27. Nike Félmaraton

Úristen de nagy élmény volt. Bár csak váltóban, viszont azt annál jobb idővel. Életem legjobb ideje: 11,3 km; 6,01 perc/kilóméter, 1:09:38 perc összesen.

De van sok fotó:

Imádom ezt a csávót

 

 Joseph Gordon-Levitt 

...és nem mellesleg egész jó színész. Következő filmjéig (Looper) márcsak párat kell aludni... persze, hogy megyek rá :)

Fuss Budapest (második felvonás)

Nagy napok előtt állok! Szombaton költözöm, vasárnap Nike félmaraton. Izgalmas, és az a furcsa, hogy minél jobban közeledik, annál jobban várom. Az életem fenekestül felfordul, és minden ami Újpesthez kötött megszűnik, és a munkámon kívül minden új.

Hello Új élet!

Ez meg a mai termés. Gergővel és Makikával voltunk a Nike félmaraton edző buliba. Imádom a kompromitálónak látszó képeket :D

Ősz: ON

Kicsit régen írtam már. Többször belekezdtem, de annyi minden volt, hogy erre nem maradt időm. Tegnap és ma volt az első sulis hétvégém (és még holnap is folytatódik). Nosh, hát durvább, mint gondoltam. Ez a Maya egy olyan grafikus program, mellyel gyakorlatilag bármilyen 3D-s dolgot meg lehet tervezni, ezzel a programmal készülnek bizonyos reklámfilmek, vagy hollywoodi filmek. Alapvetően két ilyen 3D tervező program terjedt el, az egyik a Maya, a másik a 3D studio Max, én azért választottam a Mayát, mert ezt inkább a film készítők használják, míg a 3D S Maxot inkább a játékfejlesztők. Első szembesülésem, mivel ez nem az Adobe cég programja (hanem az Autodesk-é), hogy minden gyorsbillentyű, amit eddig gyakorlatból használtam, kábé felejtős. Tehát az egész programot és a felépítési elvet is újra kell tanulnom. Nem beszélve arról, hogy iszonyatosan bonyolult és többszintű a kezelőfelülete, bonyolultabb sokkal, mint pl a Photoshopnak vagy az InDesignak. Úgyhogy bátran és bölcsen kijelenthetjük, "nagy fába vájtam a fejszémet", és nincs visszaút (pedig napközben többször is átfutott az agyamon), meg kell küzdenem saját agyammal. A tanár alapvetően gyorsan halad, egyszerre kell figyelni a projektort, jegyzetelni és közben a saját gép előtt abszolválni. Szóval nincs más hátra, előre.

Aztán itt van az ősz ismét, megint eltelt egy év, és már nem indulok újabb fősulis évadban... egyrészt öröm, másrészt meg bevillan, hogy mennyire gyorsan elment 3 év. Hát ez van, tényleg meg kell élni a pillanatot (míg lehet), mert elszalad felettünk az élet.

New running record

 
Ez a táblázat mutatja mennyit futottam az elmúlt 30 napban, szembeállítva egy átlag női és egy Nike futóval. Egyébként ma egy "laza" 14,1 km-es futással készültem a félmaratonra, de egyelőre az a konklúzió, hogy a jelenlegi edzettségemmel nem tudom MÉG lefutni a félmaratont (21 km).

Memoriam Apa

Ma (azaz 14-én) volna apa szülinapja (62.), de mostmár régóta nincs velünk, csak időnként eszembe jut  mennyire hiányzik az életemből. Vannak dolgok amiben csak ő tudott tanácsot adni, egyébként nem akarom szinte minden évben ugyanazt leírni, de ezen a napon különös szeretettel gondolok rá vissza és olyan jó volna ha most rám tekinthetne, és látná merre tartok... néha csak annyi hiányzik, hogy "igen Kata, jól csinálod, küzdj mert megéri", vagy most a költözésem előtt, hogy ne féljek ennyire, hogy vajon mi lesz. De ugyanakkor tudom, hogy mik lennének apa válaszai, hiszen sosem kételkedett bennem, mindig csak biztatás hangzott el a szájából, és egyszerűen azért is hiányzik, mert hiányzik a régi család.

Döntés

Minden döntésünk befolyásolja jövőnket, azaz egy összefüggésspirált indít el, mely véglegesen változtathat kellemes és kellemetlen irányban.

...Azt hiszem ezért nem szeretek nagy döntéseket hozni, főleg úgy, hogy olyan helyzetből kell ezt tennem, amit alapvetően szerettem. Viszont most válasz út elé kerültem és hoztam egy végleges döntést. Elköltözöm. Azt már felfogtam, hogy egyébként is új korszak kezdődött el az életemben a főiskola befejeztével és az új suli megkezdésével, viszont nagyon úgy tűnik azt is fel kell fognom, hogy lakás szempontjából is új élet kezdődik. Mivel ez is albérlet lesz, így sajnos nagyon úgy tűnik nem ez életem végső állomása, viszont szívből remélem, hogy kellemes lesz és nyugalmas. Az már biztos, hogy - mivel csak egy lakótársam lesz, aki hasonló beállítottságú mint én - könnyebb lesz az egyetértés, illetve bizonyos dolgokban talán könnyebben tudunk majd egymásnak segíteni mint az eddigiekben...

Más! Megjött a futócipőm, végre! Természetesen otthon már fel is avattam (beletettem már kábé 20 km-t). Tényleg egészen más. A talpamnál és a térdemen érzem elsődlegesen, és mostmár kicsit sajnálom, hogy 4,5 hónapig speciális cipő nélkül nyomtam.

Mó, avagy a "Krisztusi kor"

Moncsinak ma van a szülinapja, úgyhogy ezúton is kívánok neki nagyon boldogot :) <3 br="br">

vau vau

Olimpia 2012, London

Ennyire mint most, még sosem izgultam Olimpián. Az utóbbi napokban egyfolytában a közvetítéseket nézem, és az összes eredményünkkel képben vagyok. Mondhatom, hogy a sport iránti hozzáállásom azóta változott, mióta aktívan futok. Valahogy megértem a belefektetett munkát, és hogy a saját határaid legyőzése milyen sikerélmény. Egyébként nem mellesleg nagyon jó lehet élsportolónak lenni, mert a sport endorfint szabadít fel, stresszt vezet le, és elérni egy szintet óriási sikerélmény lehet, és akkor még nem beszéltem arról, hogy szép és sokáig fiatal test párosul hozzá. De visszatérve a témához, a mai állapot szerint, 10.-ek vagyunk az éremtáblázaton, egy pici ország, aki világ szinten a 10. helyre küzdi fel magát, szerintem óriási dolog. Csak így tovább, HAJRÁ MAGYAROK!

Vajon a női megérzés mennyire jelez pontosan?

Ez a kérdés jár a fejemben egy céges dologgal kapcsolatban. Nagyon szívesen belemennék a részletezésbe, de nem nagyon merek (mert ugye egyszer már rátaláltak kollégák a blogomra). Viszont maga az érzés része azért foglalkoztat. Eleve az, hogy valakivel szemben a kezdetek óta rossz érzéseim vannak, hogy azt érzem, "Kata vigyázz vele", mert nem őszinte, és később be is bizonyosodik, de mire más észre veszi már borzalmas pusztításokat végzett a cégnél, és mindezt úgy, hogy a mi "emberközpontú" cégünk emberei totálisan hidegen hagyják és legszívesebben szerintem elkezdené kiirtani a népet. Ami a legrosszabb, hogy szerintem bőven elég egy ilyen ember, és hosszútávon pontosan meg tudja honosítani a félelmet és ezáltal el tudja venni a lelkesedést, és szerintem még az összetartást is szét tudja cseszni (ami pl egy SOS munkánál nagyon fontos tud lenni, hogy emberi dolgokat ne említsek). Szóval lényegében az érdekelne, hogy miért érzem ezt, illetve miért éreztem már a második mondatváltásnál? Valahogy olyan, mikor beszélek vele, valahogy bezárom az energiáimat és a beszélgetéseink gyorsan el is halnak, mert valahogy érződik, hogy egyikünk sem akar beszélni a másikkal. Ösztönösen nem akarok támadási felületet hagyni neki. Viszont az egy jó visszaigazolás nekem, hogy még amikor mások pozitívan álltak hozzá, és bedőltek a mézmáznak, én már akkor kiszúrtam, h nem oké. Vajon mi lesz a vége? Elég kevés esélyt látok rá, hogy megváltozzon... hiszen az ember alaptulajdonságai, hogy jóindulatú/rosszindulatú, nem válatozik. Szerintem. De persze tévedhetek.

No have time

Kicsit eseménydús napok vannak mögöttem. Egyrészt tegnap volt egy laza túlóra cégnél, fél 12-re értem haza... taxival... tényleg "laza", de cserébe szerintem nagyon színvonalas prezit állítottunk össze. Talán éppen most folyik a prezi, hajrá Misi (ő prezentál) :)

Tegnap előtt reggeltől volt egy fura erősödő hátfájásom, így estére úgy elkapott a hypochonder para (már h egyáltalán azt sem tudom megállapítani, hogy a gergincem, a gerginc melletti izmom, vagy a vesém fájt), hogy elmentem az esti ügyeletre, ahol a "kedves doktor" megállapította, hogy vesekövem van, de ne aggódjak ad beutalót a Honvéd kórházba, meg fognak gyógyítani, max megműtenek. Na mikor ez így elhangzott, besírtam. Aztán irány az urológia. Ahol életem legjobbfej dokija csinálta meg az ultrahangot, mely egyértelműen kimutatta, hogy semmiféle vesekő nincsen. Aztán nem is tudom hogyan, de szóba elegyedtünk, és a végén már a BalatonSoundról beszélgettünk... igen, ilyen is van.

Egyébként ma már jól vagyok, és egy egészen fura konklúzióm van az eset kapcsán: azt hiszem lassan tényleg hypochonder vagyok, minden szarral egyből doktorhoz megyek, miközben azt hiszem halálos betegségben szenvedek. Így utólag iszonyat vicces, hogy mennyire durván felállítom az öndiagnózist, amit kiegészítek pszichoszomatikus tünetekkel. Arról nem is beszélve, hogy emellett rengeteg vitaminnal tömöm magam. Szóval ideje elgondolkodni :)


Úgy egyébként minden oké, ma be kell fizetnem a suli árának felét, ez kicsit frusztrál, de egyébként minden ok. Jó lenne hétvégén mozizni egyet Móval :)

Maya mesterkurzus

Hát kb 2 hétig tartott a szabad élet. Ma beiratkoztam a 3D suliba (Mesharrey Digital school), amiről már legalább 2 éve ábrándozom. Nagy döntés volt ez, sőt igazából át kellett gondolnom, hogy belefér-e ez most, de mivel volt egy 10%-os nyári akció, plusz Ági kolléganőm  adott egy lelkestő löketet, így úgy döntöttem nincs min gondolkodni. Itt a lehetőség, nincsenek kötelezettségeim, független vagyok, nincsenek tartozásaim, mikor ha nem most?! Aztán ha ezt elvégeztem még arra is lehet esélyem, hogy dupla ennyit keressek, ugyanis 3D szakemberekből nagyon kevés van, és talán a cégnél is tudom egyszer majd kamatoztatni a tudást... na mindegy ennek részleteibe nem akarok egyelőre nagyon belemenni.

Itt a suli és a Maya mesterkurzus leírása.

BalatonSound 2012

Életemben először voltam Soundon, óriási élmény. Nemrég értem haza, és most kábé mozogni sem tudok, de gondoltam addig írok róla, mg frissek az élmények. Niki nagyszüleinél szálltuk meg Balatonfenyvesen, úgyhogy gyakorlatilag a legneccesebb része nekünk eleve megoldott volt, és ami külön öröm számomra, hogy halálosan jó fejek a kis öregek. Aztán maga a fesztiválozás terve úgy nézett ki, hogy előtte találkozunk Nikó barátjával, kajálunk, piálunk, aztán lesz ami lesz. Addig működött is a terv, hogy beültünk pizzázni meg sörözni, majd utána kb minden terv dőlt. Maga a helyszín nekem nagyon hasonlít a Pepsi-szigethez, csak annyi különbséggel, hogy itt nem koncertek vannak, hanem elektronikus zene és DJ-k. Nikóval szépen végigmentünk a stílusokon, végigbuliztuk kb az összes sátort.
Persze nem voltunk szomjasak :D. Először a drum'n'bass sátorban, majd egy újabb kajálás/piálás kör után mentünk az egyik fő DJ-re, Paul Kalkbrennerre. Ultra szar volt. A tömeg borzalmas volt és úgy láttam, hogy nem választékos (stílusos?) a tömeg, valszeg ez olyan mint David Guetta, divatzene. Na mindegy, szal szépen lassan egyre kijjebb mentünk, nem lehetett már táncolni, túl nagy volt a népsűrűség. Átmentünk Budaira. Nekem ez volt az este legjobb része. Nagyon jó zenét csinált, viszonylag kevesen is voltak, és tényleg az volt mint anno, hogy egész testemmel élveztem a zenét. Aztán mentünk ismét kajálni/piálni (mondanom sem kell, hogy fél órát álltam sorba minimum), aztán jött a buli szívás része. Eleredt az eső. Eleinte egyáltalán nem volt gáz, de mikor vissza akartunk menni az arénába, akkor már jöttek a problémák. Az eső miatt az emberek állatokká váltak. A tömeg az eső erősödésével egyre agresszívebben nyomult az aréna bejáratán és konkrétan a szűkítőkorlátnál szegény Nikót olyan durván odapréselték, hogy a biztonsági Őrnek kellett kiszednie. Konkrét halálközeli élmény, neki is és nekem is, ahogyan végignéztem. Aztán nagy nehezen visszajutottunk (ekkor már vagy Carl Cox vagy Hot X volt, nem tudom melyik, még nem voltam egyiken sem). De sajnos ahogy (az eső elöl) jöttek be az emberek, egyre kellemetlenebb volt egyrészt a pára, másrészt meg ismét elviselhetetlen lett a tömegnyomor, úgyhogy úgy döntöttünk hazamegyünk. Öreg vagyok én már ehhez a tömeghez.

Szóval szakadó eső (a kép demonstrálja mennyire áztunk el), futás, fázás, szél, késő vonat, majd végül kipurcanás.


Összességében nagyon jó élmény volt, találkoztam fotós ismerősökkel (ennek külön örültem), és megállapíthatom, hogy a party élet nem igen változott az elmúlt két évben, sem a DJ-k, sem a közönség, sem a zene... valahogy olyan volt, mintha még mindig 2010-et írnánk :)

Az élet szép...

...és most végre nekünk! Ugyanis megjött a rákszűrésem eredménye, és mostmár hivatalosan is kijelenthetem: egészséges vagyok! Vége a procedúrának! Hihetetlen boldogság. A leges-legfontosabb az egészség, és én most úgy tűnik kaptam egy második lehetőséget az élettől :)

Diplomaosztó 2012.07.07.

Hát ezen is túl vagyunk. Nagyon jó élményekkel gazdagodtam. Igazából mostanában voltam jópár ilyen nagyobb eseményen, mint esküvő, leánybúcsú, soha nem engem ünnepeltünk, és már lassan el is felejtettettem, milyen felemelő, mikor végre én vagyok a központ...
Igazán megható volt az ünnepség, jól megszervezve, szépen lebonyoltva. Teljesen elégedett vagyok. Miközben hallgattam a beszédeket, az járt a fejemben, hogy valósznű ilyen jellegű ünnepség most van az életem folytán utoljára, és h ezt a pillanatot most maximálisan át kell élni. Szinte libabőröztem, mikor kimondták nekünk az "útravalót", na és persze az oklevél átadása... Na az baromi felemelő, mikor kezetfogsz minenkivel és a bojtot át teszed jobb oldalról bal oldalra, és a kalapdobálás... szóval mindenkinek át kellene élnie, tényleg fennkölt esemény.

(Family és barátok, Gergő nagyon hiányzik a képről, de képzeletben velünk) 

Aztán utána átmentünk a Trófeába kajálni. Az is nagyon szuperül sikerült. A családom maximálisan jófej volt, a barátokról nem is beszélve. Mótol kaptam könyv utalványt (mindig tudja mire vágyom), Rencsi+Gergoo+Gábortól egy Polár pulzusmérőt. Annyira örültem neki, mint mostanában nem is tudok visszaemlékezni, h mi volt hasonló. De tudom miért örültem ennyire, mert egyáltalán nem számítottam rá, legmerészebb álmomban sem, pedig iszonyatosan vágytam rá... így a futásaim mostmár tuti aerob zónában lesznek, mert figyelem ezerrel. Szóval nagyon boldog vagyok, jó volt együtt lenni a családdal és annyira jó érezni, hogy vannak emberek akik már biztos hozzám tartoznak az életben, akármi is lesz :)

Még egy fotó, aztán majd lesz Picasa album is, ha feltöltöttem a képeket kiteszem a Linket:

                                                                              Az én kis Spimommal

Szerk.:
 És még egy bónusz celebfotó Nyári Alízzal:

Nike bolt a WCC-ben?

Július 26-án fog végre Nike bolt nyílni a Westendben. kicsit gáz, hogy pár éve nincs az országban egyetlen speciális Nike bolt sem. Egyébként tegnap voltam a Hervisbe és meglepetéssel néztem, hogy egyáltalán nem lehet futócuccot találni, még annyit sem mint tavasszal. Vagyis feketét biztos nem. Néztem saját márkásat, ha már nem találok Nike feketét, akkor egye fene "elkurvulok", de sajnos a saját márkásból sincs. De ezt nem értem... a futók akkor most arra vannak kényszerítve, hogy fitness cuccban fussanak? Vagy tömjük szépen külföld zsebét és rendeljünk a netről (amitől még mindig félek kicsit, mert nem tudom felpróbálni).

200-on túl

Felhő

Gyalogoltam Újpestig, tegnap is, ma is. Mivel elég melankolikus reggelim vannak, így nagyon jót tesz. Mellé vocal chillout (mostanában az a menő nálam), és ilyen teljesen fura állapotba kerültem. Ma pl azon gondolkodtam, hogyan alakul át a felhő esővé? Mi történik akkor? Hogy válik le? Ez ilyen ovis kérdés, na de akkor is. És persze nem vagyok túl jól, megint felmerült a szokásos lelki kérdés, merre tart az életem, hol vannak az álmaim? Na de persze nem panaszkodom, hiszen alapvetően nincs miért sírni... Egyébként volt ma egy nagyon jó beszélgetésem egy kolléganőmmel. Nagyon feltöltő volt, és nem azért mert poénkodtunk vagy ilyenek, hanem mert rájöttem, hogy tökmindegy honnan jöttél, milyen családból, milyen neveltetésből, milyen materiális környezetből, ugyanazzal a problémával kell szembenézni. Bár tudom, hogy mindketten más módszerekkel próbáljuk megoldani, az a tudat, hogy nem vagyok egyedül ezen a kibaszott bolygón, már önmagában egy visszacsatolás. A lényeg, hogy korban és gondolkodásban nagyon hasoníltunk, ezekszerint tehát  az olyan gondolkodású emberek mind én, mind azt élik át, mint én?!

Aztán holnap lesz közös mozi kollégákkal, plusz szombaton a diplomaosztó. Nagyon sok filmben láttam, és mindenképpen át akartam élni a kalapdobálást.

Önbeteljesítő jóslat 2.

Fasza. Ma ismét megtörtént az, amit gondoltam, hogy előbb-utóbb meg fog történni, de azért reméltem, hogy mégsem. Egy kollégám rátalált a blogomra. Ez azt indította el, hogy több kollégám is megtalálta. Nem örülök. Miért? Mert ez itt az őszinte énem. Kicsit olyan, mintha védtelenné válnék. Első gondolatom az volt, hogy lekódolom az egészet, de aztán rájöttem, hogy nem. Tulajdonképpen ez is én vagyok.

Másnaposok

Nikókával tegnap este úgy döntöttünk megünnepeljük a diplománkat, ha már így együtt végigszenvedtük. Hát ma így néztem ki (Zsoci frankón megörökítette szenvedéseimet):

Államvizsga pipa

Már fél éve tudom, hogy ez lesz ennek a postnak a címe :). Szóval igen, tulajdonképp nyelvvizsga nélküli diplomás lettem. Az elégedettség szó nem is elég kifejező... ez most ilyen elégedettség és eufória, kombinálva a "nagy kő esett le a szívemről" érzéssel. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Úgy indult a reggel, hogy hajnali 2:30-tól olyan vihar kerekedett, hogy a villámok összefüggően csaptak le egymás után, persze erre én jól felébredtem, és arra gondoltam, hogy mi ez itt, ha nem a világvége? Diploma nélkül fogok meghalni? Ez nem lehet... aztán utána kb már semmit nem aludtam, majd 6-kor szépen felkeltem, elkészültem. Rohanás be suliba. Ott már rengetegen voltak, és fogadott a "jó" hír, hogy a leggecibb vizsgabizottságba kerültem. Éjó, nagyon jó kezdés, gondoltam. Aztán várás-várás-várás. Majd Nikókának mondtam, hogy mindent tudok, csak a 9. tétellel lehet beszívatni. Vajon melyik tételt húztam? Igen, a 9-est. pedig taktikával mentem oda, mármint ami a tétel húzást illeti, de ott abban a másodpercben úgy döntöttem, hogy inkább rögtönözök. Hát nem belehúztam a 9-esbe?! Egyből beidegesedtem. Aztán elkezdtem előszedni a kulcsszavakat (mert szerencsére közvetlen vizsga előtt a biztonság kedvéért ezt a tételt néztem utoljára át), aztán elkezdtem kifejteni. Érdekes, hogy egész sokat tudtam írni így is. A szakdoga védéssel kezdtem, ami annyit jelent, hogy le kellett prezentálni az egész szakdolgozatot. És igen, elkezdődött amire számítottam. A tanár minden második mondatomba belekapaszkodott és kérdezgetett, kötekedett, sz*p*tott. Nem mondom, hogy nem voltam feszült... kb 20 percig prezentáltam. Majd jött a tétel. Elmondtam. Természetesen újabb kérdés... gondoltam magamban, innentől indul a jegyem lefelé. És nem, végre egy olyant kérdezett, amire nemhogy tudtam a választ, még nevet is tudtam hozzá kötni (köszi humánetológia UV, első évfolyam :D). Úgyhogy ennek következtében azt mondta a genyótanár, hogy köszöni, ez szép volt. És ennyi... alig hittem el, fél órás vizsgázás után végeztem. Ezt követően volt egy csoportos értékelés, majd Nikóval kivonultunk a vécébe meghúzni a butykost :D, mert ez volt a terv legfontosabb része :D. íme a fotók:

 Butykos és a ZSKF vécéje :)

 Makika és Kata szokásospóz

Poén kép, mintha atomrészeg lennék (mert az is vagyok)

Kata ZSK előtt sapkába

Nikóka is csinált poén vécé képet

11 óra elmélet

 Ez az elmélet jár mostanság a fejemben:

(Andrew Matthews: Élj vidáman c. könyvből)

Ma egész nap tanultam és kibsztt fáradt vagyok. Ennek ellenére (bár nem terveztem) mégis csináltam egy levezető futást.

Tanulj máááár!

Tegnap volt iskolánkban az első államvizsgázó nap. A legstréberebb osztálytársak persze jelen voltak. Mondanom sem kell, hogy egész nap ezt postolgatták a Facebookra, hogy túlvannak rajta, diplomások blaaa. Engem meg szét csesz az ideg, mert nemhogy nem tanultam meg még az összes tételt, még a prezim sincsen kész. Összesen a 8. tételig jutottam el. Úgyhogy ma nagyon durván kényszerítem magamat a tanulásra, ha tetszik, ha nem. Direkt felkeltem fél 7-kor, és mindjárt kezdem is. A Facebooktól meg el kell határolnom magam... és az iphone-omtól is... nem könnyű :) :(

Welcome to my page!

A minap vettem észre, hogy mostanában lett pár követőm itt a kis blogomon. Úgyhogy ha olvastok, akkor ezúton is üdvözöllek titeket :)))

138,2 km done

Itt tartok aktuálisan. Megnéztem az előző bepostolt képet, és aminek nagyon örülök, hogy az össz sebesség szépen javulgat. A kérdés: nyár végéig meglesz a 400 km? :)

Aztán a szokásos téma, államvizsga. Na ma beindult a suli levelezésben a tippelgetés, hogy melyik tanár melyik bizottságban lesz... váááá. Elég stressz van így is, muszáj fokozni :(

Közöny

Ez a bejegyzésem most kicsit elmélkedősebb jellegű lesz, mivel az aktualitás változatlan.
Nosh, közöny. Ez az emberi tulajdonság amit egyáltalán nem bírok elviselni, és nagyon lenyom. Igazából egyetlen olvasómnak se kell magára vennie, hisz nem rólatok szól, csak a gondolataim tegnap futás közben ezen jártak. Engem nagyon sok dologgal lehet inspirálni, sztem viszonylag lelkes típusú ember vagyok és ráadásul elég kitartó is, de a közönnyel nem tudok semmit kezdeni, mikor a másikra nézel és egyáltalán nem érzed mit akar, vagy mégrosszabb ha azt érzed, úgy tesz mintha érdekelnéd (de ezt is csak felszínesen), miközben leszar. Igen, azt hiszem ezzel nem tudok mit kezdeni. Mikor van benne egy gyenge próbálkozás az illúzióra, de közben az ember (mondjuk én) nem csak a materiális jeleket nézi, hanem megérzései is vannak. Lehet távolról is érdeklődni, és közelről érdektelennek lenni. Nem vitás, hogy melyik a milyenebb. De vajon eközben mi jár az ember fejében? Miért teszi? És miért közönyös? Miért érdektelen? Tulképp a szó megmagyarázza saját magát: hiányzik az érdek. Tehát az ilyen ember gondolati szinten érdekember?! De akkor a közönyös ugyanaz, mint érdekbarát? Ez vajon születési dolog? Vagy egyszerűen csak kémia? Hmmm, sztem asszem az utóbbi. Minden csak kémia, ember és ember között. De a kémia mégsem elég, mert attól, hogy valakivel kémiailag passzol, attól még lehet közönyös. Viszont talán érdekes, hogy hogyan hat a közöny. Pl rám. Rám két féle képpen. Aki felé én is közönyös vagyok, ott abszolút nem érdekel, olyan hidegen kezelem, hogy szinte már félelmetes. Viszont aki benne van a közeli szférámban, annál rohadtul szenvedek tőle. A felém irányozható büntetések legnagyobbika, főleg ha érzem, hogy őszinte közöny.

Kidobott az ágy...

Na ilyen fejfájásra is régen ébredtem már. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is aludtam éjjel, és leragad a szemem.  Tegnap megnéztem a naptáramat, és rá kellett jönnöm, hogy nincs túl sok napom az államvizsgáig. Ehhez képest viszont csak 4 tételt néztem át (tehát még azokat sem tudom, csak alaposan átolvastam). Nem tudom mi lesz ebből, soha nem voltam az a tételeket tanuló típus, mindig úgy mentem át a vizsgákon, hogy aznap hajnalba bementem a suliba és a rövidtávú memóriámat megerőltetve gyorsan átnéztem az anyagot. Nos ez az államvizsga tételek esetében nem annyira működik... itt vagy megtanulod, vagy megsz...pod. Így további szabikat tervezek még vizsga előtt. Mivel pénteken lesz az államvizsga, így azt gondoltam kiveszem előtte még a két napot szerdától. Aztán akárhogyan is lesz, államvizsga után hazamegyek stornyára lazítani.

Aztán ha minden jól alakul, akkor lesz egy mini diplomaosztós/ballagási ünnepségem. Csak a legszűkebb család (anya, tesó, mami) és a legjobb barátok (Mó+Dani, Gergő, Rencsi, Vasi+Virág), tulajdonképpen nekem ők is családom, úgyhogy ha ők itt lesznek, akkor teljes lesz nekem az ünnep.

Mostanában más dolgok igazán nem foglalkoztatnak. Csak az egészségem és a diploma. Tudom, kicsit leszűkült, de azt érzem, hogy koncentrálnom kell a figyelmemet, mert ez olyan pont az életemben, amit nem lehet egyik esetben sem elrontani. Aztán nyárra is vannak már tervek, de még távolinak tűnik, csak államvizsga után fogok valszeg azzal foglalkozni.

Opponensi értékelés pipa

Csak így, arcoskodva :D. Szóval végre megvan az opponensi kiértékelés is, amitől nagyon fostam. Igazából sokkal normálisabban osztályzott és értékelt mint saját konzulensem, aki egy fasz (most már kijelenthetem). Úgyhogy mostmár tényleg csak egyetlen egyszer kell bemenni vizsgázni, és konec. El sem tudom képzelni, hogy ez is eljön egyszer. Viszont már az is valami, hogy zökkenő mentesen minden kreditem rendben van. Amúgy 181 kredit, kb 60 vizsga, rengeteg áldozat és 1 147 320 HUF. Most azt mondom, hogy valszeg több diplomára nem fáj a fogam :)

És most irány tételeket tanulni, nem lehet tovább halasztani... ó szegény Kata :(

Kezdődő kockahas

Ma fedeztem fel, hogy már valami alakulgat a hasamon... megéri a sok futás :)

Mazochista vagyok...

...mert imádom:

• mikor éhgyomorra szőlőlevet iszom és az arcizmom görcsöt kap
• mikor futás után az izzadságtól kihül a testem és a zuhany alatt a meleg víztől egyszerre fázom és melegem van
• mikor már alig bírok futni és bármelyik pillanatban összeeshetek.

by the way, vettem agyserkentőt államvizsgára felkészüléshez:

Dr. Chentől természetesen.

Vasásnap pihenő nap, végre!

Eléggé ritka dolog, hogy vasárnap nem dolgozom, így igyekszem úgy alakítani, hogy ne menjen el a nap azzal, hogy sokáig alszom, vagy hogy nem csinálok semmit, ugyanis valójában igencsak sok dolgom van. Tegnap megjött az utolsó jegyem is (5-ös) az Internet és Politika beadandóra, így fel tudtam jelentkezni a szakzáróvizsgára. kimondani is megrettent. Ugyan az opponensi értékelésem még mindig nincs meg, de a kreditek és értékelések megvannak. Úgyhogy a szent nap 22-e lesz. Az utolsó nap, ami szerepel az opciók között. Nem baj, legalább van idő még egy kevés.

Más! A héten sokat találkoztam Móval, nagyon jól érzem vele mindig magam, érdekes hogy milyen egy hullámon vagyunk, kevés embernél érzem ezt. Tegnap elmentünk a Belfesztre együtt. Az ötlet abszolút spontán jött Mónak (én eddig azt sem tudtam mi az a Belfeszt). Rengetegen voltak. Ettünk-ittunk, aztán a hangulat a tetőfokára hágott. Annyit röhögtünk, hogy kb megfájdult a szám. Készült pár béna fotó, azért azt becsatolom:

 A becsekkolás fontosabb, mint kajálni, itt a bizonyíték :D

Itt nagyon aranyosak vagyunk :)

Kollégámnak fotóztam, aki a Burger King Xtra Yo menüs dobozt tervezte

Moncsi lekapott, miközben fotóztam

Várom már, hogy vége legyen a suli időszaknak, mert azért ha belegondolunk három éve kísér ez a feszültség a háttérben, ugyanis akárhogy is nézem, majdnem másfél millió forint fekszik benne, és így munka mellett iszonyat sok megeröltetés/akarat is, szal nem lehet itt a végén már elcseszni, így ma elkezdek tanulni rá... de előtte el fogok menni egy reggeli bemelegítő kocogásra :)

MIB 3.

Tegnap voltunk moziba kollégákkal és Móval. Jaj nagyon jó volt. Úgy szeretem, hogy Mó nyitott arra, hogy eljöjjön ilyen programokra. Meg amúgy is, most mindig egy csomó energiát nyerek tőle, mikor találkozunk. Egyszerűen pozitívan hat rám. Ahogyan a kollégáim is... különös tekintettel pár főre. A film pontosan olyan, mint az előző két rész. Humoros, és látványos.

Aztán voltam dokinál is, most egyelőre úgy tűnik végre, hogy minden rendben van. Most már erős is bennem a gyógyulás tudat, szal érzem, hogy mindennek jónak kell lennie. A héten amúgy bevégeztem az első száz kilométert az iPhone számlálója szerint. Tegnap előtt konkrétan 9,5 km-t futottam, úgy hogy egyébként kb. fele annyit terveztem. Amúgy ma is megyünk Margitszigetre, egy kör erejéig.

Aztán suli. Na még 3 etap van vissza. Egy sima vizsga jegy, az opponensi értékelés, és az államvizsga. Legyen már vége... nincs erőm.
Ez lesz a diplomaosztós ruhám, mert ugye azt már jól megelőlegeztem magamnak :)

Pihenő kicsit

El sem hiszem, ma olyan nap van a cégnél, ami konkrétan 3 hónapja nem volt. Alig van munka. Sőt. Úgyhogy most van időm összeszedni magam kicsit. Ma meg megyek Gergőhöz fodrászkodni. Kicsit ráfér már a fejemre. Egyébként mostanában annyira nem volt idő, hogy Gergő szülinapját még meg sem ünnepeltük, pedig vettem ajándékot neki, de otthon vár a polcon. Ő is robotol/túlórázik egyfolytában.

Úgy néz ki idén megyünk a Balaton soundra. Még sosem voltam, de idén úgy döntöttünk, hogy ezzel ünnepeljük az államvizsgát és lazulunk egy napot. Meg ha már szétünnepeltük magunkat, akkor elkezdjük egy kollégával megtanulni az After Effecktet (animáló program), aztán ősszel megyünk 3D suliba. Jó lenne már egy hónap múlva lenni... pont végezni fogok.

Futottam tegnap is, meg holnap is Nikóval. Eddigi futásaim eredménye:

Az átlag futásidőm mostmár legutóbb 6,08 perc/kilométer (itt 7,25 szerepel, mert ugye átlagol). Tök büszke vagyok, asszem olyan 8,5-ről indultam kb. Holnap megyünk Szigetre, remélem jó idő lesz. Tegnap jól eláztam, dehát a "futó, az esőben is futó" (ahogy Nikó mondta volt).

Leszámoltam

...az összes dogával és feleléssel. Ez is eljött. Leszámítva, hogy még nincsenek meg az eredményeim, úgy néz ki, hogy minden vizsgát kipipáltam, ami az államvizsgát megelőzi. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy ha minden jól megy, már csak az államvizsga van vissza (szakdogavédéssel). El sem hiszem, hogy nem kell már tanulni és izgulni. Igazából ez a hétvége nagyon durva volt, mert péntek-szombat legyűrtem a 4 maradék vizsgámat. Egész héten, minden este, ahogyan hazaértem munkából, egyből vettem kezembe a tanulnivalókat és erőltettem magamat. Azért voltam ilyen szorgalmas, mert bizonyos vizsgáim ha most nem sikerültek volna, akkor buktam volna a nyári államvizsgát, na azt nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha már frissen műtve képes voltam szakdogát írni pár hónapja. Aztán szerencsére a futás továbbra is része az életemnek. Mostanában egy héten legalább kétszer járok futni, és egész jól javul az időm. Visszanéztem és az első futásaimhoz képest, ami akkor 35 perc volt, most (ugyanaz a távolság) 29 perc lett... azért ez elég jelentős, itt már nem hinném, hogy sok javulás várható, már ami a sebességet illeti.

Más! Ma a vizsgák örömére megajándékoztam magamat egy gyönyörű szép táskával, nagyon vagány, és nagyon jó áron sikerült szert tenni rá ;)

Holnaptól végre kicsit több időm lesz,  talizom a héten Gergoo+Rencsivel, Móval sörözünk, és Nikóval futunk a szigeten. Jó hét lesz, legalábbis iskola szempontból most lesz egy pár hét pihenő, aztán jön az utolsó nagy  hajrá, az államvizsga.

Eladó telek

Készül a simontornyai területünkhöz blog oldal. Hát nem tudom kicsit félek az eladásától, mármint hogy kinek van otthon kedve, vagy pénze telket vásárolni?! Bár a telken van két ingatlan (az egyik totál romos, a másik erősen felújítandó), így tehát ha valaki meg is vásárolja, még ott van az a tétel, hogy kell rá építkezni/felújtani. Meg ugye az ingatlan piac a béka s...ge alatt van jelenleg. Teszünk egy próbát rá, és hátha. Itt az oldal, még folyamatosan csinálom, dehát idő híján vagyok (mint mindig).

Aztán tegnap voltam bent suliban vizsgázni. Nem volt nagy durranás. Még 4 vizsgám van két napra elosztva, plusz az államvizsga. Tehát vizsga céljából márcsak 3-szor kell bemennem és talán vége. Szerintem nincs még egy ember, akinek ennyire nyögve megy a vége... már egyetlen porcikám se kívánja.

Itt van Május elseje

Hát most kábé az elmúlt 10 évem legjobb majálisát éltem át. Otthon voltam Simontornyán hétfő-kedden. Szinte az egészet Vasival és Virággal töltöttem és hát hoztuk is a formánkat. Hétfőn reggel futva mentem Vasiékhoz, csak h meglegyen a reggeli torna, aztán kezdődött a züllés. De ez tényleg az volt :). Két napig (bár azért mértékletesen) söröztünk. Volt ilyen majális féle retro hangulatban, nagyon élveztük. Csináltam egy videot és pár fotót:

Annyira jó volt ez a nap,

...hogy muszáj írnom róla. Reggel korán keltem, mert már tegnap elterveztem, hogy mivel újra futhatok, ezért futok is egy Szigetkört. Na ez persze nem így lett :). Helyette elmentem szoliba, meg a Hervisbe futó cuccokat nézni. Először Mammutba, aztán az Arénába, és megállapítottam, hogy nincsenek jó cuccok, vagyis inkább kiba kicsi a választék. Na nem baj, mivel akció volt (25%), így vettem egy futó felsőt, meg egy futógatyát, mert ha már futok, akkor kell a körítés :). Aztán nézegettem futócipőket. Nagyon gyér és gáz a felhozatal. Az emberek nem futnak, vagy mivan? Vagy ennyire nincs pénz? Na mindegy, mivel nem találtam olyant, amire vágyom, így nem vettem, várom az igazit. De a futószettem nagyon jó :), tényleg van is fotóm, becsatolom.

Szóval béna kép, de azért látszik. Aztán utána ellátogattam Móhoz. Na ilyen még sohasem volt, pedig nagyon jó volt. Csinált ebédet meg söröztünk. Aztán Philipkében találtam egy kullancsot, ami azt eredményezte, hogy kellett keressünk egy kutyakórházat. Szerencsénk volt, mert nem számoltak fel ügyeleti díjat, és még egy kullancs ellenes oltást is kapott a kutty. Aztán kiültünk a dunapartra. Szépen megsütött minket a nap, de beszélgettünk is egy csomót. Jó volt, már rég töltöttünk együtt ennyi időt. Aztán rohantam a szigetre, hogy lefuthassam a mai tervet, ehhez csatlakozott hozzám PRS is. Ő bicajozott, én meg futottam. Közben hülyültünk, mint rég. Kár, hogy mostanában ritkán találkozunk, de ezt a kicsit jól kihasználtuk. Aztán mint egy hulla tértem haza. Szépen le is égtem (hiszen szinte egész nap kint voltam), és leamortizáltam magam a szónak a jó értelmében.

Ami a jó hír, hogy megjött a szövettanom és szerencsére jó híreket kaptam. Ez nem azt jelenti, hogy már egészséges vagyok, van még utókezelés, de a lényeg, hogy már a legrosszabbtól nem kell félnem :).

Ma meg megyek haza Simontornyára (idén először), várom már h találkozzam a családdal és az otthoni barátokkal :)))

Szakdoga pipa

Nem túl szimpatikus mikor valaki ezekkel a szavakkal jellemzi a szakdogát vagy az államvizsgát. Ez álszerény kifejezés, olyan mintha nem lenne benne munka, vagyis nem is, olyan mintha a benne lévő munkát csípőből lazán, úgy mellesleg tettük volna, miközben valójában ez nem így van. Munka mellett ez kibaszott nehéz dolog. Főleg, hogy nekem még mellé esett a betegségem is, ami önmagában annyi stresszt okozott, hogy már bőven az is elég lett volna. Szóval a lényeg, hogy nagy kínszenvedések árán, de túl vagyok rajta. Nagy meló, nagy projekt. És  még így sem vagyok elégedett vele, sokkal sokkal lehetett volna jobb, ha a konzulensem nem szart volna bele és ha én is kicsit jobban oda tettem volna szívvel-lélekkel. De a lényeg, hogy készen van. És nemcsak hogy készen van, de már be is van kötve, és hétfőn (az utolsó dátummal) le is lesz adva. Amúgy ma adtam volna le, be is mentem suliba, dehát az én sulim titkársága nem erőlteti meg nagyon magát nyitvatartásilag... mire beérkeztem a bekötött anyaggal, már zárva voltak. Úgyhogy hétfőn mehetek vissza leadni. Aztán a bürökratikus része még a nem gyenge. Kell plágium nyilatkozat, a tanár hitelesítése, hogy védésre bocsájtva, és a külső szakmai gyakorlat igazolása. Komolyan mondom az ember azon izgul végig, hogy melyik banánhélyon csúszik el... szóval nem egyszerű, koncentrációt igényel. Aztán lesz még 5 vizsgám, az államvizsga, meg a diploma védés, és konec :)

És erről jut eszembe a nagy bölcsesség a kedvenc filmemből, a Mátrixból (2perc 14-nél) :)))

Itthon töltött hét

Mondanom sem kell, hogy ezen a héten végig szabin vagyok. Fontos a javulásom szempontjából, bár látszólag jól vagyok, kevés fájdalom jelentkezik. Viszont a jó a rosszban, hogy van időm szakdolgozatot írni, mintha csak így lett volna kitalálva. Ott tartok kb, hogy látom a végét, illetve van elképzelésem, hogy hogyan fejezem be. Van még persze pár nagyobb témakör, amit ki kell fejtenem, de tényleg látszik a vége. És most már tudom azt is  miért kell időt hagyni a szakdolgozatnak. Ezt főként azoknak mondom, akik még előtte állnak. Fontos, hogy maradjon idő az alakítgatásra, hogy ki tudjon alakulni a teljes egész, hisz a dolgozat alatt végig eleve alakul a témád, ami úgy saccperkb körvonalazódott, az valójában csak a végén lesz tiszta neked is. Aztán ezt mondom úgy, hogy még nem látta a munkám a konzulensem, vagyis csak egyszer, mikor elküldtem neki a vázlatot. Szóval még nagyon is beleszólhat a dolgokba.

Unalmas itthon egyébként, és fogytam. Nézegetem a hasamat néha, és kb ilyen kicsi akkor volt, mikor megszülettem. És kicsit tartok a lustulási folyamattól. Nem szeretnék betunyulni itt az egy hét alatt.

Apró örömök

Eljött a várva-várt nap. Márc 23, a műtétem időpontja. Túl vagyunk rajta. Tulajdonképpen nagyon sok pozitív és negatív élménnyel gazdagodtam. Először is az altatás. Én amire emlékszem, hogy álmodtam, de nem bírok visszaemlékezni, hogy mit, másrészt mikor felkeltem egy zeneszám járt az eszemben... mivel a műtőben ment a rádió, valószínüleg ott hallhattam és úgy maradt benne a fejemben. Aztán az ébredés, állítólag már pár perce fent voltam ahhoz képest, mikortól nekem az első emlékképem van. Hmm... ja és elharaptam a számat (altatáskor), még mindig fáj. Aztán készült egy kép rólam, azt becsatolom, hogy megmaradjon emlékképp :)... persze ennyire nem éreztem magamat jól, pláne h a fájdalomtól kb majdnem b*sz*rtam :)

Aztán ma már itthon vagyok, pontosabban tegnap már hazaengedtek és most legális egy hét döglés következik, azaz szakdolgozatírás. Szeretném befejezni olyan csütörtök körül, hogy tudjam küldeni a konzulensemnek, jövőhéten kijavítom aztán köttetem. Aztán nagyon remélem, hogy a szar részén túl vagyunk. Őszintén, nagyon nehéz napjaim voltak, sőt az egész hónapom nagyon nehéz volt. A barátaimnak nagyon hálás vagyok. kivétel nélkül mindenkire számíthattam, függetlenül attól, hogy 240 km választ el bennünket.

...és a kollégák. Olyan szinten hatódtam meg, mint még soha. Egyrészt, hogy szórták az aggódó maileket, meg sms-eket, másrészt, hogy tegnap ezt készítették nekem:

Mi ez, ha nem egy igazi összetartó (baráti?) csapat?! Igazán szeretem őket, nemcsak kollégailag :)

Zajlik a z'élet

Nagyon régen írtam, nem véletlen. Mondjuk úgy összesűrűsödtek a dolgok. Kb annyi dolog fut egyszerre, amihez párhuzamosan kb 3 ember kellene. Egyrészt a betegségem ügye is központi szerepbe került, másrészt a suli is, és hát tavasz van. A legjobb hír talán az, hogy ha leadtam a szakdogát, utána már jóval megkönnyebbültebb leszek lelkileg. Most a 22. oldalon tartok. Nyögve nyelősen megy nagyon, ami jó, hogy most lesz egy szabis hetem és végre kedvemre befejezhetem. Mennie kell, gyakorlatilag egy nap 5-6 oldal megírására simán képes vagyok. Aztán a másik jó dolog, hogy idén végre normálisan és tényleg sport szerűen elkezdtem futni. Ehhez jó társaságok is társultak szerencsére Gergő és Renike társaságában.

Végre találkoztam Gergő macskuszával Nabival, annyira kis törékeny, hipercuki:

Illetve, mivel végre egyedül voltam otthon a hosszú hétvégén, végre kipakolhattam a kis konyhai szettem. Minden szempontból nagyon jó volt, végre rend- és tisztaságban élhettem 4 napig :))))

Nőnapi céges ajéndék

Jó arc kollégánink vannak, ez itt az ékes bizonyíték :)