2011 09 12

Ma van a World Trade Center évfordulója... 10 év. Gyorsan elröppent.

Egyébként túl az első tanítási napon. Kicsit csalódott vagyok. Eddig három tantárgy volt a közösségi kommunikációval kapcsolatosan és mindháromon teljesen ugyanazt tanultuk.
 Amúgy nagyon érződik, hogy ez már a vége. Mindenki elkezdett a kreditekkel foglalkozni, hogy minden meglegyen. Valszeg ez lesz uccsó durva félév vizsga szempontból.

Amúgy kicsit unatkozom. Szerencse, hogy van a suli meg a vasárnapi táska, mert különben nem tudom mivel tölteném ki az időm hasznosan. Ma bicajjal megyek, kiélvezem még a maradék jó időt és beszívom a természetet :)

Dorothynak, meg akinek ígértem, ez a Norbi-Réka has edzés, amit naponta nyomok:)

ui.: üzenem az iPhone 5-nek: JELENJÉ' MÁ MEG :)))

Egy újabb ősz

Kicsit megváltozott a blogom kezelőfelülete mióta legutoljára posztoltam... most kicsit nehezebb eltalálni rajta. Szóval megint elég régen posztoltam, pedig nem mondanám h nem történnek velem dolgok. A hétvégén időközben elkezdődik a sulim... utolsó év. Ez az utolsó kötelező félév, a következő már szorgalmi időszak. Hihetetlen, hogy már mindjárt itt a vége. A szakdolgozat gondolatától is kábé már rosszul vagyok. Még se a témám, nincs meg, se a könyvek hozzá... ilyen szempontból nem bánnám ha már egy év múlva lennénk.
Munkahelyemen most light van. Ma voltam fotózni egy helyszínt, és tök jó kis délelőtti kihívás volt. Most viszont már inkább a nap végét várom, hogy a hétvégére koncentrálhassak. Talán belefér a hétvégi programokba egy Borfesztiválozás és a szokásos vasárnapi meló (jobb híján).

Megint egy ember...

...elköltözik Angliába az ismeretségi körből. Azon gondolkodom, hogy engem mi tart mégis itthon. Mert amúgy nem sok minden, csak a "karrierem" és a gyenge nyelvérzék. Szóval néha úgy mennék... Dubajba vagy Floridába, ahol pálmák vannak és meleg és lazaság és gazdagság. Tudom ott sincs kolbászból a kerítés, de néha azt érzem, hogy lemaradok valamiről.

Na mindegy, sok sikert kívánok az ismerősnek, aztán várom vissza egyszer majd. Meg majd ősszel megyek hozzá nyaralni :D.

Csalódás

Meló. Úgy volt, hogy el lehet intézni, hogy én is részt vegyek a Burger projektbe, ami nem mellesleg legutóbb az én munkámmal jelent meg és ma reggel már szó sem volt róla. Helyette a kis szuttyogós szaraimat csinálhatom. Most azt érzem, hogy visszanyomtak tudatosan. Csalódott vagyok.

Péntek esti szösszenés

Tegnap volt egy különös és erőt adó beszélgetésem bent a cégnél Misivel. Hihetetlen mennyire tud rám hatni. Úgy nézek arra az emberre, hogy amit mond az szinte szentírás nekem. Érdekes, hogy van pár ilyen ember az életemben... Szóval mostanában kialakult, hogy minden este kb 3-4 ember marad legtovább a cégnél bent. Az egyik ő, a másik én és általában egy vagy két account még (Ági, Kinga). És valahogy elkezdtünk beszélgetni, Misi azt mondta, hogy hétfőn új projektbe kezdünk. Megint lesz egy Burger King projekt. Nekem persze pont leadásom lenne KK kavics 112 oldalas termékkatalógus. Azt mondta Misi, hogy próbál hatni Szasára, h más fejezze be a katalógust (amiben márcsak szöveg módosítások vannak) én meg részt vehetnék a Burger King projektben. Nagyon örültem ennek. Aztán elkezdtünk beszélgetni és elmondtam, hogy mennyire blokkol Juci extrém gyors melómorálja és h beblokkolok tőle teljesen. Misi ekkor elkezdett nekem megmagyarázni egy teljesen más megközelítést, hogy Juci látásmódja teljesen más...
hogy nem lehet egymás mellé tenni se őt, se engem, mert Juci úgy működik, hogy nem koncepcionálisan gondolkodik, hanem egy bizonyos képet leképez leegyszerűsítve, mintha beletöltenék egy tölcsérbe és utána kijön egy letisztult kép... a gondolkodása egyszerűsít, míg a miénk bonyolít, koncepciókat állít fel. Mi gondolkodunk mielőtt alkotunk... Juci erre képtelen. Őszintén megmondom, hogy erre most óriási szükségem volt. Magamtól sose jöttem volna rá, viszont így minden megvilágosodott. Utána mondta Misi, hogy örül, hogy itt vagyok én is a cégnél. Én nagyon meghatódtam, hogy őszinte legyek, mert ugyanezt gondolom. Viszont megerősített bennem egy érzést, ami kurvára hiányzik. Hiányzik valaki, aki ezekben a dolgokban segít tisztán látni, és rájöttem, hogy bár empatikusnak érzem magam, vannak dolgok, amiben kevés vagyok. Nagyon sokat adott ez a beszélgetés, tökéletes zárása volt a hétnek :).

Fridge fest 2011

Felkérés alapján indultam egy layouttal az idei Fridge-hez kellett készíteni plakát tervet. Óriási lett volna ha az én tervem választották volna. Végül most egy másik munka nyert.

Ez volt a tervem, két variában:

(a tényleges előadók nem ezek lesznek, ez egyelőre csak terv szinten volt)

Retro Coca Cola from Romania

Reggeli jó cselekedet

Hétfő reggel van. Túl vagyunk a barátnőm esküvőjén, mostmár hivatalosan is tanú voltam. Ez megér egy új postot, úgyhogy erről legközelebb írok, mint ahogyan a nyaralásról is.

Ma reggel inkább egy érzésről szeretnék írni, ami akármikor megtörténhet akár... de mégis olyan jó. Szóval ültem a metrón és egy megállónál felszállt egy bácsi... idős bácsi. Pásztáztam a terepet, persze senki sem adta át a helyét, és ekkor én felpattantam. A bácsi leült és megköszönte, majd elővett egy angol/magyar szótárt. Nyelvet tanul. Úristen basszus ilyen idősen valaki nem rest rá! Mentünk egy megállót, megürült egy hely mellette, ekkor odaszólt, hogy üljek le, mert én adtam át a helyem. Mondtam neki, én már csak két megállót megyek. Erre ő, hogy nem baj. Örültem, mert azt éreztem, hogy valaki olyannak adtam át a helyem, aki el sem várta, plusz az idejét nem hiába pazarolja, hanem tanul. Aztán mikor leszálltam, azt mondta nekem, hogy szép napot, mosolygott. Jó érzés, de tényleg. Nem az egész történet a lényeg, hanem az, hogy jó érzés jót tenni, jó érzés ha visszacsatolnak. Apróságok.

Másrészt egy érdekes dolog, vagyis inkább egy bölcs tapasztalat. Anyukámról van szó. Valahol kezdem megérteni, hogy hol veszíti el a hitelességét egy szülő a gyermeke előtt. Maga a cselekmény lényegtelen és talán nem is lenne tisztem elmesélni, de ahogy jó tapasztalatok, úgy rosszak is megestek ezen a reggelen. Anyukám elmesélt nekem egy olyat, amiben valami olyat tesz, amit ha én tennék, azt mondaná, hogy nem erre tanítottalak és kábé megvetne, vagy jól lebaszna. Erre most ő megteszi. De kérdezem én, hogy várhatja valaki, hogy ezután is tisztelettel nézzek felé, mikor a szájából úgymond segget csinál?! És nem csak ez a baj, hanem egy hogy ez fel sem tűnik neki. Itt basszák el sokan. Sok szülő, aztán meg csodálkoznak, hogy a gyerek viselkedés zavaros vagy mint én, nem bír találni magának egy harmonikus kapcsolatot. No comment.

Amúgy egy gondolat szöget ütött a fejemben. Hétvége, esküvő szakadó eső. Reggel Zsuzsi barátnőm szinte besírt, hogy ilyen szar lesz az idő és ekkor mondta, hogy ő tegnap este azt az egyet kérte Istentől , hogy ne essen az eső míg tart a szertartás. Ezt mikor mondta szakadt az eső... sansztalannak tűnt a változás, de a szívem mélyén azt gondoltam, hogy ha létezik Isten, akkor ezt meg kell tennie, mert Zsuzsi családja is vallásos mélyen és a (mostmár) férj is. Hihetetlen dolog történt. A leány kikérő előtt elállt az eső majd szinte a szabadtéri polgári esküvő végéig csak max csak szemerkélt... utána szinte reggelig szakadt. Mi ez ha nem csoda... Jah, szkeptikusok szerint véletlen, akár mondhatnánk ezt is, de én mikor Zsuzsi mesélte reggel, hogy ezt kérte Istentől és láttam, hogy szakad az eső, arra gondoltam, hogy ez egy jó mérce nekem Isten létezéséről...

Indexek

csütörtök reggel van. Még nem jött meló. Holnap-holnapután csapatépítő tréning. Izgulok kicsit. Évfolyamdogán túl vagyunk, kitűnő lett és a kredit indexem 4,37, nem tudom mikor volt ilyen jó átlagom utoljára. Tegnap valaki beleültette a bogarat a fülembe, hogy talán ezzel az átlaggal át tudok menni államira. Az mekkora lenne, 4 kiló a zsebembe maradna. Amúgy mostmár megszagoltam a suli végét. Jövő ilyenkor már (nyelvvizsga nélküli) diplomás szeretnék lenni :). Még asszem itt nem írtam le az isztambuli rábaszásunkat. Szóval törölték az isztambuli járatunkat, nem vicceltek, VÉGLEG. Így az utazásból lesz egy erdélyi kiruccanás, ami költség csökkentés szempontjából jó, bár ez nem pótolja a veszteséget, de azért enyhít a "fájdalmon".

Aztán ami nagyon fontos, hogy mától elvileg nálam is beköszöntött a nyár. Nincs vizsgám több, és nincs egyéb kötelezettség... szóval barátok, mától veletek is többet szeretnék lenni, bocsánat az eltűnésért :)

Nyári napok...

Nagyon sok dolog kavarog a fejemben. Jó is rossz is egyaránt. Sokszor önértékelem magamat, sőt egyfolytában ezt csinálom. Találtam ma egy grafikusnak az oldalát és totálisan besírtam a gyönyörtől olyan szép dolgokat láttam. Ki is rakom magamnak gyors elérésként, mert azt hiszem van értelme néha nézegetni. Holnap lesz az évfolyamdoga vizsgám, aztán irány Pécs, Zsuzsi barátnőm, leánybúcsú. hát ez az idő is eljött, a legrégebbi barátnőm férjhez megy. Egyik szemem sír, másik nevet. Sír mert szomorúan fogom fel, hogy túl gyorsan megy az élet, ugyanakkor mégis boldog vagyok, mert megadatott neki a boldogság és ezt meg is pecsételheti.

Ma fura szorongások törtek rám napközben, nem is értem miért. Olyan volt mintha a lelkem ripityára törne, valami fájt, miközben szorongtam... asszem egy kis gyomorideg is hozzá csatlakozott.

Egyébként minden rendben megy a cégnél. Leszámítva h kurva sokat dolgozom, és mostanában sok nem kreatív dolgot is csinálok.

Aszta ...

de rég írtam. Pedig zajlik az élet, nem is akár hogyan. Hivatalosan nyertünk 2 tendert, plusz egy új ügyfelet. holnaptól mi csináljuk a Tollénak is cuccait. Tök jó, mert a Tolle pont Tolna megyében van (konkrétan a Tolnatej), ezenkívül egy irodaháznak megnyertük a hirdetett tenderét, amiben én is dolgoztam, plusz egy nemzetközi Stihl tendert, az új reklámfilmhez... kiütöttük a németeket, lengyeleket, meg még nem is tudom melyik országokat. Büszke vagyok magunkra. Ez azt jelenti, hogy jó a csapat, erősek vagyunk és építjük a céget. Szakmailag jól érzem magam, bár még mindig fejlődnöm kell sokat.

Vizsgaidőszak lassan a végéhez közeledik. Ma befejezem végre a beadandókat, még egy jegyet várok és már csak az évfolyamdoga lesz vissza.

Aztán este lesz egy rövidített sörözés, de amit a leginkább várok, az a hétvégi Dorothy féle roston party :).

Cserélném a lelkem

Csak gratulálni tudok magamnak, hogy ilyen bonyolult érzések kavarognak bennem. Egyrészt úgy érzem, hogy teljesen ki vagyok merülve testileg, jelenleg két melót viszek egyszerre, plusz tolom a vizsgaidőszakot és érzelmi hullámok gyötörnek magánéletben is. 3 vizsgám van meg, 1 folyamatban és a héten még hármat kell megcsináljak. Legyen már vége, legyen már nyár. Nem csoda, hogy nem írok blogot mostanában, most is az utolsó erőmmel teszem. Viszont a sok panasz mellé odabiggyesztenék egy gondolatot, hogy mindezt boldogan teszem. A munkahelyemen olyan jól érzem magam, mint még soha és szinte minden körülöttem lévő embernek érzem a türelmét és szeretetét.

A héten le kell adnom egy házi dolgozatot a Facebookról (hogyan integálható a Facebook egy reklámkampányba?). Életem első dolgozata, melyet nem a tanárnak írom, hanem magamnak és a saját törvényeim szerint. Ez egy kísérlet is egyben, hogy mennyire értékelhető a szubjektivításom egy tanár szemszögéből, ha gyenge értékelést kapok, azt sem fogom bánni, mert legalább megpróbáltam, viszont ha értékeli a tanár, akkor irtó büszke leszek magamra.

Mekkora egy milyen vagyok...

...hazafelé jövet beugrottam a Burger Kingbe és kiloptam egy asztali táblát, amin a tervem szerepel és kiállítottam itthon az asztalomra... büszke vagyok rá, pedig nem egy grafikai bravúr, de mégis (a képét becsatoltam pár postal lejjebb). Most megyek és lefekszem... sok változás van mostanában, ahogy tudok írok.

Irány Isztambul - Szervezkedés 2.

Nos, olyannyira előrehaladott állapotba kerültünk, hogy már megvan az útlevél (7500 HUF), repjegy oda-vissza lefoglalva, kifizetve (19 680 HUF), szállás - Meddusa Hotel lefoglalva (17 688 HUF). Minden szerencsés, olcsó.
Úgyhogy nincs menekvés, mostmár tuti az ügy :)

Ami még vissza van:
Vizum (15 euro) és az ottani járulékos költségek.

Illúzió

Húsvét van, család, ünnep, találkozások. Mostmár egy ideje szeretem ezeket az ünnepeket, mert valahogy elkezdtem valamit átérezni az idősek viselkedéséből, ami a megértéshez segít közelebb. Elkezdtem értékelni ezeket a perceket. Látni őket, ahogy aranyosan megpróbálnak viccesek lenni és kedvesek. Sok szó esik a múltról. Szeretem hallgatni. Valahogy mostmár egyre többször az jut eszembe, hogy mi lesz nélkülük. Minden más lesz. Rosszabb. Ez a szeletke múlt, ez a szeletke illúzió tart össze minket. Talán az egész családot. Papám 86 éves. Ír. De még hogy. Mikor a kezembe kerül, azt érzem, hogy úgy elolvasnám, és még most is csalódást okozok neki, nem merem azt mondani,hogy adja nekem kölcsön, hadd olvassam át. Várok, arra várok,hogy ne tudja, hogy érdekel... félek tőle. Egy életen át félre ismertek és már felesleges ezt megváltoztatni. Vállalom. Vállalom, amit rólam hisznek, mert már késő a változáshoz.... hát ez jár a fejemben és közben könnyezem, mert egy dolgot tudok, jó emberek én csak fele olyan őszinte és jó szeretnék lenni, ha már úgy lenne, semmi baj nem lenne. Velünk van a baj. A generációnk egy fos... valami ilyesmi.

Breaking news

Az én layoutom lett a Burger King projektunk Key Visual-ja :D, JEEEEEEEEE! Hamarosan látható utcán és Burger Kingben :)

Első Calir-es buli

Rögtön egy idézettel kezdem, amit egy kollegina mondott: "Őszintére ittam magam". De pont ezért szeretem az ilyen céges bulikat, mert olyan dolgokról lehet beszélni, amiről melóban nem beszélünk. Plusz ugye láthatjuk az emberkék másik oldalát is, hogy milyen a privát életben.

Aztán mai tapasztalataim is vannak. Egyrészt, hogy reggel baromi nehéz volt a kelés, másrészt rohadtul kezd elegem lenni az anti toleráns kocsisokból. Ma reggel is tekerve jöttem melóba, és basszus egyszer sem tudok úgy bejönni, hogy egy rohadt kocsis köcsög ne dudálna/ordítana le. Ma konkrétan nevetséges módon a Kacsa utcában szólt be az egyik sofőr. Szegény ostoba nem látja, hogy végig bicaj út van arra felé?! De egyébként is, ha nem lenne, akkor is lenne jogom használni a kocsiutat... na mindegy, száz szónak is egy a vége, SOK A KÖCSÖG és fos a magyar mentalitás.Nos, íme az útvonalam. 12,6 km. Ma olyan 45 perc alatt nyomtam le (sok volt az út akadály). Úgyhogy most megyek is dolgozni. Boldog munkát mindenkinek :)

Két dolog, amit

...biztosan nem csinálnék semmi pénzért ma reggel (miután betekertem a munkahelyemre): nem tudnék rágyújtani és nem bírnék legurítani egy "friss reggeli" sört. 12,5 km/38 perc KIRÁLY :)

Irány Isztambul - Szervezkedés 1.

