Megtörtént az első futás szombaton. Hát igen... mélyről indulok, vagyis úgy is mondhatom, hogy az elejéről kezdek ismét. Nem voltak elvárársaim, de emlékeim voltak magamról, és így kicsit az embernek gombóc van a torkában, hogy az már minden csak a múlt. Abból most testileg nincsen már semmi. Azt mondják az izmok emlékeznek, hát majd meglátjuk. Eddig két napja pihenek rá az első futásomra, mert annyira durva az izomlázam, hogy tegnap majdnem kiment a lábam magam alól egy lépésnél... nem akart megtartani :D Viszont a pozitívum eddig, hogy szopcsit nem befolyásolta. Manó lassan betölti a 4. hónapot, így lassan a hozzátáplálást is elkezdjük, illetve a mózeskosarat is cseréljük lassan a sportrészre. Innentől lesz majd jó, ha teljesen el tudom engedni a szoptatást is, mert akkor tudom csinálni majd az eddig működő diétámat és sportomat együtt, ami eddig mindig működött. A cél ez (ez tavaly nyári fotó):
Akkoriban ezt egyáltalán nem éreztem vékonynak, sőt ilyen határvonalasnak éreztem, ma már ez lenne egy olyan cél, amit ha egyszer újra elérek, akkor a világ legboldogabb embere leszek. Meglátjuk...
Babucika már nagyon kezd értelmesedni. Egyrészt már gyönyörűen forgolódik (néha pici segítséggel), másrészt meg nagyon nagy dumás (a saját nyelvén persze). Pár nap múlva 4 hónapos és pár nap múlva
tudtuk meg tavaly ilyenkor, hogy terhes vagyok... ennyit tesz egy év :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése