Tegnap előtt reggeltől volt egy fura erősödő hátfájásom, így estére úgy elkapott a hypochonder para (már h egyáltalán azt sem tudom megállapítani, hogy a gergincem, a gerginc melletti izmom, vagy a vesém fájt), hogy elmentem az esti ügyeletre, ahol a "kedves doktor" megállapította, hogy vesekövem van, de ne aggódjak ad beutalót a Honvéd kórházba, meg fognak gyógyítani, max megműtenek. Na mikor ez így elhangzott, besírtam. Aztán irány az urológia. Ahol életem legjobbfej dokija csinálta meg az ultrahangot, mely egyértelműen kimutatta, hogy semmiféle vesekő nincsen. Aztán nem is tudom hogyan, de szóba elegyedtünk, és a végén már a BalatonSoundról beszélgettünk... igen, ilyen is van.
Egyébként ma már jól vagyok, és egy egészen fura konklúzióm van az eset kapcsán: azt hiszem lassan tényleg hypochonder vagyok, minden szarral egyből doktorhoz megyek, miközben azt hiszem halálos betegségben szenvedek. Így utólag iszonyat vicces, hogy mennyire durván felállítom az öndiagnózist, amit kiegészítek pszichoszomatikus tünetekkel. Arról nem is beszélve, hogy emellett rengeteg vitaminnal tömöm magam. Szóval ideje elgondolkodni :)Úgy egyébként minden oké, ma be kell fizetnem a suli árának felét, ez kicsit frusztrál, de egyébként minden ok. Jó lenne hétvégén mozizni egyet Móval :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése