Ez a mai motivációm. Amúgy én mindig is eszerint éltem. És egyébként tényleg az ember azt tudja elérni, amit gondol saját magáról, ezért is ezt nagyon fontos missziómnak tartom, hogy majd egyszer Marcinak is tovább adjam és hogy majd higgyen saját magában, és persze mi is hinni fogunk benne a háttérben.
Marci ma nagyon ügyes volt. Azt hiszem kezdünk talán közeledni a beszédhez. Ugyanis ma olyat csinált, amit még soha. Reggel ültünk az ágyban, közeledett a cicus, én mondtam neki, itt a cica, erre ő mintha megpróbálta volna úgy formálni a száját, hogy kimondja, de csak annyi jött ki "isz". Aztán mondtam neki, "cica", utána ő "isza", és ez nagyon sokszor elmondogattuk váltogatva, hogy én mondtam, aztán ő. Úgy éreztem, hogy akarja kimondani, és tudta a jelentését is, de még mindig visszatartja valami. Egyébként brutál a szövegértés durranása, már-már ki merem jelenteni, hogy érti az ember folyóbeszédét, legalábbis ami őt érinti. Illetve sok dologból sok mindent ért, egy-egy dolgot (ami nem szokott része lenni az életnek) azt nem. Most már nagyon sok testrészét képes megmutatni pl, ismeri otthon a helyiségek neveit, tudunk neki egyszerűbb két lépéseses "utasításokat" adni (pl. csavard rá a tetejét és dobd ki a szemétbe). Ezekből is gondolom, hogy már közel vagyunk, egyre inkább két irányú a kommunikáció, de azért fellélegzés lenne, ha ténylegesen megindulna.
Más! rendeltem egy szőnyeget a nappaliba, és ezennel a habtapiktól végérvényesen búcsút fogunk venni és visszaáll a régi, kulturált nappali (dohányzóasztal is visszakerül). Ugyanis a gyerek a legkevesebb esetben játszik pont a szőnyeg közepén, illetve a bukós, csúszó-mászó korszak végleg lejárt már nála.
Ezt a szőnyeget rendeltem, remélem mihamarabb megérkezik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése