MIB 3.

Tegnap voltunk moziba kollégákkal és Móval. Jaj nagyon jó volt. Úgy szeretem, hogy Mó nyitott arra, hogy eljöjjön ilyen programokra. Meg amúgy is, most mindig egy csomó energiát nyerek tőle, mikor találkozunk. Egyszerűen pozitívan hat rám. Ahogyan a kollégáim is... különös tekintettel pár főre. A film pontosan olyan, mint az előző két rész. Humoros, és látványos.

Aztán voltam dokinál is, most egyelőre úgy tűnik végre, hogy minden rendben van. Most már erős is bennem a gyógyulás tudat, szal érzem, hogy mindennek jónak kell lennie. A héten amúgy bevégeztem az első száz kilométert az iPhone számlálója szerint. Tegnap előtt konkrétan 9,5 km-t futottam, úgy hogy egyébként kb. fele annyit terveztem. Amúgy ma is megyünk Margitszigetre, egy kör erejéig.

Aztán suli. Na még 3 etap van vissza. Egy sima vizsga jegy, az opponensi értékelés, és az államvizsga. Legyen már vége... nincs erőm.
Ez lesz a diplomaosztós ruhám, mert ugye azt már jól megelőlegeztem magamnak :)

Pihenő kicsit

El sem hiszem, ma olyan nap van a cégnél, ami konkrétan 3 hónapja nem volt. Alig van munka. Sőt. Úgyhogy most van időm összeszedni magam kicsit. Ma meg megyek Gergőhöz fodrászkodni. Kicsit ráfér már a fejemre. Egyébként mostanában annyira nem volt idő, hogy Gergő szülinapját még meg sem ünnepeltük, pedig vettem ajándékot neki, de otthon vár a polcon. Ő is robotol/túlórázik egyfolytában.

Úgy néz ki idén megyünk a Balaton soundra. Még sosem voltam, de idén úgy döntöttünk, hogy ezzel ünnepeljük az államvizsgát és lazulunk egy napot. Meg ha már szétünnepeltük magunkat, akkor elkezdjük egy kollégával megtanulni az After Effecktet (animáló program), aztán ősszel megyünk 3D suliba. Jó lenne már egy hónap múlva lenni... pont végezni fogok.

Futottam tegnap is, meg holnap is Nikóval. Eddigi futásaim eredménye:

Az átlag futásidőm mostmár legutóbb 6,08 perc/kilométer (itt 7,25 szerepel, mert ugye átlagol). Tök büszke vagyok, asszem olyan 8,5-ről indultam kb. Holnap megyünk Szigetre, remélem jó idő lesz. Tegnap jól eláztam, dehát a "futó, az esőben is futó" (ahogy Nikó mondta volt).

Leszámoltam

...az összes dogával és feleléssel. Ez is eljött. Leszámítva, hogy még nincsenek meg az eredményeim, úgy néz ki, hogy minden vizsgát kipipáltam, ami az államvizsgát megelőzi. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy ha minden jól megy, már csak az államvizsga van vissza (szakdogavédéssel). El sem hiszem, hogy nem kell már tanulni és izgulni. Igazából ez a hétvége nagyon durva volt, mert péntek-szombat legyűrtem a 4 maradék vizsgámat. Egész héten, minden este, ahogyan hazaértem munkából, egyből vettem kezembe a tanulnivalókat és erőltettem magamat. Azért voltam ilyen szorgalmas, mert bizonyos vizsgáim ha most nem sikerültek volna, akkor buktam volna a nyári államvizsgát, na azt nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha már frissen műtve képes voltam szakdogát írni pár hónapja. Aztán szerencsére a futás továbbra is része az életemnek. Mostanában egy héten legalább kétszer járok futni, és egész jól javul az időm. Visszanéztem és az első futásaimhoz képest, ami akkor 35 perc volt, most (ugyanaz a távolság) 29 perc lett... azért ez elég jelentős, itt már nem hinném, hogy sok javulás várható, már ami a sebességet illeti.

Más! Ma a vizsgák örömére megajándékoztam magamat egy gyönyörű szép táskával, nagyon vagány, és nagyon jó áron sikerült szert tenni rá ;)

Holnaptól végre kicsit több időm lesz,  talizom a héten Gergoo+Rencsivel, Móval sörözünk, és Nikóval futunk a szigeten. Jó hét lesz, legalábbis iskola szempontból most lesz egy pár hét pihenő, aztán jön az utolsó nagy  hajrá, az államvizsga.

Eladó telek

Készül a simontornyai területünkhöz blog oldal. Hát nem tudom kicsit félek az eladásától, mármint hogy kinek van otthon kedve, vagy pénze telket vásárolni?! Bár a telken van két ingatlan (az egyik totál romos, a másik erősen felújítandó), így tehát ha valaki meg is vásárolja, még ott van az a tétel, hogy kell rá építkezni/felújtani. Meg ugye az ingatlan piac a béka s...ge alatt van jelenleg. Teszünk egy próbát rá, és hátha. Itt az oldal, még folyamatosan csinálom, dehát idő híján vagyok (mint mindig).

Aztán tegnap voltam bent suliban vizsgázni. Nem volt nagy durranás. Még 4 vizsgám van két napra elosztva, plusz az államvizsga. Tehát vizsga céljából márcsak 3-szor kell bemennem és talán vége. Szerintem nincs még egy ember, akinek ennyire nyögve megy a vége... már egyetlen porcikám se kívánja.

Itt van Május elseje

Hát most kábé az elmúlt 10 évem legjobb majálisát éltem át. Otthon voltam Simontornyán hétfő-kedden. Szinte az egészet Vasival és Virággal töltöttem és hát hoztuk is a formánkat. Hétfőn reggel futva mentem Vasiékhoz, csak h meglegyen a reggeli torna, aztán kezdődött a züllés. De ez tényleg az volt :). Két napig (bár azért mértékletesen) söröztünk. Volt ilyen majális féle retro hangulatban, nagyon élveztük. Csináltam egy videot és pár fotót:

Annyira jó volt ez a nap,

...hogy muszáj írnom róla. Reggel korán keltem, mert már tegnap elterveztem, hogy mivel újra futhatok, ezért futok is egy Szigetkört. Na ez persze nem így lett :). Helyette elmentem szoliba, meg a Hervisbe futó cuccokat nézni. Először Mammutba, aztán az Arénába, és megállapítottam, hogy nincsenek jó cuccok, vagyis inkább kiba kicsi a választék. Na nem baj, mivel akció volt (25%), így vettem egy futó felsőt, meg egy futógatyát, mert ha már futok, akkor kell a körítés :). Aztán nézegettem futócipőket. Nagyon gyér és gáz a felhozatal. Az emberek nem futnak, vagy mivan? Vagy ennyire nincs pénz? Na mindegy, mivel nem találtam olyant, amire vágyom, így nem vettem, várom az igazit. De a futószettem nagyon jó :), tényleg van is fotóm, becsatolom.

Szóval béna kép, de azért látszik. Aztán utána ellátogattam Móhoz. Na ilyen még sohasem volt, pedig nagyon jó volt. Csinált ebédet meg söröztünk. Aztán Philipkében találtam egy kullancsot, ami azt eredményezte, hogy kellett keressünk egy kutyakórházat. Szerencsénk volt, mert nem számoltak fel ügyeleti díjat, és még egy kullancs ellenes oltást is kapott a kutty. Aztán kiültünk a dunapartra. Szépen megsütött minket a nap, de beszélgettünk is egy csomót. Jó volt, már rég töltöttünk együtt ennyi időt. Aztán rohantam a szigetre, hogy lefuthassam a mai tervet, ehhez csatlakozott hozzám PRS is. Ő bicajozott, én meg futottam. Közben hülyültünk, mint rég. Kár, hogy mostanában ritkán találkozunk, de ezt a kicsit jól kihasználtuk. Aztán mint egy hulla tértem haza. Szépen le is égtem (hiszen szinte egész nap kint voltam), és leamortizáltam magam a szónak a jó értelmében.

Ami a jó hír, hogy megjött a szövettanom és szerencsére jó híreket kaptam. Ez nem azt jelenti, hogy már egészséges vagyok, van még utókezelés, de a lényeg, hogy már a legrosszabbtól nem kell félnem :).

Ma meg megyek haza Simontornyára (idén először), várom már h találkozzam a családdal és az otthoni barátokkal :)))

Szakdoga pipa

Nem túl szimpatikus mikor valaki ezekkel a szavakkal jellemzi a szakdogát vagy az államvizsgát. Ez álszerény kifejezés, olyan mintha nem lenne benne munka, vagyis nem is, olyan mintha a benne lévő munkát csípőből lazán, úgy mellesleg tettük volna, miközben valójában ez nem így van. Munka mellett ez kibaszott nehéz dolog. Főleg, hogy nekem még mellé esett a betegségem is, ami önmagában annyi stresszt okozott, hogy már bőven az is elég lett volna. Szóval a lényeg, hogy nagy kínszenvedések árán, de túl vagyok rajta. Nagy meló, nagy projekt. És  még így sem vagyok elégedett vele, sokkal sokkal lehetett volna jobb, ha a konzulensem nem szart volna bele és ha én is kicsit jobban oda tettem volna szívvel-lélekkel. De a lényeg, hogy készen van. És nemcsak hogy készen van, de már be is van kötve, és hétfőn (az utolsó dátummal) le is lesz adva. Amúgy ma adtam volna le, be is mentem suliba, dehát az én sulim titkársága nem erőlteti meg nagyon magát nyitvatartásilag... mire beérkeztem a bekötött anyaggal, már zárva voltak. Úgyhogy hétfőn mehetek vissza leadni. Aztán a bürökratikus része még a nem gyenge. Kell plágium nyilatkozat, a tanár hitelesítése, hogy védésre bocsájtva, és a külső szakmai gyakorlat igazolása. Komolyan mondom az ember azon izgul végig, hogy melyik banánhélyon csúszik el... szóval nem egyszerű, koncentrációt igényel. Aztán lesz még 5 vizsgám, az államvizsga, meg a diploma védés, és konec :)

És erről jut eszembe a nagy bölcsesség a kedvenc filmemből, a Mátrixból (2perc 14-nél) :)))

Itthon töltött hét

Mondanom sem kell, hogy ezen a héten végig szabin vagyok. Fontos a javulásom szempontjából, bár látszólag jól vagyok, kevés fájdalom jelentkezik. Viszont a jó a rosszban, hogy van időm szakdolgozatot írni, mintha csak így lett volna kitalálva. Ott tartok kb, hogy látom a végét, illetve van elképzelésem, hogy hogyan fejezem be. Van még persze pár nagyobb témakör, amit ki kell fejtenem, de tényleg látszik a vége. És most már tudom azt is  miért kell időt hagyni a szakdolgozatnak. Ezt főként azoknak mondom, akik még előtte állnak. Fontos, hogy maradjon idő az alakítgatásra, hogy ki tudjon alakulni a teljes egész, hisz a dolgozat alatt végig eleve alakul a témád, ami úgy saccperkb körvonalazódott, az valójában csak a végén lesz tiszta neked is. Aztán ezt mondom úgy, hogy még nem látta a munkám a konzulensem, vagyis csak egyszer, mikor elküldtem neki a vázlatot. Szóval még nagyon is beleszólhat a dolgokba.

Unalmas itthon egyébként, és fogytam. Nézegetem a hasamat néha, és kb ilyen kicsi akkor volt, mikor megszülettem. És kicsit tartok a lustulási folyamattól. Nem szeretnék betunyulni itt az egy hét alatt.

Apró örömök

Eljött a várva-várt nap. Márc 23, a műtétem időpontja. Túl vagyunk rajta. Tulajdonképpen nagyon sok pozitív és negatív élménnyel gazdagodtam. Először is az altatás. Én amire emlékszem, hogy álmodtam, de nem bírok visszaemlékezni, hogy mit, másrészt mikor felkeltem egy zeneszám járt az eszemben... mivel a műtőben ment a rádió, valószínüleg ott hallhattam és úgy maradt benne a fejemben. Aztán az ébredés, állítólag már pár perce fent voltam ahhoz képest, mikortól nekem az első emlékképem van. Hmm... ja és elharaptam a számat (altatáskor), még mindig fáj. Aztán készült egy kép rólam, azt becsatolom, hogy megmaradjon emlékképp :)... persze ennyire nem éreztem magamat jól, pláne h a fájdalomtól kb majdnem b*sz*rtam :)

Aztán ma már itthon vagyok, pontosabban tegnap már hazaengedtek és most legális egy hét döglés következik, azaz szakdolgozatírás. Szeretném befejezni olyan csütörtök körül, hogy tudjam küldeni a konzulensemnek, jövőhéten kijavítom aztán köttetem. Aztán nagyon remélem, hogy a szar részén túl vagyunk. Őszintén, nagyon nehéz napjaim voltak, sőt az egész hónapom nagyon nehéz volt. A barátaimnak nagyon hálás vagyok. kivétel nélkül mindenkire számíthattam, függetlenül attól, hogy 240 km választ el bennünket.

...és a kollégák. Olyan szinten hatódtam meg, mint még soha. Egyrészt, hogy szórták az aggódó maileket, meg sms-eket, másrészt, hogy tegnap ezt készítették nekem:

Mi ez, ha nem egy igazi összetartó (baráti?) csapat?! Igazán szeretem őket, nemcsak kollégailag :)

Zajlik a z'élet

Nagyon régen írtam, nem véletlen. Mondjuk úgy összesűrűsödtek a dolgok. Kb annyi dolog fut egyszerre, amihez párhuzamosan kb 3 ember kellene. Egyrészt a betegségem ügye is központi szerepbe került, másrészt a suli is, és hát tavasz van. A legjobb hír talán az, hogy ha leadtam a szakdogát, utána már jóval megkönnyebbültebb leszek lelkileg. Most a 22. oldalon tartok. Nyögve nyelősen megy nagyon, ami jó, hogy most lesz egy szabis hetem és végre kedvemre befejezhetem. Mennie kell, gyakorlatilag egy nap 5-6 oldal megírására simán képes vagyok. Aztán a másik jó dolog, hogy idén végre normálisan és tényleg sport szerűen elkezdtem futni. Ehhez jó társaságok is társultak szerencsére Gergő és Renike társaságában.

Végre találkoztam Gergő macskuszával Nabival, annyira kis törékeny, hipercuki:

Illetve, mivel végre egyedül voltam otthon a hosszú hétvégén, végre kipakolhattam a kis konyhai szettem. Minden szempontból nagyon jó volt, végre rend- és tisztaságban élhettem 4 napig :))))

Nőnapi céges ajéndék

Jó arc kollégánink vannak, ez itt az ékes bizonyíték :)

Ez egy gyomorideges nap.

Ma lesz meg az orvosi eredményem. Félek, ideges vagyok, kb majdnem a hasmenés kerülget. Már hívtam egyszer a dokit, de nem vette fel, úgyhogy délután próbálkozom megint. Kurva sok múlik ezen. Már harmadjára élem át ezt az élményt, és egy picit sem tudom lazábban megélni egyik alkalommal sem.

Holnap színház nap :)

Itt a tavasz, kezdődhet a mozgás!

Ezzel együtt szerencsére ismét feléledt bennem a mozgás iránti igény. Tegnap este meg is történt az első futás. Fantasztik jó volt! Letöltöttem a telómra a Runtastic applikációt, úgyhogy GPS alapon ezután látni fogom, hogy milyen paraméterek mellett futottam, mennyi kalóriát égettem stb. Ha bejön az applikáció, akkor letöltöm az 5 eurós PRO verziót. Úgyhogy ma reggel nagyon kellemes izomfájdalamaim vannak, lájkolom az érzést, ja és egyébként zenére futni 40% többletérzés :). Ma viszont szakdoga írás, és mostmár nincs X.

Boldog vasárnapot!

Védhetetlen vs. Frida

Két filmet is láttam a tegnap óta. Teljesen különbözőek. Egy akció film moziba (Védhetetlen) és egy művészfilm itthon, a Frida. Ő egy festőnő volt. Nagyon tetszett mindkét film amúgy. Úgy látszik mostanában minden film tetszik :). Az utóbbi kicsit jobban. Ezek a művészfilmek valójában sohasem a cselekményről szólnak, metafóra, az a kérdés érted-e mit akar elmondani. Ha igen, akkor vagy gondolkodsz rajta, vagy elkap az érzés ami nyomot hagy. Ha egyiket sem érzed, akkor egészen biztosan nem értetted meg a filmet. Ebben a pillanatban is hatás alatt állok és inkább postot írok, mint a szakdogámat :(

Csizma. Búcsút kell intenem neki, ugyanis nincs mit tenni vele, úgyhogy egy tavaszi cipő lesz belőle, mert lakótárs már ragaszkodik hozzá, hogy kártéríteni akar. Na nekem ez is egy kellemetlen dolog. Egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy bármilyen károm is van, azt valaki kártéríti, másrészt meg bűntudatom van, hogy elveszem az ő pénzét. Hát ilyen világban élünk, minden kifejezhető pénzben és meg kell fizetnünk. Szép. Kár.

Egyébként a Frida c. filmre visszagondolva sajnálok egy dolgot és ezt tök őszintén mondom, vagyis kettőt. Egyrészt azt, hogy nem születtem valamiből egy iszonyatosan kiemelkedő tehetségnek, másrészt, hogy a túlzott önuralmamnak köszönhetően nem tudok hirtelen levezetéseket csinálni (mint pl ablak kitörés, vagy teló földhöz baszás). Irigylem azokat az embereket, akik a következményekre nem gondolva bármit megtesznek... és egyébként rendre ezek az emberek ezekből végül jól jönnek ki. Na ennyit a mai filozófiáról, még a film hatása alatt.

Rejtély megoldva!

Hihetetlen, hogy végre egyszer pozitív tapasztalatom van az emberekkel. Valahogy már teljesen kiábrándultam és nagyon negatív képem van kevés kivétellel, viszont most kicsit lelkileg jólesett a tegnapi tapasztalat. A tagadó lakótársam nemcsak bevallotta, hogy ő volt, hanem azt is mondta, hogy vesz nekem egy csizmát. No persze ezt nem fogadtam el, mert nagyon bízom benne, hogy lehet valahogy javítani, viszont ami rossz hír, hogy sajnos a folt olajos jellegű, ugyanis kiderült, hogy beigazolódott az egyik teóriám, azaz a táskából folyt ki. Úgyhogy most úgy állunk, hogy holnap megyünk cipészhez és lesz ami lesz.

Aztán annyi a jó hír, hogy holnap holnapután szakdogát írok. Mert mostmár MUSZÁJ! Megint kezdődik a túlélőtábor érzés :(

Ami viszont lelkesít, hogy tavasz érzésem van! Hihetetlen megkönnyebbülés és jókedv tör rám miatta. Hirtelen megjön mindenhez a kedvem (ettől csak még inkább fogság érzés a dogaírás) és úgy csinálnék mindent. Nemsokára felkészítem a bicajomat az első útjára és az a tervem, hogy idén mégtöbbet akarok tekerni mint tavaly, valahogy jó lenne rászokni, hogy azzal járjak be dolgozni.

Mi történt a csizmámmal?

Egy nagyon fura rejtély előtt állok (értetlenül), ugyanis valami nagyon nem szokványos dolog történt. Valaki/valami leöntötte/rátett valamit a csizmámra, amitől ilyen lett:

Egyébként reggel a sírás és az ordítás kombinációja kerülgetett, mert az egyik lakótárs tagad, a másikat nem érdekli. De tudom, hogy nem én voltam, így csak a többiek lehettek. Nagyon gáznak érzem, ha ebből a mini közösségből nem derül ki a tettes, és legfőképp, hogy mi a franc ez rajta. Most még nagyon remélem és bízom benne, hogy víz és estére kiszárad, de mi van, ha nem... mi van ha valaki valami olajosat csöpögtetett rá??? Még jó, hogy van 4 csizmám és van mit felhúznom... de mindenképpen ezt a szituációt most gáznak és méltatlannak érzem :(

Hogyan kell életben tartani egy mandarinfát?

Micsoda ritka meglepetésben volt tegnap részem :)... tök véletlenül hazafelé menet belebotlottam Laciba. Kb 100 éve nem találkoztunk, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy gyorsan ha már így alakult, akkor beülünk egyet valahová. Megbeszéltük gyorsba, hogy hogy megy az ügynökségi élet, ki hova tenderezik :D, meg a szokásos dolgokat. Jó volt. Bírom az ilyen spontán dolgokat. Ennek örömére meg is beszéltük, hogy beiktatunk egy mozit valamikor, hiszen jó volna valahogy kicsit sűrűbbre venni a találkozást... mint rég :).

Kaptam a kollégáktól mandarinfát szülcsinapomra. Felmerül a kérdés: hogyan kell életben tartani? Ma a gazdasági igazgató beállított egy fujkodóval, hogy tudjam néha vízzel fujkodni a leveleit, ezzel biztosítva a megfelelő körülményeket. Bakker mindenki számít rá, hogy erről a mandarinfáról gyümölcsöt fogunk enni... csak én nem. Valahogy nem nézem ki magamból, hogy életben tudom tartani :).

at wonderland

Ez a kép eredetileg nem rólam készült, de mivel én csináltam és az én fejem szüleménye, így beleillesztettem magamat :)

Viszlát Jobs!

Kivégeztem tegnap a Jobs könyvet. Nagyon megható volt a könyv utolsó fejezetének utolsó gondolatai. De igazából csak az érti, aki az egész könyvet elolvassa. Viszont aki elolvassa annak valszeg ütni fog... engem kirázott a hideg konkrétan. Úgyhogy mostmár csak szakirányú könyveket fogok olvasni míg a szakdogával és a sulival nem végzek. Ez egyelőre számomra teljesen olyan, hogy el sem tudom képzelni, hogy ez valaha is be fog következni. Van még 6 tantárgy, amiből úgy néz ki kettő könnyű lesz, a többiről még no info vizsga szempontból. Hétfő van. Ehhez képest úgy érzem kivételesen van energiám. Beszéltem Zsociékkal, hogy szükségem lesz tanulmányi szabadságra amennyiben támogatja a cég az államvizsgámat, de ha nem, akkor egy rakás szabadságot fel kell élnem. Azt vettem észre, hogy legalább mostmár elkezdtem tervezni, hogy hogyan írom meg a szakdogát, eddig csak az "odázás" ment. De amúgy tényleg a héten már legalább 5-10 oldalt készen szeretnék tudni. Szóval mostmár legalább érzem a nyomást, ami eddig hiányzott. Amúgy munka már most van rengeteg, úgyhogy unatkozni tutira nem fogok a héten.

A Hatás

Nagyon érdekes tapasztalatom van tegnapról, mégpedig nem másról, maga a hatásról. Mondjuk elég vicces így (úgymond) reklámszakemerként a befolyásolásról és a hatásról tapasztalatként beszélni... de azt hiszem bele kerültem én is a "darálóba".

Hozzávalók: egy nagyon alap reklámeszköz, a sampling (termékminta) és a Word of mouth - WOM (szóbeszéd), ami köztudott, hogy a lehető leghatékonyabb reklámeszköz.

Aktivitás: Kata nézelődik a szaturnba hajsütővasat, hűtőt, tévét... olyan tárgyakat, amire a későbbiekben talán majd vágyni fog, erre átkeveredik a kávé szektorba. Ahol egy gyönyörű lány DolceGusto hostess pultban várakozik mosolyogva. 1. van kávéfőzőnk, 2. aznap 3 (!) kávén voltam túl. Leszólít a lány, hogy nem szeretném-e megkóstolni a DolceGusto kávét? Gyors, egyszerű elkészítés stb. Első gondolat: ingyen van?! Akkor igen, mindig is kíváncsi voltam rá (mit nekem, hogy már a 4. kávé lesz ma). Közben a lány pár kulcsszót is elsütött, ami az egyszerűségre, tisztaságra, pontosságra - azaz hogy mindig ugyanazt kapod, ergo elbaszhatatlan - hajazott, és h 107 HUF egy adag. Aztán a kávé nagyon ízlett!!! Szóval a vezérhangya (már) elindult. Aztán délután mentem suliba és közben smseztünk Gergoovel, akivel pont feljött ez a téma és mesélte, hogy ő vett egy Nespresso gépet. Összefüggés: mindkettőnknek nagyon ízlik, és Gergoo is elsütötte a kulcsszót, kb 107 HUF egy töltény. Nos, átértékelődött minden a fejemben. Egy nap alatt és különösebb erőszakos behatások nélkül hoztam meg a döntést, hogy tetszik a töltényes kávé, ízlik és ha veszek, akkor ilyet veszek. Hát nem zseniális a befolyásolás? És ennél nem zseniálisabb, hogy pontosan tudom milyen folyamatokon megyek keresztül és mégis belehabarodok?

Túlórák

Tegnap és tegnap előtt is fél 9-ig túlóráztam. Jeeee, unlike. De azért legalább volt értelme, legalábbis remélem volt értelme. Ma reggel már bejártam a Duna Plázát, hogy vegyek magamnak pár fontos dolgot. Találtam is, nem is. Ilyenkor elég vicces, hogy elfelejtek bizonyos dolgokat (mint pl fültisztító pálcika) és veszek bizonyos dolgokat amire semmi szükségem (hővédő szérum, hajra). Na mindegy, ez most így alakult. Délutánra viszont be kell menjek suliba. Már most sajnálom magamat, mivel tudom ki fogja tartani az órát és tudom mennyire lesz unalmas... a végtelenségig. Most elvileg szakdogát kéne írnom... már most látom, hogy ebből súlyos szabik vannak kilátásban, mert kezdek beleszaladni a határidőkbe. De amilyen hetem volt, muszáj pihennem. Egyébként kurvára remélem, hogy megnyerjük a tendert, ami miatt túlóráztunk, mert rohadtul sok meló és hit van benne.

Aztán ma már jobban vagyok testileg, nincs az a szar közérzet, viszont sokszor melegem van, ami azt jelenti, hogy valszeg küzd a szervezetem, dehát küzdjön is, mert kap vitamint dögivel.

Harcra fel!

impossible

...és mégis. Nem tudom hogyan sikerült, de összehoztam. Lebetegedtem. Tegnap megfájdult a torkom, ma már a fejem is és lázban égek. FcuKK. Jó, hogy féléve irreálisan sok vitamint eszek, csak kérdés: HOL A RÉS A PAJZSON!?

A gyűjteményem következő darabja, Szandrától szülinapomra :). Köszönet érte mégegyszer!

Hubble (bubble)

Na, eddig nem tudtam, de ez a neve annak az teleszkóp/űrtávcsőnek, ami brutális felbontásban készít a mai napig képeket és videót az űrről. Ezzel kapcsolatban néztünk meg egy filmet D-vel az Arénában IMAX-ben. Nagyon jó volt, ez az első NORMÁLIS 3D élményem, ahol tényleg nagyon komolyan működött. Aztán D-nek köszönhetően kajáltunk. Köszönet érte mégegyszer!

Aztán a héten kibaszott sok a munka. Ezért is nem nagyon írok. Meg mióta megy a vállalat irányítási rendszer mindent perc regisztrálva van. Az a jó a hétben, hogy nemcsak az uncsi márkáimat csinálom, hanem kicsit belekóstolhattam másikakba is. Mint pl Miss Sporty. Egyébként nincs semmi. Szakdogát kellene írni, megy a szenvedés... persze ez gondolom általános jelenség. Csak jó volna túlesni rajta, meg ezen az egész államvizsga procedúrán. Már nagyon nyomasztó és nagyon erőtlennek érzem magam hozzá.

Aztán ebben az évben először érzem azt, hogy kicsit lefelé megyek lelkileg. Ez az érzés kötődik a szülinapomhoz, de legfőképp az idő múlásához, és hogy rohadtul nem tartok ott, mint amit megálmodtam magamnak. Ez ilyenkor kicsit félelem... félni attól, hogy abnormálisan élek, miközben valójában nem erre vágyom és ugye, hogy csak egyetlen életem van, jó lenne maxot kihozni.

at Szépművészeti múzeum

A kis csapat jobbról: Bálint (Zsuzsi tesó), Évi (Bálint barátnő), Zsuzsika és Én

COOLtúrMIX

Ez a hétvége brutál kultúra dózist adott a már amúgy is elég emelkedett kultúra éhségemnek :). Szóval még mindig a szülinapom jegyében teltek a napok, csak most drága barátnőmmel Zsuzsival, akinek én voltam nyáron a tanúja. Először is péntek este jött hozzám vonattal, majd itthon rendeltünk pizzát, meg a szokás kedvéért becuppantottunk két üveg bort. Mondhatom filozófusra ittuk magunkat :). Megint sikerült egy új fogalmat tanultam, amit majd még utána kell néznem mit is jelent egész pontosan... szóval az "ősi tudás"... bármit is jelentsen, nagyon benne maradt a fejemben. Amúgy nagyon érdekes volt végre egy olyan emberrel beszélgetnem az Isten vs. tudomány kérdés körről, aki minden porcikájával Isten oldalát és a hagyományt képviseli. Az volt végig bennem, hogy valahol iszonyatosan irigylem ezt, hogy egyáltalán nincsen szkeptikusság, csak tiszta hit. Aztán szombaton - nem meglepő módon - jó másnaposan keltünk, nem tudtuk mit fogunk egészen pontosan csinálni, de egy biztos, adózni szeretnénk a kultúrának. Mostanában nagyon sokszor érzem ezt, csak sosincs hozzá partnerem, úgyhogy ez most végre adott lett. Így azt találtam ki, megmutatom Zsuzsinak a VAM dizájn centert, hátha el tudunk csípni valami kiállítást, óriási szerencsék lett, mert egy kiállítás áráért nem is egyet, hanem konkrétan 3 kiállítást tudtunk meglátogatni. Egy bronz kiállítást, egy formatervező/lámpatervező fénykiállítását, és a Mexikó kiállítást, ami az aktuális fő kiállítás most a VAM-ban. Aztán a programunk következő állomása a Westendbe szólt, ugyanis foglaltam mozijegyet a Borotvaélen című filmre. Kurva jó a film, pontosan az ízlésem, komoly de van benne szarkazmus és humor is.

Aztán mentünk shopizni, mert bár kajálni akartunk, de még Zsuzsi nem volt éhes, na meg amúgy is lányok vagyunk... ezt nem lehet kihagyni :). Aztán persze jól bevásároltunk... főleg Zsuzsi. Úgyhogy jöhet a kaja. Zsuzsi szülinapi ajándéka az volt, hogy meghívott vacsorázni a Leroyba. Előételnek ettem valamilyen füstölt sajtos levest, ami nagyon ízlett, majd a kísérő bor jól meghozta az étvágyamat, azt találtuk ki sushizzunk, persze ez kb 20 perc főétel válogatás következménye volt... már azon röhögtünk, hogy kb fél órája az a beszélgetésünk témája mit együnk. Szóval sushi. Tulképp nem vagyok oda érte, de gondoltam adok még egy sanszot a japán ételeknek, hátha most megszeretem. Aztán rendeltünk még bort mellé kísérőnek. Végül nem mondom, hogy életem kulináris élménye volt, de azért jó volt. Azért elég érdekes volt, hogy a pálcikával való kajálás mennyire nem megy :). Ja egyébként közvetlenül a mellettünk lévő asztalnál Kasúba L. Szilárd vacsorázott a kis családjával, de erről is kb 20 perc után tudtunk megbizonyosodni, mert Zsuzsi sokáig azt hitte, hogy csak hasonlít rá, aztán pont úgy jött, hogy valakinek be kellett mutatkozni, és akkor hallottuk, hogy ő az. Aztán 11 felé hazajöttünk. Ma ismét kultúra nap volt. Délelőttre azt terveztük elmegyünk a Szépművészeti múzeumba kiállítást látogatni. El Grecótól Rippl-Rónaiig kiállítás van. Úgyhogy ott találkoztunk Zsuzsika öccsével és a barátnőjével, aztán - ismét nem csalódva magunkban - úgy döntöttünk, hogy előbb kajálni kellene. Így a szépművészeti kajázdájában reggeliztünk egy nagyot, plusz kávéztunk... egyébként NEM mellesleg nagyon jó a kapucsínó, úgyhogy ha erre járok majd bármikor, tuti ismét be fogok térni egy kávéra :). Aztán bementünk a kiállításra. Látvány orgazmusom volt. Csináltunk is csapat fotót, remélem mihamarébb küldi Zsuzsika tesója, úgyhogy majd azt is feltöltöm... aztán vége lett a hétvégének. Totálisan aktívan kipihentem magam és fel vagyok töltve energiával. Holnap megyünk Dáviddal moziba, már azt is várom. Még mindig azt mondom jó ez az év és a szülinapom is teljes volt, feltöltött lelkileg.

29

Jaj de szép anti kerek szám :). Imádom ezt a szülinapom, mert még 2-vel kezdődik és mert tudtam mi vár rám a nap folyamán, Gergo+Rencsi+Moncsival. A lehető legjobb felállás :)

Először is nagyon hálás vagyok a figyelmes ajándékokért, ugyanis azt kell mondjam jól ismertek, pont ezekre vágytam, bár szolgáltam némi segítség infókkal, de az alapötleteket nem én adtam, se Mónak, se Gergő+Renikének.

Íme az ajándékok:

És a kötelező bizonyíték fotó a szülinapomról:

A 400-ban kezdtünk, majd mivel nem kaptunk kaját (mert valami céges buli miatt ki volt bérelve a hely, és csak nekik főztek :(. Na mindegy így maradt a Szimpla. Tulképp előny, hogy olcsó és nagy adag kajákat lehet szerezni, ami még finom is, és mindezt leöblíteni borral (aminek a minőségével már vannak fenntartásaim, de nem ez számít), ez most kocsmás szülinap lett... és köszi barátok, hogy eljöttetek.

Mai tanácsom: ne hagyd otthon a sapkát!

A keddi hétfők mindig feszülten indulnak. Nem tudom miért, ez egy nagyon hülye berögzültség, ezt még az Ogilvyből hoztam és nem akar múlni. Mitől lehet? Pedig ma nem vészes a nap eddig és úgy látom a tegnapi munkáim nagyjából meg is maradtak, senki nem nyúlt hozzájuk.

Kész lett a nagy projektem. A kezemben foghatom a nyomdából kijött verziót, jó érzés, 13 ország infói vannak összehozva egy kiadványba, 13 országgal dolgoztunk egyszerre (francia nyelven) :)

zen

Uralkodó érzés bennem már napok óta. Vajon ez minden a kineziológusnak köszönhető? Furcsa, mert a kiegyensúlyozottságnak is vannak fokozatai, persze minden esetben belülről kell fakadjon, de most úgy érzem, hogy tényleg teljes az összhang testileg és lelkileg. Ez amikor az ember lelke egyensúlyba van a külső kommunikációjával. Ez érződik, nem lehet megmanipulálni. És a legjobb tükör a környezet. Csak kedves emberek vannak a közvetlen környezetemben akik szeretnek és akikkel fúzióban állok valamilyen szempontból. A negatív emberek teljesen eltűntek. És ebben az állapotban nem érzed rossznak vagy hátrányos helyzetűnek azt sem, hogy esetleg nem élsz luxusban, sőt semmilyen materiális javak nem hoznak lázba. Remélem sokáig fent marad ez az állapot. Egyelőre ez az év nagyon figyelemre méltó :)

Agyleszívás

Nagyon kemény napom volt tegnap. Mármint munkába. Eszement sok a munka. Ami szerencse, hogy ma éjjel végre normálisan aludtam. Hallelúja, így most teljesen kipihent vagyok.

Van két új kollégánk. Mindketten nagyon szimpatikusak, főleg az új programozó. Szerény, miközben úgy tippelem, hogy kurva ügyes, pont ez a jó ide és az ELTÉn végzett programozó szakon, úgyhogy azt gondolom biztató. A csapat sztem még jobb lesz. Egyébként néha jó az ilyen vérfrissítés. Nem csak csocsó szempontból :D

Az új dizájner lámpám az irodába :)

Szülinapi meghívó kiküldve!

Butlers havi adagja :)

Tegnap voltunk Gergőnél hajazni Renikével. Nagyon jó volt. Nagyon szép lett a hajam és végre nem töredezik már, úgyhogy ez úton is köszönet, ha olvasol G :). Előtte hódoltam új szenvedélyemnek és fogadalmamnak, vásároltam ismét a Butlers-be a konyhai készletemhez egy újabb résztvevőt (vagyis kettőt, mert ezek most kicsik), voilà:

Kineziológusnál 3.

Ez volt a 3. alkalom. Nem tudom milyen folyamatok zajlanak le bennem. Egy biztos. Felvázoltuk az elmúlt egy hónapot és vitathatatlan a változás. Azt mondta Klári, hogy nálam a folyamatok sokkal gyorsabban mennek végbe, mint másoknál. Valakinél fél év után is alig van változás, nálam meg már három hónap után jelentős dolgok történtek. Úgyhogy jó az út, szerencsére kellő képpen nyitott vagyok. Egyébként én is úgy érzem, hogy állandósult a változás. Mostanában azt vettem észre, hogy pontosan az történik az életemben amit gondolok, hogy fog történni. Képes vagyok nagy erőket megmozgatni, a racionalitást és testem törvényszerűségeit is képes vagyok legyőzni. Nos ki így, ki úgy... erős az akaraterőm, és az öntudatom, így nekem ez az út, így kell győzedelmeskednem a "démonok" felett. Egyébként az ember legnagyobb akadálya saját maga. Ha magadat kell legyőznöd, akkor pontosan olyan mértékű erővel állsz szemben, mint saját magad. Azaz bele kell adnod mindent, sőt többet. Ki kell egészítened magad egy olyan többlet fejlődéssel, ami leveri a félelem oldalad (azaz saját magad). Szóval fejlődnöd kell, össze kell integrálni a tudatosságot és az ösztönt és közben meg kell fognod a pillanatokat, nem szabad elveszíteni a fejed. Erre jöttem rá tegnap.
Nagy tisztelője vagyok a kineziológusomnak, mikor nála vagyok, megszűnik a színház világ, az jön ki belőlem ami kell, amiről a belsőm meg akar nyilvánulni. Szóval nagyon jó... sokat segít a belső béke keresésében.

Aztán utána közvetlen mondhatni az egyik jó programból mentem át egyből a másikba. A tetovált lányt néztük meg a WCC-be. Szegény D aludt egy órát, az amúgy majd 3 órás filmen. Majd utána hazament és megivott egy kávét, az új kávéfőzőjéből. Érdekes egy rendszere van D-nek, kicsit fordítva működik... nem mindennapi :). De amúgy maga a film pár unalmas részletet leszámítva nagyon jó volt, a feszültség végig élt, így egy percig nem ülhettünk nyugalomban...

Mi a kakukktojás a képen?*

 *Igen szürreális pillanat, egy jó pohár bor a felhalmozott sok meló mellett :) (fotózás volt ma egy boros cégnek)

Önbeteljesítő jóslat

Igen. Megtörtént. És a leggenyább formában. Otthon hagytam a telefonomat. Mindig is tudtam, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, hiszen amitől félsz, az előbb-utóbb bekövetkezik. Na de a hogyan a nem mindegy. Éjszaka, mint minden éjjel a Sleep cycle alkalmazást használva (flying módban) a fejem mellett aludt a telókám, majd valamikor éjszaka meg akartam nézni az időt, ahogyan nyúltam felé, véletlenül becsúszott az ágynak egy olyan szegmensébe, ahonnan egymagam nem tudom kipiszkálni. Konkrétan szét kell szedni hozzá az ágyat. Úgyhogy már éjszaka realizálódott a fejemben, hogy nem lesz nálam ma telefon. Így reggel már nem is nagyon erőlködtem. Tettem egy halvány próbálkozást, de hát persze sansztalan. Ez van. Beteljesült.

Adóbevallás baszás

A cégünk nem túl humánusan közelíti meg ezt a kérdéskört. Ez miatt kicsit ki is akadtam. Van rá mód, hogy megcsinálják, de az nettó 5000 HUF. Mennyi? Ennyi. Azon gondolkodom, hogy egy standard bevallás elkészítésében, ami maximum mondjuk 15 perc egy gyakorlott könyvelőnek, mi az Isten kerül ennyibe? Ha inkább lehet, akkor elmoziznám ezt a pénzt, így nem is vettem igénybe a szíves szolgáltatást. Úgyhogy maradék opciók: söralátét módszer (bármit is jelentsen), vagy az elektronikus verzió. Ez az adóbevallás kérdés minden évben megrázó és utolsó pillanatos történet, jó volna valami egyszerű megoldást találni.

Aztán ma érek végére egy gigaprojektemnek, ami már kb egy hónapja fut. Egy cégnek éves jelentést készítettem. Amúgy jó feladat, mert szép letisztult, elegáns kiadvány, amit szeretek, viszont mivel 13 országgal kellett hozzá egyeztetni, így mondhatni elég döcögősen megy a dolog. A cégünk új rendszert vezet be. Vállalatirányítási rendszer. Gyönyörű. Innentől jelentést kell írni minden egyes munkáról, hogy mennyit dolgoztunk és mivel. Fullcsekkolás.

Holnap mozi. Tetovált lány D-vel. Első közösen nézett filmünk is ez volt még anno, csak a svéd verzió a művészmoziban. Na meg a héten megyek kineziológushoz. Szerdán talizom exlakótársammal Ildivel, eddig ennyi... szépen telik a hét. És nem ártana lassan elkezdeni a szakdogát.

Légüres tér

 Misi gépét kivégezte egy lyukasztó :D 

Felüdítő nap van ma. Nincsenek accountok. Valami training van nekik az Oxigénben, így a munka leosztás is sokkal lazább. A kreatív csapat fele szabin van, így még egy csocsó csapatot is nehéz összehozni. Jó, hogy hétvége jön. Misivel ismét eszme futtatást végeztünk az Apple-lel kapcsolatban. Nagyon szeretem ahogyan látja a világot mégha ebben a kérdésben szöges ellentéte is a véleménye. Hihetetlen objektív e tekintetben, ami kibaszott nehéz... szerintem.
Szeretek fürödni Misi szeretetében és a törődésében, ugyanis nekem ő apakomplexus és mentor keveréke, egy biztos, soha nem volt rám ilyen hatással senki. Na és a véleménye persze kábé olyan, hogy vakon/feltétel nélkül megbízom benne. Azon kevés emberek egyike aki látja, hogy miként gondolkodom, és a szintiszta jószándék övezi. Az ilyen emberekkel a közös nevező sokszor a humor. Értjük egymást. Szeretek nevetni és szeretek önfeledt lenni, szeretek távol lenni a realitástól.

kaptam egy filmet: A Thomas Crown ügy. Alap mű, mégsem láttam, úgyhogy hétvégén valamikor meg kéne nézni.

Everything is change

Hát megtörtént ismét a nagy öngól. Tegnap találkoztam uncsi tesómmal, és míg vártam rá gyanútlanul bementem egy Libribe. Azt hittem mindez veszélytelen rámnézve, de sajnos ismételten nem hazudtoltam meg önmagam, sajnos találtam egy könyvet. A Trónok harca első részének megvételére hihetetlen késztetés kapott el, és hát így átmentem az Alexandrába és megvettem. Mostanában még nem akarom olvasni, csak elkezdem gyűjteni, mert hat kötet van elvileg asszem. KELL MIND :))))

Aztán nagyon zsúfolt napjaim vannak mostanában. Sok a munka, sok a program. Eddig minden napra esett a héten valami. Ma ideje aludni is egyet, mert az nem nagyon volt mostanság. Amúgy nem tudom mit akartam leírni... valami ami a címhez kötődik. Baromi jó a memóriám, ismét bebizonyosodott :D, de ha beugrik leírom. Na megyek kajázni mert korgom-gyomrom :)

Szóval hétfő

Jól érzem magam, ugyanakkor egy kicsit feszült vagyok ma reggel. Jó mert úgy érzem, hogy emberi kapcsolataim kiegyensúlyozottan jól állnak, sőt előkerültek olyan emberek is, akik ismerősek, de rég beszéltünk. Nagyon jó azaz érzés, hogy fontos vagyok számukra.

Feléledt bennem a gondolat, hogy szeretném megnézni a "Tetovált lány" c. filmet. Tavaly láttam az eredeti Svéd verziót és már az is tetszett, de most jó volna látni a Hollywoodi csodát is, csak úgy mert kíváncsi vagyok a különbségre.

Lassan közeledek a Steve Jobs könyvem vége felé. Ott tartok mikor már visszatért Steve jobs az Apple-höz és a Macintosh gép új nevet kap: iMac. Gyakorlatilag innentől azért lesz különösen érdekes számomra, mert innentől már emlékeket is tudok hozzá fűzni, nem csupán youtube videókat. Aminek külön örülök most, hogy az utolsó Event-öt élőben is végig követtem még iPhone vásárlás előtt, bár nem Jobs vezette (hiszen ez halála előtt volt pár nappal), de ebben még benne volt minden, ami Steve Jobs. Innentől kicsit félek, hogy pár éven belül az Apple gyár olyan változásokon fog keresztül menni, ami előbb-utóbb tönkre teszi a márkát. Jó volna, ha nem marcangolnák szét a céget és ismét találnának egy olyan karakteres vezetőt, aki annyira zseniális mint Jobs volt. Egy biztos: én továbbra is hű vagyok a termékeihez, és nem pusztán azért mert szeretem a márkát, mert dizájnosak a cuccok, mert egy közösséghez is tartozom, hanem mert tényleg jó. A iPhoneom nélkül már nem igazán tudnám elképzelni az életet, és az iMacem is így 3,5 évesen voltaképpen sosem okozott még semmilyen csalódást.

Nah szóval hétfő, helló új hét!

Az élet fája

c. filmet néztük meg. Ez volt eddig a legelvontabb művészfilm, amit valaha láttam. Még talán most sem vagyok lelkileg elég fejlett a művészfilmekhez, viszont ami durva, hogy a film az egész délutánomra rányomta a bélyeget, a hangulata és az érzések hatása alatt maradtam annyira, hogy amint hazaértem olvasnom kellett a filmmel kapcsolatosan, mert hiányzott valami. A film maga az életet mutatta be, az univerzumot, a körforgást, az érzéseket amiket megélünk. Ami nagyon dominánsan hatott rám, az a film zenéje. Full klasszikus, de film közben többször borzongott végig a hátam a zene miatt. Maga társaság már inkább ellentétes érzéseket váltott ki, valahogy Rollal (mivel az exem) sosem lesz olyan a kapcsolatom mint egy olyan emberrel, akivel semmi nem volt. Ráadásul éreztem, hogy teljesen más hullámon rezgünk, és ez amúgy is egy rossz közérzetet sugall (akár felesleges feszültséget, nyugalom helyett).

Lassan mennem kell. Ma megint Steve Jobsal randizom egy hosszabbat a táskák között :)

Mindig jó!

Imádom a dizájnos dolgokat. Ma reggel találtam egy szőnyegkészítőt, akinek nagyon tetszenek a munkái. Ilyenkor mindig annyira vágyom rá, hogy saját lakásom legyen már. De még nagyon messze vagyok tőle. Viszont elkezdtem gyűjtögetni azokat a cuccokat, amiket majd szeretnék a kis otthonos otthonomba. Ilyenkor úgy irigylem Mót, hiszen nekik már idén meglett és elkezdhetik kialakítani. Egyébként kibaszott fáradt vagyok. Tegnap este tíztől éjfélig telefonoztunk Renikével, így enyhén szólva ma reggel úgy keltem fel, mint akit agyoncsaptak. Szegénykém maximum 4 órát aludt az éjjel a kis beszélgetésünknek köszönhetően. De olyan jó volt, azon röhögtünk, hogy egy pasi témától, hogy tudtunk eljutni a csirkevágásig? Szóval szeretem ezeket a se füle se farka beszélgetéseket, jól kikapcsolnak.

Megnéztem a szabi Excelt és örömömre még  van egy napom tavalyról ami megmaradt, így valamikor lesz egy hosszú hétvégém :)
És megjött a színházjegy, úgyhogy február 28-án Makrancos Kata, Vígszínház.

Egyszer majd elkövetkező...

...konyhám első stílusos darabja:

by Buttlers 

Fogadalom: minden hónapban veszek mellé egy testvért, míg ki nem jön a teljes szett :)

52,3 kiló, már nem fenyeget az elhízás!

Mentális harcunk következő állomása a mai nap. Nagyon kemény, hogy 30 deka híján gyakorlatilag elértem az ideális súlyomat. Arra kellet rájönnöm, hogy tényleg minden fejben dől el. Aki azt mondja nem lehet lefogyni, az hazudik. Ha szisztematikusan figyelsz, akkor sima ügy. Fontos, hogy bár kicsit megvan benne a koplalás érzés, de tényleg csak azokra a fontos pontokra kell odafigyelni, hogy ne zabáljunk össze-vissza mindent.

Mit ne?!

• Minden rántott dolgot, amit kivált a natúr/roston sütött csirke/pulyka/hal,
• Krumplit teljesen elfelejteni, helyette rizs-rizs-rizs vagy saláta,
• Cukor/sütemények, helyette méz, esetleg nádcukor,
• Cola, szörpök, lónyálak. Helyette sok víz.
• No gyümölcs. Illetőleg ha mégis, akkor csak reggel/délelőtt (sok benne a cukor, este meg beléd rohad, nem tudja a gyomrod feldolgozni, így beépíti)

Én ezt az egészet kiegészítettem napi valamennyi túróval (az izmok épsége érdekében), multivitaminnal illetve C-vitaminnal (napi 250 mg), mert szerintem nagyon fontos, hogy a koplalás ne leépülés legyen!

52,9 kiló, megállíthatatlanul lefelé :)

Annyira durva, hogy mennyire működik ez a diéta. Most eljött a pont, hogy el kell döntenem, hogy mit akarok. Menni tovább ezen az úton és az utolsó zsírt is ki akarom tolni magamból a kocka has versenyért feláldozva, a "van mit fogni" rajtam és végigcsinálni a mentális harcot, vagy szüneteltetem, illetőleg tartom a súlyom és visszatérek megint, vagy feladom az egészet. Azaz igazság, hogy magam sem tudom, mert maga a versenyt kibaszottul élvezem.

Aztán tegnap volt a Clair kocsma e havi alkalma. Jó nagy szar volt, leszámítva, hogy Misi megint mondott pár dolgot, ami szöget ütött. Egy bizonyos látásmódot osztott meg velem, amit eddig nem is gondoltam át. Ez most filozofálós gondolatsor lesz egyetlen dologról. A témakör a reklámügynökségek, hogy miben rejlik az erő?! Az erő a csapatban van, hogy van egy nagyon erős grafikusi bázis, ami a jól végzett munkával stabilan tartja a céget.
Általában a nagy nemzetközi múltú ügynökségek nyomják magukat a kreatív.hu-n vagy különböző reklámversenyeken, ahol aztán csak bizonyos kiemelt/csókos emberek vannak értékelve (a team meg kb le van szarva), pedig az érdem nem pusztán az ő teljesítményük, hanem a csapaté, nálunk ez olajozottan működik szemben pl egy Ogilvyvel. Ez a csapat szellem az erő, amitől valami jól működik név nélkül is. Hát igen, mikor visszagondolok az Ogilvys időkre, már tudom, hogy ez egy szar volt, amitől folyton kisebbségi komplexusom volt és sokszor nullának/kívülállónak éreztem magamat, nem éreztem magaménak a cég sikerét. Ja igen és egy bizonyíték: majdnem 40-en vagyunk a Clairbe, ellenben az Ogilvy kreatív csapata jelenleg kb 10 fő :D

53,5 kiló, RUHÁBAN!

Ez a ma reggeli mérlegelésem eredménye. Öregem, ez működik!!! Hihetetlen amit láttam, oda is gyűjtöttem kollégákat, hogy lássák nem ámítás. Szóval, végül ma még nem ettem szénhidrátot, és azt találtam ki, hogy minden nap csak max a szeletke tönkölybúza/teljeskiörlésü kenyeret ehetek (egyébként tegnap is ennyi volt a szénhidrát). Viszont ha le mentem 52-ig, akkor abba kell hagyjam, mert nem célom az anorexia, viszont utána jön a kemény munka hasra :)
A cukorról nehéz volt lemondani, de már most nem is hiányzik... lehet kellene valami olyasmi deal, hogy egy héten egyszer ehetek egy csokit vagy sütit... sztem simán tartható.

Aztán a hétre nem sok programom van eddig, azt hiszem annyi, hogy ma Clair kocsma, aztán szombaton művészmozi Rollal. Még soha nem voltam az Urániába, így szeretném ösztönözni, hogy oda menjünk. Meg mostmár egészen biztos vagyok benne, hogy szeretnék két műfajt kipróbálni (mármint nézőként), az operettet és az operát.

Mától ismét szénhidrát

BASSZA MEG, REGGEL ELFELEJTETTEM MEGMÉRNI MAGAM... egész hétvégén erre készültem... (ebéd kaja után 54,0 kg).
Azért így visszatekintve a hétvégére, jó kis teszt volt ez, hogy bírom-e. Ami érdekes, hogy ma itt mindenféle sütikkel bombáztak kedves kollégáim és nagyon jól meg tudom állni, hogy nem tömködjem tele magam. Amúgy a csökkentett/mértékletes témát mindenképpen folytatom, mert arra érzek erőt, de ezt a szigorú diéta dolgot azt hiszem felesleges vállalnom. Amúgy lehet emiatt kis is esek a kockahas versenyből, ugyanis ahhoz hogy kockahasam legyen, csont soványra kellene fogyjak. Az meg nem igazán volna jó, és nem is akarom.

Ez kurva jó:

 Én konkrétan beszartam a röhögéstől... a reklámszakma gyöngyszemei, amiért érdemes...

reggeli gondolatok vasárnap

Letelt egy nap a durva diétámban, és úgy érzem, NO WAY :). Szóval ez nem állapot, hogy folyton éhes vagyok és mivel alacsonyan van a vércukor szint is mellé, így kicsit ájuldozás érzet is párosul. Úgyhogy ez a taktika nem nyerő. Ma még csinálom, mert jól bevásároltam, de holnap valami új, köztesebb megoldást kell keresni. Ja és még hasmenést is kiváltott az egész. Szóval az tuti, hogy méregtelenít, de kérdés, hogy ez hasznos-e hosszútávon. Úgyhogy sztem hétfőtől annyit visszaállítok, hogy normális ebédet eszek. Mármint normális=azért zsírszegény/krumplimentes. A reggeli és a vacsora marad. Sztem ez lesz a nyerőbb a jó közérzet érdekében.

Ma reggel már elkészítettem a csirkét meg az egyéb kajákat... remélem azért jól fogom bírni.
Egyébként ma megint valszeg egy olvasós nap vár rám, szintén a táskaboltban. Jaj tegnap este ahogy olvastam a könyvet, úgy szinkronban a Youtubon is megnéztem egy jópár filmet, pl a Mac bemutatkozásáról, Jobs csapatáról, meg az első reklám filmjükről. Tök jó így együtt, mert megértettem egy csomó mindent és így a régebben vírusfilmként terjengő film már sokkal többet jelent mint akkor, kicsit látom a másik oldalt is.

Na megyek készülni... mert elkések :)

Diéta újra

Nekifogtam ismét a kicsit drasztikusabb diétának. Ez most azt jelenti, hogy nem eszem szénhidrátot sem. Ugye eddig a cukor volt amire jobban odafigyeltem, most a szénhidrát. Ha egy hétig csinálom, már azzal is nyerek, ugyanis a fő cél az volna, hogy lefogyjam az undorító hasamat, na meg a betegségemnek ugyebár szintén jót tesz a sok vitamin és a sok zöldség lugosít. Ma szabad nap van, úgyhogy jól előkészítettem a terepet, jól bevásároltam mindenféle kelléket...
...meg egy MNG szoknyát :)

VizsgaidőSUCK vége!

Tegnap Móval megnéztük a Sherlock Holmes 2. részét. Hát kicsit vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatosan. Mármint a társaság jó volt, viszont majdnem elaludtam egy csata jelenet közben. De ezt csak annak fogtam fel, hogy elég szarul voltam, fájt a hasam és sztem csak ezért nyomott az álom. Alapvetően minket nagyon szórakoztat Sherlock karaktere, hallottam Mót is néha, mikor szakad a nevetéstől.

Aztán a fő hír, hogy túl vagyok a Social Media vizsgáimon, ami az elmélet és a gyakorlat is 5-ös, 5-ös lett. Úgy értékelem, hogy a tanár is nagyon jó fej volt, és hát nekem ez a téma fekszik is. Azért ez mégis csak szakmám. Úgyhogy ezennel vége a vizsgaidőszaknak. Innentől el kell kezdenem a finisben gondolkodni, hogy hogyan is akarom összedobni a maradék 3 hónapban a szakdogámat és hát nem volna rossz mihamarabb megszerezni minden infót az államvizsgához. Aztán egyszercsak vége lesz. Hihetetlen.

Ja igen még egy utolsó gondolat. Tegnap küldte a színházas néni a februári színház programot, és úgy döntöttünk Móval és Hildával, hogy megyünk megint. Mó kérésére a Makrancos Kata (Shakespeare) c. darabot nézzük meg febr 28-án a Vígszínházban, remélem jó lesz. Várom már :).

Mó most vizsgázik. Szórítok, drukk-drukk!

Murakami és VapiJANI

Na megvettem a Murakami második részét :). A sztori sztem nagyon jó, de még az elsőt sem olvastam ki, csak mindenképpen meg akartam szerezni addig míg nem nyomják újra. Aztán van egy harmadik része is, csak azt még nem lehet kapni, de majd nyitva tartom a szememet.










Aztán tegnap voltunk Vapiano-ba Renikével és Gergővel. Kicsit fáradt volt sztem mindenki, úgyhogy jól bekajáltunk, aztán sztem idejébe hazamentünk. Renike nálam aludt, vele nagyon sokáig elbeszélgettünk.

 (my desszert, Tiramisu, ami nagyon finom)

(Renike látványosan falatozik, Mascarpone friss eperrel)

A nap...

...vezető híre: TENDERT nyertünk, részletek még titok, így bármennyire is szeretném, nem tárulkozhatok ki.
 
Úgyhogy az év munka szempontból is sikeresen indult. Egy érdekes dolgot figyeltem meg. Ez az év eddig tök más, most először érzem azt, hogy kezemben az irányítás és nem rajtam kívülálló dolgokon. Próbálom tudatosan kiküszöbölni a hibáimat, tartani az egyensúlyt. És eddig persze kizárólag csak jó dolgok történtek velem, úgyhogy pozitív a mérleg nyelve. Viszont ezzel együtt még egy dolgot észrevettem, bizonyos dolgoktól nagyon erősen kezdek elzárkózni, egyszerűen csak azért mert úgy érzem visszahúznak. Ebbe az évbe bele akarok adni apait-anyait :)

Ma lenni 54,9 kiló

Jaj, remek hétvégém volt. Azt sem tudom, honnan kezdjem a mesélést. Először is a legfontosabb, hogy sikerült a vizsgám, méghozzá nem is akár hogyan, 5-ösre. Gyakorlatilag a beadandóm lett kiértékelve, plusz egy belekérdezős kérdés, amire mákomra tudtam a választ. Egyébként már 6:45-re beérkeztem a suliba, hogy 10-ig tanulok, majd 8-kor kinyitott a büfé... sajnos az egész heti egészség étrendem jól agyoncsaptam, fehér kenyeret ettem, kávét ittam FEHÉR cukorral (nem volt méz vagy barna cukor), majd amikor már láttam, hogy ez így egy fos, vettem még kísérőnek egy KÓLÁT. Gyenge fos vagyok, kezdhetek mindent jövőhéten előröl. Aztán vizsga után ebédként, ha még ez nem lett volna elég - mivel úgy gondoltam, hogy mára már úgyis mindegy - elmentem egy Mekibe, rendeltem egy menüt, majd megkérdeztem a kiszolgálót, hogy a narancs dzsúz hány %-os? Mikor kimondtam, kicsit elszégyelltem magam, hogy bakker ha már mekibe 2000 kalória szemetet eszek, akkor nem mindegy, hogy szörpöt vagy tényleges narancsot kapok?? :D
Szóval ez volt, nyomott hagyott... nem merek a mérleg közelébe menni.

Aztán töprengtem, hogy hasznosan szeretném tölteni a maradék (értékes) fél napot, sőt ha lehet kultúrával, de hát Dávid lemondta a(z amúgy spontán) mozit így maradt a házimozi. Letöltöttem a Trónok harca (nálunk a cégnél már kultikussá vált) sorozatot, és hát belevágtam. Egyrészt irtózat profi, másrészt nekem a kicsi méz lelkemnek túlzás az erőszak, dehát megoldottam, hogy nem nézek oda az ilyen jelenetekkor. A hétvége alatt megnéztem 7 részt, úgyhogy gyakorlatilag feltakartam a kollégákhoz. Azt már tudom annyira nem váltam fanatikussá mint bent páran, akik már a könyveket is végigolvasták, de azért tetszett... sztem ez jelenleg alapmű.

Aztán vasárnap is kulturálódtam - bár helyileg a táskaboltban, de a Steve Jobs könyvben haladtam egy nagyot. Óriási karakter volt, még mindig csak ezt tudom mondani. Sőt egy valamiben tökre tudok vele azonosulni, a torzított valóság kép témában. Azt hiszem sokszor megélem ezt én is :).

Aztán ma hétfő van, várom a munkát, jó a hangulat, sűrű hét lesz. Holnap Clair kocsma, szerda Rencsi&Gergoo tali. És Péntek a vizsgaidőszakon utolsó nekifutása.
"Imádom a hétfőket" (se)!

Kineziológusnál 2.0

Számomra ide járni egy élmény. Rájöttem vannak dolgok, amit látunk magunkból, és vannak dolgok amiket hiszünk magunkról. Nos amit hiszük, az olykor téves vagy hiányos, sokszor nem értjük a miérteket. Gergő mondta, hogy higgyem el a kineziológiai orvoslás alapjait jobb ha nem tudom, no nem azért mert annyira tudományos, hanem pontosan azért mert szerinte van benne egy jó adag spiritualitás is. Na igen, mikor megittam az oldás egy részeként a zeller levet, bevallom nekem is eszembe  jutott, viszont egy dolog marhára tény, hogy rohadtul rá tud tapintani a lényegre (amit persze a testem árul el, a már említett módszer szerint). Szóval azt kell mondjam, hogy nekem eddig bejött, és tényként tudok két dolgot állítani, Móval való barátságom töretlen és egy "meleg" (nyilván nem a lezbi jelentésében), és a belső békém ha számszerűsíteni kéne, mondjuk 15%-ot javult. Ez sztem elég jó szám. Szóval 4 hét múlva (még ebben a hónapban) folyt köv.

Holnap vizsga, ellkészült a beadandó... így talán már nem bukom meg :D

Egyensúly elmélet (by Kata)

Ez az elmélet az életem alapvetése, és eddig a fő művem gondolati szempontból. Szóval mint ahogyan a természetben is, úgy az élet többi területén is a valódi lényeg az egyensúlyon alapszik. Tök mindegy, hogy hol élsz, mivel foglalkozol, gazdag vagy-e vagy szegény, a leglényegesebb, a lelki békének az elérése, ha ezt megtalálod, akkor boldog ember vagy (függetlenül a párkapcsolatoktól, a gazdagságtól és a munkahelyi sikerektől). De bele lehet menni és meg lehet közelíteni pl materiális szempontból, hiszen sokan azt hiszik (lehet sokszor én is), hogy ez ez kardinális pontja az életnek... Tehát milyen életet éljek? Azt mondom, nem jó a folyamatos spórolás, mert a nagy spórolásban elfelejt az ember élni. Ugyanakkor ha nagy lábon élsz és szóród a pénzt, amellett h nem lesz pénzed, elfelejtesz örülni apróságoknak. De nézhetjük akár az emberi kapcsolatokat. Egy kapcsolatért, amiért dolgozni kell... ugyanannyit kell tenni mindegyik félnek, máskülönben a mérleg nyelve elbillen és az egyik félben kialakulnak olyan érzések, amik akár hosszútávon elviszik az egész kapcsolatot egy negatív irányban (most baráti kapcsolatokról is beszéltem). Az egyensúly tulajdonképpen a Jin-yang lényege is... bár annyira nem vagyok képben ezzel a témával, mert itt valahogy az ellentéteket is belevették, én meg azzal pont nem értek egyet. Szerintem a hasonló a hasonlót vonzza és azzal tud azonosulni, az ellentéttel  nincs egyensúly, hiszen más az értékrend. Valahol sosem értik meg egymást. Az egyensúly kellemes, harmóniát nyújt. A harmónia boldogságot. Még a táplálkozás szintjén is meg tudom ezt idealizálni, ugyanis a koplalás is, a túlzabálás is feszültséget vagy rosszullétet okoz (de minimum kövérséget). Egyébként van is ezzel kapcsolatosan egy gondolatom Csernustól. Ha kövér ember lép be az ajtón, már ránézésre tudja, hogy valami nem oké... saját szavaimmal élve, valahol valami hibádzik. Nos, azt hiszem elég példát hoztam a szemléltetésre, és azt is tudom, hogy ezt mind-mind "tudjuk", de azért néha nem elég tudni, hanem érteni is kell.

Az egész univerzum egy nagy játék színtér sorra feladatokkal, kihívásokkal, és ez egy nagy alapvetés, és ha ezzel tudsz bánni, akkor vesztes biztosan nem leszel :)

Nézd objektívan vagy objektíven?!

Álmos vagyok, nem kicsit, nagyon. Tegnap lezavartuk a Burger King projektet. Nagyon jó anyagok születtek. Meglátjuk, most megy éppen a prezi. Aztán ma nem sok minden van. Elvileg szombaton vizsgázom, persze a szokásos módon még semmit nem tanultam rá. Ez a vizsgaidőszakom olyan, mint valami túlélő tábor. Minden egyes vizsgára úgy készülök, hogy az utolsó pillanatban, és egyáltalán nem tudom rávenni magam, hogy hamarébb álljak neki.Most is sajtóközleményt kellene írnom, de nem bírom rávenni magamat.

A héten megyek kineziológushoz :)
Amúgy van egy nagy észrevételem magammal szemben. Ez nem tudom minek köszönhető, hogy az évek múlásának vagy a fejlődési folyamatnak, de rájöttem, hogy egyre inkább látom a helyzeteket objektívan, azaz külső szemmel. Ez egy nagyon hasznos dolog, mert tök fel tudom mérni saját helyzeteimet, meg sok esetben másokét is. Mikor otthon voltam, akkor is többszörösen sikerült látnom, hogy bizonyos emberi kapcsolatok miért nem jók (vagy miért nem működnek), néha olyan könnyű lenne, ha csak egy kicsit is kevésbé lennénk makacsak, vagy egyszerűen csak tisztelnénk a másik embert. Ösztönösen néha nem tudjuk mi a különbség a mellérendeltség és az alárendeltség között. Ilyenkor mit keverünk össze? A társunkat a beosztottjainkkal? És ilyenkor megint melyik alapvetésnél lyukadunk ki? Az egyensúly elméletemnél (amit mostmár valamikor egyszer szép részletesen leírok, mert rájöttem, hogy többször is példálóztam ezzel, de valójában sosem írtam le részletesen). Na jó nem merülök bele, mert ez megint egy végeláthatatlan gondolatkör lenne. inkább visszatérek a munkához. Hajrá Burger, hajrá Clair!

Back to work again

Először is, ahogyan egy kollégalány is ezzel kívánt boldogot, így most én is ezt teszem. Cuki :). Viszont mától minden visszazökken a régibe. Durva diéta, sulizás, melózás kezdődik. Vége az ünnepeknek, kezdődik a hajtás ismét. Most így fél 11-re eljutottam odáig, hogy kezd megjönni a kedvem, bár tegnap este nagyon hisztis és depressziós voltam emiatt... nyavalyogtam mint egy hisztis 'csa. Szóval nem merem megmérni magamat, hogy mennyi kilós lehetek, hiszen látom, hogy disznó nagy hasam van, és emiatt fokozott lesz a diéta. Gyógynövények, tisztító teák is előkerültek, úgyhogy készen vagyok, mint a lecke... jaj erről jut eszembe, tegnap hirtelen trauma ért, ugyanis megtudtam, hogy lehet nem tudok egy tantárgyat letenni. Bár szabadon választható tárgy, de az egyik osztálytárs beparáztatott, hogy már le kellett volna adni egy beadandót. Hát annyira szarul lettem emiatt, hogy alig tudtam elaludni. Az imént szerencsére jött egy mail egy másik osztálytárstól, hogy kell a beadandó, de csak magunkkal kell vinni, és ha az megvan, akkor talán a kettes már meglesz eleve. Így bár még a témakört sem tudom, de megnyugodtam. Ma este sztem rámegyek a témára és elkezdem kidolgozni. Aztán persze munka jó sok van. És Burger King is, és Oney is.

Szilveszter 2012

Először is boldog új évet mindenkinek. Szóval pont úgy sikerült a szilveszter, ahogy megterveztük. Óriásiakat kajáltunk... dehát ez volt a koncepció. Reggel nálunk kezdtünk Vasi+Virággal. Csináltam tojáskrémet, amit egy az egyben gyorsan el is pusztítottunk, majd kicsit boroztunk, aztán délután 2 körül átmentünk Vasiékhoz, ahol elkezdtük előkészíteni a terepet. Csináltunk pácolt csirkeszárnyakat, körözöttet, tormakrémet, francia salátát, kaszinó tojást, avokádós tonhal krémet, mini hideg szendvicseket, meg várt ránk egy adag húsleves. Olyan délután 4-től este 10-ig készülődtünk. Ahhoz képest, hogy összesen hárman voltunk, egy egész hadseregre valót legyártottunk mindenből. Aztán az volt a terv, hogy elmegyünk egy házibuliba, ahova meghívtak, de végül ez technikai okokból nem jött össze. Miután 11-kor végeztünk a kajálással, vissza jöttünk hozzánk, aztán anyukámat szórakoztatva koccintottunk az új évre.

Hogy vannak-e újévi fogadalmak? Hát persze :), mint mindig. Először is, hogy legyen meg idén a suli, és kezdjem el a következő sulit. Kevesebb alkoholt szeretnék fogyasztani (egyébként idén se volt durva), szeretnék meggyógyulni, és kicsit jobban odafigyelek a pénzügyekre. Úgy tervezem, hogy ez az év a gyűjtögetés éve kell legyen. Szóval kb ennyi... és hogy nyelőcsövek és szájak ne maradjanak szárazon, megmutatom az alkotásokat, ahol is a dizájn (bár tényleg életemben először csináltam, mégis) 100%-ig az én érdemem :)

 

BÚÉK 2012

at Madach Színház

 Eljött a nap, hogy végre színházba mentünk. Hát kicsit elgondolkodtam, hogy eddig miért nem? Hisz tök jó dolog. Bár kissé gyenge volt az egész díszletileg, ugyanis gyakorlatilag egy helyszínes volt. Ja igen, ami még említésre méltó, hogy én még sosem voltam olyen előadáson, ami három szereplős, de valójában ez egyáltalán nem vett le az értékéből, csak gondoltam megemlítem.
Hilda (aki közöttünk amúgy a legfiatalabb) olyan volt mint egy tyúkanyó, Móval mint két szőke kislány hülyéskedtünk, meg fényképet csináltunk sutyiban (mert ugye azt nem szabad), Hilda csak legyintett, de ő is aranyos volt.

Színház után spontán elmentünk sörözni a körúton egy kis pubba. Jó hangulatba telt, azt bírom, hogy visszatért tényleg a régi humor. Úgyhogy jó este volt... legközelebb musicelre megyünk, remélhetőleg nem is olyan soká :))

 

Mó és Kata  "színtéren" 

Karácsony folytatás

Kedvenc része is eljött a karácsonynak, családozás, kaja itt, látogatás ott. Először is uncsi tesóék jöttek hozzánk. Ahogyan mindig, báttya már piásan érkezett, megvoltak a szokásos témák, "klisék". Aztán gondoltam elővillantom a Tokaji boromat, amit jó szívvel a karácsonyi bulira vettem. Ilyen még nem volt, de gondoltam jó lesz egyet koccintani. Na báttya itt ismét bealakított, kiöntöttem neki is, aztán már nyúlt is a szódáért, hogy fröccsöt csináljon belőle. Konkrétan reflexszerűen kaptam ki a kezéből a szódát, hogy mi'csinál, ez nem "Dankó Pista", amit hígítani kell. Azt mondta, oké, igazam van, erre húzóra ízlelés nélkül lehúzta. Na ennyit a kifinomult családomról :D.

Aztán ültünk az asztalnál, és úgy esett a szó, hogy szóba került Steve Jobs. Annyira durva, hogy senki soha életében nem hallott róla, mamikám meg kapásból vágta, hogy ő az Apple szülő atyja, aki végbél rákban nemrég halt meg. Neeeeeeeeee, ezt a mama honnan a 'csából tudja? Totál besokkoltam. Zseni az öreglány :). Egyszerűen mindent tud. 100% biztos vagyok benne, ha kapna egy számítógépet, még zsonglőrködne is rajta :). Jah, és mindezt Cavinton nélkül. Szóval 78 évesen sztem én csak szeretnék ennyire a szeren lenni.

Aztán este Vasikámékkal találkoztunk. Kimentünk az egyetlen szórakozóhelyre Simontornyán, a "Tomiba" (mert ugye normális neve nincs a helynek). Kikkel találkoztam??? Óriási nagy meglepetésemre 2 régi haverommal, akiket mindig is bírtam. Úgy megörültem nekik. Onnantól végig velük voltam (Vasi és Virág meg egymással). Csocsóztunk, biliárdoztunk, meg bandáztunk, ahogyan régen. Bakker hihetetlen, hogy az összes poénom így vágják. Nagyon érződött a régi összecsiszoltság. ilyenkor csak egy baj van... hogy az este végén vége van, és ismét ki tudja meddig nem találkozunk... talán soha. Mindhárman máshol élünk (Szfvár, Pécs, Bp), ezelőtt hat éve találkoztunk. Hát ez van, de ez még jutott és nagyon élveztem minden pillanatát. Így aztán hajnalban érkeztem haza, ami mostanság igen ritka nálam.

26-a, további család látogatás. Ezúttal Király mamáék. A szokásosnál sokkal feszültebben mentem, mert ugye nov. 1-én a mamának volt egy kis beszólása (csak h emlékeztessen, miért is érzem azt, amit érzek), igazából nem haragszom érte, csak legalább ismét megerősít, hogy a családi szar kapcsolat nem rajtam múlik. Na mindegy, szóval feszülten mentem, mert nem akartam "nincs kalapja" alapon megint kapni. Így viszonylag keveset is beszéltem. Aztán jött a felmentő sereg. Hugi (akit ezúton üdvözlök innen is) és Ákos (unokatesóék). Kb onnantól jött meg a hangulat is, mondhatni jól éreztem magam :)

Ma meg már ismét Pesten vagyok. Kihasználtam a leárazásokat, vettem egy pufi dzsekit (occón), meg egy fekete ruhát, és persze meglátogattam Mót a Váciba. Már nagyon hiányzott :)
Úgyhogy holnap színház, meg Rencsi talcsi... Hello Pest, újra itt vagyok!

Békés karácsonyt mindenkinek!

Fura egy karácsony ez, ugyanis az eddigi összes szokás, érzés és minden pontosan ellentétesen történt mint eddig szokott. Eleve úgy kezdődött, hogy 23-án szabit és karácsonyi pénzt kapott mindenki a cégnél. Ez eddig példátlan dolog az életemben, úgyhogy fokozottan emlékezetes is. Így 23-án "kistestvéremmel" kimentünk Budaörsre végignézni az összes bevásárló komplexumot, hogy megvegyük anyának a mosógépet, amit karácsonyra szántunk. Ikeában kezdtünk, majd irány az többi hiperáruház. Végül a Media Markt-ban sikerült venni egy Elektroluxot. Hozzá tenném iszonyatosan durva, hogy mennyi szar milyen drágén van. Amit mi vettünk ez egy közép kategóriás (azon belül alap) A+-os mosógép. Rájöttem, hogy egészen más szempontokat figyelek, mint egy átlag vásárló. Mikor a srác termék előnyként elkezdte kiemelni az adagoló tálat, akkor kissé elborult az agyam. Bazzeg engem nem a kiszedhető adagoló érdekel, hanem h jól van-e összerakva, hogy egy év múlva vihetem-e a kukába... Na mindegy, így végül úgy gondolom, az árából és a márkájából kihoztuk s maximumot. Anyám örült is :).

Aztán jött a szent este napja. Anya sütögetett, én meg átmentem mamihoz Némedire rétest nyújtani. Hát nagyon élveztem, nagyon szeretem az "öreglányt". hihetetlen mennyire szellemi friss és mennyire képbe van a világgal és mennyire szeret minket. Már alig bírja a keze, de azért süt főz :)

Villámkéz mama

Aztán jött a szent este. Kata feldíszítette a fát. Kivételesen béke van itthon. Este kajáltunk, és beszélgettünk. Anya már 7-kor bealudt. Nem teljesen értem... kb a madarakkal egy időben beálmosodik. De tesóm és mama még jó sokáig eldumálgattunk még. Hát így zajlott. Ma meg banzáj lesz. Jönnek ebédre uncsi tesóék, este meg talán már Vasiékkal találkozom. Úgyhogy folyt köv :)

C10 - Clair party

 

Kicsit sem gáz kép :D (Misi-mentor, Ági, Kata)

Túl vagyunk a Clair bulin. Hááát őszintén, azt hiszem jobbra számítottam. Volt 2 beszéd benne, ami tetszett, meg is örökítettem, beszélgettem Misivel, meg pár közel álló emberrel, aztán ennyi. Számomra olyan erőltetett volt az egész. Így kb nem csoda, hogy viszonylag korán leléptem. Igaziból kicsit csalódott vagyok. Pár embert leszámítva olyan felszínesnek éreztem az egészet. Kár, hogy ilyen érzéssel megyek el karácsonyra. Annyi jó, hogy akikben amúgy is nagyon bíztam, most is csak erősítették.