Mai napon lezártuk Marcinál a Dévény tornát szinte kereken egy év után. Tornászunk nagyon pozitívan nyilatkozott, Marci nagyon gyönyörűen helyre jött, minden bal orientációja megszűnt, kiegyenlítődtek az izmok is. Melós egy év volt ez szegényemnek, még ha nem is tudta, de egyáltalán nem sajnálom, se az energiát, se a pénzt, amit erre fordítottunk. Az egészség a legfontosabb. Útravalónak kaptunk sok jó tanácsot, amiket igyekszem majd megfogadni és Marci életében mindig szem előtt tartani, amíg csak rajtam múlnak a dolgai. Régóta nem éreztem már ezt a fajta nyugodtságot, hogy minden rendben van és most már a készületek is folynak a jövőre nézve. Manóka 14-én indítja a bölcsit. Nagyfiú.
Munkáim végre állnak vissza a régi kerékvágásba. A mennyiség már-már teljesen a régi, szóval ismét előre felé indulunk. Nem semmi ez az év. Nehéz. De végre látom a fényt az alagút végén, ezt már nagyon régóta vártam és kb így is tippeltem, hogy így az év negyedik negyede felé tudjuk megugrani az akadályokat.
Lelkileg még mindig vannak hullámvölgyek leginkább a fáradtságtól és a monotonitástól. Fogszabályzóm kezd elviselhetővé válni, most már kijelenthetem, hogy sokszor észre sem veszem. Az étkezés meg olyan, amilyen, az nem fog változni.
Azt sajnálom, hogy a nyárból semmit nem tudtam megélni és egy értékes évem a kukába ment, mert hát az idő az egyetlen dolog, ami nem pótolható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése