Hétvége margójára

Kicsit kirándultunk városon belül. Most így a képeken hirtelen azt látom, hogy Marci vonásai kezdenek babásból kisfiússá változni. Mindene nyúlik és formálódnak az arányok. Hát igen, tényleg nem tudok mást mondani... öregszünk. 

Gyerekemnek meglódultak a fogai

Gyakorlatilag nagyon későn, 13. hónap után jött ki az első fogacska. Sokáig a 2 alsó volt csak, és most minden nap felfedezek egy újat. Itt tartunk:

Első 3 hét fogszabályzóval

Kicsit késve, de hálisten időm most nem sok volt. Itt az eredménye az első 3 hétnek, aztért elég jelentős. Persze ez óta még nagyon sokat változott, de azt majd később. Alsó fogsorra is felkerül a következő alkalommal (november 4-én).

FYI: A fogam színe nem változott, csak más a fényviszony.

Bölcsi

Már egy jó pár éve szabad emberként élek, erre most jöttem rá (ismét). Ugyanis, tényleg mondhatom, hogy kiegyensúlyozott, már-már magabiztos emberként létezem évek óta, viszont ma reggel elég nagy felismerés történt saját magamban...

Tegnap kezdtük a bölcsődét és én kezdtem a beszoktatást Marcival. Nos, elmondhatom, hogy a gyerekem tulajdonképpen az első napot úgy fogta fel, mintha játszótéren lett volna, velem ellentétben. Én teljesen összetörtem. Először is rájöttem, hogy az összes szorongás feltört bennem, amit az iskolarendszer okozott. Itt van nálam valami mélyen, amit nem tudok, hogy micsoda, de amint egy ilyen intézménybe lépek, elmegy az összes önbizalmam, és még a retorikám is átmegy egy nyökögésbe. Az egy dolog, hogy mindennek és mindenkinek alárendelem magam, de szorongóvá és kívülállóvá válok, mintha nem akarna befogadni a közösség, vagy nekem nem járna az ottlét. Persze három különböző helyen megkérdezték, miért apuka fog beszoktatni és én nem győztem magamat exkuzálni, hogy én dolgozom. Szóval vannak bajok, és ezt a pszichológusom anno nem piszkálta meg. Már nem is vagyok biztos benne, hogy ez valaha is ki fog-e derülni, de biztos vagyok benne, hogy Marci élete folyamán ezekbe az intézményekbe ez kísérni fog. Szerencse, hogy ő nem én vagyok, szóval nagyon bízom benne, hogy neki nem lesznek hasonló élményei és szorongásai, de amint ezt észreveszem, biztosan változtatni kell. Illetve nagyon kell figyelnem magamra, hogy akaratlan ne menjen át az érzett félelmem és ne ültessem belé.

Ma hazafelé jövet elsírtam magam (pedig Zsoltival hagytam őt ott, nem is egyedül). Rettenetes anyának éreztem magam, és az egész mindent szarnak éreztem, úgy éreztem nem jól csinálok semmit. 

Error a szervezetben

Diétáztam egy nagyon hosszút. Tulajdonképpen tavaly decembertől szinte a nyár végéig, kisebb-nagyobb lazulásokkal közben, de az alapokat betartva. Úgy alakult, hogy az utolsó hetekben egyre többet adtam fel belőle, és meg is érkezett a szervezetem jelzése, visszajött a bőrgyógy bajom, ami már nagyon régóta nem kínoz egyáltalán. Át kell gondolnom. Elképesztő mértékben érzem, hogy minden mindennel összefügg, és marhára érződik a tiszta étkezésnek a pozitív hatása. Úgyhogy vissza kell állnom, a testemnek jobb lesz úgy. Szerencsére a rengeteg zöldség elfogyasztása (pl saláta formátumban) egyáltalán nem esik nehezemre, viszont a nutellás palacsintától megfosztani magamat már annál inkább :)

37 éves lettem, mire kezdem felismerni a testem jeleit és persze egyből komolyan venni. Kéne megint a sport is. Össze kell most már szednem magam lassan.

Egy korszak ismét...

Mai napon lezártuk Marcinál a Dévény tornát szinte kereken egy év után. Tornászunk nagyon pozitívan nyilatkozott, Marci nagyon gyönyörűen helyre jött, minden bal orientációja megszűnt, kiegyenlítődtek az izmok is. Melós egy év volt ez szegényemnek, még ha nem is tudta, de egyáltalán nem sajnálom, se az energiát, se a pénzt, amit erre fordítottunk. Az egészség a legfontosabb. Útravalónak kaptunk sok jó tanácsot, amiket igyekszem majd megfogadni és Marci életében mindig szem előtt tartani, amíg csak rajtam múlnak a dolgai. Régóta nem éreztem már ezt a fajta nyugodtságot, hogy minden rendben van és most már a készületek is folynak a jövőre nézve. Manóka 14-én indítja a bölcsit. Nagyfiú.

Munkáim végre állnak vissza a régi kerékvágásba. A mennyiség már-már teljesen a régi, szóval ismét előre felé indulunk. Nem semmi ez az év. Nehéz. De végre látom a fényt az alagút végén, ezt már nagyon régóta vártam és kb így is tippeltem, hogy így az év negyedik negyede felé tudjuk megugrani az akadályokat.

Lelkileg még mindig vannak hullámvölgyek leginkább a fáradtságtól és a monotonitástól. Fogszabályzóm kezd elviselhetővé válni, most már kijelenthetem, hogy sokszor észre sem veszem. Az étkezés meg olyan, amilyen, az nem fog változni.

Azt sajnálom, hogy a nyárból semmit nem tudtam megélni és egy értékes évem a kukába ment, mert hát az idő az egyetlen dolog, ami nem pótolható. 

Békében vagyok a korommal

Már. De azért ez sokáig nem így volt. Ebben teljesen a gyerekvállalás volt a forduló pont (mert ugye a gyerekvállalás korhoz kötött). Azóta persze látható nyomok vannak rajtam, látszik, hogy ez változtat az emberen. Már nem az számít, hogy "jó csaj" legyek (ami amúgy sem voltam), hanem hogy a koromhoz képest karbantartott legyek. Mert ez viszont fontos. Kell a belső egyensúlyhoz, illetve hogy jól érezzem magam. Volt egy olyan időszak szülés után, mikor katasztrofális voltam testileg is lelkileg is, volt rajtam plusz 10 kiló... most csak azt szeretném, hogy amennyire lehet tartsam magam egészségem és a romlandó dolgokat egyensúlyban tartsam (mint pl fog, hidratáltság, esetleg izmok). Lassan majd szeretnék újra futni. Az igény bennem van, de még mindig az idő hiányzik. Persze lehetne hajnalban, ahogyan egyik ismerősöm csinálja, de ehhez meg kicsit kényelmes vagyok. A reggeleket szeretem átélni és kényelmi rituáléban folytatni.

Egy hete van fent a fogszabályzóm, és még mindig fáj. Még csak azt sem tudom mondani, hogy kevésbé, mint az elején. Inkább a megfigyelésem, hogy mindig máshol (valószínüleg, ahol éppen húzza). Ilyen nagyon furcsán érzékennyé teszi a fogat, pl képtelen vagy beleharapni bármibe, mert akkor nagyon élessé válik a fájdalom. Ezenfelül minden falat kaja beleakad, és ha nagyobb kaja, vagy pl saláta, ami ilyen feltapadós, akkor az feszíti és egy kellemetlen érzést ad. Így nézve elég szar lesz ez az előttem álló két év, főleg, hogy az alsó fogakra is fel fog kerülni és ott ráadásul még sztem jobban is fogja húzni, ugyanis sokkal rosszabbak a fogak pozíciói. A jó oldal viszont, hogy legalább tényleg minden étkezés után fogat mosok, illetve ha egyszer lejár ez a két év, akkor szépek lesznek a fogak. Egyébként már most változott a fogsorom képe és a harapásom is, szerintem ebből is adódik, hogy érzékenyebb a harapás, mert nem passzol össze a felső és az alsó fogsor, mint azelőtt.

#16months

Kicsit késve (mint általában minden), de úgy néz ki megérkezett Marci mutogatása. Hallottam már hasonlót, hogy a nagymozgások után következik, így általában 12 hónapos kornál, na ugye nálunk a járás végül 15,5 hónaposan indult és nagyjából egy hete tud rendesen járni, és már érkezik is a mutogatás. Ezen már eléggé erősen elkezdtem feszülni, mert a mutogatás nagyon fontos kifejező a gyerekeknél, és ennek hiánya vezető tünete lehet egy bizonyos fejlődési rendellenességnek, amit nem lehet előre szűrni, csak később alakul ki. Nyilván ez még nem okoz teljes feloldozást, erre majd csak majd a verbális kommunikáció megjelenése fog igazi feloldozást jelenteni, de jelenleg 4 hónapja feszültem ezen, és így most kicsit megnyugodtam. Amúgy imádatos kisbaba Marci, már gyönyörűen eszik egyedül (persze még kézzel) és szép mennyiségeket be is puszil, illetve elég jól alszik. Játékokban és intellektuálisan is most ugrásszerűen fejlődik. Pár hét alatt is rengeteg újat mutat, szinte ki merem jelenteni, hogy egyre könnyebb vele. Ugyan még eléggé önveszélyes, de így a járással már ez 2 hónappal ezelőtthöz képest kb 50%-kal csökkent. Egyre jobban érdeklődik a gyerekek iránt. Én azt látom, hogy mindegy neki, hogy fiú vagy lány, illetve hogy mennyi idős, a szimpátia a lényeg. Néha öleléssel, néha kis pofonnal jutalmazza azokat a babákat, akik szimpatikusak neki. Véleményem szerint a pofon inkább simogatás szeretne lenni, csak kicsit még koordinálatlan. Imád hintázni, játszótéren ez a kedvenc játéka. Amúgy most kicsit a szeparációs szorongása is enyhült. Úgy látom, hogy nagyon gyorsan tud újra alkalmazkodni új közeghez, és nyitott az új emberekkel szemben. Remélem a bölcsi nem fog negatív változást hozni. Voltunk Móniéknál hétvégén Deszken. Nagyon szuper volt. Kellemes helyen laknak és szép az udvar is, tágas a ház is. Én nyugtáztam magamban, hogy így nézzen ki biztosan rengeteget kell dolgozni benne, de megéri, mert nagyon pihentető tud lenni, hogy kint lazulsz az udvaron, illetve hogy nem kell sutyorognod kint, ha bent alszik a gyerek :D. 

Hivatalosan is...

 ...terminátor lettem!

Azért készültem rá pár évet :D 

Elvileg két hónap múlva került fel az alsó (amikorra már úgy áll a felső, hogy befér alulra is)

Mégsem

...azaz egyelőre mégsem adunk be pályázatot telekre, ugyanis megvártuk az első 3 fordulót és összesen 1 telket adtak el ennyi idő után. Ez így félő, hogy rohadt sok időre (évekre) beragasztana minket, ha nem sikerül értékesíteni és mondjuk közmű nélkül maradnánk, így most egyelőre megint jön a várakozó álláspont. De nem csak emiatt, hanem mert tényleg folyamatosan változik az ingatlanpiac s most tényleg kezdek durva számokat olvasni pl az MNB aktuális jelentésében. Itt ha jól gondolom egy erős árcsökkenésre kell(ene) már lassan számítani. Így most továbbra is inspirálódom és most már tényleg nagyon konkrétan megvannak a részletek is kívül/belül.

Más. Marcinak lassan kezdődik a bölcsi. Voltam szülői értekezleten és hát eljutott az agyamig a szembesülés, hogy ez mekkora változás lesz nekünk. Egyik szemem sír, de nagyon, mert nagyon féltem, ugyanakkor tudom, hogy már szükségünk van némi fellélegzésre és hogy újra legyen rendszer az életünkben, hogy Zsolti is újra dolgozzon és újra kiegyenlítődjenek a felelősségek. Ez így normális, viszont semmi nem fontosabb Marci lelkivilágánál, hogy ő jól érezze magát és boldog legyen. Bízom benne, hogy a bölcsiben olyan közösség lesz, olyan lehetőségek, hogy minden nap egy élmény lesz neki, és én nyugodt lehetek, hogy jó kezekben van.

Ősztől elvileg ügyfelem is visszaáll Corona hamvaiból, ami talán visszaadja az optimizmusomat is, rettenetesen sajnálom ezt az évet, mert tényleg egy nagyon fontos év ment el üres járatban.

A nyárból még 3 hétvége van vissza és nekem már mindháromra megvan a hétvégi terv. Már csak 1x megyünk haza, aztán megyünk Móniékhoz látogatóba, majd egy hatalmas nagytakarítást tervezek, hogy aztán kezdődhessen az új fejezet. Közben jövő héten felkerül a fogszabályzóm is.

Stratégiai hozzáállás

A legjobb stratégává olyan helyzetekben válik az ember, mikor pl nincs meg a kellő anyagi tőkéje, mégis a legjobbat akarja kihozni a terveiből. Na így állok most én a ház témával kb. Most van pár lehetőség telekre, de rettenetesen necces és esetleges, mivel ebben a képletben semmi nem biztos, nem kivitelezhetetlen, de van pár dolog, ami késleltethet vagy keresztbe húzhatja. Szóval van most önkormányzat által pályázat kiírva új parcellákra. Megpróbálunk egyet megpályázni. Aztán, mivel ez egy ikerháznyi telek, ezért az ára is túlmutat a jelenlegi pénztárcánkon, de persze igyekszem nem így nézni, hanem, hogy eladható a másik fele maj, mikor tervező asztalra kerül a ház. Azért vicces, hogy minden lehetőség pont akkor jön, mikor anyagilag nem futnak megfelelően a dolgaim, így volt ez a lakásvásárlásnál is, úgy látszik nekem az élet ad mindig tanítóleckét ilyen téren. Azt még pontosan nem tudom, hogy tanulnom kellene belőle, vagy csak a "11 óra" effektus, de minden nagy mérföldkövem előtt van egy szivatás az élettől. Szóval a lényeg a lényeg, hogy most ezen jár a legtöbb szabad gondolatom, és igyekszem belenyugodni, hogy végül beállok én is a lakáshitelesek sorába (már amennyiben összejön).

Időközben megtörtént a fogorvosi vizsgálat, továbbra sincs lyukas fogam és a bölcsességfog húzás nem előfeltétele a fogszabályzónak, szóval így augusztus 19-én már fel is teszik a felsőt. Az alsót meg majd később (nem tudom miért, sztem sok lenne a "húzása" egyszerre, mert azért azt jelezte a nőci, hogy 2-3 nap nem lesz igazán kellemes). Aztán, ha kell a bölcsességet esetlegesen kihúzni, akkor lehet közben bármikor. Jó lenne, ha az alsót nem kéne, mert az bőr alatt van. A felsőt biztosan ki kell, mert a pozíciója nyilvánvalóan szar.

Marci betöltötte a 15 hónapos kort. Most kezd menni lassan, már lépeget (tegnap 5 métert is megtett). Nem siette el, de még bőven normál intervallumon belül van, ami meg is lep, mert általában ezeknek az intervallumoknak a peremén szokta az aktuális fejlődést abszolválni. Van már tudatos szava is, persze nem tökéletes, de már szituációban használja, ez pedig a "kukucs" - úgy mondja "kugu" vagy "kigi", illetve a "nem" szó, amit  a TSMT-s nőci már jelezte, hogy jól használja... ennek ellenére mégis a "kugu"-t érzem első szónak.

Ez betalált

Bejelentkeztem

Vettem egy nagy levegőt és bejelentkeztem fogászatra. Fogszabályzó készítés... de előtte bölcsességfog húzás... és persze ha van járulékos dolog, akkor még az is.

Július 21-re van időpontom. A bölcsességfog húzástól rettegek :(

Annáéknál

Kiruccantunk kicsit Annáékhoz megnézni a kis Lilit. Annyira édes pici 4 hónapos baba. Már teljesen más Marci. Nagy is, mozgékony is, ő már kisfiús inkább így innen nézve (nem babás). Annáék nagyon szép helyen laknak a Hüvősvölgyben, szinte érzed, hogy tök más a levegő minősége is. Hát igen, ez az a helyszín, amit biztosan el kell engednünk, mert itt a telek ár is már az egekben.

Hétvégén ismét megyünk haza, aztán meg jönnek uncsitesóék. Örülök, hogy a nyáron megint ennyi szuper jó program van, ellensúlyozza kicsit a szarságokat.

100% látás

Elkészült a szemüvegem. Igen, végül ez lett. Megint nem tudtam a terveimet kivitelezni, miszerint a következő félévben, míg várok a szemműtétre kontaktlencsém lesz, ugyanis a világon én vagyok az első olyan ember, aki nem tudja kivenni a szeméből. És mivel csupa vér volt a szemem utána 3 napig, így már meg sem próbáltam újra betenni. Szerintem nagyon félek a szembe nyúlni.
Szóval most erre az időre lett egy távolba nézős szemcsim és lett egy számítógépes használatra, ami a régi. Nem valami kényelmes életmód, viszont a távolba nézés élménye kárpótol. Már elfelejtettem a fák részletgazdagságát. Tegnapi sétánk alkalmával is csak gyönyörködtem a természetben. Nagyon drukkolok magamnak, hogy a következő fél évben ne legyen romlás, mert csak akkor lehet műteni a szemem, és ott ráadásul az ígéret minimum a 100% látás. Vannak esetek, ahol 120% vagy akár 160% is létre jöhet (szerintem én nyilván nem leszek ez a kategória), de az maga lehet a csoda.

Kánikula van... nálunk beindultak a szar éjszakák. A mait inkább nem minősítem. Szegény gyerekem se elaludni nem nagyon tudott, se éjszaka nem aludt jól... már csak abban reménykedem, hogy valahogy kihúzza 7-ig, hogy ne legyen egész nap nyűgi, de aztán lehet túl optimista vagyok ezzel a 7-el :)

Ennek a hónapnak is...

a végére érünk lassan. Megint egy szar hónapot sikerült zárni, főként anyagi értelemben. Egyébként nem feltétlen, ugyanis Marci óriásiakat fejlődött ebben a hónapban. Kicsi imádatom. Benne vagyunk a nyárban, lassan változás áll be. Ősztől ugyanis egy újabb fejezet kezdődik, Zsolti megy vissza dolgozni, Marci megy bölcsibe. Egyik szemem sír, mert tudom, hogy ezzel egy bizonyos korszak végleg lezárul, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy ez a változás szükséges ahhoz, hogy bizonyos egyensúly beálljon. Voltunk otthon hétvégén. Azt hitszem az idei évem top lista első helyezettje volt ez a hétvége. Itthon voltak Zsolti tesójáék is, volt közös kerti sütés, meg úgy minden, ami nekem a család fogalmát jelenti. Azt hiszem tényleg a világon a legfontosabb a család. Persze mindenkinek vannak hibái, de ez a kötelék, ez a szeretet egyetlen másik típusú kapcsolatban sincsen meg. Így visszaállt a lelki békém ismét. A munkáim egyre inkább úgy érzem, hogy évvégéig beoffoltak sajnos fő ügyfélnél, így mint mindig, most is csak azt tudom írni magamnak, hogy el kell engednem ezt az évet, és még örülni kell, ha nem érkezik meg a gazdasági világválság, amit rebesgetnek.

Hétvégén megyünk Annáékhoz. Meglátogatjuk a kis 4 hónapos Lilit. Alig várom és ismét megpróbáljuk őket megfűzi, hogy társuljanak velünk ikerházba. Náluk vannak jó esélyek, de több kérdés van, mint nálunk, úgyhogy ez nagyon két esélyes, de azért én nagyon boldog lennék, ha korosztályos gyerkőc lenne a szomszéd, illetve ha a másik ikerfél egy ismerős lenne.

Apple Pay

Honnan tudod, hogy enyhén szólva megváltozott az életed? Például, hogy az Apple Pay-t kb a (a magyarországi) megjelenés után 1 évvel sikerült aktiválni. Ez anno már a megjelenés napján a telómon és az órámon lett volna :)

Ismét a hétvége ad erőt a hétre.

Nagyon jó volt. Most Zsuzsiéknál jártunk és most először Marci is jött velünk. Csúcs volt. Zsuzsi gyerekei előtt le a kalappal, hogy mennyire jól elvoltak Marcival. Én azt hittem egy óra után meg fogják unni a társaságát, mert hát ő még nagyon pici és nem ugyanúgy játszik mint ők, és nem, végig imádták. Nagyon jó fejek. Szociális szinten maximálisan jól neveltek ezek a kölykök, látszik bennük, hogy ezek őszinte és mélyről jövő dolgok. Marci is jól viselte az utat, pedig odafele 3 óra utazás volt, visszafelé meg még beugrottunk haza, így kétszer mésfél óra. Nagyszülőket egyértelműen felismerte már Marci, így kijelenthetem 2 hétig biztosan kiterjed a memóriája. Hétvégén újra megyünk, mert nagyon fontos neki, hogy minél több impulzus érje, hogy minél többet tudjon kertben, szabadban lenni, hogy ne szűküljön le ránk és a lakásunkra a komfortzónája. És nem utolsó sorban látom Zsoltinak is mennyire jót tesznek ezek a kiruccanások. Egészen más volt tegnap este itthon. Lazább. Már elég régen láttam nála ezt, és nagyon hiányzott. De mindenképpen fontos visszajelzés volt nekem, hogy ez benne van még, és ha már majd Marci kicsit nagyobb lesz ez vissza fog térni nála. Jó lenne, ha a munkák is elkezdenének alakulni, de egyelőre ez csak vágy, semmi mozgás nem indult még.

2020OFF

Nehéz, de el kell engednem ezt az évet. Rákérdeztem fő ügyfélnél, hogy ebben az évben maradnak-e a jelen kilátásaink és azt mondta, hogy csak remélni tudja, hogy lesz változás, de nem tud ígérni. Így sajnos akárhogyan is nézem, mivel ők a fő bevételforrásom, el kell engednem az elvárásokat magammal szemben is, meg az életterveimmel szemben is. Maradunk ahol vagyunk, más dolgokkal kell most foglalkoznom. Nehezemre esik, mert nagyon szeretem, ha megvan a dinamika, rövid az élet, utálom, ha még ezt is pazaroljuk. Viszont ugyanakkor mindig rájövök, hogy az élet tanítóleckéi, "11. órái" nem funkció nélküliek, kell tanulni belőlük. Általában megvan a balansz, nem tud csak jó vagy csak rossz történni, és ez (ahogyan az eddigi tapasztalatok is mutatták) fordulni fog, bármelyik irányban is vagy éppen. Nekünk most szarul jön ki minden, mert egyébként is nehéz időszakban vagyunk a kis porontyunk miatt is. Zsolti GYEDen, én dolgozom. Már önmagában ez a felállás is rettenetesen megterhelő mindkét félnek, hiszen a férfiaknak ez egy nehezebb feladat (türelem téren), nekem meg szétszakadós, mert hát nyilván nem csak a munkáimat végzem a gép előtt, mikor pontosan tudom, hogy a gyerekemnek most nagy szüksége van az anyjára is még. Marci a nyertese egyelőre ennek a helyzetnek, hiszen most mindketten nagyon sokat vagyunk vele, és emiatt a szívem boldog, de az eszem meg tudja, ennek az ára egy év az életünkből.
Mindösszességében én már szeretnék fél év múlva lenni, mert még igazán ősszel fog ránk sok izgalom várni, mikor Marci bölcsibe kerül, illetve mikor Zsolti visszamegy dolgozni. Nem látom még pontosan, ki tudunk-e alakítani egy olyan tartható rutint, ami hagy minket élni, és nem csak túlélni? Na ez még egy feladat...

Ismét Otthon!

Voltunk megint Simontornyán 2 napot. Nem tudom elmondani a mértékét a feltöltődésemnek. Még a gyermekem is elsírta magát mikor visszaértünk. Felhőtlen volt, boldog, itt hagytuk a problémákat. Ahogy visszatértünk a problémák egy része visszanehezedett, de most éltet bennem mindent, hogy megyünk jövő héten unokatesómékhoz, aztán meg a Zsuzsi barátnőmékhez. Egyik célom ebben az évben, hogy amennyit lehet, menjünk. Azt hiszem ennél jobbat Marcival sem tehetünk.

Imádja a mamát:

Egy infóval közelebb

Tegnap hívta Zsolti a leendő építkezési vállalkozónkat néhány infó egyeztetése miatt. És bumm, egy újabb nem kellemes infót tudtunk meg. Itt a 16. kerületben úgy néz ki, hogy bizonyos részeken (belsőbb részeken, pl Sashalom) szabályozni fogják az ikerház építést, azaz azon a részen nem lehet majd ikerházat építeni. Ez várhatóan szeptembertől fog életbe lépni (de persze nem 100%, de már évek óta próbálják életbe léptetni ezt a szabályzást). Egyrészről megértem, mert nagyon sok terület osztódott így kétfelé, másrészt viszont nem örülök neki, mert a mi egyéni érdekeink szempontjából pont nem jól jön ki, így valszeg elesünk bizonyos helyszínek lehetőségétől. Nem kifejezetten szerettünk volna arra a részre menni, de az így sem nagy lehetőségek még osztódni kezdtek.

Egyre inkább érzem, hogy ez a ház projekt nagyon hosszú és durva lesz, és később fogunk sokkal a végére érni, mint ahogyan azt tervezzük. Csak ezzel együtt tényleg egyre jobban aggódom Marci miatt, hogy tényleg semmi tere nem lesz, még most rendben van, hogy nincs szobája, de ez már csak 1-2 évig okés így, és ha egy évet számolok maga az építkezésre, akkor kiszámolható, hogy a probléma egy év múlva már égetni fog.

Munkáim ebben a hónapban fogják elérni az eddigi mélypontot, pedig jól indult. Remélem nem fogunk addig eljutni, hogy szoronganunk kell ezen is.

Nem szeretem ezt az évet, pedig szerettem volna szeretni.

"B" oldal

Sosem tudtam mikor van vége az "A" oldalnak és mikor kezdődik a "B" oldal, az volt bennem, hogy biztosan a 40 éves kor jelenti ezt a fordulópontot, de nem... most már egészen biztos vagyok benne, hogy a gyerekvállalás (legalábbis nekem). Tegnap este Zsoltival humorizáltunk, hogy van pár dolog, ami az "A" oldalhoz tartozik, ilyen például egy nagy DJ-nek a bulijába elmenni, míg régen hetente jártam moziba, most majd annak is örülhetek, ha a közvetkező években egyszer-egyszer eljutunk. "B" oldalon más feladatok vannak, a haverokkal sörözés, a túlzásba vitt szépségápolás jelenleg nem fér bele. Tegnap este így is nagyon különleges volt, ugyanis meg tudtunk nézni egy 2/3 filmet (Mission possible a tévében), én már láttam moziban anno, de nagyon nagy élmény volt nézni, mert kikapcsolt és csak döglöttem közben. Egyébként mostanában már 2 hedonista esténk van, péntek este és a szombat este is, ha elalszik a gyerek, ekkor szoktuk a heti gőzt kiengedni.
Viszont leszögezem, nem vészes a helyzet, remélem nem az hangzik ki, sőt mostanában már kimerem jelenteni, hogy kezd egy kicsikét rendszerezettebb lenni minden és gyermekünk "értelmesedésével" egyre könnyebb minden. Még nem kijelenthető, de egyre biztosabbnak látom, hogy mi egy gyerekesek maradunk. Ennyire vagyunk kalibrálva, nem tudunk és nem is akarunk teljesen elfogyni a gyerek mellett. És mivel nincs bennünk meg a mélyről jövő ősérzék így nem is érzem magunkat sokszor jó szülőnek. Mindent megteszünk, amit csak tudunk, de így is csak kullogunk a nagykönyvben megírtak után.

Marci fejlemények:
Már egészen sok szót megért. NAPI szinten látom és regisztrálok nála 1-1 újabb szót, amire reagál. Mai új a porszívó, néhány napja tudja a tévét. De ha készítem a kajáját, már jön magától az etetőszékhez, ha mondjuk neki "nézd csak", már oda is néz. Nevét is tudja, bár azért néha szelektíven reagálja le. Elkezdte használni az egy szótagos szavakat (be, de stb). Azt írják ez a beszédfejlődés következő etápja, ezt kb 1 hete figyeltem meg, hogy már tudatosan használja. A beszédfejlődése (legalábbis eddig) nagykönyv szerű, mind a gőgicsélés, mid a gagyogás, mind az egy szótagos szavak tekintetében... a többit meg még nem tudjuk, örülnék ha ebben ügyes lenne.

Kilóim száma közben 52,5 kg. Megérkeztem, azt hiszem, ha már ez a vége, az is szuper. Nadrágjaimból szépen kifogytam, szóval, ha végre vége lesz ennek a korona állapotnak, kell kis ruhatár frissítés. Megcsináltam... 10 kiló fogyás 4-5 hónap alatt.

Alkalmassági - Sasszem klinika

Megtörtént. Feltételesen vagyok alkalmas. Azaz a szemem önmagában alkalmas (szemnyomás, retinavastagság, zöld hályog, szürke hályog, egyéb szembetegségek nincsenek), viszont van dioptria romlásom (2014-es utolsó ellenőrzésem óta nem csoda), így fél év múlva megyek újra ellenőrzésre, addig meg kontaktlencsézek (amint korona miatt kinyit az optikai üzlet, ahova irányítottak), és ha fél év múlva nem lesz romlás, akkor mehet a műtét.

Egyik szemem sír, a másik meg nevet... mert végülis hála a jó Istennek nincsen kizáró ok, ami miatt alkalmatlan lennék végleg.

Nem vagyok...

...elégedett a gyerekek fejlődésével kapcsolaton irodalommal a neten. Marci mozgásfejlődése nem volt zökkenőmentes, így tényleg sokat kellett olvasnom az ügyben és végre ma reggel bukkantam rá hasznos anyagra, ugyanis legtöbb esetben nem a miérteket taglalják illetve, hogy mivel segítheted elő, hanem leírják mi a rossz/rendellenes és menj szakemberhez. Még azt sem írja le, hogy ha pl. asszimetrikus volt a gyerek kúszása (Marci esete), akkor később mire kell számítani, vagy mivel tudod korrigálni (mert ugye mint tudjuk ebben a korban lehet). Menj Dévényhez, TSMT, de véletlenül se értsd meg, és simulj rá a helyzetre, hanem pánikolj be és érezd magad kurva szarul, frusztráltan.

Ez a véleményem... ma viszont egy anyagból sokmindent megértettem, és ennek mentén fogok gondolkodni. Ja és természetesen ettől függetlenül Dévényeztünk és valószínüleg TSMT tornázunk is.

Nagyon szeretem :*

Monotonitás

Rettenetesen fáradt vagyok lelkileg amiatt, hogy minden nap ugyanúgy zajlik. Néha azt érzem, nem élek. A korona miatt nem megyünk sehová, nem jön hozzánk senki. Mi vagyunk hárman egymásnak 0-24-ben. Sok. Nem tudunk magunkban lenni, nem tudunk azt csinálni, amit kedvünk tart, én jól bírom a szeparáltságot, meg az elszigeteltséget is, de most azt érzem, hogy már kezdek áthajlani depresszívvé, úgyhogy újabb rendszereket fogunk behozni az életünkbe. Heti egy nap szabadnapot adunk magunknak. Úgy néz ki, Dorothy tud hozzánk jönni baby sitterkerdni, így elkezdjük Marci szocializálását is (mert aztán ősztől bölcsi), meg magunknak is lazítunk kicsit. Azt gondolom, hogy ez így normális. Nincsenek mamáink elérhető távolságban (ez baromira rossz, na meg most amúgy is karantén már 2 hónapja), így valamit muszáj volt lépnünk, mert ez a kapcsolatot is próbára teszi, meg hát tényleg az ember ebbe a monotonitásba beleőrül.

Nekem a nagy felismerésem magamban, mióta Marci megszületett, hogy nem vagyok ősanya típus. Azaz nem jön minden ösztönből, nem vagyok szakszerű. Viszont sokat olvasok a témában, így azért persze próbálom az összes mérföldkövet tartani. Ilyen volt például a mászás dolog, amiért nagyon megküzdöttünk. De mivel ősanya nem vagyok, viszont tudatos azért még igen, így tudom, hogy az ilyen irányú figyelem később hálálja meg magát.

De a lényeg a lényeg, nagyon hiányzik a könnyed élet, és nagyon várjuk, hogy Marci már akkora legyen, hogy ismét kapjunk vissza belőle.

Munka ebben a hónapban most jól indult. Előző két hónap végülis megmentődött, nem mondom, hogy fényes lett, inkább kb a 2017-es átlagot hozza, vagy a mostanihoz nézve egy stabil kb 20% visszaesés. Nem tudom, hogy az aktuális hónapnak mi lesz a vége, de ígéretes, hogy most úgy a nap 60%-ban már dolgozom. És szerencsére minden ügyfelem megvan :) Nem tudom, hogy vírusnak melyik szakaszában vagyunk, hogy lesz-e visszaesés, de az biztos, hogy a lehetőségekhez mérten még nem lehet egy szavunk sem.

Marci mozgásfejlődése beérte a korosztályát. Az egy éves státusz szerint is mindent tud, amit ekkor elvárnak a kicsiktől. Most azt kezdem látni, hogy mentálisan is indul. persze semmi tapasztalatom, csak ilyen apróságok, hogy például tökéletesen használja a távirányítót, vagy például a kisautókat is rendeltetésszerűen tologatja. A szavakat még szerintem csak kis mértékben érti. Amit biztosan ért, a saját neve, a cica, a kulcs és a lámpa szó, ezekre reagál is. Most szeretnék venni neki rajzoláshoz dolgokat, meg első kis járgányt, meg az erkélyre egy kisházat és persze könyveket. Nagyon érdekli továbbá a természet. Sajnos nincs kertünk, de Zsolti sokat megy vele le, fogdossa a faleveleket, meg most már ismerkedik a földdel, fűvel. Alig várjuk, hogy megnyissák a játszótereket, mert szerintem az maga a kánaán lesz neki.

Szóval indul az első baby sitter nap, nagyon izgulok, hogy Marci mennyire fogja bírni :) 2-kor érkezik Dorothy!

#1yearold

1 éve. Már egy éve, hogy megváltozott az életünk. Eszméletlen gyorsan elment. És ezzel együtt megértettem, mikor azt mondták nekem valamikor, hogy a gyerekeden látod mennyire gyorsan telik az idő. És tényleg. Ilyenkor azért visszaemlékezik az ember, hogy milyen borzadalmas volt maga a szülés, és a kezdetek, persze természetesen a rengeteg szépség mellett, de azért nem akarok elmenni az mellett, hogy nehéz. Az anyaság nem úgy nehéz, hogy egy napra lebontva sok, hanem állandó, nincs kiszállás, pihenés, nem akkor csinálsz valamit, amikor akarod.

De maga a csoda. Én már sokszor megyek át szentimentálisba, pl mikor a gyerekem nevet, főleg ha rajtam (vagy velem) elpityergem magam, jó érzés, hogy boldoggá tudom tenni már kicsi törődéssel is.

Nagyon sajnálom, hogy egyelőre nem adhatok meg neki mindent, se saját kis birodalom, se kerti kis birodalom, de minden tőlem telhetőt próbálok. Most volt a kis születésnapja, kapott tortát és meglepetésből Dorothytól (szigorúan tartva a korona ajánlásokat) egy hatalmas lufi kompozíciót. Sajnos a család nem volt itt velünk, de videó és egy csomó kép készült, úgyhogy az emlékezetünk mellett digitálisan is meglesz.

Munka továbbra is gyenge, viszont úgy néz ki Zsoltinak sikerült a Bud Airportos interjú, szóval, ha elfogadja, akkor ő egy elég csinos váltást tud csinálni, majd GYED után. Ügyes, büszke vagyok rá, annyira jó az angolja, plusz jó a kisugárzása, hogy itt Magyarországon kapkodnak utána. Eddig itthon összesen két interjúja volt, és mindkettő helyre felvették. Tényleg büszke vagyok rá.

Ezt pedig csak itt hagyom magamnak emlékeztetőleg :)

Diploma, nyelvvizsga nélkül

Ez fog történni velem :) Már 8 éve csücsül a diplomám a volt sulimban úgy, hogy nálam csak egy oklevél igazolja, hogy államvizsgáztam, ugyanis nem készítettem el a nyelvvizsgát azóta sem. Ha a szívemre teszem a kezem, a jelenlegi életemben nem is láttam volna ilyen időszakot, hogy valaha is fogok ezzel már foglalkozni, így most ez egy hatalmas ajándék nekem az államtól. Persze eddig is már úgy éreztem, hogy én ezt elvégeztem, hiszen tényleg leállamvizsgáztam, de azért a papír a papír. És valahol nekem ez fontos volt mindig is. Soha nem lehet tudni, hogy mikor, milyen kontextusban lesz még szüksége rá az embernek, és hát valahol ez mégiscsak egy társadalmi értékmérő (még ha nem is tükrözi az ember valódi értelmi képességét), társadalmi besorolásban meghatároz. Szóval örülök nagyon, ezzel együtt furcsa, hogy egy ilyen tragikus helyzetben, mint a COVID vírus én mégis hasznot húztam valamiből.

2020 Húsvét 🐰

Ez a húsvét kicsit más, mint a többi. A Corona vírus miatt önkéntes karanténba töltjük, viszont én mégis úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív élményem van. Egyrészt alapvetően azokkal vagyok, akiket a világon a legjobban szeretek, persze a tágabb család is hiányzik, és persze a húsvéti élmény, de szerencsésnek érzem magam, mert végülis mindenkivel tartjuk a kapcsolatot.

 Én tulajdonképpen most, hogy kevesebb a munka, kaptam egy kis betekintést, milyen igazi családanyának lenni, mikor sütsz-főzöl-takarítasz stb, családért vagy. Nagyon jól esik. Szeretem ezt a pozíciót és szeretek örömet okozni.
Marci a napokban lesz egy éves, úgyhogy rendelünk neki egy tortát, amit majd jól szétmaszatolhat :)
Nagyon ügyesen eszik, pedig még egyetlen foga sincs. Sőt most nagyon sok és nagy fejlődések vannak nála, így most már 2 hete szabályosan mászik, feláll, bútor mellett lépeget, ül (végre), és nagyokat alszik. Beszédfejlődése szerintem még nem nagyon indult meg, még csak a "nem" szót használja rendeltetésszerűen, meg persze a kis szótagokat (ba-ba, bab, ava, meme stb), de ezeket nem érzem még tudatosnak. Dehát neki még nem is kell beszélnie, hiszen még egy éves sincsen. Szóval most jelen pillanatban beérte a korosztályát.

Sajnos a kevesebb munka eredménye kevesebb jövedelem. Sajnos ezzel is számolnunk kell folyamatosan, ami sajnos - mint ahogyan már írtam is - engem nagyon rosszul érint, mert hát a ház terveink emiatt biztosan tolódni fognak (kivéve, ha nem lesz nagyon ingatlan ár csökkenés). Sőt most azon kezdtünk el morfondírozni, hogy esetleg, ha volna majd egy nagy telek ár csökkenés, akkor még majd azelőtt rá kell mozdulni mielőtt helyre áll a gazdaság. Egy bizonyos szerencsénk azért van, mert van némi nemű tőkénk, így egy ilyen helyzetet esetleg meg tudnánk lovagolni. De persze ez egyelőre csak egy elvi kérdés, ugyanis egyáltalán nem látok még ingatlan ár csökkenéseket. Egyelőre csak azt látom, hogy totálba befagyott a piac. Nem mennek az árak lefelé, nem cserélődnek a hirdetések. Ami érvként amellett szól, hogy esetleg majd elindulnak lefelé az árak, hogy jelenleg nincsenek befektetők. Peresze nem tudom milyen mértékét adták ki az eladatott lakások számának, de az biztos, hogy most ezek nem lesznek egy ideig, illetve külföldi vásárlók sem. A CSOKosok maradnak talán, meg persze akik alapban is rendelkeznek annyi tőkével, hogy építkezzenek, vagy lakást vásároljanak. Hitelesek sem lesznek most szerintem egy darabig, mert ugyan most fizetési moratórium van, de azért a hitelezési kedvet ez most szerintem elvette. Meglátjuk... ezek csak elméletek.

Fogyási státusz

Fogyásomnak, diétámnak abba a szakaszába érkeztem, amit már érdemes megemlíteni. Ma reggel 54,3 kg voltam. Nem mondom, hogy gyors a fogyásom üteme, de azért lineáris. Ebben az évben még nem ettem direktben cukortartalmú dolgot és a szénhidrátokra is nagyon odafigyelek. A sport hiányzik, de az nagyon-nagyon. Bízom benne, hogy most már hamarosan elindulok.

Napjaink. Hát őőőő. Ez a korona vírus eléggé megváltoztatta a dolgokat. Munkában még túlélhető egyelőre a visszaesés, de úgy az élet minden területén egyébként eléggé szar, pedig én magamról úgy gondolkodom, hogy jól bírom az elszigetelődést. Fel kéne már lélegezni. Közben Marci is vészesen közelít a szülinapja felé, ami így nem tudom, miként lesz megünnepelve, pedig én szerettem volna egy nagy családi ünneplést, de most így hogy?!

Egyébként ez az egész helyzet nagyon emlékeztet 2008-2009-re, mikor bedurrant a válság. Tudom, hogy elvileg most ez más miatt van, és egészen más lesz a későbbi lefolyása (remélhetőleg), de akkor is, engem ugyanúgy és ugyanolyan hirtelenséggel érintett munka szempontból. Ez sajnos most eléggé rá is döbbentett (ismét), hogy itt nincsen tuti, a stabil helyzetek is csak addig stabilak, míg a gazdaság stabil. Úgyhogy a (lakás célú) hitelhez való kezdődő pozitív hozzáállásom most teljesen visszazuhant a régi állapotára, ugyanis megint azt látom, hogy két pillanat alatt omolhat össze az ember élete, mint a kártyavár... viszont már felelősek vagyunk egy pici gyerekért is. Szóval azért nehéz, és most a terveim is teljesen átrajzolódnak valószínüleg, már ami a timingot illeti. Nem szeretem ezt az évet, elindulhatna már valami kis javulás.

Martin nagy mérföldköve

A hét elején felállt kicsi babám. Mivel még nem mászik, így egyik szemem sír, a másik meg nevet. Jó látni, hogy kapott egy bizonyos másik perspektívát a világból, de ugyanakkor meg még neki kell minimum 3 hónapot másznia... ennek muszáj meglennie, hogy az agyának a bal/jobb agyfélteke megfelelően össze legyen hangolva és ne legyen diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás. Dévény tornának így lassan vége lesz, de jó esélyekkel kezdjük a TSMT tornát. Édesem kicsit lazább izomzattal rendelkezik mint a nagyátlag, de szerencsére ennek tényleg nincsen semmi következménye, valószínű tőlem örökölte. De egyébként nem voltunk a -tól/-ig táblázatból kicsúszva igazán semmivel, egyedül talán a kúszással.

Corona vírus mizériát szándékosan nem akarom most firtatni, mert már annyi bosszúságot okoz (munka téren is), hogy inkább nem kezdek el dühöngeni rajta. Az biztos, hogy a terveim sajnos jó eséllyel csúszni fognak, hacsak nem lesz egy hatalmas ingatlan válság is a végére.

Na felébredt Marci... ennyi volt a szabad pár percem :D

Napi Marci

Nincs ennél nagyobb szerelem a világon!

Gyerekülés

Eljött az idő. Fúúúú már nagyon régóta nézegetem a gyereküléseket, és mivel Marci meglehetősen lassú a mozgásfejlődésben, így még plusz tényezőként ezt is figyelembe kellett venni. A hordozót általában max 1korig javasolják, így azért lassan nekünk már itt van az idő :).

Szóval, mivel Brendonban leárazás van gyerekülésekre most a héten, úgy döntöttünk megvesszük most. Én szépen kinéztem magamnak egy Cybex ülést, ami nagyon tetszett színben, így magabiztosan mentem a boltba. Na most van egy ismerős szál a budaörsi Brendonban, így úgymond totálba a legőszintébb és legkorrektebb tanácsokat kapjuk mindig. És azt volt az első mondat kb, hogy ne vegyük azt. Ez az eset, mikor minden kedved elmegy egy pillanat alatt, mert szépen egy hónapon keresztül nyomoztál valami után, majd végül az egész egy hatalmas nagy OFF. Így jöttek a bizonytalanságok és a gyorsan döntés. Azt tudom, hogy a legjobbak között sikerült választanunk, egyetlen jobb lett volna a Britax Römernek ugyanez a 360 fokban forgatható i-size verziója, közben néztem , hogy az ADAC tesztben kiválót kapott, a Cybex meg csak jót, viszont az már sajnos kicsit túl volt az árhatárunkon. Ez a verzió volt 120 000 (és 4 éves korig használható), az lett volna 168 000. Viszont ezúttal megfogadtam, hogy majd a nagyobb gyerekülésből, ha ezt kinőtte, akkor majd Britaxot kap. 

Sashalmi piac

Ma voltunk itt először piacon, mert tegnap este kitaláltuk, hogy hurka-kolbászt kéne ebédelni, meg amúgy is milyen már, hogy lassan 3 éve itt lakunk és még nem voltunk a közeli piacon. Áh hát ez zseniális! Nem mondom, hogy a legolcsóbb opció, de gyönyörű, igazi minőségi árukat sikerült szereznünk. Egyébként is szeretem ezt a feelinget, teljesen feldobta a napomat, aztán a gyönyörű időnek köszönhetően sétáltunk még egy nagyot Martinnal. Szeretem a tavaszt, alig várom, hogy tartósan megérkezzen a jó idő, és induljak futni. Ja igen, diétám nagyon jól halad. Ebben az évben még mindig nem fogyasztottam direktben egyetlen cukros dolgot sem (és persze tatom a szénhidrát csökkentett üzemmódot), így már 56,1 kg voltam legutóbb. Haladok a cél felé, már nagyon látszik.

Hajnal van

Felkeltem ma korán, macska felébresztett. Utóbbi napjaim munkában túlságosan lightosak, úgy látszik ez meg a másik véglet, ilyenkor meg emiatt van bennem feszültség. Elég nagyok a terveim és ilyenkor azt érzem, hogy ki fogok esni az ütemből. Az már biztos, hogy a tavalyi évem közelébe sem vagyok eddig... bár még csak egy hónap telt el, szóval bármi lehet, de ez most a tendencia.

Kinga a könyvelőm ezzel szemben 25%-ot emelt a könyvelési díjamon. Ez enyhén szólva szíven ütött, mert ezt a mértéket nem tartom korrektnek, illetve mindezt úgy kommunikálta le, hogy elküldték egy email csatolmányban a szerződést, semmilyen szöveg nem volt, csak egy csatolmány. Néha csodálkozom emberi viselkedéseken, de igazából már nem lep meg semmi.

Marcival minden rendben. Mozgásfejlődése totál csiga, sztem nagyon későn fog eljutni addig, hogy majd felálljon, ellenben eddig úgy néz ki, hogy logikája nagyon jó, most már tud csapatban játszani (pl labdát egymásnak gurítani), illetve próbál tárgyakat átgurítani pl lyukakon, illetve szeret tárgyakat tologatni. Beszédfejlődése is szerintem eddig elég jó, bár ez majd később fog még kiderülni. Nagyon sokat mosolyog, már attól képes szinte nevetőgörcsöt kapni, ha egy grimasszal rámosolyodok. Egyébként ez is egy hónap késéssel, de a szeparációs szorongás is elindult nála. Jön utánam mindenhova... zuhanyzóba, konyhába :)

Más nem nagyon van. Szépen fogyok továbbra is, továbbra is lassan, de biztosan (tegnap 56,7 kg voltam), hétvégén betöltöm a 37 évet, egy újabb év elment.

Bűntudat

Nem tudom mindenki így van-e, de nekem (lehet mert első gyerek), folyamatos hibázások sokasága a gyereknevelés. Alapvetően meghallgatok mindenkit tanácsokat illetően, de végül csakis az ösztöneim után megyek. Arról lemondtam már régen, hogy tökéletesen csinálni, hiszen az eleve lehetetlen lenne, hiszen nem főállású anyukaként vagyok itthon, hanem dolgozó nő + anyukaként, de mai napig is vannak dolgok, amiket utólag jövök rá, hogy "elbsztm". Most ilyen az egyik tejpép, amit vígan iratok fel a dokival, hónapról hónapra és adom Marcinak (mert amúgy imádja) a Nestlé - SINLAC... erre ma kiderül számomra, hogy tele van cukorral. Totálba elszégyelltem magam, mert tudnom kellett volna, meg kellett volna nézni, és ráadásul azóta azt is tudom, hogy van hozzáadott cukor nélküli verzió is (Milumil). Úgyhogy most szépen lehet lejönni róla.

57-esek klubja

Norbi Update ügy margójára :D

Beléptem. 57,9 kg.
Nagyon szépen haladok. Lassú fogyás, egészséges táplálkozás. Tegnap jöttem rá, hogy ebben az évben még nem ettem semmi édességet, se cukor, se csoki. Messziről indultam, de úgy haladok, ahogy kell, és hogy hol a vége? Azt nem tudom még, a lényeg, hogy ne nézzek ki úgy mint egy beteg, tehát ha 52 kilónál már túl ráncos és összeesett lennék, akkor nem megyek el addig. A tükörképem már most sokkal pozitívabb, mivel én a fejemen látom legelőször a hízást és azt utálom.
Most rendeltem hyaluronsav tabit és kollagént újra, nekem nagyon bejönnek így tabletta formában (hyaluronsavat egyszer már rendeltem biotechből kisebb dózisban és nagyon látszott). Igazság szerint a bőröm minősége sztem kb 5 évet fiatalodott, ez ugye ebben a korban már fontos tud lenni. Azt is nemrég realizáltam, hogy vészesen közelítek a 40 felé (37 leszek febr 9-én), rohamléptekben mennek az évek, Martin már 9 hónapos, ez annyi, mint amennyit összesen terhes voltam.

Visszatérve ahogy fogyok le, a császár sebem egyre érzékenyebb. Kitapintható a belső "vágás". Hát igen, ez kétségtelenül azért egy durva vágás, ha csak abba belegondolok, hogy az összes izmot keresztbe elvágták, és mondanom sem kell, hogy felette egy másfél centis sávban azóta se érzek... talán mostanában kezd valamennyire minimálisan visszajönni az érzés (de azt olvastam, hogy ez kb 1 év, és nem is mindenkinek tér vissza). Illetve az időjárás változásokat is érzi rendesen.

Nincsen sok mély gondolatom, én csak nyugira és szabadidőre vágyom már, meg persze, hogy a gyermekem és férjem mindig boldog legyen. Az már biztos, hogy a legnagyobb érték az idő, és ez senkinek sem végtelen. Jó lenne kihasználni. Jó lenne 45 évesen nyugdíjba vonulni és csak élni. Ez a legnagyobb vágyam, nem lehetetlen, de feltétele, hogy a tavalyi tempót kell végig nyomni addig, egyelőre megy, aztán persze minden folyamatos változásban van.

Minőségi idő

Nem sok újévi fogadalmam van, de egy biztos, és erre nagyon nagy szükségem van, ebben az évben sokkal több "énidőt" szeretnék. A tavalyi évem ilyen szempontból mintha nem is lett volna, dehát azaz év nem is rólam szólt, viszont szeretném, ha ez idén kicsit kiegyenlítődne. Diétám nagyon jól halad, már az ötvenesek klubjában indítottam az évet (58,9 kg most), bár még távol a végső céltól, dehát ez nem is megy gyorsan nálam. Jó volt, hogy a karácsonyi időszak alatt voltak szabad pillanatok. Igazából nekünk nagyon hiányozna egy olyan nagyszülő, aki jelen tud lenni ITT és néha átvenné tőlünk néhány órácskára Marcit. Ha én ugye nem dolgoznék, úgy azért más lenne a szitu, de így rettenetesen nehéz. Na meg persze az állandó kérdés, ami mostmár hónapról hónapra egyre jobban nyomaszt a lakás kérdés, emiatt én nagyon teperek, de azért ez nagyon nagy projekt, és csak kicsi léptenként tudunk benne haladni. Úgyhogy ez az év megint nem a kirobbanásról fog szólni. Tegnap volt némi nemű feszülés melóban már, ami 2 a két hetes álomvilágból gyorsan visszahúzott. Nem baj meg semmi ilyesmi, de azért jól esett volna egy kicsivel kellemesebb indítás, de azóta amúgy nem panaszkodom.

Nézegetem a telkeket folyamatosan, de egyelőre nem látok igazán változást tavalyhoz képest, illetve nagyon kevés telek opció van, így látom pontosan, hogy ez a része nehezebb lesz, mint maga az építkezés. És azért ezen sok múlik. Szoktunk járkálni itt a 16. kerületben, néha eljátszom a gondolattal, hogy esetleg nem ikerházat építeni, hanem önállót... de hát ehhez egy nagyon nagy szerencse is kéne. Egyelőre mindenképpen az ikerház opció a fő irány.

Ezt a postot már harmadik nekifutásra írom, mindig ugyanígy kora reggel kezdem, és végül sehogy sem tudom befejezni, most azért keltem fel ilyen korán, mert már megkaptam a jó kis naptáramat meg pénzügyi tervezőt, de nem nagyon volt még idő a pontos tervek kidolgozására... majd most :)

Elkezdtünk nézni két sorozatot, így van ilyen esti lazító most már Marci elalvása után. Nagyjából 2 szabad óra, és ez olyan jó. Jó, hogy tér belém vissza régi önmagam, de ha szívemre akarom tenni a kezem, már nagyon várom azt az időszakot, mikor már kicsit lehet lazábban is felügyelni Marcit, mikor már tényleg önállóbb lesz.

Marci lassan 9 hónapos. Vele minden oké. Mozgásfejlődése nem igazán élen járó, mégcsak most kezd mászni (még csak négykézláb áll fel, nem indult el). A Dévény tornászunk kijelentette, hogy hipotón. Ami nem baj persze, csak azaz eredménye, hogy az egészséges intervallumoknak nem az elején  csinál dolgokat, hanem inkább a végén. Ez egy adottság, nincs semmilyen összefüggés semmilyen értelmi vagy ügyességi kérdésnek, pusztán arról szól, hogy mivel lazábbak az izmai, így neki ez nehezebb és jobban ki kell gyakorolnia egy-egy mozgás formát, cserébe később sokkal hajlékonyabb lesz például (szerintem én is ilyen lehettem, de erről anyukám nem tudott nekem már infókat mondani). Így a tornászunk javasol neki majd sportot, pl karatét, vagy olyan sportokat, amik szimmetrikusan mozgatják... akár úszás is lehet.
Nagyon jól eszik. Nagyon jól alszik (este 8:30-6:30-ig kb). Két olyan pont, ami másnál problémás lehet. Illetve beszédfejlődése szerintem jó indult, mert kb 2 hónapja mondja már "babababa".

Az évnek azon szakasza...

....mikor minden a helyére kerül.

Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert ez tényleg így is van. Elfogytak a munkák, napok óta csak ünnepelünk, és vendégezünk. Még olyanok is megfordulnak nálunk, akik Angliában élnek... sőt még olyan is, aki valahol Peru környékén hajózik. Otthon nem sok időt töltöttünk, de azt intenzíven. Idén először képeslapokat is készítettem, remélem eljutnak már végre a címzettekig... sajnos a posta hiába adtam fel még karácsony előtt 2 munkanappal, nem kézbesítette eddig őket.

Voltunk kisunokatesójánál is (pontosabban másod unokatesójánál... Marci 8 hó, Dorka pici másfél)

Lassan elengedjük ezt az évet. Csodálatos, ugyanakkor nagyon fárasztó volt. Most így visszagondolva csoda, hogy nyáron nem kattantam meg, túléltem a nehéz részét. 36 évesen anya lettem... azt hiszem, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni, hálás vagyok.

Diétázom továbbra is (karácsonykor 2 napot hagytam ki), nagyon lelassult az alakulás és a két nem diétás nap nagyon visszavetette, mert ugye diéta közben fokozott a hízás veszély, ha kicsit megbillen az ember. Most úgy látom, hogy ha ebben a tempóban haladok, akkor nyárra leszek kb meg. De ez is a célom kb.

Tegnap bejelentkeztem szemműtétre, ugyanis úgy néz ki, hogy Marci szoptatásának végérvényesen vége. Nos úgy néz ki, hogy még erre is várni kell, mert 3 hónap míg kiürülnek a hormonok teljesen, így újra kell majd jelentkeznem az alkalmassági vizsgára, de addig is fogok kapni valamilyen tájékoztatót postai úton. Kissé félek tőle, mert azért na... mégis csak a szem. Lassan, ha lejártak az ünnepek fogászatra is bejelentkezem fogszabályzó ügyben... persze a két még bent lévő bölcsesség fogam szinte rettegésben tart, mert tudom, hogy azokat el kell távolítani, és az előző kettő eltávolítása mind testi, mind lelkileg brutális trauma volt (nem beszélve, hogy egy hónapig elég rendesen fájt). Eleve jó lenne valahogy altatásban, mert ráadásul az alsó teljesen bőr alatt van, szóval azt kb ki kell műteni.

BÚÉK, sztem idén már ne fogok tudni írni, jövő évre hasonlókat kívánok! Több barátunknál is várható babaáldás, úgyhogy nekik külön előre is sok-sok erőt kívánok :)

Szülés után a test

Konkrétan megfogalmazódott bennem egy gondolat. Ami szintén olyan, hogy közhelyként hallunk róla mindenhonnan, de valójában mélyen szar ez a része. És ez pedig a test visszaállítása a régi kerékvágásba. Biztosan vannak persze olyan nők, akiknek automatikusan visszalaposodik a hasa, és semmi nem látszik abból, hogy előtte albérletet adott a pocakján egy babának... de nálam ez nem így van. Nálam olyan testi változások álltak be, mint azelőtt soha. Ha még egyszer terhes lennék, én biztosan az elejétől figyelnék, hogy valahogy ne hízzak sokat, csak amennyi a baba (plusz magzatvíz stb). Most nem mértem meg magam pontosan, de sztem kb 8 kiló felesleg lehet rajtam a tavalyi súlyomhoz képest. És míg zajlik a szoptatás nem is igen lehet fogyózni, mert a tej egyből csappan. Ennek ellenére én most nekiálltam egy visszafogottabb, vagyis jobban mondva cukormentes életvitelnek, és persze kevesebb a mennyiség is, így nagyon bízván, hogy mostmár kezdenek indulni a dolgok lefelé, mert én így bizony nem érzem jól magam. És szakmailag az önbizalmam rendben van, de mint nő az önbizalmam kb a béke feneke alatt. A szoptatás csodálatos dolog ilyen testi lelki kötődés téren, de míg tart, addig gyakorlatilag egy vegetációs időszakban vagyunk. Se diéta, se gyógyszerek, és bizonyos kajákkal, kávéval is csínján kell bánni. És azért ebben 8-10-12 hónapot végig vinni nem olyan kevés. Nekem konkrétan emiatt van parkolón a szemműtétem, a fogszabályzóm is.

Viszont mivel most második nekifutásra álltam neki folytatni ezt a postom, így látom egy hét utáni változásokat. Egy hete diétázom és valami brutál mennyiség lement már. Szinte tudom azt mondani, hogy egyharmada annak, amit le akartam adni. Még nem állok mérlegre, azt megfogadtam, hogy majd csak újévtől, de az biztos, hogy nagyon látszik, és kizárólag hasról. Marcit még úgy ahogy tudom is szoptatni, szóval még ezen oldalról sem gáz. Mondjuk valami biztosan változott, mert Marci már este nem tud belealudni a szopcsiba, úgyhogy vagy a minőség vagy a mennyiség másabb mióta nem fogyasztok cukrot/szénhidrátot, de az is lehet, hogy csak ennek jön el az ideje, mert a szervezetem már egyébként is visszaállt a régi kerékvágásba, így ez is kiválthatja (megváltoztak a hormonok).

Úgyhogy végre van egy kis előre mozdulás, aztán remélem jövőre visszakerülök a régi formámba és futkározni is vissza tudok állni, mint azelőtt.

Évvégi leltár 2019

Arra gondoltam elkezdem összeszedni a gondolataimat, mert nem biztos, hogy lesz rá időm később. Alapvetés, hogy alapokra sincs időm. Így például nem voltam esti programon kb ebben az évben, blogolni, telefonálni nincs időm... és ha van is két percem, akkor is célirányosan haladok. Ez van, ez egy nagyon intenzív időszak, és az egész évre ez volt a jellemző. Marci érkezése a legszebb dolog volt életünkben, ugyanakkor nagyon sok áldozattal is jár. Így kezdem is ezzel, hiszen ez volt ennek az évnek a legfontosabb, mondhatni csúcspontja... sőt, ha azt veszem, egész életemnek csúcspontja... ja meg az esküvő is... dehát ebből is látszik, hogy majdnem eszembe se jutott, hát kb ennyire meghatározó. Fontos dolognak tartom a házasodást is, de nem tudok sokat pörögni a témán, a gyűrűm pontosan elmondja azt a jelképet, amit jelent. Ott van velem, jelzi, de igazából nem befolyásolja az életem semmilyen irányban. A családnak a jelképe inkább, ami meghittséggel tölt el. Visszatérve Marci születésére, életem legfurcsább napja, mely nem is indult úgy, hogy ott éjszaka egy szülés fog bekövetkezni. Simán azt hittem megvárjuk a császár időpontját. A szülésem élményét továbbra se szeretném taglalni, mert volt ott minden, amit inkább ne bolygassunk. Aztán érkezett a maratoni nem alvás időszak, illetve beletanulni egy kicsi baba gondozásába. Ma már mondhatom, hogy 1000 közül is felismerem a hangját és különböző hangfekvéseit, hogy mikor mit szeretne. Aztán a nyár nekem nagyon sok munkával telt. Eleve marha nehéz egyszerre babát nevelni, és közben dolgozni is, a mai napig nem tudom, hogy ez hogyan sikerül, de én vagyok az élő példa, hogy nincs lehetetlen, csak akarni kell. Céljainkhoz persze sokat közeledtünk, sőt elmondhatom már most novemberben, hogy rekord évem van munkaügyben (pedig még egy hónap vissza van). Jövőre szeretném, ha sikerülne eljutni addig, hogy esetleg egy telket megvegyünk. Illetve nekem szemműtét és fogszabályzó, és mindegyikhez ragaszkodom, illetve egy jó diéta és sport. Idén is elkezdtem már újra, de sajnos nem igazán voltak sikerek és inkább most még nem erőltetem, úgy voltam vele, hogy semmi életem nincs, most még nem tudok a szabadidőmben is szenvedni, erőlködni.
Szeretnék jövőre kicsit több szabadságot, kicsit több énidőt, kicsit látni a világból, kicsit többet találkozni barátokkal, kicsit többet Zsoltival is minőségi időt tölteni. A mi családunk teljes, most legalábbis ezt érzem. Minden figyelmünk Marcin, testileg lelkileg sokat próbálunk adni, persze még nem igazán a nevelés ügyben, inkább csak a szeretet éreztetése, hogy mindig számíthat ránk, mi mindig mögötte állunk. Szeretném, hogy ő kiegyensúlyozott fiú legyen, és hogy szeresse az embereket, vidám legyen és minden apróságnak őszintén tudjon örülni. És persze ha lesz bármilyen ötlete, projektje, akkor mi ott vagyunk, ha kellünk. Mikor arra gondolok, hogy 1-2 év múlva milyen lesz majd a karácsonyunk, mikor már majd ő is megéli az ajándékozás élményét, olyankor nagyon boldog vagyok, ezek a pillanatok valahol az élet értelme szerintem.

A szívfájdalmam csak az , hogy megint elment egy év az életből és nekem ebből irtó sok volt a munka, ami tulajdonképpen az értékes idő pazarlása.

Összességében mégis azt mondhatom, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék, mindenem megvan, ami számít és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű kis emberke lépett az életünkbe. Ennél rosszabb évünk sose legyen ezt kívánom... és persze kíváncsian várom a következő évet, mit tartogat nekünk.

Hétvégén feldíszítem a lakást, és indulhat a karácsonyi feeling :) Ajándékok már jórészt kipipálva :)

#6monthsold avagy fél éves lett Marci

Telik az idő. Ma reggel már korán kezdtem a virrasztást, mert hát még mostanában is éjszakázgatunk néha, átnéztem a terhességem heteit itt a blogomon és gondoltam írok egy összegzést az elmúlt hat hónapról. Nem csak baba ügyben, hanem úgy általánosan mit/hogyan élünk meg, hogyan változott a kapcsolatunk. Kezdem is az utolsóval. A baba érkezése megterheli a kapcsolatot. Ezt már hallottam másoktól is, amikor is azt gondoltam, hogy jó jó, de a miénk teljesen más. És ez így is van, de azért mégis. A folyamatos éjszakai kelések a legszebb álmodból, a folymatos jelenlét, hogy nem csinálsz azt amit akarsz, hogy semmire nincs idő, nekem a munkahelyi határidős stresszeim igenis kivetülnek. Egész nap együtt vagyunk és ez kihat. A szeretet nem változik, de az apró figyelmességek múltak, hiszen nincsen rá idő. Mióta megszületett Marci egyetlen esti programunk sem volt (hiszen minden este séta, fürcsi, szopcsi, alvás a program). Hiányzik a törődés, hogy a lelkem is ápolva legyen. Persze a világon a legboldogabb vagyok, mert itt van nekünk kicsi manó, de akkor is. Ahogy olvasom a blogom vissza olyan, mintha eltűnt volna az életünk. Ez lelkileg akaratlan megérződik azoknál az embereknél szerintem, akik érzékenyebbek, mint mondjuk én. Így ez lenne az egyik tanácsom, aki még nem szült, hogy erre készülni kell, mert könnyen áteshet depresszióvá, illetve még nem vagyunk ebben a stádiumban, de később (ha Marci már nem igényel 0-24-es folyamatos melót) ezzel dolgozni kell és megpróbálni visszaállítani. Zsuzsi barátnőm szerint ezt vissza lehet állítani, csak tényleg az időn múlik, hogy legyen kettőnkre.

Egyébként ez a fél év egyben végig suhant. Napirendekkel és napi csodákkal. Marci már vígan fordul jobbra/balra, kúszni most kezdeget. Mosolyra mosollyal reagál. Imádja a tejpépet és nagyjából ezzel felütve minden gyümit meg tud enni. Simán még nem nagyon tetszik neki se a gyümi, se a zöldség. Szoptatás még mindig van... talán 1 vagy 2 étkezés van kiváltva rendes kajával. Az altatás néha okoz meglepetéseket, néha ő elaltatja saját magát (és nem csak szopizva alszik el). Végre elkezdte megszeretni a babakocsizást, mi több néha el is alszik, ugyanígy a kocsiban. Mindenkire mosolyog, ezért úgy láttam, hogy mindenkiből pozitív reakciókat vált ki. Fogak még nincsenek. Súlya most haladta meg a 7 kilót és 67 cm magas volt egy hete. Értelme napról napra összetettebb, már-már egy két nagyon egyszerű következtetést is össze tud kombinálni (azaz van már némi logikája). Imádja a zenét (meg a videókat is imádja), zenével szinte minden helyzetben meg lehet nyugtatni.

Ez mind nagyon jó érzés. Mindig vannak félelmeim, hogy valamiben lemaradt a kortársaitól stb, de aztán eddig még mindig behozta magát, ha volt ilyen. Élen alapvetően semmiben nem jár.

Az éjszakák. Na ez az a pont, amiben amilyen gyönyörűen indultunk, úgy megváltozott. csak hogy a lehető legdurvább nehézsgeken kelljen átmenni. Napi 2x kelünk minimum éjszaka, de van olyan, hogy többször. Múlt héten volt olyan, hogy éjszaka kettőtől talpon voltam. A kialvatlanság brutális. Elkezdtem kb egy hónapja relatív nagy dózisban kollagént szedni, mert azt olvastam, hogy csodákat tesz az öregedés külső tünetei ellen is, illetve nagyon jót tesz belsőleg is az ízületekben, illetve sejt megújulásban.  Ez egyértelműen így is látszik, már látom magamon a különbséget.

Célok: Jelenleg egy bizonyos túlélő időszakban vagyok. Kicsit várom, hogy visszakapjam az életem (egy kis szabad részét), illetve hajtok, hogy bele tudjunk vágni a házprojektbe. A héten majdnem rácsaptunk egy lehetőségre... de aztán az ész visszahúzott :)

Semmi.

Az életem egy folyamatos körforgás, to do list pipálgatás. A heteim abból állnak, hogy hajnaltól a munkában próbálom behozni magam... van, hogy nap végéig sikerül, van, hogy több napra is alá csúszok. Az ügyfeleim, ahogy beszélek velük, elégedettek... nem látják, hogy ezért én brutálisan megdolgozom. Voltam bent fő ügyfélnél, és megkérdezték, hogy hogyan csinálom ezt? Észre se vették, hogy szültem és hogy van gyerekem. Hááááát ilyenkor szívesen nekizúdítottam volna, de csak annyit mondtam, hogy nehéz és jó a csapatom itthon. Ami igaz is. Ez az egyetlen módja, hogy ez így kivitelezhető legyen.

A gyerekembe egyre szerelmesebb vagyok. Ez tényleg úgy van, hogy az embernek a sajátja a leggyönyörűbb. Betöltötte az 5 hónapot, elkezdtük a hozzátáplálást is. Nagyon cukimókus, ahogyan eszik, illetve ahogyan meglátja, hogy tejpépet keverek neki, már mosolyog is... mondjuk nem csoda, mert így felnőtt fejjel is marha finom :)

Most hétvégén megpróbálom összeszedni magam egy jó kis őszi bevásárlásra. El kell mennem ikeába is, meg egy csomó helyre. Egyrészt várom is, másrészt meg persze ezek mindig ilyen kutyafuttában vásárlások, mert babó miatt nincs időm nagyon hosszan távol lenni.

Egyébként jól érzem magam. Mármint úgy összességében elégedettséget érzek az életem iránt. Persze mindig vannak újabb álmok, illetve célok, meg ugye nem is vagyok jó formában kinézet ügyileg, de amúgy tudom, hogy minden rendben van, normális életem van és mondhatni teljes is. A legnagyobb dolgok már nálam vannak.

Október.. ilyenkor már azt érzem, hogy mindjárt karácsony. Indul ismét a hideg szezon, a teázás, a kuckózás, ilyenkor szoktam átgondolni a céges dolgaimat, hogy esetleg fér-e még bele KTG... és igen, idén még belefér egy új iphone (amit meg is rendeltem) és Zsoltinak egy ipad. Neki ez lesz a szülinapi/kari aji.

Manóka meg új szőnyeget kapott, nagy műgonddal analizálta :)

Majó és a lufi esete

Építkezési információk

A héten voltunk egy megbeszélésen ingatlan építkezés ügyben. Nem most fogunk belevágni, csak iszonyú sok momentumon el lehet csúszni, illetve nagyon kevés infó birtokában vagyunk ahhoz képest, amit tervezünk, és emiatt ezt én nagyon fontosnak tartottam összeszedni a dolgokat, buktatókat. Építkezni szeretnénk, ikerházat. Nem ez a fixa ideánk, viszont ez az, ami határvonalasan elérhető. Először is, nagyon fontos változás lesz jövőre, hogy visszaáll a 27%-os áfa a jelenlegi 5% helyett, ami majd szépen megdurrantja az árakat. Jó lenne, ha még egy évet adnának a főnökék ott fent a parlamentben, de én már nem is reménykedem, hiszen mi nagyjából minden támogatásból kiestünk, ami járhat, így a CSED, így a babaváró hitel (mivel Marci július 1. előtt született 2 hónappal)... szóval számítunk az emelkedésre. A másik fontos változás energetikai szinten lesz. Azaz jövőre már az építkezéseket szigorítják, hogy a megújuló energiák felé haladjanak, így kötelező lesz napkollektort vagy napelemet is a házhoz tervezni. Ezek a változások - erősen tájékoztató jelleggel - kb 30 000 HUF-ot tesznek hozzá négyzetméterenként az építkezés költségeihez. Hát mit mondhatnék, eléggé eltorzult a fejem, mikor a fazon ezekről tájékoztatott. Viszont van jó hír is. Azt hiszem nagyon jó céget találtunk. Már a weboldalukat mikor néztem szemet ütött, hogy több díjuk is van, illetve panaszmentességi igazolásuk, de személyesen még sokkal megnyerőbb volt a pasi. Iszonyatosan up to date volt, nem nagyon lehetett megfogni. Azt mondta, hogy nyugodtan megnézhetjük elkészült házait, több mint 180 van belőle, illetve hogy ez a panaszmentességi igazolás, meg a díjak, ha beérkezne egy panasz, akkor le kellene kerüljenek a webről. Tudom, kicsit sokat rugózok ezen, de nekem nagyon rossz tapasztalataim voltak eddig az építőiparban, és mivel ha eljutunk idáig, ez egy brutálisan nagy projekt lesz életünkben, így nagyon nem mindegy, és innen nézve a referenciákon és ezeken az igazolásokon kívül nincsen semmi a kezünkben. Visszatérve a poénokra. Hogy miért jó, ha ikerházat építünk? Alapvetően tudni kell, hogy a négyzetméter ár ugyanaz... tehát a poén nem itt van, hanem a telekben. A telket mi vásároljuk. Megkaptuk a paramétereket, hogy mekkora a minimum, ami egy ikerházhoz elegendő, és mivel ikerház,  a beruházó a felét megvásárolja, illetve az ikerház másik felét is felépíti és értékesíti. Így tehát, ha jól gondolom ezen kb vagy 10 milliót lehet fogni. A másik, hogy ikerház esetén adnak extrákat, így konkrétan a kerítést és a beállót bónuszként... ez is több milliós tétel volna. Szóval összességében a nagy pozitívum, hogy ők, mint partner nagyon együttműködőek lehetőséget biztosítva a könnyebb cél eléréséhez. Ezenkívül timing és finanszírozás... ez még a két nagyon fontos sarokpontja, amiben nagyon meg lehet csúszni. Itt ez is nagyon baráti módon van kialakítva. Így nagyjából 18 részletre osztva történik a finanszírozás, illetve az építkezés 1 éves intervallumot ölel fel. Csúszás nincs. Plusz infó, hogy amikor esetlegesen feltüntetve látszanak négyzetméter árak, azok mindig nettó négyzetméterárak, azaz a háznak az élettérben lévő négyzetméterre vonatkozik. Ehhez hozzá kell még számolni, kb 20%-ot, amit a falvastagság ad és egyéb dolgok, így jön ki egy 1,20-as szorzóval a tényleges ár. A faszi nem árult zsákbamacskát, ezeket mind levezette nekünk, és így kaptuk meg a becsült értéket 100 m2-re. Szóval a mi feladatunk még mielőtt bármi is történne egy jó telket találni, ez a következő projekt, várni és figyelni, mert mindig jönnek jó ajánlatok. Ja és még egy fontos, hogy nem csak telket érdemes figyelni, hanem lerobbant házat is, mert bontással együtt esetlegesen még mindig jobban ki lehet jönni, mint egy-egy sima teleknél, na meg ugye a helyszíni adottságok lehetősége is így bővül. Szóval várunk és figyelünk mostantól, meg persze én dolgozom tovább és tolom amennyire csak tudom, hogy egyszer ezekből a tervekből valóság lehessen.

#4monthsold

Martin betöltötte a 4 hónapot. Elvileg indulhat(na) a hozzátáplálás, de lebeszélt a védőnő. Azt mondta, hogy még adjunk egy hónapot és akkor szépen fokozatosan lehet indulni. Én meg úgy vagyok vele, ha már ennyit kibírtunk, akkor még kibírjuk. Nekem persze jobb volna, ha minél hamarabb kezdenénk, de semmiképpen nem szeretném magam egóját Marci fölé rendelni, így ha még bírom tejcivel, várunk.

Ettől független én már futogatok. Nagyon nagyon mélyről indulok, de már 3x futottam és tulajdonképpen mégha minimálisan is, de javuló a tendencia.

Igazából nem megerőltetően futok, hanem pontosan ahogyan terveztem, inkább csak kisebb távolságokat, de sűrűbben... és persze jó pulzussal. Minden esetre van honnan menni lefelé.

Manóka 4 hónapos. Nagy fejlődése a hónapban, hogy már tud fordulni elölről hátra, és fordítva, illetve nagyon sokat dumikázik a saját nyelvén. Már érti a rendszereket és tudja mi után mi következik. Őszintén szerintem már érett volna az étkezésre is, ugyanis a kajákat nagyon szépen kinézi már a szánkból. No mindegy... nincs vita, várunk.

Melóim futnak, az 5 napos pihenés nagyon jót tett, főleg a badacsonyi kiruccanás a Laposa pincészetbe, persze tisztán látszott, hogy még Marci nem érett a kirándulásokra (se szopi, se türelem szempontból), de legalább megpróbáltuk és kiszakadtunk. Jó volt, az én lelkemnek kellett. Igazából ezek most a meghatározó dolgok, na meg az ingatlan téma rendületlen, hogy miként is legyen saját házunk, követjük a témát folyamatosan, agyalunk, aztán meglátjuk.... mindenesetre jövő héten, ha minden jól megy, akkor találkozunk egy kivitelező céggel, csak hogy jól elborzasszanak (vagy felvillanyozzanak)... meglátjuk.

Beginning workout

Megtörtént az első futás szombaton. Hát igen... mélyről indulok, vagyis úgy is mondhatom, hogy az elejéről kezdek ismét. Nem voltak elvárársaim, de emlékeim voltak magamról, és így kicsit az embernek gombóc van a torkában, hogy az már minden csak a múlt. Abból most testileg nincsen már semmi. Azt mondják az izmok emlékeznek, hát majd meglátjuk. Eddig két napja pihenek rá az első futásomra, mert annyira durva az izomlázam, hogy tegnap majdnem kiment a lábam magam alól egy lépésnél... nem akart megtartani :D Viszont a pozitívum eddig, hogy szopcsit nem befolyásolta. Manó lassan betölti a 4. hónapot, így lassan a hozzátáplálást is elkezdjük, illetve a mózeskosarat is cseréljük lassan a sportrészre. Innentől lesz majd jó, ha teljesen el tudom engedni a szoptatást is, mert akkor tudom csinálni majd az eddig működő diétámat és sportomat együtt, ami eddig mindig működött. A cél ez (ez tavaly nyári fotó):

Akkoriban ezt egyáltalán nem éreztem vékonynak, sőt ilyen határvonalasnak éreztem, ma már ez lenne egy olyan cél, amit ha egyszer újra elérek, akkor a világ legboldogabb embere leszek. Meglátjuk...

Babucika már nagyon kezd értelmesedni. Egyrészt már gyönyörűen forgolódik (néha pici segítséggel), másrészt meg nagyon nagy dumás (a saját nyelvén persze). Pár nap múlva 4 hónapos és pár nap múlva tudtuk meg tavaly ilyenkor, hogy terhes vagyok... ennyit tesz egy év :)

#3monthsold

Betöltötte Martin baba a 3 hónapot (22-én). Annyira megy az idő. Tényleg igaz, hogy minden pillanatát meg kell élni a babakornak, mert nagyon gyorsan elillan. Lassan egy éve babóca már velünk van, mégha nagyrészt csak a pocakban is volt. Nagyon sokat változik napról napra, egyre okosabb és egyre több dolgot fedez fel a világból. Mostanra már kialakult a napirendünk. Megvan mikor sétálunk és kialakultak már az alvás időszakok és az etetési fázisok. Hála istennek továbbra is csendes, kiegyensúlyozott baba, nyitott, mosolygós.

Bár van egy újfajta kurjongatása, amikor panaszkodik. Nem sír, csak kurjong... olyankor tudom, hogy nincs jó kedve, vagy már fáradt. Védőnő továbbra is figyeli mibe tudna belekötni, kérdezget, hogy ezt vagy azt csinál-e, és teszteli. Persze Marci olyankor nem akarja csinálni, mikor ő itt van (pl hogy nyúl-e tárgyakért), így én most már ilyenkor videókat mutogatok neki, ugyanis rühellem, hogy folyamatosan a fogyatékokat keresi.

Sport. Már nagyon közel vagyok. Mivel semmit nem fogytam már mióta beállt a szülés utáni (sőt szerintem híztam), így az önbizalmam természetesen nulla alatt van, illetve nem érzem jól magam testileg, nem tetszenek a megereszkedett dolgok magamon. Úgyhogy tegnap megvettem már az új futós melltartót is (mert előzőt nagyon bőven kinőttem), meg speckó futós zoknit is. Nagyon készülök. Ez most életem egyik fő projektje, hogyan tudom helyre hozni magam testileg. Most még mindig nyugtatom magam, hogy még nem szabad diétázni, nem szabad sportolni, mert a szopiztatás bánja. Ezt nem tudtam egyébként, hogy ennyire fontos lesz számomra. Mikor a kánikulába kicsit kevesebb a tejem, és felmerül a tápszer, akkor nagyon beszorongok, mert nagyon nem akarom (ezért semmi kockázatot nem vállalok még sporttal). Hiszek az anyatej immunerősítő hatásában, és hiszek abban a kötelékben, ami ilyenkor anya és gyermek között van. Nem véletlen, hogy mikor fel vannak zaklatva vagy sírnak így egyből le tudnak nyugodni (vagy sokszor el is alszanak). Csak hát nehéz. Nekem a munka közben 2 óránként szünetet tartani, illetve ugye a folyamatos időhöz való kötés. A hozzátáplálálás nagy megkönnyebbülés lesz minden téren. 4-5. hónapnál kezdjük. Fogalmam sincs még hogyan. Néha azt érzem, hogy nem vagyok egy ősanya típus. Mikor itt volt pl Dorothy láttam, ahogy ösztönösen szakszerűen fogja meg babócát, nekem ezt meg konkrétan netről kellett kinéznem, hogyan kell. Ugyanígy a fürdetés. Visszatérve nagyon várom már a futást, minden nap az esti sétánál gondolok rá, hogy hogyan fogom, és hogy már mennyire mennék. Most valahogy mindenképpen a sportot érzem fontosabbnak, mint a diétát, mert nem a fogyás a lényeg csak, hanem a visszafeszesítés, meg hogy visszatérjen az erőm, a kondícióm, hogy újra vitális legyek és ha még fogyok is, az csak jó.

Árnyoldalak. Nem tudom, hogy eleget van-e hangsúlyozva, de a szülésnek van még egy olyan árnyoldala, amit valamiért nagyon titkolnak az emberek, ez pedig a párkapcsolat háttérbe szorulása. Kiigazítva saját magam, hallani persze, hogy ilyenkor a gyerek az első és a kapcsolat néha kicsit kileng, csak valahogy sosem hallom konkretizálva, hogy mi is teszi ezt, és hogy mi a megoldás. Nálunk leginkább az megy a kapcsolatunk rovására, ha Marci nyűgös, vagy éppen valami miatt nehezen kezelhető (vagy pl ha az esti altatás nem akar eredményt hozni). Olyankor fogy a türelem és néha elhangzanak olyan mondatok, amik rombolnak. Tudom, hogy rombolnak. Pl Zsolti olyat mond babára, ami nekem fáj. Tudom, hogy nem a babának szól, és tudom, hogy nem is fedi a valóságot, csak ilyenkor belemar a szívembe, én meg egyből reagálva szóvá teszem és egy feszült helyzetben máris ott a felesleges konfliktus. Na ezeket jó lenne valahogy kezelni, hogy ne merüljenek fel, mert nem szeretném az elhidegülést, és ez pl nehéz mert nemcsak az én fejemmel dolgozom ilyenkor, hanem Zsoltién is, és neki úgy átadni az infót, nem mindig tudom, mint saját magamnak. Nincs időm ezeken a szitukon eleget gondolkodni, így még a megoldások is csak ösztönszerűen zajlanak, ami tudom, hogy kevés.

Jövő. Minden postomban szinte érintőlegesen utalok, hogy jövőbeli tervünk házba költözni. Igen, ez hatalmas cél, és rettenetesen sok munka nekem, úgyis mondhatnám, hogy vagy 10 000 layout :D. Jelenleg egyedül keresek és ha majd Zs GYED-et fog kapni, akkor is csak egy alapfizetésnek felel meg, amiből nem lehet spórolni (hozzátenném így is hálás vagyok neki, hogy vállalta ezt a fordított felállást, szóval ez semmiképpen nem szemrehányás), szóval jelen pillanatban a hátamon van minden felelősség, ami sokszor nagyon sok belső feszültséget okoz. Főleg mikor harcolok közben határidővel, időhiánnyal (egyébként emiatt mindenből törekszem a legrövidebb útra, egyszerűsítésre). Sokat kell teljesítenem, és a színvonalam nem csökkenhet. Őszintén? Ember legyen a talpán aki ezt így viszi. Iszonyú nehéz. Sokszor vagyok a képességeim határán. Ezt sosem fogja nekem megköszönni senki, csak én tudom mit vittem végig, sokszor és sokan kérdezik, hogyan tudom ezt így kivitelezni. Hát úgy, hogy jelenleg feláldozom magam, saját életem nincs. Max egy héten 2 óra szombatonként, mikor szolizom és vásárolok. Ennyi, bízom benne, hogy ez most a kritikus időszak (idő szempontjából mindenképpen), és majd helyére kerülnek a dolgok.