Egy gondolat

Egy ráeszmélés történt bennem, ahogyan egy WMN történetet olvastam... Zakatolnak az évek. Az életem központi fájdalma volt a párválasztás, ami több mint 10 év szenvedést okozott nekem, és valahogy mindig az volt bennem, hogy a fiatalságom nagy része egy szenvedés. Most így hirtelenséggel esett le, hogy lassan ez, az akkor brutális intervallumnak tűnő távolság, már csak egy töredék az életemben. Hiszen már több mint fele idő óta Zsoltival vagyok, 4-5 éve már családtervezésben voltunk. Ezenfelül a cikket olvasva szintén rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, sokunk hasonlót él/élt át. Aztán most más problémák vannak, mint akkor. Szisztémák, logisztikák gyerek kapcsán (meg nekünk a ház kérdés, ami már sehogy nem bír lecsengeni). Ebből a távlatból a 20-as éveim szenvedései is megszépülnek, vagyis egy percig nem vágyom vissza, de már nem látom annyira tragédiának az egészet. Egy folyamat, amit szerencsés, akinek nem kell átélnie, de vannak akik rosszabbat élnek túl át... és mindenből tanul az ember, illetve nem felejt, és megtanul értékelni. Így már nem látom a "tragédiát" tragédiának, pusztán csak egy fejezetnek, ami már elmúlt. Most így jó, minden normális, és ez az érzés egyensúly érzetet ad, ami nálam egyben boldogság érzés is...

Hogyan csináld jól?

Ez a kérdés, ami engem gyereknevelés témakörben nagyon sokszor felmerül, hogy jó csinálom-e, vajon az én nevelési módszereim a jók-e. Mi többször kapunk kritikát környezetben, amik akár együtt alvásról, vagy a szigorral (vagyis a szigor hiányával) kapcsolatosan. Ugyanis igen... én az az ember vagyok, aki babakorban akár éjszaka is egyből ugrottam, ha a gyerek sírt, vagy a szeparációs szorongás miatt közénk szeretett volna feküdni. Több ellentétes véleménnyel találkozom, illetve saját környezetemben is látom, ki/hogy csinálja. Egyet tudok mondani, hogy ösztönökben bízom. Tapasztalat nincs, csak az, amit belül érzek. Tudom a lágy nevelés veszélyeit, hogy esetleg 1. életléptelen lesz a gyerek, 2. "Ki ha Én nem" típus lesz. De mégis azt érzem vannak pontok, mikor meg kell adni, és ez nem hatalmi harc, ahol a gyerek győz, hanem egyszerűen még fizikai igények, továbbá a bizalom így szilárdul a legjobban, ami majd hosszútávon lesz fontos. Nagyjából látom a gyerekeken a környezetemben, hogy melyik gyerek, mennyire van ledominálva, egyszerűen csak azért, mert nem szabály szerint csinál valamit, és azt látom (főleg annál a családnál, ahol a legtöbb fegyelem van), hogy a gyerek ellenáll és abszolúte nem szabálykövető. Nagyon lassan kezdem érezni, hogy gyerekem itthon is kezd szabálykövető lenni, míg állítólag a bölcsiben maximálisan együttműködik. De szerintem ez normális. Hiszen mi vagyunk az a mikró környezet, ahol önmaga lehet, és ahol jelezheti saját akaratát is. Ezek érzésem szerint nagyon hosszútávú dolog, és csak nagyon sok év múlva fog kifizetődni, mint ahogy az a figyelem is, amiben Marci részesül. Ami a legfontosabb, ha valamire megérik, magától változik. Például: már egy hete saját ágyban alszik teljesen saját döntésből.

Egyébként Marci maradt idén is bölcsödében, azaz 4 évesen fog oviba kerülni, és így mondhatjuk, hogy az évveszteséget előre hoztuk neki. Emiatt is nagyon sokáig szorongtam, mert környezetünkben mindenki azt mondta, hogy ne fogjuk vissza, mert az oviban hozzáfejlődik a többi gyerekhez, itt meg visszahúzzák. Ez a gondolat fogott vissza sokáig, mert a neurológus is azt mondta, hogy határvonal. Viszont így + 1 évig kap mozgásfejlesztő tornákat bölcsiben, ez azt hiszem megfizetethetetlen lesz hosszútávon. Ez volt a döntő érv, ami miatt maradt. És tényleg brutál eredményeket érnek el. Marci nagyon jó alapanyag, mert neki csak pár "korrekcióra van szüksége" mozgásban, és szerintem ezek teljesen orvosolhatók, de látszik olyan agyi fejlődés is például, mint logika, választékos kommunikáció, illetve brutális a memóriája korosztályhoz képest.

Szóval én megértem a szülői szorongást, miszerint akárhogyan csinálod, mindenképpen elb***d, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy ebből minél kevesebb legyen :D

Eredményhirdetés

Még nem érkezett meg a hivatalos értesítő, így akár azt is lehetne mondani, hogy reménykedhetünk telek ügyben, de én sajnos egy infót már megtaláltam az önkormányzat oldalán. A 4 telekre végül 19 pályázat érkezett be... Úgyhogy ezzel nagyjából le is zárult ez a sztori, ugyanis 100%, hogy nem nyertük meg. És abban is biztos vagyok, hogy nem 16. kerületi magánszemélyek nyerték, hanem biznisz cégek. Szóval indulhat az újratervezés. Ha építtetni akarunk, akkor Pest kiesett, ha megelégszünk lakóparki házzal (ami ugyanitt épül, megjegyzem talán a mostani helyzetben lehet jó döntés), akkor tudunk itt maradni, viszont akkor készülni lehet rá, hogy gyengébb anyagok, nem saját igények, és kicsi kert.

Sose lesz vége, sosem érünk már révbe... :O

Egy dolog állandó, a változás

Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).

A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.

Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Leadtuk a pályázatot!

Súlyos időszakunk volt. Időm az semmi, ha volt is, sok és fontos dolgaim voltak. Tegnap nagyon hosszú és küzdelmes időszak után leadtuk a telek pályázatot. Volt némi betekintésem, hogy 4 parcellára tegnap délután 4-ig 6 pályázat érkezett be, láttam a papíron. Nem adtunk igazán magas ajánlatot. Vagyis persze volt benne licit, de az eredeti elképzelésemet nem ugrottuk meg, így most kétségek gyötörnek, hogy megnyerjük-e. Ha nem, akkor ennek a történetnek vége. Évek óta erre készültem, ezerszer elmentem a telek mellett, hogy ez a miénk lesz, és valószínüleg nem lesz. Ketten kiesnek a pályázatból... nagyon jó lenne, ha nem mi lennénk a kiesők. De most úgy érzem elstratégiáztuk. Ez persze annak köszönhető, hogy az embernek nincs több milliója, amit kinyomhat az ablakon, nincs többlet pénz ezen a nagyságrenden, amit belicitezhet... mert még utána azt a házat fel is kell építeni. Most a szám íze keserédes, ugyanis per pillanat úgy néz ki, ha nem sikerül, akkor kiszorulunk Budapestből... de a XVI-ból mindenképpen. A tét nagy és még kell egy hónap, hogy kiderüljön az eredmény.

Viszont, hogy jót is mondjak, megyünk hétvégén nyaralni a balcsira, 5 napra. Jó lesz kicsit elengedni a rettenet sok feszkót, amit az időszak okozott, és innentől most kicsit csak a házasságunkra és a gyerekünkre fókuszálni, nem a problémákra.

Közben megérkezett...

 ... a tavasz. Hát igencsak régen írtam. Nem is tudom volt-e már ilyen nagy kihagyás. De talán ennyire intenzívek sem sűrűn az események. Mindig azt hiszem, hogy ezt már nem nagyon lehet hová fokozni, erre mindig durvább időszak jön.

Az elmúlt hónap nagyjából a webshopom beüzemeléséről szólt. Most tart ott a dolog, hogy már csakis és kizárólag egyetlen programozói dologra várok, de ha nem történne meg, már akkor is el tudnám indítani. Közben jött 2 vásárlás is a demó oldalon keresztül, amit azóta sem tudok megemészteni :D, illetve Instán keresztül is. A kettős érzések folyamatosan futnak bennem, hogy ennek a műfajnak van-e létjogosultsága. De egyik oldal úgy hirdet, hogy (2 év alatt, ahogy visszanéztem) 25 000 képet adtak el. Azt úgy szívesen tenném én is zsebre :D, de már a felétől is eléggé boldog lennék. Megvan a 300 termék is, amennyivel szerettem volna indulni (ezt sem gondoltam volna, hogy megugrom indulásra). Szóval tényleg egyetlen momentum és indulunk.

Influencerek. Na ez már keményebb pálya. Felvettem a kapcsolatot néhánnyal. Az első tapasztalat, hogy egyáltalán nem mindenki jelez vissza. Pont azok nem, akikre leginkább számítottam, vagy akiket a legjobban szerettem. Ez emberileg is nagyon szarul esik, mert egy csalódás, hogy vissza sem ír. Viszont eddig 2-vel sikerült. Egyik a Juditu DIY blogger, akinek nagyon tetszik is az insta oldalam, sőőőőt már azt is mondta, hogy fog is tudni választani otthonra és a házikójába is, viszont csak júniustól, mert nagyon be van havazva, de az indítást meg fogja osztani nekem teljesen jóindulatból story-ba. Ez a jóindulat viszont nagyon megmelengette a szívem. A másik siker Orcsik Dóra (insta influencer). Neki is nagyon tetszik, de ő meg csak nyár végétől tud majd, mert ő meg szerződésben áll egy másik céggel júliusig. Aztán van egy félig meddig siker. Egy lakberendezési blog, ő pont tárgyalásban van egy ideje egy poszter céggel, de azt mondta, hogy ha nem sikerül akkor lehet bármi, illetve még nem zárná le az ügyet, de megvárja míg letisztulnak a dolgok. Generál tapasztalat, hogy a nagyok nem nagyon állnak szóba sem velem. Így azt már tudom, hogy 15 000- 25 000-es követői számmal rendelkező influencereknél van igazából esély. Eddig ennyi, de folyamatosan nyomom. Most nyereményjátékot csináltam, ami "hűség" szempontból fontos, de nagyon sok olyan követő lesz, akik később le fognak iratkozni, vagy nem releváns követők, mert ugye ők nyereményhajhászok, nem célcsopi. 

Másik nagyon fontos a fizetett hirdetés. Ez működik eddig a legjobban. Most már van tapasztalat, hogy melyik típusú layout működik jobban és melyik kevésbé, de egyébként ez sem egzakt dolog, mert hullámzóan bármikor változik és néha semmi magyarázatot nem találok rá.

Itt tart a dolog. A családról most nem maradt idő írni, de remélem tudok nagyon hamar újra szakítani rá.

Mucika képei...

 ...felkerültek a helyükre :)

És ha már egyedül vagyok ma reggel, akkor kicsit még adok az egészségnek, ahogy azelőtt, ha reggeli, akkor próbáltam mindig valami egészségeset. Hol van ez már... 

Ennyit az egóról, aztán ma vissza a régi kerékvágásba :)

Folytatódik a hét

Végül nyár óta nem volt ilyen, de végül segítségre volt szükségünk és egy nyári megoldáshoz hasonlóan Zsolti hazament anyukájához Marcival, így én egy nap teljesen "szabad" vagyok. Rettenetesen sokat adott ez a nap. Munkáimat becsületesen el tudtam végezni, kitakarítottam itthon (ami nagyon kardinális kérdés most, hogy Marci is itthon van folyamatosan), és még egy igazán hosszú jógára és meditációra is volt időm. Ennek vagyok most a végén/hatása alatt. Úgy érzem kicsit kitisztult az elmém, és visszakerültem a flow-ba, amit most már régen nem éreztem, pedig rettenetes fontos. Tiszta bennem a kép, hogy még egy ideig erre az érzésre és ezekre az időkre ajándékként kell tekinteni, és megbecsülöm, ugyanakkor mégis hálás vagyok érte, hogy vannak nekem ők, a kis családom. Kicsit visszakerültem a nyári jó szériás érzésekbe és most ez jól emlékeztetett, hogy mit kell tennem. Egyébként ma a nyomdám is többször eszembe jutott, amit Kistarcsán találtam. Nagyon nehéz kérdés volt és nagyon nem akart meglenni, de tudtam, hogy meglesz, csak keresnem kell. És meglett. Pontosan olyan (sőőőt jobb), mint ahogy elképzeltem. Állnak össze a dolgok lassan. Szeretném, hogy minden jó legyen.

Gyötrelem - szerk.:

Reggel 5-ös postomat követően volt még egy órácskám átgondolni, hogy mit csináljak, majd nyúltam a mostanában legjobb fegyveremhez, a jógázhoz. Egy kifejezetten stresszoldó/meditációs jógát csináltam meg, aminek következményeként megjött azaz erő, amit reggel még nem éreztem. Most elkezdtem a hetet...

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Irány 2022 - remélhetőleg ez már a ház éve... legalábbis a kezdeteké

Újabb év. Új ötletek.

Mostanában megint elkezdtem fellelkesülni a ház kérdés miatt az építészet és a belső építészet irányába és újra elhatároztam maradunk a modern/klasszikus stílus mellett, mert ha csak 2017-ig visszatekerem az időt, mikor ide költöztünk (pedig ez nem volt régen), már ahhoz képest is rengeteget változott a trend. A váltakozó trendeknél jóval időállóbbat kellene csinálnunk, illetve ösztönösen bennem mindig a klasszikus irány volt, ami a leginkább szívmelengető. Egy ház legyen otthonos, ez az alap, főleg, ha gyerek nyüzsgi körül. Ami most már évek óta nem változott bennem, az a fekete, fehér és bézses árnyalatok. Így ennek mentén fogok haladni azt hiszem. Persze telek még sehol, de addig is jó érzés a részleteket is kigondolni.
A másik, ami biztosan kellék lesz, az pedig a klasszikus fali panelek... ettől lehet Zsolti első pillantásra ki fog szaladni a világból, de talán bízik bennem annyira, hogy szar nem lesz a vége. Ezek ráérnek a vége után felkerülni, amikor már újra lesz pénzünk. 

Webshop is közben készül és egyébként ez ezzel a témával nagyon is összefügg, rengeteg inspirációt nézegetek ilyen téren, mert tulajdonképpen design otthonokba szeretnék bekerülni a képeimmel és Breaking news, hogy meglett a nyomdám! Na ez egy nagy mérföldkő, mert ugyanis nem vállaltak el itt a helyi nyomdák, így végülis város határon kívüli lett (Kistarcsán), de nagyon maximális elégedettséggel eddig.

Szóval mi hiányzik?

1. programozói munka (fizetési rendszer, számlázó összekötése a webbel)

2. csomagolás (maga a csomagoló anyag és technika)

Minden más alapszinten már megvan, mert közben a csomagküldő is megvan már. Így sztem egyre reálisabb cél a márciusi indulás. 220 termék feltöltve, szerintem márciusig meglesz a 300.

Boldog karácsonyt 2021

 

Kezdek magamra találni az Insta világában.

Abszolúte inspirációs és üzleti vonalon teszem ezt a kijelentést, mert igazából ezen dolgozom most már egy ideje. És akkor egy kis közbe ékelt helyzetjelentés: lassan 200 termék feltöltve a webshopomba teljesen használat kész állapotban. Ez volt az idei tervem most már egy ideje egyébként, úgy látszik ez pipa (még pár hiányzik, de keddig dolgozom még rajta). Eredeti tervem, hogy 300 termékkel lehet indulni, de aztán ezt kicsit módosítottam, hogy kevesebbel is mehet, viszont azt sem szeretném, hogy ha valaki szeretne valamit, akkor ne találja meg, mert kevés a választék. Ez sokkal-sokkal nagyobb munka, mint amire én első körben gondoltam, de dolgozom és menni fog. Egyébként ez az igazi kihívás az életemben, mert itt most tök újat teszek le az asztalra, olyat, amit még nem csináltam, gyakorlatilag szinte újra kezdem a karrierem (csak már technikai, és tapasztalati háttérrel kreatívok szempontjából). Totálisan kettőség fut bennem, hogy sikerül vagy nem. A termékekben hiszek, tudom, hogy ugyanazt a minőséget hozom, mint a hasonló nemzetközi verzió. A kérdésem csak, hogy leszek-e elég ügyes és bátor a promóhoz, jó döntéseket fogok-e hozni. De érzem, hogy minden nap egyszer ki fog fizetődni, és majd egyszer a valódi stabilitást ez fogja hozni.

2021-es év.
Gondoltam kicsit beszélek erről az évről, hogy mit is hozott, mit értem el és mit nem. Első és leges legfontosabb a család és a gyermekem. Ez áll mindenek felett. Marci fejlődése szerencsére teljesen behozta a korosztályát. Gyönyörűen beszél, ragoz, kifejezi magát. Egyre-egyre értelmesebb minden gondolata, megmozdulása. Logikusan gondolkodik, játszik. Továbbra is mindent megeszik. Imád játszóterezni, motorozni, mindig jókedvű. Jókat alszik, és lekopogom az éjszakáink 99%-ban tökéletesek. Zsoltival a kapcsolatunk szépen áll vissza a kiegyensúlyozott irányába.

Az év egyik eredménye látványban, hogy lett egy autónk, illetve, hogy készül a webshop. Az autó nekem nem volt betervezve, de sajnos a régi kis szeretett járgányuk (egyébként soha nem hagyott cserben minket) már kezdett rozsdásodni, illetve ezek a 300 km-es utak már nem voltak igazán biztonságosak vele. Illetve még az utolsó pillanatban itt a kocsi áremelkedések előtt szalonból szerintem nagyon jó áron sikerült hozzájutnunk. A telek és a ház projekt áll sajnos. És ez az évem bukópontja. Ez nem miattunk van így, továbbra is várjuk, hogy hirdessék a mi telkünket. Folyamatosan vannak hirdetések, de pl per pillanat társasházi telkeket. De egyébként mindegy is, mert a közművesítés csak akkor fog elkezdődni, amikor az összes telek elkelt. Szóval még ez mindenképpen pause. Viszont addig is gyűjtünk, így a végére anyagilag talán nem lesz olyan feszülős a téma.

Orvosi dolgok. Ez az év nem erről szólt. A fogszabi a lenti fogsoron továbbra is fent van, egyébként nagyjából nem történt idén semmi. Kissé gyomorfájósabb lettem mint eddig voltam, de ezt egyelőre felfogom az idő múlásának és a stressznek.

2022.
Szeretném, hogy a dolgok ugyanúgy folytatódjanak, mint idén. Legyen több nyugalom és az év első felében legyen meg a telek. Ha ezek megtörténnek boldog leszek. Marci remélem oviéretté cseperedik jövőre és folytathatja pályafutását szeptembertől oviban. Szeretném, hogy elinduljon a webshop, nem várok még sikereket anyagilag, ellenben várom a tapasztalatokat a folyamatok és reklámozás tekintetében.

Szeretnék utazni a családdal. Ha isten is úgy akarja nyáron megyünk Litvániába, ez lesz a mi nyaralásunk, szeretnék egy hét kiszakadást majd.

Hát így. Nagyon boldog karácsonyi készülődést mindenkinek és nagyon sikeres évet kívánok.

Rég írtam...

...ennek oka főként az időhiány. Itt van az évvége. Lett egy zsír új kocsink. Látszólag ez most így az évünk racionalizált fejlődése. De persze ez nem igaz, csak ez látványos. Szóval ő az, welcome meg minden:

Készül a webshopom, és már működik az insta oldal hozzá. Sokat vívódtam, hogy elkészítsem az insta oldalt indulás előtt, de most úgy néz ki jó döntés volt, mert a webshophoz így sok látványterv is készül extraként, így tudom dupla funkciósan használni, plusz gyűlik a követő tábor. Nagyon sok időt töltöttem már ezzel és azért szépen lassan pénzt is, szóval tényleg jó lenne lenne, ha hamarosan el tudna indulni. 155 termék van fent beSEOzva, és koncepcionálisan megtervezve, de a lehetőségek tárháza abszolút kiaknázhatatlan. Közben beszéltem programozóval, akihez kb január elején juttatom el, mert ő szépen összeköti a dolgokat, amiket a webshop template nem tesz lehetővé, illetve összeköti számlázó programmal és a fizető rendszerrel. Aztán jövőre indítom reményeim szerint év elején.

Marcika most 3. hete megy bölcsibe, szuper harmóniában vannak most vele a dolgaim, egyre több olyan nap mikor úgy fekszem le este, hogy jó anya vagyok. De ehhez az kell, hogy én is rendben tudjam a saját dolgaimat is, munkámat is, Zsoltival is jól legyek és Marcival is minőségileg tudjam az időmet eltölteni. 

Ezek zajlanak. A lakás már puccban áll, várjuk a karácsonyt, lassan a képeim is elkészülnek a falra (tervek készen, holnap után kerülnek nyomdába), majd mutatom, ha kész... webshopban jövőre elérhetőek lesznek :D

Éld meg!

Bárhol is tartasz, bármi is ér az életben. Nagyjából érzem, hogy hogyan fognak összeérni a szálaim, és milyen lesz, mikor elérem a céljaimat, de nagyon sokat gondolok rá mostanában, hogy nem ez a lényeg, vagyis nem ez a "fő" lényeg, hanem míg eljutsz odáig, annak mindennapi minősége is, hogy azért ne szakadj szét, hogy legyen mindig benne megújulás, levegő, és hogy összességében élvezetes legyen ez az út, és ha a végére érsz (már ha egyáltalán van ilyen) az eredmény csak pont legyen az i-n. Egyébként nekem ez hibám, képes vagyok arra, hogy széthajtsam magam, és ha már ez megtörténik, akkor sem kompenzálom vissza, mert "úgymond" nem érdemlem meg. Már a jóga önmagában egy napi kompenzáció lett egyébként a stressz hatásokra, de egyre többet gondolok rá, hogy el kellene kezdenem meditálni is.

Egyébként a jóga hatásának tudom be egy tulajdonságom megváltozását is. Mégpedig, hogy egyre elfogadóbb vagyok más emberek olyan nézeteivel is, amivel nem értek egyet (ezt mostanában figyelgetem magamon utólag helyzetekben). Nyugalom ült rám és már fejben sem érzek ítéleteket. Ez már egy eredmény, de közel sem ez a vége, lehet még fokozni és az egyensúlyhoz még közelebb kerülni. Okos balanszot kell felállítani a saját elvárásokkal (mert az elvárások fontosak az eredmény eléréséhez, de nem mindenek felett, néha egy-két botlás benne kell legyen).

Webshop Státusz /02... amikor megérkeznek a félelmek

Na, szóval. Mikor már kellőképpen belelovalod magad, és az összes létező és nem létező szabadidőd is benne van egy projektben, akkor történik egy nagyon hálátlan dolog... megérkeznek a félelmek. Félelem attól, hogy a megfizetethetetlen szabadidőd benne van, hogy majd nem lesz sikeres és lebőgsz mindenki előtt, hogy majd nem jönnek a rendelések, te meg beleinvesztáltál időt, energiát, pénzt, és hogy nem tudod eljuttatni a közönséghez. Egyelőre folyamatosan a reklámon gondolkodom. Egyébként kiképeztem kb magam PRO szintre SEO téren. Minden egyes terméket beSEOzok, és igen ez egy nagyon operatív sziszifuszi munka, aminek nulla látszatja és rengeteg hibát lehet benne ejteni, amit közben észre sem veszel, ezenkívül Gergő barátommal beszéltük, hogy a közösségi oldalak elérései nem igazán biztatóak. Terveztem Pinterestet, Instagramot, Facebookot, ezekből ha egy egységet nézünk, akkor a FB ad 10x-es elérést, insta 1x-est, és ha jól olvasom van még egy csatorna, ami 100x-os elérést ad, ez pedig a Tik tok. Oda viszont videót kellene készíteni, és nem is akármilyent. Egyetlen dolog számít csak, a kreativitás. Én ebbe nem vállaltam volna most belevágni, mert nem ismerem, nincs időm, de Gergő azt mondta, hogy ő saját maga kihívásaként tenne egy kísérletet. Nagyon kíváncsi vagyok, az eddigi ötlete nagyon tetszett. Ezenkívül szeretnék influencereket. Ahogyan lenyomoztam, most nagyon menő ez az "unboxing", mikor kapnak egy csomagot és videót készítenek róla, ahogyan kibontják. Illetve van ötletem még egy nagyobb, de azt ide nem írom le, mert azért ez mégiscsak egy nyilvános csatorna. Egy biztos, csak online-ban gondolkodom, de persze megfogom próbálni a klasszikus Insta/Fb fizetett hirdetést is. Ami biztos, hogy ahogy fordul majd anyagilag valami, azt szeretném 100% visszaforgatni reklámba.

Ez a mai státusz. 

Marci böcsiben, csütörtökön indul a bölcsis fejlesztés, hétvége óta 2 szavas mondatokat mond és elkezdtek tisztulni a szavai. Most nagyon durran és nagyon élvezek vele "dumálni". :) 

Webshop Státusz /01

Template megvan, site building halad. Felépítettem a szerkezetet, és most már a linkek is működnek úgy, ahogy. Kialakítottam az arculatot, ami nem volt nehéz, mert már volt a cégemnek egy alap arculata. Egyelőre a termékek gyártásával leálltam, azaz 140 termék van kb készen. A héten teljesen operatív dolgokkal foglalkoztam, és hát igen, nagyon súlyos melómennyiség lesz benne. A nyomdával brutál lyukra futottam, ugyanis egyelőre nem nagyon állnak 1-1 darabszámmal velem szóba. A konklúzió, hogy megpróbálkozom Zsuzsi (szigetvári) nyomdájával, illetve Annától várok a HVG press-től egy ajánlatot, vagy valamit... ha mást nem, akkor egy tippet. Szállítás kérdés még sokadik rangú, de már megvan, hogy miben, és hogy honnan (egy szuper 16. kerületi helyet találtam kb 500 m-re tőlünk).

IMÁDOM projekt! Ha nem jön be, akkor persze egy sok időt felölelő best practice, de nagyon hiszek benne.

Ami sehogy nem áll: Kinga/könyvelési kérdés, szállítás/futárok, közösségi oldalak.

Péntek 13.

Először is gyermekem hála a jó égnek gyönyörűen gyógyul, jövő héten már mehet bölcsibe is, de addig is lesz egy (végre) szuper aktív hétvégénk együtt :)

Másod sorban nagyon szépen alakulnak a dolgok a webshopomban. Persze rengeteg intézni való van, így például nyomda, futárszolgálat, SimplePay, csomagolás, továbbá vissza van még az adatkezelési tájékoztató és további termékek. Jelenleg a termékeim száma kb 120 körül van, aminek a duplájával már bátran lehet indulni. Ezen kívül hétvégén kezdjük a weboldal importálását a domainemre (wordpress template), és utána majd minden termék feltöltése, leírások stb... ez már leírva is nagyon sok teendő, szóval biztosan nem tud hip-hop indulni. A közösségi oldalakat még nem is mondtam, meg majd a későbbi reklámokat. Szóval a lényeg a lényeg, hogy azért nem kis fába vágtam a fejszémet ezzel, de továbbra is hiszek benne, hogy flow-ban született ötlet, így nem véletlen, működnie kell. Tegnap a SEO-ról olvasgattam, és azzal kapcsolatban is kezdem összeírni kulcsszavakat, meg egyéb ötleteket, gondolatokat.

Yoga. Folyamatosan csinálom továbbra is. Múlt hétvégén volt szerencsém 2x futni is, meg jógázni is, most ezzel teljesen egyensúlyban érzem magam testi értelemben. Persze továbbra is maradok a kezdő szinten, de már a dinamikus órákat csinálok, mikor kedvem tartja. Táplálkozásomban megemeltem a kollagén bevitelt, napi 10 000 mg-ra, és ismét elkezdtem fehérje shake-t inni. 

Telek témában is van előrelépés, ismét írtak ki pályázatot. Még nem a mi kinézett parcellánk, de most már nagyon közel vagyunk hozzá. Izgulok, minden erőmmel ezt szeretném legjobban, hogy ebben az évben sikerüljön. 

Marci fejlődése. Nem halad túl gyorsan a beszédfejlődés, de a lényeg, hogy halad, és napról-napra lineárisan. Hiszek benne is, hogy év végére már rendesen fogunk kommunikálni. Igazából már most is van helyenként kétirányú kommunikáció, de még csak egy szavas dolgokat mond, nem kapcsol össze két szóba. És 2 hét múlva bölcsiben indul a fejlesztés neki, ami szerintem rengeteget fog számítani.

HÁLA

Rengeteg segítséget kapunk Zsolti szülei részéről, és igazán most érződik ez a bajban, vagy szebben mondva, mikor nehéz. Én ezt nem tudom szavakba foglalni, mert a segítség nem csak abban rejlik, hogy fizikailag segítenek, hanem most hétvégén anyósommal egy nevelési vívódásomat is meg tudtam osztani, amit már tudatosan építettem magamban, de valahogy éreztem, hogy nem jól. Már több ízben neveltem Marcit úgy, hogy tiltottam neki valamit, és ha nem csinálta úgy, ahogy szerettem volna, akkor nem engedtem és akár konfliktus helyzetben a szavamat is felemeltem. Éreztem, hogy nem jó. Nyilván azt sem akarom, hogy a gyerek legyen az "úr", de szívemben érzem, hogy nem ilyen vagyok, és hogy nem így kell jól csinálni. Meg egyébként is az alapelmélet az volt, hogy a gyerek tükör. És amit adsz, azt fogja visszafelé is adni. Ebből fakadóan mindig érzem, hogy a példamutatás a legmagasszintűbb nevelési módszer, nem a tiltás, erély, ahol az erőddel éred el a célod. Anyósom is egyetért velem, hogy a szeretet ereje és a türelem kell legyen amivel a példát mutatom, és igazából egyetértek, érzésből én is ezt gondolom. Remélem nem késő, ráadásul minden egyes erélyes rászólás után lelkiismeret furdalásom volt, ami megint csak azt jelezte, hogy nem jó úgy. Szóval én most már eldöntöttem magamban, hogy a tanulok a bölcsességből, hiszen látom anyósom referenciáját, a két lelkileg teljesen rendben levő gyerekét. 

Én azt gondolom a bölcsességre hallgatni kell, mert az mögött élettapasztalat áll, ami nekem ebben még nincsen, illetve azt érzem, hogy ez vagyok inkább én. 

A szálak összeérnek

Nagyon aktív időszakot élek meg, mind családi téren, mind munka téren. Marcika sajnos múlt héten a strandon elvágódott, így a Heim Pálban kötöttünk ki, és a röntgent követően kiderült nincs semmi komolyabb baja, viszont 4-5 napig nem tudott lábra állni, majd azóta is csak sántikál, így tehát most is itthon van, azaz meg kellett oldanunk ismét sitterezést. Hát megint a szokásos logisztika :( Szóval így intenzív de, ugyanakkor mellette én nagyon tevékenyen élek, hiszen úgy ahogy visszatértek ismét a melók, illetve építem fel a webshopot. Iszonyatosan sok munka ez, és igazából szerintem nem egy emberes, de csinálom és egészen jól haladok. Az elmúlt időszak alatt 75 terméket állítottam elő, hozzávetőlegesen nézve kb 300 termékkel szeretnék indulni (de 250 termékkel is elégedett leszek). Rakom össze, elkészítettem az ÁSZF-et (2 napos munka), még vissza van a GDPR. Készítettem köszönő kártyát, készítem a social postokat. Kezd a koncepció (és majdani kampány ötletek) letisztulni a fejemben és persze hatalmasodik el, hogy jó lenne jól csinálni. Ugyanakkor persze félek is, mert minél több hitet és energiát teszek bele, annál jobban csalódom, ha majd mégsem indul be. Egyébként van egy FB ismerősöm, kb 2 napos a cége egyetlen termékkel, ami pedig karra húzható párna, amivel a gyerek fejét tudod támasztani szoptatás közben. Egy nap alatt kettőt is eladott (merthogy megosztotta ezt a sikert FB-n), szóval ha neki ezzel a termékkel (aminek szerintem őszintén nem sok haszna... legalábbis az én értékrendemben), akkor egyszerűen ennek is működnie kell. A kulcs az, hogy mennyire tudom eljuttatni az emberekhez... szerintem. Csak bízni tudok benne, hogy a reklámos tapasztalataim hasznosak lesznek és sikerülni fog.

Yoga. Ez továbbra is egy csoda az életemben. Nincs rá időm, de egyszerűen beillesztem a napokba. Pl altatás közben, mikor váltunk Zsoltival, de akárhogyan is, ha csak 20 percet is, de csinálom, mert jó. Egyszerűen több a jó hatása, mint amennyi időt elvesz. Olvastam róla, hogy akik elkezdenek jógázni nagy százalékkal elkezdenek tudatosabban élni, és ez brutál igaz. Nem tudom mit nyit meg az elmében, de elkezded másként osztani be a dolgokat, illetve én többször képes vagyok abba a kreatív állapotba kerülni, mikor jönnek az ötletek (ami most a webshopnál nem éppen hátrány). Kilók nem olvadtak le még tőle, de szerintem a vázszerkezetemben számít testileg is, illetve mindenhol olvasom, hogy az emésztőrendszert rendbeteszi. Szóval remélem szép lassan eljutok addig, hogy beruházok egy szőnyegre is :D Heti 4-szer/5ször sikerül egyébként általánosan jógáznom.

Nagyjából ennyi, most kezdem a munkát, szeretném, hogy aktív legyen ez a nap is, hogy aztán röppenhessek haza én is a családomhoz Simontornyára.

Flow-ban született ötlet

Született egy ötlet a fejemben miközben jógáztam. Ne kérdezze senki, hogy hogyan és miért, és miért akkor. Egyszerűen jött és azóta elburjánzott. Mégpedig, hogy kellene a kis anyagaimmal készítenem egy webshopot. A cégem adott (Idea SHOP), webshop címnek is jó, domain, tárhely adott (ezer éve előfizetem már), termékeim vannak. Szóval már csak össze kell gyúrni és megszülni az oldalt. Na meg a koncepción is dolgozom még, de szerintem működhet a dolog. Ha nem sikerül, akkor is best practice a majdani nagy projektemhez. Nem akarom túlgondolni, most üres időmben készítek még termékeket, aztán jó lenne ősszel indulni vele. És persze, ha nem sikerül, akkor sem fogok bánkódni, nincsenek elvárások, hiszen ez "flow-ban" született, nem lehet egy szorongató kényszer dolog.

Felső fogszabi OFF

Nem végleges, mert lesz egy kis élpótlás még, de egyébként fogszabályzásilag készen áll a felső ív :)

A kép fos, csak gyorsan klikkeltem egyet.

Halad-gat-gat-gatok

Kimondhatjuk lassan, hogy már 3 hete jógázom napi szinten, és ha jól gondolom 3. hónapja futogatok így hétvégénként (egyszer vagy kétszer, ahogy esik), és kezdem érezni, hogy jobban van a testem és egyébként érdekes módon az elmém is. Hétvégén futottam meg először újra azt a kört, amit itt a 16. kerületben anno heti szinten szoktam. Szuper érzés, és az egész jóga is kezd sokkal több lenni, mint aminek indult, ugyanis kezdenek jönni benne a sikerek. Ilyen kézzel fogható pl a Bakasana, ami számomra egy lehetetlen póznak tűnt pár hete. Persze most sem tudom ilyen szépen megtartani, és úgy egyáltalán kb 5-6 másodpercig tudom tartani, de a nulláról indultam. Jobb a közérzetem, jobban tudok testileg/lelkileg lazítani. Vannak lelki szomorúságaim, de úgy érzem, hogy megint megtalált a tudatos "jelenlét". És közben rájöttem, hogy a napomnak van még egy pontja, ami tök üres és nem használom semmire, ezt pedig a gyerek altatási (kb) egy óra. Ekkor lehetne átgondolni, lezárni a napot, kicsit még meditálgatni, lazulni, tudatosan tervezni. Szóval ma már megpróbálom ezt az időt is hasznosan eltölteni.

Még mindig...

Nem gyógyul a fiam, így antibiotikum kúrát kapott mától. Nagyon sajnálom szegényemet. Megint hazamentek apjával, mint múlt héten. És ismét rettenetesen hiányzik.

Elvileg a héten nekem beindul egy nagyobb projekt a fő ügyfélnél, szóval rákészülök mentálisan is, mert szeretném, hogy nagyon jól sikerüljön. 

Hétvégén mindkét nap futottam, illetve minden nap jógázom, amikor nem futok. Nagyon sokat ad és már elkezdtem érezni, hogy könnyebben mennek a pózok. Visszatölt, de kell is, mert egyébként totálba a végét járom, és Zsolti is. Valahogy őt is fel kéne tölteni, nagyon igyekszem kitalálni hogyan. Első körben jó volna, ha Marci meggyógyulna, mert minden téren aggódunk érte.

Hétvégén ha szerencsénk lesz, akkor kicsit kimozdulhatunk uncsitesóékhoz, meg talán a balcsira is, de ez még több dolog függvénye.

5. nap jóga

Ezen a héten minden nap sikerült jógáznom, hol hosszabban, hol csak egy rövidebb nyújtás alapú stresszoldó jógát. El nem tudom mondani, hogy mennyire más az érzés lelki szinten. Hétvégén futni fogok, mert hazamegyünk, ott a jóga valószínüleg kicsit pihentetődik.

Elmúlt a gyomorfájásom így péntekre teljesen (ami persze nem jelent feltétlen összefüggést of course, tudom).

A boldog élethez...

 ...NEM kell okosnak lenni. Sőt semmi jelentőssége nincs annak, hogy okos vagy-e, erre jöttem ma rá. Én azt hittem minél okosabb vagy, annál jobban tudod kamatoztatni pénzzé, álommegvalósítássá a tudásod, de egyre inkább azt veszem észre nem így van. Elég szívvel élni, hálásnak lenni és persze így csinálni, amit szeretsz csinálni, és az ügyfeleid, környezeted előbb-utóbb tükröt mutat, pontosan azt kapod, amit másoknak adsz.

Tudom, hogy ezek nem világmegváltó gondolatok, de néha nem árt emlékezni.

Ma érkezik haza kicsi fiam, rettenetesen hiányzik már, annyira, hogy most rá gondoltam és könnyek szaladtak a szemembe.

Kedd - első éjszaka egyedül

Végül Marci továbbra sem gyógyult meg, a hétfőt megoldottuk Dorothy segítségével, de mára muszáj volt valamit kitalálni, így végülis Zsolti elment anyukájához Marcival (Simontornyára), így ma ő ott van home officeban,  anyukája meg Marcival. Nekem pont úgy jött ki, hogy délután fogszabályzóra kell mennem, szóval én meg kiélvezhetem a kánikulai BKV örömeit, de nem bánom, mert rettenetesen hálás vagyok, hogy lett megoldás. 

Más. Mostanában tapasztaltam meg, milyen mikor nem keresel valamit, és egyszercsak megtalál téged. Instagramon jött szembe velem egy jóga oktató, valamiféleképpen az oldalára jutottam, és igazából elsőre a gyönyörű környezet fogott meg. Az enteriőr az egyensúly, a harmónia, és ahogyan a mozgás iránti ösztönös vágyam fokozódott mostanában, illetve az egészségügyi állapotom, ahogyan hirtelenséggel lerottyant, elhatározásra jutottam, elkezdek én is jógázni. Ennél a jóga oktatónál, az atmoszféra, amit sugall totál beette magát és én ezt most tényleg szeretném csinálni, és lelkileg is kell a visszatöltés. Találtam nála (majd a későbbiekre, akár évek múlva) olyan workshopot, ami bevezet az alapokba a jóga megértéséhez. KELL. De még nem most most egyelőre itthon kezdtem el 3 napja csinálni és már jobban érzem magam mentálisan.

Délután megyek ugye fogszabira és még az is lehet, hogy lekerül a felső ív, de ha nem is ma, akkor legközelebb most már tényleg, illetve lesz egy konzultációm is a felső jobb egyesemre élpótlás ügyben (mert ugye emiatt is kezdtem az egészet, hogy az alsó fogam koptatta a felsőt és hosszútávon totál lekoptatta volna).

Telek témáról is van némi infó. Zsolti betelefonált hivatalaba, hogy várható-e pályázat újra, és azt az infót kapta, hogy szeptemberben lesz közgyűlés, és utána írthatja ki újra a pályázatokat, szóval ha Isten is úgy akarná, akkor idén ősszel belevágunk.

Következmények

Túléltük a hetet. Ezt nem lehet sehogy máshogy mondani, ugyanis kedd-szerda Zsolti szabizott, így ő volt a gyerekkel, viszont a csütörtök péntek nem volt megoldott. Sehogyan. Egyszerűen nem volt senki, akire számíthatnánk. SENKI. Így nem volt választásom, meg kellett oldanom egyszerre a munkát és a gyerekezést. Soha nem volt még ilyen helyzetben részem, és senkinek nem is kívánom. Főleg, hogy nem alkalmazott vagyok, a multiknak nem mondhatom alvállalkozóként, hogy bocs, ma nem vagyok, hiszen SOS megjelenéseik vannak, és nem emocionálisan működnek ezek a dolgok. És hát ha tetszik, ha nem jelen pillanatban ez adja az egzisztenciánk túlnyomó részét (ezért így extraként érdekes, hogy ezzel kezdtünk libikókázni amúgy). Így csinálnom kellett, a kettőt együtt, ezáltal egésznapos idegfeszültségben voltam két napig, hogy mikor jön email, és ha jön, milyen szintű munka jön benne. Meglett az eredménye. Péntek este kezdődött egy erős gyomorszáji fájdalmam, ami ma vasárnap van, de sajnos még mindig tart. Azt olvastam, hogy a gyomorfájásnak egy nap alatt rendeződnie kell, különben baj van... akár gyomorfekély, akár gyomorhurut... de vannak durvábbak is, a lényeg, hogy sajnos tisztán látszik, hogy a stressz kikezdte. Másfelől a legyengült immun következményeképpen elkaptam Marci megfázását is, így most torokfájás is van extrában, orrfolyás és be vagyok rekedve. Per pillanat nem tudom mi lesz a vége, de az biztos, hogy ez így nem tud menni. Valamit ki kell találnunk, mert így nem tud működni, mert rámehetek, és az hosszútávon nem vicc. Most próbálok sokszor keveset enni, de szarul vagyok. Holnap hívom háziorvost, mert azt sem tudom hova kell menni vele (belgyógyászat? gasztroenterológia?).

Apropó, fül-orr-gégészeten nem nyugtattak meg, úgy néz ki, hogy ki kell venni Marci orrmanduláját. De ezt a kását nem eszik ilyen forrón, megyünk Marcival máshova másodvéleményre, és lehetőleg egészséges állapotban.

Hétfő - avagy megint egy húzós hét

Múlt héten egy kicsit több időm volt foglalkozni magammal, meg a dolgaimmal, mert most Marci rendesen ment bölcsibe, illetve munkáim most eléggé beálltak a nyári menetrendre. Nagyon fontosnak tartom az ilyen időszakokat, hogy az ember tudjon kicsit magával foglalkozni, meg úgy egyáltalán meghallja a belső hangot, illetve ilyenkor mindig olyan szép a környezetem is, van idő a takarításra, mosásra, vasalásra, rendrakásra.

A gondolataim jelentős része foglalkozik természetesen a jövő építéssel, ennek nyomán meg is tanultam egy fogalmat, ami rám teljesen jellemző, ez pedig a kontorolfreak. De egyébként ezzel együtt azt is tudom, hogy fejlesztem benne tudatosan magamat, hogy ez ne legyen domináns, és sok esetben tudatosítom magamban az elfogadás fontosságát. A héten rájöttem arra is, hogy Zsoltival szemben is elkövettem egy hibát, ugyanis teljesen automatikusan magamból indultam ki, ami rohadt nagy hiba. Én extra eset vagyok, mármint van egy két olyan tulajdonságom, ami nagyon jó, képes vagyok nagyon koncentráltan figyelni, sok dolgot észben tartani, helyzetekben előre gondolkodni, illetve mikor már semmi energiám, akkor is képes vagyok összeszorított foggal még előszedni magamból, így mondhatni elég nagy a teherbírásom. Na ebben vagyunk nagyon különbözőek, és ezt tudatosítanom kell magamban, mert hiba ugyanazt elvárni tőle, mint magamtól... ez meddő konfliktus forrás. Ez nem leszólás, hiszen ennek felismerése abban segít, hogy megkímél felesleges konfliktushelyzetektől és feszültségektől. Egyszerűen csak különbözőek vagyunk. Valamiben ő jobb, valamiben én, és így áll össze az egész, így tudunk működni.

Most ismét egy nehezített felállás következik, ha Marci beteg lesz, mert most a mi szitterünk, Dorothy munkába állt, és magunk között kell majd megoldani. És mai nap alapján lehet beteg lesz Marci (kezdődő tüneteket észleltem, de ma még ment bölcsibe). Eljött az idő, hogy bejelentkeztem Marcival kivizsgálásra orr-fül-gégészetre, mert az elmúlt hónapban szinte állandósult szájlégzése van. Hiába gyógyul meg látszólag a betegségéből, mégsem áll vissza. Itt vagy valamilyen rejtett probléma van, vagy allergia, vagy nem tudom, de indokoltnak érzem utána menni + egy extra hallásvizsgálatot készíteni, amit a pedagógiai szakszolgálaton javasoltak, hogy ha van egy eredmény, az is információ, mert ugye beszédfejlődésben nem mindegy.

Szóval rakom össze a hetet fejben, miközben haladunk a hó vége felé és ugye ilyenkor vélhetően több munka is lesz (kell is, mert nem túl erős a hónap eddig).

Marci a hétvégén megint mintha ugrás szerűen fejlődött volna, szépen gyarapodnak a szavai, mondókákból részleteket is szépen próbál utánozni, de persze még mindig nem két irányú a kommunikáció, ezek inkább próbálgatások és ha sikerül ő is nagyon tud örülni magának. Nagyon édes volt reggel, énekeltem neki Bogyó és Gabóca főcímét, és annál a résznél mikor mondom "kisüt a napocska" kimutatott az ablakon az égre. Azt hiszem lassan ezeket a dalokat is figyeli és megérti, ahogyan amúgy a meséket is. Azt érzem közel az idő, hogy este kezdhetjük az esti mesélést.

Na mára így indulásnak ennyi, remélem megbírkózunk a héttel és nem lesz olyan durva, mint ami benne van a pakliban.

120%-ban Sasszemű vagyok

Ma voltam az utolsó kontrolon Sasszemklinikán. Gyógyultnak nyilvánítottak és a látásom 120%-os a mai ellenőrzés alapján. Bal szemem 115%, mert a 120%-os táblán egyet tévesztettem, az "O"-t "C"-nek láttam (vagy fordítva), a másik szememmel viszont csont nélkül átmentem azon a soron és még egyébként az alatta lévő soron (ami a 150%-os sor) is simán tudtam volna olvasni, de azt már nem kérdezte a hölgy. Szóval erre ott meglepettségemben annyit tudtam csak mondani, wháúúúú! Kérdezte a hölgy ennek tükrében megérte-e, hát erre annyit tudtam mondani, ha 5-ször kellene újra kezdeni, akkor is megtenném, annyira megérte.

Egyébként tényleg csak szuperlativuszokban tudok beszélni a klinikáról. Ezt a lezárt időszakot követően van 5 év garancia (ami szerint, ha van romlás, akkor újra műtenek ingyen), illetve van long life garancia, ha évente náluk csinálok szűrést, amit természetesen meg fogok tenni, meg is igényeltem, hogy majd keressenek. Maximálisan és még azon túl elégedett vagyok mindennel. Ez az egész sokkal-sokkal jobban sikerült, mint azt én valaha is reméltem.

Pedagógiai szakszolgálat

Erre a helyre voltunk hivatalosak Marci állapot felmérésére. Azért, hogy őszinte legyek féltem kicsit, nehogy olyat mondjanak, amit nem szeretnék hallani a gyerekkel kapcsolatban. De hála a jó égnek az egész inkább egy hatalmas megnyugtatás volt. Tulajdonképpen mindent alátámasztott, amit én is úgy gondoltam. Semmi probléma nincsen Marcival. Ügyesen játszik, megosztja az élményeit, kommunikál, erős a mimikája, autisztikus jegyeket nem hordoz. Mindent ért, megcsinál kérésre, nagy valószínűséggel alkati hipotóniája van, amit jó eséllyel tőlünk, genetikailag örökölt. Emiatt van nála, hogy minden fejlődési lépést a normál intervallumok vége felé csinál. Viszont nem árt a fejlesztés persze, így kaptunk is rá javaslatot, és a bölcsiben így megfogja kapni heti 2x ingyen. Ezt én szuper dolognak tartom. Illetve a későbbiekben meg majd kezdi a sportot. Én már itt az Erzsébet-ligetben találtam neki tök jó lehetőségeket, de ez persze majd csak 4 éves kor körül lesz aktuális. Egyelőre így maradnak a bölcsi keretek.

Szóval ez nekem így most egy hatalmas feloldozás volt tegnap és így a nyárra jó is kicsit felszabadulni lelkileg. 

Marci mai új szava: kaka :D

Erősek a jelek!

Mindig kicsit szorongva állok neki olyan témának, ami racionálisan megmagyarázhatatlan dologról szól, de valahol mégis az a tapasztalatom, hogy ahogy az egyensúly elmélet is működik, így az élet menete is olyan, mintha nem véletlen történnének a dolgok. Én már egy ideje megtanultam, hogy nem mindig a legrosszabbat jelenti az, ami éppen per pillanat a legrosszabbnak érződik. Most még nem akarom elöljáróban definiálni a problémámat, de úgy néz ki, hogy meg fog érkezni egy együttállás. Legalábbis így érzem és szerintem nagyon hamarosan aktuálissá fog válni a telekvásárlás. Egyrészt anyagilag is mostanában kezd kialakulni nálunk (ugye tavaly egy durva covidos év volt), másrészt meg más is közbe jött, ami erre enged következtetni. Ezt most csak azért írtam le, ha működik a dolog, akkor tényleg azt tudom mondani, hogy érdemes figyelni és nem pánikolni mindenen.

Egyébként voltunk kint az új parcelláknál. Van olyan eladott parcella, ami már le is van választva kerítéssel. Nagyon jó érzés volt ott lenni, nekem van otthon vagyunk érzésem (persze ez lehet pszichés).

Szinte 360-as panorámakép

Ennyi lett a vége a hónapban

Ismét futottam megint szombaton is, vasárnap is. Most így annyira büszke vagyok rá, hogy mindenféle erőltetés nélkül magától elindult a dolog, és már ez a távolság nem erőltet meg. 22, 5 km-ke lett ez a hónap. Nem egy nagy szám, de jó kezdésnek, és a léleknek.

Voltunk otthon ismét, és Marcinak van ismét új szava. Most a "mama" jött neki, és ma reggel próbálta magát saját néven szólítani, és azt mondta "arci". Nagyon örültem, mert a "C" betűs dolgokat eddig egyáltalán nem tudta kimondani. Remélem, hogy elindulunk végre a szógyarapodás útján.

Hétvégi gondolatok

Hallgattam hétvégén egy jó beszélgetést Youtube-on. Sebestyén Balázs és Csernus beszélgetett. Érdekes volt és egyúttal számomra gondolatébresztő is. Picit kínosan indul, de összességében van mondanivalója az egy órának. 

Mostanában csak úgy zajlik az életünk. Nem mondom, hogy a tudatosság kiszorult, mert én folyamatosan tervezgetek, de nem igazán tudok gondolatokkal és saját egómmal foglalkozni, ennek következményében az életem tulajdonképpen néminemű vegetáció, ezenkívül vannak belső blokkjaim, amik teljesen megakadályoznak benne, hogy jól érezzem magam. Egyik ilyen blokkom Marci beszédfejlődése, hogy most nyáron mehetünk felülvizsgálatra, ha nem indul meg, illetve utána meg fejlesztésre. Vannak szavai, minden megért, de már korosztályos szinten ez kevés, és folyamatosan aggódom emiatt, persze mondják azt, hogy a fiúk lassabban fejlődnek sokszor, meg hogy behozza magát seperc alatt, de azért én mégis aggódom. A másik anyagi természetű. A ház kérdés. Bár még mindig van rá kicsi időnk, de már nem sok, az idő megy, Marci nő.

Visszatérve a beszélgetésre, összességében ugyanúgy gondolkodnak, mint ahogy én a jövőről. Tudom valameddig tart a karrier, és utána kell legyen B terv, márcsak amiatt is, hogy jól érezzem magam. Évek óta látom ezt, így fejben már évek óta meg van mi legyen ez, de még az úton ennél sokkal hátrébb tartok, mert először a ház projektet és ezt csak utána lehet alapozni. 

Hétvégén végül futottam most is. Sikerült 2x, úgyhogy a tervet bőven teljesítettem. Megpróbálom heti szintűre hozni ezt, egyelőre ezek a távolságok max fél órát vesznek igénybe, de utána nagyon jó érzés. Futás közbe sokszor járt a fejemben, hogy hihetetlen, hogy ezt 6-7 éven keresztül tudtam folyamatosan csinálni és ráadásul sokkal nagyobb km számmal. Nyilván nincs ekkora elvárás magammal szemben, szóval így nem lehet kudarc. 

Következő hétvégén két projektünk is van. Kellene menni carnext-be autót kipróbálni (mert ugye most még ez is nem várt módon beütött), meg nagyon jó lenne helyre tenni a bicajokat és Marcival lehetne menni kicsit tekerni. Tuti élvezné, meg szerintem mi is :)

Futáááás

Futottam Gergővel előző hétvégén. Nagyon jól esik, még ha nehéz is. Valahogy még ki kell találnom, hogy mikor lehetne többször, mert hétközben teljesen offon vagyok egyelőre (délelőtt munka, délután ahogy lehet megyek én is gyerekért és indulás kültéri programra, aztán altatás procedúra). Hétvégén viszont most fixen beálltunk a minden második héten hazamenésre. Alapvetően azt látom, hogy itt vannak rések. Ha ügyes vagyok akkor heti kétszeri futást ide be lehetne ékelni. Megpróbálom. A testemnek nagyon kéne, mert látszik a tónusokon. 

Amúgy minden oké. Marci nagyon szépen mondja az apa szót is, papa szót is (ezek, főleg utóbbi új, az apát mondta, de most felsűrűsödött). Illetve nagyon sok hangutánzót, pl hamm (ami ebben a korban szintén szónak számít). Illetve szinte tökéletesen ért mindent. Bármit megcsinál, amit kérsz tőle, viszont kültéren nehéz irányítani még. Sokszor kell kérlelni irányváltoztatásra, és van úgy, hogy még úgy sem sikerül. Ebben szerintem szintén nagy szórás van, inkább úgy látom korosztálynál, hogy ahol megy a beszéd, ott irányíthatóbbak már.

Étkezés, mászókára mászó képesség nagyon sokat ügyesedett az utóbbi időben (valahol szerintem össze is függ), illetve mióta motorozik látom az értelmi dolgokban az ugrást. Azért tényleg sokat jelent, hogy megérti, amit mondunk neki.

Telek téma lehet idén sorra kerül. Most úgy tűnik veszegetik a telkeket. Berajzoltam a kinézettet (vagyis kettőt, hátha az egyik nem jön össze esetleg), illetve hogy most melyikek vannak értékesítés alatt. Aztán persze meglátjuk:

Első fagyi

Isten éltessen kisfiam!

Két éves lett. Szeretetem határtalan. Annyi minden változott egy év alatt. Már azóta megy, fut, rohan, intézkedik, bölcsis nagyfiú már. Sok gyerekbetegségen túl vagyunk, sok boldog pillanaton, száguld a kismotorján, mint a villám. Beszéd sajnos még nem igazán indult meg. Védőnői státuszra apait-anyait beleadva 11 szót tudtunk összehozni, így most bölcsiben is fejlesztő pedagógussal indulunk tovább. Egyelőre védőnő azt mondta várjunk félévet a logopédussal, mert fiúknál sokszor ekkor indul be. 

Készült pár fotó is, csatolok egyet-kettőt:

Itthoni torta és ünneplés

Mama torta és ottani ünneplés

Kicsi babám nagyon sok szeretet, ajándékot és összesen három tortát kapott :) Még legalább 90 ilyen boldog szülinapot kívánok :D

Egy jó Szputnyik...

Az elmúlt héten több orvosi dolog is történt velem, és egyik sem a kellemessége miatt hagyott nyomot bennem. Egyrészt megtörtént az évek óta halasztgatott bölcsességfog húzás, amiről inkább nem írok részletesen, mert még friss az élmény (egy hetes) és még javában fáj. Egyébként a fog dolgaim mindegyike fájdalmas, úgyhogy ezzel semmi újdonság nem történt, viszont maga a bölcsességfog húzás nagyságrendekkel kíméletesebb volt, mint az előző 2 éve. Profi a doki. Ha valaha is egy tanácsot kellene adnom bárkinek is szájsebészeti téren, azt mondanám csakis férfi dokihoz menjen, ugyanis a foghúzáshoz erő kell, különben csak a rángatás megy, mint nekem 2 éve. Most már készen áll a szám bölcsességfog téren, úgyhogy elvileg a nehezén túl vagyok,  a fogszabályzó már biztosan maradandóan tud hatékony lenni, illetve egy prevenciós dolgot ezzel megtettem magamért.

Második orvosi dolog, megkaptam az oltást. Szputnyikra kerültem sorra. Igen, mérlegeltem, hogy nem mehetek bizonyos országokra (bár azóta sem értem, hogy honnan fogják tudni, ha az oltási könyv nem fogja tartalmazni ezt az infót), de nekem fontosabb, hogy fel tudjam nevelni a gyerekem, minthogy tovább a bizonytalanban várakozzam egy esetleges Pfizerre. Ennyi, az oltás fájdalma és kellemetlensége a szájsebészeti dolgaimhoz képest kb nulla.

Én már úgy veszem érszre...

 ...ebben az országban mindenki az ellenzéket támogatja lassan. Sajnálom. :(

Nekem ilyenkor mindig 2008/2009 jut eszembe, miért volt az jó? Nem éltünk utána jobban? Egyébként folyamatosan hazugságokat olvasok az ellenzéki médiában, és ezt sokan elhiszik, mert nem néznek utána.

Ja igen, és az is zavar, hogy nekem kínosan (már-már hülyének) kell éreznem magam, mert elhiszem, hogy Orbán kínai vakcinát kapott. Nonszensz.

Mikor lesz?

Mikor lesz vége ennek a nehéz időszaknak? Én ezt már nagyon nehezen viselem. Életemben nem volt ennyire embert próbáló korszakom. Minden téren. Bölcsi ugye nincs már 2 hete lassan, de előtte sem volt Marci, mert szinte folyamatosan beteg volt, így nekünk a bölcsi ténye nagyjából csak egy elméleti dolog, miközben Zsolti visszament dolgozni, és most küzdünk azzal, hogyan oldjuk meg ezt az egészet. Komolyan mondom úgy látszik per pillanat, sosem lesz vége. A szabad akarat, a szabadság mint olyan nem létezővé vált már lassan 2 éve. Nincs fellélegzés, csak feszültségek, hol belül, hol kivetülve. Fizetett segítségeink vannak, de azt is persze igyekszik az ember minimalizálni. Mi van azoknál, ahol több gyerek is van? Most az mondom jó, hogy megy az idő, mert ha ebbe beleragadnánk tönkre mennénk.

Munka. Szerencsére most is van, de minden hónapban félek a következőtől. A célok tartanak egy felől életben, és már tudom, hogy ez az év sem lesz könnyű, így nyomom ezt is, amennyire csak lehet.

Marci. Fejlődik szépen. Nyílik a tudata és ügyesedik folyamatosan, ért minket, csak sokszor mi nem őt. Nagyon várjuk, hogy beszéljen, ennél jobban semmit nem várunk.

Tavasz. Jó, hogy jön. Várom a sétákat, várom, hogy minél többet kint lehessünk. Hétvégén szeretném kezdeni a futást. Semmit nem várok magamtól, így ha sikerül elindulnom rendesen, akkor büszke leszek.

Ennyi. Fáradt a lelkem. Kicsit fuldoklom is. Hol vannak a régi szépidők, a békeidők?!

Boldog nemzetközi Nőnapot :)

Gyermekemmel alkottunk a szűk család női tagjainak, reményeim szerint ma/holnap odaér postán :)

Illetve ilyen ügyes már Marci, hogy így átmászik már a játszótéren... ez egy újdonság, mindennapra tartogat valamit:

Mostanában sűrűn foglalkoztat...

...milyen lesz a jövő, és milyen lesz a jövőből visszanézni például erre a postra. Hogy mennyire tudom megsaccolni, milyen lesz az életünk, mikor már Marci is nagyfiú lesz, illetve el tudom-e érni a vágyaimat, a házat és a szerelem projektem. Ma nevetséges módon rákerestem interneten, hogy mikortól könnyebb a gyerekkel az élet. Mert pillanatnyilag persze nagyon csodálatos ő nekünk, de nehéz. Leginkább a szabadidő hiánya okozza, illetve nála még a két irányú kommunikáció hiánya. Most azt gondolom, hogy az életünk minősége akkor fog megváltozni nagyon, mikor már Marci is el tudja mondani a gondolatait, szükségleteit. Persze egy évvel ezelőtthöz képest (mikor még a hasán feküdt és talán ilyen körül történtek az első kúszó/mászó mozdulatai) már most is jelentősen könnyebb az élet, meg ugye a bölcsi opció is sokat segít a munka család kombó összehangolásában, de azért még sok sebből vérzik. Hiszen a gyerek továbbra is többet beteg (túlzás nélkül), mint amennyit egészséges (náthás vírus teljes palettáját ismerjük már), illetve hát most még nagyon intenzíven kell jelen lenni vele, témákat adni neki, fogócskázni vele, etetni, gyakorlatilag mindenben erősen ránk van még utalva, ezenkívül ugye még csak pár szava van, amelyek pont az életfunkciók segítségében nem játszanak szerepet. Szóval nehéz, és azok a legnehezebb napok, mikor nem mehetünk sehova, mert ő beteg (ebben mondjuk már jobb lesz, ha megjön a nyár). Szumma szummárum, nehéz még az élet, és sokszor irigyléssel tölt el, mikor már nagyobb gyerekes ismerőst látok, hogy mennyivel könnyedebb neki. Persze per pillanat kevés ilyen ismerős van, mert 95%-ban minden közeli barátom vállalt még egy gyereket Marcival egy időben, vagy kicsit utána... szóval barátnőimmel együtt küzdünk. Ami amúgy valahol jó, mert nagyon megértjük egymás problémáit, és nem ítéljük el a másikat. 

Ház projekt. Nem sok új infó van. Találtam egy közbeszerzési pályázatot az új parcellák aszfaltozásával kapcsolatban, illetve jártunk arra, és mintha a munkálatok is elkezdődtek volna, úgyhogy úgy néz ki nem kell teljes közművezést bevállalni, csak a háztartási közműveket, ami persze nem "csak", viszont a polgármester maga írt nekem levelet, hogy 151 méterig kormány által támogatott. Be is illesztem ezt a részletet, mert egyébként én álmomban nem gondoltam volna, hogy a polgink a kertvárosi konzultációra reagálva személyesen ír egyet:

Így már nagyon erősek a belső érzéseim, hogy ebből a parcellázásból lesz egy a miénk. Már úgy megyek oda, amikor arra járunk, mintha a leendő otthonunk lenne. Kell még idő, de össze kell érjenek a szálak egyszer csak.

Valentin vs. 2 éve házasok

Van még egy ünnep nekünk februárban, ez pedig a Valentin nap is lehetne, de nem az elsősorban, hanem a házassági évfordulónk, ami ezen a csodálatos napon van. Ma sem döntenék másként, tényleg szép nap volt, öröm visszagondolni, így van minden rendben.

38

 ...éves lettem. Boldog vagyok. Én igazából most jöttem rá, hogy még fiatal vagyok, és ez a nap az én napom. Totálba sok éven át utáltam a szülinapomat, már a húszas éveimben is, mert utáltam az idő múlását. Mára már békét kötöttem vele, és egyébként is szegény apukám mindig azt mondta, hogy mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Szóval én most 38 vagyok, egy 29-es érzéssel :) Hát nincs igaza? És ez így jó. Boldog vagyok, van családom, szeretet övez körül, egészségesek vagyunk, vannak barátaink, van hol laknunk és van munkánk... ez minden, ami az egészhez kell, a többi csak részletkérdés. 

Marci ma délután behozott nekem a szobába egy szív alakú boldog szülinapot feliratú Szamos bonbont. Zsolti adta neki, hogy hozza ide, de igazán megható pillanat volt. 

Hálás vagyok és most iszom egy pohár bort a saját egészségemre :)

Rencsi+Gergőtől ezt a szuper vasalót kaptam (Zsolti közreműködésével), így most már egy olyan dolog is örömmé vált, amit mindig is utáltam csinálni.
Zsoltitól egy mindent tudó szuperdrága szemszérumot kaptam, és ezt a gyönyörű csokrot, a háttérben Dorothy csoda lufi kompozíciójával. Tényleg egy szavam nincsen, tökéletes minden.

Hajrá 38, és még a 40 előtt mindig van egy 39 :) Cheerio!

"NEM" szó

Gyereknevelés témakör:

Ez az a szó, amivel a közel 22 hónaposnál semmire nem megyünk. Én már egy ideje kísérletezem, mi a leghatékonyabb nevelési mód a gyerekemnél, hogyan érjem el azt, hogy ne csinálja, amit én nem szeretném, hogy csinálja... mert hát valljuk be, ennyi idősen rendesen keresik már mivel tudnak rosszalkodni. Én kipróbáltam a büntit (hogy beteszem a rácsos ágyába, ha a "nem szabad" szó után nem hagyja abba),  de nem jött be, a nem szó igazából neki azt jelenti, most "csináld, még még még..." és nevet mikor te elkezdesz bosszankodni. Így az én megoldásom két dolog lett. Egyik, hogy a nem szót egyszerűen nem használjuk, a másik hogy hagyjuk, hadd élvezze ki (pl legutóbb a függöny letépkedését), és nem figyelünk rá. Ez működik hosszútávon eddig a legjobban. Ugyanis minden csoda csak 3 napig tart, és ha nincs hozzá reagáló közönség még addig sem. Sajnos igaz az a városi legenda, hogy nevelésre nem a parancsszavak hatnak leginkább, hanem a példamutatás, és esetleg az ilyen trükközés. De idő míg kitapasztalja az ember és elég rossz érzés, mikor ott állsz, hogy egy kis 22 hónapos túl jár az eszeden :D

szerk.:
Egyébként tegnap jöttem rá, hogy milyen felelősség, és hol kezdődik már az úgynevezett "nevelés". Vettünk IKEÁban Marcinak asztalkát két székkel, hogy majd tudjon itthon alkotó művészkedni, és igen, már ennek összerakásánál is kezdődik a tanítás/nevelés, ugyanis az én szubjektív véleményem szerint ezek belenevelődnek az emberbe, hogyan kell összeszerelni (meg hogy egyáltalán ne legyen két balkezes ezekben), és ilyen értelemben nagyon nagy felelőssége van a szülőnek abban, hogy mit mutat meg, mert a gyerek folyamatosan másol, már ilyen egészen kicsi korban is, mint pl Marci.

Januári zárás

Lekopogom. Eddig fantasztikusan indult ez az év. Fő ügyfelemnél visszajön Junior pozícióba az a lány, akivel imádtam dolgozni, de a covid miatt mennie kellett, mert gyakornok volt. Így most nagyon jó a csapat összetétele. Van ő, mint fiatal/friss agy, van a kapcsolattartóm, aki nagyon ügyes, kreatív és magabiztos, ő is húszas éveiben még, és vagyok én, aki azt hiszem a tapasztalatot és a szakmai biztosságot és persze a grafikai hátteret tudom nyújtani. Ez így most jó, és igenis nagyon fontosak a fiatalok a csapatban, teljesen más irányt képviselnek. Féltem tavaly mi lesz velem, mert nagyon sok belső strukturális változás volt, de egyelőre csak jó dolgokról tudok nyilatkozni. 

Másik ügyfélnél (HVG) a karácsonyi és januári kampány - amit én csináltam - 1100 új előfizetőt hozott, ami nagyon nagy számnak számít... ha jól értettem, minden idők legnagyobb gyarapodása havi bontásban. Most onnan is nagyon jól jönnek a munkák, és hatalmas visszacsatolást kapott kapcsolattartóm vezetői szintről. Ilyenkor csak azt az egyet sajnálom, hogy hozzám már csak általa/szóbeszéd alapon jut el.

Harmadik ügyfelemtől is érkezett pozitív üzenet. Ott kicsit megremegett a léc januárban, mert ők rendezvényes ügynökség és ugye jelenleg nincsenek rendezvények, viszont egy ottani változás kapcsán onnan is kaptam visszacsatolást, szeretnek velem dolgozni és marad ez a felállás (csak induljanak a rendezvények). Rajtuk kívül 3 kisebb ügyfelem van, egyik csak időszakos, másik kettő meg csak kis mértékű, de ők is velem vannak továbbra is.

Nagyon szeretném, hogy ez az év is szépen menjen, mint a tavaly előtti, szeretnék még pár évig csúcson lenni, mert tudom ez a "siker" nem tart örökké és amíg van szeretném értékelni, és soha nem természetesnek venni, mert a sikerért mindig dolgozni kell, az nem jár csak úgy.

EÜ státusz

Javulnak a helyzetek. Szemem kezd szépen letisztulni, a szemszárazság kicsit normalizálódott, már nem vörös egész nap, fogam is jól áll már, alsó fogsor is alakulóban (ott kicsit messziről indultunk). Azt hiszem látom az alagút végén a fényt. Eddig szeretem ezt az évet, mert alapvetően minden indult és kicsit nyugodtabban a dolgok. Marcinak indulnak a szavak azt hiszem. A lámpa szót totálba készség szinten használja már. Tegnap mintha kimondta volna utánam a "tej" szót és az "autó" szót is. Ezeket még nem magától, csak ismétlés jelleggel. De próbálgatja már mondani és ez a lényeg, ezt az áttörést vártam már nagyon nagyon. Aztán abban tudok csak bízni, hogy majd dinamikus ütemben halad és nem kell logopédushoz mennünk a 2 éves védőnői státuszt követően. 

Fog státusz:
2020. augusztus 19. vs. 2021. január 26.

Henry Ford: "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."

Ez a mai motivációm. Amúgy én mindig is eszerint éltem. És egyébként tényleg az ember azt tudja elérni, amit gondol saját magáról, ezért is ezt nagyon fontos missziómnak tartom, hogy majd egyszer Marcinak is tovább adjam és hogy majd higgyen saját magában, és persze mi is hinni fogunk benne a háttérben.

Marci ma nagyon ügyes volt. Azt hiszem kezdünk talán közeledni a beszédhez. Ugyanis ma olyat csinált, amit még soha. Reggel ültünk az ágyban, közeledett a cicus, én mondtam neki, itt a cica, erre ő mintha megpróbálta volna úgy formálni a száját, hogy kimondja, de csak annyi jött ki "isz". Aztán mondtam neki, "cica", utána ő "isza", és ez nagyon sokszor elmondogattuk váltogatva, hogy én mondtam, aztán ő. Úgy éreztem, hogy akarja kimondani, és tudta a jelentését is, de még mindig visszatartja valami. Egyébként brutál a szövegértés durranása, már-már ki merem jelenteni, hogy érti az ember folyóbeszédét, legalábbis ami őt érinti. Illetve sok dologból sok mindent ért, egy-egy dolgot (ami nem szokott része lenni az életnek) azt nem. Most már nagyon sok testrészét képes megmutatni pl, ismeri otthon a helyiségek neveit, tudunk neki egyszerűbb két lépéseses "utasításokat" adni (pl. csavard rá a tetejét és dobd ki a szemétbe). Ezekből is gondolom, hogy már közel vagyunk, egyre inkább két irányú a kommunikáció, de azért fellélegzés lenne, ha ténylegesen megindulna.

Más! rendeltem egy szőnyeget a nappaliba, és ezennel a habtapiktól végérvényesen búcsút fogunk venni és visszaáll a régi, kulturált nappali (dohányzóasztal is visszakerül). Ugyanis a gyerek a legkevesebb esetben játszik pont a szőnyeg közepén, illetve a bukós, csúszó-mászó korszak végleg lejárt már nála. 
Ezt a szőnyeget rendeltem, remélem mihamarabb megérkezik:

Mindig van egy "deadline"

Az egész élet. De tényleg, arra kellett rájönnöm, mindig valamilyen határidő után rohanok. És itt nem a munkára gondolok első sorban, mert ott természetesen ez van (egyébként ez sok frusztrációt okoz bennem), hanem egyébként... iskolák, munka, pasi, gyerek, első lakás, és most nekünk a ház kérdés, majd utána a saját projekt, ami már a szerelem projekt (de erről itt még korai lenne beszélni). És ez az egész ad az ember életének egy folyamatos megfelelési kényszert. Persze tudom, hogy ez egyfajta felfogás, de én abszolút hiszek ebben az időszerűségben. Minden életszakaszban az annak megfelelő problémakörrel foglalkozni, így például közel a 40-hez már nem lenne jó a párválasztáson és a családalapításon gondolkodni, számomra annak a határideje kb valamikor most járna le. Vannak körülöttem emberek, akiknek ezek a dolgok mindig lazán suhannak, de én mindig azok között vagyok, akik a határidő környékén és nagy erők árán sikerül kivitelezni az aktuális mérföldkövet. Így a mostani aktualitás a ház. A tavalyi év kuka, ami nehezítő tényező, és persze még közel sem biztos, hogy az idei évben tudom vinni a fejben elképzelt terveket. Marci idén 2 éves lesz. Szobája nincsen, rendes ágynak helye a lakásunkban (egyelőre) nincsen. Így ez egy probléma lesz, amire én úgy gondoltam anno, hogy nem fog sor kerülni, mert időben leszünk, mire Marci ekkorára nő, meglesz a ház. De egyelőre egy jó telek is jó lenne. Láttam, hogy újabb parcellákat nyitottak meg, ahova lehet ikerházat építeni, viszont itt egy nagy beruházót keresnek, aki közművesít és majd utána értékesíti a parcellákat. Na hát itt is vannak kérdések, hogy találnak-e ilyen vállalakozót, és ha igen, utána mennyi idő után lesz ez aktuális kérdés. Szóval most úgy állunk, hogy van egy terület, ahol lehet telket venni, de nincs közmű, és van ez a terület, ahol majd egyben árulják és majd egyszer lesz értékesítés közművel. Ezek bizonytalan dolgok és nem tudom meddig kell rá várni. Jó hír, hogy most van a sok családtámogatás, de rossz hír ugyanakkor, hogy nem nagyon kapkodnak egyelőre az ingatlan piacon a befektetők. Egyébként a fejemben mondhatni, hogy minden részlet összeállt a házunkkal kapcsolatban, színek, terek, méretek, nagyon kevés részlet hiányzik már. A háztervet is kiválasztottam, és a belső megoldásoknak is már részletei is megvannak. Jó lenne nem nagyon megcsúszni, mert aztán azt mondják az építkezés is egy végeláthatatlan procedúra.

Példakép most

Mindig vannak példaképeim, ez jellemzően úgy érzem változásban van időnként. Most egy ideje már Blaskó Niki az ACG reklámügynökség tulajdonosa. Nem csak a szakmai dolgai miatt, hanem úgy globálisan. Nagyjából úgy csinálja, ahogyan én csak szeretném egy tökéletesebb világban. Vannak dolgok, amit másként gondolok, de számomra ő kivitelezi azt, amit én nem tudok.

Évvégi (lélek) leltár

Testileg és lelkileg nagyon sokat öregedtem az elmúlt években, testileg főleg ebben az évben. Nem tudom, hogy a futás hiányának köszönhető-e, vagy hogy semmi időm magamra, vagy egyszerűen csak a gondok, vagy tényleg ez elfogadandó, hogy egyszer csak beindul és elkezd mindig látványosabbá válni. Ha legutóbbi, akkor tényleg az embernek nincsen más dolga vele, mint elfogadni. Visszanéztem ma reggel fényképeket 2016-ig. 2017 volt életem legszebb éve, ezt most már kijelenthetem. Nem lesz több olyan év, azaz önfeledt, szabad és Zsoltival a kapcsolatunk csúcsán. Jó emlékezni rá, de tisztán látszik, hogy megváltozott minden. Ez persze nem jó vagy rossz, hiszen vagy egy csodálatos gyermekünk, hanem csak tény. Azt hiszem ez az, amit meg kell jegyezni egy életre és mindig jó szívvel emlékezni rá. Bízom benne, hogy még nagyon sok gyönyörű év vár ránk, és persze lehet, hogy más miatt lesz még olyan boldog, de az biztos, hogy ebben benne volt még a fiatalság. Most már a B oldalon vagyunk. Reményeim szerint a jövő évben nagyon sok dolog fog előre mozdulni majd a későbbi terveink felé, én tervezgetek ezerrel. Évvégén az utolsó hónapban sok jó dolog történt, ami arra mutatott, hogy jövő év más lesz. Így évvégén végülis van időm leereszteni kicsit teljes nyugalommal. 

B oldal - üzenet az A oldalon lévőknek. 
A B oldalon kevés idő vár. Ez az éjszakai alvásra is kihatóan érvényes. Nagyon ritka, amikor azt csinálod, amit szeretnél. Igen, ebben benne van, hogy még néha wc-re se akkor mész :D Kevesebbet vagy a barátaiddal (szerencsére az online csatornáknak köszönhetően, ez jól megoldható), hajmosás, smink nem feltétlen prior. Ebédfőzés időre, vásárlás időre, körmöshöz menni időre... tehát nincs lébecolás, jellemzően célirányosság van. Otthon a takarítás folyamatossá válik és akkor sincs SOHA olyan kép, mint azelőtt, mikor minden a helyén volt. Fáradtság folyamatos. És megjelenik egy plusz aggodalom a gyermeked iránt, ami annak előtt egy ismeretlen érzés volt. Jelenleg ez a B oldal árnyoldala. Aztán rengeteg szépsége is van. Gyermeked a jövő, ő te magad kivetülése. Egy csoda. Ahogyan fejlődik, minden apróságon meghatódsz, tiszta, őszinte szeretet, ő már örökre veled van. Felelősség, jó embert faragni belőle, hogy ne sérüljön (legalábbis általad ne), hogy szeressen. Soha nem mennék vissza az A oldalra, de az biztos, hogy más, nehezebb élet, erre meg kell érni. 

Boldog karácsonyt 2020

Végül bevezették a 16. kerületbe...

 ...azt az építési szabályt, hogy egy besorolást leszámítva sehol nem lehet ikerházat építeni. Gyanítottuk, hogy ez bekövetkezik, és már fent is van a jogszabály, januártól hatályba kerül. Így akkor 3 opció maradt:

1. Abba az egy körzetbe építkezünk, ahol meghagyták ezt az opciót
2. Nem ikerházat építünk (ami évekkel tolja el a projektet... akár 5 év is szerintem)
3. Elköltözünk a kerületből

Lehet válogatni majd, egyelőre ragaszkodnék az elsőhöz.

Rinyapost

Beteg a gyerek... ősz óta ez a legjellemzőbb dolog, amit el tudok mondani. És hogy ez mit jelent? Az életünk egy merő logisztika. Zsolti már dolgozik, én is szokásosan, segítség nincs, csak a Dorothy, amikor már sehogy nem tudjuk megoldani. Most hétvégére terveztem a nagybevásárolásokat karira, a maradék kari ajándék megvételét és egy IKEÁzást magunk karácsonyi ajándékát, illetve tervben volt, hogy segítünk Dorothyéknak költözni.. Na ez így az egész OFF. Marci beteg és a doki azt mondta, hogy nem hagyhatja el a lakást, mert most neki állandó hőmérséklet kell. Na ezzel a kijelentéssel mi totál meg lettünk lőve. Az egy dolog, hogy egy hete nem mozdultam ki, de a bevásárlásokat jelenleg nem is tudom, hogy megfognak-e történni (mármint nyilván kaja vásárlás igen), IKEA szerintem totál off, költözésben csak Zsolti vesz részt (ez jelenleg zajlik éppen), én meg valszeg totális depressziót kapok a monotonitástól és hogy ide be vagyok zárva szegény babámmal, aki már velem együtt unja az összes játékát. A lelkem sikítana ilyenkor egy nagymamáért, hogy segítsen már valaki, mert megfulladunk, de ez van. Egész héten (pénteket leszámítva) 5-kor keltem melózni estig, ma meg egész nap egyedül vagyok Marcival, ha mozoghatnánk, ezzel semmi para nem lenne. Össze kell szednem magam, kell a lelki erő. Most alszik a kisfőnököm, addig valahogy rendbe kell tennem magam mentálisan.

Nem tudom milyen ünnepek lesznek, most így nem indul igazán jól, vagyis eddig időm nem volt rá, hogy egyáltalán gondoljak rá. Egyébként még dolgozom 22-ig, Zsolti péntektől szabim van (kivette az összegyűlt GYED szabikat). Nagytakarítás tuti nem lesz, majd a takarítónő januárban, ezt már elengedtem, a főzést még nem akarom elengedni, meg még az ikeát sem.