Mikor lesz vége ennek a nehéz időszaknak? Én ezt már nagyon nehezen viselem. Életemben nem volt ennyire embert próbáló korszakom. Minden téren. Bölcsi ugye nincs már 2 hete lassan, de előtte sem volt Marci, mert szinte folyamatosan beteg volt, így nekünk a bölcsi ténye nagyjából csak egy elméleti dolog, miközben Zsolti visszament dolgozni, és most küzdünk azzal, hogyan oldjuk meg ezt az egészet. Komolyan mondom úgy látszik per pillanat, sosem lesz vége. A szabad akarat, a szabadság mint olyan nem létezővé vált már lassan 2 éve. Nincs fellélegzés, csak feszültségek, hol belül, hol kivetülve. Fizetett segítségeink vannak, de azt is persze igyekszik az ember minimalizálni. Mi van azoknál, ahol több gyerek is van? Most az mondom jó, hogy megy az idő, mert ha ebbe beleragadnánk tönkre mennénk.
Munka. Szerencsére most is van, de minden hónapban félek a következőtől. A célok tartanak egy felől életben, és már tudom, hogy ez az év sem lesz könnyű, így nyomom ezt is, amennyire csak lehet.
Marci. Fejlődik szépen. Nyílik a tudata és ügyesedik folyamatosan, ért minket, csak sokszor mi nem őt. Nagyon várjuk, hogy beszéljen, ennél jobban semmit nem várunk.
Tavasz. Jó, hogy jön. Várom a sétákat, várom, hogy minél többet kint lehessünk. Hétvégén szeretném kezdeni a futást. Semmit nem várok magamtól, így ha sikerül elindulnom rendesen, akkor büszke leszek.
Ennyi. Fáradt a lelkem. Kicsit fuldoklom is. Hol vannak a régi szépidők, a békeidők?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése