csak bennem voltak jelen. Martin még a régi oviba járt, minden nap ingáztunk a kerület egyik oldaláról a másikba. Erre az évre év elején készítettem néhány éves tervet magamnak, címszavakban: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Materiálisan: kocsi, pénzgyűjtés, lakás bebútorozás.

Ebből többé-kevésbé mindent tudtam teljesíteni, külön büszkeség a táplálkozás, futás, pénzügyi tervek. Ez persze annak köszönhető, hogy év közben felpörögtek a munkák, és így már érzékelem mit is jelent, ha az embernek nem egy nagy ügyfele van, hanem több kisebb. 

Év közepén kezdtük inkább a terveket megvalósítani, így tök jól haladtunk a bebútorozással, közben én kifestettem néhány helyiséget, megcsináltuk a kerítést, az erkélykorlátot, készítettem egy első körös kertépítést is (amit tavasszal nagyjából elölről kezdek majd, de tapasztalatnak nagyon jó volt), illetve most így a tegnapi nap folyamán lezártuk a kocsilízinget és eldőlt szeretett kocsink sorsa, és megkötöttük az új szerződést. Toyota Yaris Cross lesz a következő kocsink, hibrid verzióban. Én Corolla Cross-t szerettem volna, de talán túlvállalás lett volna a mi szintünkön, de őszintén szólva én nagyon boldog vagyok ezzel a verzióval is, mert a legfontosabb irány végül sikerült, hogy Toyota legyen, és a sok rövidtávozás miatt hibrid.

Lakásterveim teljes mértékben körvonalazódtak, még idén a garderobe rendszert fogom megrendelni, és ha jók lesznek a Black Friday kedvezmények, akkor egy Zara home állólámpa és egy Karcher puzzi 8/1 C kárpittisztító gépet szeretnék. 

Óriási változás volt Martin óvodaváltása ebben az évben, illetve a februárban kezdődő Kis Zseni. Utóbbiról beszélek először, mert az volt előbb az évben. Szóval a gyermekemnek hatalmas fejlődése van matematika téren. Már februárban is ismerte az alap római számokat, összeadott/kivont egyszerűbb kétjegyű számokkal, ismerte a mínusz számokat, páros/páratlant, de mára már akár 6 számjegyű számokat is össze tud adni, ha látja papíron maga előtt. 4 számjegyűekkel adnak össze abakuszon, és imádja csinálni, kicsit sem erőltetés jellegű. Aztán az óvodaváltás. Ez az év legmeghatározóbb sikerélménye mindenek felett. Nagyon nehezen jött össze, de egy elképesztően haladó szellemiségű, aktív és interaktív óvodába került, szuper anyuka közösséggel és fantasztikus két pedagógussal. Óriási hangsúlyt fektetnek az érzelmi fejődésre, és a támogatott szakkörök meg tényleg csak hab a tortán. A gyerekem a nulla labdaérzéktől már most eljutott odáig, hogy tudja pattogtatni a labdát, egészen ügyes fociban, úszásban már tud siklani a vízen, és amit nekem sosem sikerült, tud háton is siklani. Ma péntek van és már este mondta, hogy alig várja a mai Oti nénis foglalkozást, ami a "kerekítő" foglalkozás. Visszatérve a pedagógusokra, tegnap volt szülői értekezlet ismét, és ezúttal Zsuzsa néni készített nekünk, szülőknek is egy prezentációt, hogy mikben látja tipikusan a nevelési hibát, vagy milyen irányelvek szerint kezeljünk bizonyos élethelyzeteket. Ez egy szülőnek elképesztően hiteles és hatalmas segítség. Nekem több dologra pozitív visszacsatolás volt, és bizonyos dolgokat tanultam is, pl hogy gyerekeknél fontosak a rövid üzenetek (persze érthető és átlátható, nem egy diktatórikus "nem" szó csupán). Szóval én csak szuperlatívuszokkal tudok nyilatkozni, ahogy a Kis Zseniről, és az összes szakkörünkről.

Nyár. Voltunk nyaralni all inclusive, ami számomra egy teljesen új élmény volt, de megtudnám szokni :D, szinte az összes hétvégén közösségi életet éltünk, sok baráti társaságos találkozó, és anyukás gyerekes is, aminek külön örülök. Jövőre talán lesz kerti grillünk is, így azon a ponton fogom elérni az életem gyerekkori álomképét, amit szoktam elképzelni egy boldog családról.

Lelkileg az év közepétől kiegyenlítődtem, ahogyan megszűntek a munka bizonytalanságok, én is egyre nyugodtabb lettem. Anyagi jellegű terveimet tudtam teljesíteni, de ami ennél is fontosabb, hogy egyre több "énidőt" tudok felszabadítani. Járok Gergővel heti rendszerességgel futni (sajnos most egy sérülés miatt ideiglenesen  csak sétálni, de maga az idő mozgással telik, szabad levegőn). Kifejezett tervem az emberi kapcsolataimat tartani és ha nem is barátság mértékű, de új kapcsolatokat is szerezni, akár ovis társakkal. Itt a lakóparkunkban és a mellettünk lévő utcában pont nagyon jó fej anyukák és gyerekek vannak, szóval egyetlen rossz szavam nem lehet.

Egészség. Na ez az a pont, amit az előbb egy pillanatra érintettem is, hogy nem az igazi. Az ülőmunkámnak köszönhetően szépen alakulnak ki a háttal és izomzattal kapcsolatos problémák. Mostanában többször is volt izomgyulladásom rossz mozdulat következtében, erre elképesztő jó a futás, de most mivel van egy sérülésem, nem tudok futni. Érdekes, hogy az izom betapadásokat, gyulladásokat nagyon jól lazítja a futás, és nagyon gyorsan gyógyulnak, viszont most egy hónapja jelentkezett egy bizonytalan eredetű csípőfájdalom, ami miatt azonnali hatállyal hagytam abba a futást. Már volt röntgenem, illetve háziorvostól kaptam egy Condrosulf nevű gyógyszert, ami a porcok állapotán próbál segíteni, ha porckopásom lenne. Szerencsére a röntgen kimutatta, hogy nem ez áll a dolgok mögött, porcokat, izületeknek épeknek látják. Így most egy tippem van még, nyáktömlő gyulladás, de ez még csak egy öndiagnózis. Szeretnék kérni házi orvostól beutalót reumatológiára és ortopédiára is. 

Aztán karácsony. Idén nagy hangsúlyt szeretnék fektetni rá. Már vettem sok-sok dísztő eszközt, különös tekintettel a fényekre, amiket már fel is applikáltam, már csak hétvégén a díszeket szeretném feltenni, és innentől nálunk el is indul a karácsonyi szezon.

Nagyjából így alakulnak a dolgok. Lelki állapotom idén sokszor volt ideális állapotban, és sokszor éreztem azt a pillanatnyi boldogság érzést, hogy senkivel nem cserélnék, rendben vagyunk. 

És akkor itt jönnek a tervek 2025-re.
Továbbra is szeretném a sportot + énidőt még építeni, illetve a lakásunk felújításával is már megvannak a pontos tervek, sajnos van az erkély/terasz burkolásos nulladik lépéses feladatunk, mivel itt van egy építési probléma, illetve az árnyékolás, ami még ilyen priort élvezne, aztán idén bent még az ajtócseréket szeretném megugrani. Nagyjából ennyi, illetve a bútorozás végére szeretnék érni, ami azért nem kis kihívás így mindent egyben számolva. Gyerekem totál sínen van, vele csak két kis apró dolog, hogy mindenképpen tudjunk maradni jövőre is oviban (ne kelljen iskolát kezdeni még), illetve jövőre még az angolt szeretném behozni neki. Szeretném, ha kicsit többet tudnánk utazni, és hogy ne kelljen egzisztenciálisan feszülni. Még egy nagy vágyam van, ha már a költséges dolgaink végére érünk (de ez nem jövő év, inkább 5 éves terv), szeretnék a mentális egészségemmel is foglalkozni, vagy terápiával, vagy egy 3 éves képzéssel, az Integrál Akadémiában.
2025 egyébként anyagilag abszolút alapozó év lesz, szóval nagy üzleti tervek nem fognak megvalósulni valószínüleg. Ennyi, ha így haladunk tovább, és hálás maradok és boldog.

Második menet

Sikerült múlt hétvégén megcsinálnunk a kerítés második oldalát is. Sajnos a harmadik egy újabb hétvége lesz :(, ugyanis végül lecsiszoltuk a szomszéd oldalát is (így nagyon elment az idő), illetve lényegesen hosszabb méretre az oldalsó rész, mint a hátsó volt. 

Így most már erre az évre nincs több kinti munka. Nem tudunk újabb hétvégét összehozni sajnos. 

Ezen a hétvégén elkezdtem füvesíteni, mert nem bírtam tovább nézni ezt a kopár udvart. Így remélhetőleg látunk még némi zöldet odakint, de sajnos jövőre kicsit le lesz majd taposva az új fű. Így nézünk most ki, innen folyt köv jövőre:

Más. Marci orrmandula műtéte sajnos elmarad. Mivel két héttel a műtét előtt náthás lett, és még ha meg is gyógyul, maradhatnak gyulladt szövetek, amit műteni kockázatos. Így felkerültünk egy várólistára, aztán hátha idén sorra kerülünk még.

Következő hónapban két nagy projekt is lesz, egyik a kocsi lízing lezárása, és reményeim szerint a következő kocsi elindítása, és végre megrendelhetem a dolgozóba a nagy (Ikea PAX) gardrobe szekrényt. Ezzel idén lezárásra kerülnek a nagy projektek, kis apróságok férhetnek még bele, de nagy dologba már nem kezdünk, illetve bárhonnan is nézem, pár hét és elindul a karácsonyi időszak, és el is ment ismét egy év.

Marci iskolaérett

Új óvodánkban indulnak lassan a szakkörök, és a pedagógiai foglalkozások is, így minden gyermeket felmérnek, hogy hol tart, van-e szüksége logopédiára stb. Marcinál ugye előzményeiből kifolyólag évvesztesnek van kezelve, ami bürökratikusan egyébként még egy külön felvonás lesz. Tegnap Zsoltit behívta a fejlesztő pedagógus, hogy Marci is részt vett ezen az állapotfelmérésen, és hááát iskolaérett. Erre mondom én, hogy persze jó matekból, szépen tud rajzolni számokat, betűket, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen szociálisan, mozgásban, koncentrációban még ráfér egy év. Erre mondja Zsolti, hogy a fejlesztő pedagógus direkt hozzátette, hogy koncentrációban is jól megfelelt a gyerek, 45 percet szépen végig csinált, szóval lassan elfogynak az érvek :)

Így el kellett kezdenem gondolkodni (ismét), hogy akkor most mi lesz a jó megoldás? Tavaly ilyenkor még a koncentrációja 20-25 perc után szétesett, de aztán rájöttem, hogy a Kis Zseninek is valszeg van ez a pozitív hatása, illetve annyi fejlesztést kap útközben a gyerek, hogy teljesen kinőtte az elmaradásait. Így most lassan ott tartunk, ha nem kezdi jövőre el az iskolát, akkor majd unatkozni fog az első osztályban. Na de most jön a "VISZONT". Én úgy gondolom, hogy nem az első osztály kellene legyen a célpontunk, hogy majd ott unatkozik. Látom iskolarendszerben a gyerekem, hiszen a Kis Zseniben 3x tol le hetente 45 percet egymás után, hanem az összképet kell nézni, és nemcsak első osztály van, hanem lesz majd a felső tagozat is, ahol dinamikusan nehezedik az oktatás, és összességében én úgy látom, hogy az évveszteség akkor már évnyereség lesz. Addig meg lesz az oviban plusz egy év, amit kimaxolhatunk fejlesztésben. Ma kezdi pl az úszást, nagyfiam kis motyóval ment, az úszó dolgait vitte magával, láttam h nagyfiúnak érzi magát, és büszke rá. Holnap Kis Zseni, pénteken elvileg kerekítő foglalkozás, és október elején indul a hétfői labdajátékok. Angolt végül nagy lamentálások utána idén elengedjük. Jövőre viszont lehet kezdeni, szerintem a labdajátékok helyett. Aztán iskolában már más terveim vannak, egyrészt lesz továbbra is Kis Zseni (mert azt 3 évig tervezzük, hogy meglegyen az osztás-szorzás is), másrészt ott már az angol mellett szeretném zongorára beíratni. Állítólag brutál fejleszti az agyat, illetve ezt saját tapasztalatból mondom, hogy a zene mentálisan és lelkileg is sokat ad. Voltunk a zene- és sportágválasztó rendezvényen két hete, és ott egyértelműen kidomborodott, hogy Marcit is a zongora érdekli a hangszerek közül.

Feldokumentálok pár kis alkotását a napokból... 5 évesen ezek:

duplázódások, játéktervezés

Kis Zseni házi feladat 

Esti gyakorlatok saját magának

Kerítésfestés - timing

Na, ez az a projekt, ami őrületes munka, és őrületesen sok időt vesz el. Egy egész hétvége alatt, 3 teljes kapacitású ember, 2 flex, 1 rezgőcsiszoló, és a három oldalból egy készült el. Enyhén szólva alá lőttem az idő tervezésénél, szóval még egy nekifutás... Annyi "könnyebbséggel", hogy már csak a mi oldalainkat kell csiszolni, festeni. Az elkészült részen mindkét oldalt mi csináltuk, a másikaknál az egyik oldalról tavaly elkészült, a másik oldalon meg nem tartanak rá igényt. Szóval így talán azt mondom, hogy jövő héten már 3 flex bevetésével végezni fogunk. Én lassan felcsapok generál kivitelezőnek :D

Mutatom az előtte, közben és utána képeket. Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy nem kezdtem el újra füvesítetni, meg hasonlók, mert az totálisan szét lenne taposva. A folyamat közepén képen látszik, hogy milyen mennyiségű por volt a kertben szombaton. A végeredmény szerintem nagyon szép a szemnek, és sokkal vidámabb, mint az előző komor barna, illetve így bal szomszéddal egységes képet mutat.

Első szülői az új oviban

Nem győzők hálát adni az égnek az új óvodáért! Ez tényleg egy jó hely. Tegnap voltunk szülői értekezleten, és én nagyokat néztem, hogy ez itt mennyire más, mint az előző ovi. Itt tényleg megkapnak mindent a gyerekek, maximális a gyermekközpontúság. Először is számos szakkör indul, ami ugyan legnagyobbrészt önköltséges, de nem kell külön menned a gyerekkel délután, hanem csak elég menned érte mikor vége van. Ilyenek a hittan, robotika, sakk, angol, gimnasztika, labda játékok, karate. Ezen kívül minden pénteken délelőtt lesz "Kerekítő" foglalkozás, ami alapítvány által támogatott, de aki teheti fizetheti, egy évre 24 000. A gyerekünk a hipotón izomzata miatt mehet heti egyszer úszásra a nagyokkal (ez elvileg csak nagycsoportnak támogatott), szóval én így most maximálisan elégedett vagyok. A gyereknek lesz szerdánként a Kis Zseni továbbra is, péntekenként kerekítő, lesz az úszás, és így még gondolkodás alatt az angol, mert ugye az is létfontosságú lenne későbbiekre, csak még nem biztos, hogy ennyire be akarjuk terhelni... talán ez az egy, amivel még tudunk várni egy évet akár. 

Ezenkívül a teljesség igénye nélkül, lesz agyagozás (támogatott), kitelepül egy napra a tanyaudvar, kirándulás 2x... és egyelőre ez még csak a közeljövő kilátásai.

Kis Zseniben nagyon jól nyomul a gyerek. Már négy számjeggyel (ezres szinten) csinálja az összeadás/kivonást. Többiek két évvel idősebbek és két számjeggyel számolnak. Az új tanár néni már az első órán felfedezte Martin képességeit, így nyomja neki erősebben. Az egyetlen dolog, amitől előre félek a téli betegség szezon. Eleve lesz a mandula műtéte, ami miatt lesz neki kb 4 hét kiesés (mert előtte már 2 héttel nem merjük oviba engedni, nehogy megbetegedjen), és utána ismét újra fel kell venni a ritmust, de talán hosszútávon bízunk benne, hogy megoldódik a légúti probléma.

Összességében amennyit aggodalmaskodom, hogy jó döntéseket hozzunk Csibike edukálásában, most egy pillanatra annyira nyugodt lettem, mert azt hiszem ennél többet nem tehetünk.

Újévi fogadalmak

Kicsit már benne vagyunk az évben, így kicsit vicces lehet ez a cím, de túlképp nem is egy most megfogalmazott fogadalomsort vonultatok fel, hanem azt, ami ebben az évben eddig megtörtént belőle.

Év elején összeírtam pár dolgot, amit vágynék megváltoztatni az életemben. Ezt nem eltökélten írtam le, csak inkább mint kritika, hogy mi az ami lehetne jobb. Felcsapva a kis füzetemet, ezek álltak benne: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Persze írtam össze anyagi (reális) célokat, idei nagy projektet, és a jövőbeni 3-5-8 éves tervemet. Ezeket most nem írom le, mert nem annyira releváns még, majd esetleg, ha megvalósítottam.

Visszatérve a változtatásra vonatkozó terveimre, szinte akaratlan úgy néz ki, hogy az elsőt, a futást sikerült visszavezetnem. Heti kétszer kezdtem futni most már lassan két hónapja, és már most nagyon domináns változásokat érzek magamon. Pl megszűnt a nyaki fájdalmam, könnyebben megy a fogyás, és folyamatosan javul a futás teljesítményem. Tavaly kb augusztus óta szedek EMELT szinten vitaminokat (b komplex, inozitol, C, D, Mg, kollagén), és most már írhatom, hogy az általános egészségügyi állapotom is sokat javult. Voltam szűréseken, és mindegyik eddig tökéletes. Most már másfél hónapja diétázom is, illetve ami ennél is fontosabb tisztábban étkezem. Tapasztalat, hogy kevesebbszer fáj a fejem, illetve mikor fáj, akkor is megszüntethető gyógyszerrel (migrén egyáltalán nem volt megszüntethető gyógyszerrel). Eltűntek (ami nem az kisebb lett) ciszták a szervezetemből, és bár erre még nincs UH felvételem, de azt hiszem a májamban lévő vérgomolyag mérete is csökkenhetett, ugyanis nincsen ilyen irányú panaszom egy jó ideje. Per pillanat nem esik jól cukros dolgokat enni, itt például egy gejlebb édességre gondolok, de túl nehéz köretek sem igazán esnek jól. A fehér kenyér az teljesen kivezetésre került nálam (de mondjuk az már nem mostanában, az évek óta). Nem mondom, hogy nem kapok be néha 1-1 kocka csokit, vagy ha szülinapozunk nem eszem sütit, szerencsére ilyen tiltásokat nem tettem  magammal szemben, de napi étkezésben nincsenek benne. Szinte minden este salit eszem. Nem tudom ezek összességének a követkkezménye-e, de pl nem nagyon kívánom az alkoholt sem.

Visszatérve a listára, így az étkezés része is jobb szintre került. A pihenés témakört két részre szeretném bontani, egyik az éjszakai pihenés, ami szerencsére Marci növekedésével párhuzamosan szintén most már jó ideje normál minőségű lett (átlag kb 23:00-06:00-ig alszom). Jó aránya  van a munka / privát élet kombójának is. Arcbőrömmel szintén a magam szintjén kicsit tudatosabban foglalkozom. Több célzott készítményt használok, illetve vannak boost napok, mikor pl egy drágább maszkkal megtöltöm bizonyos anyagokkal az arcbőröm. 

Énidő, ruhatár... ezek még javításra szorulnak. De már a futás közben töltött időt is egyébként énidőnek veszem, de persze ennél sokkal többre gondolnék... de majd... még nincs vége az évnek :)

Boldogság szintemen sokat emel, hogy már a saját házunkban lakunk, és minden egyes DIY munka, és szépülés jót tesz a lelkemnek. Ezek számomra a teljesség érzését adják, amire mindig is vágytam, amiért valaha is dolgoztam. Ezen felül egy új dolog, a kert- és növénygondozás még ami dilemmákat okozva, de összességében egy nagyon kellemes kihívás számomra, és alig várom, hogy ezek is épüljenek, szépüljenek.

Nagyjából ennyit gondoltam per pillanat összefoglalni, és nagyon várom, hogy évvége körül miről számolhatok majd be.

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

Jó érzések vs. rossz érzések.

Ez egy elmélkedős poszt, szubjektív, és nem tartalmaz egyetemes igazságokat...

Mostanában van némi időm foglalkozni saját magammal és kicsit elmélyedni a múlt történéseiben, megérteni saját cselekedeteim, reakcióim, gondolataim, felismerve mi is benne a fejlődés. Mindig empatikus embernek gondoltam magamat, teljesen "anti" nárcisztikus jegyekkel. Az egyik vezető dolog, amit utálok, és végtelenségig megbocsájthatatlannak érzem, amikor idő megy el úgy, hogy nincs benne megélés, és ebből nagyon sok volt sajnos az elmúlt években, meglehetősen fel is gyorsult az idő, és csak azt veszem néha észre, hogy már megint eltelt egy év, és nem érzem a változást, és ha már nem valósultak meg az álmaim, akkor később már nem lesz értelme, mert így éltem le az életem nagy részét, ahogy most vagyok. De ez egy felszín, nem ez a lényeg, ezek csak vágyak.

Akkor is végbe megy a fejlődés, amikor "csak élünk", mikor nem vagyok tudatos "időszakomban", ugyanis ezek nagy része a személyiségnek olyan fejlődése, ami mindig halad, akkor is, amikor ösztönösen lépünk ki, engedjük meg, hogy például a dolgok ne úgy történjenek, ahogy "akartuk". 

Mostanában jöttem rá arra is, hogy jó dolgok igenis csakis akkor történhetnek, ha 1. először mutatkozik rá egy igény bennünk, 2. ha az utunk része, ugyanis ebben az esetben most már több ízben megfigyeltem, hogy ilyenkor jön egy lehetőség, olyan lehetőség, amire egyébként nagyjából semmi esély nem volt, hogy megtörténjen, és ha ez mellé még egy jó érzés is csatlakozik, akkor az 100%, hogy lehet benne bízni. Éppen egy ilyenben vagyok benne most, és a lelkem jó érzéseket él meg. De abszolút tudok mondani olyant is, ami nem volt az utam és akár mennyire is küszködtem egyszerűen nem bírt megvalósulni, és pontosan tudom, hogy az elejétől kezdve feszültség, és rossz érzések társultak mellé, miközben meg a materiális énem azt mondta, hogy ez a jó út, így kell csinálni. Megnyugtató és feloldozó az a tény, hogy hibázhatsz, de az út adott, persze le lehet térni róla, de azért nehéz, és ha tudsz bizonyos jelekből olvasni, akkor talán előre meg tudsz nyugodni. Most egy ilyet érzek, aztán később lehet hogy hülyének fogom érezni magam ezek miatt a gondolatok miatt, de ha nem, és a bizonyosság csak megerősödik, akkor aláhúzhatom, hogy ez felismertem valamit, ami persze kérdés, hogy egyáltalán fontos-e, hogy felismerésre kerüljön. 

Leírom a négy legfontosabb felismerésemet, ami az elmúlt időszakban megérett bennem:

Azt már mindenképpen teljes valómmal megtapasztaltam, hogy az élet magasabb szintjén nagyobb az elfogadás, sőt már elég rég óta ezt az egyik kulcsnak tituláltam, ugyanis amint őszinte elfogadásra kerül az adott történés/élethelyzet/személy, a lelkem megnyugszik, ez a nyugalom ad egy szívből jövő jó érzést, mert egyébként nincs mindennel dolgom, és nem kell más életét/személyt/témát megoldanom. Ha valaki tanácsot kér, szívesen adok, de nem haragszom érte akkor sem, ha nem követi és akkor sem, ha nem hallgatja meg, vagy nem fogadja be, nincs vele dolgom, és persze nem is állíthatom, hogy az én látásmódom a tökéletes. Az elfogadás energiát ad vissza úgy, hogy nem veszi el.

A másik fontos, amit már érintgettem, a szívből jövő jó érzés, ha valami mellé társul, és ennek inverze, ha rossz érzés társul mellé. Szerintem ez az, amire azt mondják, hallgass a szívedre, nagyon képletes, de szerintem erre gondolnak, mikor valami mellé magas rezgésszám társul, és egy pillanat alatt felrepít.

Harmadik, amit szintén említettem, az idő. A minőségi idő, az átgondolt idő. És itt most egy konkrét példát is mondok, a gyerekemet, és a vele eltöltött idő. Bevallom volt olyan időszak, mikor ez munka volt számomra, ergó fárasztott. Most is fáraszt, de másként, mert valami ahogy telik az idő változik, a tudatos megélés, az értékek, élmények konstruálása felé visz. Hogy a gyermekem megélhesse, hogy mennyire szeretik, és az ő valója már önmagában egy boldogság forrás, hogy végtelen büszke vagyok rá, ha ő boldog, akkor én az életem egyik végső célját elértem. 

Negyedik legfontosabb felismerésem, a család fontossága, hogy függetlenül attól, hogy ki benne milyen "személyiség" nem számít, a figyelem számít, a kapcsolat számít, itt is tudni, hogy az idő lejár, az élet elmúlik, az emberi kapcsolatok egyszer véget érnek (...vagy nem, de ez egy másik kérdéskör).

Kuszák a gondolataim, de most is inkább magamnak jegyzeteltem, és talán majd egyszer ki tudok hámozni belőle egy összedolgozottabb gondolatkört. 

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

2022

Ez az év a nagy csalódások (vagy nagy tanítások?) éve nekem a nagy terveket illetően. Mondom a felsorolást, aztán majd a konklúziót is. 

Első nagy telekpályázat, amire mondhatni, hogy évek óta készültem. Itt még a végére egy politikai mutyit is felfedeztem, tehát nem csak maga a telek NEM megnyerése esett szarul, de az is, hogy tulajdonképpen esélyünk sem volt. A részletekbe ezen a platformon nem merek belemenni, de a lényeg, hogy nagykutyáké lett, akikre kissé másabb kondíciók vonatkoznak, mint ránk magánemberekre. Szóval ezen a területen majd annak lesz háza, aki méreg drágán megveszi a gyengébb minőséget. Innentől kezdve más lehetőségeket kellett keresnünk, mert per pillanat esélyünk nincs a 16. kerületben építkezni. Ezen felül megyünk befelé a válságba, és még nem tudjuk "milyen mély lesz a nyúl ürege", szóval ingatlan téren egyébként is lehet nem ez az a pillanat, amikor érdemes egyből beszállni valamibe. Ennek ellenére még két pályázatra beneveztünk, egyiket sem sikerült megnyernünk. Utóbbi most pénteken derült ki. Szóval ennek tükrében kijelenthető, hogy ez az év OFF. Persze ezek a tapasztalatok annak nem szükségesek, aki rendelkezik annyi tőkeerővel, hogy bárhol, bármiből válogathat (és még így is a szerencsések közé sorolom magam). Utóbbi két pályázatból sokat tanultunk egyébként magunkról is, hogy talán még nem is vagyunk eléggé felkészülve. Az építkezés vagy egy nagy felújítás eléggé kilök a komfortzónából, így talán még azon is át kell mennünk, hogy ezt elfogadjuk, csak az idő meg megy. Szóval megpróbáltam elővenni megint a pozitív szemléletemet, hogy tanulási folyamaton megyünk át egy későbbi nagyobb cél érdekében.

A másik látszólag kudarcos dolog a webshopom, ami per pillanat heti egy rendeléssel fut. Volt olyan időszak, mikor kicsit több, de jelenleg ez az átlag. Egyébként ezt még úgy érzem változhat, hiszen a google-ben még csak most kezdünk működni, meg még az influenceremmel is csak két érintőleges kis történésem volt, csakis natív megjelölés. Ezenkívül rengeteg dolgot megtanultunk, hogyan kell nulláról felépíteni egy weboldalt, hogyan kell menedzselni hozzá közösségi oldalakat, reklámokat, Zsolti brutál bravúrt hajt végre SEO téren, én már nem is tudom lekövetni annyira ügyes. Szóval én azt gondolom, ha a végére ez az üzlet nem lesz átütő sikerű, akkor is elmondhatjuk, hogy végigmentünk egy iskolán úgy, hogy nem kellett érte fizetni, és esetleg egy másik üzletet még fel tudunk majd építeni így a meglévő tudás birtokában. Nekem már működött egyszer ez az életemben, mikor éveken át csak alapoztam valamit és egyszer csak beérett, és értelmet nyert.

Családilag a legjobb évünk eddig. A legkevesebb szorongás ebben az évben volt már és a gyermekem fejlődésében is a legtöbb siker idén érkezett meg. Zsoltival a kapcsolatunk is mostanában tér vissza a régebbi állapotokhoz, ami gyerekvállalás előtt volt, ugyanis akaratlan is sokat elvett az, hogy nem volt időnk, energiánk egymásra. Így e téren érzem a nyereségünket, illetve a sok pályázatban és weboldalban egyre jobban tanulunk meg együtt teamként gondolkodni és együtt haladni (lehetőség szerint egy felé).  Szóval ebben nagyon jó az irány.

Ezeket mondanám erre az évre. Várjuk a karácsonyt, kicsit megint elengedni a munkát, mert nehéz év volt ez a két covid év után így a háborúval. Ügyfeleim is érzik a hatásokat és én csak bízni tudok benne, hogy nem vetül ki ránk ez élesen év elejétől majd. Egy biztos a válságba (ha hirtelen nem lesz a háborúnak valamilyen megoldása) még csak befelé megyünk.

Szeretek ilyenkor jósolni is kicsit, hogy aztán utólag vagy nevetek magamon, vagy azt mondom, de igazam volt. Szóval jövő évre most azt jósolom, hogy telek, vagy ingatlan a birtokukba fog kerülni. Most már ért annyi tapasztalat, hogy körbejártuk a dolgot és a majdnem sikerülések biztosan előbb-utóbb sikerülté válnak. Ha ez bekövetkezik az lesz életem egyik legnagyszerűbb pontja, mert egy olyan típusú kreativitásom kap teret, ami egyfelől kiteljesítő lesz majd. Utazások... hát továbbra is azt érzem, hogy ez csak egy következő lépés lesz. Írnám azt, hogy végre innentől erre irányul a fókusz, de tudom, hogy nem lenne igaz, mert még fontosabb nagy dolgaink vannak. Amit még szeretnék, újra sportolni, ezt sem látom még tisztán magam előtt, de bízom benne eljutok ide újra.

Újabb filozófikus...

Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető  a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget. 

Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.

Kicsi babum, nagyfiú már:

Egy dolog állandó, a változás

Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).

A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.

Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Leadtuk a pályázatot!

Súlyos időszakunk volt. Időm az semmi, ha volt is, sok és fontos dolgaim voltak. Tegnap nagyon hosszú és küzdelmes időszak után leadtuk a telek pályázatot. Volt némi betekintésem, hogy 4 parcellára tegnap délután 4-ig 6 pályázat érkezett be, láttam a papíron. Nem adtunk igazán magas ajánlatot. Vagyis persze volt benne licit, de az eredeti elképzelésemet nem ugrottuk meg, így most kétségek gyötörnek, hogy megnyerjük-e. Ha nem, akkor ennek a történetnek vége. Évek óta erre készültem, ezerszer elmentem a telek mellett, hogy ez a miénk lesz, és valószínüleg nem lesz. Ketten kiesnek a pályázatból... nagyon jó lenne, ha nem mi lennénk a kiesők. De most úgy érzem elstratégiáztuk. Ez persze annak köszönhető, hogy az embernek nincs több milliója, amit kinyomhat az ablakon, nincs többlet pénz ezen a nagyságrenden, amit belicitezhet... mert még utána azt a házat fel is kell építeni. Most a szám íze keserédes, ugyanis per pillanat úgy néz ki, ha nem sikerül, akkor kiszorulunk Budapestből... de a XVI-ból mindenképpen. A tét nagy és még kell egy hónap, hogy kiderüljön az eredmény.

Viszont, hogy jót is mondjak, megyünk hétvégén nyaralni a balcsira, 5 napra. Jó lesz kicsit elengedni a rettenet sok feszkót, amit az időszak okozott, és innentől most kicsit csak a házasságunkra és a gyerekünkre fókuszálni, nem a problémákra.

Webshop Státusz /02... amikor megérkeznek a félelmek

Na, szóval. Mikor már kellőképpen belelovalod magad, és az összes létező és nem létező szabadidőd is benne van egy projektben, akkor történik egy nagyon hálátlan dolog... megérkeznek a félelmek. Félelem attól, hogy a megfizetethetetlen szabadidőd benne van, hogy majd nem lesz sikeres és lebőgsz mindenki előtt, hogy majd nem jönnek a rendelések, te meg beleinvesztáltál időt, energiát, pénzt, és hogy nem tudod eljuttatni a közönséghez. Egyelőre folyamatosan a reklámon gondolkodom. Egyébként kiképeztem kb magam PRO szintre SEO téren. Minden egyes terméket beSEOzok, és igen ez egy nagyon operatív sziszifuszi munka, aminek nulla látszatja és rengeteg hibát lehet benne ejteni, amit közben észre sem veszel, ezenkívül Gergő barátommal beszéltük, hogy a közösségi oldalak elérései nem igazán biztatóak. Terveztem Pinterestet, Instagramot, Facebookot, ezekből ha egy egységet nézünk, akkor a FB ad 10x-es elérést, insta 1x-est, és ha jól olvasom van még egy csatorna, ami 100x-os elérést ad, ez pedig a Tik tok. Oda viszont videót kellene készíteni, és nem is akármilyent. Egyetlen dolog számít csak, a kreativitás. Én ebbe nem vállaltam volna most belevágni, mert nem ismerem, nincs időm, de Gergő azt mondta, hogy ő saját maga kihívásaként tenne egy kísérletet. Nagyon kíváncsi vagyok, az eddigi ötlete nagyon tetszett. Ezenkívül szeretnék influencereket. Ahogyan lenyomoztam, most nagyon menő ez az "unboxing", mikor kapnak egy csomagot és videót készítenek róla, ahogyan kibontják. Illetve van ötletem még egy nagyobb, de azt ide nem írom le, mert azért ez mégiscsak egy nyilvános csatorna. Egy biztos, csak online-ban gondolkodom, de persze megfogom próbálni a klasszikus Insta/Fb fizetett hirdetést is. Ami biztos, hogy ahogy fordul majd anyagilag valami, azt szeretném 100% visszaforgatni reklámba.

Ez a mai státusz. 

Marci böcsiben, csütörtökön indul a bölcsis fejlesztés, hétvége óta 2 szavas mondatokat mond és elkezdtek tisztulni a szavai. Most nagyon durran és nagyon élvezek vele "dumálni". :) 

Webshop Státusz /01

Template megvan, site building halad. Felépítettem a szerkezetet, és most már a linkek is működnek úgy, ahogy. Kialakítottam az arculatot, ami nem volt nehéz, mert már volt a cégemnek egy alap arculata. Egyelőre a termékek gyártásával leálltam, azaz 140 termék van kb készen. A héten teljesen operatív dolgokkal foglalkoztam, és hát igen, nagyon súlyos melómennyiség lesz benne. A nyomdával brutál lyukra futottam, ugyanis egyelőre nem nagyon állnak 1-1 darabszámmal velem szóba. A konklúzió, hogy megpróbálkozom Zsuzsi (szigetvári) nyomdájával, illetve Annától várok a HVG press-től egy ajánlatot, vagy valamit... ha mást nem, akkor egy tippet. Szállítás kérdés még sokadik rangú, de már megvan, hogy miben, és hogy honnan (egy szuper 16. kerületi helyet találtam kb 500 m-re tőlünk).

IMÁDOM projekt! Ha nem jön be, akkor persze egy sok időt felölelő best practice, de nagyon hiszek benne.

Ami sehogy nem áll: Kinga/könyvelési kérdés, szállítás/futárok, közösségi oldalak.

120%-ban Sasszemű vagyok

Ma voltam az utolsó kontrolon Sasszemklinikán. Gyógyultnak nyilvánítottak és a látásom 120%-os a mai ellenőrzés alapján. Bal szemem 115%, mert a 120%-os táblán egyet tévesztettem, az "O"-t "C"-nek láttam (vagy fordítva), a másik szememmel viszont csont nélkül átmentem azon a soron és még egyébként az alatta lévő soron (ami a 150%-os sor) is simán tudtam volna olvasni, de azt már nem kérdezte a hölgy. Szóval erre ott meglepettségemben annyit tudtam csak mondani, wháúúúú! Kérdezte a hölgy ennek tükrében megérte-e, hát erre annyit tudtam mondani, ha 5-ször kellene újra kezdeni, akkor is megtenném, annyira megérte.

Egyébként tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni a klinikáról. Ezt a lezárt időszakot követően van 5 év garancia (ami szerint, ha van romlás, akkor újra műtenek ingyen), illetve van long life garancia, ha évente náluk csinálok szűrést, amit természetesen meg fogok tenni, meg is igényeltem, hogy majd keressenek. Maximálisan és még azon túl elégedett vagyok mindennel. Ez az egész sokkal-sokkal jobban sikerült, mint azt én valaha is reméltem.

Egy jó Szputnyik...

Az elmúlt héten több orvosi dolog is történt velem, és egyik sem a kellemessége miatt hagyott nyomot bennem. Egyrészt megtörtént az évek óta halasztgatott bölcsességfog húzás, amiről inkább nem írok részletesen, mert még friss az élmény (egy hetes) és még javában fáj. Egyébként a fog dolgaim mindegyike fájdalmas, úgyhogy ezzel semmi újdonság nem történt, viszont maga a bölcsességfog húzás nagyságrendekkel kíméletesebb volt, mint az előző 2 éve. Profi a doki. Ha valaha is egy tanácsot kellene adnom bárkinek is szájsebészeti téren, azt mondanám csakis férfi dokihoz menjen, ugyanis a foghúzáshoz erő kell, különben csak a rángatás megy, mint nekem 2 éve. Most már készen áll a szám bölcsességfog téren, úgyhogy elvileg a nehezén túl vagyok,  a fogszabályzó már biztosan maradandóan tud hatékony lenni, illetve egy prevenciós dolgot ezzel megtettem magamért.

Második orvosi dolog, megkaptam az oltást. Szputnyikra kerültem sorra. Igen, mérlegeltem, hogy nem mehetek bizonyos országokra (bár azóta sem értem, hogy honnan fogják tudni, ha az oltási könyv nem fogja tartalmazni ezt az infót), de nekem fontosabb, hogy fel tudjam nevelni a gyerekem, minthogy tovább a bizonytalanban várakozzam egy esetleges Pfizerre. Ennyi, az oltás fájdalma és kellemetlensége a szájsebészeti dolgaimhoz képest kb nulla.