Nagy kutakodás során konstatáltam magamban, hogy nem nagyon vannak részletes isztambuli útikönyvek, nagy keresgetés árán találtam egy 115 oldalasat, ami úgy ahogy kifejti a lényegesebb dolgokat. Tegnap elhatároztam, hogy az életem során bekövetkező minden nyaralásból szeretnék valami maradandó "értékes" emlék tárgyat és persze útikönyvet. Apropó nagyon vicces, de tegnap Váciba bejött egy török család, akikkel vicces módon Dorothyval tök jól lespanoltunk és elvileg kint majd össze is futunk... Amondó vagyok, nem árt, ha az embernek van bármiféle kapaszkodó ott kint. Amúgy olvastam, hogy ők imádják a Magyarokat... talán túlzottan is :).

Más! Megvan az első vizsgaidőpont. Május 14. Úgyhogy sajnálatos módon ismét itt a vizsgaidőszak a kapuban :(

Irány Isztambul!

Idén végre sor kerül arra, amire már évek óta vágyom és hát ezért vagy azért nem tehettem meg. NYARALOK. Tegnapi nappal letelt a próbaidőm és hát átvettek véglegesre. Ez olyan mintha valami hatalmas kő esne le a vállamról, komolyan mondom, h még a teljesítményem is megváltozott. Tervezgettük már pár hete, hogy kéne valami kiruccanás, így először belőttük úticélnak Prágát... Jó tervnek tűnt, míg egyszercsak leesett, hogy Dorci utazni szeretne, de nem vágyik oda. Így nagy tanakodás indult egyénibe, hogy hova menjünk, ami mindenkinek álom hely. És hát itt jött a nagy ötlet, hogy Isztambul. Én megmondom őszintén, hogy minden idegen kultúrát imádok, így nekem a legfőbb szempont az volt, hogy távol álljon az Europid kultúrától. Nekem kedvelt úticélom lett volna Dubaj is... na de az valami eszement drága, így marad Isztambul - Törökország. Mostmár csak arra várunk, hogy a repülőgép árak minél kedvezőbbek legyenek (ez pedig logikátlan módon következik), aztán foglalás, aztán július 8-11-ig irány Isztambul.
Tettem ki oldalra egy mini Isztambul térképet, csakhogy mindig szem előtt legyen, meg találtam egy nagyon jó blogot a felkészüléshez. Mindent meg szeretnék nézni és irtó sok képet szeretnék csinálni :). Ami az egyetlen negatívum, hogy hiába voltam Libribe/Alexandrába, nem találtam egyetlen normális útikönyvet sem, így valszeg egy szedett-vetett kis formátumú könyvvel kell majd beérnem :(, dehát ez van, majd megpróbálom helyettesíteni a netes anyagokkal valahogy. Szóval így állunk most, de irtóra várom már :)

15 fok árnyékban

Bicajjal kéne már járni. Szép az idő, nem esik (meg a szél is fúj). Tegnap melóhelyen kicsit megint túlcsordultunk. 1 hét van próbaidő végéig, aztán remélem megszűnnek a belső pánikrohamok. Mindenesetre nagyon szép anyagot csináltunk így csapatilag. Nem mondom, hogy nagyon sokat tettem hozzá, de azért egy koncepciót szépen végigvezettem... nekem tetszik.
Ma hazafelé veszem az irányt kemény egy napra. Asszem másfél hónapja nem jártam arra felé. Változás így hírből, hogy tesóm nője hozzánk költözött. Ez is már milyen vívódás. Pár hónapja tesóm költözött hozzá, utána pár hónapot külön, most meg a csaj hozzánk... nem nagyon sikeredik egyik lépésről a másikra jutni. De legalább küzdenek, amit én respektálok.

Ma új könyvbe kezdek (köszi Zsoci, hogy kölcsön adtad).

Féltékeny és szorongató érzésem

Utálom, hogy egyáltalán léteznek bennem ilyen érzések is. Most konkrétan féltékeny vagyok az egyik munkatárslány tehetségére. Egyfolytában az van, hogy ugyanazokra a projektekre csinálunk többféle layoutot (általában 3-man grafikusok) és mindig úgy érzem, hogy ő jobbat csinál, mint én. Most nem tudom, hogy ez csak lányos féltékenykedés, vagy tényleg jobb-e, vagy csak saját magammal küzdök? Na mindegy, remélem eloszlik a felhő.

Először is ez úton is köszönöm...

...Gergőnek, hogy megszabadított az undorító sörényemtől. És már nagyon várom a holnapi Vapianozást veletek :).

Tegnap indult a BAM! (bringázz a munkádba) kampány. 8-szor kell betekerni melóba kampányidőszak alatt... tök izgalmas. Pláne, hogy az Ogilvyben részt vettem ebben és lett oklevelem :).
Más! Szerencsére múlthéten meg a héten elkezdtem bepótolni az elmaradt baráti szálakat, remélem a hétvégéig mindenkivel sikerül felvennem legalább egy minimális szinten a kapcsolatot. Őszintén szólva nagyon zavar, hogy mindenkit elhanyagoltam a túlórák miatt, de talán megértik, hogy nem sok választásom volt... Fura, de mostanában elég sok belső vívódást élek át melóhelyen is, mert ugye közeleg a próbaidő vége, közeleg a kritikus pillanat, mikor kiderül, hogy hogyan tovább. Őszintén szólva olyan jól érzem magam ennél a cégnél, hogy most több évet képzelek ide... sőt, amennyit csak lehet.
Viszont ami egyfolytában nyomaszt, hogy jön a vizsgaidőszak és ezzel együtt az évfolyamdolgozat meg a parahegyek, meg a kevés pihenés, meg a túlélés. Semmi kedvem nincs hozzá, de a kedvemnél csak az energiám kevesebb. Persze ez nem azt jeleni, hogy nem fogom csinálni, csak most valahogy nagyon nehéz neki indulni.

Never ending project

És igen... véget ért! Jött ma ügyfél és annyira tetszett neki, hogy lenyomott két puszit. Azt mondta, hogy ez nem is úgy néz ki mint egy termék katalógus, hanem mint egy könyv... ennél nagyobb elismerést még életemben nem kaptam. Szóval elméletileg kurva jó napomnak kellene lennie, de mégsincs így. Jött egy mázsa egyéb munka, ami miatt kicsit megint elkapott a szorongás. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire utálom, ha határidőre kell dolgozni. Pláne ha az a határidő nagyon szűk.
Találtam egy nagyon sirály boltot Dorothyval (aki utálja ha így hívják). Mostanában sokat foglalkozom a lakberendezés témával, mivel egyrészt felújítottunk, másrészt meg feltett szándékom minél előbb lakáshoz jutni. Az üzlet neve KARE.
Ebbe lettem első látásra szerelmes:Mostanában nagyon tetszik nekem mikor a minimál stílus keverve van a mediterránnal és ezzel a barokkal. Bár hozzátenném, irtó könnyű elrontani az ötvözést... azért majd egyszer remélem lesz lehetőségem egy kísérletet tenni :).

Pigmentfoltok

Nos, ezzel a problémával küzdök már évek óta. Faszán szétszoliztam a bőrőm és szépen kilalakult. Viszont találtam egy nagyon komoly terméket, ami VALÓBAN hat. Igaz nagyon drága, de mivel véglegesen hat, ezért megéri:
Egyébként minden rendben megy. Azt hiszem kitaláltam a szakdoga témát, és pénteken be is tudok menni órára... végre. Ezenkívül ez a hetem már lájtosabb is melóügyben.

Első Auchan...

...kampányom keyvisualja:

Túlóra over(?)!

Jó hír (nekem), hogy a héten megszűnnek a túlórák egy kis időre, rossz hír viszont, hogy a hét elején még valszeg (kedden is) várható.

Mivel ismét van egy kis fejfájásom, feltételezem, hogy megint közeleg a jó idő... remélhetőleg mostmár véglegesen. Ami azt illeti tavaly ilyenkor már rég bicajoztam, nem jó ez így.

Suliban szívás van, legfőképp mert már lassan ki kell választani a szakdoga témát (májusig). Mondanom sem kell, hogy én még úgy kb sem tudom miről akarok írni. Vagyis van egy sejtésem, de még nem bírtam végig olvasni a listát, ami elég hosszú. Meg ugye már megy a nyomasztás az évvégi évfolyamdoga miatt, ami ugyebár ismét team munka (ami nem az erősség, így hogy mindenki dolgozik).

Alapvetés:

"Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást." (Dr. House)

...asszem akarva sem tudtam volna jobban megfogalmazni.

ÁLhétfő

Hát hosszú küzdelem volt, de azt hiszem az első felvonásnak vége. Ezt most értem munkaügyileg is és az otthoni festés munkálatokra is.

Előszöris meló. Olyan brutális mennyiségű volt a munka, hogy nem kicsit csúsztunk bele a hosszú hétvégébe. Péntek éjjel 1-ig voltam bent, szombaton (mikor mindenki pihent) reggel tíztől este tízig. Már olyan szinten voltunk, hogy csocsóztunk az ügyféllel... Őszintén, ilyen még sosem fordult elő. Valahogy az ügyfél mindig számomra ilyen hidegen és távolság tartóan kezelt "fogalom" volt, de úgy látszik, hogy ez most így egy az egyben megdőlt :).

Vasárnap-hétfő: Festés. A legnagyobb szoba végül Eveliné lett. Mindenképpen töltök majd fel képeket, mert gyönyörű lett a fal. Az én szobám is változott némiképp, mert lett egyik falamon új szín, meg vettem egy szekrényt is. Mostmár csak egy függöny hiányzik és teljes lesz a kép.

Kedd: Az aktív pihenés és a feltöltődés napja. Nagyon régen éreztem már ennyire jól magam. A szép időnek köszönhetően gondoltam egy nagyot és bicajra pattantam (fáj is ma a seggem a nyeregtől rendesen). Elbicajoztam Rolhoz, majd találkoztam PRSsal. Nagyon jót beszélgettem mindkettőjükkel... sokkal többet ért most ez így mint egy mozi vagy bármi.

Szóval bár sok volt a munka és voltak holtpontok, de mégis boldognak érzem magam és a tavasz tudata csak fokoz mindent.
Ami egy kicsit hiányzik most, a baráti köröm másik része, akikkel most kicsit passzívabb a kapcsolatom. Tudom, hogy ez most csak egy állapot és változik majd, de mostanában nagyon hiányoznak nekem! Úgyhogy ha olvasnak, pusszantom őket!

Harcra fel!

Ha összegeznem kellene a múlthetet, akkor azt mondanám, hogy kb 1 hét alatt 2 hét munkáját végeztem el. Volt egy fél 11-ig túlórám, meg a többi nap is 8-nál nem igen értem haza előbb. Úgyhogy egyrészt bocs, hogy el vagyok tűnve, másrészt viszont félő, hogy még a hét is rázós lesz. Na de a lényegek. Mondhatni ismét beütött a krach, Brigi+Gábor bejelentette, hogy költöznek. Fasza. Ismét kezdődhet a már szokásos albitárs keresés, festés, alkalmazkodás, szarakodás mizéria. Viszont én is döntést hoztam. A két ember helyett egy fog költözni, és az én szobámba, ugyanis költözöm Brigiék exszobájába. Valszeg a héten elmennek, így hétvégén felújítás lesz, jön festeni uncsitesóm, aztán meg költözöm. Amúgy inspirálóag hat az egész, ugyanis végre lesznek tereim. Azt hiszem veszek egy új szekrényt is, plusz talán egy szőnyeget is.

Más! Tegnap megnéztük "A király beszéde" című filmet. Gondolkodtam rajta, tetszett. Sztem megérdemli az Oszkár díjakat... már amennyiben a 12 jelölésből kap valamennyit. Csak olyan embereknek ajánlom, akik komolyabb filmekre vágynak.

Bakker itt valahol valami kurvára rohad, iszonyat büdös szag terjeng az iroda folyosóján :S

Rohan az idő

Rohan ez a hét... tegnap elég brutkó túlórát nyomtunk le, ma meg elvileg a hét csúcspontja várható ilyen szempontból. De ezt már hét elején ledealeltük a kreatív igazgatóval. Tenderre is készülünk, meg iszonyat sok a meló. Úgyhogy tulképp sok más dolog nem is történik velem. Viszont szerencsére nem érzem azt, hogy leterhelnek a dolgok, sőt tegnap 8 magasságában is úgy éreztem, hogy jól vagyok és egy picivel sem lennék otthon szívesebben.

Aztán a másik nagyon fontos üzenetem Lacusnak szólna (ha véletlen olvasna). Köszönöm szépen a szövegeket, még nem sok időm volt belekukkantani, de nagyon hálás vagyok! És jó volna minél hamarabb találkozni, de már előre borítékolom, h ez a hét nekem fullon van :(.
Szóval addig is majd valahogy keep in touch :)

Pénzről és az életről

Ma reggel kicsit filozofikusan ébredtem és elkezdtem gondolkodni, hogy úgy általában (anyagi szempontból) mi a jó?! Jobb, ha az ember kuporgat későbbi célokra, vagy elver minden fillért és ÉL, vagy egy megfelelő egyensúlyt tart fent ezzel lelassítva a céljai elérésének végső időpontját? Egy szűkös félév után könnyű beleesni a "szeretnék egy darabig élni" kategóriába, hogy mindegy kiegyenlítsem az egyensúlyt, de valszeg ezzel a saját magamnak támasztott elvárásaimat úgy szembeköpném, ahogy van. Valahol mindenképpen, minden döntés hoz magával előnyöket és hátrányokat. Engem sokszor mondanak anyagiasnak, ami néha nagyon rosszul esik, mert nem érzem azt, hogy szűkmarkú vagy kis stílű lennék ilyen téren, viszont baromságokra tényleg nem szeretem szórni a pénzt. Erre most biztos lenne aki azt mondja, hogy akkor mi a fenéért van szükségem ilyen drága egérre vagy 4000 ft-os samponra. Nos igazából az én gondolkodásom valahogy úgy működik, hogy az általam fontosnak tartott dolgokból szeretem magaménak tudni a felső kategóriát, főleg ha szakmámról van szó, akkor sztem ez teljesen indokolt is. Viszont vannak bizonyos dolgok, amire nagyon skót vagyok és odafigyelek a tartalékokra. Ez abból is adódik, hogy én egyáltalán nem nőttem fel gazdagságban és az életem egy bizonyos szakaszában igenis meg kellett gondolnom, hogy mire is költöm azt a keveset, ami volt. Mostanában inkább már arra figyelek, ha olyan helyzetek állnak elő, mint pl tavaly nyáron a hirtelen kirúgásomkor, ne kelljen éjszakákat virrasztanom, hogy miből fizetem ki a telefon számlám... mert egy dolog biztos, anyagilag egyetlen személy sem áll mögöttem. Sok olyan ember adott nekem jó vagy rossz tanácsot a pénzről, akinek végső esetben (ami akár be is következett a közelmúltban) mindig volt valaki a háttérben, egy férj, egy szülő, egy bárki, aki mellé odahúzódhatott (és oda is húzódott)... nekem senki ilyen nincs. Sőt újabban azt tapasztalom a saját családban is, hogy az örökség és az uccsó 5 fillér is számon van tartva és a még nem is aktuális kérdés miatt, akár egy családi ebéd is undorító stílusba megy át. Most úgy érzem, hogy szerencse, hogy egyedül is eljutottam eddig is és nem vagyok senki pénzére ráéhezve és h őszinte legyek valszeg az össz családi értékből vagy idézőjeles vagyonból is ki fogok maradni, mert egyszerűen csak az a tiszta, ami az enyém, amiért senki neve nem fűződik. És hogy végül válaszoljak saját magamnak, igyekszem megtartani az optimális egyensúlyt, ami közben jól is tudom érezni magam és ha szükségem van bármire vagy csak szórakozni szeretnék, nem kérdés, hogy csinálom-e.

Kolléganő jön a céghez

Aki nem más, mint (ismét) egy osztálytársam. Múlthéten találkoztunk véletlen(?) a T-mobile-ba, mikor a számlámat akartam kiegyenlíteni és lemondani az előfizetésem, és miközben várakoztam, egyszer csak összefutottunk. Megkérdezte, mi járatban vagyok... aztán szó szót követett és végül előre kerültem általa a sorban és elintézte a befizetésem. Erre másnap írt, hogy ő szeretné ott hagyni a munkahelyét, és hogy olvasta, hogy nálunk felvétel van... aztán zajlottak az események, és most ott tartunk, hogy március elsejével kezd nálunk. Az a fura, hogy nagyon örülök, hogy segíthettem valakinek. Tényleg jobb adni mint kapni. Már csak az a kérdés maradt, hogy ezek a dolgok véletlenül történnek? Vagy van egy felsőbb erő, aki/ami irányítja?

Valahogy mostanában sokszor bizonyosul igaznak, hogy a jó dolgok (amiknek meg kell történnie), tökre sikamlósan zajlanak és pontról pontra minden stimmel. Jó, hogy vannak ilyenek :)

Borzalmas...

...filmet néztünk meg tegnap. "A negyedik". Azaz érzésem volt közben végig, hogy ennek a filmnek nincs egy összefogott sztorija, plusz egyáltalán nem volt katarzis érzésem a főküzdelem során, nem volt idegtépő harc és semmi. Na mindegy, a lényeg, hogy a barátokkal voltam. Nagyon szeretek mindenkit. Éreztem a rezgést, a csít :)

Amúgy Rencsivel sikerült kicsit hosszabban beszélgetni kicsit. Sokat röhögtünk és ez mindig úgy feltölt.

