Isten éltessen kisfiam!

Két éves lett. Szeretetem határtalan. Annyi minden változott egy év alatt. Már azóta megy, fut, rohan, intézkedik, bölcsis nagyfiú már. Sok gyerekbetegségen túl vagyunk, sok boldog pillanaton, száguld a kismotorján, mint a villám. Beszéd sajnos még nem igazán indult meg. Védőnői státuszra apait-anyait beleadva 11 szót tudtunk összehozni, így most bölcsiben is fejlesztő pedagógussal indulunk tovább. Egyelőre védőnő azt mondta várjunk félévet a logopédussal, mert fiúknál sokszor ekkor indul be. 

Készült pár fotó is, csatolok egyet-kettőt:

Itthoni torta és ünneplés

Mama torta és ottani ünneplés

Kicsi babám nagyon sok szeretet, ajándékot és összesen három tortát kapott :) Még legalább 90 ilyen boldog szülinapot kívánok :D

Egy jó Szputnyik...

Az elmúlt héten több orvosi dolog is történt velem, és egyik sem a kellemessége miatt hagyott nyomot bennem. Egyrészt megtörtént az évek óta halasztgatott bölcsességfog húzás, amiről inkább nem írok részletesen, mert még friss az élmény (egy hetes) és még javában fáj. Egyébként a fog dolgaim mindegyike fájdalmas, úgyhogy ezzel semmi újdonság nem történt, viszont maga a bölcsességfog húzás nagyságrendekkel kíméletesebb volt, mint az előző 2 éve. Profi a doki. Ha valaha is egy tanácsot kellene adnom bárkinek is szájsebészeti téren, azt mondanám csakis férfi dokihoz menjen, ugyanis a foghúzáshoz erő kell, különben csak a rángatás megy, mint nekem 2 éve. Most már készen áll a szám bölcsességfog téren, úgyhogy elvileg a nehezén túl vagyok,  a fogszabályzó már biztosan maradandóan tud hatékony lenni, illetve egy prevenciós dolgot ezzel megtettem magamért.

Második orvosi dolog, megkaptam az oltást. Szputnyikra kerültem sorra. Igen, mérlegeltem, hogy nem mehetek bizonyos országokra (bár azóta sem értem, hogy honnan fogják tudni, ha az oltási könyv nem fogja tartalmazni ezt az infót), de nekem fontosabb, hogy fel tudjam nevelni a gyerekem, minthogy tovább a bizonytalanban várakozzam egy esetleges Pfizerre. Ennyi, az oltás fájdalma és kellemetlensége a szájsebészeti dolgaimhoz képest kb nulla.

Én már úgy veszem érszre...

 ...ebben az országban mindenki az ellenzéket támogatja lassan. Sajnálom. :(

Nekem ilyenkor mindig 2008/2009 jut eszembe, miért volt az jó? Nem éltünk utána jobban? Egyébként folyamatosan hazugságokat olvasok az ellenzéki médiában, és ezt sokan elhiszik, mert nem néznek utána.

Ja igen, és az is zavar, hogy nekem kínosan (már-már hülyének) kell éreznem magam, mert elhiszem, hogy Orbán kínai vakcinát kapott. Nonszensz.

Mikor lesz?

Mikor lesz vége ennek a nehéz időszaknak? Én ezt már nagyon nehezen viselem. Életemben nem volt ennyire embert próbáló korszakom. Minden téren. Bölcsi ugye nincs már 2 hete lassan, de előtte sem volt Marci, mert szinte folyamatosan beteg volt, így nekünk a bölcsi ténye nagyjából csak egy elméleti dolog, miközben Zsolti visszament dolgozni, és most küzdünk azzal, hogyan oldjuk meg ezt az egészet. Komolyan mondom úgy látszik per pillanat, sosem lesz vége. A szabad akarat, a szabadság mint olyan nem létezővé vált már lassan 2 éve. Nincs fellélegzés, csak feszültségek, hol belül, hol kivetülve. Fizetett segítségeink vannak, de azt is persze igyekszik az ember minimalizálni. Mi van azoknál, ahol több gyerek is van? Most az mondom jó, hogy megy az idő, mert ha ebbe beleragadnánk tönkre mennénk.

Munka. Szerencsére most is van, de minden hónapban félek a következőtől. A célok tartanak egy felől életben, és már tudom, hogy ez az év sem lesz könnyű, így nyomom ezt is, amennyire csak lehet.

Marci. Fejlődik szépen. Nyílik a tudata és ügyesedik folyamatosan, ért minket, csak sokszor mi nem őt. Nagyon várjuk, hogy beszéljen, ennél jobban semmit nem várunk.

Tavasz. Jó, hogy jön. Várom a sétákat, várom, hogy minél többet kint lehessünk. Hétvégén szeretném kezdeni a futást. Semmit nem várok magamtól, így ha sikerül elindulnom rendesen, akkor büszke leszek.

Ennyi. Fáradt a lelkem. Kicsit fuldoklom is. Hol vannak a régi szépidők, a békeidők?!

Boldog nemzetközi Nőnapot :)

Gyermekemmel alkottunk a szűk család női tagjainak, reményeim szerint ma/holnap odaér postán :)

Illetve ilyen ügyes már Marci, hogy így átmászik már a játszótéren... ez egy újdonság, mindennapra tartogat valamit:

Mostanában sűrűn foglalkoztat...

...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat. 

Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:

Így már nagyon erősek a belső érzéseim, hogy ebből a parcellázásból lesz egy a miénk. Már úgy megyek oda, amikor arra járunk, mintha a leendő otthonunk lenne. Kell még idő, de össze kell érjenek a szálak egyszer csak.

Valentin vs. 2 éve házasok

Van még egy ünnep nekünk februárban, ez pedig a Valentin nap is lehetne, de nem az elsősorban, hanem a házassági évfordulónk, ami ezen a csodálatos napon van. Ma sem döntenék másként, tényleg szép nap volt, öröm visszagondolni, így van minden rendben.

38

 ...éves lettem. Boldog vagyok. Én igazából most jöttem rá, hogy még fiatal vagyok, és ez a nap az én napom. Totálba sok éven át utáltam a szülinapomat, már a húszas éveimben is, mert utáltam az idő múlását. Mára már békét kötöttem vele, és egyébként is szegény apukám mindig azt mondta, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval én most 38 vagyok, egy 29-es érzéssel :) Hát nincs igaza? És ez így jó. Boldog vagyok, van családom, szeretet övez körül, egészségesek vagyunk, vannak barátaink, van hol laknunk és van munkánk... ez minden, ami az egészhez kell, a többi csak részletkérdés. 

Marci ma délután behozott nekem a szobába egy szív alakú boldog szülinapot feliratú Szamos bonbont. Zsolti adta neki, hogy hozza ide, de igazán megható pillanat volt. 

Hálás vagyok és most iszom egy pohár bort a saját egészségemre :)

Rencsi+Gergőtől ezt a szuper vasalót kaptam (Zsolti közreműködésével), így most már egy olyan dolog is örömmé vált, amit mindig is utáltam csinálni.
Zsoltitól egy mindent tudó szuperdrága szemszérumot kaptam, és ezt a gyönyörű csokrot, a háttérben Dorothy csoda lufi kompozíciójával. Tényleg egy szavam nincsen, tökéletes minden.

Hajrá 38, és még a 40 előtt mindig van egy 39 :) Cheerio!

"NEM" szó

Gyereknevelés témakör:

Ez az a szó, amivel a közel 22 hónaposnál semmire nem megyünk. Én már egy ideje kísérletezem, mi a leghatékonyabb nevelési mód a gyerekemnél, hogyan érjem el azt, hogy ne csinálja, amit én nem szeretném, hogy csinálja... mert hát valljuk be, ennyi idősen rendesen keresik már mivel tudnak rosszalkodni. Én kipróbáltam a büntit (hogy beteszem a rácsos ágyába, ha a "nem szabad" szó után nem hagyja abba),  de nem jött be, a nem szó igazából neki azt jelenti, most "csináld, még még még..." és nevet mikor te elkezdesz bosszankodni. Így az én megoldásom két dolog lett. Egyik, hogy a nem szót egyszerűen nem használjuk, a másik hogy hagyjuk, hadd élvezze ki (pl legutóbb a függöny letépkedését), és nem figyelünk rá. Ez működik hosszútávon eddig a legjobban. Ugyanis minden csoda csak 3 napig tart, és ha nincs hozzá reagáló közönség még addig sem. Sajnos igaz az a városi legenda, hogy nevelésre nem a parancsszavak hatnak leginkább, hanem a példamutatás, és esetleg az ilyen trükközés. De idő míg kitapasztalja az ember és elég rossz érzés, mikor ott állsz, hogy egy kis 22 hónapos túl jár az eszeden :D

szerk.:
Egyébként tegnap jöttem rá, hogy milyen felelősség, és hol kezdődik már az úgynevezett "nevelés". Vettünk IKEÁban Marcinak asztalkát két székkel, hogy majd tudjon itthon alkotó művészkedni, és igen, már ennek összerakásánál is kezdődik a tanítás/nevelés, ugyanis az én szubjektív véleményem szerint ezek belenevelődnek az emberbe, hogyan kell összeszerelni (meg hogy egyáltalán ne legyen két balkezes ezekben), és ilyen értelemben nagyon nagy felelőssége van a szülőnek abban, hogy mit mutat meg, mert a gyerek folyamatosan másol, már ilyen egészen kicsi korban is, mint pl Marci.

Januári zárás

Lekopogom. Eddig fantasztikusan indult ez az év. Fő ügyfelemnél visszajön Junior pozícióba az a lány, akivel imádtam dolgozni, de a covid miatt mennie kellett, mert gyakornok volt. Így most nagyon jó a csapat összetétele. Van ő, mint fiatal/friss agy, van a kapcsolattartóm, aki nagyon ügyes, kreatív és magabiztos, ő is húszas éveiben még, és vagyok én, aki azt hiszem a tapasztalatot és a szakmai biztosságot és persze a grafikai hátteret tudom nyújtani. Ez így most jó, és igenis nagyon fontosak a fiatalok a csapatban, teljesen más irányt képviselnek. Féltem tavaly mi lesz velem, mert nagyon sok belső strukturális változás volt, de egyelőre csak jó dolgokról tudok nyilatkozni. 

Másik ügyfélnél (HVG) a karácsonyi és januári kampány - amit én csináltam - 1100 új előfizetőt hozott, ami nagyon nagy számnak számít... ha jól értettem, minden idők legnagyobb gyarapodása havi bontásban. Most onnan is nagyon jól jönnek a munkák, és hatalmas visszacsatolást kapott kapcsolattartóm vezetői szintről. Ilyenkor csak azt az egyet sajnálom, hogy hozzám már csak általa/szóbeszéd alapon jut el.

Harmadik ügyfelemtől is érkezett pozitív üzenet. Ott kicsit megremegett a léc januárban, mert ők rendezvényes ügynökség és ugye jelenleg nincsenek rendezvények, viszont egy ottani változás kapcsán onnan is kaptam visszacsatolást, szeretnek velem dolgozni és marad ez a felállás (csak induljanak a rendezvények). Rajtuk kívül 3 kisebb ügyfelem van, egyik csak időszakos, másik kettő meg csak kis mértékű, de ők is velem vannak továbbra is.

Nagyon szeretném, hogy ez az év is szépen menjen, mint a tavaly előtti, szeretnék még pár évig csúcson lenni, mert tudom ez a "siker" nem tart örökké és amíg van szeretném értékelni, és soha nem természetesnek venni, mert a sikerért mindig dolgozni kell, az nem jár csak úgy.

EÜ státusz

Javulnak a helyzetek. Szemem kezd szépen letisztulni, a szemszárazság kicsit normalizálódott, már nem vörös egész nap, fogam is jól áll már, alsó fogsor is alakulóban (ott kicsit messziről indultunk). Azt hiszem látom az alagút végén a fényt. Eddig szeretem ezt az évet, mert alapvetően minden indult és kicsit nyugodtabban a dolgok. Marcinak indulnak a szavak azt hiszem. A lámpa szót totálba készség szinten használja már. Tegnap mintha kimondta volna utánam a "tej" szót és az "autó" szót is. Ezeket még nem magától, csak ismétlés jelleggel. De próbálgatja már mondani és ez a lényeg, ezt az áttörést vártam már nagyon nagyon. Aztán abban tudok csak bízni, hogy majd dinamikus ütemben halad és nem kell logopédushoz mennünk a 2 éves védőnői státuszt követően. 

Fog státusz:
2020. augusztus 19. vs. 2021. január 26.

Henry Ford: "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."

Ez a mai motivációm. Amúgy én mindig is eszerint éltem. És egyébként tényleg az ember azt tudja elérni, amit gondol saját magáról, ezért is ezt nagyon fontos missziómnak tartom, hogy majd egyszer Marcinak is tovább adjam és hogy majd higgyen saját magában, és persze mi is hinni fogunk benne a háttérben.

Marci ma nagyon ügyes volt. Azt hiszem kezdünk talán közeledni a beszédhez. Ugyanis ma olyat csinált, amit még soha. Reggel ültünk az ágyban, közeledett a cicus, én mondtam neki, itt a cica, erre ő mintha megpróbálta volna úgy formálni a száját, hogy kimondja, de csak annyi jött ki "isz". Aztán mondtam neki, "cica", utána ő "isza", és ez nagyon sokszor elmondogattuk váltogatva, hogy én mondtam, aztán ő. Úgy éreztem, hogy akarja kimondani, és tudta a jelentését is, de még mindig visszatartja valami. Egyébként brutál a szövegértés durranása, már-már ki merem jelenteni, hogy érti az ember folyóbeszédét, legalábbis ami őt érinti. Illetve sok dologból sok mindent ért, egy-egy dolgot (ami nem szokott része lenni az életnek) azt nem. Most már nagyon sok testrészét képes megmutatni pl, ismeri otthon a helyiségek neveit, tudunk neki egyszerűbb két lépéseses "utasításokat" adni (pl. csavard rá a tetejét és dobd ki a szemétbe). Ezekből is gondolom, hogy már közel vagyunk, egyre inkább két irányú a kommunikáció, de azért fellélegzés lenne, ha ténylegesen megindulna.

Más! rendeltem egy szőnyeget a nappaliba, és ezennel a habtapiktól végérvényesen búcsút fogunk venni és visszaáll a régi, kulturált nappali (dohányzóasztal is visszakerül). Ugyanis a gyerek a legkevesebb esetben játszik pont a szőnyeg közepén, illetve a bukós, csúszó-mászó korszak végleg lejárt már nála. 
Ezt a szőnyeget rendeltem, remélem mihamarabb megérkezik:

Mindig van egy "deadline"

Az egész élet. De tényleg, arra kellett rájönnöm, mindig valamilyen határidő után rohanok. És itt nem a munkára gondolok első sorban, mert ott természetesen ez van (egyébként ez sok frusztrációt okoz bennem), hanem egyébként... iskolák, munka, pasi, gyerek, első lakás, és most nekünk a ház kérdés, majd utána a saját projekt, ami már a szerelem projekt (de erről itt még korai lenne beszélni). És ez az egész ad az ember életének egy folyamatos megfelelési kényszert. Persze tudom, hogy ez egyfajta felfogás, de én abszolút hiszek ebben az időszerűségben. Minden életszakaszban az annak megfelelő problémakörrel foglalkozni, így például közel a 40-hez már nem lenne jó a párválasztáson és a családalapításon gondolkodni, számomra annak a határideje kb valamikor most járna le. Vannak körülöttem emberek, akiknek ezek a dolgok mindig lazán suhannak, de én mindig azok között vagyok, akik a határidő környékén és nagy erők árán sikerül kivitelezni az aktuális mérföldkövet. Így a mostani aktualitás a ház. A tavalyi év kuka, ami nehezítő tényező, és persze még közel sem biztos, hogy az idei évben tudom vinni a fejben elképzelt terveket. Marci idén 2 éves lesz. Szobája nincsen, rendes ágynak helye a lakásunkban (egyelőre) nincsen. Így ez egy probléma lesz, amire én úgy gondoltam anno, hogy nem fog sor kerülni, mert időben leszünk, mire Marci ekkorára nő, meglesz a ház. De egyelőre egy jó telek is jó lenne. Láttam, hogy újabb parcellákat nyitottak meg, ahova lehet ikerházat építeni, viszont itt egy nagy beruházót keresnek, aki közművesít és majd utána értékesíti a parcellákat. Na hát itt is vannak kérdések, hogy találnak-e ilyen vállalakozót, és ha igen, utána mennyi idő után lesz ez aktuális kérdés. Szóval most úgy állunk, hogy van egy terület, ahol lehet telket venni, de nincs közmű, és van ez a terület, ahol majd egyben árulják és majd egyszer lesz értékesítés közművel. Ezek bizonytalan dolgok és nem tudom meddig kell rá várni. Jó hír, hogy most van a sok családtámogatás, de rossz hír ugyanakkor, hogy nem nagyon kapkodnak egyelőre az ingatlan piacon a befektetők. Egyébként a fejemben mondhatni, hogy minden részlet összeállt a házunkkal kapcsolatban, színek, terek, méretek, nagyon kevés részlet hiányzik már. A háztervet is kiválasztottam, és a belső megoldásoknak is már részletei is megvannak. Jó lenne nem nagyon megcsúszni, mert aztán azt mondják az építkezés is egy végeláthatatlan procedúra.

Példakép most

Mindig vannak példaképeim, ez jellemzően úgy érzem változásban van időnként. Most egy ideje már Blaskó Niki az ACG reklámügynökség tulajdonosa. Nem csak a szakmai dolgai miatt, hanem úgy globálisan. Nagyjából úgy csinálja, ahogyan én csak szeretném egy tökéletesebb világban. Vannak dolgok, amit másként gondolok, de számomra ő kivitelezi azt, amit én nem tudok.

Évvégi (lélek) leltár

Testileg és lelkileg nagyon sokat öregedtem az elmúlt években, testileg főleg ebben az évben. Nem tudom, hogy a futás hiányának köszönhető-e, vagy hogy semmi időm magamra, vagy egyszerűen csak a gondok, vagy tényleg ez elfogadandó, hogy egyszer csak beindul és elkezd mindig látványosabbá válni. Ha legutóbbi, akkor tényleg az embernek nincsen más dolga vele, mint elfogadni. Visszanéztem ma reggel fényképeket 2016-ig. 2017 volt életem legszebb éve, ezt most már kijelenthetem. Nem lesz több olyan év, azaz önfeledt, szabad és Zsoltival a kapcsolatunk csúcsán. Jó emlékezni rá, de tisztán látszik, hogy megváltozott minden. Ez persze nem jó vagy rossz, hiszen vagy egy csodálatos gyermekünk, hanem csak tény. Azt hiszem ez az, amit meg kell jegyezni egy életre és mindig jó szívvel emlékezni rá. Bízom benne, hogy még nagyon sok gyönyörű év vár ránk, és persze lehet, hogy más miatt lesz még olyan boldog, de az biztos, hogy ebben benne volt még a fiatalság. Most már a B oldalon vagyunk. Reményeim szerint a jövő évben nagyon sok dolog fog előre mozdulni majd a későbbi terveink felé, én tervezgetek ezerrel. Évvégén az utolsó hónapban sok jó dolog történt, ami arra mutatott, hogy jövő év más lesz. Így évvégén végülis van időm leereszteni kicsit teljes nyugalommal. 

B oldal - üzenet az A oldalon lévőknek. 
A B oldalon kevés idő vár. Ez az éjszakai alvásra is kihatóan érvényes. Nagyon ritka, amikor azt csinálod, amit szeretnél. Igen, ebben benne van, hogy még néha wc-re se akkor mész :D Kevesebbet vagy a barátaiddal (szerencsére az online csatornáknak köszönhetően, ez jól megoldható), hajmosás, smink nem feltétlen prior. Ebédfőzés időre, vásárlás időre, körmöshöz menni időre... tehát nincs lébecolás, jellemzően célirányosság van. Otthon a takarítás folyamatossá válik és akkor sincs SOHA olyan kép, mint azelőtt, mikor minden a helyén volt. Fáradtság folyamatos. És megjelenik egy plusz aggodalom a gyermeked iránt, ami annak előtt egy ismeretlen érzés volt. Jelenleg ez a B oldal árnyoldala. Aztán rengeteg szépsége is van. Gyermeked a jövő, ő te magad kivetülése. Egy csoda. Ahogyan fejlődik, minden apróságon meghatódsz, tiszta, őszinte szeretet, ő már örökre veled van. Felelősség, jó embert faragni belőle, hogy ne sérüljön (legalábbis általad ne), hogy szeressen. Soha nem mennék vissza az A oldalra, de az biztos, hogy más, nehezebb élet, erre meg kell érni. 

Boldog karácsonyt 2020

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Rinyapost

Beteg a gyerek... ősz óta ez a legjellemzőbb dolog, amit el tudok mondani. És hogy ez mit jelent? Az életünk egy merő logisztika. Zsolti már dolgozik, én is szokásosan, segítség nincs, csak a Dorothy, amikor már sehogy nem tudjuk megoldani. Most hétvégére terveztem a nagybevásárolásokat karira, a maradék kari ajándék megvételét és egy IKEÁzást magunk karácsonyi ajándékát, illetve tervben volt, hogy segítünk Dorothyéknak költözni.. Na ez így az egész OFF. Marci beteg és a doki azt mondta, hogy nem hagyhatja el a lakást, mert most neki állandó hőmérséklet kell. Na ezzel a kijelentéssel mi totál meg lettünk lőve. Az egy dolog, hogy egy hete nem mozdultam ki, de a bevásárlásokat jelenleg nem is tudom, hogy megfognak-e történni (mármint nyilván kaja vásárlás igen), IKEA szerintem totál off, költözésben csak Zsolti vesz részt (ez jelenleg zajlik éppen), én meg valszeg totális depressziót kapok a monotonitástól és hogy ide be vagyok zárva szegény babámmal, aki már velem együtt unja az összes játékát. A lelkem sikítana ilyenkor egy nagymamáért, hogy segítsen már valaki, mert megfulladunk, de ez van. Egész héten (pénteket leszámítva) 5-kor keltem melózni estig, ma meg egész nap egyedül vagyok Marcival, ha mozoghatnánk, ezzel semmi para nem lenne. Össze kell szednem magam, kell a lelki erő. Most alszik a kisfőnököm, addig valahogy rendbe kell tennem magam mentálisan.

Nem tudom milyen ünnepek lesznek, most így nem indul igazán jól, vagyis eddig időm nem volt rá, hogy egyáltalán gondoljak rá. Egyébként még dolgozom 22-ig, Zsolti péntektől szabim van (kivette az összegyűlt GYED szabikat). Nagytakarítás tuti nem lesz, majd a takarítónő januárban, ezt már elengedtem, a főzést még nem akarom elengedni, meg még az ikeát sem.

120%

A látásom mértéke (mindkét szememen).
Sosem volt még ilyen, hálás vagyok. Következő kontroll január 7. Mostmár érheti víz, de csakis víz és az sem sugárban. hajmosás trükkösen :D

2020 évvégi post

Ismét eltelt egy év, bár még nincs évvége, de már a tapasztalat azt mutatja, hogy akkor kell megírni ezt a postot, amikor van idő... főleg gyerekem születése óta. Hát mondhatnék szuper dolgokat, de ez az év minden téren nehéz volt, lelkileg is, anyagilag is. Pont visszagondoltam, hogy 2010 volt ugyanilyen szörnyű lelkileg, mikor az Ogilviből kellett mennem. Ugye akkor javában válság volt, a munkaerő piac rottyon volt. Most anyagi téren ebben az évben erős visszaesés volt, de talán így évvége fele tudom, azt mondani, hogy ez jellemzően a Covid megjelenése után volt a legérezhetőbb. Akkor volt egy hónapom, ami 60% visszaesés tavalyhoz képest. Persze a tavalyi év az csúcskategória volt, így hát hálátlan ahhoz hasonlítani, na de ez van. Szóval év elején Zsoltitól már viszonylag korán, kb január végén értesültem a koronavírusról, de akkor még csak Kínában olvasott róla Zsolti, hogy decemberben felütötte a fejét és kb lassan túl vannak rajta. Akkor még csak poénkodtunk rajta, hogy milyen durva lenne, ha világjárvány lenne belőle, mint a filmekben. Számomra morbid volt embereket maszkban látni mászkálni az utcán... aztán ide is betört... a többit nem is akarom firtatni, mert hát átéltük/átéljük. Szóval év elején rengeteg kétség gyötört szinkronban. Marci fejlődése, anyagiak, járvány.

Elmondhatom, hogy szinte egész évben nem éreztem jól magam, ha már más eredményt nem tudok ebből az évből kihozni, megpróbálok rendesen visszafogyni, és rendbe teszem a halogatott egészségügyi dolgaimat. Így jelentkeztem be a Sasszemklinikára alkalmasságira. Ott azt az eredményt kaptam április magasságában, mivel romlott a szemem (2014 óta), kell fél évet várni, hogy meglássák van-e újabb romlás, ha nincs, akkor jöhet a műtét. Ok, ekkor próbálkoztam kontaktlencsével (nem jött be), majd csináltattam egy újabb szemüveget az új értékekkel. 

Nyáron közben elindítottam a fogprojektet is. Nagy nehezen rávettem magam, ha kell a bölcsességfog húzás, akkor essünk túl rajta, de akkor is elindítom a fogszabályzást. Így most a fogszabályzó fent van, de a bölcsesség fogaim továbbra is húzásra várnak (januárban megyek szájsebészetre).

Marci mindeközben megtette nagy mérföldköveit, a hibás kúszás után szépen elkezdett mászni (4,5 hónapot mászott villámgyorsan), felállt és elindult, ahogy a nagykönyvben, és még bőven időben. Egy következő nagy mérföldkövén aggódtam nagyon sokat, a mutogatáson. Általában ugye egy éves kor körül elkezdenek mindent megmutatni a mutatóujjukkal, ha kérnek valamit, ha tetszik nekik valami, így kommunikálnak. Ez etológia szintű dolog (majmoktól jön), ennek hiánya vezető tünete lehet az autizmusnak, ahol is ugye a szociális kapcsolat zavara miatt nem törekszenek az ilyen fajta kifejezésre. Nos, ez nálunk 16. hónapra alakult ki. 4 hónapot voltam ebben a feszületben, hogy miért nem csinálja Marci. Azóta persze mondanom sem kell, ha kell, ha nem mindent mutogat, most a beszéd előtt ez a kifejező kommunikációja.

Jelen. Sok rossz napunk volt ebben az évben, kapott a kapcsolatunk is. Minden nehézséget kettőnknek kellett megoldani, és akárki akármit mond, egy gyerek menedzselésénél ez brutál nehezítő tényező. Jó lett volna, ha van úgy mama a háttérben, aki esetleg segít Marci gardírozásában, mikor én havazásban vagyok, és mikor Zsolti kicsit jobban depi már a bezártságtól. Ez kapcsolatrombolóan hatott ránk, ennek ellenére nagyon figyeltünk, hogy Marci szintjéig ne jusson. Zsolti hétfőtől, azaz holnaptól dolgozik, ismét egy új korszak nyílik életünkben. 

Amiért hálás vagyok. Hálás vagyok a barátaimért. Hálás vagyok, hogy igazán számíthatok rájuk, itt kiemelten Zsuzsival való egymásnak segítséget (mind munkában, mint babáknál a sok cuccal oda-vissza), hálás vagyok Dorothynak, aki kihúzott minket párszor a pácból, mikor Marci felügyeletét nem tudtuk megoldani. Hálás vagyok, hogy sikerült a szemműtétem, hálás vagyok, hogy munkában is az összes ügyfelem megmaradt ennek a nehéz helyzetnek ellenére is.

Jövő évi terveim. Amik persze, vagy sikerülnek, vagy nem. Most már nagyon szeretném, ha a ház projekt is valahogy előre mozdulna, jó lenne valahogy telekhez jutni. Várjuk az építési szabályzások módosítását itt a kerületben, illetve a megfelelő pillanatot. Jó lenne, ha tudnánk profitálni a családtámogatásokból. Nagyon várom Marci első szavait, mert hát azt hiszem az a leges legnagyobb mérföldkő egy kisember életében, mikor igazán megszerzi a kapcsolatot a világgal. Munkában nagyon szeretném, ha nem is teljesen, de egy megközelítő szintet elérni, amilyen a tavalyi évben volt. Magammal szemben csak annyi, hogy megőrizni a megszerzett éles látást, a fogaim is talán a helyükre kerülnek jövőre és nagyon szeretném, ha nem is a régi szintre, de mondjuk heti egyszeri futás szintjére jó lenne stabilan visszakerülni. Az élet nagyon rövid, minden év számít. Ezekkel a gondolatokkal le is zárom ezt az évvégi összesítő postot. Még szeretnék írni, de ez mindig Marci és időfüggő, most ennek is örülök, hogy ezt sikerült így monitorra vetni.

Bízom 2021-ben, de addig is még jöhet a karácsony, a covid miatt egy visszafogott ünneplés és persze egy kis pihenés. Jaj és persze december 6-a van, boldog Mikulást mindenkinek :)

Utóirat:
Milyen vagyok szemüveg nélkül? 

 Ilyen... szemüveg, retus és smink nélkül.

Sasszemű én

Sikerrel hétfőn átestem a lézeres szemműtéten. Boldogságom határtalan, látásom balszemre 100%, jobbra 120% (jelen pillanatban, az első kontroll alapján). Még mindig van esély javulásra, ugyanis első hónap végégig folyamatos a tisztulás, javulás. Nem kergetek illúziókat, a műtét ideje nem életem percei, de közel nem olyan szörnyű, mint amilyennek elképzeltem. A megelőző vizsgálatok sokasága viszi el az idő domináns részét, maga a műtét kb 2-3 perc/szem. Ezen belül a lebeny felvágása/felhajtása 20 mp, a lézerezés maga kb 10 mp (1,5 mp/dioptria). Összesen ez a két időintervallum míg a gép munkát végez a szemen. A többi előkészület, illetve nagyon pontos munka a műtősök részéről.

A Sasszemklinika egyébként láthatóan iszonyatosan törekszik a maximális precizitásra. Az embernek lehet egy nagyüzemi érzése, mert nagyon sok különböző szakember kezén megy keresztül. Minden vizsgálatot, minden kis etapot más csinál. Tehát nincsen ilyen lélekvezetőd, aki úgymond átkarol, de nagyon dinamikus a rendszer, és működik. Minden szakember a kis etapjárért felel. Egyébként elképzelésem szerint így lehet a legpontosabb munkát végezni. Nem maradnak az emberben kérdések, minden infó birtokába kerülsz az ott töltött idő alatt.

Olcsónak nem mondanám, de azt gondolom az ember szeme világa minden pénzt megér. Ez annak a ki jól lát elképzelhetetlen.

Most rettenetesen vigyázok rá, minden utasítást nagyon pontosan betartok, és nagyon bízom benne, hogy marad az éles látás, és jó hosszú időre sasszemű maradok :)

Alkalmassági 2.0

 Sasszemklinikán jártam ma reggel ismét fél év után. Nem is akarom cizellálni...

Alkalmas vagyok!

Hétfőre kaptam is műtét időpontot. Reggel korona teszt, utána műtét. Eufóriám ma megtörhetetlen. :)

Akkor és most

 Nem telt el olyan sok idő, de ha ránézek, mégis. Ennél büszkébb nem is lehetnék, ő egy kis csoda nekem.

Running sunday

Már másodszor futottunk Gergővel. Nagyon jól esett, jó lenne minél többször. Ami nagyon jó volt, hogy egyáltalán nem kellett erőlködnöm most másodszorra, bár igazán előszörre se. A futás titka, hogy ne legyen rajtad szinte semmi súlyfelesleg. Aztán estére jó szarul lettem, belázasodtam (sztem a fogorvosnál szedtem össze valami vírust, remélem nem Covidot). Ma már jobban érzem magam, de ma is végig lázcsillapítózom, meg egész nap pihentem eddig nagyjából.

Covid egyre durvább törekvéseket kényszerít ki, megint kezd belém állni a félelem, remélem nem hat el megint a pénzügyi szolgáltatókig, mert akkor megint meg fognak csappanni a munkáim.

Fogszabályzóm kezdem megszokni, már 5. napja van fent, és a fájdalom is csökkent. A harapásemelővel nem vagyok kibékülve egyedül, de összességében elviselhető. Még nem látszik látványosan semmi változás.

Teljes fogsor offon

Tegnap este felkerült az alsó fogsoromra is a fogszabályzó. Hát nem mondom, hogy boldog vagyok. Ma rettenetesen elkezdte húzni az első fogaimat (5-6 fogam fáj nagyon). Annyira éles a fájdalom, hogy néha tudatosan kell elterelnem a figyelmem. Hát igen, ez az időszak a legnehezebb, és ha az előzőből indulok ki, akkor ez el fog tartani kb 2-3 hétig elég intenzíven. Ezen felül megint azt a visszajelzést kaptam, hogy a legjobb eredmény érdekében el kell gondolkodni a bölcsességfog húzásról, így január elejére szájsebészetre is van időpontom konzultációra.

Sajnos egészségkártyám nem érkezett meg, úgyhogy ezt még nem tudtam ennek számlájára csinálni (több mint egy hónap alatt nem készült el), így most a terveim csúsznak, ami szerint egyből jelentkezem Sasszemklinikára. Eltelt a félév, és egyelőre úgy érzem, hogy nem volt szemromlás, szóval nagyon bizakodom, hogy létrejöhet a szemműtét is (még idén). Ezek nagyon kellemetlen dolgok, de örülök, hogy mindegyikbe belevágtam, és akármi is lesz végigviszem, ennyit megér az egészség. Egyébként az évvége nekem teljesen ezekről az orvosi dolgokról szól. Voltam rákszűrésen, voltam emlő ultrahangon, bőrgyógyásznál krém felíráson, így ugye a fogászaton, szóval kicsit nyugodt a lelkem, ha már ilyen szar volt ez az év, legalább az egészség rendben van. 

A szemműtéten kívül egyetlen dolog van vissza még orvosilag, a jogsim hosszabbítása, de ez már a legkevésbé kellemetlen téma.

Hétvége margójára

Kicsit kirándultunk városon belül. Most így a képeken hirtelen azt látom, hogy Marci vonásai kezdenek babásból kisfiússá változni. Mindene nyúlik és formálódnak az arányok. Hát igen, tényleg nem tudok mást mondani... öregszünk. 

Gyerekemnek meglódultak a fogai

Gyakorlatilag nagyon későn, 13. hónap után jött ki az első fogacska. Sokáig a 2 alsó volt csak, és most minden nap felfedezek egy újat. Itt tartunk:

Első 3 hét fogszabályzóval

Kicsit késve, de hálisten időm most nem sok volt. Itt az eredménye az első 3 hétnek, aztért elég jelentős. Persze ez óta még nagyon sokat változott, de azt majd később. Alsó fogsorra is felkerül a következő alkalommal (november 4-én).

FYI: A fogam színe nem változott, csak más a fényviszony.

Bölcsi

Már egy jó pár éve szabad emberként élek, erre most jöttem rá (ismét). Ugyanis, tényleg mondhatom, hogy kiegyensúlyozott, már-már magabiztos emberként létezem évek óta, viszont ma reggel elég nagy felismerés történt saját magamban...

Tegnap kezdtük a bölcsődét és én kezdtem a beszoktatást Marcival. Nos, elmondhatom, hogy a gyerekem tulajdonképpen az első napot úgy fogta fel, mintha játszótéren lett volna, velem ellentétben. Én teljesen összetörtem. Először is rájöttem, hogy az összes szorongás feltört bennem, amit az iskolarendszer okozott. Itt van nálam valami mélyen, amit nem tudok, hogy micsoda, de amint egy ilyen intézménybe lépek, elmegy az összes önbizalmam, és még a retorikám is átmegy egy nyökögésbe. Az egy dolog, hogy mindennek és mindenkinek alárendelem magam, de szorongóvá és kívülállóvá válok, mintha nem akarna befogadni a közösség, vagy nekem nem járna az ottlét. Persze három különböző helyen megkérdezték, miért apuka fog beszoktatni és én nem győztem magamat exkuzálni, hogy én dolgozom. Szóval vannak bajok, és ezt a pszichológusom anno nem piszkálta meg. Már nem is vagyok biztos benne, hogy ez valaha is ki fog-e derülni, de biztos vagyok benne, hogy Marci élete folyamán ezekbe az intézményekbe ez kísérni fog. Szerencse, hogy ő nem én vagyok, szóval nagyon bízom benne, hogy neki nem lesznek hasonló élményei és szorongásai, de amint ezt észreveszem, biztosan változtatni kell. Illetve nagyon kell figyelnem magamra, hogy akaratlan ne menjen át az érzett félelmem és ne ültessem belé.

Ma hazafelé jövet elsírtam magam (pedig Zsoltival hagytam őt ott, nem is egyedül). Rettenetes anyának éreztem magam, és az egész mindent szarnak éreztem, úgy éreztem nem jól csinálok semmit. 

Error a szervezetben

Diétáztam egy nagyon hosszút. Tulajdonképpen tavaly decembertől szinte a nyár végéig, kisebb-nagyobb lazulásokkal közben, de az alapokat betartva. Úgy alakult, hogy az utolsó hetekben egyre többet adtam fel belőle, és meg is érkezett a szervezetem jelzése, visszajött a bőrgyógy bajom, ami már nagyon régóta nem kínoz egyáltalán. Át kell gondolnom. Elképesztő mértékben érzem, hogy minden mindennel összefügg, és marhára érződik a tiszta étkezésnek a pozitív hatása. Úgyhogy vissza kell állnom, a testemnek jobb lesz úgy. Szerencsére a rengeteg zöldség elfogyasztása (pl saláta formátumban) egyáltalán nem esik nehezemre, viszont a nutellás palacsintától megfosztani magamat már annál inkább :)

37 éves lettem, mire kezdem felismerni a testem jeleit és persze egyből komolyan venni. Kéne megint a sport is. Össze kell most már szednem magam lassan.

Egy korszak ismét...

Mai napon lezártuk Marcinál a Dévény tornát szinte kereken egy év után. Tornászunk nagyon pozitívan nyilatkozott, Marci nagyon gyönyörűen helyre jött, minden bal orientációja megszűnt, kiegyenlítődtek az izmok is. Melós egy év volt ez szegényemnek, még ha nem is tudta, de egyáltalán nem sajnálom, se az energiát, se a pénzt, amit erre fordítottunk. Az egészség a legfontosabb. Útravalónak kaptunk sok jó tanácsot, amiket igyekszem majd megfogadni és Marci életében mindig szem előtt tartani, amíg csak rajtam múlnak a dolgai. Régóta nem éreztem már ezt a fajta nyugodtságot, hogy minden rendben van és most már a készületek is folynak a jövőre nézve. Manóka 14-én indítja a bölcsit. Nagyfiú.

Munkáim végre állnak vissza a régi kerékvágásba. A mennyiség már-már teljesen a régi, szóval ismét előre felé indulunk. Nem semmi ez az év. Nehéz. De végre látom a fényt az alagút végén, ezt már nagyon régóta vártam és kb így is tippeltem, hogy így az év negyedik negyede felé tudjuk megugrani az akadályokat.

Lelkileg még mindig vannak hullámvölgyek leginkább a fáradtságtól és a monotonitástól. Fogszabályzóm kezd elviselhetővé válni, most már kijelenthetem, hogy sokszor észre sem veszem. Az étkezés meg olyan, amilyen, az nem fog változni.

Azt sajnálom, hogy a nyárból semmit nem tudtam megélni és egy értékes évem a kukába ment, mert hát az idő az egyetlen dolog, ami nem pótolható. 

Békében vagyok a korommal

Már. De azért ez sokáig nem így volt. Ebben teljesen a gyerekvállalás volt a forduló pont (mert ugye a gyerekvállalás korhoz kötött). Azóta persze látható nyomok vannak rajtam, látszik, hogy ez változtat az emberen. Már nem az számít, hogy "jó csaj" legyek (ami amúgy sem voltam), hanem hogy a koromhoz képest karbantartott legyek. Mert ez viszont fontos. Kell a belső egyensúlyhoz, illetve hogy jól érezzem magam. Volt egy olyan időszak szülés után, mikor katasztrofális voltam testileg is lelkileg is, volt rajtam plusz 10 kiló... most csak azt szeretném, hogy amennyire lehet tartsam magam egészségem és a romlandó dolgokat egyensúlyban tartsam (mint pl fog, hidratáltság, esetleg izmok). Lassan majd szeretnék újra futni. Az igény bennem van, de még mindig az idő hiányzik. Persze lehetne hajnalban, ahogyan egyik ismerősöm csinálja, de ehhez meg kicsit kényelmes vagyok. A reggeleket szeretem átélni és kényelmi rituáléban folytatni.

Egy hete van fent a fogszabályzóm, és még mindig fáj. Még csak azt sem tudom mondani, hogy kevésbé, mint az elején. Inkább a megfigyelésem, hogy mindig máshol (valószínüleg, ahol éppen húzza). Ilyen nagyon furcsán érzékennyé teszi a fogat, pl képtelen vagy beleharapni bármibe, mert akkor nagyon élessé válik a fájdalom. Ezenfelül minden falat kaja beleakad, és ha nagyobb kaja, vagy pl saláta, ami ilyen feltapadós, akkor az feszíti és egy kellemetlen érzést ad. Így nézve elég szar lesz ez az előttem álló két év, főleg, hogy az alsó fogakra is fel fog kerülni és ott ráadásul még sztem jobban is fogja húzni, ugyanis sokkal rosszabbak a fogak pozíciói. A jó oldal viszont, hogy legalább tényleg minden étkezés után fogat mosok, illetve ha egyszer lejár ez a két év, akkor szépek lesznek a fogak. Egyébként már most változott a fogsorom képe és a harapásom is, szerintem ebből is adódik, hogy érzékenyebb a harapás, mert nem passzol össze a felső és az alsó fogsor, mint azelőtt.

#16months

Kicsit késve (mint általában minden), de úgy néz ki megérkezett Marci mutogatása. Hallottam már hasonlót, hogy a nagymozgások után következik, így általában 12 hónapos kornál, na ugye nálunk a járás végül 15,5 hónaposan indult és nagyjából egy hete tud rendesen járni, és már érkezik is a mutogatás. Ezen már eléggé erősen elkezdtem feszülni, mert a mutogatás nagyon fontos kifejező a gyerekeknél, és ennek hiánya vezető tünete lehet egy bizonyos fejlődési rendellenességnek, amit nem lehet előre szűrni, csak később alakul ki. Nyilván ez még nem okoz teljes feloldozást, erre majd csak majd a verbális kommunikáció megjelenése fog igazi feloldozást jelenteni, de jelenleg 4 hónapja feszültem ezen, és így most kicsit megnyugodtam. Amúgy imádatos kisbaba Marci, már gyönyörűen eszik egyedül (persze még kézzel) és szép mennyiségeket be is puszil, illetve elég jól alszik. Játékokban és intellektuálisan is most ugrásszerűen fejlődik. Pár hét alatt is rengeteg újat mutat, szinte ki merem jelenteni, hogy egyre könnyebb vele. Ugyan még eléggé önveszélyes, de így a járással már ez 2 hónappal ezelőtthöz képest kb 50%-kal csökkent. Egyre jobban érdeklődik a gyerekek iránt. Én azt látom, hogy mindegy neki, hogy fiú vagy lány, illetve hogy mennyi idős, a szimpátia a lényeg. Néha öleléssel, néha kis pofonnal jutalmazza azokat a babákat, akik szimpatikusak neki. Véleményem szerint a pofon inkább simogatás szeretne lenni, csak kicsit még koordinálatlan. Imád hintázni, játszótéren ez a kedvenc játéka. Amúgy most kicsit a szeparációs szorongása is enyhült. Úgy látom, hogy nagyon gyorsan tud újra alkalmazkodni új közeghez, és nyitott az új emberekkel szemben. Remélem a bölcsi nem fog negatív változást hozni. Voltunk Móniéknál hétvégén Deszken. Nagyon szuper volt. Kellemes helyen laknak és szép az udvar is, tágas a ház is. Én nyugtáztam magamban, hogy így nézzen ki biztosan rengeteget kell dolgozni benne, de megéri, mert nagyon pihentető tud lenni, hogy kint lazulsz az udvaron, illetve hogy nem kell sutyorognod kint, ha bent alszik a gyerek :D. 

Hivatalosan is...

 ...terminátor lettem!

Azért készültem rá pár évet :D 

Elvileg két hónap múlva került fel az alsó (amikorra már úgy áll a felső, hogy befér alulra is)

Mégsem

...azaz egyelőre mégsem adunk be pályázatot telekre, ugyanis megvártuk az első 3 fordulót és összesen 1 telket adtak el ennyi idő után. Ez így félő, hogy rohadt sok időre (évekre) beragasztana minket, ha nem sikerül értékesíteni és mondjuk közmű nélkül maradnánk, így most egyelőre megint jön a várakozó álláspont. De nem csak emiatt, hanem mert tényleg folyamatosan változik az ingatlanpiac s most tényleg kezdek durva számokat olvasni pl az MNB aktuális jelentésében. Itt ha jól gondolom egy erős árcsökkenésre kell(ene) már lassan számítani. Így most továbbra is inspirálódom és most már tényleg nagyon konkrétan megvannak a részletek is kívül/belül.

Más. Marcinak lassan kezdődik a bölcsi. Voltam szülői értekezleten és hát eljutott az agyamig a szembesülés, hogy ez mekkora változás lesz nekünk. Egyik szemem sír, de nagyon, mert nagyon féltem, ugyanakkor tudom, hogy már szükségünk van némi fellélegzésre és hogy újra legyen rendszer az életünkben, hogy Zsolti is újra dolgozzon és újra kiegyenlítődjenek a felelősségek. Ez így normális, viszont semmi nem fontosabb Marci lelkivilágánál, hogy ő jól érezze magát és boldog legyen. Bízom benne, hogy a bölcsiben olyan közösség lesz, olyan lehetőségek, hogy minden nap egy élmény lesz neki, és én nyugodt lehetek, hogy jó kezekben van.

Ősztől elvileg ügyfelem is visszaáll Corona hamvaiból, ami talán visszaadja az optimizmusomat is, rettenetesen sajnálom ezt az évet, mert tényleg egy nagyon fontos év ment el üres járatban.

A nyárból még 3 hétvége van vissza és nekem már mindháromra megvan a hétvégi terv. Már csak 1x megyünk haza, aztán megyünk Móniékhoz látogatóba, majd egy hatalmas nagytakarítást tervezek, hogy aztán kezdődhessen az új fejezet. Közben jövő héten felkerül a fogszabályzóm is.

Stratégiai hozzáállás

A legjobb stratégává olyan helyzetekben válik az ember, mikor pl nincs meg a kellő anyagi tőkéje, mégis a legjobbat akarja kihozni a terveiből. Na így állok most én a ház témával kb. Most van pár lehetőség telekre, de rettenetesen necces és esetleges, mivel ebben a képletben semmi nem biztos, nem kivitelezhetetlen, de van pár dolog, ami késleltethet vagy keresztbe húzhatja. Szóval van most önkormányzat által pályázat kiírva új parcellákra. Megpróbálunk egyet megpályázni. Aztán, mivel ez egy ikerháznyi telek, ezért az ára is túlmutat a jelenlegi pénztárcánkon, de persze igyekszem nem így nézni, hanem, hogy eladható a másik fele maj, mikor tervező asztalra kerül a ház. Azért vicces, hogy minden lehetőség pont akkor jön, mikor anyagilag nem futnak megfelelően a dolgaim, így volt ez a lakásvásárlásnál is, úgy látszik nekem az élet ad mindig tanítóleckét ilyen téren. Azt még pontosan nem tudom, hogy tanulnom kellene belőle, vagy csak a "11 óra" effektus, de minden nagy mérföldkövem előtt van egy szivatás az élettől. Szóval a lényeg a lényeg, hogy most ezen jár a legtöbb szabad gondolatom, és igyekszem belenyugodni, hogy végül beállok én is a lakáshitelesek sorába (már amennyiben összejön).

Időközben megtörtént a fogorvosi vizsgálat, továbbra sincs lyukas fogam és a bölcsességfog húzás nem előfeltétele a fogszabályzónak, szóval így augusztus 19-én már fel is teszik a felsőt. Az alsót meg majd később (nem tudom miért, sztem sok lenne a "húzása" egyszerre, mert azért azt jelezte a nőci, hogy 2-3 nap nem lesz igazán kellemes). Aztán, ha kell a bölcsességet esetlegesen kihúzni, akkor lehet közben bármikor. Jó lenne, ha az alsót nem kéne, mert az bőr alatt van. A felsőt biztosan ki kell, mert a pozíciója nyilvánvalóan szar.

Marci betöltötte a 15 hónapos kort. Most kezd menni lassan, már lépeget (tegnap 5 métert is megtett). Nem siette el, de még bőven normál intervallumon belül van, ami meg is lep, mert általában ezeknek az intervallumoknak a peremén szokta az aktuális fejlődést abszolválni. Van már tudatos szava is, persze nem tökéletes, de már szituációban használja, ez pedig a "kukucs" - úgy mondja "kugu" vagy "kigi", illetve a "nem" szó, amit  a TSMT-s nőci már jelezte, hogy jól használja... ennek ellenére mégis a "kugu"-t érzem első szónak.

Ez betalált

Bejelentkeztem

Vettem egy nagy levegőt és bejelentkeztem fogászatra. Fogszabályzó készítés... de előtte bölcsességfog húzás... és persze ha van járulékos dolog, akkor még az is.

Július 21-re van időpontom. A bölcsességfog húzástól rettegek :(

Annáéknál

Kiruccantunk kicsit Annáékhoz megnézni a kis Lilit. Annyira édes pici 4 hónapos baba. Már teljesen más Marci. Nagy is, mozgékony is, ő már kisfiús inkább így innen nézve (nem babás). Annáék nagyon szép helyen laknak a Hüvősvölgyben, szinte érzed, hogy tök más a levegő minősége is. Hát igen, ez az a helyszín, amit biztosan el kell engednünk, mert itt a telek ár is már az egekben.

Hétvégén ismét megyünk haza, aztán meg jönnek uncsitesóék. Örülök, hogy a nyáron megint ennyi szuper jó program van, ellensúlyozza kicsit a szarságokat.

100% látás

Elkészült a szemüvegem. Igen, végül ez lett. Megint nem tudtam a terveimet kivitelezni, miszerint a következő félévben, míg várok a szemműtétre kontaktlencsém lesz, ugyanis a világon én vagyok az első olyan ember, aki nem tudja kivenni a szeméből. És mivel csupa vér volt a szemem utána 3 napig, így már meg sem próbáltam újra betenni. Szerintem nagyon félek a szembe nyúlni.
Szóval most erre az időre lett egy távolba nézős szemcsim és lett egy számítógépes használatra, ami a régi. Nem valami kényelmes életmód, viszont a távolba nézés élménye kárpótol. Már elfelejtettem a fák részletgazdagságát. Tegnapi sétánk alkalmával is csak gyönyörködtem a természetben. Nagyon drukkolok magamnak, hogy a következő fél évben ne legyen romlás, mert csak akkor lehet műteni a szemem, és ott ráadásul az ígéret minimum a 100% látás. Vannak esetek, ahol 120% vagy akár 160% is létre jöhet (szerintem én nyilván nem leszek ez a kategória), de az maga lehet a csoda.

Kánikula van... nálunk beindultak a szar éjszakák. A mait inkább nem minősítem. Szegény gyerekem se elaludni nem nagyon tudott, se éjszaka nem aludt jól... már csak abban reménykedem, hogy valahogy kihúzza 7-ig, hogy ne legyen egész nap nyűgi, de aztán lehet túl optimista vagyok ezzel a 7-el :)

Ennek a hónapnak is...

a végére érünk lassan. Megint egy szar hónapot sikerült zárni, főként anyagi értelemben. Egyébként nem feltétlen, ugyanis Marci óriásiakat fejlődött ebben a hónapban. Kicsi imádatom. Benne vagyunk a nyárban, lassan változás áll be. Ősztől ugyanis egy újabb fejezet kezdődik, Zsolti megy vissza dolgozni, Marci megy bölcsibe. Egyik szemem sír, mert tudom, hogy ezzel egy bizonyos korszak végleg lezárul, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy ez a változás szükséges ahhoz, hogy bizonyos egyensúly beálljon. Voltunk otthon hétvégén. Azt hitszem az idei évem top lista első helyezettje volt ez a hétvége. Itthon voltak Zsolti tesójáék is, volt közös kerti sütés, meg úgy minden, ami nekem a család fogalmát jelenti. Azt hiszem tényleg a világon a legfontosabb a család. Persze mindenkinek vannak hibái, de ez a kötelék, ez a szeretet egyetlen másik típusú kapcsolatban sincsen meg. Így visszaállt a lelki békém ismét. A munkáim egyre inkább úgy érzem, hogy évvégéig beoffoltak sajnos fő ügyfélnél, így mint mindig, most is csak azt tudom írni magamnak, hogy el kell engednem ezt az évet, és még örülni kell, ha nem érkezik meg a gazdasági világválság, amit rebesgetnek.

Hétvégén megyünk Annáékhoz. Meglátogatjuk a kis 4 hónapos Lilit. Alig várom és ismét megpróbáljuk őket megfűzi, hogy társuljanak velünk ikerházba. Náluk vannak jó esélyek, de több kérdés van, mint nálunk, úgyhogy ez nagyon két esélyes, de azért én nagyon boldog lennék, ha korosztályos gyerkőc lenne a szomszéd, illetve ha a másik ikerfél egy ismerős lenne.

Apple Pay

Honnan tudod, hogy enyhén szólva megváltozott az életed? Például, hogy az Apple Pay-t kb a (a magyarországi) megjelenés után 1 évvel sikerült aktiválni. Ez anno már a megjelenés napján a telómon és az órámon lett volna :)

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

2020OFF

Nehéz, de el kell engednem ezt az évet. Rákérdeztem fő ügyfélnél, hogy ebben az évben maradnak-e a jelen kilátásaink és azt mondta, hogy csak remélni tudja, hogy lesz változás, de nem tud ígérni. Így sajnos akárhogyan is nézem, mivel ők a fő bevételforrásom, el kell engednem az elvárásokat magammal szemben is, meg az életterveimmel szemben is. Maradunk ahol vagyunk, más dolgokkal kell most foglalkoznom. Nehezemre esik, mert nagyon szeretem, ha megvan a dinamika, rövid az élet, utálom, ha még ezt is pazaroljuk. Viszont ugyanakkor mindig rájövök, hogy az élet tanítóleckéi, "11. órái" nem funkció nélküliek, kell tanulni belőlük. Általában megvan a balansz, nem tud csak jó vagy csak rossz történni, és ez (ahogyan az eddigi tapasztalatok is mutatták) fordulni fog, bármelyik irányban is vagy éppen. Nekünk most szarul jön ki minden, mert egyébként is nehéz időszakban vagyunk a kis porontyunk miatt is. Zsolti GYEDen, én dolgozom. Már önmagában ez a felállás is rettenetesen megterhelő mindkét félnek, hiszen a férfiaknak ez egy nehezebb feladat (türelem téren), nekem meg szétszakadós, mert hát nyilván nem csak a munkáimat végzem a gép előtt, mikor pontosan tudom, hogy a gyerekemnek most nagy szüksége van az anyjára is még. Marci a nyertese egyelőre ennek a helyzetnek, hiszen most mindketten nagyon sokat vagyunk vele, és emiatt a szívem boldog, de az eszem meg tudja, ennek az ára egy év az életünkből.
Mindösszességében én már szeretnék fél év múlva lenni, mert még igazán ősszel fog ránk sok izgalom várni, mikor Marci bölcsibe kerül, illetve mikor Zsolti visszamegy dolgozni. Nem látom még pontosan, ki tudunk-e alakítani egy olyan tartható rutint, ami hagy minket élni, és nem csak túlélni? Na ez még egy feladat...

