Amit már nem biztos, hogy be kéne vállalni :)

Ezek a képek középiskolai Tópartis évfolyam fotók. Az elsős vállalhatatlan... A többi tükrözi egyedfejlődésem :)

(2. osztály, itt vagyok közvetlen a kép alján - rövid hajjal :) )

(2. osztály, Kata hátul ugrál Victoriát mutogatva a kezével)

(ha jól sejtem ez már a 4. osztály, elvont vagyok... de a cipőre már akkor is igényes)

(4. osztály, csodálatos csapat vagyunk :DD)

Köszi Rencsi a képeket, nélküled ez a Post nem jöhetett volna létre :***

CsernusEst

I love Csernus! Szerdán megyünk CsernusEstre, ahol maga Csernus fog előadást tartani az önismeret és az önbizalom összefüggéséről.

1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
   
2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

MELLesleg, plasztikai sebésznél

Nem, nem akarom átszabatni magam :), ellenben egy ismerősöm (szándékosan név nélkül) annál inkább. Még sosem voltam ilyesféle rendelő intézetben, sőt én egy igazi doktor kerülő vagyok, ha muszáj menni, akkor is nehezen veszem rá magam, pláne ha még nem is kötelező... na de a kíváncsiság vitt magával.

Sztori:
Először is Magyarországon nincsen válság! Kimerem jelenteni, miután abban az egy órában, amit eltöltöttem, kb 30 jövő-menő kliens megfordult.
Első élmény a bejutás. Kártyás, személyi csekkolós befelé is és kifelé is, majd lift a másodikra, ahol a mosolygó asszisztencia már várt ránk. "Parancsoljanak, foglaljanak helyet, találnak kávé gépet, a doktor úr kér pár perc türelmet". Ígyhát vártunk, de még 2 perc se telt el, máris fogadta az ismerősömet, aki nem kevesebb mint egy mell szilikonoztatás konzultációra volt bejelentkezve. Hát itt picit lelassult az idő, bár inger és látvány volt bőségesen. Először is egy pazar csillár a recepció pult felett. Azon gondolkodtam, vajon mennyit érhet?! 4-500 000 HUF? Hmmm, de jó lenne majd egy az én leendő kecómba is. Másik ami egyből levágós volt, hogy bármerre néztem szebbnél-szebb csajok várakoztak. Vajon ki-mire várhat? Botox? Mell? Vagy esetleg új orr? És ekkor libbent be a semmiből - két barátnőjével - egy simontornyai ismerős csaj (szintén név nélkül). Oh my god, gondoltam magamban, mi szöszt akar itt egy stornyai? Lehet hogy operáltat? Azonnal jobb kedvem lett, sőt fortyogni kezdett bennem a káröröm, majd egyből belém hasadt az érzés, vajon ő is ezt gondolja rólam? Hehehe, és nagyképűen kívülállóként kezdtem kihúzni magam, hogy én most gyakorlatilag kiváltásos helyzetben vagyok :). Majd miután megemésztettem ezt a nem mindennapi ingert, jött a következő gondolat. Asszisztensek rohannak jobbra-balra... nők... nagy mellekkel... tuti őket is kozmetikázták már... vagy lehet nem is fizetést kapnak, hanem egyből újabb műtétet? :))), mosolyogtam magamban. Ez egy másik dimenzió, valahol a valóságon kívül, ahol a született test már nem bélyeg, mert módosítható. Aztán jött az ismim, fülig érő szájjal, és mondja: "Akció van! 20%!". Ó szuper, gondoltam magamban. Majd úgy folytatta, hogy "márcsak a financiális része van hátra, és mehetünk is". Jött egy csini asszisztens és bementek egy másik szobába. Ismét jöttek a gondolatok. Mi lenne, ha plasztikai sebész faszim lenne, sőt jobb ötletem van, ha gyerekem lesz, akkor erőteljesen sugallni fogom neki, hogy plasztikai sebész legyen, ha nagy lesz. Ez egy beautiful világ, happy emberek, sok pénz és szépség. Az orvos, maga az Isten. Türelmes és kedves, majd hatalmas pénzeket tesz zsebre. Ahogy gondolkodtam megjött az ismim, még sosem láttam ilyen boldognak. A feloldozásra készül, nyárra már mélyen dekoltált felsőket hord és 2 év múlva már a műtét lízing részleteit is elfelejti :))).