Ma meg zúzós nap lesz... De ledaráljuk :). Apropó, a hétvégén kis karitatív meló vár rám... egy kolléganőnek esküvői meghívót kell tervezni... lassan nagyüzemet nyitok :D, ez mostmár a 3. esküvői meghívóm. Egyébként élvezem nagyon!

Tegnap megkeresett az Ogilvy egyik exkreatív igazgatója, és munkát ajánlott. Tök jó, mióta felvettek csak úgy repkednek az ajánlatok. Mindenesetre nagyon kellemes visszacsatolás volt, és valahol mélyen nagyon örültem, hogy egyáltalán rám gondolt.

Óje óje, mozi nap van!

Remélem nem kell túlóráznom ma, bár mindegy, mert szóltam, hogy 8-ig mindenképpen oda kell érnem a WCC-be, szóval nem parázom :). Sok a munka. De egy cseppet sem bánom, legalább pezseg az élet. Tegnap volt egy nagy megvilágosodásom melóilag: a szobatársam srác egy jótét lélek. Nem gondoltam volna, sőt gyanakodva nézte erre a finomkodó stílusra, de tegnap leesett, hogy ő valóban egy ilyen igazi jó szándékú kedves emberke.

Tesómék románca egy pillanatra megingott, tesóm lelépett (ideiglenesen?)... kérdés, hogy ez csak egy sima balhé vagy vége a jegyességnek?
Bulvár híreinket hallották... a pontos idő: 10:21 :)))

Kaka kóla

A nap híre, felfedték a Coca-cola receptjét (vagy egy újabb félrevezetés?)!

Új illat a Versace-tól

Vettem egy párfjűmöt tegnap:
Mó segített a választásban és persze kicsit tőle is kaptam, mert a szülinapi ajándékra szánt pénzt beledobta, úgyhogy köszi Mó, meg a segítséget is! Az egyetlen baj, hogy nem érzem magamon az illatát. De már hallottam olyant is, hogy ez akkor van, amikor passzol az illat hozzánk.

Amúgy ma már kezdem megszeretni az új helyem, csak még nagyon hiányoznak a csajok az account szobából. Amúgy elvileg annyi meló lesz, hogy túlórázunk ma... Úgyhogy lelkileg fel vagyok készülve mindenre :).

Új helyen ülök (ismét)

Ma elvileg elnyertem végső helyem a cégnél. Nagy asztal, nagy monitor (PC sajnos, nem Mac), új szoba. Tök nehezen élem meg az ilyen jellegű változásokat, nem tudom miért. Valahogy nagyon megkedveltem a lakótársakat (pedig accountok voltak), dehát így kell lennie, a kreatívnak a kreatív szobában a helye.

Amúgy meg egy jó pörgős hétvégém volt. Péntek este rohanás haza Simontornyára, szombaton nagy családi kajálás/szülinap ünneplés. Vasárnap meg plusz meló, azaz ismét Pest. A családot most sem akarom firtatni, de nagybátyámból megint sikeresen kijött a primitív (állat?), nehezem megy ennek elviselése, és egyre kevésbé viselem el, hogy egész nap míg egy légtérben vagyunk egyfolytában karcolgat. A végső lökés az volt, mikor megkérdezte, hogy mikor megyek már férjhez. Basszus szerencse, hogy ezután márcsak 3 percet találkoztunk, mert különben előbb-utóbb valszeg robbantam volna. Na erről ennyit. Vannak dolgok amik változnak, és vannak amik nem.

De ma szerencsére újult erővel kezdjük a hetet, remélem minden oké lesz és remélem Dorcival sem lesz feszültség, mert kicsit pénteken összesurolódtunk, de részemről nem volt szándékos, inkább csak a késői tehetetlenség miatt csurrant ki az a pohár.

Egy érdekes eset

Amit leírok, nem feltétlen jó tapasztalat. A téma: beprotezsálás. Egy kedves ZsKF osztálytársamat account traineenek próbáltam beprotezsálni, mivel embert kerestünk. Erre bakker óriási mák, be is hívták, majd annyira szimpatikus lett, hogy egyből tejes állást kínáltak neki. Nos az eredmény az lett, hogy végül felvették és ő gondolta meg magát, visszautasította az állást (arra hivatkozva, hogy nem akar visszaköltözni pestre), ami egy szempontból akár érthető is lenne, de basszus ha már azt veszem, hogy akkor mi értelme volt az egész procedúrának? Ilyenkor azon gondolkodom, hogy ez amúgy egy általános jelenség... kb így rontja el sok ember élete lehetőségét, ilyen lehetőség nincs minden utca sarkon, pláne ha arra gondolok, hogy milyen írtó nehéz ebbe a szakmába bekerülni. Na mindegy 100 szónak is egy a vége, a konklúzió: nagyon erős bizalom kell ezentúl ahhoz, hogy én bárkit is megpróbáljak beprotezsálni bárhova is.

28 - egy kerek szám

Nagyon boldog szülinapom volt ma, talán még életemben nem volt ennyire. Egyszerűen minden tökéletesen sikerült. Munkahelyen kaptam egy mini tortát meg egy virágcsokort. Egy hónapja dolgozom itt és máris ilyen figyelmesek... ez azért sztem sokat elmond. Aztán este drága barátaimmal beültünk a Columbus hajóba egyet vacsizni meg sörözni. Jól sikerült nagyon és ráadásul még a leves is nagyon fincsi volt. Készült pár csodás fotó:

(Nabi segített Gergőnek csomagolni)

(szokásos borzalmasan sikerült fotók :) )

Szóval ez életem legboldogabb szülinapja, és megfogadtam hogy mostantól másként fogok rá tekinteni... nem félig üres a pohár, hanem félig tele a pohár effektussal :). Hiszen egyébként is, ahogyan apám mondta: annyi idős az ember, amennyinek érzi magát!! :)

Egészséges(ebb) életmód

Próba cseresznye alapon már egy hete megpróbálok kevesebb szénhidrátot fogyasztani, illetve este 7 után nem enni, ami úgy nagyjából össze is jön, és kicsit jobban is érzem magam... meg talán már az 54 kiló is lejjebb ment kicsit. Aztán pénteken Dorothyval (elsősorban egy ismerősének) adunk vért. Fosok tőle, mert nem adtam vért még életemben. Egyrészt a tűtől is félek, másrészt meg a fájdalomtól is.

Tegnap tárgyaltam...

...egy faszival meló ügyben, na nem akarom még a részleteit leírni, de úgy tűnik, hogyha minden jólmegy, szereztem egy állandó külsős melót a leendő cégünknek... pörög az agyam, és azt érzem, hogy jól mennek a dolgok (a saját cégünk alapozásában). Így ma folytatom a weboldalunk grafikáját, aztán ha igaz, meg kéne csinálni a levélpapirt is, meg PPT alapot vagy valami prezi alapot, amiben mutogatunk ügyfélnek.

Egyébként rájöttem, képtelen vagyok sokáig aludni. Ma addig aludhattam volna, ameddig csak akarok, én mikor keltem? Fél 8-kor :D. Na nem is baj, mert sztem jó az a mondás: "aki sokat alszik keveset él!"

Ja igen, hirtelen felindulásból giga leárazásban vettem tegnap két szoknyát, az egyik képét becsatolom, mert nagyon extra, a másik csak sima fekete:Soha életemben nem szerettem a szoknyákat, mostanában meg szinte csak azokat nézem, nem tudom... úgy látszik az ember meghülyül így 28 felé :D.

200 Ft

Elkezdtem gyűjteni a fém 200-asokat. Minden egyes darabot félreteszek, és a nyáron (talán) nyaralok egyet belőle :)

Magic world

Kitakarítottam, de nem kicsit, hanem úgy, hogy szinte illatozik a lakás :). Ez mindig jó érzés, és csak az elején kezdek nehezen a takarításnak.

Tegnap Gergőcske közreműködésével megérkezett amcsiból a Magic mouseom :). Gyönyörű darab, és kurva jó! Sokkal több mint egy szimpla egér. Most nem akarom részletezni a tudását, mert az olyan lenne, mintha itt a blogomon is reklámot csinálnék, de a látvány magáért beszél:
A hét nagyon kellemes volt, elkészült a cégnél az első Óriás plakátom, és az első kampányom, nyomdában, nemsokára kint lesz (Auchan) :)

Hétfői döcögéses indulás

Hétfő. Nem mondom, hogy fáradt vagyok, de fáradt vagyok. Hétvégét végigtoltuk... szombat: kölök rendezvény (én meg ugye fotóztam meg asszisztáltam), vasárnap meg a szokásos plusz meló. Hát így igen fárasztó, már a harmadik hetemet kezdem el egyhúzóba pihi nélkül, arról nem is beszélve, hogy hétvégén meg már megkezdődik suliban a 4. félév. Ú ha erre gondolok, egyből beugrik, hogy mindjárt fizetni kell a 187 500-as tandíjat. Pff. Na mindegy, ha ezen túl leszek, már csak két félévnyi lesz vissza.

Bakker mióta szedem a vitaminokat 54 kilóra felhíztam... ez mennyire durva? Mostmár lassan ott tartok, hogy fogyókúráznom kell :D

Minden lájk

Jól zajlanak a napok. Jól érzem magam melóban. Aranyos a csapat nagyon. Tenderre megyünk és aktívkodni kell ötletileg. Ez egyrészt nagyon jó kis feladat, másrészt pedig tökre laza. Úgyhogy most minden olyan konstruktív :). Aztán hétvégén megyünk a gyermek rendezvényre, ahova meg kellene még egy plakit csinálni, meg a múlt hétvégi képeket feldolgozni. Szal ha nagyon unatkoznék, akkor van még otthon meló bőséggel. Viszont már fáradok kicsit, mert bár tök hosszú volt a munkanélküli időszak, azért mostmár nyomom két hete egy húzóba. És ugye folytatódik hétvégén is, aztán meg következő hétvégén meg már lesz suli :(. Úgyhogy mindennel elégedett vagyok, csak kicsit fáradok.
Ja igen kedves kollégámék fogyókúra versenyt rendeztek... nagy meccs ígérkezik. A két alany aki megvív egymással Misike és Szasa (kreatív igi). Készült egy vicces kreatív hozzá... szétröhögtem az agyam:

Staff

Szorongás

Nem tudom mi van velem. Ma valamiért szorongó érzést kerülgetnek. Ez az időjárás miatt van? Vagy mert ma kevesebb a munka és előjönnek régi emlék képek? Szerettem volna mindenképpen kiírni magamból, hogy megszűnjön az érzés, mert ez nagyon rossz. Tök jó lenne, ha ilyenkor valamiféle felmentést lehetne kapni az életre és elvonulni nyugiba míg meg nem nyugszom. Utálom az ilyen napokat, szerencsére elég kevés van belőlük manapság.

Két gondolat

Na csak egy szösszenet a mából: Nem tudom, de érdekes gondolatok szaladtak át a fejemen. Most elsősorban Misivel kapcsolatosan. Egyrészt mától ő is dolgozik, aminek nagyon örülök, másrészt meg észrevettem valamit. Ebédidő, csocsózás. Misi nézte, hogy hogyan játszunk, én lőttem véletlen az ellenfélnek a labdát, amit az értékesített. Erre Misi megszólalt. "Láttam ám, hogy te adtad a gólpaszt". Bakker megijedtem, mert pont erre gondoltam és majdnem ki is mondtam. Misi a fejembe lát. Olyan erős az empatikus képessége, hogy már belém lát? Emlékszem, hogy anno is észrevettem ezt.

Egyébként új könyvbe fogtam, miután tegnap kivégeztem Csernust. Az Új könyv címe: Hatás - A befolyásolás pszichológiája. Kurva jó, szeretem mikor olyanokról olvasok, amiről azt hiszem, hogy tudom, de közben nem tudom, mert bár kézenfekvő dolgot ír le, mégsem tudom tudatosan alkalmazni. Hát meglátjuk, eddig csak ajánlani tudom.

Gasztró Csernyus bébi avagy a Felnőtt húsleves 2.0

Tegnap végül félig kiolvastam a könyvet. Elgondolkodtam egy kulcs fontosságú dolgon, hogy most tulképp tetszik nekem ez a megközelítés? Rájöttem, hogy igen. Valahogy ha újat kapok mindig idegenkedek. Szóval nagyon fura párhuzamban sugallja a szokásos dolgokat. Van egy interjú alany, van Csernus, és van egy téma: a gasztronómia, mely tulajdonképp metaforaként is szolgál az emberi érzésekre vonatkozóan, de amúgy persze szószorosan is megjelenik. Egyébként nagyon érdekes dolgokat tudtam meg gasztró szempontból. Pl hogy mi történik a hússal miközben fő, milyen hőkezelési eljárások tartják meg a hús lelkét leginkább, olvastam borokról, a borok elkészítésének bonyolult és hosszadalmas hátteréről és ugye az emberi kapcsolatokról. Érdekes olvasni, hogy végre Csernus is esendő emberként van jelen, néha kilép a vallató szerepből és azt mondja, bazzeg, igazad van. Szóval érdekes és kreatív alkotás és még azt is meg merném kockáztatni, hogy olyan emberek tudatára fog vele hatni, akiknél az egyenes beszéd nem jut el (a tudatig?). Szóval élvezem a mű játékosságát és sztem ma be is fejezem :), mert nem egy komoly terjedelmű mű a maga kis 250 oldalával, de jól fogyasztható, csak hogy én is stílszerűen fogalmazzak :)

(Szerk.:)
Végigértem. 135-148 oldal között van konkrétan számomra a könyv lényege. Végre Csernus is hibázik. Saját maga példáját vezeti végig, gyakorlatilag ez minden ember életében megtörténhet vagy meg is történik.

Dr. Csernus: Felnőtt húsleves

El se hiszem, normálisan van időm írni :). Tegnap végre pár hónap után nyugodt szívvel bemehettem az Alexandrába könyvet vásárolni, persze hozzátenném nem tartott sokáig, mert megvolt a cél, Csernus új könyve. Nemtom miért, imádom azt a pasast. Szóval íme a könyv. Eddig még csak beleolvastam, úgyhogy nem tudok beszámolni sok okosságot, de már az első oldalnál megnyugodtam, hogy a szokásos stílusban megy az osztás. Bár most kicsit másabb mint az előző két könyve, inkább a Drogma stílusához hasonlít, itt is van egy állandó szereplő mint valamiféle interjú alany. Már alig várom, hogy olvassam :)).

Szóval szombat van, az első szombatom mióta dolgozom, és ma is dolgozni fogok, csak ma a kiegészítő melóban. Még mindig nem végeztem az esküvői fotók feldolgozásával sem, szal arra is kell időt szánni (pl este meló után). Meg ma volna exOgilvy buli is, amin asszem nem fogok megjelenni. Valahogy nincs kedvem iszogatni, meg füstös helyen lenni... ehhez most fáradt vagyok. Az egyetlen amit sajnálok, hogy már rég láttam a srácokat... mondjuk szerencsére több emberrel is tartom a kapcsolatot, úgyhogy nincs vész.

One week later...

Mai nappal letelt az első próbaidős hetem. Sok inger és egyben élmény is ért ez alatt. Nos az első napomról kicsit bővebben: KEMÉNY! Nagyon brutál. Megismerkedtem hirtelen 35 emberrel. Persze egyetlen embernek sem tudtam megjegyezni a nevét, mert túl sok inger volt az egyszerre. Aztán nem volt saját asztalom (még így egy hét után sincs), így asztalról asztalra szálltam, míg végül most már 3. napja ugyanannál az asztalnál ülök (még mindig nem végső hely egyébként), de a gépem már van legalább. Ami zavar, hogy elég kicsi a monitorom, és ez sztem mostanában nem is fog változni. Aztán első nap hirtelen osztottak rám munkát is, melyet végül meg is csináltam. Aztán szép lassan megkaptam az én területem. Auchannak fogok dolgozni, főleg az Oney bankkal kapcsolatos projekteket. Az Oney olyan bank, mint a Cetelem pl. Ma már volt pár nyomdai leadásom is, úgyhogy mindenen túl vagyok kb, már ami feladat metódusokat illeti. Ma ebédkor éreztem először, hogy már nem görcsölök úgy, valamelyest kezdek lazulni és szocializálódni normálisan. Szal ennyi. Közben volt Dorothyval a közös melónk, ahova meghívót csináltam 25 verzióban (mert 25 névre szóló), azzal jól megküzdöttem, mert a meló/szocializálódás annyira elvette az összes erőmet, hogy nagy nehézségek árán, mire végeztem, kábé végkimerültem.
Jah igen, mellesleg vége a vizsgaidőszaknak!!! ÉJÓ!

Clair&Curtis

Ismét némi változás alakult kicsiny kis életemben. Egyrészt lassan a vizsgák végére érek, ami k***va nagy megkönnyebbülés (pláne mert egész jó eredményeket tudhatok magam mögött), másrészt meg végre jött a munka terén is egy nagy lehetőség, ami már nagyon kellett. Szóval 17-étől ismét melóba állok - így félév off után. Clair&Curtis az új munkahelyem neve. Egy reklámügynökség, amiről már írtam is név nélkül, mert ugye nem akartam megnevezni. Viszont mostmár kezemben a szerződés, úgyhogy gondoltam beszélek róla. Misi (Ogilvys exHead of art) segítségével jutottam a lehetőséghez, hogy egyáltalán behívtak beszélgetésre. A beszélgetés nagyon jól sikerült szerencsére, így kaptam próbamunkát, amit ott bent kellett teljesítenem. A kreatív igazgató így utólag azt mondta, hogy két kiemelkedő próbameló volt, és egyik az enyém volt. Azért választottak engem, mert úgy érzi, hogy jobban beleillek a csapatba, mint a másik jelölt. Ennek nagyon nagyon örültem. Misi nagyon aranyosan fogadott, mikor a héten bementem egy kis megbeszélésre... sőt mikor már elindultam volna a kijárat felé, meginvitáltak egy csocsózásra. Ez nagyon vicces volt :)... így most az első benyomás nekem nagyon pozitív. Egyetlen egy negatív gondolatom sincs a céggel kapcsolatban. Szóval 17-én új időszámítás kezdődik, aztán a többit meg meglátjuk. Ezúton is köszönöm Misi, hogy egyáltalán a lehetőséget megkaptam a bizonyításra.

Alapvetően ez a momentum mostanában teljesen megváltoztatta az élethez való viszonyulásom. Úgy érzem, hogy visszatért az erőm, a lelkesedésem és a hitem... ami - ha őszinte akarok lenni - mostanában nagyon megcsappant. Az iskolám is erősít, mert most harmadjára úgy érzem, hogy nagyon simán mentek az akadályok, és egyre közelebb érzem magam a diplomához. Úgyhogy így állunk. Szeretnék többet írni és azt hiszem, hogy ha helyreáll az életrendem, akkor erre lesz is mód. Most még vár rám 1 vizsga hétfőn, aztán jöhet az "új élet".

ANYA

Ma egy olyan pillanatban álltál mellettem, mikor azt hittem nincs nekem senki. Úgy húztál ki a szarból, hogy senki más. Igaz az a feltételezés, hogy az egyetlen ember a világon, aki feltétel nélkül szeret, az nem más, mint az anyukánk. Én ezt ma úgy tapasztaltam meg, hogy kézzel foghatónak éreztem azt a nem látható kötelet közöttünk, ami mindig is össze fog tartani bennünket. Bár tudom, hogy sosem fogod olvasni, de ezt le akartam írni, mert mérhetetlen nagyságú szeretet és hálát érzek. Mindent köszönök. Szeretlek anya.

2010-es leltár

Ez az év legolyanabb postja, amit idén nagyon keserű szájízzel teszek. Mielőtt belecsapnék a lecsóba, mesélek kicsit, hogy mi is zajlik magánélet fronton. Nem tudom mennyire szabadna ide írnom (mivel saját elveimet köpöm szembe), de végre pasi fronton boldogságot érzek. Már 3 hete. Nem nagy idő, de amit érzek a srácom mellett az stabilitás, nyugalom. Mióta van nekem, egészen másként élem meg a mindennapjaimat, a sulit és mindent. Minden rosszat kompenzál a boldogság, amit ő okoz. Még nem akarom leírni a nevét és nem akarok többet beszélni róla ezen az oldalon, de annyit mondhatok, hogy eddig úgy érzem, hogy talán a másik felem. A suli jól megy. Eddig 3 db 5-ös (társadalmi komm, médiakritika, vizuális komm), egy 4-es (sajtóműfajok) és egy 3-mas (filmklub). A 11 vizsgából 5 megvan, egy folyamatban. Kemény hét volt, majdnem minden napra jutott vizsga/izgulás, de a boldogságomból erőt merítettem és olyan teljesítményt hoztam, mint amilyenre boldogtalan állapotban képtelen lennék. Meló, hát ez továbbra is satnya kérdés. Nem igazán tudom mi lesz. Saját vállalkozásunk nagyon lassan alakul, de annyit mondhatok, hogy azért alakulgat. Most voltam hétvégén fotózni egy esküvőn, ami már a saját portfóliónkat is gazdagítani fogja. És ugyanide csináltam meghívót is. Úgy tűnik megvan a sales-es emberkénk is, úgyhogy márcsak magunkat kell összelogisztikázni. Két ünnep között valahogy rendbe tesszük magunkat elvileg és januártól beindulunk. Ez az év már kifut a semmibe, én boldogkodok, családozom, meg ilyesmi.


De lássuk ezt a siralmas évet. Hosszú volt, fárasztó, kiábrándító. Az iskolán kívül semmi nem ment simán. A főiskola az egyetlen olyan siker, ami erőt ad bízni. A karrierem romokban. Év elején látszólag rendeződött az életem ilyen téren. Az Ogilvy után jött egy lehetősége egy kicsi ügynökségnél, ahol azt hittem jó lesz nekem. Nos elég gyorsan kiderült, hogy ez félresiklás. Nyár elején kirúgtak. Másodszor életemben. Feldolgozni szinte lehetetlen. A legrosszabb, amit ez az egész hozott a remény elveszítése és a kiábrándultság, innen felállni lehetetlen... aztán voltam pszichiáternél, kúrálom magam. Azt hiszem jót tesz. Túl vagyok a kúra felén és lelkileg teljesen normálisnak érzem magam. Elmúltak a szorongások, felesleges félelmek. Azt vettem észre, hogy még állásinterjún sem félek már. Voltam pár interjún. Voltam többször második fordulós. Aztán most évvégén egy nagy szünet. Kizárólag a sulira koncentráltam, és h fent tudjam tartani magam... a lehetőségeimhez mérten. Hogy mit várok 2011-től? Nagyon sokat. Azt h megoldódjon a meló kérdés és a szerelem, szerelemmé váljon. Hogy a sulim úgy folytatódjon, ahogyan eddig, és jövő ilyenkor belekezdhessek a véghajrába... a szakdolgozatírásba. Szeretném, hogy a lelkesedésem visszatérne és a saját vállalkozásunk beindulna. Az alapjai úgy érzem erősek, már ami az én munkámat illeti. Úgy érzem, erősen megalapoztam a saját arculatunkat, és Dorothyban is bízom. Azt hiszem ennyi. Ha még eszembe jut valami fontos, akkor írom.

Egyébként ma van fater 5. halál évfordulója. Reggel gyújtottam gyertyát neki. Szeretettel gondolok rá.

itt van a vizsgaidőszak újra

Hajtás időszak van. Itt a vizsgaidőszak és dolgozni is tudok elég sokszor. Ami mostanában volt: Misiék visszahívtak állás ügyileg. Így voltam első, majd második fordulón. most várás van... mert már csak a végeredmény hiányzik. Elvileg 6-8 ember közül választanak. Tulképp jól sikerült a próbamunka, hát meglátjuk. Nem tudok egyelőre mondani semmit. Aztán sulira leadtam már egy beadandót, meg már készül a második és megnéztem filmklubra az összes kötelező művészfilmet, megjegyzem ebből volt olyan, amit japán hanggal és angol felirattal... csodálkoztam is, hogy ilyen jól megy az angol olvasva :). A filmek témája a halál. Atyaúristen, ha tavaly vettem volna fel, akkor a szerelem lett volna a téma, na mindegy, valahol biztos ettől is művelődtem, mondjuk arra rájöttem, hogy nem szeretem a művészfilmeket, és a művészmozikat sem, ja mert volt szerencsém ott is megfordulni a hetekben...

Közben elkészült a médiakritika, amit ígértem, hogy olvashatóvá teszem, így most kép formában feltöltöttem, hogy ne legyen zavaró, hátha nem mindenki akarja olvasni :)

good events

Nem igen tudom behozni magam így írás szempontból, enyhén szólva tömény napjaim voltak. Jelenleg úgy néz ki, hogy itthon még több dolog történik velem, mint munkában :). Szóval egyik legradikálisabb(-nak látszó) változás Mó esküvője... nagyon jó volt, sikerült minden úgy vélem tökéletesen. Mó ruhája gyönyörű, a házasságkötő terem is a legszebb, amit eddig életemben láttam. Dani nagyon aranyos volt így kicsit idegesen. A kaja remek és a társaság is. Ilyen oldottan még nem éreztem magam esküvőn soha, jaaa és megszereztem a csokrot. Szóval részemről teljes az elégedettség és a tiszta lelkiismeret is, mert Móval sikerült a problémáinkat kivesézni a-tól cettig előző este. Nagyon féltem, hogy ha ez nem sikerül, akkor rossz érzések maradnak bennem, de szerencsére nem így alakult.

Más! A héten megint történt pár dolog, ami változásnak tekinthető. Két volt kollégám (Misi és Csali Gyuri) is megkerestek állás ajánlattal. Sajnos csak operátori állás mindkettő, de én mindegyikre egyből igent mondtam... azóta semmi, eddig egyik sem jelzett vissza... nem tudom talán meggondolták magukat és mégsem én kellek. Ezzel együtt mégsem töltöttem haszontalanul a hetet. Itt volt nálam Zsuzsi barátnőm és egy újprogramot tanultam - a Flash-t. Elsőre mondhatom, hogy vért izzadtunk mindketten, mert át kellett állnom egy másabb gondolkodásra az eddig megszokotthoz képest... na meg itt már azért elő-elő fordul némi nemű programozás téma is. Ma is gyakorolok, adaptálom amit eddig vettünk, mert a fő logikát úgy érzem mégcsak most kezdem felfogni.

Más! Közben múlthét pénteken volt egy brutál jó rendezvény. Computer Art Fórum címmel. Előadások voltak egy egész napon keresztül különböző termekben a 3D világgal kapcsolatban. Zsuzsi barátnőmmel mentünk rá. Óriási élmény volt betekinteni, hogyan készülnek a 2-3D játékok, mi a Mocap, és a 3D-ben bizonyos technikák, fejlesztések... és még bónuszként egy előadás, ahol egy Pom-bear reklám készítését is reprezentálták a reklámügynökség munkájától kezdődően. kicsit magaménak is éreztem, mert ott végig tudtam miről beszélnek és átéreztem a régi dolgokat is újra.

Más! Aztán végül, de főleg nem utolsó sorban nagy döntést hoztunk Dorcival. Nem tudom szabadna-e itt erről beszélni, de talán miért ne, azt hiszem nem befolyásol semmit... szóval úgy tűnik szeretnénk létrehozni egy céget. Egyelőre saját kis mellék állásnak, aztán kitudja... egyszer lehet kinőjük magunkat... némi szerencsével. Szóval a cég rendezvényszervezést és grafikai tevékenységeket foglal magába. Elkezdtem megszerkeszteni a logót és már a weboldal is talán összeáll, aztán irány a flash, ott kicsit meganimálom, azt' jöhet a programozás. Arculatilag úgy tervezem, hogy készül hozzá guide line is, hogy ha egyszer tényleg befutna, akkor akár márkaként is tudjuk kezelni. Alapelvünk a precizitás és a minőség... egyelőre így néz ki a logónk:

Szal nagy vonalakban ennyi, tömény két hetem volt és nincs vége, pörgetni fogom még ma is :).

Telnek a napok

Közben elkészült a hardcore blogom (by Gergoo), de az igazából nem egy publikus blog, és kíváncsi leszek, hogy fent tudom-e tartani. Úgy tűnik Móval oldódik a jég, így másfél hét mosolyszünet után... azért hiányzott már nekem és bármily neheztelő is voltam, a jó érzések győznek a rossz felett. Azért a vívódásaim elég sok türelmet kívántak a belső körömtől (köszönet srácok, kiemelten Dorci). Este beülünk Móval megbeszélni mindent... Aztán hétvégén leánybúcsú. Elvileg lesz pár nem megszokott dolog, amit most nem is tudom, hogy leírhatok-e vagy titoktartásban vagyunk-e. Kíváncsian várom, de már nem misztifikálom túl, csak amennyit valóban tényleg jelent :).

Ma írt egy Divatiskolás volt osztálytársnő. Olyan jó néha így tartani a kapcsolatot, vagy így néha megtudni pár infót a régiekről, ilyenkor mindig nagyon örvendek a net csodáinak.

cinkék-cimkék

Kiegészítettem a blogom oldalt a címkékkel, így témák szerint is lehet benne szarakodni :).

A konfliktus szükséges - "előre viszi a fejlődést"*(?)

Megint filozofálni fogok :). A konfliktus szükségességéről. Mostanában abszolút odafigyelek az emberek viselkedésére. Igazán fura a tesztem eredménye. Sokszor megtörtént már, hogy egy beszélgetésben vagyok, XY mond valamit - akár panaszkodik - és én azt válaszolom, amit hallani akar; vagy pl úgy érzem valamivel manipulálni akar engem és/vagy saját magát és belemegyek a játékba... ezek a játékok látszólag így jók, jó a hallgatás... pedig nem, mostanában jöttem rá, hogy ki kell mondani amit gondolok őszintén. Valahogy az emberek érzik, hogy te mennyire vagy őszinte, vagy mennyire felszínes a beszélgetés. A színház része persze a dolgoknak így is marad, de a hitelességed nő a másik szemében... fura egy paradoxon, de annyira él. Mondok egy példát (remélem nem haragszik meg rá az alany).

Egy havernőm új kitalációja, hogy kutyát szeretne venni... és megkérdezte Mót + engem, mit gondolunk róla. Nos, először úgy láttam, hogy önigazolásra vágyik, hogy jól teszi, majd arra gondoltam, hogy csak azt szeretné, hogy foglalkozzanak vele... talán még az is benne van, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy hülyeség amire készül (mármint nem a kutya, hanem a körülményekhez képest a kutya). Na én többszörösen is őszinte voltam. Elmondtam, hogy neki miért nem való a kutya, majd megmondtam, hogy ez csak egy fellángolás, nincs benne több... bár ez a beszélgetés még így is egy játszmává sikeredett, de így már volt hitele és tanulsága (legalábbis számomra) :).

Egyébként mindig az jön le végül nekem, hogy a pasik az egyszerűbb gondolkodásukból adódóan ösztönösen őszintébbek... a nőket (köztük engem is) kicsit meg kéne szabadítani a felesleges aggódástól és agyalástól, mert a dolgok úgy tűnik tényleg feketék vagy fehérek.

Hogy a konfliktusról is írjak, ha már egyszer ez a cím... so a legjobb dolog a világon, eddig mindig féltem tőle, de mostanában kezdem látni, hogy semmi sem fejleszt jobban, minthogy megvéded a véleményed, vagy akár okulsz a másikéból (egótól függően), mert van vonala, van A pont és van B pont. És a kedvességből vita kerülés a legnagyobb tévút (kár h sokáig ezt jártam), valszeg az ember saját közérzete is rosszabb és még vissza is gyűri a felesleges gőzt, ami rossz ha bent marad.

Aztán lehet, h az egész hülyeség :)

És még egy nagyon fontos dolog. Azt hiszem, hogy a testvérem is egy óriási személyiség fejlődésen megy át... úgy érzem, most 29 évesen kezd felnőni, ahogy belekerült a valódi problémák világába, és hogy felelősséggel tartozik egy másik ember iránt. Viszont a kapcsolatunk rohamosan javul, ez nagy öröm számomra. Nagyon szeretem őt, jó hogy változik és közelebb enged magához :).

*Marx Károly ("Ellentétek egysége és harca előreviszi a fejlődést")

A "spíler" férhez megy :)

Ma nagyon megtisztelő feladatom volt :). Kedves barátnőmnek - Mónikának - megcsináltam a (polgári) esküvői - mailes - meghívóját. Mindenképpen rendbontót szerettünk volna (ő is, én is)... azt hiszem ez tükrözi Mó stílusát, és az én szívem is maximálisan benne van. Viszont így most teszteltem a CS4-et és eddig nem szerettem meg... utálom, hogy minden évben kihoznak egy újabb photoshopot... valahogy amit egyszer már megszoktam és használom, utálom változtatni.

nosch, ez lett a műremek:

Tőzsdecápák @ WCC with Lacus

Ennek a postnak 3 szempontból kell manifesztálódnia. Egyik, hogy ez a film borzalmas. Michael Dougles öreg... a film unalmas, hosszú, tele van olyan szakmai dolgokkal, amitől azt sem tudtam, hogy most történt-e valami, nyertek-e vagy veszítettek... szal tipikusan az "akkor most mivan?" esete. A másik ok, hogy megjegyezzem, hogy jól éreztem magam Lacival... csak már megint rohadt kevés idő volt a beszélgetésre. Pont mire belemelegedtünk, addigra kellett indulni. A harmadik, hogy életünkbe először voltunk a Costa Caféban a Nyugati mellett - én megittam egy forró csokit, Lacus egy lattét - basszus nagyon finom volt, a hely nagyon tuti. Pont meg is beszéltük (azaz ez Laci gondolata), hogy a hely éppencsak súrolja a sznobság és az átlag polgár ízlését, tényleg nagyon kellemes... nekem most jobban esett ez a forró csoki, mint a múltkori sör :).

Szerinted nehéz bekerülni a reklámszakmába?

Ez a statisztika az addict blogról származik. 1800 szavazó... elég reprezentatív sztem:

Tandíj összesítés

Végre rögzítették a pénzügyi befizetésem suliba, így végre be tudok lépni az ETR felületre. Így most 567 820 HUF-nál tartok. Fele :)

Dr. House és a filozófia

Ma vettem ezt a könyvet, ebből írom majd a könyvkritikát, ami az egyik beadandó lesz :). De persze nagyon pörgök a témán magamtól is.

Mindenki hazudik

A: bocsi elkéstem... dugóba került a buszom.

B: semmi gond.

...az egyik hazudott hogy miért késett, a másik hazudott, hogy nem haragszik.

Az igazság az lett volna:

A: késtem, mert nem annyira számít nekem, hogy te vársz rám... és fontosabb volt még otthon megnéznem a mailem.

B: kapd be, gyűlölök üresbe várakozni!

Az élet egy nagy színház, kérdés ki/mekkora színész. Minél nagyobb színész annál több "barátja" van.

Van tyúk víz forr

Jaaaaj de kedves emlékek törtek fel bennem :). Jelenleg húslevest és pörköltet főzök Evelinékkel és operát hallgatok... apa is így szokta (csak ő a Kossuth rádióval, ahol szintén szokott opera lenni)... Olyan meleg/boldogság érzésem van így most... családias, meghitt, olyan érzés, amigyermekkoromból származik. Hiányzik fater, és az együtt főzéseink... hiába, bizonyos dolgokat tőle tanultam és be kell látnom a főzés, és a főzés élmények ilyenek :).

Aztán remélem ehető lesz :DDD