"Kata, jó vagy ma!"

Ez a pszichológusom szájából hangzott el. Kicsit azt éreztem ma, hogy megérkeztünk az első állomásra. Azt hiszem ennyire még sosem tudtunk egymás gondolataira kapcsolódni dokimmal. El is húzódott majdnem a következő kliens kezdő időpontjáig. Valójában a múltheti témáinkat folytattuk, akár úgy is mondhatjuk túlbeszéltük, de nem. Csak szimplán célt értunk mindkét témával. Az egyik az alkoholizmus témakör, a másik pedig a hátrányos helyzetű származás. Szinte szökdécseltünk a gondolatokon és mosoly volt dokim arcán mikor éppen a házimat meséltem el neki, és hozzátettem, hogy most tudom mire gondolsz és mi lenne a kérdésed, és elkezdtem válaszolni rá. Tudtam, hogy ő is és én is érezzük, hogy sínen vagyunk. És ez nem megjátszás, és nem illúzió. Valódiság. Nem mondanám, hogy mindenre üdítő a megoldás, mert pl családtagunk alkoholizmusára nincs megoldás, hiszen ehhez első sorban rá volna szükség, viszont ha képes vagyok elfogadni őt, és helyzetekben (amik sajnos kiszámíthatatlanok) higgadt maradni, akkor képes leszek kezelni.