Másnaposok

Nikókával tegnap este úgy döntöttünk megünnepeljük a diplománkat, ha már így együtt végigszenvedtük. Hát ma így néztem ki (Zsoci frankón megörökítette szenvedéseimet):

Államvizsga pipa

Már fél éve tudom, hogy ez lesz ennek a postnak a címe :). Szóval igen, tulajdonképp nyelvvizsga nélküli diplomás lettem. Az elégedettség szó nem is elég kifejező... ez most ilyen elégedettség és eufória, kombinálva a "nagy kő esett le a szívemről" érzéssel. Na de ne szaladjunk ennyire előre. Úgy indult a reggel, hogy hajnali 2:30-tól olyan vihar kerekedett, hogy a villámok összefüggően csaptak le egymás után, persze erre én jól felébredtem, és arra gondoltam, hogy mi ez itt, ha nem a világvége? Diploma nélkül fogok meghalni? Ez nem lehet... aztán utána kb már semmit nem aludtam, majd 6-kor szépen felkeltem, elkészültem. Rohanás be suliba. Ott már rengetegen voltak, és fogadott a "jó" hír, hogy a leggecibb vizsgabizottságba kerültem. Éjó, nagyon jó kezdés, gondoltam. Aztán várás-várás-várás. Majd Nikókának mondtam, hogy mindent tudok, csak a 9. tétellel lehet beszívatni. Vajon melyik tételt húztam? Igen, a 9-est. pedig taktikával mentem oda, mármint ami a tétel húzást illeti, de ott abban a másodpercben úgy döntöttem, hogy inkább rögtönözök. Hát nem belehúztam a 9-esbe?! Egyből beidegesedtem. Aztán elkezdtem előszedni a kulcsszavakat (mert szerencsére közvetlen vizsga előtt a biztonság kedvéért ezt a tételt néztem utoljára át), aztán elkezdtem kifejteni. Érdekes, hogy egész sokat tudtam írni így is. A szakdoga védéssel kezdtem, ami annyit jelent, hogy le kellett prezentálni az egész szakdolgozatot. És igen, elkezdődött amire számítottam. A tanár minden második mondatomba belekapaszkodott és kérdezgetett, kötekedett, sz*p*tott. Nem mondom, hogy nem voltam feszült... kb 20 percig prezentáltam. Majd jött a tétel. Elmondtam. Természetesen újabb kérdés... gondoltam magamban, innentől indul a jegyem lefelé. És nem, végre egy olyant kérdezett, amire nemhogy tudtam a választ, még nevet is tudtam hozzá kötni (köszi humánetológia UV, első évfolyam :D). Úgyhogy ennek következtében azt mondta a genyótanár, hogy köszöni, ez szép volt. És ennyi... alig hittem el, fél órás vizsgázás után végeztem. Ezt követően volt egy csoportos értékelés, majd Nikóval kivonultunk a vécébe meghúzni a butykost :D, mert ez volt a terv legfontosabb része :D. íme a fotók:

 Butykos és a ZSKF vécéje :)

 Makika és Kata szokásospóz

Poén kép, mintha atomrészeg lennék (mert az is vagyok)

Kata ZSK előtt sapkába

Nikóka is csinált poén vécé képet

11 óra elmélet

 Ez az elmélet jár mostanság a fejemben:

(Andrew Matthews: Élj vidáman c. könyvből)

Ma egész nap tanultam és kibsztt fáradt vagyok. Ennek ellenére (bár nem terveztem) mégis csináltam egy levezető futást.

Tanulj máááár!

Tegnap volt iskolánkban az első államvizsgázó nap. A legstréberebb osztálytársak persze jelen voltak. Mondanom sem kell, hogy egész nap ezt postolgatták a Facebookra, hogy túlvannak rajta, diplomások blaaa. Engem meg szét csesz az ideg, mert nemhogy nem tanultam meg még az összes tételt, még a prezim sincsen kész. Összesen a 8. tételig jutottam el. Úgyhogy ma nagyon durván kényszerítem magamat a tanulásra, ha tetszik, ha nem. Direkt felkeltem fél 7-kor, és mindjárt kezdem is. A Facebooktól meg el kell határolnom magam... és az iphone-omtól is... nem könnyű :) :(

Welcome to my page!

A minap vettem észre, hogy mostanában lett pár követőm itt a kis blogomon. Úgyhogy ha olvastok, akkor ezúton is üdvözöllek titeket :)))

138,2 km done

Itt tartok aktuálisan. Megnéztem az előző bepostolt képet, és aminek nagyon örülök, hogy az össz sebesség szépen javulgat. A kérdés: nyár végéig meglesz a 400 km? :)

Aztán a szokásos téma, államvizsga. Na ma beindult a suli levelezésben a tippelgetés, hogy melyik tanár melyik bizottságban lesz... váááá. Elég stressz van így is, muszáj fokozni :(

Közöny

Ez a bejegyzésem most kicsit elmélkedősebb jellegű lesz, mivel az aktualitás változatlan.
Nosh, közöny. Ez az emberi tulajdonság amit egyáltalán nem bírok elviselni, és nagyon lenyom. Igazából egyetlen olvasómnak se kell magára vennie, hisz nem rólatok szól, csak a gondolataim tegnap futás közben ezen jártak. Engem nagyon sok dologgal lehet inspirálni, sztem viszonylag lelkes típusú ember vagyok és ráadásul elég kitartó is, de a közönnyel nem tudok semmit kezdeni, mikor a másikra nézel és egyáltalán nem érzed mit akar, vagy mégrosszabb ha azt érzed, úgy tesz mintha érdekelnéd (de ezt is csak felszínesen), miközben leszar. Igen, azt hiszem ezzel nem tudok mit kezdeni. Mikor van benne egy gyenge próbálkozás az illúzióra, de közben az ember (mondjuk én) nem csak a materiális jeleket nézi, hanem megérzései is vannak. Lehet távolról is érdeklődni, és közelről érdektelennek lenni. Nem vitás, hogy melyik a milyenebb. De vajon eközben mi jár az ember fejében? Miért teszi? És miért közönyös? Miért érdektelen? Tulképp a szó megmagyarázza saját magát: hiányzik az érdek. Tehát az ilyen ember gondolati szinten érdekember?! De akkor a közönyös ugyanaz, mint érdekbarát? Ez vajon születési dolog? Vagy egyszerűen csak kémia? Hmmm, sztem asszem az utóbbi. Minden csak kémia, ember és ember között. De a kémia mégsem elég, mert attól, hogy valakivel kémiailag passzol, attól még lehet közönyös. Viszont talán érdekes, hogy hogyan hat a közöny. Pl rám. Rám két féle képpen. Aki felé én is közönyös vagyok, ott abszolút nem érdekel, olyan hidegen kezelem, hogy szinte már félelmetes. Viszont aki benne van a közeli szférámban, annál rohadtul szenvedek tőle. A felém irányozható büntetések legnagyobbika, főleg ha érzem, hogy őszinte közöny.

Kidobott az ágy...

Na ilyen fejfájásra is régen ébredtem már. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is aludtam éjjel, és leragad a szemem.  Tegnap megnéztem a naptáramat, és rá kellett jönnöm, hogy nincs túl sok napom az államvizsgáig. Ehhez képest viszont csak 4 tételt néztem át (tehát még azokat sem tudom, csak alaposan átolvastam). Nem tudom mi lesz ebből, soha nem voltam az a tételeket tanuló típus, mindig úgy mentem át a vizsgákon, hogy aznap hajnalba bementem a suliba és a rövidtávú memóriámat megerőltetve gyorsan átnéztem az anyagot. Nos ez az államvizsga tételek esetében nem annyira működik... itt vagy megtanulod, vagy megsz...pod. Így további szabikat tervezek még vizsga előtt. Mivel pénteken lesz az államvizsga, így azt gondoltam kiveszem előtte még a két napot szerdától. Aztán akárhogyan is lesz, államvizsga után hazamegyek stornyára lazítani.

Aztán ha minden jól alakul, akkor lesz egy mini diplomaosztós/ballagási ünnepségem. Csak a legszűkebb család (anya, tesó, mami) és a legjobb barátok (Mó+Dani, Gergő, Rencsi, Vasi+Virág), tulajdonképpen nekem ők is családom, úgyhogy ha ők itt lesznek, akkor teljes lesz nekem az ünnep.

Mostanában más dolgok igazán nem foglalkoztatnak. Csak az egészségem és a diploma. Tudom, kicsit leszűkült, de azt érzem, hogy koncentrálnom kell a figyelmemet, mert ez olyan pont az életemben, amit nem lehet egyik esetben sem elrontani. Aztán nyárra is vannak már tervek, de még távolinak tűnik, csak államvizsga után fogok valszeg azzal foglalkozni.

Opponensi értékelés pipa

Csak így, arcoskodva :D. Szóval végre megvan az opponensi kiértékelés is, amitől nagyon fostam. Igazából sokkal normálisabban osztályzott és értékelt mint saját konzulensem, aki egy fasz (most már kijelenthetem). Úgyhogy mostmár tényleg csak egyetlen egyszer kell bemenni vizsgázni, és konec. El sem tudom képzelni, hogy ez is eljön egyszer. Viszont már az is valami, hogy zökkenő mentesen minden kreditem rendben van. Amúgy 181 kredit, kb 60 vizsga, rengeteg áldozat és 1 147 320 HUF. Most azt mondom, hogy valszeg több diplomára nem fáj a fogam :)

És most irány tételeket tanulni, nem lehet tovább halasztani... ó szegény Kata :(

Kezdődő kockahas

Ma fedeztem fel, hogy már valami alakulgat a hasamon... megéri a sok futás :)

Mazochista vagyok...

...mert imádom:

• mikor éhgyomorra szőlőlevet iszom és az arcizmom görcsöt kap
• mikor futás után az izzadságtól kihül a testem és a zuhany alatt a meleg víztől egyszerre fázom és melegem van
• mikor már alig bírok futni és bármelyik pillanatban összeeshetek.

by the way, vettem agyserkentőt államvizsgára felkészüléshez:

Dr. Chentől természetesen.

Vasásnap pihenő nap, végre!

Eléggé ritka dolog, hogy vasárnap nem dolgozom, így igyekszem úgy alakítani, hogy ne menjen el a nap azzal, hogy sokáig alszom, vagy hogy nem csinálok semmit, ugyanis valójában igencsak sok dolgom van. Tegnap megjött az utolsó jegyem is (5-ös) az Internet és Politika beadandóra, így fel tudtam jelentkezni a szakzáróvizsgára. kimondani is megrettent. Ugyan az opponensi értékelésem még mindig nincs meg, de a kreditek és értékelések megvannak. Úgyhogy a szent nap 22-e lesz. Az utolsó nap, ami szerepel az opciók között. Nem baj, legalább van idő még egy kevés.

Más! A héten sokat találkoztam Móval, nagyon jól érzem vele mindig magam, érdekes hogy milyen egy hullámon vagyunk, kevés embernél érzem ezt. Tegnap elmentünk a Belfesztre együtt. Az ötlet abszolút spontán jött Mónak (én eddig azt sem tudtam mi az a Belfeszt). Rengetegen voltak. Ettünk-ittunk, aztán a hangulat a tetőfokára hágott. Annyit röhögtünk, hogy kb megfájdult a szám. Készült pár béna fotó, azért azt becsatolom:

 A becsekkolás fontosabb, mint kajálni, itt a bizonyíték :D

Itt nagyon aranyosak vagyunk :)

Kollégámnak fotóztam, aki a Burger King Xtra Yo menüs dobozt tervezte

Moncsi lekapott, miközben fotóztam

Várom már, hogy vége legyen a suli időszaknak, mert azért ha belegondolunk három éve kísér ez a feszültség a háttérben, ugyanis akárhogy is nézem, majdnem másfél millió forint fekszik benne, és így munka mellett iszonyat sok megeröltetés/akarat is, szal nem lehet itt a végén már elcseszni, így ma elkezdek tanulni rá... de előtte el fogok menni egy reggeli bemelegítő kocogásra :)

MIB 3.

Tegnap voltunk moziba kollégákkal és Móval. Jaj nagyon jó volt. Úgy szeretem, hogy Mó nyitott arra, hogy eljöjjön ilyen programokra. Meg amúgy is, most mindig egy csomó energiát nyerek tőle, mikor találkozunk. Egyszerűen pozitívan hat rám. Ahogyan a kollégáim is... különös tekintettel pár főre. A film pontosan olyan, mint az előző két rész. Humoros, és látványos.

Aztán voltam dokinál is, most egyelőre úgy tűnik végre, hogy minden rendben van. Most már erős is bennem a gyógyulás tudat, szal érzem, hogy mindennek jónak kell lennie. A héten amúgy bevégeztem az első száz kilométert az iPhone számlálója szerint. Tegnap előtt konkrétan 9,5 km-t futottam, úgy hogy egyébként kb. fele annyit terveztem. Amúgy ma is megyünk Margitszigetre, egy kör erejéig.

Aztán suli. Na még 3 etap van vissza. Egy sima vizsga jegy, az opponensi értékelés, és az államvizsga. Legyen már vége... nincs erőm.
Ez lesz a diplomaosztós ruhám, mert ugye azt már jól megelőlegeztem magamnak :)

Pihenő kicsit

El sem hiszem, ma olyan nap van a cégnél, ami konkrétan 3 hónapja nem volt. Alig van munka. Sőt. Úgyhogy most van időm összeszedni magam kicsit. Ma meg megyek Gergőhöz fodrászkodni. Kicsit ráfér már a fejemre. Egyébként mostanában annyira nem volt idő, hogy Gergő szülinapját még meg sem ünnepeltük, pedig vettem ajándékot neki, de otthon vár a polcon. Ő is robotol/túlórázik egyfolytában.

Úgy néz ki idén megyünk a Balaton soundra. Még sosem voltam, de idén úgy döntöttünk, hogy ezzel ünnepeljük az államvizsgát és lazulunk egy napot. Meg ha már szétünnepeltük magunkat, akkor elkezdjük egy kollégával megtanulni az After Effecktet (animáló program), aztán ősszel megyünk 3D suliba. Jó lenne már egy hónap múlva lenni... pont végezni fogok.

Futottam tegnap is, meg holnap is Nikóval. Eddigi futásaim eredménye:

Az átlag futásidőm mostmár legutóbb 6,08 perc/kilométer (itt 7,25 szerepel, mert ugye átlagol). Tök büszke vagyok, asszem olyan 8,5-ről indultam kb. Holnap megyünk Szigetre, remélem jó idő lesz. Tegnap jól eláztam, dehát a "futó, az esőben is futó" (ahogy Nikó mondta volt).

