2019. május 18., szombat

Új időszámítás, új tervek

Marci mindjárt egy hónapos. Ezt is megértük... nagyon jó érzés. Szépen növöget, már ismerjük a kis sajátos jeleit, kommunikációját. Nem sírós alapvetően, csak ha valami nem tetszik neki, ilyen pl mikor tisztába tesszük, de akkor sem mindig, csak ha nincs kedve vagy fázik.

Én úgy érzem egyre inkább ki tudom pihenni magam. Egyáltalán nem érzem, hogy kialvatlan lennék, pedig napközben dolgozom is. Persze minden maradék időt Marcival töltöm, és ez így helyes. Hiszek a testi kontaktusban, hogy nagyon sokra van szüksége, és ha ébren van, akkor egyetlen másodpercet se legyen egyedül. Azaz elméletem, hogy ebben a korban kezdenek kialakulni a komplexusok... elhagyatottság, bizalmatlanság stb. Ez fontos számomra, hogy stabil legyen, és érezze, hogy mi mindig ott vagyunk. Ebből a szempontból iszonyat szerencsés a felállás, hogy mindketten itthon vagyunk, így két ember is van, akihez tud mélyen kötődni, már az elején.
A kötődés erősödik, érzem nála is, hogy már tudja ki vagyok, vannak egyszerű gondolatai, lát mintákat, és megismer hangokat. Játékok még nem foglalkoztatják, inkább csak nézelődik, amire kifejezetten figyel és megnyugszik tőle, ha énekelünk neki. Már két éjszaka is volt, mikor elcsattant egy 5 órás alvás. Bízom benne, hogy hamarosan elmondhatjuk, hogy végig aludta az éjszakát, de egyébként már így is elviselhető.

Én erősödöm, mind testileg, mind lelkileg. 58,2 kg vagyok, és ez most pár napja már stagnálódni látszik. A testemet (lábak, karok) ugyanolyannak látom, mint azelőtt, csak a hasamon van többlet, illetve a mellemen egy nagyobb többlet :D, annak betudok kb 2 kilót. Úgy érzem szigorú diétára nem lesz szükség, inkább csak az életmód váltást kellene tartani (pl a 180-as diéta tökéletes). Sportot még nem tudom, hogy mikor lehet kezdeni, de ugye túl korán sem szeretném, mert nem akarom veszélyeztetni a szoptatás lehetőségét, így valszeg az optimális időpont 3-4 hónapos környékén lesz.

Más. Rettenetesen féltem, hogy mi lesz szülés után, hogy fogom az ügyfeleimet megtartani, de óriási szerencsémre úgy vettem észre, hogy ragaszkodnak hozzám, így pl HVG is már érdeklődött, hogy mikor térek vissza. Ez iszonyúan jó érzés. A rendezvényes ügynökségnek meg már április vége óta dolgozom, nagy ügyfelemnek meg május 1 óta. Hatalmas kő esett le ezzel a szívemről, mert én már évek óta szorongtam ezen a kérdésen, hogyan tudjuk majd megoldani ügyfélvesztés nélkül.
Így ezen felbátorodva a maradék kicsi félórás pihenőközökben elkezdtem gondolkodni, kalkulálni, hogy nagyjából mikorra gondolkodhatunk házban. Terveink szerint maradnánk a 16. kerületben, mert nagyon megszerettük, pont annyira városias, amennyire kell, pont annyira vidékies, amennyire kell. Ikerházban gondolkodunk (mivel önálló házat esélyünk sem lenne elérni) és új építésűbe. Ennek több oka is van, de legfontosabb ok, hogy ez az álmom(unk). Fontos szempont, hogy legyen garázs, és ha lehet a házhoz tartozzon.


Zsoltitól szabadkezet kaptam (végre teljesen megbízik bennem és az ízlésemben). Egyre inkább kezd az ízlésem a modern elegancia irányába mozdulni, így a skandináv jegyek egyre inkább kezdenek háttérbe szorulni. Van egy alapanyag, aminek szerelmese lettem, ez pedig a márvány.
Szóval elvileg lehet szárnyalni, ameddig a pénztárcánk bírja. Mivel a lakásnál kiderült, hogy bizonyos szinten elég az én laikus lakberendezői képességem, de pl egy fürdőszoba esetében azt hiszem szakembert fogunk majd fogadni, így a fürdőszobát terveztetni szeretném a megvalósítás előtt.
Jó gyakorló pálya volt a lakásunk, így egy biztos, az IKEA valszeg mellőzött beszerzési forrás lesz. Ami bútorok megvannak persze jönnek velünk, de nem IKEA home-ot szeretnék. Távoli még ez, de mivel úgy láttam kb 1,5 év kell az építkezéshez, így azért időben kell majd kezdeni a szervezést. A leírtakból látszik, hogy ez most tényleg nagy projekt lesz, és egyik részét sem szeretném elsietni, szóval előfordulhat majd az is, hogy úgy költözünk be, hogy nem lesznek kész dolgok, pl nem lesz még konyha stb. Mindenesetre ezek még csak vágyak, évekre vagyunk tőle, de én azt mondom, amit mindig is szoktam mondani, csak a megfogalmazott álmok válnak később valósággá.

Nincsenek megjegyzések: