Voltunk megint Simontornyán 2 napot. Nem tudom elmondani a mértékét a feltöltődésemnek. Még a gyermekem is elsírta magát mikor visszaértünk. Felhőtlen volt, boldog, itt hagytuk a problémákat. Ahogy visszatértünk a problémák egy része visszanehezedett, de most éltet bennem mindent, hogy megyünk jövő héten unokatesómékhoz, aztán meg a Zsuzsi barátnőmékhez. Egyik célom ebben az évben, hogy amennyit lehet, menjünk. Azt hiszem ennél jobbat Marcival sem tehetünk.
Imádja a mamát:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése