Miért szertem a multit?

Aki ismer, az tudja, hogy viszonylag vitakerülő ember vagyok, főként hivatalos ügyekben, így a következő történetem kijelenthetem, nem a kekeckedésem eredménye. Előzmény: Az Ogilvys pályafutásom után, némi kitérőt követően elmentem egy kicsi, magyar ügynökséghez dolgozni (melyet inkább nem is ügynökségnek, hanem grafikai stúdiónak mondanék), ahol már így utólag elmondhatom, hogy a bejelentésem is számomra a lehető legelőnytelenebbül ment végbe... majdnemcsak minimálbér pffff. Ez jelentős hátránnyal jár, főleg ha az embert lapátra teszik... bár nem is, ha jobban belegondolok akkor is, ha esetleg nem teszik lapátra és nyugdíjig itt sikeredik dolgozni... na mindegy száz szónak is egy a vége... szóval abba a helyzetbe kerültem, hogy nem hosszabbítottak szerződést, és a próbaidőm uccsó napján utcára kerültem. Így a pszichés/lelki fáradságomra és kimerültségemre hivatkozva tulajdonképp jogosult lettem passzív táppénzre, amivel éltem is. Eddig azt hiszem semmi különleges nincs a történetben. Hanem ami ezután következett. A táppénzes papír beküldése után jött vissza egy levél, hogy további adatokra lenne szükség a munkáltatótól. Na én fogtam magam és bementem a volt munkáltatómhoz a keresett adatokért, aki kijelentette, hogy nem áll módjában segíteni, mert a könyvelő szabadságon van és egyébként is ez az ügy nem tartozik rá. Hát kössz gondoltam magamban. Kaptam egy hosszú kérdőívet, melyet már eleve egy könyvelő segítségével tudtam meg, hogy a munkáltatónak kell kitölteni, de a munkáltató meg egy alázó ürüggyel lepattint... akkor most hogyan tovább? Visszajöttünk a könyvelőhöz - az összes rendelkezésemre álló adatommal - és kitöltöttük, amennyire tudtuk. majd csatoltam egy levelet, ahol közöltem a TB-vel, hogy a munkáltatóm milyen ürügyre hivatkozva nem teljesítette a segítségnyújtást. Most úgy állok, nem tudom mi lesz az ügyből. Nekem azért nem kevés pénz forog kockán... ha jól sejtem a tavalyi egész éves fizetésem egy tizenkettedének a 60%-a, ami ha a tavalyi bruttómat nézem, nem kevés. Az igazságérzetemet nagyon bántja, hogy mennyit kell futkosni ezekért az információkért és zavar, hogy a volt munkáltatóm milyen szinten telibe leszarja. Pedig sztem ha az ügy kiforr talán még meg is ütheti ezzel a bokáját... Ilyen a multinál nincsen. Profibb és tisztább a rendszer. A munkavállaló nyugodtabban aludhat és talán ha megéri a nyugdíj korhatárt, még nyugdíjat is fog kapni...

Mostmár...

...nagyon elegem van a táppénzes papír ügyből. Anya könyvelője elküldött a(z) (ex)munkaadómhoz, ő meg vissza a könyvelőhöz. Segítség!!! Vááá, magyar bürokrácia... szarfos.

Tegnap volt PRS szülinap. Így ezúton is boldog szülinapot!

Ma ismét hazamegyek pár napra. Kb az életem egy nagy ingázás. Innen haza, hazától ide, közbe pár nap meló... szal bonyolult ez... és semmiképpen sem élvezetes.
Ezzel egyenesen arányosan a lelkiéletem sem a legfényesebb. Tegnap voltam interjún egy fix 3 hónapos külsős melóra, de úgy tűnik, jól elbasztam egy triviális dolgot. Egyébként azt hiszem ment a dolog és simán alkalmas lennék rá. Ha ezen az apróságon csúszok, akkor nagyon mérges leszek magamra.

Amúgy miért van az, hogy újabban rendre minden hétfőn depi vagyok?

Közös mozi barátokkal

Előszöris pár szó a filmről... tyűűűű, mindenkinek ajánlom, ez az igazi Kata stílus. Nagyon szeretem az ilyen valóságosnak tűnő fantázia történeteket, na és a látványról nem is beszélve. Amúgy utólag rájöttem, h pár momentumot még mindig nem értek benne... na nem baj, ez az a film, amit még párszor tutira meg szeretnék nézni :). Nem akarok belemesélni, hátha valaki még nem látta...

A barátok nagyon aranyosak voltak. Kicsit izgultam, hogy így a négyféle társaság, hogy fog majd passzolni egymással, de nagyon pozitív a tapasztalat. Nagyon jó volt a hangulat... és nekem külön jó volt, hogy mindenki egy helyen. Sajnos kép nincs... nagy hiba :(. És végre megismerhettük Gábort is. Megjegyzem (a fényképek segítségével) tökéletesen olyan, mint ahogyan elképzeltem... vagy talán egy kicsit barátságosabb élőben. És nem néz ki 42-nek...

Lájk vagy diszlájk, ez itt a kérdés!

Nah, csináltam egy kis változtatást. Elhelyeztem like gombot, csakis, h megfeleljek minden WEB2-esnek, meg azért mert kíváncsi vagyok, hogy egyáltalán lesz-e használva :)... ennél a bejegyzésemnél tuti tesztelem :).

Amúgy Simontornyán vagyok, máig. Holnap Pest, körmös, mozi, szombat munka sattara. Viszont Megint nem csalódtam a mi kis országunk ügymenetrendszerében. A passzív táppénz ügyem nem tud úgy haladni, ahogy kéne. Megint a fránya bürokrácia. Visszaküldték az összes papíromat és három nap haladékot adtak újabb papírok kitöltéséhez... pfff, funkcionális analfabéta vagyok.

Inception/Eredet

Már egy fél éve várom ezt a filmet!
...és lefoglaltam a legjobb helyet a WCC-be, péntekre :)
...és barátok (közt) társaságában :)

A főbérlő esete

Néha az embernek olyan fura dolgok tudnak lelkesítést adni. Konkrét dologra gondolok most, ugyanis ma reggel történt velem, és hihetetlen pozitív energiák mozdultak meg. Eljött hozzánk a főbérlőnk, mert ugye albifizetés time, és most végre ő is itthon van Koszovóból. Tulajdonképp egyedül voltam itthon és volt időnk beszélgetni, nem csak a pénzezés téma. Nem kispályás ez a csaj, minden tiszteletem az övé, 2 lakáshitelt bonyolít plusz egy nagy adag személyi kölcsönt, rendőrként van külhoni szolgálatban, és több mint 7 kilót keres, melyekkel éppencsak fedi a törlesztőket. Elmesélte az életpályáját, hogy hogyan jutott idáig, milyen komoly holtpontok voltak, hogyan húzták csőbe különböző hálózatépítő cégek stb és most mit küzd a bankokkal (szám szerint úgy kb 10 bankkal van pénzügye), szóval rájöttem, ehhez képest milyen kevés felelősséget vállalok. Ugyanakkor rájöttem, hogy bírnék többet... keményebb döntéseket. Néha tényleg csak akkor jövünk rá mennyi mindenre képesek vagyunk, mikor a brutál krízishelyzetben teljesítünk ember felett.

KániKULA van B+

Ez a nap is úgy indult, mint a többi, kivéve, hogy mikor belenéztem a tükörbe, enyhén szólva majdnem infarktust kaptam a látványtól. Egy vérvörös szemű lány nézett vissza rám... asszem nem bírom a ventilátort... pfff.

A blog változtató projekt nem is olyan egyszerű ám. Rájöttem, ugyanis, hogy a blogspot megváltoztatta ezeket a sablon változtató/készítő funkcióit. Úgyhogy ez egyelőre skip.

Ma elküldtem a portfóióm egy helyre, ahol elvileg van némi protekció, aztán majd meglássuk mi lesz, remélem pozitív lesz a visszajelzés...

Este megyünk Holdudvarba Móval meg Lacival. Beülünk picit, meg lesz elvileg kertmozi is (Egek ura). Nagyon várom már :). Most pedig megiszom a mai 3. kávémat... :)

PRS, jó utat Ibizára, vigyázz magadra!

Megint itt az este

...ergó támadnak a szúnyogok, ergó Kata minden egyes este vadászik. Tököm kivan, köcsögök, szopjatok le mind! (bocs)

Amúgy ma Rencsis-Gergős együtt kajálós nap volt. A kaja megint fincsi volt (avokádós-tonhalkrém+sali).

Büdös vagyok. Kegyetlen hagyma szag van a 2 méteres körzetemben.

búcsú

A búcsú néha olyan, hogy azt sem tudod, hogy az. Néha félreérted és később ébredsz rá, hogy a homlokodra lehelt csók nem más, mint annyit mondani "ég veled".

Pénzügyi kivetés

...címmel levelet kaptam ma a sulimból. "Nagyon örülök" neki... 7500 HUF-ot emelkedett a tandíj éjóó. Éves szinten 15 000 HUF. Na jó benne volt a pakliban, csak azért az ember titkon reménykedik, hogy a sulit hátha nem kapja el az infláció, pedig DE. Szerencsére még nem esedékes, hanem majd csak szeptember végén. Azért hihetetlen, hogy egy év már lement.

Elkezdtem egy újabb könyvet olvasni (így most egypár könyvet olvasok párhuzamosan). Dan Brown: Az elveszett jelkép címmel. Nagyon tetszik eddig, bár a tipikus Dan Brown stílust nem tudta levetkőzni az író. Így néha beleütközöm a szokásosan kiszámítható poénokba és az idegesítő több szálon futó fejezetek feszültségkeltő egymásközti ugrándozásába, dehát ezt már megszoktuk. Ettől független, ahol tartok, ott még nagyon tetszik. És ismét felbuzdított a szabadkőműves témában...


Másrészt tegnap DJ fotóztam. A Sziszinek csináltunk pár (olyan 50) fotót a weboldalához, így ha minden igaz, akkor elég fullos lesz az oldala és sztem a fotók is elég kifejezőek. Mutatóba egy példa:A háttér persze nem lesz ott, sajnos nem volt stúdiós lehetőség, és ez egyelőre nyerskép, 0 photoshop.

Ma meg asszem gyümölcstortát sütök :). Nagy debütálás lesz ez, dehát előbb-utóbb muszáj valamit már magamévá tenni gasztrótudásilag :)).

Radikális...

...változásra készülök. Megváltoztatok mindent, ami akár egy kicsit is nem tetszik az életemben, hulljon a férgese!!!

Első változtatás: új haj lesz (by Gergő),
Második változtatás: a blogom teljesen új arculatot fog kapni (terv már a fejemben).

Egyelőre ennyit találtam ki. A többit majd...

Újabb érdekes interjú

A tegnapi "interjú" kiverte a biztosítékot, ugyanis gyakorlatilag átléptük az interjú stádiumot és átugrottunk a próbamunkához, amit mai határidővel csináljak meg :). Nagyon vicces, gondoltam magamban, azt sem tudom hova dolgozok és miért, de azt is meghatározzák hogy máig bezárólag. De azért szerencsére hagytak egy telefonszámot, melyet pár perces pillázás után fel is hívtam, hogy most ilyenkor mivan?! Aztán megtudtam, hogy náluk a második forduló az interjú (szal azért mégsem marad ki teljesen, csak nem biztos h eljutok odáig :D). Ehh, ilyennel sem találkoztam még. De most már rájöttem, hogy semmin sem szabad csodálkozni. Nagyon egyszerű: minden előfordulhat... és mindenért fizetni kell.

Voltam a munkaügyiben is. A "jó hír", hogy egy forint munkanélkülit sem fogok kapni. Szeretem ezt az országot :D, csak az ember szarba ne kerüljön, mert aztán segítség egy szál se.

Vád

Ez a post saját magam megnyugtatására és önigazolására íródik.
Nem én voltam a titkos mail küldő... írásba adtam :))). That's all.

Darwin's evolution is my God 2.

Anyát fárasztottam ebéd közben ezzel a filozofálgatással és ahogy forgatom ezt a mondatot egyre mélyebb és mélyebb tartalomig jutottam.

Darwin evolúciója az Istenem. Két külön álló hipotézis egybemosása... tudom bátor dolog így leírni... több egy tutkó szóviccnél, márcsak azért is mert elég durva tartalomra gondolok közben. Két egymásnak ellentmondó analógia, Isten létezése (édenkert stb.) és az evolúció (tudomány). De mit jelent az, hogy evolúció az Istenem? A természet tökéletes rendszere. Egy triviális példa: mint a beporzás esete. Na nem maga a szaporodás oldala, hanem ahogy a növény manipulálja "ösztönösen" (szándékosan idéző jelben) a méhecskét, hogy a pollenjét szállítsa át egy másik növényre. Primitív deal, melyet megkötnek egymással: adok neked üzemanyagot (nektár/cukros víz) míg eljutsz a másik virághoz, ahol ismét tankolhatsz, cserébe ha átviszed a pollenemet. Ez a túlélésre összpontosított reprodukciós manipuláció maga a csoda is lehetne... ha hinnék a csodákban :DDDD. De inkább azt gondolom, hogy a természet is a terv/rendszer része, melyet valahol valaki kurvára kitalált. És nem elhanyagolható, hogy hibátlan a rendszer! Hiszen ha egy hajszálnyi hiba is lenne, már borulna is az egész (pl, ha túl sok nektárt kapna a méhecske... leszarná a többi virágot, ergo a pollenek nem jutnának sehova). Tökéletesebb ez a rendszer, mint egy computer... ez volna Isten? Szóval akkor ki (mi) is Isten?

És ekkor érdemes megemlíteni még a természetes és mesterséges evolúció közötti különbségeket is, illetőleg, hogy hogyan épül egyik a másikra. Nekem nagyon bejön, ahogy egyik a másikhoz tud asszimilálódni. Megemlítek itt is egy példát. Mondjuk a kanári fajt (ez a példa nem a sajátom: Richard Dawkins gondolatai, én csak adapáltam és továbbgondoltam). Szóval a kanári madár. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképp nem más, mint egy kitenyésztett faj, mely nem is elsősorban az énekesmadársága, hanem a kinézete miatt lett genetikai bravúr, vagyis mesterséges szelekcióval elérték azt, hogy még egy színt is elneveztek róla (kanári sárga), de nem is ez a poén, hanem az, ami most jön. A természetes szelekció, amit tovább folytat a túlélés érdekében. Hogy egyre szebb és szebb hanggal rendelkezik, mert a női egyed a szaporodásnál ezt veszi alapul, oly annyira, hogy már a hang beindítja a női egyedek hormonrendszerét. Kvázi, a kevésbé szépen éneklő egyedek kivesznek természetes szelekció során. Sztem ezt elég nehéz lepipálni és ez csak a fogaskerék egy apró kiemelt részlete, ki tudja még mi minden épül egymásra. Ja igen és az én címem, csakhogy visszautaljak rá, valami ilyesmire akart utalni, hogy nem valami újat/eredendő elméletet kell keresni, hanem elég csak magunk köré nézni és a még fel sem tett kérdésre is megkaphatjuk a választ úgy, hogy csak csináljuk a dolgunk... azaz élünk.

folyt. köv.

Darwin's evolution is my God

Áááááá de súlyos ez a cím. De azért örülök, mert gyakorlatilag kibaszott rég óta ezen agyalok és még sosem sikerült ennyire frappánsan megfogalmaznom... na de pár aktualitás kezdésképp:

Annyira elszaladt az idő, hogy közben a vizsgaidőszakom is lezárult. 2 Uv-vel ugyan, de mind a 12 vizsga sikeres, így az első évet higgadt lelki ismerettel lezártam magamban. De ma egy csomó dolog elkezdett kavarogni a fejemben. Sok a szabadidőm, ilyenkor mindig kattogok ezerrel.

Bár munka továbbra sincs, szerencsére azért az alkalmi melók megtalálnak, mint valamiféle "Isteni gondviselés", amiért nagyon hálás vagyok a fentieknek, de azért jó volna már valami értelmeset csinálni, ami élvezettel tölt el. A Laboratory Ideas-os próbálkozásunk végül nem sikerült, a második fordulón elhasaltunk, azonban nem kudarcként éltük meg, hiszen szerintünk elég magas szintű munkát vittünk és rájöttünk, hogy a szövegíró/art direktor párosunk jól működne, így azon leszünk, hogy előbb-utóbb azért sikerüljön együtt dolgoznunk. Én továbbra is pályázom az összes lehetséges álláshírdetésre, de nem egy egyszerű dolog ez. Nyár van - uborka szezon.

Tulajdonképp lenyugodva itthon vagyok és várom az idő múlását és megpróbálom nyaralásnak tekinteni. Rengeteget olvastam az elmúlt napokban. Mostanában, mióta tanultam humánetológiát elkezdett érdekelni az evolúció és a pszichológia szoros összefüggése. Mármár olyan vicces szintekig jutok, hogy a saját viselkedésemben is észreveszem, hogy most éppen milyen ösztönös "állati" reakciót produkálok. Erre a legkiválóbb példa az agyam szuperül kitalált önvédelmi mechanizmusa, ahogyan bizonyos szituációk után, próbálom megmagyarázni magamnak, hogy nem bennem van a hiba és gyakorlatilag ép érveket hozok fel, nemhogy beismerném egyszerűen, hogy ez van, itt basztad el Kata. Bár a magyarázaton belül érzem a valóságot, de jó ez a védelmi mechanizmus, védi az ember neurotikus rendszerét, megóv a depressziótól és táplálja az egót. És ami a legaranyosabb az egészben, hogy a barátok (az igazi barátok - NEM pejoratív értelemben!!!) is segítenek, kiválóan asszisztálnak. Ezért hálával is tartozom, mert valahogy a saját agyam átverésével visszaállítanak egy egészséges önbizalmi állapotba. Ezenkívül továbbra is figyelem saját magam. Szinte már röntgen szinten. (Vajon más is gondolkodik ilyeneken? :D...)
Aztán férfi-női kapcsolat kérdése. Maga a szerelem és egy másik emberre való odafigyelés érdekel mostanában. Érdekes végignézni, hogy mi játszódik le egy másik emberben, és közben magadban is, ahogyan az elején utált tulajdonságit elkezded megszeretni és mosolyogva nézel rá, miközben próbálod megérteni és azonosulni vele. És azt mondani, hogy ez egy tökéletes pillanat, így jó, ez az a bizonyos egyensúlyi állapot.
Szóval ilyen dolgok. Egyébként azt is tudom, mi az ami biztosan nem érdekel: a külsőségek és a materialitás. Lényegtelen apróságnak gondolom, mely nemcsak h nem foglalkoztat, hanem idegesít is, ha más első számú kérdéskörként látom ezt valakinél.
A lét, az élőlények és maga az ember egy olyan csodálatos lény, hogy érdemes néha megcsodálni. Ilyen tökéletes rendszert szerintem még sosem talált fel senki, a mi Istenünk, aki/ami ezt megteremtette hibátlanul rakta össze ezt a szerkezetet...

folyt. köv.

pszichológusnál

...igen, mostmár itt is jártam, jobban mondva pszichiáter/addiktológusnál. Nem teljesen azonos a kettő, mint tudjuk, és nem is vagyok szenvedély beteg, viszont itthon jelen pillanatban erre volt lehetőség.

Érdekeset beszélgettünk. Tulajdonképpen az alap megvilágosodás az volt, hogy nincsen semmi bajom. Elmondtam - azt hiszem a lehető legdrasztikusabban - hogy mit érzek: stressz hatására bizonytalanná válok, és romlik a teljesítményem, mert egy belső félelem érzet kerít hatalmába. De nincsen se alvás zavar, se halál félelem, se semmilyen egyéb drasztikus tünet, még csak hangulat változás sincs. Erre valami olyasmi diagnózist állított fel a doki néni, hogy kezdődő generalizált szorongásom van. A geralizált szorongás és a pánikbetegség két teljesen különböző dolog. Viszont ami érdekes, hogy van átfedés bizonyos tünetekben, így azért érdemes odafigyelni. Mindegyik betegség gyógyítható, de legalábbis nagyon jól kezelhető és tényleg érdemes is kezelni, hogy a depresszió (a 21. sz nép betegsége) ne alakuljon ki. Egyébként aranyos volt a doktornéni, meghallgatott türelmes volt. Mikor a tudatos önfegyelmemről kezdtem el beszélni, akkor azt is mondta, hogy ez a betegség intelligenciával és önfegyelemmel nagyon jól visszaszorítható... na ekkor jöttem rá igazán, hogy bár van egy kis kezdődő betegségem, de tulajdonképp nincsen itt még baj.

Végül a hipotézis fel lett állítva és kúrát is kell kezdenem. Nem bánom, mert a torzulni kezdődő agyi működésem teljesen vissza lehet állítani. És ennek ellenére is bevállalom az egy éves kúrát, hiszen egyetlen életem van, vigyáznom kell rá!

JOGosult

Meglett a jog vizsgám, amit sikerült viszonylag pofátlan módon megszereznem (alább leírtam), vicces, de nagy öröm :). Másrészt megvan az adatbázis-kezelésem is és az infón is, úgyhogy már 6 jegy borítékolva, egy függőben és 5 vizsga vissza van. Ez a tényállás.

Aztán van jó hír is: behívtak Lacival minket art director/szövegíró párként interjúra a Laboratory Ideas-ba. Kedd 17 óra. Nagy szorítás kell :))

élni vagy égni

Azért elgondolkodom az életem ezen periódikusan ismétlődő időszakán, hogy mi miért történhet. Durva, hogy milyen szinten kell erősnek lenni manapság egy nőnek. Ma reggel olyan gondolatok keringtek a fejemben, hogy most nem mutathatóm depisnek magamat, mert nem akarom, h megint eltávolodjanak tőlem a barátaim, és akik közel állnak hozzám. De mit kell ilyenkor tenni... fel kell tenni egy álarcot és nem szabad mutatni senkinek? Egyébként meg egyáltalán nem szeretnék magam alá csúszni, bár a tegnapi nap és a heti kudarcok a tegnap esti kiborulásomat azért eléggé indokolttá tették. Ilyen az élet? Mindig fel kell állni? Ez másnak is így van? Nem tudom.

Vizsgaidőszak elég jól megy, leszámítva a jog vizsgámat, ami már UV volt tegnap. Ja erről jut eszembe a vicces történetem. Gyakorlatilag lassan 5 jegyem megvan a 12-ből, ez már mindjárt a fele :). Szóval tegnap képes voltam bemenni vizsgázni személyi nélkül. Na ilyet is csak én tudok csinálni :D. Aztán rohanhattam a TO-ra, hogy szedjenek elő valami igazolást, hogy egyáltalán vizsgázhassak. Jó vagyok!? Aztán külön ki kellett töltenem még egy papírt, mert hát a bürokrácia... és h teljes legyen az irónia, még 3 percet késtem is a vizsgáról. Ilyen sem volt még. Remélem meglesz. Nagyon jó lenne ha nem kéne harmadszor is menni.

Első lépés

...a közös portfólió:

irónia

Nem tudom, valahogy mostanában nem nagyon írtam blogot, mert egyfolytában olyan dolgok történnek, ami nem bevállalható nagy publikum előtt. Nem arról van szó, hogy nem vállalom magamat, csak pusztán másoknak nem akarok fura/szar helyzetet okozni. A legtöbb dolog érzelmi téren történt velem mostanában, de erről továbbra sem fogok itt megnyilvánulni. Tulajdonképp aminek örülök, hogy amikor kell, van ki bátorítson, nem vagyok egyedül. Ez nagyon jó. Erőt ad.

Nosch, akkor most elmondom, mi a harci helyzet. Nem akarom szépíteni. Úgy tűnik megint állás nélkül leszek, ugyanis a próbaidőm kb utolsó napján közölték, nem véglegesítenek. Hogy miért? Recesszió (még mindig bázz) és nem akarnak fizukat nyirbálni, mert már ez egyszer megtörtént, így marad az új lány lapátra tétel. Ágyő... Leszarom. Átéltem már. Ez a munkahely nem volt szerelem, nem születnek életre szóló barátságok, sőt azt hiszem egy embert leszámítva nyomtalanul elfelejtem. Azaz egy ember, akivel maradni fog a kapcsolat, viszont fontos nekem, nem véletlen, hogy találkoztunk és talán miatta kellett ide kerülnöm.

És hogy mit profitáltam? Megtanultam többé-kevésbé DTP-zni. Ilyen téren valszeg nem nagyon fognak már átverni. Mivel megtanultam nagy fájlokon dolgozni bizonyos utak meg is nyíltak/nyílhatnak előttem.

A cég: kevés az ügyfél, nem volt sok portfóliós anyagom, talán csak egy... az be is fog kerülni. A többi feledhető. És itt meg is világosodtam, hogy nem akarok kis cégnél dolgozni többé. Megyek vissza multiba, mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Nem tudom még hogyan veszem fel a szálakat, nem tudom hol fogom kezdeni, de nem félek annyira mint ősszel.

Jóval erősebb vagyok.

MÁV - avagy a vis major esete

Nos, ismételten tapasztalatokhoz jutottam a MÁVval való csodálatos és felejthetetlen utazásom során. Elég egy kis szél, egy kis eső, hogy a vasút országosan "beálljon". Reggel, még gyanútlanul mondtam is anyának, hogy tuti lesz valami felső vezeték szakadás, ami miatt majd késik 10-20 percet a vonatom. Nah, így legyen ötösöm a lottón. Szabadegyháza előtt közölték, hogy beláthatalan ideig fog várakozni a vonat, mert felső vezeték szakadás van Ercsi környékén. Na kösz. Még "szerencse", hogy időre mentem (volna) dolgozni. Aztán mikor már kezdett kellemetlenné válni a várakozás, az jutott eszembe, hogy átszállok a mellettünk várakozó IC-re, mert ott legalább meleg van és egyébként is azt fogják előbb indítani. Jah... aszittem a kis naiv :DDDD. Először is megkerestem a kalauzt, hogy elmondjam neki a remek ötletem, hogy ilyen rendkívüli esetben ezt tuti nem okoz-e problémát. Erre mire végre megtaláltam, azt mondta, hogy hát próbáljam meg, ő nem tudja, hogy ilyen esetben ennek van-e következménye. Vagy ha nem akarok kockázatot kérdezzem meg az IC a kolléga kallert. Oké, átszálltam. időközben csatlakozott hozzám egy pali, aki szintén jó ötletnek tartotta ezt. Láthatóan kellemesebb volt az idő a másik vonaton és végre a kalauzt is megtaláltuk. Megkérdeztem tőle is. Erre felháborodva közölte velem, hogy nem kicsit vagyok eltévedve ezzel a gondolatommal. Ugyanis, mivel az IC műszaki okok miatt várakozik, már eleve szabály sértő felszállni rá, ergo 2000 HUF büntetés, plusz kell pótjegy is. Szal annak ellenére, hogy fosszar az idő, áll a vonat, és rohadt sokat késik, még én fizessek 2500 HUF-ot, csak hogy esetleg picit előbb beérjek... na anyátokat, gondoltam magamban és még annyit megkérdeztem, hogy kedves kalauzt, hogy már 2 órája itt állunk, fogja-e a MÁV valamilyen úton módon kárpótolni nekem, vagy mi van ilyenkor. Hát a nagy büdös semmi. Bukó.

Köszi MÁV, ismételten nem csalódtam benned!
Végül 165 perc késéssel, áthűlve megérkeztünk... ilyenkor mérhetetlen vágyat érzek egy saját kocsi iránt.

Vizsgatérkép

Mostanában eléggé el vagyok havazva. Pörögnek a napok, észre sem veszem szinte, hogy megint eltelt egy hét. A héten megkezdődik a vizsgaidőszak. Kapásból a legdurvább vizsgával indulok. Jog. Nem tudom mikor fogok rá tanulni, azaz nem tudom vajon elegendő lesz-e amit itt esténként tudok ráfordítani :(. Aztán heti 1-2-3 vizsga lesz. Már beadtuk az évfolyamdogát (mint beadandót), és a mai napon a prezit is leadom, így 2 vizsga így vagy úgy elvileg kipipálva. Aztán lesz egy szabadon választott tantárgyam, amit nem tudok teljesíteni. Konkrétan el sem fogok menni vizsgázni, ugyanis nem tudtam bejárni az órákra :).

Szóval kezdődik a para :)

Kritikus - Critical Mass

Most nagyon bicaj őrületben vagyok. Szombaton volt egy hosszabb túra Szentendrére, majd Leányfalun át ha jól sejtem egészen Tahitótfaluig, és vissza, ami 50 km kb, nagyon jó volt, szép idő, jó társaság, természet. Aztán hazaértem és alvás. Így a Critical Mass ismét kimaradt. Bakker el kéne már egyszer jutni bicajt emelni :(.

Ma reggel ismét bicajjal jöttem melóba... reggeli mozgás, király. Mikor beérkezem frissnek érzem magam és a kellemes fáradság is jó. és láttam egy új utat az Rádai utcánál, csak egy probléma van azzal az egész útszakasszal - azon kívül h durva a szmog - kicsit veszélyes az egész útszakasz, és pár pillanatig együtt kell élni a 8 sávos úttal és a tengernyi autóval...

A hét ismét sűrű lesz, és a héten haza is látogatok egy másfél napra :)
Ja, és még egy "jó" hír... kezdődik az allergia időszak :(.

Idei első nagy tekerés

Nem, nem kell rosszra gondolni :). Bicajilag értem:). Tegnap PRS elkészült a kis Kona-kobrámmal (ezúton is óriási köszönet érte), így hazafelé már tegnap is megtekertem, aztán ma meg már melóba is. Nagyon kemény volt a mai útvonalam. Mutatom, de valszeg módosulni fog:

NABYRIE

Szerda-szerda napsütéses szép reggel. Mennék ki a szabadba... de munkaidő. Iszonyú erős nosztalgia tört rám egy évvel ezelőtthöz képest. Emlékek, érzések, hiány...

Gergőci meg apa lett. Adoptált egy cicabébit. Nagy fülű, kopaszka. Hát nem egy kis ufó?

(Nabyrie az egyiptomi istennő)

Djuice - Bullshit?!?

Ahogy sétálgattam a WCC-ben, megpillantottam egy nagyon fura jelenséget. Ugye múlthéten láttam egy minifilmet annak kapcsán, hogy a Djuice kivált a Pannonból és teljesen független szolgáltatóként folytatja. Ez önmagában még majdnem hihető is lett volna számomra, hiszen a Pannon is hamarosan Telenorként fog tovább élni és ki tudja milyen radikális döntések folynak a háttérben. Viszont ahogy sétáltam, egy Pannon bolt előtt, a padlón megpillantottam egy Djuice kampányban használt ellen kampány matricát (Djuice vizuál stílusban)... ekkor lett kerek a történet. Szó sincs különválásról, az egész kamu hír, innentől olyan lesz, mint a Media Markt vs. Saturn áruház. Látszólag külön cég, egyébként egy tulajjal. A Djuice eddig sem szerette volna, ha a Pannonnal egyeztetik, de ez így ebben a formában sztem nem pusztán megtévesztés... átverés.

Persze lehet nincs igazam... ezek csak a reklám szakmában eltöltött éveim gondolatai :)

Szinte már égően régen írtam,

de valahogy nincs időm semmire :(, valahogy az lenne az ideális, ha melóból is tudnék post-olni, de eddig sajna ezt nem tudtam megvalósítani :(. Így lássuk az előző hetet. Először is a elromlott a mosógép. Úgyhogy szerelő hívás. 18 000. Fuck, de szerencsére bevállalta a főbérlő a kötségeket.

Egyébként sok dolog van, amit szeretnék leírni, csomószor eszembe jut, csak egyszerűen kicsit túlpörögtek az események. Most is mit kéne csinálnom? Évfolyamdogát írni, ehelyett mit csinálok? Blogpótlok.

Lassan itt a bicajidőszak. Szerencsére a bicajomat hétvégén eljuttattuk PRS-hoz mégha darabokban is, és majd valamikor (ahogy idő engedi) talán össze is rakjuk. Aztán nincs kegyelem, bicajjal járás everyday. A hétvégén csúcsszuper leárazás volt a Glamour újság által, így lazításként shoppingolást terveztünk a lányokkal, ami többé-kevésbé (inkább kevésbé) jött össze, ugyanis nagyon szerettem volna bicajhoz venni egy melegítő szettet, de hát nem sikerült. Helyette lett Adidas táska (úgyszintén bicajhoz) és egy pizsi alsó, csak úgy :).

Aztán meló is úgy tűnik rendben megy. Persze mint mindig, most is van benne rossz esemény is. Az egyik account lány felmondott egy hete, így most nagy erőkkel új accountot keresünk. Vicces, de a jelentkezők közül két szakmabeli ismerősre is akadtam, így az egyikük (a lány) elég komoly esélyekkel indult. Én azt hiszem megtettem a magamét érte, innentől már az ő kezében az ügyesség. Meló kb ennyi, ja és még egy aranyos projektunk volt, amibe igen sok időt fordítottam, és valszeg holnap fel is töltöm a layout tervet, mert annyira aranyosnak érzem.

Asszem mára ennyi, aztán még ahogy lesz ídő folytatom a pótolást.

renascence

Elképesztő változásokon megy át az életem. Olyan dolgokat csinálok, amit máskor nem mernék és még élvezem is. Kiszabadult a kisördög vagy mi történik velem? A legjobb az egészben, hogy a felszabadulás olyan mértékű, mintha évek óta szororngatták volna a nyakamat és most végre elengednék. Nem is értem, hogy eddig mi akadályozott, miért nem vettem észre a világot?!

Egy hét összefoglalása

Olyan ez a hét, mint egy álom, de ez az álom valójában múlt hét végén kezdődött :). Fantasztikus és tökéletes hétvége volt. Pénteken kis hazaruccanás. Sziszi bulija, fotózás. Nagyon jól sikerült, már maga a buli része persze szintén nem tett rám mély benyomást, de mivel történelmi eseménynek számított, ezért egyszer megpróbáltam élvezni. És egyébként is Sziszinek legalább örömöt okoztam. Aztán szombaton visszajöttem Pestre, majd este spontán koktélozás Móval és Evelinékkel. Aranyosak voltak és Móval mi is sétáltunk egyet, meg megosztottuk a hétvégi történéseket, na nem mintha vasárnap nem együtt mentünk volna vásárolós körútra. Igaziból most jöttem rá, mennyit tesz az ember lelkének a vásárlás testi kielégülése. Aztán hétfőn kis pihi, majd kedden ismét koktélozás Morrisons 2-ben. Hát a lányok igazi élményt nyújtanak. Szerencsére most csatlakozott hozzánk Edina is (akit ezúton is üdvözlöm a "fedélzeten"). Téma a szokásos. Pasik. Részemről elég erősen kiegészülve... remélem csajok nem vagyok még uncsi nektek :).

A munka így lassan egy hónap távlatából igencsak tetszetős... na nem egy Pannon, de azért szerethető és igaziból a kollégák ehhez baromi sokat hozzátesznek. A héten azt érzem, hogy sokat lazultam és ez oda-vissza mindenkire érvényes.

A héten van egy felismerésem, vagy öndiagnózisom, amit valahogy kezelni kell, csak még a módjára nem jöttem rá. Szóval, az Ogilvyből való kirúgásom hagyott egy eléggé nagy lelki sebet, ami szépen lappang bennem, mintha nem is lenne, de feszült vagy pánik helyzetben azonnal jelentkezik. Ez egy belső szorongás a bizonytalantól. Hogyan lehet ezt kezelni? Jó lenne eltüntetni... Vajon az idő megoldja? Vagy mostmár örök seb?

Hétvégi program:
Végre elkészül talán a bicóm és jövő héttől bicajjal közlekedem. Aztán Móval vásárlás és persze fősikola szombaton.

2010.03.19. - Sterbinszky @ Simontornya

Buli volt a hétvégén Simontornyán. Becsatolom a képet ami közösbe készült Sterbivel, aztán majd ahogy lesz időm a hétvégi sztorit is leírom:
ja, és a képsorom megtekinthető itt!

Letargia

picit beborult ma a hangulatom, nem tudom miért, talán mert rátapintottak bizonyos emberek a legváratlanabb pillanatban egy érzékeny felületemre, vagy mert amúgy is kicsit belecsömörlöttem a melóba... és még este évfolyamdoga megbeszélésem is volt... asszem lemerültem egy pillanatra. De végül eszembe jutott Misi, az Ogilvys exKreatív igazgatóm. És tudom, hogy mi kell ilyenkor eszembe jusson: ez ami van, nem igazi probléma, csak pillanatnyi szomorúság. Szinte hallom, ahogyan mondaná: holnap új nap, új lehetőségek. Na már most jobb, hogy végiggondoltam. Misi a legklasszabb ember akit csak valaha ismertem. Még mindig ő a mentorom.

Nyugodt vasárnap reggel

Ma Móval csinálunk közös programot. Vásárlás, szoli, ilyenek, csajos nap :), tök jó lesz. A héten úgy érzem teljes mértékig visszaálltam a régi kerékvágásba, és mostmár az is elmondhatom, hogy a lelki világom is visszanyerte a régi egyensúlyt. Ami néha kicsit aggaszt, az a suli kérdés, hogy hogyan fogom az évvégi vizsgákat teljesíteni meló mellett, de majd remélem munkahelyem tolerál nekem és simán fog menni a dolog.

(szerk.:)
hűűű nagyon jó felsőt vettem Móval. Nagyon kellemes volt a délután. Apropó, debütáltam tavaszi fokhagymakrém leves ügyileg... jól sikerült, igazi kulináris élmény volt :)))).
Viszont most meg kéne csinálni a prezi vizsgámat, meg a Sziszinek elvállaltam a saját web oldalának tervezését... valahogy azt sem ártana befejezni. Szal van mit tenni. Előre!

végem lett, mint a botnak.

Megőrülök az illatokért. Vannak helyzetek, amiket nem tudok kezelni... áááááááááááá. Help!

nehéz...

...a nyomdai véglegesítés. Meg kéne tanulni. Jó gyorsan. :(

tuskó - tesó

Azt hiszem most véglegesen eldőlt a mérleg az Auchan vs. Tesco harcban... Voltunk bevásárolni kistestvéremmel, én kizárólag akciós termékeket vásároltam (volna), ám otthon a számla láttán kiderült számomra, h minden egyes terméket normál áron számítottak. Nesze neked akció! És ez már nem az első eset!

at Zsidótornya*

Na ma hazaugrottam Simontornyára kicsit. Egész héten dolgoztam meghát igazítottam vissza az életemet a régi ütembe, így nem volt időm blogolni sem. Hát igen, meg kell még szokni, hogy nincsen időm szinte semmire, dehát majd gondolom egy-két hét és realizálódik. Egyelőre nagyon boldog vagyok. Nagyon kellemesen érzem magam az új helyen. Közben nyertünk is egy kampány tendert, és kaptam egy márkát, ami teljesen az én felelősségem alatt fog futni. Kihívás, felelősség. Még sosem éreztem ilyen jól magam első héten új munkahelyen.

Aztán tegnap Móval megnéztük moziba az "Alice csodaországban"-t (Tim Burton filmje). Nagyon tetszett a látvány, de a fim mégiscsak olyan 7,5/10. Mivel alapmű, talán azért érdemes megnézni.

Szerdán volt SH díjátadó. Kb azok nyertek akiknek nem drukkoltam. Nem vagyok én már annyira benne ebbe témába. Sőt egyre inkább azt érzem, hogy miközben éppen partyzni kellene, én csak nézek ki a fejemből.

Azért persze készült rólunk szokásos fénykép*:

(Kata, Gabesz, PRS - avagy "a csapat")

*by PRS

Első nap

Túl vagyok az első napon (azt hiszem végre leírhatom) az Effektív-Art reklámügynökségnél :). Azt hiszem haza érkeztem (és ezzel mindent elmondtam). Nagyon jól éreztem magam, volt már éles munkám, kedves volt a környezetem, tetszik az iroda, tetszik a hangulat. Már látom nagyjából, hogy a munkahelyi kapcsolatok, hogy fognak alakulni és elégedettség érzet tölt el. Azt hiszem a legfontosabb tapasztalat az egészben, hogy az embernek van miért küzdeni, és van miért hinni. Bár még csak most jön a java, a beilleszkedés, de az első benyomás rám nagyon pozitívan hatott.

Drága exekkel...

...(ExOgilvysekkel) ebédeltem tegnap, teljesen spontán ötlettől vezérelve. Zsuttit is már hónapok óta nem láttam (akkor is csak buliban). Laci szegény ugyanabba a szituba került, amiben én voltam (és még pár napig vagyok), a Pannon áldozataként ezerrel állást keres... Mondjuk én nagyon hiszek Laciban. Szandra meg még mindig Ogilvysként nyomja. Határozottan kellemes volt ez a kis összeröffenés. Aztán beugrottam Móhoz melóba, majd kiderült, hogy a CsernusEstre minden jegy elkelt. Nem kicsit lettem méreges, mert hát egész héten ezt vártam. Mondtam Mónak, hogy nem hiszem el, h ilyen szerencsétlen vége legyen ennek a napnak, aztán addig-addig dumáltunk míg megvártam a melóidő végét, aztán elindultunk együtt szolizni. Persze ebből a szolizásból, éppen szolizás nem lett, helyette mindketten vásároltunk egy nadrágot :). Úgyhogy a Csernus pénzt így is elköltöttük, és valamelyest az érzés is pótolva lett :)

Plusz csatolom Gergőcske múltheti alkotásait:

Ez egy "igazán jól sikerült" kép :D... Fodrászkodás után.

Amit már nem biztos, hogy be kéne vállalni :)

Ezek a képek középiskolai Tópartis évfolyam fotók. Az elsős vállalhatatlan... A többi tükrözi egyedfejlődésem :)

(2. osztály, itt vagyok közvetlen a kép alján - rövid hajjal :) )

(2. osztály, Kata hátul ugrál Victoriát mutogatva a kezével)

(ha jól sejtem ez már a 4. osztály, elvont vagyok... de a cipőre már akkor is igényes)

(4. osztály, csodálatos csapat vagyunk :DD)

Köszi Rencsi a képeket, nélküled ez a Post nem jöhetett volna létre :***

CsernusEst

I love Csernus! Szerdán megyünk CsernusEstre, ahol maga Csernus fog előadást tartani az önismeret és az önbizalom összefüggéséről.

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
   
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

MELLesleg, plasztikai sebésznél

Nem, nem akarom átszabatni magam :), ellenben egy ismerősöm (szándékosan név nélkül) annál inkább. Még sosem voltam ilyesféle rendelő intézetben, sőt én egy igazi doktor kerülő vagyok, ha muszáj menni, akkor is nehezen veszem rá magam, pláne ha még nem is kötelező... na de a kíváncsiság vitt magával.

Sztori:
Először is Magyarországon nincsen válság! Kimerem jelenteni, miután abban az egy órában, amit eltöltöttem, kb 30 jövő-menő kliens megfordult.
Első élmény a bejutás. Kártyás, személyi csekkolós befelé is és kifelé is, majd lift a másodikra, ahol a mosolygó asszisztencia már várt ránk. "Parancsoljanak, foglaljanak helyet, találnak kávé gépet, a doktor úr kér pár perc türelmet". Ígyhát vártunk, de még 2 perc se telt el, máris fogadta az ismerősömet, aki nem kevesebb mint egy mell szilikonoztatás konzultációra volt bejelentkezve. Hát itt picit lelassult az idő, bár inger és látvány volt bőségesen. Először is egy pazar csillár a recepció pult felett. Azon gondolkodtam, vajon mennyit érhet?! 4-500 000 HUF? Hmmm, de jó lenne majd egy az én leendő kecómba is. Másik ami egyből levágós volt, hogy bármerre néztem szebbnél-szebb csajok várakoztak. Vajon ki-mire várhat? Botox? Mell? Vagy esetleg új orr? És ekkor libbent be a semmiből - két barátnőjével - egy simontornyai ismerős csaj (szintén név nélkül). Oh my god, gondoltam magamban, mi szöszt akar itt egy stornyai? Lehet hogy operáltat? Azonnal jobb kedvem lett, sőt fortyogni kezdett bennem a káröröm, majd egyből belém hasadt az érzés, vajon ő is ezt gondolja rólam? Hehehe, és nagyképűen kívülállóként kezdtem kihúzni magam, hogy én most gyakorlatilag kiváltásos helyzetben vagyok :). Majd miután megemésztettem ezt a nem mindennapi ingert, jött a következő gondolat. Asszisztensek rohannak jobbra-balra... nők... nagy mellekkel... tuti őket is kozmetikázták már... vagy lehet nem is fizetést kapnak, hanem egyből újabb műtétet? :))), mosolyogtam magamban. Ez egy másik dimenzió, valahol a valóságon kívül, ahol a született test már nem bélyeg, mert módosítható. Aztán jött az ismim, fülig érő szájjal, és mondja: "Akció van! 20%!". Ó szuper, gondoltam magamban. Majd úgy folytatta, hogy "márcsak a financiális része van hátra, és mehetünk is". Jött egy csini asszisztens és bementek egy másik szobába. Ismét jöttek a gondolatok. Mi lenne, ha plasztikai sebész faszim lenne, sőt jobb ötletem van, ha gyerekem lesz, akkor erőteljesen sugallni fogom neki, hogy plasztikai sebész legyen, ha nagy lesz. Ez egy beautiful világ, happy emberek, sok pénz és szépség. Az orvos, maga az Isten. Türelmes és kedves, majd hatalmas pénzeket tesz zsebre. Ahogy gondolkodtam megjött az ismim, még sosem láttam ilyen boldognak. A feloldozásra készül, nyárra már mélyen dekoltált felsőket hord és 2 év múlva már a műtét lízing részleteit is elfelejti :))).

Sterbinszky @ Simontornya

Felkértek egy márciusi Sterbi buli fotózására és a reklámanyag elkészítésére. Ez lett belőle :

(Flyer by Kata)

Fabricius Gábor: Puha neon fejlövés

Fabricius, a Republic Group (reklámügynökség) kreatív igazgatója. Moncsitól kaptam szülinapomra ezt a könyvet tegnap. 33 rövid történet van benne, melyet híres emberek írtak a reklám szakmából elsősorban, de egyéb körökből is. Még csak a felénél tartok, de bizonyos ügynökségi szitukra tökre rá lehet ismerni. Tetszik :)

Szakmabelieknek különösen ajánlott, márcsak a látókör tágítása miatt is :).

27

Túléltem a szülinapom. Életem nagy félelme, az idő múlása. Jó lenne ismerni a 4. dimenzió rejtelmeit, szeretnék vándorolni az időben :).

Keco újítás - hárdvörk 2.0

Tegnap végül Gábor (Brigi sráca) összerakta a szekrényecském. Most úgy tűnik elkészültem :).

Csatolom az "utána" képeket:

(Evelin szobája... még nincs kész)

(A szobám egyik oldala - az új szekrénnyel)

(szobám másik fele - még a festményem hiányzik a falról)

(közlekedő)

Keco újítás - hárdvörk

Amint már említettem, hétvégén kemény munkába fogtunk. Az új lakónk érkezését egybekötöttük egy kis felújítással, megjegyzem, már nagyon itt volt az ideje. Nagyon aranyos az új lakónk Evelin, aki ezerrel segédkezett a hétvégén. (Ildikóka köszönöm, hogy összehoztál minket! Várunk szeretettel háztűznézőbe.) Másrészt sokmindenre rá kellett jönnöm, mind fizikailag, mind emberismeretileg.
Látszik, hogy gyenge nő vagyok, itt van egy kis felújítás és máris csődöt mond a fizikumom. A szekrények mozgatása nagyon megerőltetett, plusz kipróbáltam a festést is, így a közlekedő első rétegét én festettem le. Karizomlázam van még most is. Már hétfő van, kész a nagytakarítás, csak az újdonsült szekrényemet kellene összerakni... és már megint nő vagyok... Sajnos nem bírom, másrészt meg rohadtul nincs érzékem az ilyen bútorok összelegózásához... hiába vagyok itthon, a szekrényem mégis a dobozában hever.
Amúgy vettem fa vállfákat a szekrényhez, így belül is dizájnos (vagy legalábbis igényes) lesz. A fal viszont nagyon szép színű lett! Uncsi tesóm volt a festő és nagyon ügyes. És jó, h végre találkoztunk egy kicsit hosszabb időre.
Emberi tapasztalataim: hát lássuk csak. Evelin a leendő új lakó nagyon segítőkész, aranyos és igazságos volt. Ellenben Brigi és a palija abszolút elzárkózott az egész festés mizériától. Nem járultak hozzá sem segítségileg, sem sehogyan. Még azt sem engedték meg, hogy az ő szobájukba pakoljunk, így konkrétan kerülgetni kellett az összes bútort. Előttem szerintem leírták magukat egy életre. Ezen nincs mit szépíteni, úgy tűnik Ők ilyenek.

Na csatolom az "előtte" képeket:
Érkezik majd fotóval az "utána" állapot is, csak a szekrényemet várom, hogy készen legyen :).

Bye bye baby... avagy Pannon VS. Ogilvy

hát ez jó lett! In memoriam Ogilvy! klikk ide!

időcsilliárdos

Ugyibár Márc. 1-től dolgozom, addig meg valahogy értelmesen kellene eltölteni ezt a kis időt. Szombaton elkezdtem a lomtalanítást, amit gyakorlatilag a lakás egyéb részein be is fejeztem már (azt hiszem), márcsak a szobámban van egy brutkó harci feladat: szekrény leszelektálás (melyet fel fog váltani egy új). Nagyon nehezemre esik kiköltözni belőle :(. Benne van szinte az összes ruhám.

(eddig asszem ő a befutó : olcsó és praktikus, albiba tökéletes)

Nem döntöttem még el, hogy milyen lesz az új, de valszeg a tévé is "kukázódni" fog úgy tűnik, persze szerencsére PRS barátom "szülinapiéskariajiegybe" ajándéka egy TV tunnel, szal a 24'es MAC-emre kötjük a tévét :).

Emberi kapcsolataim:
Az emberi kapcsolataimon is érzem már a javulást, vagyis a melódepim jelentősen javulóban van, de még azért nem az igazi. Mivel barátaimat tartom a legjobb tükörképemnek, így látom, h még lazulnia kell a bekeményedett görcsöknek.

A csütörtökön lesz a MELÓünnepelő koktélozás. Csak lányok, Morrisons 2 - féláras olcsókoktél :)) HEY!

youPszi + OTPt

UPC/OTP lemondás : pipa.

Ja igen, pénteken MAJDNEM elintéztem a bankkártyámat.

A terv: Átutalom a UPC késedelmi díjamat, ami 33 HUF (és már csekket sem kaptam hozzá), majd lemondom a OTP kártyámat és a folyószámlámat.

A két célból mennyi jött össze? Egyik se, fCukk. 33 HUF átutalása 500 HUF-os kezelési költséggel járt volna, és mivel péntek 3:12-volt, így már 12 perce nem volt ügyintézés... ellenben kiderült, h 570 HUF mínusz van a kártyámon (december elején még 470 HUF plusz volt). Hát erre azt mondom: ANYÁTOK!!!

Hétfőn egésznapos ügyintézek! Lemondok/kifizetek mindent és say good-bye.

nefürgyéle

Néha rendet kell rakni fejben és néha nem árt magunk körül is. Az én életem éppen keresi a rendet. Nem mondom, h nem hagyott némi maradandó károsodást ez a 4 depis hónap, de minden csak nézőpont kérdése, hiszen te azt magadban értékesítheted is. Hátrány, ami valójában előny :).

Jövő hétvégén nekilátunk a festésnek (mielőtt megérkezik az új lakó). Juppi... elkezdtem kipakolni a felesleges dolgokat a fiókjaimból, szekrényemből, így az életemből. Nincs is felszabadítóbb mint a sok lomtól megszabadulni. ...Szeretem a jelképeket, hatnak a lélekre :)

Hamár rendszer: vajon hányan vannak a képen?

Vééééééégre ...

...eredmény a láthatáron :). Mostmár kijelenthetem, bár még nem hivatalos papirozásilag: felvettek (március 1-től) :))))!

Nézzük mit tettem érte:
3 forduló volt. Az elsőn elbeszélgettünk egymással, így utólag azt hiszem ez volt a legegyszerűbb forduló, de persze ez sem igaz így, hiszen nem tudhatod, hogy a munkaadó mit keres: kreativitást, munkabírást, tapasztalatot? ... Nosch, szerencsére most ugyanazt kerestük és találtuk minkét oldalról, így jöhetett a második menet: egy építészeti cég arculat tervezése, valamint kampány tervezése - melyből végül 30 oldalas prezi kerekedett. Itt már majd egy hónap és vagy 150 óra munka benne volt. Ekkor következett az uccsó, a harmadik forduló, ekkor már csak kb hárman lehettünk versenyben: próbanap. Két feladat egy 180 oldalas arculati kézikönyvre építve (s persze, csak az arculat feldolgozása kb 3 órát vett igénybe).

Végül ígéretet kaptam tanulás szponzorációra (pl flash tanfolyam) és jelentősen magasabb bér, mint Ogilvyben. (A cég nevét még nem írom le, majd ha kezemben a papír.)

A legjobb érzés az egészben, hogy visszakapom az életemet végre és nem a napi küzdés lesz a központi problémakör.
Szívből köszönöm minden barátomnak, (ex)kollégámnak, családtagomnak a szorítást, a lelkisegélyt... mely tudom néha nyomasztó volt és talán már unalmas is. Ha nem lettetek volna, lelkileg nem tudtam volna átvészelni!!!

És h mit csinálok március 1-ig? Csekélységet :)... rendbe teszem az életem :), de erről úgyis írom a napi post-ot, mostmár minden bizonnyal sokkal sűrűbben! :)

Nagy számok törvénye

Ez a tik-tak-tikám. Ma aktívan nyomom itthon a próbameló no.: sokadikat. Már csak az a kérdés, mennyit fogok még üresbe dolgozni?!

Konklúzió:
Bekerülni egy ügynökségre több körből áll, mint megnyerni a megasztárt :)

Metaxáció

ExOgilvy buli, péntek. Na szép. Emlékeim szerint a McCann-ből majdnem több ember volt jelen, mint Ogilvyből. Vicces. Kicsi a világ... vagy kicsi a reklámszakma. Moncsi barátnőmmel mentem. Egy dolgot hibáztunk el :DDDD; PRS-nál előtte legurítottunk egy-egy pohár Metaxát. Úristen az a pia kőalkeszeknek való, kegyetlen ütős (nem nekünk való)... úgy megcsúsztunk ezáltal mindketten, h azóta is próbálkoztunk rekonstruálni az eseményeket, de csak foltszerűen vannak meg dolgok mindkettőnknél :)... ha valaki emlékezne, légyszi jelezze, hogy nagyon szánalmasak voltunk-e :).
(A plusz poén, hogy nem éreztem másnaposságot, thx oda fentre érte!)

Ma meg ismét hírt kaptam: átjutottam a múltheti állásinterjús cégnél a második fordulóba. Így ismét próbamunka, jejeje... hát nem gondoltam volna, hogy ilyen rutinos állásinterjúzó leszek :D

"A változás mindig kihívásokkal jár. "

- ezt a gondolatot találtam kedvenc könyvemben (Andrew Matthers), mellyel éppen most terápiázom magam :)

De amúgy egyetértek vele, kihívásokkal jár a változás, nekünk meg szükségünk van a kihívásokra. Sokszor hajlamos vagyok a belustulásra. Inkább megfelel a közepes, mint h fognánk magunkat és változtatnánk. Pedig sokszor igazolt már az élet, hogy a változás jó. Segít megújulni, segít, hogy jobban érezzük magunkat.

Egyébként most, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet egyik lakótársunk bejelentette, hogy elköltözik. Elsőre a teljes depresszió kapott el: nem létezik ilyen, se állásom, se normális magán életem és még a lakás kérdés is elkúródik. De aztán kb egy nap önsajnálat után megpróbáltam szembe menni a problémával. Most úgy néz ki, hogy volna egy lány, aki jönne hozzánk. Örülnék neki ha új színt hozna az életünkbe. Sőt valahol vágyom is erre a változásra.

Meló kérdés: tegnap voltam egy új helyen állásinterjúzni. Első kör. Azt hiszem jól sikerült.

Átmentem...

... a második szűrőn állásilag, úgyhogy kedd próbanap. Nagyon izgulok és örülök a kommenteknek. Állítólag nagyon szép munkát végeztem :).

Másrészt a tudományos írásmód évfolyam dogám 5-ös lett :).

Harmadrészt pont ma hívtak egy ügynökségtől állásinterjúra, úgyhogy a mai nap full siker :).

Hétfő reggeli összegzés

Hétfő van. Azt hiszem végeztem a vizsgaidőszakkal. Minden vizsgám lezajlott, még három eredményt várok, amiben kételkedtem annak már megvan az eredménye. Úgyhogy egy hónap pihi és következik a második szemeszter. Könnyebb leszek egy zsák pénzel... Állásilag még mindig semmi. Múlthéten külsőztem 2 napot, plusz van két futó projectem, de semmi konkrét hír. Meg ahogyan nézem hirdetések sincsenek.

Szinte fura, hogy nem kell tanulnom :), de erősen azt érzem, hogy nekiállok egy program (flash) megtanulásának, így autodidakta. Lehet, hogy nem fog menni, de egy próbát megér :).

Szombaton voltunk moziba, tyűűű de tetszett a film. Derült Égből szerelem címmel. Egyébként azt figyeltem meg, hogy ez egy iszonyú megosztó film. Sztem azért, mert kicsi a célcsoportja. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy egy csaj a film elejétől a végéig rugdosta a székemet. Nagyon durva 10 centis kilengéseim voltak :))).

No comment!

Idézet a suli levelezésemből:

A kérdés:
“Sziasztok,

én azt szeretném megkérdezni, aki már volt szoc. vizsgán, hogy itt is
lehetett plusz lapot kérni még a dogaíráshoz, illetve, ha igen az
fejléces volt vagy csak sima papír?
köszi Mindenkinek a kidolgozásokért is.”

A válasz:
“Hello, gondolom lehet kérni. De emlékem szerint, egy A4 lap a
vizsgalap, az első oldalon van az összes feladat, Az esszé kérdés
pedig legalul, tehát van legalább egy komplett üres oldalad a
kidolgozásra. Persze tök jó, ha ettől többet írsz egy filozófusról, de
az mondjuk valószínűleg furcsa lenne, ha nem ott kezded, hanem egy új
lapon.
(feltéve ha a kérdésed mögött az állna, hogy a pótlapok cinkeltek-e és
hogy viszed magaddal a filozófusodat)”


Na kész, én itt rögtön fejbelövöm magam. Ha ez megy a főiskolán, akkor nem érdemes nagy elvásárosak támasztani máshol sem... nem?