Leszámoltam

...az összes dogával és feleléssel. Ez is eljött. Leszámítva, hogy még nincsenek meg az eredményeim, úgy néz ki, hogy minden vizsgát kipipáltam, ami az államvizsgát megelőzi. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy ha minden jól megy, már csak az államvizsga van vissza (szakdogavédéssel). El sem hiszem, hogy nem kell már tanulni és izgulni. Igazából ez a hétvége nagyon durva volt, mert péntek-szombat legyűrtem a 4 maradék vizsgámat. Egész héten, minden este, ahogyan hazaértem munkából, egyből vettem kezembe a tanulnivalókat és erőltettem magamat. Azért voltam ilyen szorgalmas, mert bizonyos vizsgáim ha most nem sikerültek volna, akkor buktam volna a nyári államvizsgát, na azt nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha már frissen műtve képes voltam szakdogát írni pár hónapja. Aztán szerencsére a futás továbbra is része az életemnek. Mostanában egy héten legalább kétszer járok futni, és egész jól javul az időm. Visszanéztem és az első futásaimhoz képest, ami akkor 35 perc volt, most (ugyanaz a távolság) 29 perc lett... azért ez elég jelentős, itt már nem hinném, hogy sok javulás várható, már ami a sebességet illeti.

Más! Ma a vizsgák örömére megajándékoztam magamat egy gyönyörű szép táskával, nagyon vagány, és nagyon jó áron sikerült szert tenni rá ;)

Holnaptól végre kicsit több időm lesz,  talizom a héten Gergoo+Rencsivel, Móval sörözünk, és Nikóval futunk a szigeten. Jó hét lesz, legalábbis iskola szempontból most lesz egy pár hét pihenő, aztán jön az utolsó nagy  hajrá, az államvizsga.

Eladó telek

Készül a simontornyai területünkhöz blog oldal. Hát nem tudom kicsit félek az eladásától, mármint hogy kinek van otthon kedve, vagy pénze telket vásárolni?! Bár a telken van két ingatlan (az egyik totál romos, a másik erősen felújítandó), így tehát ha valaki meg is vásárolja, még ott van az a tétel, hogy kell rá építkezni/felújtani. Meg ugye az ingatlan piac a béka s...ge alatt van jelenleg. Teszünk egy próbát rá, és hátha. Itt az oldal, még folyamatosan csinálom, dehát idő híján vagyok (mint mindig).

Aztán tegnap voltam bent suliban vizsgázni. Nem volt nagy durranás. Még 4 vizsgám van két napra elosztva, plusz az államvizsga. Tehát vizsga céljából márcsak 3-szor kell bemennem és talán vége. Szerintem nincs még egy ember, akinek ennyire nyögve megy a vége... már egyetlen porcikám se kívánja.

Itt van Május elseje

Hát most kábé az elmúlt 10 évem legjobb majálisát éltem át. Otthon voltam Simontornyán hétfő-kedden. Szinte az egészet Vasival és Virággal töltöttem és hát hoztuk is a formánkat. Hétfőn reggel futva mentem Vasiékhoz, csak h meglegyen a reggeli torna, aztán kezdődött a züllés. De ez tényleg az volt :). Két napig (bár azért mértékletesen) söröztünk. Volt ilyen majális féle retro hangulatban, nagyon élveztük. Csináltam egy videot és pár fotót:

Annyira jó volt ez a nap,

...hogy muszáj írnom róla. Reggel korán keltem, mert már tegnap elterveztem, hogy mivel újra futhatok, ezért futok is egy Szigetkört. Na ez persze nem így lett :). Helyette elmentem szoliba, meg a Hervisbe futó cuccokat nézni. Először Mammutba, aztán az Arénába, és megállapítottam, hogy nincsenek jó cuccok, vagyis inkább kiba kicsi a választék. Na nem baj, mivel akció volt (25%), így vettem egy futó felsőt, meg egy futógatyát, mert ha már futok, akkor kell a körítés :). Aztán nézegettem futócipőket. Nagyon gyér és gáz a felhozatal. Az emberek nem futnak, vagy mivan? Vagy ennyire nincs pénz? Na mindegy, mivel nem találtam olyant, amire vágyom, így nem vettem, várom az igazit. De a futószettem nagyon jó :), tényleg van is fotóm, becsatolom.

Szóval béna kép, de azért látszik. Aztán utána ellátogattam Móhoz. Na ilyen még sohasem volt, pedig nagyon jó volt. Csinált ebédet meg söröztünk. Aztán Philipkében találtam egy kullancsot, ami azt eredményezte, hogy kellett keressünk egy kutyakórházat. Szerencsénk volt, mert nem számoltak fel ügyeleti díjat, és még egy kullancs ellenes oltást is kapott a kutty. Aztán kiültünk a dunapartra. Szépen megsütött minket a nap, de beszélgettünk is egy csomót. Jó volt, már rég töltöttünk együtt ennyi időt. Aztán rohantam a szigetre, hogy lefuthassam a mai tervet, ehhez csatlakozott hozzám PRS is. Ő bicajozott, én meg futottam. Közben hülyültünk, mint rég. Kár, hogy mostanában ritkán találkozunk, de ezt a kicsit jól kihasználtuk. Aztán mint egy hulla tértem haza. Szépen le is égtem (hiszen szinte egész nap kint voltam), és leamortizáltam magam a szónak a jó értelmében.

Ami a jó hír, hogy megjött a szövettanom és szerencsére jó híreket kaptam. Ez nem azt jelenti, hogy már egészséges vagyok, van még utókezelés, de a lényeg, hogy már a legrosszabbtól nem kell félnem :).

Ma meg megyek haza Simontornyára (idén először), várom már h találkozzam a családdal és az otthoni barátokkal :)))

Szakdoga pipa

Nem túl szimpatikus mikor valaki ezekkel a szavakkal jellemzi a szakdogát vagy az államvizsgát. Ez álszerény kifejezés, olyan mintha nem lenne benne munka, vagyis nem is, olyan mintha a benne lévő munkát csípőből lazán, úgy mellesleg tettük volna, miközben valójában ez nem így van. Munka mellett ez kibaszott nehéz dolog. Főleg, hogy nekem még mellé esett a betegségem is, ami önmagában annyi stresszt okozott, hogy már bőven az is elég lett volna. Szóval a lényeg, hogy nagy kínszenvedések árán, de túl vagyok rajta. Nagy meló, nagy projekt. És  még így sem vagyok elégedett vele, sokkal sokkal lehetett volna jobb, ha a konzulensem nem szart volna bele és ha én is kicsit jobban oda tettem volna szívvel-lélekkel. De a lényeg, hogy készen van. És nemcsak hogy készen van, de már be is van kötve, és hétfőn (az utolsó dátummal) le is lesz adva. Amúgy ma adtam volna le, be is mentem suliba, dehát az én sulim titkársága nem erőlteti meg nagyon magát nyitvatartásilag... mire beérkeztem a bekötött anyaggal, már zárva voltak. Úgyhogy hétfőn mehetek vissza leadni. Aztán a bürökratikus része még a nem gyenge. Kell plágium nyilatkozat, a tanár hitelesítése, hogy védésre bocsájtva, és a külső szakmai gyakorlat igazolása. Komolyan mondom az ember azon izgul végig, hogy melyik banánhélyon csúszik el... szóval nem egyszerű, koncentrációt igényel. Aztán lesz még 5 vizsgám, az államvizsga, meg a diploma védés, és konec :)

És erről jut eszembe a nagy bölcsesség a kedvenc filmemből, a Mátrixból (2perc 14-nél) :)))

Itthon töltött hét

Mondanom sem kell, hogy ezen a héten végig szabin vagyok. Fontos a javulásom szempontjából, bár látszólag jól vagyok, kevés fájdalom jelentkezik. Viszont a jó a rosszban, hogy van időm szakdolgozatot írni, mintha csak így lett volna kitalálva. Ott tartok kb, hogy látom a végét, illetve van elképzelésem, hogy hogyan fejezem be. Van még persze pár nagyobb témakör, amit ki kell fejtenem, de tényleg látszik a vége. És most már tudom azt is  miért kell időt hagyni a szakdolgozatnak. Ezt főként azoknak mondom, akik még előtte állnak. Fontos, hogy maradjon idő az alakítgatásra, hogy ki tudjon alakulni a teljes egész, hisz a dolgozat alatt végig eleve alakul a témád, ami úgy saccperkb körvonalazódott, az valójában csak a végén lesz tiszta neked is. Aztán ezt mondom úgy, hogy még nem látta a munkám a konzulensem, vagyis csak egyszer, mikor elküldtem neki a vázlatot. Szóval még nagyon is beleszólhat a dolgokba.

Unalmas itthon egyébként, és fogytam. Nézegetem a hasamat néha, és kb ilyen kicsi akkor volt, mikor megszülettem. És kicsit tartok a lustulási folyamattól. Nem szeretnék betunyulni itt az egy hét alatt.

Apró örömök

Eljött a várva-várt nap. Márc 23, a műtétem időpontja. Túl vagyunk rajta. Tulajdonképpen nagyon sok pozitív és negatív élménnyel gazdagodtam. Először is az altatás. Én amire emlékszem, hogy álmodtam, de nem bírok visszaemlékezni, hogy mit, másrészt mikor felkeltem egy zeneszám járt az eszemben... mivel a műtőben ment a rádió, valószínüleg ott hallhattam és úgy maradt benne a fejemben. Aztán az ébredés, állítólag már pár perce fent voltam ahhoz képest, mikortól nekem az első emlékképem van. Hmm... ja és elharaptam a számat (altatáskor), még mindig fáj. Aztán készült egy kép rólam, azt becsatolom, hogy megmaradjon emlékképp :)... persze ennyire nem éreztem magamat jól, pláne h a fájdalomtól kb majdnem b*sz*rtam :)

Aztán ma már itthon vagyok, pontosabban tegnap már hazaengedtek és most legális egy hét döglés következik, azaz szakdolgozatírás. Szeretném befejezni olyan csütörtök körül, hogy tudjam küldeni a konzulensemnek, jövőhéten kijavítom aztán köttetem. Aztán nagyon remélem, hogy a szar részén túl vagyunk. Őszintén, nagyon nehéz napjaim voltak, sőt az egész hónapom nagyon nehéz volt. A barátaimnak nagyon hálás vagyok. kivétel nélkül mindenkire számíthattam, függetlenül attól, hogy 240 km választ el bennünket.

...és a kollégák. Olyan szinten hatódtam meg, mint még soha. Egyrészt, hogy szórták az aggódó maileket, meg sms-eket, másrészt, hogy tegnap ezt készítették nekem:

Mi ez, ha nem egy igazi összetartó (baráti?) csapat?! Igazán szeretem őket, nemcsak kollégailag :)

Zajlik a z'élet

Nagyon régen írtam, nem véletlen. Mondjuk úgy összesűrűsödtek a dolgok. Kb annyi dolog fut egyszerre, amihez párhuzamosan kb 3 ember kellene. Egyrészt a betegségem ügye is központi szerepbe került, másrészt a suli is, és hát tavasz van. A legjobb hír talán az, hogy ha leadtam a szakdogát, utána már jóval megkönnyebbültebb leszek lelkileg. Most a 22. oldalon tartok. Nyögve nyelősen megy nagyon, ami jó, hogy most lesz egy szabis hetem és végre kedvemre befejezhetem. Mennie kell, gyakorlatilag egy nap 5-6 oldal megírására simán képes vagyok. Aztán a másik jó dolog, hogy idén végre normálisan és tényleg sport szerűen elkezdtem futni. Ehhez jó társaságok is társultak szerencsére Gergő és Renike társaságában.

Végre találkoztam Gergő macskuszával Nabival, annyira kis törékeny, hipercuki:

Illetve, mivel végre egyedül voltam otthon a hosszú hétvégén, végre kipakolhattam a kis konyhai szettem. Minden szempontból nagyon jó volt, végre rend- és tisztaságban élhettem 4 napig :))))

Nőnapi céges ajéndék

Jó arc kollégánink vannak, ez itt az ékes bizonyíték :)

Ez egy gyomorideges nap.

Ma lesz meg az orvosi eredményem. Félek, ideges vagyok, kb majdnem a hasmenés kerülget. Már hívtam egyszer a dokit, de nem vette fel, úgyhogy délután próbálkozom megint. Kurva sok múlik ezen. Már harmadjára élem át ezt az élményt, és egy picit sem tudom lazábban megélni egyik alkalommal sem.

Holnap színház nap :)

Itt a tavasz, kezdődhet a mozgás!

Ezzel együtt szerencsére ismét feléledt bennem a mozgás iránti igény. Tegnap este meg is történt az első futás. Fantasztik jó volt! Letöltöttem a telómra a Runtastic applikációt, úgyhogy GPS alapon ezután látni fogom, hogy milyen paraméterek mellett futottam, mennyi kalóriát égettem stb. Ha bejön az applikáció, akkor letöltöm az 5 eurós PRO verziót. Úgyhogy ma reggel nagyon kellemes izomfájdalamaim vannak, lájkolom az érzést, ja és egyébként zenére futni 40% többletérzés :). Ma viszont szakdoga írás, és mostmár nincs X.

Boldog vasárnapot!

Védhetetlen vs. Frida

Két filmet is láttam a tegnap óta. Teljesen különbözőek. Egy akció film moziba (Védhetetlen) és egy művészfilm itthon, a Frida. Ő egy festőnő volt. Nagyon tetszett mindkét film amúgy. Úgy látszik mostanában minden film tetszik :). Az utóbbi kicsit jobban. Ezek a művészfilmek valójában sohasem a cselekményről szólnak, metafóra, az a kérdés érted-e mit akar elmondani. Ha igen, akkor vagy gondolkodsz rajta, vagy elkap az érzés ami nyomot hagy. Ha egyiket sem érzed, akkor egészen biztosan nem értetted meg a filmet. Ebben a pillanatban is hatás alatt állok és inkább postot írok, mint a szakdogámat :(

Csizma. Búcsút kell intenem neki, ugyanis nincs mit tenni vele, úgyhogy egy tavaszi cipő lesz belőle, mert lakótárs már ragaszkodik hozzá, hogy kártéríteni akar. Na nekem ez is egy kellemetlen dolog. Egyrészt nem vagyok hozzászokva, hogy bármilyen károm is van, azt valaki kártéríti, másrészt meg bűntudatom van, hogy elveszem az ő pénzét. Hát ilyen világban élünk, minden kifejezhető pénzben és meg kell fizetnünk. Szép. Kár.

Egyébként a Frida c. filmre visszagondolva sajnálok egy dolgot és ezt tök őszintén mondom, vagyis kettőt. Egyrészt azt, hogy nem születtem valamiből egy iszonyatosan kiemelkedő tehetségnek, másrészt, hogy a túlzott önuralmamnak köszönhetően nem tudok hirtelen levezetéseket csinálni (mint pl ablak kitörés, vagy teló földhöz baszás). Irigylem azokat az embereket, akik a következményekre nem gondolva bármit megtesznek... és egyébként rendre ezek az emberek ezekből végül jól jönnek ki. Na ennyit a mai filozófiáról, még a film hatása alatt.

Rejtély megoldva!

Hihetetlen, hogy végre egyszer pozitív tapasztalatom van az emberekkel. Valahogy már teljesen kiábrándultam és nagyon negatív képem van kevés kivétellel, viszont most kicsit lelkileg jólesett a tegnapi tapasztalat. A tagadó lakótársam nemcsak bevallotta, hogy ő volt, hanem azt is mondta, hogy vesz nekem egy csizmát. No persze ezt nem fogadtam el, mert nagyon bízom benne, hogy lehet valahogy javítani, viszont ami rossz hír, hogy sajnos a folt olajos jellegű, ugyanis kiderült, hogy beigazolódott az egyik teóriám, azaz a táskából folyt ki. Úgyhogy most úgy állunk, hogy holnap megyünk cipészhez és lesz ami lesz.

Aztán annyi a jó hír, hogy holnap holnapután szakdogát írok. Mert mostmár MUSZÁJ! Megint kezdődik a túlélőtábor érzés :(

Ami viszont lelkesít, hogy tavasz érzésem van! Hihetetlen megkönnyebbülés és jókedv tör rám miatta. Hirtelen megjön mindenhez a kedvem (ettől csak még inkább fogság érzés a dogaírás) és úgy csinálnék mindent. Nemsokára felkészítem a bicajomat az első útjára és az a tervem, hogy idén mégtöbbet akarok tekerni mint tavaly, valahogy jó lenne rászokni, hogy azzal járjak be dolgozni.

Mi történt a csizmámmal?

Egy nagyon fura rejtély előtt állok (értetlenül), ugyanis valami nagyon nem szokványos dolog történt. Valaki/valami leöntötte/rátett valamit a csizmámra, amitől ilyen lett:

Egyébként reggel a sírás és az ordítás kombinációja kerülgetett, mert az egyik lakótárs tagad, a másikat nem érdekli. De tudom, hogy nem én voltam, így csak a többiek lehettek. Nagyon gáznak érzem, ha ebből a mini közösségből nem derül ki a tettes, és legfőképp, hogy mi a franc ez rajta. Most még nagyon remélem és bízom benne, hogy víz és estére kiszárad, de mi van, ha nem... mi van ha valaki valami olajosat csöpögtetett rá??? Még jó, hogy van 4 csizmám és van mit felhúznom... de mindenképpen ezt a szituációt most gáznak és méltatlannak érzem :(

Hogyan kell életben tartani egy mandarinfát?

Micsoda ritka meglepetésben volt tegnap részem :)... tök véletlenül hazafelé menet belebotlottam Laciba. Kb 100 éve nem találkoztunk, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy gyorsan ha már így alakult, akkor beülünk egyet valahová. Megbeszéltük gyorsba, hogy hogy megy az ügynökségi élet, ki hova tenderezik :D, meg a szokásos dolgokat. Jó volt. Bírom az ilyen spontán dolgokat. Ennek örömére meg is beszéltük, hogy beiktatunk egy mozit valamikor, hiszen jó volna valahogy kicsit sűrűbbre venni a találkozást... mint rég :).

Kaptam a kollégáktól mandarinfát szülcsinapomra. Felmerül a kérdés: hogyan kell életben tartani? Ma a gazdasági igazgató beállított egy fujkodóval, hogy tudjam néha vízzel fujkodni a leveleit, ezzel biztosítva a megfelelő körülményeket. Bakker mindenki számít rá, hogy erről a mandarinfáról gyümölcsöt fogunk enni... csak én nem. Valahogy nem nézem ki magamból, hogy életben tudom tartani :).

at wonderland

Ez a kép eredetileg nem rólam készült, de mivel én csináltam és az én fejem szüleménye, így beleillesztettem magamat :)

Viszlát Jobs!

Kivégeztem tegnap a Jobs könyvet. Nagyon megható volt a könyv utolsó fejezetének utolsó gondolatai. De igazából csak az érti, aki az egész könyvet elolvassa. Viszont aki elolvassa annak valszeg ütni fog... engem kirázott a hideg konkrétan. Úgyhogy mostmár csak szakirányú könyveket fogok olvasni míg a szakdogával és a sulival nem végzek. Ez egyelőre számomra teljesen olyan, hogy el sem tudom képzelni, hogy ez valaha is be fog következni. Van még 6 tantárgy, amiből úgy néz ki kettő könnyű lesz, a többiről még no info vizsga szempontból. Hétfő van. Ehhez képest úgy érzem kivételesen van energiám. Beszéltem Zsociékkal, hogy szükségem lesz tanulmányi szabadságra amennyiben támogatja a cég az államvizsgámat, de ha nem, akkor egy rakás szabadságot fel kell élnem. Azt vettem észre, hogy legalább mostmár elkezdtem tervezni, hogy hogyan írom meg a szakdogát, eddig csak az "odázás" ment. De amúgy tényleg a héten már legalább 5-10 oldalt készen szeretnék tudni. Szóval mostmár legalább érzem a nyomást, ami eddig hiányzott. Amúgy munka már most van rengeteg, úgyhogy unatkozni tutira nem fogok a héten.

A Hatás

Nagyon érdekes tapasztalatom van tegnapról, mégpedig nem másról, maga a hatásról. Mondjuk elég vicces így (úgymond) reklámszakemerként a befolyásolásról és a hatásról tapasztalatként beszélni... de azt hiszem bele kerültem én is a "darálóba".

Hozzávalók: egy nagyon alap reklámeszköz, a sampling (termékminta) és a Word of mouth - WOM (szóbeszéd), ami köztudott, hogy a lehető leghatékonyabb reklámeszköz.

Aktivitás: Kata nézelődik a szaturnba hajsütővasat, hűtőt, tévét... olyan tárgyakat, amire a későbbiekben talán majd vágyni fog, erre átkeveredik a kávé szektorba. Ahol egy gyönyörű lány DolceGusto hostess pultban várakozik mosolyogva. 1. van kávéfőzőnk, 2. aznap 3 (!) kávén voltam túl. Leszólít a lány, hogy nem szeretném-e megkóstolni a DolceGusto kávét? Gyors, egyszerű elkészítés stb. Első gondolat: ingyen van?! Akkor igen, mindig is kíváncsi voltam rá (mit nekem, hogy már a 4. kávé lesz ma). Közben a lány pár kulcsszót is elsütött, ami az egyszerűségre, tisztaságra, pontosságra - azaz hogy mindig ugyanazt kapod, ergo elbaszhatatlan - hajazott, és h 107 HUF egy adag. Aztán a kávé nagyon ízlett!!! Szóval a vezérhangya (már) elindult. Aztán délután mentem suliba és közben smseztünk Gergoovel, akivel pont feljött ez a téma és mesélte, hogy ő vett egy Nespresso gépet. Összefüggés: mindkettőnknek nagyon ízlik, és Gergoo is elsütötte a kulcsszót, kb 107 HUF egy töltény. Nos, átértékelődött minden a fejemben. Egy nap alatt és különösebb erőszakos behatások nélkül hoztam meg a döntést, hogy tetszik a töltényes kávé, ízlik és ha veszek, akkor ilyet veszek. Hát nem zseniális a befolyásolás? És ennél nem zseniálisabb, hogy pontosan tudom milyen folyamatokon megyek keresztül és mégis belehabarodok?

Túlórák

Tegnap és tegnap előtt is fél 9-ig túlóráztam. Jeeee, unlike. De azért legalább volt értelme, legalábbis remélem volt értelme. Ma reggel már bejártam a Duna Plázát, hogy vegyek magamnak pár fontos dolgot. Találtam is, nem is. Ilyenkor elég vicces, hogy elfelejtek bizonyos dolgokat (mint pl fültisztító pálcika) és veszek bizonyos dolgokat amire semmi szükségem (hővédő szérum, hajra). Na mindegy, ez most így alakult. Délutánra viszont be kell menjek suliba. Már most sajnálom magamat, mivel tudom ki fogja tartani az órát és tudom mennyire lesz unalmas... a végtelenségig. Most elvileg szakdogát kéne írnom... már most látom, hogy ebből súlyos szabik vannak kilátásban, mert kezdek beleszaladni a határidőkbe. De amilyen hetem volt, muszáj pihennem. Egyébként kurvára remélem, hogy megnyerjük a tendert, ami miatt túlóráztunk, mert rohadtul sok meló és hit van benne.

Aztán ma már jobban vagyok testileg, nincs az a szar közérzet, viszont sokszor melegem van, ami azt jelenti, hogy valszeg küzd a szervezetem, dehát küzdjön is, mert kap vitamint dögivel.

Harcra fel!

impossible

...és mégis. Nem tudom hogyan sikerült, de összehoztam. Lebetegedtem. Tegnap megfájdult a torkom, ma már a fejem is és lázban égek. FcuKK. Jó, hogy féléve irreálisan sok vitamint eszek, csak kérdés: HOL A RÉS A PAJZSON!?

A gyűjteményem következő darabja, Szandrától szülinapomra :). Köszönet érte mégegyszer!

Hubble (bubble)

Na, eddig nem tudtam, de ez a neve annak az teleszkóp/űrtávcsőnek, ami brutális felbontásban készít a mai napig képeket és videót az űrről. Ezzel kapcsolatban néztünk meg egy filmet D-vel az Arénában IMAX-ben. Nagyon jó volt, ez az első NORMÁLIS 3D élményem, ahol tényleg nagyon komolyan működött. Aztán D-nek köszönhetően kajáltunk. Köszönet érte mégegyszer!

Aztán a héten kibaszott sok a munka. Ezért is nem nagyon írok. Meg mióta megy a vállalat irányítási rendszer mindent perc regisztrálva van. Az a jó a hétben, hogy nemcsak az uncsi márkáimat csinálom, hanem kicsit belekóstolhattam másikakba is. Mint pl Miss Sporty. Egyébként nincs semmi. Szakdogát kellene írni, megy a szenvedés... persze ez gondolom általános jelenség. Csak jó volna túlesni rajta, meg ezen az egész államvizsga procedúrán. Már nagyon nyomasztó és nagyon erőtlennek érzem magam hozzá.

Aztán ebben az évben először érzem azt, hogy kicsit lefelé megyek lelkileg. Ez az érzés kötődik a szülinapomhoz, de legfőképp az idő múlásához, és hogy rohadtul nem tartok ott, mint amit megálmodtam magamnak. Ez ilyenkor kicsit félelem... félni attól, hogy abnormálisan élek, miközben valójában nem erre vágyom és ugye, hogy csak egyetlen életem van, jó lenne maxot kihozni.

at Szépművészeti múzeum

A kis csapat jobbról: Bálint (Zsuzsi tesó), Évi (Bálint barátnő), Zsuzsika és Én

COOLtúrMIX

Ez a hétvége brutál kultúra dózist adott a már amúgy is elég emelkedett kultúra éhségemnek :). Szóval még mindig a szülinapom jegyében teltek a napok, csak most drága barátnőmmel Zsuzsival, akinek én voltam nyáron a tanúja. Először is péntek este jött hozzám vonattal, majd itthon rendeltünk pizzát, meg a szokás kedvéért becuppantottunk két üveg bort. Mondhatom filozófusra ittuk magunkat :). Megint sikerült egy új fogalmat tanultam, amit majd még utána kell néznem mit is jelent egész pontosan... szóval az "ősi tudás"... bármit is jelentsen, nagyon benne maradt a fejemben. Amúgy nagyon érdekes volt végre egy olyan emberrel beszélgetnem az Isten vs. tudomány kérdés körről, aki minden porcikájával Isten oldalát és a hagyományt képviseli. Az volt végig bennem, hogy valahol iszonyatosan irigylem ezt, hogy egyáltalán nincsen szkeptikusság, csak tiszta hit. Aztán szombaton - nem meglepő módon - jó másnaposan keltünk, nem tudtuk mit fogunk egészen pontosan csinálni, de egy biztos, adózni szeretnénk a kultúrának. Mostanában nagyon sokszor érzem ezt, csak sosincs hozzá partnerem, úgyhogy ez most végre adott lett. Így azt találtam ki, megmutatom Zsuzsinak a VAM dizájn centert, hátha el tudunk csípni valami kiállítást, óriási szerencsék lett, mert egy kiállítás áráért nem is egyet, hanem konkrétan 3 kiállítást tudtunk meglátogatni. Egy bronz kiállítást, egy formatervező/lámpatervező fénykiállítását, és a Mexikó kiállítást, ami az aktuális fő kiállítás most a VAM-ban. Aztán a programunk következő állomása a Westendbe szólt, ugyanis foglaltam mozijegyet a Borotvaélen című filmre. Kurva jó a film, pontosan az ízlésem, komoly de van benne szarkazmus és humor is.

Aztán mentünk shopizni, mert bár kajálni akartunk, de még Zsuzsi nem volt éhes, na meg amúgy is lányok vagyunk... ezt nem lehet kihagyni :). Aztán persze jól bevásároltunk... főleg Zsuzsi. Úgyhogy jöhet a kaja. Zsuzsi szülinapi ajándéka az volt, hogy meghívott vacsorázni a Leroyba. Előételnek ettem valamilyen füstölt sajtos levest, ami nagyon ízlett, majd a kísérő bor jól meghozta az étvágyamat, azt találtuk ki sushizzunk, persze ez kb 20 perc főétel válogatás következménye volt... már azon röhögtünk, hogy kb fél órája az a beszélgetésünk témája mit együnk. Szóval sushi. Tulképp nem vagyok oda érte, de gondoltam adok még egy sanszot a japán ételeknek, hátha most megszeretem. Aztán rendeltünk még bort mellé kísérőnek. Végül nem mondom, hogy életem kulináris élménye volt, de azért jó volt. Azért elég érdekes volt, hogy a pálcikával való kajálás mennyire nem megy :). Ja egyébként közvetlenül a mellettünk lévő asztalnál Kasúba L. Szilárd vacsorázott a kis családjával, de erről is kb 20 perc után tudtunk megbizonyosodni, mert Zsuzsi sokáig azt hitte, hogy csak hasonlít rá, aztán pont úgy jött, hogy valakinek be kellett mutatkozni, és akkor hallottuk, hogy ő az. Aztán 11 felé hazajöttünk. Ma ismét kultúra nap volt. Délelőttre azt terveztük elmegyünk a Szépművészeti múzeumba kiállítást látogatni. El Grecótól Rippl-Rónaiig kiállítás van. Úgyhogy ott találkoztunk Zsuzsika öccsével és a barátnőjével, aztán - ismét nem csalódva magunkban - úgy döntöttünk, hogy előbb kajálni kellene. Így a szépművészeti kajázdájában reggeliztünk egy nagyot, plusz kávéztunk... egyébként NEM mellesleg nagyon jó a kapucsínó, úgyhogy ha erre járok majd bármikor, tuti ismét be fogok térni egy kávéra :). Aztán bementünk a kiállításra. Látvány orgazmusom volt. Csináltunk is csapat fotót, remélem mihamarébb küldi Zsuzsika tesója, úgyhogy majd azt is feltöltöm... aztán vége lett a hétvégének. Totálisan aktívan kipihentem magam és fel vagyok töltve energiával. Holnap megyünk Dáviddal moziba, már azt is várom. Még mindig azt mondom jó ez az év és a szülinapom is teljes volt, feltöltött lelkileg.

29

Jaj de szép anti kerek szám :). Imádom ezt a szülinapom, mert még 2-vel kezdődik és mert tudtam mi vár rám a nap folyamán, Gergo+Rencsi+Moncsival. A lehető legjobb felállás :)

Először is nagyon hálás vagyok a figyelmes ajándékokért, ugyanis azt kell mondjam jól ismertek, pont ezekre vágytam, bár szolgáltam némi segítség infókkal, de az alapötleteket nem én adtam, se Mónak, se Gergő+Renikének.

Íme az ajándékok:

És a kötelező bizonyíték fotó a szülinapomról:

A 400-ban kezdtünk, majd mivel nem kaptunk kaját (mert valami céges buli miatt ki volt bérelve a hely, és csak nekik főztek :(. Na mindegy így maradt a Szimpla. Tulképp előny, hogy olcsó és nagy adag kajákat lehet szerezni, ami még finom is, és mindezt leöblíteni borral (aminek a minőségével már vannak fenntartásaim, de nem ez számít), ez most kocsmás szülinap lett... és köszi barátok, hogy eljöttetek.

Mai tanácsom: ne hagyd otthon a sapkát!

A keddi hétfők mindig feszülten indulnak. Nem tudom miért, ez egy nagyon hülye berögzültség, ezt még az Ogilvyből hoztam és nem akar múlni. Mitől lehet? Pedig ma nem vészes a nap eddig és úgy látom a tegnapi munkáim nagyjából meg is maradtak, senki nem nyúlt hozzájuk.

Kész lett a nagy projektem. A kezemben foghatom a nyomdából kijött verziót, jó érzés, 13 ország infói vannak összehozva egy kiadványba, 13 országgal dolgoztunk egyszerre (francia nyelven) :)

zen

Uralkodó érzés bennem már napok óta. Vajon ez minden a kineziológusnak köszönhető? Furcsa, mert a kiegyensúlyozottságnak is vannak fokozatai, persze minden esetben belülről kell fakadjon, de most úgy érzem, hogy tényleg teljes az összhang testileg és lelkileg. Ez amikor az ember lelke egyensúlyba van a külső kommunikációjával. Ez érződik, nem lehet megmanipulálni. És a legjobb tükör a környezet. Csak kedves emberek vannak a közvetlen környezetemben akik szeretnek és akikkel fúzióban állok valamilyen szempontból. A negatív emberek teljesen eltűntek. És ebben az állapotban nem érzed rossznak vagy hátrányos helyzetűnek azt sem, hogy esetleg nem élsz luxusban, sőt semmilyen materiális javak nem hoznak lázba. Remélem sokáig fent marad ez az állapot. Egyelőre ez az év nagyon figyelemre méltó :)

Agyleszívás

Nagyon kemény napom volt tegnap. Mármint munkába. Eszement sok a munka. Ami szerencse, hogy ma éjjel végre normálisan aludtam. Hallelúja, így most teljesen kipihent vagyok.

Van két új kollégánk. Mindketten nagyon szimpatikusak, főleg az új programozó. Szerény, miközben úgy tippelem, hogy kurva ügyes, pont ez a jó ide és az ELTÉn végzett programozó szakon, úgyhogy azt gondolom biztató. A csapat sztem még jobb lesz. Egyébként néha jó az ilyen vérfrissítés. Nem csak csocsó szempontból :D

Az új dizájner lámpám az irodába :)

Szülinapi meghívó kiküldve!

Butlers havi adagja :)

Tegnap voltunk Gergőnél hajazni Renikével. Nagyon jó volt. Nagyon szép lett a hajam és végre nem töredezik már, úgyhogy ez úton is köszönet, ha olvasol G :). Előtte hódoltam új szenvedélyemnek és fogadalmamnak, vásároltam ismét a Butlers-be a konyhai készletemhez egy újabb résztvevőt (vagyis kettőt, mert ezek most kicsik), voilà:

Kineziológusnál 3.

Ez volt a 3. alkalom. Nem tudom milyen folyamatok zajlanak le bennem. Egy biztos. Felvázoltuk az elmúlt egy hónapot és vitathatatlan a változás. Azt mondta Klári, hogy nálam a folyamatok sokkal gyorsabban mennek végbe, mint másoknál. Valakinél fél év után is alig van változás, nálam meg már három hónap után jelentős dolgok történtek. Úgyhogy jó az út, szerencsére kellő képpen nyitott vagyok. Egyébként én is úgy érzem, hogy állandósult a változás. Mostanában azt vettem észre, hogy pontosan az történik az életemben amit gondolok, hogy fog történni. Képes vagyok nagy erőket megmozgatni, a racionalitást és testem törvényszerűségeit is képes vagyok legyőzni. Nos ki így, ki úgy... erős az akaraterőm, és az öntudatom, így nekem ez az út, így kell győzedelmeskednem a "démonok" felett. Egyébként az ember legnagyobb akadálya saját maga. Ha magadat kell legyőznöd, akkor pontosan olyan mértékű erővel állsz szemben, mint saját magad. Azaz bele kell adnod mindent, sőt többet. Ki kell egészítened magad egy olyan többlet fejlődéssel, ami leveri a félelem oldalad (azaz saját magad). Szóval fejlődnöd kell, össze kell integrálni a tudatosságot és az ösztönt és közben meg kell fognod a pillanatokat, nem szabad elveszíteni a fejed. Erre jöttem rá tegnap.
Nagy tisztelője vagyok a kineziológusomnak, mikor nála vagyok, megszűnik a színház világ, az jön ki belőlem ami kell, amiről a belsőm meg akar nyilvánulni. Szóval nagyon jó... sokat segít a belső béke keresésében.

Aztán utána közvetlen mondhatni az egyik jó programból mentem át egyből a másikba. A tetovált lányt néztük meg a WCC-be. Szegény D aludt egy órát, az amúgy majd 3 órás filmen. Majd utána hazament és megivott egy kávét, az új kávéfőzőjéből. Érdekes egy rendszere van D-nek, kicsit fordítva működik... nem mindennapi :). De amúgy maga a film pár unalmas részletet leszámítva nagyon jó volt, a feszültség végig élt, így egy percig nem ülhettünk nyugalomban...

Mi a kakukktojás a képen?*

 *Igen szürreális pillanat, egy jó pohár bor a felhalmozott sok meló mellett :) (fotózás volt ma egy boros cégnek)

Önbeteljesítő jóslat

Igen. Megtörtént. És a leggenyább formában. Otthon hagytam a telefonomat. Mindig is tudtam, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, hiszen amitől félsz, az előbb-utóbb bekövetkezik. Na de a hogyan a nem mindegy. Éjszaka, mint minden éjjel a Sleep cycle alkalmazást használva (flying módban) a fejem mellett aludt a telókám, majd valamikor éjszaka meg akartam nézni az időt, ahogyan nyúltam felé, véletlenül becsúszott az ágynak egy olyan szegmensébe, ahonnan egymagam nem tudom kipiszkálni. Konkrétan szét kell szedni hozzá az ágyat. Úgyhogy már éjszaka realizálódott a fejemben, hogy nem lesz nálam ma telefon. Így reggel már nem is nagyon erőlködtem. Tettem egy halvány próbálkozást, de hát persze sansztalan. Ez van. Beteljesült.

Adóbevallás baszás

A cégünk nem túl humánusan közelíti meg ezt a kérdéskört. Ez miatt kicsit ki is akadtam. Van rá mód, hogy megcsinálják, de az nettó 5000 HUF. Mennyi? Ennyi. Azon gondolkodom, hogy egy standard bevallás elkészítésében, ami maximum mondjuk 15 perc egy gyakorlott könyvelőnek, mi az Isten kerül ennyibe? Ha inkább lehet, akkor elmoziznám ezt a pénzt, így nem is vettem igénybe a szíves szolgáltatást. Úgyhogy maradék opciók: söralátét módszer (bármit is jelentsen), vagy az elektronikus verzió. Ez az adóbevallás kérdés minden évben megrázó és utolsó pillanatos történet, jó volna valami egyszerű megoldást találni.

Aztán ma érek végére egy gigaprojektemnek, ami már kb egy hónapja fut. Egy cégnek éves jelentést készítettem. Amúgy jó feladat, mert szép letisztult, elegáns kiadvány, amit szeretek, viszont mivel 13 országgal kellett hozzá egyeztetni, így mondhatni elég döcögősen megy a dolog. A cégünk új rendszert vezet be. Vállalatirányítási rendszer. Gyönyörű. Innentől jelentést kell írni minden egyes munkáról, hogy mennyit dolgoztunk és mivel. Fullcsekkolás.

Holnap mozi. Tetovált lány D-vel. Első közösen nézett filmünk is ez volt még anno, csak a svéd verzió a művészmoziban. Na meg a héten megyek kineziológushoz. Szerdán talizom exlakótársammal Ildivel, eddig ennyi... szépen telik a hét. És nem ártana lassan elkezdeni a szakdogát.

Légüres tér

 Misi gépét kivégezte egy lyukasztó :D 

Felüdítő nap van ma. Nincsenek accountok. Valami training van nekik az Oxigénben, így a munka leosztás is sokkal lazább. A kreatív csapat fele szabin van, így még egy csocsó csapatot is nehéz összehozni. Jó, hogy hétvége jön. Misivel ismét eszme futtatást végeztünk az Apple-lel kapcsolatban. Nagyon szeretem ahogyan látja a világot mégha ebben a kérdésben szöges ellentéte is a véleménye. Hihetetlen objektív e tekintetben, ami kibaszott nehéz... szerintem.
Szeretek fürödni Misi szeretetében és a törődésében, ugyanis nekem ő apakomplexus és mentor keveréke, egy biztos, soha nem volt rám ilyen hatással senki. Na és a véleménye persze kábé olyan, hogy vakon/feltétel nélkül megbízom benne. Azon kevés emberek egyike aki látja, hogy miként gondolkodom, és a szintiszta jószándék övezi. Az ilyen emberekkel a közös nevező sokszor a humor. Értjük egymást. Szeretek nevetni és szeretek önfeledt lenni, szeretek távol lenni a realitástól.

kaptam egy filmet: A Thomas Crown ügy. Alap mű, mégsem láttam, úgyhogy hétvégén valamikor meg kéne nézni.

Everything is change

Hát megtörtént ismét a nagy öngól. Tegnap találkoztam uncsi tesómmal, és míg vártam rá gyanútlanul bementem egy Libribe. Azt hittem mindez veszélytelen rámnézve, de sajnos ismételten nem hazudtoltam meg önmagam, sajnos találtam egy könyvet. A Trónok harca első részének megvételére hihetetlen késztetés kapott el, és hát így átmentem az Alexandrába és megvettem. Mostanában még nem akarom olvasni, csak elkezdem gyűjteni, mert hat kötet van elvileg asszem. KELL MIND :))))

Aztán nagyon zsúfolt napjaim vannak mostanában. Sok a munka, sok a program. Eddig minden napra esett a héten valami. Ma ideje aludni is egyet, mert az nem nagyon volt mostanság. Amúgy nem tudom mit akartam leírni... valami ami a címhez kötődik. Baromi jó a memóriám, ismét bebizonyosodott :D, de ha beugrik leírom. Na megyek kajázni mert korgom-gyomrom :)

Szóval hétfő

Jól érzem magam, ugyanakkor egy kicsit feszült vagyok ma reggel. Jó mert úgy érzem, hogy emberi kapcsolataim kiegyensúlyozottan jól állnak, sőt előkerültek olyan emberek is, akik ismerősek, de rég beszéltünk. Nagyon jó azaz érzés, hogy fontos vagyok számukra.

Feléledt bennem a gondolat, hogy szeretném megnézni a "Tetovált lány" c. filmet. Tavaly láttam az eredeti Svéd verziót és már az is tetszett, de most jó volna látni a Hollywoodi csodát is, csak úgy mert kíváncsi vagyok a különbségre.

Lassan közeledek a Steve Jobs könyvem vége felé. Ott tartok mikor már visszatért Steve jobs az Apple-höz és a Macintosh gép új nevet kap: iMac. Gyakorlatilag innentől azért lesz különösen érdekes számomra, mert innentől már emlékeket is tudok hozzá fűzni, nem csupán youtube videókat. Aminek külön örülök most, hogy az utolsó Event-öt élőben is végig követtem még iPhone vásárlás előtt, bár nem Jobs vezette (hiszen ez halála előtt volt pár nappal), de ebben még benne volt minden, ami Steve Jobs. Innentől kicsit félek, hogy pár éven belül az Apple gyár olyan változásokon fog keresztül menni, ami előbb-utóbb tönkre teszi a márkát. Jó volna, ha nem marcangolnák szét a céget és ismét találnának egy olyan karakteres vezetőt, aki annyira zseniális mint Jobs volt. Egy biztos: én továbbra is hű vagyok a termékeihez, és nem pusztán azért mert szeretem a márkát, mert dizájnosak a cuccok, mert egy közösséghez is tartozom, hanem mert tényleg jó. A iPhoneom nélkül már nem igazán tudnám elképzelni az életet, és az iMacem is így 3,5 évesen voltaképpen sosem okozott még semmilyen csalódást.

Nah szóval hétfő, helló új hét!

Az élet fája

c. filmet néztük meg. Ez volt eddig a legelvontabb művészfilm, amit valaha láttam. Még talán most sem vagyok lelkileg elég fejlett a művészfilmekhez, viszont ami durva, hogy a film az egész délutánomra rányomta a bélyeget, a hangulata és az érzések hatása alatt maradtam annyira, hogy amint hazaértem olvasnom kellett a filmmel kapcsolatosan, mert hiányzott valami. A film maga az életet mutatta be, az univerzumot, a körforgást, az érzéseket amiket megélünk. Ami nagyon dominánsan hatott rám, az a film zenéje. Full klasszikus, de film közben többször borzongott végig a hátam a zene miatt. Maga társaság már inkább ellentétes érzéseket váltott ki, valahogy Rollal (mivel az exem) sosem lesz olyan a kapcsolatom mint egy olyan emberrel, akivel semmi nem volt. Ráadásul éreztem, hogy teljesen más hullámon rezgünk, és ez amúgy is egy rossz közérzetet sugall (akár felesleges feszültséget, nyugalom helyett).

Lassan mennem kell. Ma megint Steve Jobsal randizom egy hosszabbat a táskák között :)

Mindig jó!

Imádom a dizájnos dolgokat. Ma reggel találtam egy szőnyegkészítőt, akinek nagyon tetszenek a munkái. Ilyenkor mindig annyira vágyom rá, hogy saját lakásom legyen már. De még nagyon messze vagyok tőle. Viszont elkezdtem gyűjtögetni azokat a cuccokat, amiket majd szeretnék a kis otthonos otthonomba. Ilyenkor úgy irigylem Mót, hiszen nekik már idén meglett és elkezdhetik kialakítani. Egyébként kibaszott fáradt vagyok. Tegnap este tíztől éjfélig telefonoztunk Renikével, így enyhén szólva ma reggel úgy keltem fel, mint akit agyoncsaptak. Szegénykém maximum 4 órát aludt az éjjel a kis beszélgetésünknek köszönhetően. De olyan jó volt, azon röhögtünk, hogy egy pasi témától, hogy tudtunk eljutni a csirkevágásig? Szóval szeretem ezeket a se füle se farka beszélgetéseket, jól kikapcsolnak.

Megnéztem a szabi Excelt és örömömre még  van egy napom tavalyról ami megmaradt, így valamikor lesz egy hosszú hétvégém :)
És megjött a színházjegy, úgyhogy február 28-án Makrancos Kata, Vígszínház.

Egyszer majd elkövetkező...

...konyhám első stílusos darabja:

by Buttlers 

Fogadalom: minden hónapban veszek mellé egy testvért, míg ki nem jön a teljes szett :)