Anya vagyok

Ma van anyák napja. Eddig is számon tartottam ezt a napot, de ma már egészen mást jelent, hiszen én is anya lettem. Egy csapásra változott meg az életem, de mégis az egész természetes érzés. Túlféltem. Túlféltettem azt az egót, ami nincs is olyan mértékben bennem, mint azt hittem. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy pillanatokra ne jutna eszembe az előző életem kényelme, néhány villanásnyi gondolatig hiányzik is. Mert hát azért valljuk be, jó érzés éjszaka végig aludni, jó érzés azt csinálni és akkor amikor szeretnénk. De pici fiam érkezése csodát hozott magával, és már belehalnék, ha valami történne vele. Ma elbúcsúztam a 9 hónapig használt applikációmtól, és letöltöttem egy baba fejlődésével kapcsolatos applikációt telefonomra, ezzel hivalatosan is az új korszakba lépve.

Alakul kicsi Martin. Formálódik a kis arca, alakul a karaktere. Persze szerintem még mindig nagyon messze van a végső karakteréhez, de már nemcsak általános újszülött vonásokat látok, hanem kezdenek érkezni az egyedi vonások is.

Ma mivel vasárnap van és ez az én napom, megyek vásárolgatni magamnak. Elkezdem a saját magam rehabilitációját, illetve mivel most már a súlyom is kezd alakulni, így talán ruhát is veszek magamnak. 58,5 kg-ig fogytam vissza, és most ez már stabilizálódni látszik egyelőre. Pocakom nagyon nagyon lassan fogyogat vissza. Stria vagy egyéb bőrmegnyúlás nem látszik hála a Jóistennek. Nem vagyok elégedetlen, ugyanis nem is várható, hogy ismét 52 kg legyek, márcsak azért sem, mert a melleim megnőttek és ugye a szoptatás miatt is a tejtermelés állapota is változtatja szerintem. Meg azt mondják a méh mire összehúzódik az is majd további 1 kiló. Szóval lassan, adok magamnak időt. Még a sebeim sem gyógyultak teljesen. Maga a császáros seb gyönyörűen begyógyult, és már most látszik, hogy nem lesz nagyon heges, viszont felette van egy kis rész, ahol jelenleg nem működnek az idegek, konkrétan nem érzem, ha hozzáérek. Erre azt írják, hogy elég hosszú idő kell mire az idegek regenerálódnak azon a részen. A sporttal így valószínű kivárom a két hónapot szülés után alhangon, vagy azt az időpontot, ami után biztonsággal érzem, hogy már nem fogok sérülést szenvedni. Méhem még ha bármilyen erőltető hatás éri érzékeny, kicsit fáj még.

Jó túllenni ezen a 9 hónapon. A vége már nagyon nehezen ment, és már kezdett nagyon sok lenni a komplikáció, illetve a folyamatos lappangó félelem, hogy egészséges legyen a picikénk. Ez a felszabadulás, amit érzek legírhatatlan. Közben anyai ági unokatesómék is bejelentették, hogy gyermeket várnak. Most vannak a 13. héten, genetikai vizsgálatokon túl. Nagyon boldog vagyok, hogy szinte az egész családomban egyidősek lesznek a babák. Ez nagyon szerencsés felállás. Csak szegény testvéremet sajnálom, hogy még nála nem látszik rendeződni a kapcsolati dolga, nagyon örülnék, ha nála is lehetnének hasonló történések és nagyon drukkolok is neki, hiszen Martinnak tulajdonképpen az ő gyermeke lenne az unokatesója. Most viszont kalandra, vásárlásra fel :)