Látszik, hogy gyenge nő vagyok, itt van egy kis felújítás és máris csődöt mond a fizikumom. A szekrények mozgatása nagyon megerőltetett, plusz kipróbáltam a festést is, így a közlekedő első rétegét én festettem le. Karizomlázam van még most is. Már hétfő van, kész a nagytakarítás, csak az újdonsült szekrényemet kellene összerakni... és már megint nő vagyok... Sajnos nem bírom, másrészt meg rohadtul nincs érzékem az ilyen bútorok összelegózásához... hiába vagyok itthon, a szekrényem mégis a dobozában hever.
Amúgy vettem fa vállfákat a szekrényhez, így belül is dizájnos (vagy legalábbis igényes) lesz. A fal viszont nagyon szép színű lett! Uncsi tesóm volt a festő és nagyon ügyes. És jó, h végre találkoztunk egy kicsit hosszabb időre.
Emberi tapasztalataim: hát lássuk csak. Evelin a leendő új lakó nagyon segítőkész, aranyos és igazságos volt. Ellenben Brigi és a palija abszolút elzárkózott az egész festés mizériától. Nem járultak hozzá sem segítségileg, sem sehogyan. Még azt sem engedték meg, hogy az ő szobájukba pakoljunk, így konkrétan kerülgetni kellett az összes bútort. Előttem szerintem leírták magukat egy életre. Ezen nincs mit szépíteni, úgy tűnik Ők ilyenek.
Na csatolom az "előtte" képeket:
Érkezik majd fotóval az "utána" állapot is, csak a szekrényemet várom, hogy készen legyen :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése