Mostanában sűrűn foglalkoztat...

...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat. 

Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:

Így már nagyon erősek a belső érzéseim, hogy ebből a parcellázásból lesz egy a miénk. Már úgy megyek oda, amikor arra járunk, mintha a leendő otthonunk lenne. Kell még idő, de össze kell érjenek a szálak egyszer csak.