Kezdjünk bele...

Ez most egy énközpontú post lesz.

Egy csodálatos átalvással kezdődött az évem, de ezt már előre láttam, és nem akartam erőlködni, ha a pihenésre nagyobb szükségem van, akkor azt fogom tenni. Így most tulajdonképpen még nem realizálódott bennem, hogy 2025 van. Viszont ma reggel mindenképpen szerettem volna időt szánni az év megtervezésére, és egyéni céljaimra, amiket címszavakban tulajdonképpen már taglaltam. Alapvetően kiegyensúlyozottnak érzem a életem, mindenem megvan amire csak vágyhatok, szóval innentől csak a finomhangolás lehet cél, illetve távoli jövő alapozása, amit semmiképpen nem szeretnék túl görcsösen, vagy túltolt mértékben, hiszen bárhonnan nézem az idő fogy, és a jelen megélése a legfontosabb. Szerintem mindig is érződött, hogy mekkora hangsúlyt fektetek az otthon teremtésére, mert olyan "típusú" ember vagyok, aki a biztonságot keresi és otthon érzi a legjobban magát, és emellett az esztétikát keresem, mint érdeklődési kör vagy hobbi. Vagyis ezt most gyorsan kiegészítem, mert úgy fedi a teljes valóságot, esztétika és a zene szeretete. No de, hogy saját terveimet is behozzam, ebben az évben szeretnék többet foglalkozni ezekkel és a lelkivilágommal is, mivel csak így van esély rá, hogy a kiegyensúlyozottság nem csak állapot lesz, hanem attitűd is. Alapvető megfigyelésem, hogy a családom szempontjából sokat számít, hogy milyen lelkiállapotban vagyok, ha kiegyensúlyozottabb vagyok a gyermekem is az (kivéve, ha éppen egy növekedési, vagy agyi érési fázisban van). Egyébként ennyi időm, mint most a karácsonyi időszakban, valószínüleg mostanában nem lesz, így ezért is szerettem volna "rendezni a sorokat". 

Milyen fejlődéseket szeretnék idén mentális szinten? Szeretnék ismét többet olvasni, most a karácsonyi szünetben Dr. Buda László könyvét olvastam, a Mit üzen az életed? címmel. Ezt most jó kezdetnek tartom, pár gondolatot profitáltam is belőle, eddig nem sokat, de csipegettem, és több vagyok, mint előtte. Sok könyvem van, ami várakozik, az évek folyamán csak vettem-vettem őket, de sajnos keveset olvastam.

Emberi kapcsolatok terén kicsit bonyolultabb fejlődni, mert ott a másik fél is kell hozzá. 2024-ben sajnos meg kellett haveri kapcsolatok terén hoznom egy nehezebb döntést, amit még nem tudom, hogy a végső szempontból jó döntés volt-e, de már kezdett rám nézve leépítő hatással lenni, és pontosan az ellentéte történt, mint amitől jól érzi magát az ember, nem építettük, hanem végül csak leépítettük egymást. Vannak ilyen pontok az életben, ezek nyomot hagynak, de tanul belőle az ember. Továbbá illúzió, ha az ember azt hiszi, hogy ezen a világon valami is végleg az övé, akár tárgyakra nézve, akár az emberi kapcsolatokra nézve, nincs olyan, hogy tiéd, az életben mindent csak kölcsön kapsz. Egyébként ez volt a könyvem egyik vezér gondolata, amit így realizáltam, és egyébként egy érdekes példát tudok mondani, ami ténylegesen emlékeztetett erre. Ez pedig a Hunyadvár utcai lakásunk. Mikor megvettük, olyan érzete volt az embernek, hogy most aztán van egy lakásom, ahol becsukom az ajtót, és csak az enyém. Aztán tavaly mikor elköltöztünk jöttem rá, hogy ugyanez a lakás már másé, oda már nem mehetek be és nem csukhatom be az ajtót a világ elől... nyilván van helyette másik helyszín, ahol ezt megtehetem, de az a bizonyos helyszín, már nem az enyém, mi több soha többé nem fogok ott ajtót csukogatni. Ugyanezt éltem meg az előző kocsinkkal is, na de a lényeg, hogy hasonló módon emberek is belépnek az életedbe, és egy idő után kilépnek, ilyenkor kérdés, haragszol-e rájuk, el tudod-e engedni, tanultál-e tőle, jobban érzed-e magad így összességében. 

2025-ben szeretnék jobb ember lenni, ez a legfontosabb küldetésem. Sajnos kijelenthetem, hogy ebben fejlődtem legkevesebbet az elmúlt években. Szeretném végre leküzdeni az irigység témakörét (ami nyilván nem kóros, de fel-fel üti a fejét), és semmi értelme, kizárólag az én személyiségem fejletlenségét jelenti, és csakis magamnak szerzek adott esetben rossz pillanatokat ezzel. Zsolti ezzel előttem jár lényegesen, meg amúgy ösztönösen másban is, de most őt nem akarom kielemezni, hiszen nem hatalmazott fel rá. Szóval ez az év szóljon erről, hogy jobb emberré váljak, és jövőre ugyanekkor azt tudjam mondani, igen, tovább léphetünk.