Aztán ma már itthon vagyok, pontosabban tegnap már hazaengedtek és most legális egy hét döglés következik, azaz szakdolgozatírás. Szeretném befejezni olyan csütörtök körül, hogy tudjam küldeni a konzulensemnek, jövőhéten kijavítom aztán köttetem. Aztán nagyon remélem, hogy a szar részén túl vagyunk. Őszintén, nagyon nehéz napjaim voltak, sőt az egész hónapom nagyon nehéz volt. A barátaimnak nagyon hálás vagyok. kivétel nélkül mindenkire számíthattam, függetlenül attól, hogy 240 km választ el bennünket.
...és a kollégák. Olyan szinten hatódtam meg, mint még soha. Egyrészt, hogy szórták az aggódó maileket, meg sms-eket, másrészt, hogy tegnap ezt készítették nekem:
Mi ez, ha nem egy igazi összetartó (baráti?) csapat?! Igazán szeretem őket, nemcsak kollégailag :)
2 megjegyzés:
Remélem, gyorsan gyógyulsz, és minden rendben lesz.
Pusz!
köszi Lacus :)
puszi
Megjegyzés küldése