Ismét Otthon!

Voltunk megint Simontornyán 2 napot. Nem tudom elmondani a mértékét a feltöltődésemnek. Még a gyermekem is elsírta magát mikor visszaértünk. Felhőtlen volt, boldog, itt hagytuk a problémákat. Ahogy visszatértünk a problémák egy része visszanehezedett, de most éltet bennem mindent, hogy megyünk jövő héten unokatesómékhoz, aztán meg a Zsuzsi barátnőmékhez. Egyik célom ebben az évben, hogy amennyit lehet, menjünk. Azt hiszem ennél jobbat Marcival sem tehetünk.

Imádja a mamát:

Egy infóval közelebb

Tegnap hívta Zsolti a leendő építkezési vállalkozónkat néhány infó egyeztetése miatt. És bumm, egy újabb nem kellemes infót tudtunk meg. Itt a 16. kerületben úgy néz ki, hogy bizonyos részeken (belsőbb részeken, pl Sashalom) szabályozni fogják az ikerház építést, azaz azon a részen nem lehet majd ikerházat építeni. Ez várhatóan szeptembertől fog életbe lépni (de persze nem 100%, de már évek óta próbálják életbe léptetni ezt a szabályzást). Egyrészről megértem, mert nagyon sok terület osztódott így kétfelé, másrészt viszont nem örülök neki, mert a mi egyéni érdekeink szempontjából pont nem jól jön ki, így valszeg elesünk bizonyos helyszínek lehetőségétől. Nem kifejezetten szerettünk volna arra a részre menni, de az így sem nagy lehetőségek még osztódni kezdtek.

Egyre inkább érzem, hogy ez a ház projekt nagyon hosszú és durva lesz, és később fogunk sokkal a végére érni, mint ahogyan azt tervezzük. Csak ezzel együtt tényleg egyre jobban aggódom Marci miatt, hogy tényleg semmi tere nem lesz, még most rendben van, hogy nincs szobája, de ez már csak 1-2 évig okés így, és ha egy évet számolok maga az építkezésre, akkor kiszámolható, hogy a probléma egy év múlva már égetni fog.

Munkáim ebben a hónapban fogják elérni az eddigi mélypontot, pedig jól indult. Remélem nem fogunk addig eljutni, hogy szoronganunk kell ezen is.

Nem szeretem ezt az évet, pedig szerettem volna szeretni.

"B" oldal

Sosem tudtam mikor van vége az "A" oldalnak és mikor kezdődik a "B" oldal, az volt bennem, hogy biztosan a 40 éves kor jelenti ezt a fordulópontot, de nem... most már egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekvállalás (legalábbis nekem). Tegnap este Zsoltival humorizáltunk, hogy van pár dolog, ami az "A" oldalhoz tartozik, ilyen például egy nagy DJ-nek a bulijába elmenni, míg régen hetente jártam moziba, most majd annak is örülhetek, ha a közvetkező években egyszer-egyszer eljutunk. "B" oldalon más feladatok vannak, a haverokkal sörözés, a túlzásba vitt szépségápolás jelenleg nem fér bele. Tegnap este így is nagyon különleges volt, ugyanis meg tudtunk nézni egy 2/3 filmet (Mission possible a tévében), én már láttam moziban anno, de nagyon nagy élmény volt nézni, mert kikapcsolt és csak döglöttem közben. Egyébként mostanában már 2 hedonista esténk van, péntek este és a szombat este is, ha elalszik a gyerek, ekkor szoktuk a heti gőzt kiengedni.
Viszont leszögezem, nem vészes a helyzet, remélem nem az hangzik ki, sőt mostanában már kimerem jelenteni, hogy kezd egy kicsikét rendszerezettebb lenni minden és gyermekünk "értelmesedésével" egyre könnyebb minden. Még nem kijelenthető, de egyre biztosabbnak látom, hogy mi egy gyerekesek maradunk. Ennyire vagyunk kalibrálva, nem tudunk és nem is akarunk teljesen elfogyni a gyerek mellett. És mivel nincs bennünk meg a mélyről jövő ősérzék így nem is érzem magunkat sokszor jó szülőnek. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de így is csak kullogunk a nagykönyvben megírtak után.

Marci fejlemények:
Már egészen sok szót megért. NAPI szinten látom és regisztrálok nála 1-1 újabb szót, amire reagál. Mai új a porszívó, néhány napja tudja a tévét. De ha készítem a kajáját, már jön magától az etetőszékhez, ha mondjuk neki "nézd csak", már oda is néz. Nevét is tudja, bár azért néha szelektíven reagálja le. Elkezdte használni az egy szótagos szavakat (be, de stb). Azt írják ez a beszédfejlődés következő etápja, ezt kb 1 hete figyeltem meg, hogy már tudatosan használja. A beszédfejlődése (legalábbis eddig) nagykönyv szerű, mind a gőgicsélés, mid a gagyogás, mind az egy szótagos szavak tekintetében... a többit meg még nem tudjuk, örülnék ha ebben ügyes lenne.

Kilóim száma közben 52,5 kg. Megérkeztem, azt hiszem, ha már ez a vége, az is szuper. Nadrágjaimból szépen kifogytam, szóval, ha végre vége lesz ennek a korona állapotnak, kell kis ruhatár frissítés. Megcsináltam... 10 kiló fogyás 4-5 hónap alatt.

Alkalmassági - Sasszem klinika

Megtörtént. Feltételesen vagyok alkalmas. Azaz a szemem önmagában alkalmas (szemnyomás, retinavastagság, zöld hályog, szürke hályog, egyéb szembetegségek nincsenek), viszont van dioptria romlásom (2014-es utolsó ellenőrzésem óta nem csoda), így fél év múlva megyek újra ellenőrzésre, addig meg kontaktlencsézek (amint korona miatt kinyit az optikai üzlet, ahova irányítottak), és ha fél év múlva nem lesz romlás, akkor mehet a műtét.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet... mert végülis hála a jó Istennek nincsen kizáró ok, ami miatt alkalmatlan lennék végleg.

Nem vagyok...

...elégedett a gyerekek fejlődésével kapcsolaton irodalommal a neten. Marci mozgásfejlődése nem volt zökkenőmentes, így tényleg sokat kellett olvasnom az ügyben és végre ma reggel bukkantam rá hasznos anyagra, ugyanis legtöbb esetben nem a miérteket taglalják illetve, hogy mivel segítheted elő, hanem leírják mi a rossz/rendellenes és menj szakemberhez. Még azt sem írja le, hogy ha pl. asszimetrikus volt a gyerek kúszása (Marci esete), akkor később mire kell számítani, vagy mivel tudod korrigálni (mert ugye mint tudjuk ebben a korban lehet). Menj Dévényhez, TSMT, de véletlenül se értsd meg, és simulj rá a helyzetre, hanem pánikolj be és érezd magad kurva szarul, frusztráltan.

Ez a véleményem... ma viszont egy anyagból sokmindent megértettem, és ennek mentén fogok gondolkodni. Ja és természetesen ettől függetlenül Dévényeztünk és valószínüleg TSMT tornázunk is.

Nagyon szeretem :*

Monotonitás

Rettenetesen fáradt vagyok lelkileg amiatt, hogy minden nap ugyanúgy zajlik. Néha azt érzem, nem élek. A korona miatt nem megyünk sehová, nem jön hozzánk senki. Mi vagyunk hárman egymásnak 0-24-ben. Sok. Nem tudunk magunkban lenni, nem tudunk azt csinálni, amit kedvünk tart, én jól bírom a szeparáltságot, meg az elszigeteltséget is, de most azt érzem, hogy már kezdek áthajlani depresszívvé, úgyhogy újabb rendszereket fogunk behozni az életünkbe. Heti egy nap szabadnapot adunk magunknak. Úgy néz ki, Dorothy tud hozzánk jönni baby sitterkerdni, így elkezdjük Marci szocializálását is (mert aztán ősztől bölcsi), meg magunknak is lazítunk kicsit. Azt gondolom, hogy ez így normális. Nincsenek mamáink elérhető távolságban (ez baromira rossz, na meg most amúgy is karantén már 2 hónapja), így valamit muszáj volt lépnünk, mert ez a kapcsolatot is próbára teszi, meg hát tényleg az ember ebbe a monotonitásba beleőrül.

Nekem a nagy felismerésem magamban, mióta Marci megszületett, hogy nem vagyok ősanya típus. Azaz nem jön minden ösztönből, nem vagyok szakszerű. Viszont sokat olvasok a témában, így azért persze próbálom az összes mérföldkövet tartani. Ilyen volt például a mászás dolog, amiért nagyon megküzdöttünk. De mivel ősanya nem vagyok, viszont tudatos azért még igen, így tudom, hogy az ilyen irányú figyelem később hálálja meg magát.

De a lényeg a lényeg, nagyon hiányzik a könnyed élet, és nagyon várjuk, hogy Marci már akkora legyen, hogy ismét kapjunk vissza belőle.

Munka ebben a hónapban most jól indult. Előző két hónap végülis megmentődött, nem mondom, hogy fényes lett, inkább kb a 2017-es átlagot hozza, vagy a mostanihoz nézve egy stabil kb 20% visszaesés. Nem tudom, hogy az aktuális hónapnak mi lesz a vége, de ígéretes, hogy most úgy a nap 60%-ban már dolgozom. És szerencsére minden ügyfelem megvan :) Nem tudom, hogy vírusnak melyik szakaszában vagyunk, hogy lesz-e visszaesés, de az biztos, hogy a lehetőségekhez mérten még nem lehet egy szavunk sem.

Marci mozgásfejlődése beérte a korosztályát. Az egy éves státusz szerint is mindent tud, amit ekkor elvárnak a kicsiktől. Most azt kezdem látni, hogy mentálisan is indul. persze semmi tapasztalatom, csak ilyen apróságok, hogy például tökéletesen használja a távirányítót, vagy például a kisautókat is rendeltetésszerűen tologatja. A szavakat még szerintem csak kis mértékben érti. Amit biztosan ért, a saját neve, a cica, a kulcs és a lámpa szó, ezekre reagál is. Most szeretnék venni neki rajzoláshoz dolgokat, meg első kis járgányt, meg az erkélyre egy kisházat és persze könyveket. Nagyon érdekli továbbá a természet. Sajnos nincs kertünk, de Zsolti sokat megy vele le, fogdossa a faleveleket, meg most már ismerkedik a földdel, fűvel. Alig várjuk, hogy megnyissák a játszótereket, mert szerintem az maga a kánaán lesz neki.

Szóval indul az első baby sitter nap, nagyon izgulok, hogy Marci mennyire fogja bírni :) 2-kor érkezik Dorothy!

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

Diploma, nyelvvizsga nélkül

Ez fog történni velem :) Már 8 éve csücsül a diplomám a volt sulimban úgy, hogy nálam csak egy oklevél igazolja, hogy államvizsgáztam, ugyanis nem készítettem el a nyelvvizsgát azóta sem. Ha a szívemre teszem a kezem, a jelenlegi életemben nem is láttam volna ilyen időszakot, hogy valaha is fogok ezzel már foglalkozni, így most ez egy hatalmas ajándék nekem az államtól. Persze eddig is már úgy éreztem, hogy én ezt elvégeztem, hiszen tényleg leállamvizsgáztam, de azért a papír a papír. És valahol nekem ez fontos volt mindig is. Soha nem lehet tudni, hogy mikor, milyen kontextusban lesz még szüksége rá az embernek, és hát valahol ez mégiscsak egy társadalmi értékmérő (még ha nem is tükrözi az ember valódi értelmi képességét), társadalmi besorolásban meghatároz. Szóval örülök nagyon, ezzel együtt furcsa, hogy egy ilyen tragikus helyzetben, mint a COVID vírus én mégis hasznot húztam valamiből.

2020 Húsvét 🐰

Ez a húsvét kicsit más, mint a többi. A Corona vírus miatt önkéntes karanténba töltjük, viszont én mégis úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív élményem van. Egyrészt alapvetően azokkal vagyok, akiket a világon a legjobban szeretek, persze a tágabb család is hiányzik, és persze a húsvéti élmény, de szerencsésnek érzem magam, mert végülis mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.

 Én tulajdonképpen most, hogy kevesebb a munka, kaptam egy kis betekintést, milyen igazi családanyának lenni, mikor sütsz-főzöl-takarítasz stb, családért vagy. Nagyon jól esik. Szeretem ezt a pozíciót és szeretek örömet okozni.
Marci a napokban lesz egy éves, úgyhogy rendelünk neki egy tortát, amit majd jól szétmaszatolhat :)
Nagyon ügyesen eszik, pedig még egyetlen foga sincs. Sőt most nagyon sok és nagy fejlődések vannak nála, így most már 2 hete szabályosan mászik, feláll, bútor mellett lépeget, ül (végre), és nagyokat alszik. Beszédfejlődése szerintem még nem nagyon indult meg, még csak a "nem" szót használja rendeltetésszerűen, meg persze a kis szótagokat (ba-ba, bab, ava, meme stb), de ezeket nem érzem még tudatosnak. Dehát neki még nem is kell beszélnie, hiszen még egy éves sincsen. Szóval most jelen pillanatban beérte a korosztályát.

Sajnos a kevesebb munka eredménye kevesebb jövedelem. Sajnos ezzel is számolnunk kell folyamatosan, ami sajnos - mint ahogyan már írtam is - engem nagyon rosszul érint, mert hát a ház terveink emiatt biztosan tolódni fognak (kivéve, ha nem lesz nagyon ingatlan ár csökkenés). Sőt most azon kezdtünk el morfondírozni, hogy esetleg, ha volna majd egy nagy telek ár csökkenés, akkor még majd azelőtt rá kell mozdulni mielőtt helyre áll a gazdaság. Egy bizonyos szerencsénk azért van, mert van némi nemű tőkénk, így egy ilyen helyzetet esetleg meg tudnánk lovagolni. De persze ez egyelőre csak egy elvi kérdés, ugyanis egyáltalán nem látok még ingatlan ár csökkenéseket. Egyelőre csak azt látom, hogy totálba befagyott a piac. Nem mennek az árak lefelé, nem cserélődnek a hirdetések. Ami érvként amellett szól, hogy esetleg majd elindulnak lefelé az árak, hogy jelenleg nincsenek befektetők. Peresze nem tudom milyen mértékét adták ki az eladatott lakások számának, de az biztos, hogy most ezek nem lesznek egy ideig, illetve külföldi vásárlók sem. A CSOKosok maradnak talán, meg persze akik alapban is rendelkeznek annyi tőkével, hogy építkezzenek, vagy lakást vásároljanak. Hitelesek sem lesznek most szerintem egy darabig, mert ugyan most fizetési moratórium van, de azért a hitelezési kedvet ez most szerintem elvette. Meglátjuk... ezek csak elméletek.

Fogyási státusz

Fogyásomnak, diétámnak abba a szakaszába érkeztem, amit már érdemes megemlíteni. Ma reggel 54,3 kg voltam. Nem mondom, hogy gyors a fogyásom üteme, de azért lineáris. Ebben az évben még nem ettem direktben cukortartalmú dolgot és a szénhidrátokra is nagyon odafigyelek. A sport hiányzik, de az nagyon-nagyon. Bízom benne, hogy most már hamarosan elindulok.

Napjaink. Hát őőőő. Ez a korona vírus eléggé megváltoztatta a dolgokat. Munkában még túlélhető egyelőre a visszaesés, de úgy az élet minden területén egyébként eléggé szar, pedig én magamról úgy gondolkodom, hogy jól bírom az elszigetelődést. Fel kéne már lélegezni. Közben Marci is vészesen közelít a szülinapja felé, ami így nem tudom, miként lesz megünnepelve, pedig én szerettem volna egy nagy családi ünneplést, de most így hogy?!

Egyébként ez az egész helyzet nagyon emlékeztet 2008-2009-re, mikor bedurrant a válság. Tudom, hogy elvileg most ez más miatt van, és egészen más lesz a későbbi lefolyása (remélhetőleg), de akkor is, engem ugyanúgy és ugyanolyan hirtelenséggel érintett munka szempontból. Ez sajnos most eléggé rá is döbbentett (ismét), hogy itt nincsen tuti, a stabil helyzetek is csak addig stabilak, míg a gazdaság stabil. Úgyhogy a (lakás célú) hitelhez való kezdődő pozitív hozzáállásom most teljesen visszazuhant a régi állapotára, ugyanis megint azt látom, hogy két pillanat alatt omolhat össze az ember élete, mint a kártyavár... viszont már felelősek vagyunk egy pici gyerekért is. Szóval azért nehéz, és most a terveim is teljesen átrajzolódnak valószínüleg, már ami a timingot illeti. Nem szeretem ezt az évet, elindulhatna már valami kis javulás.

Martin nagy mérföldköve

A hét elején felállt kicsi babám. Mivel még nem mászik, így egyik szemem sír, a másik meg nevet. Jó látni, hogy kapott egy bizonyos másik perspektívát a világból, de ugyanakkor meg még neki kell minimum 3 hónapot másznia... ennek muszáj meglennie, hogy az agyának a bal/jobb agyfélteke megfelelően össze legyen hangolva és ne legyen diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás. Dévény tornának így lassan vége lesz, de jó esélyekkel kezdjük a TSMT tornát. Édesem kicsit lazább izomzattal rendelkezik mint a nagyátlag, de szerencsére ennek tényleg nincsen semmi következménye, valószínű tőlem örökölte. De egyébként nem voltunk a -tól/-ig táblázatból kicsúszva igazán semmivel, egyedül talán a kúszással.

Corona vírus mizériát szándékosan nem akarom most firtatni, mert már annyi bosszúságot okoz (munka téren is), hogy inkább nem kezdek el dühöngeni rajta. Az biztos, hogy a terveim sajnos jó eséllyel csúszni fognak, hacsak nem lesz egy hatalmas ingatlan válság is a végére.

Na felébredt Marci... ennyi volt a szabad pár percem :D