18. hét

Nem sok tünetem van, van erőm, a fáradtság is múlt kicsit, és hányinger már teljesen elmúlt. Ez tényleg egy könnyű időszak. Elvileg babukám a héten elkezd már hallani, úgyhogy most már érdemes neki is válogatni zenéket, így a Vivaldit javasolják például, de majd szerintem nyomok neki egy kis karácsonyit is, mert hát közeledik. Hihetetlen, hogy most karácsonykor már hárman leszünk (mármint baba a pocakban). Vettem is már fénykép keretet, amibe szeretnék majd ilyen családos, pocakos képet "hármunkról".

Egyébként nem volt dolgom a héten, így önszántamból elmentem fogorvoshoz, a fogászati checkre a kiskönyvbe. Jó alaposan végignézte a doki nő a fogam és az ínyem. Nem látott semmilyen elváltozást, fogaim épek, fogkő nincs. Megemlítette hogy látja még a két maradék bölcsességfogam, hogy majd azt terhesség után esetleg lehetne folytatni (mármint az eltávolításukat), és persze mondtam is neki, hogy miazhogy, még fogszabályzót is szeretnék.

A hétre sincs semmi. A legközelebbi dátum a genetikai UH lesz, december 11-én, aztán utána várhatóan a második körös labor.

Viszont elkezdtük a neveket összegyűjteni és egyúttal szűkíteni a kört, így most 11 névre van szűkítve egyelőre, és mivel van időnk még bőven, így nem sietünk a szűkítéssel sem:

Ádám

Áron

Benedek

Gergely

Hugó

Bertalan

Márk

Martin

Vencel

Olivér

Nimród
Rajmund

Pirosak a kedvenceim, de ez még nagyon képlékeny, és nem tettem le semmilyen konkrét voksot :)

Álmok és álmok...

Jó időszakot élek meg most, mind szakmailag mind a magánéletemben, és most itt napközben jó érzések törtek rám, hogy érdemes álmodni, mert talán meg is tudnak valósulni, egy rossz szavam nincs, ez az évem csodálatos volt, persze voltak nehéz pillanatok, de kimondhatom, hogy soha életemben nem voltam ilyen boldog, és hogy rákanyarodtam a nagy tervekre, nagy álmokra. Persze aztán az mindig kérdés, hogy sikerül-e megvalósítani, de én vallom, hogy a nagy álmokra szükség van, mert ösztönösen elkezdünk dolgozni érte. Én most jelen esetben már egy távolibb tervet dédelgetek, mert bár szakmailag már a karrierem csúcsa felé érzem magam, de tudom az eszemmel, hogy ez nem tart örökké, hiszen egy olyan szakmát űzök, ahol fontos a megújulás, a trendek és a stressztűrő képesség. Olyan optimistán 10 évet jósolok magamnak, utána szerintem már egyszerűen nem leszek alkalmas, meg nem is akarom csinálni. Addig feladatom kialakítani valami olyan vállalkozást, ami majd utána nélkülem is fut, na persze nem azt mondom, hogy nyugdíjba szeretnék vonulni 45 évesen, de radikálisan vissza szeretnék venni, és inkább csak a vállalkozásom szeretném koordinálni, mint mindennap dolgozni. De addig még persze van egy csomó idő, és a ház projekt is, ami családdal ugye majd mindenképpen prioritás volna. Tulajdonképpen így is hálás vagyok, eddig magamtól eljutottam, de még érzem, hogy több is van bennem, és ahogy haladok ezek megvalósításában egyre nagyobb a biztonságérzetem és a lelkibékém is, mert én ezeket a dolgokat nem csak úgy megkaptam, hanem mindenemért megdolgoztam. Két új húsvér példakép emberem lett. Azért írom így, mert a környezetemben vannak ezek az emberek. Egyik a bőrgyógyászom -  Stelich Gábor doktor úr - aki nemcsak a gyógyításban és a szaktudásban példás számomra, hanem mert ő alapította a Mátyásföld klinikát is. Sztem fantasztikus lehet egy ilyen családias, ám mégis professzionális kertvárosi klinikát létrehozni és nap mint nap bejárni gyógyítani, és ami a leges legjobb lehet az ő szintjén, hogy már nem is a pénzért dolgozik, hanem mert gyógyítani akar. Egyébként nagyon hasonló a másik példaképem - Terényi Ágnes szájsebész doktornőm, aki mint most tapasztaltam szintén egy kis alagsori/garázs fogászatból költözött most át egy két szintes komplexumba, ezzel megalapítva a Terényi klinikát. És mivel emlékezett rám most, mikor mentem fogászati csekkre, muszáj volt gratulálnom neki. Ők ketten. Én nem tudom még pontosan a távoli álmom, de jó volna létre hozni valami hasonlót... persze nem klinikát, hiszen nem vagyok orvos, de valami olyat, ahol megvalósíthatom önmagam, és utána már nem a pénz szerzés az elsődleges, hanem valami olyat tenni, ami valóban hasznos és értelmes.

Ma viszont nagy nap van ismét a kis életemben, ugyanis egy több éves vágylistás dolgot pipáltunk ki szerelmemmel, mégpedig egy automata kávéfőzőt. Ehhez egyet bizonyosan tudtam, szart nem veszek, ezzel gyorsan le is csökkentettem az opcióimat egyetlen márkára a kávéfőzők mercédeszére a Jurára. A márkacsoporton belül volt igazából vívódás, hogy melyiket vásároljuk, aztán végülis vettem egy nagy levegőt, és mivel tudom, hogy ezt nem fogom még annyira sűrűn se váltani, mint a számítógépem vagy a telómat, így a házi gépek körül egy elég frankót sikerült megvásárolni itt a black friday keretein belül. Ez is óriási lépés, és hálás vagyok érte.
Névnapomra kaptam Zsoltitól virágot, olyan szééééép:

16. hét, ami 17. lett

Na mert itten beütött egy anomália, ami végül nem olyan nagy anomália, csak hát nekem most furcsa lesz, hogy gyakorlatilag nem voltam 16. hetes :D 15-ből egyből ugrom a 17-be. Na mert ez úgy történt, hogy már a genetikai UH-n a papíromra az került felírásra, hogy egy héttel előrébb van a picike a méretek szerint, és így a szülési időpontot is már úgy láttam, hogy május 6. helyett április 28. Viszont ma megerősített a doki, hogy erre az a protokol, ha egy hét különbség lenne a kettő között, akkor a genetikai UH az irányadó, úgyhogy így esett, hogy én egy héttel közelebb kerültem a szüléshez, és nagy hirtelenséggel betöltöttem a 17. hetet. Pocakom mérete alapján egyébként már többektől hallottam, hogy ennyi idősen még nem volt ekkora a pocakja, de így akkor most ez értelmet nyert, babukám jólfejlett babus. Láttuk megint pici lábikóit, kezecskéit, és mindent, kivéve a kis fütyköst, mert azt nem akarja mutatni. Vagy a combját mutatja, vagy a köldökzsinort, már most tudja, hogy ezt a testrészét védeni kell :D

Én egyébként jól vagyok, kicsit letisztult, hogy talán már inkább csak hasra hízom, nem elosztva. A múlt héten végig nyúltak az izomszálak, erre több esetben éjszaka is felébredtem. Ma amúgy ismét randiztam bőrdokival is, nődokival is, úgy látszik, hogy nekem a kettő együtt van most már.

Amúgy a mai álláspontot nézve betöltöttem a 4. hónap terhességet, pár hét és rákanyarodok a félidőre.

Büszkeség falam

Most már lejövök erről, hogy postolagtom a HVG-s dolgaim, ez az uccsó, ezt a csomagot kaptam ma. Nagyon korrekt cég, szívből örülök nekik. Ha lehetne egy szót használni, nekem a német precizitás jutna eszembe róluk.

Hamarosan most már másról is fogok írni, csak most már jussak el odáig :)

Rencsi szülinap + EXTRÁK

Eltelt egy év, és azt hiszem most volt a legizgalmasabb közösen töltött szülinapja Rencsinek. Más mint a többi több okból is, de számomra a legkedvesebb ok, mivel már egy babuci is velünk van, és hát még egy extrát rádobtunk, úgymond egy kis gender partyt, aholis a többiek számára és Zsolti számára is kiderült, hogy kisfiúnk lesz.

Íme a torta :)

Hozzá tenném, iszonyatosan örültem Rencsinek is és semmit nem vett le a szülinapja fényéből, csak egyszerűen boldog voltam, hogy együtt vagyunk, az egész nekem egy életre szóló élmény volt, nagyon szeretem őket, Rencsit is, Gergőt is, boldog vagyok, hogy ebben a fontos pillanatban jelen lehettek :)

Készült közös kép is természetesen, nekem kicsit előnytelen (mert ennyire még azért nem vagyok élőben buflák), de nem számít, a lényeg a lényeg, hogy megmarad emléknek.

15. hét

Megvásároltam első speckó kismama dolgaim. Egy kismama nadrágot és egy speciális kismama pulcsit (mely követi a has növekedését), mivel már olyan szinten nő a hasam, hogy egyáltalán nem férek bele a régi cuccaimba, így azt hiszem, itt volt az ideje.

Ezen kívül szintén emiatt, idejébe szerettem volna kezdeni a stria elleni kezelést is. Mivel már olvastam rém történeteket, hogy terhesség alatt nem látszott, de szülés után tiszta csíkos volt az anyuka hasa, így ezt megint egy hosszútávú dolognak, prevenciós befeketésnek érzem. Nem a legmagasabb minőséget, de egy olyan terméket választottam, amiről azért nagyon sok jót lehetett olvasni. A Vichy-nek a stria elleni testápolóját. Teljesen natúr, és érezhetően zsíros állagú krém, ami tényleg órák múlva is érezhetően puhává teszi a bőrt, szóval benne van minden reményem.

Közérzetemről. Egész héten nyúlnak az izomszálak a méhem körül, a napjaim nagy részében érzem, hogy húzódik. Hányinger, émelygés már csak nagyon ritka. Esti kidőlés továbbra is egészen korán megtörténik, alvási pozícióim már le vannak redukálódva az oldal fekvésre, ugyanis a hasamat már se behúzni nem tudom, se hason feküdni nem tudok, mert nem esik jól.

Immunrendszerem elég gyenge, ezt érzem, mert miden vírus egyből támad, ha okot adok rá, így hát nagyon kell vigyáznom magamra, emiatt van egy általános szorongás bennem, és sokszor eszembe jut, hogy csodálom azokat a nőket, akik a terhességüket az éltük legjobb időszakának élik meg, én folyamatosan félek és szorongom, hogy mivel ártok és mivel nem. De ugyanakkor minden egyes nap hálás vagyok és alig várom, hogy kezemben tarthassam kisfiamat.

Voltam ma védőnőnél is, sajnos a vizeletemben gyenge cukor mennyiség található, úgyhogy intő jelként teljesen kinézőben van a terhes diabétesz. Kell rá figyelnem, illetve volt mérlegelés is, 58,8 kg vagyok, így megszereztem az 5. kilómat is. Ezúttal a védőnő azt mondta, hogy a gyarapodás most teljesen jó volt.

14. hét

Tegnap töltöttem be.

Kisfiam lesz! Tudtam, vagyis éreztem. Egész életemben erre készültem, és éreztem, hogy fiús anyukának kell lennem. Természetesen, ha lány lett volna is ugyanilyen boldogságot éreztem volna, de így egy kicsit a sorsom is benne van, az érzéseim is. Ez a természet!

Megérkezett a Nifty teszt, amiért egy komolyabb vagyont fizettünk. Ebből megtudható, hogy semmilyen kimutatható kromoszóma rendellenesség nincsen a magzatunknál, tehát a jelenlegi információk alapján egészséges, mint a makk :)

A lényeg:

21-es triszómia (Down-szindróma) 1 : 8 230 055 733 

18-as triszómia (Edwards-szindróma) 1 : 7 770 458 054

13-as triszómia (Patau-szindróma) 1 : 2 468 197 838

Nagyon vártam már az eredményt, és így a nyugalom, és így ezennel publikussá vált, kismami vagyok.

Tele van velem a HVG

Boldog szülinapot Makika!

Isten éltessen! Úgy szeretlek, ahogy vagy ‹3

Fehér cipőket szereti a legjobban

13. hét

Viszlát első trimeszter, hello második trimeszter! :)
Ez egy csoda volt. 12+3 héten voltam genetikai UH-n és megtörtént a kombinált teszt és a nifty teszt is. Egyelőre még csak a genetikai UH eredményének vagyunk birtokában, úgyhogy még mindig várat magára a postolás, de eddig tökéletesen alakult minden. Ez egy nagyon különleges élmény. Persze az elején tele voltunk félelemmel, már legalábbis én, emiatt iszonyatosan feszült voltam, mert én még azt is beképzeltem magamnak, hogy már ott sincs a babóca, aztán mikor elkezdte a szonográfus nő a nézelődést és egyre-egyre mondta, hogy mit ellenőriz és minden normális, egyre nyugodtabb lettem. Ahogyan láttam a pici kis combocskáit, én ismét megint azt éreztem, hogy ennél aranyosabb látvány nem létezik a világon. Kaptunk egy csomó képet, meg videót is pendrive-on, de csak párat töltök fel, de ezen is látszik, hogy áll a kis drágaságunk.

Súlya/nagysága alapján 13+4 napos lennék, tehát előnyben van picit, de ezek itt persze csak milliméterek. Most CRL: 7,45 cm, súlya kis 30 grammos :)

Fejlődik szépen, és szép az orrcsontja, meg a tarkóredők is rendben vannak, ezek a down-kór miatt fontos infók. A szervek szépen működnek, végtagok is megvannak. Szíve 157 bpm-el ver.

Én is kicsit megkönnyebbültem, a múltheti róka óta mondhatom, hogy egyre ritkább a hányinger és egyéb rosszullétek, illetve volt már egy olyan nap is, amikor minden tünet elmúlt... őszintén az meg a másik véglet, és azon kezdtem aggódni, hogy nehogy baj legyen.

Összességében virgonc kis baba, imádatos látni, ahogyan ficánkol, és végre berendelhetem az első kismama dolgokat is, mint biztonságiöv terelő, meg gatyák végre. Boldogok vagyunk és hálásak, hogy eddig minden rendben zajlik.

Téli üzemmód

Átkapcsoltam. Elkezdtem figyelni a karácsonyi dekorációk kínálatát, és minden este teázom, igazából ma már napközben is. Idei karácsonyi dekor színünk a piros és a fehér lesz. Fehér dolgaink már vannak, pirosat meg inkább ilyen textil formában szeretnék, mint asztali futó, meg díszpárna. Már ki is választottam. Ezen felül szeretnék négy ágú gyertyatartót, és függöny alá kicsi izzósorokat, persze nem akarom giccsig túltolni. Ünnep van ma, Zs természetesen dolgozik, mert ez csak nekünk magyaroknak ünnep, ő meg ugye az angol csapatban van, így valszeg napközben én is dolgozom kicsit, de most még visszafekszem a kis teámmal és nézek pár részt az egyik sorozatból.

Jó végre megállni kicsit, erős melós időszakom van, és ahogyan nézem erős évem is, annyi ügyfél van szinkronban (hál'isten), hogy a munkanapokon kb fél óra kiesés sem fér bele, mert akkor elkezdenek összecsúszni a dolgok, volt pár ilyen napom, olyankor mindig feszül a nap vége.

Voltunk otthon, felmerültek ötletek ingatlan témakörben, érdekes hogy egy szimpla beszélgetés eljut odáig, hogy elkezdesz ténylegesen gondolkodni benne. Az ötlet, hogy esetleg ha eladnánk a lakásunk és hozzátennénk, akkor az agglomerációban új építésű házunk is lehetne... aztán persze jött egyik ötletből a másik, hogy tulképp már Pesten belül is találnánk új építésű sorházat ennyiért (kb 85 m2), mi lenne ha... nem tudom. Ugyanakkor bennem van még így másfél év távlatából is, hogy milyen nagy herce-hurca volt, és hogy utána pár év múlva volna még egy ugyanilyen, mert hát nem ez volna a végső cél. Melyik jobb, a szép lassan lépegetés, vagy a kivárás és nagyobbat lépés? És ha lesz család, akkor elég lesz a mostani lakás? Szóval ezeken gondolkodom, és végül mindig a biztonság felé hajlom, mert ha most lépnénk egyet, akkor anyagilag ismét kiszolgáltatottá válnánk, és olyankor a biztonság érzet csökken, ami stressz. Szóval valszeg nincs még itt az idő, úgyhogy talán egyelőre nem ez volna a prioritás, főleg mert kettőnknek pontosan elég az 50 m2, mint rezsi, mint takarítás téren. Az egyetlen, ami mindig is hiányozni fog, az a kert. Egyébként elégedett vagyok így is, és igazából az évek kivárása sem okoz törést, ugyanis én mindig is az "életpálya modell" híve voltam, hogy legyen folyamatos fejlődés, nem fontos egyszerre minden. Szeretem,  ha a dolgok kialakulnak, megfontoltak, átgondoltak, és ugyan egy életünk van, de mint ezt közhelyekből is tudjuk nem a cél a lényeg, hanem az út, és aki ezt összetéveszti, az talán nem fogja az értéket és a katarzist érezni.

Meglátjuk... ez most még csak ötlet volt, vagyis még annyi se, csak egy beszélgetés, nem ez a prioritás jelenleg, csak hát ugye, az ötletekből lesznek később a nagy dolgok :)

12. hét

Ma betöltöttem. A hét végén átlépek elvileg a második trimeszterbe. A héten rengeteg dolgunk van. Most lesz a nagy genetikai UH és hát nem tudom, hogy a Nifty teszt is, ez még majd ott derül ki, hogy azt lehet-e már most, olvasmányaim szerint igen, ebben a védőnő bizonytalanított kicsit el.

A múlt héten bár én már azt hittem végig viszem a terhességet hányás nélkül, ha már a terheléses cukor vizsgálaton is vissza tudtam gyűrni, de végül nem sikerült. Szombat reggel váratlanul kb a semmiből rám jött, ráadásul Zs a wc-n ült, úgyhogy szégyen szemre a mosdókagylóba kellett bonyolítanom, és még odáig sem jutottam el...

Azt mondják ez a hét közérzet szempontból is fordulópont lesz. Tulajdonképpen úgy ahogy már javul a közérzetem úgy általánosságban, de ezek a hirtelen rosszullétek, hashúzódások azért még meg-meg érkeznek.

Más úgy nem volt az elmúlt héten. Nagyon sokat dolgoztam, így sokszor fáradt voltam, jellemzően este 10 előtt ágyba kerültem, mert nem nagyon bírtam fent maradni. A héten nagyon izgulok a vizsgálatok miatt, és ha minden rendben lesz, akkor valszeg postolom is az eddig megírtakat, mert azt mondják innentől publikus a dolog, innentől lehet egy kicsit hátradőlni. Adja Isten, hogy így legyen.

Egyik első hirdetésem :)

Egyenesen Annától, Bentről a HVG-ből! Azt hiszem ilyenkor kell kicsit megállni és megélni, örülni :)

#lovemyjob

11. hét

Ma betöltöttem. A terheléses cukor hete van mögöttem. Fejfájás csillapodott. Herpesz ismét bujkál bennem, az első bizsergéstől nyomom a telvirant, ugyanis voltam bőrdokinál és személyesen is átbeszéltük, hogy azonnal szedni, mert a vírus ilyenkor iszonyú gyorsan osztódik, és a gyógyszer azonnal tudja stoppolni. Viszont a hét a terheléses cukorvizsgálat hete, illetve megvannak az időpontok. Október 25 az ominózus genetikai UH, okt. 27 EKG.

És hát a nagy döntések időszaka, hogy milyen vizsgálatot is szeretnénk. Van választás, kombinált teszt, integrált teszt, Nifty-teszt. Árban úgy néz ki, hogy az első kettő 20-40 000 között, a Nifty 185 000. Tulajdonképpen az összes vizsgálat a legfontosabb kromoszóma elváltozásokat vizsgálja (Down-kór, Patau-szindróma, Edward-szindróma), illetve a Nifty egy sokkal kiterjedtebb és pontosabb vizsgálat mint az előbbiek, más szisztémával, ugyanis itt anyai vérből vizsgálnak, és 99,9%-os pontosságú eredményt kapunk a végén, kiegészítve nagyon sok egyéb kromoszóma elváltozás vizsgálatával, koraszülés esély vizsgáltalával, illetve meg tudják határozni a gyerek nemét is.

Szóval nagyon sok mérlegelés után mi végül felvállaljuk ezt a vizsgálatot. Ezek nem könnyű döntések, illetve ez az a kategória, amit mindenki maga dönt el, nincs másnak joga bírálni, hogy melyiket döntöd, de mi mivel minden kockázati tényezőben benne vagyunk (35 év felettiek, vetélésen túl), így szerintem egyáltalán nem váratlan a döntés.

Dokim véleményét kikértem ez ügyben, és ő azt mondta, hogy nem szeretne befolyásolni, ugyan most felemelték a kockázati kort 35-ről 37 évre az elmúlt években, de véleménye szerint nem véletlen volt eddig az a 35.

Visszatérve terheléses cukor. Ez az a vizsgálat, amire nem kaptam háziorvostól beutalót, ugyanis ő kicsit viccesen felülbírálta a nődokimat, hogy erre még most nincs szükség, csak a huszon valahányaik héten, így én ennek tükrében mentem vissza a dokimhoz, aki be is pöccent a háziorvosra, ugyanis szó szerint azt mondta, hogy ő viszi a felelősséget, hadd döntse már ő el, hogy milyen vizsgálatok kellenek, ezenfelül benne van az orvosi protokollba, hogy 30 felett már indokolt a terheléses cukor vizsgálat az első trimeszterben. Úgyhogy felkínálta a lehetőséget, hogy házon belül is el tudják készíteni, emiatt nem szükséges még egyszer beutalóért, majd az SZTK-ban sorban állni. Így kedden el is készült. Én nagyon féltem, mivel reggeli hányingeres vagyok, hogy majd most is rosszul leszek a sok cukor bevitele után, és hát nem is tévedtem. Kb 15 perc után olyan erős hányingeres rosszullét jött rám, hogy konkrétan csapzottam az izzadságban és hát a nyálam már egybefolyt a mindennel, de végül vissza tudtam szorítani magamban. A laboros és a recis nő nagyon rendesek voltak (Mátyásföld klinikát ez úton is ajánlom továbbra is mindenkinek), kiköltöztettek a levegőre és negyedóránként jöttek megnézni, hogy vagyok, majd végül megtörtént a második vérvétel is, és az eredményeim szerint nincs inzulin problémám, jók az eredmények.

Első hivatalos kismama képem, egy picit már látszik. Majd tervezem a normális fotókat is, de 3 hónaptól, azaz 12. héttől, ha esetleg elkészülnek a genetikai dolgok.

Ma voltam védőnőnél, 57,9 kg-os vagyok. Ezennel 4 kilót felszedtem. Az első trimeszterben 3 klió az átlagos, úgyhogy vehetem intő jelnek, és annak is veszem. Védőnő prognosztizálta már előre a terhes diabéteszt, úgyhogy innentől kezdve kicsit kevésbé fogom magamnak megengedni, hogy azt egyek, amit kívánok, hízékony lettem, azt hiszem... hiányzik a futás, más ez az életmód így.

Új ügyfél inda hausz

Még mindig csak félve merem leírni, de már a 3. munkámat is leadtam egy új ügyfélnek, méghozzá nem más mint a HVG. Egy account havernőn keresztül érkezett a lehetőség, és hát csináljuk is ezerrel. Szeretnék nekik megfelelni, eddig nem rossz a belépő. Magas a léc, szigorúak a marketing osztályon, de talán összecsiszolódunk hamar.

És hát ahogyan tavaly is, októberrel megérkezett a sok melós időszak. Megint be-be esik egy kis hétvégi meló. Nem baj, de azért ilyenkor eléggé el tudok fáradni, és ugye ilyenkor jönnek azok a hétvégék mikor még ráadásul ledolgozós szombat is van, szóval semmiképpen nem tudom azt mondani, hogy unatkozom. Ezenkívül készülünk Rencsi szülinapjára is. Már alig várom, idén nagyon különleges lesz már előre tudom, és nemcsak az extra torta miatt :), de ez már november, addig még Zsolti szülinapja is lesz, ami szintén nagy ünnep nekünk, már a harmadik szülinapját fogjuk közösen tölteni, ezt is alig várom. Ki is találtam már az ajcsiját, csak még nem akarom leírni, nehogy olvassa. Aztán jönnek az ünnepek, számomra elképesztő, hogy ilyen gyorsan eltelt egy év. Nemrég hallottam, hogy nem véletlen azaz érzet, hogy az ember minél idősebb, egyre gyorsabban érzi elszaladni az éveket, nem emlékszem magára a tudományos hipotézisre, csak hát a tényre, tényleg egyre gyorsabbnak érzem. Ez a nyár mintha nem is lett volna. Aminek örülök, hogy az éves terveimet cakkra pontosan tudom hozni, ami nem elkiabálva, de néhány év múlva akár azt is jelentheti, hogy házunk lesz, na persze addig még ezer változó beüthet, de mi erre a szintre tettük az álmainkat, és hát minél magasabb a cél, annál többet tud az ember megvalósítani.

Zajlik az élet, kicsit kevesebbet írtam mostanság, rengeteg dolog kimarat. De az emlékek élmények az írástól független velem maradnak. Nem vagyok túl "filozófus" mostanában, kevés időm marad, vagy franc tudja, lehet egyszerűbb lettem, kevesebb vagy letisztultabb gondolatkörben mozgom. Ennyi, most a HVG miatt boldog vagyok, talán munkaügyi szempontból ez az évem fő eredménye.

És hát persze idén is elkészült a naptár a már visszatérő FOOD BASE ügyfélnek :)

10. hét

Megtörtént az UH, amitől féltem már hetek óta. Hát ez valami csodálatos volt. Hatalmasat fejlődött a kis magzatkánk. Megvan keze-lába, persze még nem látszottak az ujjacskák, csak maga a végtagok. Nagyon kis cukorfalatka volt, és lüktetett a szíve ezerrel.

Mérete 3 cm kereken, ami 10+0-ás méret, miközben mi ezen a napon 9+3-n voltunk, de ez teljesen normális, és doki szerint az csak jó, ha inkább picit előrébb van, mintha hátrább lenne.

Aludt, majd mondta a doki, hogy akarjuk, hogy felébressze? Mondom egyből persze, és bejátszotta a saját szívhangját neki... persze ő gondolom csak a rezgést érzékelte és felébredt. Elkezdett ezerrel járni a kis keze-lába, nem tudom leírni az érzést, amit éreztem. Valahogy leesett két dolog, egyrészt, hogy ő tényleg él és már vannak kis funkciói, másrészt meg leesett, hogy ő már érzékel mindent, ha zaklatott a környezet felébred, ha nyugi van alszik stb, felelős vagyok már érte is, hogy nyugodtan fejlődhessen.

Viszont van egy érdekesség, ami egyáltalán nem tudatos, nem tudom talán a rosszulléteim váltották ki, vagy nem tudom, de sokkal kevesebb kávét iszom. Eredetileg napi 3 kávé volt az adagom lattéban, és ez most lecsökkent napi max 1-re, de általában még az egyet sem tudom meginni, ma is fele ott maradt.

Hangulatom/közérzetem változékony. Az elmúlt hétben 7 napból 5 nap fájt a fejem, migrénes és tenziós váltakozásában, nagyjából sztem 50% arányban. Hányingereim tetőfokon. Én már látom a pocakomat és hát következő héttől vagy a 12. heti UH-tól kezdve fotózni is fogom.

9. hét

Az elmúlt héten visszajött a hányinger erősen, minden napos és ma reggel már ahogy kinyitottam a szemem, egyből. Éjszaka fájt a hasam, mesni szerűen és kisugárzott a combomig, úgyhogy elég ramaty éjszakám volt. Az időjárás közben teljesen őszire fordult, úgyhogy lassan kellene őszi dolgokat venni... na de mit vegyek? Merjek már kockáztatni és kismamis dolgokat? A héten megyek bőrgyogyóhoz és nőgyógyászhoz is. Utóbbitól félek rendesen, mert tulképp 3 hete nem látott senki, és ugye volt közben a herpeszem. Zsolti kénytelen volt beavatni a főnökét, hogy eltudjon jönni velem, így egészen más a hozzáállás. Ami nagyon jól esik, mert hát nagyon nem szeretnék egyedül menni... a téli tapasztalatok miatt.

Múlt héten volt nálunk védőnő, semmi extra, csak lakásnéző, meg egy kérdőív. Leleteim elvileg kész, ma elkellene menni értük.

Elkezdtek szűkösek lenni a ruhák, főleg a hasamnál. Nem tudom megállapítani, hogy sokat eszem-e, mert bár először azt gondoltam zabálok, de aztán inkább rájöttem, hogy nem eszem nagyon sokat, hanem inkább folyamatosan telítettség érzetem van, meg puffadás szerű feszülés, így kicsit összekeveredik a jóllakott napközis állapottal. Zsolti látja már a pocakom alakulását, valójában én is, és szerencsére eddig úgy látszik, hogy nem szélességre terebélyesedem, hanem hasirányban, de persze ez még változhat. Következő hét körül elkezdem csinálni a hasfotókat is. 

Jó lenne túllenni a heti vizsgálaton, félek tőlük, ettől független a rosszulléteim valamelyest visszacsatolnak, hogy valami még van.       

8. hét

Ez is megértük. Bejelentkeztem háziorvoshoz, illetve megtörténtek a laborvizsgálatok pénteken, ez volt tulajdonképpen összefoglalva a hét lényegi eseménye, illetve a herpeszem lassú gyógyulása, ami miatt eléggé depresszív volt az alapból végig.

Közérzetem pénteken rettenetes volt, iszonyatos migrénem volt, émelygéssel és általános gyengeséggel, plusz elég erősen allergikus tüneteim is voltak, orrfujás és szemviszketés, szinte jártányi erőm nem volt, úgyhogy a fele napot végig feküdtem.

Mostantól már a kis emberióm nem embrió többé, hanem magzatnak hívják, és már alakulnak a kis testrészek is, jövő hétre már látszani fognak elvileg a kis végtagocskák. Jövőhéten egyébként jelenésem van nődokinál és bőrdokinál is.

Pisilési tünetem erősödtek, éjszakánként már 2-4-szer is felkelek. Mellem hiper érzékeny érintésre is, hasamon még csak háj van, én már látom hogy nő, de inkább jóllakott napközis, mint terhes has. Holnap jön a védőnő lakáscsekkolásra... nem tudom mi fog történni :)

@®© 2018

Ma hirtelen ötlettől vezérelve kinéztünk az idei ARC kiállításra, idén nem a Hősök tere mellet, hanem (hozzánk még közelebb) az Árkádnál kapott helyet (a BKF épülete mellett). Ez az a kiállítás, amit szinte minden évben megnézek. Ez a három volt a kedvenc:

Rám mindenképpen igaz, hogy általában az tetszik, ahol a "kevesebb több".

7. hét

Ma pontosan. Eddigi legeseménydúsabb hét van mögöttünk. A szívhangnak szóló boldogságunk csak rövid ideig volt felhőtlen, ugyanis kedden a nem túl rég diagnosztizált betegségem ütötte fel az arcát, a herpesz. Na erről tudni kell, hogy veszélyes a magzatra akkor, ha először jön elő rajtad. Konkrétan  (ebben az időszakban) vetélést, illetve idegrendszeri károsodást, agyhártya gyulladást stb okozhat. Úgyhogy felhívtam a doktoromat, hogy mit csináljak, ha bedurvul. Ő azt mondta, hogy amíg nem látok külső jeleket, addig semmit, de ha elkezdi a vírus ürítést, azaz sebessé válik, akkor gyógyszer (Telviran... minden herpeszes legjobb barátja). Na ez a hét erről a vívódásról szólt, hogy merjem, vagy ne merjem, mert ugye a legérzékenyebb hetekben járunk. Állítólag akinek már nem először jön elő, a szervezete termel ellenanyagot, mely védi a magzatot, de van kockázat, mert ha eléri a magzatot, akkor vetélés következik... Néha van olyan gondolatom, hogy a testem nem alkalmas egy egészséges terhesség kihordására. Ezek depresszív gondolatok, de rettegek attól, hogy esetleg az én egyéb betegéseim miatt esetleg ne legyen egészséges a baba, ő nem érdemli meg. Szóval sokszor érzem emiatt rosszul magam, rettenetesen féltem őt, bármit megtennék, hogy neki ne essen baja.

Testileg nincs még változás, a héten felerősödtek a rosszullétek, már ami a hányingert illeti, erőssé váltak és egésznapossá. Szurkák továbbra is vannak, nem határozottan egy helyen, inkább itt-ott mikor hogy. De a hét legfontosabb tünete mindenképpen a hányinger (ami már több mint émelygés).

A héten találkoztam a védőnővel, kiállította a kiskönyvet, így mondhatjuk, hogy terhesgondozásba kerültem. 53,8 kg került felrögzítésre. Jövő héten bejelentkezem háziorvoshoz, ezzel együtt át is költözik a háziorvosi orvosi szolgáltatásom Simontornyáról Budapestre, majd ha minden jól megy akkor laborra is eljutok.

6. hét

Ma töltöttem. Egy eseménydús hét van mögöttünk, ugyanis ismét kórházban kötöttünk ki 5-én, ugyanis egész napos erős has fájásom volt, és így az előzményekből kiindulva úgy döntöttünk, hogy inkább megyünk dokihoz, minthogy aztán valami baj legyen. Úgyhogy ismét Flór kórház. Ott megállapította a dokinő, hogy minden rendben van. 12 mm a petezsák, szíkhólyag látható. 5+4 hetesen ez teljesen normális. Úgyhogy nem volt más dolgunk mint várni a mai napot, amikor is első jelenésem volt 6+0 hetesen (legálisan) a nőgyógyászomnál.

Kicsit félve mentem, de ezúttal napi szintű minden tünetem, szóval az volt bennem az erősebb, hogy rendben vannak a dolgok. És megtörtént a csoda! Dokim szépen vezette fel, először mutatta, hogy ott van a petezsák (szép nagy), majd benne a szíkhólyag, és végül a kis embrió, aholis a szívcső pulzál, de mindjárt felhangosítja, és akkor saját fülünkkel is hallottuk. Ő már él :)

A boldogság és katarzis érezése leírhatatlan, ahogy a szorongás egy pillanat alatt oldódik, és hirtelen az eddig ködös jövőkép tisztulni kezd.

A magzat mérete (CRL) 5 mm, dobogó szívvel :)
Innen indul a terhesgondozás. Következő lépés bejelentkezni a védőnőhöz I. terhességi laborra és OGTT (75 g-os cukorterhelésre), és a rákszűrés, ami kész.

3 hét múlva, október 4-én megyek ismét doktorhoz és akkor már be kell jelentkezni  a I. genetikai UH-ra + a kombinált tesztre. Azt hiszem innentől gyorsulnak az események, és innentől veszik az embert valójában terhes számba :)

Egyébként érzetre jól vagyok, émelygés a nap bármely szakaszában rámtör, jön és megy, a pisilési tünetek általában akkor aktívabbak, mikor húzódik a hasam, mert egyébként sokszor érzem, hogy húzódnak az izomszálak, de ez normális. Őszintén minden tünetemnek örülök, mert addig is míg érzem őket, addig is tudom, hogy a kis babóci velünk van. Mellem eléggé növésnek indult, ez kettős érzést vált ki, mert szeretem én a kis méreteimet :)

18+ tartalom

A kis tárogató bajnokom kényelembe helyezte magát :D IMÁDOM!

5. hét

Mai napon töltöttem. Hát kissé eseménydúsabb volt az elmúlt hét, mint amit reméltem. Alapvető tüneteim továbbra is a pisilés, ez a legdominánsabb. Mikor mentem a könyvelőhöz szinte már fél útnál a dugóban alig bírtam. Aztán vannak beémelygéseim teljesen logikátlan időpontokban, és csak nagyon kevés ideig. Ezenkívül két napja mell érzékenység, és egy péntek éjszakai kaland a Flór kórházban. Ugyanis éjszaka megfájdult a hasam jobb oldalt lent, ilyen szúrószerűen, és ez olyan méreteket öltött, hogy felkeltem rá éjszaka. Mivel még nem voltam nődokinál, így a méhen kívüli terhesség is benne volt a pakliban (meg nekem még a vakbél gyanú is eszembe jutott), úgyhogy nem volt mit tenni, elmentünk. Nagyon jó doktort sikerült kifogni, úgyhogy ebből a szempontból nagyon nagy szerencsém lett. Alaposan végig vizsgált, illetve megultahangozott. Saját szememmel láttam a pici petezsákot, hogy jó helyen van, és 6 mm (ami ebben az időszakban teljesen optimális méret). Ami még nagyon fontos információ, hogy nincs szabad hasi folyadék (előző terhességemben folyamatosan volt). Szóval a doktor azt mondta, hogy a hasfájás nem hozható összefüggésbe a terhességgel, úgyhogy ilyen téren nyugodjak meg. Úgyhogy hazamentünk és én sokkal nyugodtabban lelkileg tudtam is utána aludni. Másnap valamikor múlt el, ha jól emlékszem olyan este felé. Egy hét múlva fogunk többet tudni, mikor megyek nődokihoz, és nagyon bízom benne, hogy esetleg addigra már lesz is szívhang.

Még nem felhőtlen az öröm, mert még nem léptük túl a szívhang megjelenését. Érzelmileg mindentől félek, de már nagyon ragaszkodom a kis embriómhoz, minden ösztönömmel szeretném, hogy baba legyen belőle, bár tudom minden pillanatban, hogy ez még nagyon képlékeny állapot, és mikor jön egy kisebb hasizom görcs, az elveszítés félelme nyilal belém.

Könyvelésileg

Így néz ki 4 év a cégemben :) És a könyvelő váltási projekt végre teljesen lezárult.

4. hét

Betöltöttem. A hétre nincs túl sok teendőm, csak bejelentkezni nődokihoz, de az előzőből tanulva ezzel sem kell sietni, mert előzőleg annyira korán mentem, hogy még nem látott semmit, még a terhesség tényét is csak feltételesen állapította meg. Szóval várás. Azt már most érzem, hogy a terhességem természete egészen más mint az előző, ugyanis egyáltalán nincs hasfájásom, ami az előző esetben nagyon karakteres volt, illetve tegnap elmentünk bevásárolni, és úgy terveztük, hogy majd nézelődünk még boltokban, de én annyira rosszul lettem, hogy haza kellett jönnünk. Émelygés, és utána fejfájás (ami meg is maradt). Pisilés továbbra is a legfőbb tünetem. Teszt már nem első vizeletből is határozottan kimutatja, úgyhogy egyelőre a HCG termelés rendben zajlik. Más nincs.

Szerk.: Szeptember 10-re lett nődoki időpontom

Vége a nyárnak?

Ma érzem először azt, hogy ismét itt a vége, és jön ismét a komor tél. Persze azért még van egy kis nyári utóhatás majd, amit őszintén szólva szeretek is, de ma már eszembe jutott a tavaly tél, mikor már kezdett kint hideg lenni és bent illatgyertyáztam, teáztam, meg gyűjtöttem a kis kedves otthoni tárgyakat. Igen, valahogy ilyenkor érzem azt, hogy jó az otthoni kuckó. Már nincs úgy kedvem mindenhova menni, hanem csak otthon kuckózni. Azért persze ez nem tragédia, mindennek meg van a romantikája. Lelkileg teljes békében vagyok, nem jellemző mostanában semmilyen szélsőség és ez így most jó.

Egyébként relatív eseménytelenek a napok, dolgozom, inspirációt gyűjtök, terveket szövögetek a jövőre.

0-3. hét

Igen. Kismama vagyok. Kimondhatatlan boldogság. Sikerült másodszor is összehozni (igen másodszor, mert az első sajnos év elején Missed ab-bal és műszeres befejező műtéttel zárult). Ez idő alatt már volt időm saját ciklusom megfigyelni és mondhatom, hogy szinte óramű pontossággal próbálkoztunk. Tulajdonképpen így második hónap alatt sikerült is ezúttal. Ehhez én nagyon szakszerűen utána néztem a neten, hogy hogyan csinálják a rutinosok ezt a hőmérőzés dolgot, és letöltöttem egy appot, amivel annyira jól lehetett látni a dolgokat, hogy már abban a hónapban terhes lettem, mikor elkezdtem használni. Csatolom a hőgörbém, amiben tökéletesen látszanak a dolgok:

Szóval nyaralás közben nekem már elkezdtek jönni a jelek, még igen összetéveszthető formában, de én már felfigyeltem rá, és aztán a teszt előtt 2 nappal megéreztem azt a bizonyos szurkát + sűrűbben jártam mosdóba... így akkor már erősen éreztem, hogy itt baba lehet a levegőben. Így az erős gyanú végett elmentem Rossmannba és vettem egy érzékenyebb tesztet, és mit látok?

Ott a két csík :)
Egyelőre ennyi. Itt tartok. Szedem a vitaminokat már egy jó ideje folyamatosan: Inofem, Femibion 1, D vitamin, C vitamin, Vas, Cink, Omega 3 + E vitamin, Magnézium, esetiben Kalcium.

És várom az idő múlását, hogy megmaradjon a bébi, kettős érzések uralkodnak bennem, félve tervezek, de azért egy-egy pillanatban engedek az álmodozásnak.
Hasam szurkál, de már egyre kevésbé, sokat pisilek, este gyorsan elalszom, éjjel néha virrasztok (tegnap pl 4:30-tól talpon voltam) és pillanatokra van kis émelygés, de gyorsan múlik, más nincs egyelőre.

Alapvető különbség a két terhességem között, hogy előzőben az első perctől kezdve visszatérően fájt a hasam. Most csak úgy érzem a jelenlétét, de nincs fájdalom. Így utólag el tudom képzelni, hogy nem tudott jól beágyazódni és ez volt a probléma, de ez már csak "mi lett volna, ha...", soha nem fogom megtudni.

Balaton 2018

Nem akarom a világ legszánalmasabb közhelyét elcsattintani, pedig annyira adja magát... Na de mégis: "nekünk a Balaton a..."

Szóval nem tudom hány év után kimondhatom, hogy igazi nyaraláson voltam, mikor nem kell csinálni semmit, nem kell nézni az órát, nem kell nézni a maileket, nincs semmi dolgom, csak amit csinálunk magunknak. Alapvetően a helyszín szerintem mindegy is ilyenkor, ugyanis teljesen más életritmusba kerülsz bele, és még az időszámítás is megváltozik. Mi idén a Balatont választottuk. Nem, nem, nem költség hatékonysági szempontok miatt, mert éppen minden elmondható, csak az nem, hogy olcsó volt. Egészen egyszerűen Zsolti erre vágyott 11 év Angliában élés után. Vágyott a Balatonra, így megszerveztük. Van még egy terv ha sikerül összehozni, idén még mennénk Amsterdamba és akkor lesz még egy hosszú hétvége, de ha nem akkor sem görcsölünk. Idén nagyon sok helyre mentünk 1-2 napos kiruccanásokban, úgyhogy csekély hiány érzetem sincs, és most úgy érzem, hogy fel is vagyok töltődve. Tetszett minden. Csatolok pár képet, amik így jobban kifejezik az érzéseimet.

Annyira retró, mintha csak a 80-as években járnánk

Óriáskerék és mi

Naplemente

Naplemente és mi

Tihany

Kompozás

Siófok Óriáskerék - én csinálom az anyagaikat,
pl ezt a kreatívot is, csak sajnos pont ráragasztottak egy extra nyitvatartási matricát aug 20. miatt

Dohányzóasztal - PIPA

Elkészült, szuper lett! Pont így képzeltem, a magasságán kell még állítani:

Közben Zsoltival mi betöltöttük 2 éves évfordulónkat, írtam is róla, de mivel nem fejeztem be még, így még nem postoltam.

Címszavakban a havi történések:

• Könyvelő folyamat elvégezve 
• Nyaralás megszervezve
• Dohányzóasztal elkészítve
• Egészségügyi szűrések elkészítve

Az utóbbi pár nap meglehetősen felpörgött munkaügyileg, úgyhogy valszeg most már nyaralás után remélem részletesen is ki tudom fejteni.

Citológia 2018

Idén is túl vagyok a szűréseken, minden rendben van... egy évre ismét nyugalom :)
A műtétem óta (2012) minden évben ez egy fontos dolog számomra, kiemelten és óriási parával.

Természetesség

Egy elég érdekes észrevételem van magamon. Elkezdett nagyon tetszeni az a fajta természetesség, mikor egy nő a természetes szépségével hat, szinte smink nélkül. Ez nem egyenlő az igénytelennel, csak valahogy észrevettem, hogy azok a nők kezdtek tetszeni, akiken nem látványos a smink, nem használnak mindenféle lakkokat körömre stb. Biztos ez is a korral jár, vagy csak szimplán egy korszak :D

Könyvelő kérdés

Megint egy nagy váltás van a levegőben. Nagyon nehezen veszem ezeket a változásokat, még akkor is ha hosszútávon ez a megoldás. Szóval most eljött az idő, hogy könyvelőt váltsak. Több oka is van, de azt hiszem nem a hibákat szeretném most felsorolni, hanem azt, hogy miért lesz igazán jó ez a váltás. Azt hiszem megtaláltam azt a könyvelőt, akivel megvan a kémia (ráadásul ismerjük egymást már régóta). Azt vettem észre, amikor jó dolgok történnek, akkor bennem (lelkileg) mindig jó érzés van. Ezúttal teljesen egyértelműen így történik. A váltás kézenfekvő, egy sokkal közelebbi ismerős lesz az új, akinek az élethez, munkához való hozzáállása teljesen azonos az enyémmel. És nem mellesleg kevesebbe kerül. Számomra nagyon fontos a bizalom, és hogy akivel együtt dolgozom - vagyis fizetek a munkájáért - lelkiismeretes legyen... én is így dolgozom. Ha ezt nem érzem, törik a bizalom, és az ilyen fontos kérdésben, mint a pénzügyeid nem hiszem, hogy megengedhető.

A folyamat elindult. Lezárni a dolgokat nehéz, és kell erő. Viszont szeretnék előre nézni akármi lesz. Őszintén mondom, hogy ezzel a lépéssel most már a munkakörnyeztemnek minden szereplője jó érzést kelt bennem.

Tiszteletjegyek

Ma reggel kaptam egyik ügyfelemtől ajcsit, tiszteletjegyeket az óriáskerékre... 3 éve dolgozom nekik, ez most így nagyon jó érzés :)

51,4 kg

40 dekányira a céltól. Már majdnem egy hete nem mértem meg magam, és ma reggel is félve álltam a mérlegre, mert az utóbbi héten több erősebb meghajlásom is volt, és mit látok? Egy hét alatt lement 30 deka. Már nagyon hiányoznak bizonyos kaják... pl egy jó hamburger.

Fogszabályzó 35 évesen?

Na megtörtént a fogászkodás. A jó hír, hogy továbbra sincsen lyukas fogam, immáron 20 éves korom óta (leszámítva a bölcsességfogat, ami a bőr alatt romlott meg még évekkel ezelőtt, emiatt is kellett a bőrt eltávolítani fölötte, mert éppencsak egy fogcsúcs állt ki). Szóval minden fog ép, egy kicsi fogkő van csak a fogaimon, az is csak belül lent, úgyhogy azt a következő alkalommal el is távolítják.
Viszont így is sokkoló hírrel indult a húzás része, ugyanis nem 2 bölcsességfogat kell eltávolítani, hanem mind a 4-et. A felső kettő adott, hiszen vízszintesen állnak, effektíve funkció nélkül, csak roncsolják a többit, illetve tolják előre a fogsort. Viszont a panoráma képen sajnos látszott, hogy a lenti fogakkal sem oké a helyzet. Az egyik látszólag olyan mintha nem is lenne, viszont sajnos ott van a bőr alatt mélyen, a gyökere alácsúszik ferdén a rendes fogaim alá, így azt nemcsak távolítani kell, hanem szájsebészetileg fel kell tárni, hogy egyáltalán hozzáférhető legyen. Ezt a fogamat nem fogom veszteségként megélni, hiszen fizikailag sosem láttam :). A 4. bölcsesség fogam sajnálom nagyon, mert arról pár éve szedték le a bőrt, és bár tömött, de jelen van. Ezzel a fogammal az a baj, hogy  túlzsúfolja az állkapcsom, és nincs hely, ezáltal a fogaim meg is indultak előre. Elöl sajnos már a fogaim kellőképpen össze torlódtak, aminek következtében folyamatosan koptatja az egyik alsó metsző fogam a felsőt.

Így mikor túljutottam a sokkon, rá kellett jönnöm, hogy most átgondolhatom, hogy mit kezdjek, feccöljek-e erre energiát, pénzt, vagy hagyjam az egészet, ugyanis a húzások után fogszabályzóra van szükség... igen, állandó fogszabályzó. Viszont ez az a dolog, amit utólag egyetlen ember sem bán meg az életében... és még hosszú az élet (remélhetőleg), szóval érzem, megéri.

Úgyhogy a lényeg a lényeg... belevágok.

Maga foghúzás élménye brutális volt, egy csapásra megértettem miért félnek az emberek a fogorvosoktól. Én miközben cibálták sírtam, nem a fájdalomtól, hanem mert sajnáltam őket, hiszen ép fogak, és még eddig egyetlen fogam sem hiányzott SOHA. De a fogdokinő azzal vigasztalt, hogy egy percig se sajnáljam, mert ezek a fogak bosszút állnak hosszútávon, illetve neki is hiányzik az összes bölcsességfoga... sőt azt mondja a nők nagy részének kicsi az állkapcsa, így a fogak elkezdenek torlódni a bölcsességfogak miatt. Úgyhogy kábé ez a vigaszom, és én most elhatároztam, hogy sosem volt szép fogsorom, de még lehet, és ezt az esélyt én most megadom.

Dohányzóasztal - csapó 2

Elkészült a dohányzóasztal. Sajnos több sebből elvérzett. Most nem tudom, hogy én vagyok túl perfekcionista, vagy kicsit össze lett kapkodva... a lényeg, hogy nem lett az igazi :(

A magasságát sajnos 10 cm-rel magasabbra készítették el, mint ahogy megadtuk a méretet, illetve a csiszolás sem lett szép. Továbbá sajnos a lakkozás sem olyan színű lett, mint amiről szó volt, és a felső fém kiegészítők nem lettek lefestve feketére.

Első körben arra gondoltam, hogy majd mi megcsináljuk ketten ezeket a dolgokat, újra csiszoljuk és lefessük. De aztán gyorsan rájöttünk, hogy egyikünk sem asztalos, és ehhez viszont szaki munka kell, így Zsolti az egyik asztalos barátjával felvette a kapcsolatot, és ő fogja helyre hozni. 

Így most van lehetőség újra gondolni, és új elképzeléseket leadni, így felmerült, hogy esetleg fehér antikolt (bal kép) legyen. Vagy maradjunk a fa színnél, csak nem ilyen natúr lakkal (egyébként nem is ilyenről volt szó első körben sem), hanem kicsit sötétebb, de még fa színű páccal, esetleg rusztikus hatásúan. Az alap adottságok rendben vannak, tehát a méretei szélesség/hossz az tökéletes. Egy kicsit csalódott vagyok és félek tőle tegnap mikor felhozták ez ki is ült az arcomra.

Viszont tegnap volt fent Zs anyukája, meg tesója és bemutatta a barátnőjét, aki litván, Eve-nek hívják, neki nagyon tetszett a lakásunk, még akkor nem voltam itthon, de Zs azt mondta, hogy szinte mikor belépett körberohant a lakásban és mindent megdicsért. Ő egyébként teljesen más kultúrából érkezett, és talán egészen másként is értékeli a dolgokat mint mi, és ez jó, nekem nagyon szimpatikus.

Holnap vissza a munkához :) a wc következik ismét... ott is második körösen. Folytatjuk a hátfalat és az oldalfal második rétegét. 

51-esek klubja

Beléptem. 51,9 kg. Azt hiszem kb 6-7 hete csinálom a diétát, az utóbbi 3 hétben már nem annyira szigorúan, mindent eszek (mármint cukrot és fehér lisztet kivéve), de figyelve a mennyiségre. Ezt most ilyen egészséges diétának tartom, mert ugyan így lassabban megy jelentősen, viszont így talán kiküszöbölhetem a jojó effektust. A szervezetem szoktatom a nehezebb kajákhoz is, és talán így nem kezdi el raktározni zsírként. Már nem kell sokat fogynom, mindösszesen 90 dekát, viszont sokkal jobban érzem így magam.

Más. Tegnap hazament Zs, és úgy tűnik készül a dohányzóasztalunk. Tegnap ezeket a fotókat küldte. Itt még nagyon sok meló van rajta, de állítólag egész délután ezt csinálta a tesója. Ezen felül én elkezdtem a wc-t, brutál jól néz ki már az a része, ami elkészült, viszont úgy tűnik, hogy ez két hétvégés lesz, mert még a hátfal teljesen hátra van (mivel ott javítani is kell), illetve az egyik oldal második rétegénél elfogyott a festékem. Ma meg ha minden igaz, 18 év után kivetetem végleg a köldök piercingem, itt az idő "felnőttem" :)

Fogászati kérdés

Bejelentkeztem szájsebészetre. Július 2, 10:00. Évek óta halogatom, és nincs tovább, két felső bölcsességfogamnak mennie kell.

Ennek előzménye, hogy már kb 5 éve megállapították, hogy sajnos nincs nagyon más opció. Rosszul nőttek (vízszintesen, így fogászatilag nem lehet kezelni, ha pl kilyukad)... ha nem szabadulok meg időben tőlük, akkor sajnos elkezdik károsítani a fogsorom, így a mellette lévő fogakat és/vagy rosszabb esetben szép lassan évről-évre előre nyomják az egész felső fogsoromat, ami később esztétikai probléma is lehet.

Félek, viszont sikerült itt a kerületben egy nagyon jó hírű fogászatot találnom.

Keleti kényelem

Mostanában inkább hétvégén történik minden nemű életem, a hétköznapok totál a melóról szólnak. Voltam most ügyfeleméknél ilyen üzleti/ismerkedős ebéden pénteken. Szuper jó volt. Szeretem ezeket az összejöveteleket, mert tényleg nagyon kevés esély van megismerni egymást, a munkákon keresztül szerintem igazán az ember nem látja a másik ember személyiségét. Nekem nagyon pozitív volt, teljesen motiváltként érkeztem haza, sőt ilyenkor még azt is érzem, hogy még jobbat szeretnék nekik csinálni. Ez amúgy tök nyálas, de én ilyen vagyok, totál érzelmi alapon tudok motiválódni.

Aztán hétvége. A szombati nap fele azzal ment el, hogy valahogy felvarázsoltjuk a falra a régi tévémet. Így venni kellett egy ilyen tartó állványt, meg aztán felügyeskedni. Azt gondolná az ember, megvan egy óra alatt, de nem, meg persze mi sem vagyunk túl ügyesek. Semmiképpen nem szerettem volna, hogy ferde legyen, így sokat szórakoztunk a lyukak fúrásánál, meg ugye a megfelelő magasság belövése... végülis sztem fasza lett. És azért nagyon jó, hogy hétvégén most már lehet lustálkodni az ágyban. :D
Aztán tegnap végül kitaláltuk, hogy menjünk fel rétesezni a normafára. Mostanában nagyon feltöltenek ezek a természetközeli élmények. Nem tudom, biztos korral jár, de értékelem a kilátást, meg hogy jó levegő van... meg ilyenkor Zs-vel is nagyon jó csapat vagyunk.

Este mint egy hétvégét záró momentum, elkúródott a kb 3 hónapos erkély ajtó szúnyogháló. Már nem tudom, hogy ezen nevessek-e vagy inkább sírjak, de az biztos, hogy egy nagy szar munkát végeztek az ablakosok, és ez már most látszik. Ezt viszont elég SOS-ben kell javítani, mert nem szeretném, hogy tönkre menjen a szúnyogháló maga, ugyanis ez nem volt egy olcsó tétel.

Hétvégén jön Zs tesója haza, egyúttal nagyon reménykedem, hogy elkészül végre a dohányzóasztal a nappaliba. Már megvan a láda hozzá, csak a humán erőforrás hiányzott :D Mivel hétvégére hazamegy Zs, így én neki fogok ugrani a wc festésnek.

Munkaállomás, avagy űrállomás a nappaliban

A szükséges rossz. A nappalink most úgy néz ki tényleg, mint valami űrállomás, hozzátenném ez vagyok én. Imádom a digitális dolgokat, főleg, ha azok jól használhatók és a kényelmemet szolgálják... ezért dolgozunk. Végre eljutottam odáig, hogy sikerült egy második számítógépet beüzemelni, így leszűkítve egy "munkaképtelenségi kockázati tényezőt"... ezt már sokkal régebben kellett volna, de nem volt rá lehetőség (emiatt télen volt is ebből egy elég nagy para, mikor hirtelen a semmiből beszart a gépem). Viszont úgy esett, hogy egy másik régóta vágyott fejlesztés is megtörtént, ez meg ZS-nek köszönhető, lett egy új tévé a nappaliba. A régi tévét már régóta szerettük volna, ha bekerül a hálóba, fel a falra, és a nappaliban meg egy nagy, 55-ös tévé, nagyobb mozi élmény. És hozzá egy hordozható (vízálló) JBL hangszóró, ez már szintén régi vágy volt.  

Egyébként már az 52-esek klubjában vagyok 52,6 kilóval, szépen haladok, és nagyon nagyon büszke vagyok ZS-re, már ő is lefogyta a pocakját, szinte minden nap edz és figyel ő is a kajára. Mikor így belegondolok, az is eszembe jut, hogy ezt neki valamiért sosem fejezem ki eléggé, pedig tényleg rettenetesen büszke vagyok rá.

Egyébként ezekkel együtt jó sűrűre sikerült a hétvége, szombatra terveztük a wc festést, de az bele se fért, ugyanis szombaton du mentünk Csömörre szülcsinapi buliba. Annyira jól sikerült a buli, hogy vissza is hívtuk július elejére Zs barátait. Aztán életembe először kipróbáltuk a sofőr szolgálatot. Nagyon kényelmes szolgáltatás, és nagyjából annyiba kerül mint a taxi, és tényleg teljesen lekerül a teher a "ki ihat, ki nem ihat" kérdésben. 

Más! Erkély projektben halvány remények, ugyanis végre sikerült elérni a közös képviselőt, és kaptunk egy jó kis ígértet, hogy lesz előrelépés :) Na meglátjuk, én kissé szkeptikus vagyok :D