Sterbinszky @ Simontornya

Felkértek egy márciusi Sterbi buli fotózására és a reklámanyag elkészítésére. Ez lett belőle :

(Flyer by Kata)

Fabricius Gábor: Puha neon fejlövés

Fabricius, a Republic Group (reklámügynökség) kreatív igazgatója. Moncsitól kaptam szülinapomra ezt a könyvet tegnap. 33 rövid történet van benne, melyet híres emberek írtak a reklám szakmából elsősorban, de egyéb körökből is. Még csak a felénél tartok, de bizonyos ügynökségi szitukra tökre rá lehet ismerni. Tetszik :)

Szakmabelieknek különösen ajánlott, márcsak a látókör tágítása miatt is :).

27

Túléltem a szülinapom. Életem nagy félelme, az idő múlása. Jó lenne ismerni a 4. dimenzió rejtelmeit, szeretnék vándorolni az időben :).

Keco újítás - hárdvörk 2.0

Tegnap végül Gábor (Brigi sráca) összerakta a szekrényecském. Most úgy tűnik elkészültem :).

Csatolom az "utána" képeket:

(Evelin szobája... még nincs kész)

(A szobám egyik oldala - az új szekrénnyel)

(szobám másik fele - még a festményem hiányzik a falról)

(közlekedő)

Keco újítás - hárdvörk

Amint már említettem, hétvégén kemény munkába fogtunk. Az új lakónk érkezését egybekötöttük egy kis felújítással, megjegyzem, már nagyon itt volt az ideje. Nagyon aranyos az új lakónk Evelin, aki ezerrel segédkezett a hétvégén. (Ildikóka köszönöm, hogy összehoztál minket! Várunk szeretettel háztűznézőbe.) Másrészt sokmindenre rá kellett jönnöm, mind fizikailag, mind emberismeretileg.
Látszik, hogy gyenge nő vagyok, itt van egy kis felújítás és máris csődöt mond a fizikumom. A szekrények mozgatása nagyon megerőltetett, plusz kipróbáltam a festést is, így a közlekedő első rétegét én festettem le. Karizomlázam van még most is. Már hétfő van, kész a nagytakarítás, csak az újdonsült szekrényemet kellene összerakni... és már megint nő vagyok... Sajnos nem bírom, másrészt meg rohadtul nincs érzékem az ilyen bútorok összelegózásához... hiába vagyok itthon, a szekrényem mégis a dobozában hever.
Amúgy vettem fa vállfákat a szekrényhez, így belül is dizájnos (vagy legalábbis igényes) lesz. A fal viszont nagyon szép színű lett! Uncsi tesóm volt a festő és nagyon ügyes. És jó, h végre találkoztunk egy kicsit hosszabb időre.
Emberi tapasztalataim: hát lássuk csak. Evelin a leendő új lakó nagyon segítőkész, aranyos és igazságos volt. Ellenben Brigi és a palija abszolút elzárkózott az egész festés mizériától. Nem járultak hozzá sem segítségileg, sem sehogyan. Még azt sem engedték meg, hogy az ő szobájukba pakoljunk, így konkrétan kerülgetni kellett az összes bútort. Előttem szerintem leírták magukat egy életre. Ezen nincs mit szépíteni, úgy tűnik Ők ilyenek.

Na csatolom az "előtte" képeket:
Érkezik majd fotóval az "utána" állapot is, csak a szekrényemet várom, hogy készen legyen :).

Bye bye baby... avagy Pannon VS. Ogilvy

hát ez jó lett! In memoriam Ogilvy! klikk ide!

időcsilliárdos

Ugyibár Márc. 1-től dolgozom, addig meg valahogy értelmesen kellene eltölteni ezt a kis időt. Szombaton elkezdtem a lomtalanítást, amit gyakorlatilag a lakás egyéb részein be is fejeztem már (azt hiszem), márcsak a szobámban van egy brutkó harci feladat: szekrény leszelektálás (melyet fel fog váltani egy új). Nagyon nehezemre esik kiköltözni belőle :(. Benne van szinte az összes ruhám.

(eddig asszem ő a befutó : olcsó és praktikus, albiba tökéletes)

Nem döntöttem még el, hogy milyen lesz az új, de valszeg a tévé is "kukázódni" fog úgy tűnik, persze szerencsére PRS barátom "szülinapiéskariajiegybe" ajándéka egy TV tunnel, szal a 24'es MAC-emre kötjük a tévét :).

Emberi kapcsolataim:
Az emberi kapcsolataimon is érzem már a javulást, vagyis a melódepim jelentősen javulóban van, de még azért nem az igazi. Mivel barátaimat tartom a legjobb tükörképemnek, így látom, h még lazulnia kell a bekeményedett görcsöknek.

A csütörtökön lesz a MELÓünnepelő koktélozás. Csak lányok, Morrisons 2 - féláras olcsókoktél :)) HEY!

youPszi + OTPt

UPC/OTP lemondás : pipa.

Ja igen, pénteken MAJDNEM elintéztem a bankkártyámat.

A terv: Átutalom a UPC késedelmi díjamat, ami 33 HUF (és már csekket sem kaptam hozzá), majd lemondom a OTP kártyámat és a folyószámlámat.

A két célból mennyi jött össze? Egyik se, fCukk. 33 HUF átutalása 500 HUF-os kezelési költséggel járt volna, és mivel péntek 3:12-volt, így már 12 perce nem volt ügyintézés... ellenben kiderült, h 570 HUF mínusz van a kártyámon (december elején még 470 HUF plusz volt). Hát erre azt mondom: ANYÁTOK!!!

Hétfőn egésznapos ügyintézek! Lemondok/kifizetek mindent és say good-bye.

nefürgyéle

Néha rendet kell rakni fejben és néha nem árt magunk körül is. Az én életem éppen keresi a rendet. Nem mondom, h nem hagyott némi maradandó károsodást ez a 4 depis hónap, de minden csak nézőpont kérdése, hiszen te azt magadban értékesítheted is. Hátrány, ami valójában előny :).

Jövő hétvégén nekilátunk a festésnek (mielőtt megérkezik az új lakó). Juppi... elkezdtem kipakolni a felesleges dolgokat a fiókjaimból, szekrényemből, így az életemből. Nincs is felszabadítóbb mint a sok lomtól megszabadulni. ...Szeretem a jelképeket, hatnak a lélekre :)

Hamár rendszer: vajon hányan vannak a képen?

Vééééééégre ...

...eredmény a láthatáron :). Mostmár kijelenthetem, bár még nem hivatalos papirozásilag: felvettek (március 1-től) :))))!

Nézzük mit tettem érte:
3 forduló volt. Az elsőn elbeszélgettünk egymással, így utólag azt hiszem ez volt a legegyszerűbb forduló, de persze ez sem igaz így, hiszen nem tudhatod, hogy a munkaadó mit keres: kreativitást, munkabírást, tapasztalatot? ... Nosch, szerencsére most ugyanazt kerestük és találtuk minkét oldalról, így jöhetett a második menet: egy építészeti cég arculat tervezése, valamint kampány tervezése - melyből végül 30 oldalas prezi kerekedett. Itt már majd egy hónap és vagy 150 óra munka benne volt. Ekkor következett az uccsó, a harmadik forduló, ekkor már csak kb hárman lehettünk versenyben: próbanap. Két feladat egy 180 oldalas arculati kézikönyvre építve (s persze, csak az arculat feldolgozása kb 3 órát vett igénybe).

Végül ígéretet kaptam tanulás szponzorációra (pl flash tanfolyam) és jelentősen magasabb bér, mint Ogilvyben. (A cég nevét még nem írom le, majd ha kezemben a papír.)

A legjobb érzés az egészben, hogy visszakapom az életemet végre és nem a napi küzdés lesz a központi problémakör.
Szívből köszönöm minden barátomnak, (ex)kollégámnak, családtagomnak a szorítást, a lelkisegélyt... mely tudom néha nyomasztó volt és talán már unalmas is. Ha nem lettetek volna, lelkileg nem tudtam volna átvészelni!!!

És h mit csinálok március 1-ig? Csekélységet :)... rendbe teszem az életem :), de erről úgyis írom a napi post-ot, mostmár minden bizonnyal sokkal sűrűbben! :)

Nagy számok törvénye

Ez a tik-tak-tikám. Ma aktívan nyomom itthon a próbameló no.: sokadikat. Már csak az a kérdés, mennyit fogok még üresbe dolgozni?!

Konklúzió:
Bekerülni egy ügynökségre több körből áll, mint megnyerni a megasztárt :)

Metaxáció

ExOgilvy buli, péntek. Na szép. Emlékeim szerint a McCann-ből majdnem több ember volt jelen, mint Ogilvyből. Vicces. Kicsi a világ... vagy kicsi a reklámszakma. Moncsi barátnőmmel mentem. Egy dolgot hibáztunk el :DDDD; PRS-nál előtte legurítottunk egy-egy pohár Metaxát. Úristen az a pia kőalkeszeknek való, kegyetlen ütős (nem nekünk való)... úgy megcsúsztunk ezáltal mindketten, h azóta is próbálkoztunk rekonstruálni az eseményeket, de csak foltszerűen vannak meg dolgok mindkettőnknél :)... ha valaki emlékezne, légyszi jelezze, hogy nagyon szánalmasak voltunk-e :).
(A plusz poén, hogy nem éreztem másnaposságot, thx oda fentre érte!)

Ma meg ismét hírt kaptam: átjutottam a múltheti állásinterjús cégnél a második fordulóba. Így ismét próbamunka, jejeje... hát nem gondoltam volna, hogy ilyen rutinos állásinterjúzó leszek :D

"A változás mindig kihívásokkal jár. "

- ezt a gondolatot találtam kedvenc könyvemben (Andrew Matthers), mellyel éppen most terápiázom magam :)

De amúgy egyetértek vele, kihívásokkal jár a változás, nekünk meg szükségünk van a kihívásokra. Sokszor hajlamos vagyok a belustulásra. Inkább megfelel a közepes, mint h fognánk magunkat és változtatnánk. Pedig sokszor igazolt már az élet, hogy a változás jó. Segít megújulni, segít, hogy jobban érezzük magunkat.

Egyébként most, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet egyik lakótársunk bejelentette, hogy elköltözik. Elsőre a teljes depresszió kapott el: nem létezik ilyen, se állásom, se normális magán életem és még a lakás kérdés is elkúródik. De aztán kb egy nap önsajnálat után megpróbáltam szembe menni a problémával. Most úgy néz ki, hogy volna egy lány, aki jönne hozzánk. Örülnék neki ha új színt hozna az életünkbe. Sőt valahol vágyom is erre a változásra.

Meló kérdés: tegnap voltam egy új helyen állásinterjúzni. Első kör. Azt hiszem jól sikerült.

Átmentem...

... a második szűrőn állásilag, úgyhogy kedd próbanap. Nagyon izgulok és örülök a kommenteknek. Állítólag nagyon szép munkát végeztem :).

Másrészt a tudományos írásmód évfolyam dogám 5-ös lett :).

Harmadrészt pont ma hívtak egy ügynökségtől állásinterjúra, úgyhogy a mai nap full siker :).

Hétfő reggeli összegzés

Hétfő van. Azt hiszem végeztem a vizsgaidőszakkal. Minden vizsgám lezajlott, még három eredményt várok, amiben kételkedtem annak már megvan az eredménye. Úgyhogy egy hónap pihi és következik a második szemeszter. Könnyebb leszek egy zsák pénzel... Állásilag még mindig semmi. Múlthéten külsőztem 2 napot, plusz van két futó projectem, de semmi konkrét hír. Meg ahogyan nézem hirdetések sincsenek.

Szinte fura, hogy nem kell tanulnom :), de erősen azt érzem, hogy nekiállok egy program (flash) megtanulásának, így autodidakta. Lehet, hogy nem fog menni, de egy próbát megér :).

Szombaton voltunk moziba, tyűűű de tetszett a film. Derült Égből szerelem címmel. Egyébként azt figyeltem meg, hogy ez egy iszonyú megosztó film. Sztem azért, mert kicsi a célcsoportja. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy egy csaj a film elejétől a végéig rugdosta a székemet. Nagyon durva 10 centis kilengéseim voltak :))).

No comment!

Idézet a suli levelezésemből:

A kérdés:
“Sziasztok,

én azt szeretném megkérdezni, aki már volt szoc. vizsgán, hogy itt is
lehetett plusz lapot kérni még a dogaíráshoz, illetve, ha igen az
fejléces volt vagy csak sima papír?
köszi Mindenkinek a kidolgozásokért is.”

A válasz:
“Hello, gondolom lehet kérni. De emlékem szerint, egy A4 lap a
vizsgalap, az első oldalon van az összes feladat, Az esszé kérdés
pedig legalul, tehát van legalább egy komplett üres oldalad a
kidolgozásra. Persze tök jó, ha ettől többet írsz egy filozófusról, de
az mondjuk valószínűleg furcsa lenne, ha nem ott kezded, hanem egy új
lapon.
(feltéve ha a kérdésed mögött az állna, hogy a pótlapok cinkeltek-e és
hogy viszed magaddal a filozófusodat)”


Na kész, én itt rögtön fejbelövöm magam. Ha ez megy a főiskolán, akkor nem érdemes nagy elvásárosak támasztani máshol sem... nem?

Újév/névnap/együttkaja @ Szeraj, WCC

Megünnepeltük a címben szereplő alkalmakat, Gabesz + PRS + én. Tyű de jó volt. Gyros tálat kajáltunk Szeráj módra kecske hússal. Tápláló, egészséges, finom :).

Csatolom a képeket:

(Gabesz nem látta, hogy én mit csinálok... ezúton is pusssz Gabesz :)) )

(ATB póz)

(HIP-HOP-BOYS; LIKE)

(Tsók Gabesznak... ez a minimum:) )( Egyeztessük óráinkat :) )

(Terminátors)

Ma viszgáztam nyelvészetből. Nem akarom elkiabálni, de asszem bemkoltam :).

20100102

Úh, új évtizedet nyitottunk. Nézzük számmisztikailag: 2+ 0+1+0=3. A 3 mindenképpen jó számnak tűnik. Bár ha logikusan nézem a tavalyi évnél szarabb évem konkrétan egyszerűen nem lehet :). Mármint persze hazugság lenne azt mondanom, hogy minden tekintetben szar volt, mert nem, sok dologban előrelépés és fejlődés, de 2008-nál jelentősen gázabb. Idén azt hiszem a legfontosabb fogadalmam, hogy tanulok ezerrel. De tényleg. És ma is ezt tettem: jó kis szociológia megfűszerezve sajtó- és méditörivel :).

Szilveszterem egészen érdekesen alakult. Hiszen 31-én és 1-én is dolgoztam. Ilyen még sosem volt és olyan sem, hogy 31-én este egyedül voltam otthon. Konkrétan éjfél előtt bealudtam csak az éjfél kedvéért keltem fel, majd ismét aludtam tovább. A legdurvább, hogy nincs hiányérzetem, nincs olyan érzetem, hogy lemaradtam valamiről és végképp nem estem depresszióba az egyedülléttől, pedig megmondom őszintén, azért bennem volt, hogy hátha rámtör a magány és az ilyenkor szokásos kényszerképzeteim, és nem :).

Visszagondolva az ünnepekre, kellemes volt. A családom egyik fertályában egész nagyot csalódtam negatívan, míg a másik fertályában pont ellenkezőleg pozitívan, pontosan fordítottan arányosan ahhoz képest, ahogyan felnőttem és hittem. Érdekesek ezek a megvilágosodások is, a pozitív csalódásom melegséggel borította el a szívem és úgy éreztem végre 26 év után megtört a jég, vagy legalábbis elkezdett töredezni és talán egyszer majd lesz belőle valami :). A negatív csalódásaimat egyszerűen nem is tudom értékelni, ha szabadna ilyet mondani, hihetetlen volt a sötétség és a primitívség, na de ilyet nem mondunk :)))), úgyhogy annyit mondok, kicsit elbeszéltünk egymás mellett, valszeg kevés piát ittam és nem tudtam felvenni a ritmust a családi átlaggal :D.
Anya viszont nagyon aranyos volt. Sütöttünk-főztünk együtt. Óriási halászlézabbantás volt és muffin gyártás without fatörzs torta, de sebaj :).

Aztán 30-án Dáviddal szerettünk volna elmenni mozizni egyet, ami önmagában még nem is lenne érdekes, de valami olyasmi történt, ami még soha-soha :). A Lurdy-ház mozijában befagyott a jegykiadó rendszer, így minden foglalt jegy bukta. Azt mondták 10 éve nem történt még ilyen. Szegény Dávid, kábé egy évben egyszer ment volna moziba, az sem jön össze, nem is tudom: Pe(A)ch :).

ŐŐŐŐ más nem jut eszembe. A heti vizsgák durvák lesznek, márcsak azért is mert hétközben nem lesz időm tanulni. Úgyhogy szorítást kérek :)

BÚÉK

Megvan...

...a politológiááááááám: 3. :)))

Nyugodt ződ*

*fater mondása.
Nem is tudom, most azon gondolkozom lassan érdemes lenne összegyűjteni apám aranyköpéseit, mert meglehetősen sokszor táplálkozom belőlük és olyan szellemesek és igazak. Ilyenkor rájövök, hogy mit keresek az életben: az egyéniséget. Kevés olyan ember van, aki más vagy aki látja benned, hogy más vagy. Büszkeséggel tölt el visszaemlékezni apára, ki hihetetlen egyéniség volt. Egy dolgot sajnálok, hogy nem ismerhettem belőle azt a szeletet ami őt eljuttatta odáig, hogy bevállalja magát, nem ismerhettem a sikereit, pedig valószínű ez jellemzi őt igazából. Amit én ismertem belőle már csak a maradék, a lecsúszás. Bár én azt is szeretem benne, az elejtett igazságokat. Sokszor szeretném, h az életben legyen egy logika vagy egy megfejtésre váró rejtvény, de tudom h ennél sokkal egyszerűbb az egész, tudom h az én fantáziám túl kombinál. Ez jellemző rám egészben. Egy álom világban élek, és tudom, h sosem fogok felébredni, vagyis ha felébredek ott vége lesz valaminek, így inkább becsukom a szememet.

Nos ennyi mára, holnap folytatjuk a családi ebéd témát, aztán irány haza...

Kellemes ünnepeket! '09

2009 összegezve

Ez már a második összegző Post-om, mióta blog-ot írok. Drámai évet zártam, izgalommal, küzdéssel, szívással.

De kezdjük az elején. Január 5, kedd. Helyszín: Ogilvy. Borzasztó perceket éltünk meg, jópár ember mailt kapott a CEO-tól. Vajon miért? Csoportos leépítés. Kb 15 embert kirúgtak. Ijesztő volt. És ott rájöttem ennek fele sem tréfa. Szerencsém volt, maradtam. Egy dolgot tudtam: dolgozni kell, jól dolgozni és akkor talán nem lesz baj. Aztán felköltöztünk a második emeletre. Így utólag az volt a legjobb része Ogilvy-s létemnek. Akkor kezdtem oldódni, és onnan datálom, hogy kezdett rutinná válni a Pannon-os meló. Hirtelen sok munka lett, de nem volt baj, mert szerettem csinálni. Aztán jött a kósza ötlet, el kéne kezdeni fősulizni... elkezdtem keresgélni. Majd végül a Zsigmond Király Főiskola mellett döntöttem. Így utólag megjegyzem, hogy remek választás, a sulinak magas a színvonala, mind oktatás, mind technikai szempontból. Na de ugorjunk egy kicsit. Március/Április újabb leépítés Ogilvyben a BAT (British American Tobacco) elveszítése miatt. Szerencsém volt, ezt is megúsztam. Nyár következik. Felvételt nyertem fősulira, örülés boldogság, azonban ez nem sokáig tartott, ugyanis bombaként robbant a hír, tendert írtak ki legfőbb ügyfelünkre, a Pannon-ra. Óriási a tét, ha elveszítjük az egész Pannon team-nek mennie kell (15 ember kb). Nos, küzdés volt. Még külföldről is jöttek Ogilvy-s szakemberek, hogy mentsék a helyzetet... de nem volt mit megmenteni. A Pannon menni akart. És jött a fekete leves. Életem legszörnyűbb hete. Kiértékelések sorozata. Misi (kreatív igazgató) önként távozott, többieket kirúgták, beleértve engemet is. Vége volt mindennek, amiért másfél éve éltem. Nehéz volt felállni, mert nemcsak hasra estem, hanem előtte még a térdem is megrugdosták. Azóta küzdés folyik. Emlékeztet az élet, hogy farkas törvények uralkodnak, hogy becsüld meg amid van, hogy néha jobb csendben maradni, ha egyáltalán azt akarod, h foglalkoztassanak. Küzdés a mindennapokkal, a fennmaradással, az új lehetőségekért. Sok munka, köszönet nélkül, ez jellemez. Külsősködöm vak ígéretekért, interjúzom reménytelen... küzdök a hatalmas túljelentkezéssel. Szal maradnak a remények. Marad a tanulás... aztán bízom benne, hogy igaz a mondás: "Örökre nem eshet"...
Vizsgáim szépen alakulnak, eddig szebben mint gondolnám és új tervek fogalmazódtak meg, egyelőre ez még legyen titok, aztán idejében úgyis leírom!

(szerk.:)
Amit majdnem elfelejtettem, miközben az egyik legfontosabb történés idén, ismét rátaláltam régi-kedves-igazi barátaimra: Gergőre és Rencsire! Sok szép és vidám percet köszönhetek nekik és tökéletes támogatoim voltak a nehéz időkben! Nehezen ment volna nélkületek, Köszönöm!
És itt jegyezném meg PRS, Mó és Dorci nevét is, akikre szintén mindig és mindenben számíthattam! Szeretlek benneteket, családomként tekintek rátok! :***

Szép karácsonyt mindenkinek!

Próbameló leadás, HEY!

Sikerült határidőre elkészülnöm a próbamelóval, nem kis meló volt ez... konkrétan egy teljes arculat tervezés, szövegírás , szlogen (thx a segítségért Laci) és hozzá kampány tervezés, egy hét meló a tanulás mellett - tök ingyen, és ha nem vesznek fel, tök ingyen övék egy mázsa ötlet... jessz. Csatoltam a Key Visual-t, plusz a ha sikerül valahogy feltöltenem, a kampánytervet is hozzáférhetővé teszem, hátha érdekel valakit.

Íme az 1/1-es Key visual:
Mindentől függetlenül érdekes kihívás volt és élveztem az elejétől a végéig.

u.i: Filozófia vizsga 4-es :))))

AVATAR

10/10. Lenyűgöző ez a film. Azoknak is ajánlom, akik nem szeretik a sci-fi műfajt. Arról nem is beszélve, hogy a történet néhol megható, néhol feszült, de a látvány minden képzeletet felülmúl. Próbáltam az átélés mellet szakmai szempontból is nézni, és hát respect. Grafikailag műremek. Bennem elindult bizonyos inspiráció, hogy milyen irányba is kellene elindulni szakmailag.

Tökéletes alkotás.

(Sam Worthington)

Hoppá!!!

Kultúrtöri szóbeli: 5.
Társadalom rétegződés szóbeli: 5.

:)

Puskailag

Tegnap vizsgáztam filozófiából. Bakker kabaré a csoportom. Írásbeli vizsga: fél osztály hátra ült egy nagy kupacba. Na ezt én nem értem, nekik ha tanárok lennének, ez nem lenne levágós (puskázásilag)??? Amúgy a filó tanárom a világ legaranyosabb embere, a humora kicsit hasonlít fateréhez, kicsit önirónikus és már messziről látszik, h jóindulatú. Csinált a vizsgába egy full mentő kérdést, válassz ki egy filozófust és írj róla... magyarul írd le amit tudsz :). Szal sztem bukta nem lesz. Kétszer kiment és feltünően nem figyelt a puskázásra. Ez a tanár egy igazi jólélek. Mellesleg ilyenkor dühít a legjobban az a visszaélés, amit az osztály művel. Jelentem, én nem puskáztam. A mellettem ülő csajt viszont legszívesebben felrúgtam/lefejeltem volna. Még mindig nem vagyok elég toleráns az osztálytársakkal... mondhatnám filozofikusan: uralkodik bennem a szkepszis :).

Aztán ma is tanulás van ezerrel, mert szombat 2 vizsga lesz, mindkettő szóbeli: Kultúrtöri és Társadalom rétegződés.

várva-várt karácsonyi érzés

Megérkezett végre. Feldíszítettem a lakást karácsonyi izzókkal, karácsonyi rádiót hallgatok és gyertyázom. Mit jelent a karácsony? Számomra az egyetlen ünnep, amit bármily körülmények között méltóan ünnepelek. Idén sem lesz ez másként. Rohanó ez a világ, szinte élni sincs idő, pedig néha meg kell pihenni...

vasárnaPI CSAlódás - Fame

1/10. Én még így nem osztályoztam filmet, de ez valami katasztrófa volt. Gergővel mentünk el megnézni, de se neki se nekem nem jött be. Azt sejtettem, hogy ilyen táncos/énekes film lesz, na de azt nem gondoltam, hogy ennyire nem tudják felfűzni egy épkézláb sztorira. Idegesítő volt az összefüggéstelen részek egymás után következése. A helloween bulit még azóta sem tudom, hogy jön a képbe és h abban a részben minek kell örülni... na mindegy. Az uccsó 10 perc hatásos volt, legalább megpróbáltak arra rámenni, hogy az uccsó érzés odaverjen, de ez édeskevés ahhoz, hogy a maradék másfél órát alig bírtam túlélni.

Ma tanulok, meg várom a második fordulós próba melót, ja mert nemtom hogy írtam-e, de átjutottam (az állásinterjún) az első fordulón. Taps-taps-taps.
Aztán jövőhét ilyenkor már otthon lógatom a lábam és várom a karácsonyt és nagyokat kajálok. Jah, és most már körvonalazódnak a szilveszteri tervek is. Napközben dolgozom Dorcival, aztán estére is valami közös program félét ejtünk meg. Nemsokára meg kell írnom az éves összegzésem... izgi lesz, de sajna nem éppen happy end-es.

Nem...

...tudom. Közömbös vagyok. Elég sokminden iránt. Igazából egész évben tudtam, hogy tanulás szempontból durva lesz az évvége, de talán mégsem gondoltam elég komolyan vagy komolyan gondoltam, csak nem sejtettem, hogy még a munka kérdés is társulni fog hozzá. Útvesztő az egész. Sodródás, levegőben lógás. Ilyenkor rossz, mert úgy érzem értéktelenül folynak a hónapok. Nulla vagyok, pedig mellette tudom, hogy a belefektetett munka (elvileg) megtérül. Csak igazságtalan. Valaki nem is gürcöl csak egyszerűen belepottyan az ölébe. Pedig sok álmom van. Ráadásul zavar, hogy mostanában sokkal kevesebb dologgal tudok foglalkozni, mint régebben... akár gondolati szinten is. Jaja, most nem érzem magam értelmiségnek, inkább ilyen vegetálónak. Szeretnék egy háziállatot. Bent a cégnél van egy srácnak egy irtó kedves kiskutyája. Lejka, így hívják. Kis keverék kutya, ha jól tudom menhelyből származik. Hűséges, még a vécére is követi a gazdáját és vár az ajtó előtt. Olyan kis okosak ezek a kis "dögök". Az alapvető funkció annyira megvan náluk. Tudnak szeretni, jobban mint mi emberek. Talán mert feltétel nélkül működnek. Jó lenne következő életben kutyának születni, csak nem csavargónak, hanem olyannak, akit szeretnek. Úristen milyen agymenésem van, mondjuk jobb mintha hasmenésem lenne... na jó befejezem, ez egyre rosszabb. Boldog hétvégét mindenkinek!

Politika-Politológia-Polinemtökmindegy?

Apám, hülyét kapok ha nem megyek át a politológia vizsgán. Hát ez egy sz*r. Sose bírtam magolni, leülni egy seggre és 5 órán keresztül tanulni, és sajnos azt érzem, hogy ez most sem fog már megváltozni. Szal hétvégére nagy adag drukk kellene meg ugyanennyi szerencse a vizsgához :).

Az angol tanárnénim felvilágosított, hogy lassan lejár az angol tanfolyamom. Jeah, érett leszek a nyelvvizsgára... hát ezt jelenleg kimondani is nevetséges, mert egy antitallentum vagyok nyelvek szempontjából.

Holnap állásinterjúra megyek egy kisebb ügynökséghez. Még nem írok róla, mert nem akarom, hogy elkiabálós legyen. Jó lenne, ha jó lenne...

7 napja itthon vagyok. Betegen (azaz már gyógyulóan). Vajon mennyire épülhettem le emberileg? Tuti, hogy ennek van valamilyen mértéke, márcsak azért is, mert aki nem fejlődik, az visszafejlődik a mondás szerint is. Jah, és ilyenkor törnek elő a szakmai ártalmaim, pl hogy InDesign-ban gyártottam meg a puskámat. Valahogy nem volt kérdéses számomra, hogy Word vagy InDesign :).

Szerdától küldetésben leszek külsősségileg, ezért is most nem nyomkodnom kellene a billentyűzetet, hanem tömni az agyamat tudással :). Apropó politológia: rájöttem eszme szempontból, bal oldal párti vagyok. Ez mostmár legalább letisztult bennem, sőt kategorikusan ellenzem a jobb oldali eszméket, kérdés érdekel-e ez valakit, és az újabb kérdés vajon hányan tudják mit jelent valójában a bal oldal. Kb a magyar politikának sincs fingja róla, úgyhogy ne aggódjon aki most hirtelen üveges szemekkel pislog :). Nah, ennyi a mai észosztásom.

Egyébként nem történik velem semmi érdekes, így nincs miről beszámolni... evvan. Ahogy látom már az írás sem megy, borzasztó... remélem túl sok szövegíró nem olvassa.

Pizza ízű Mozzarellás csirke, avagy a túró-rudis muffin

Amellett, hogy beteg vagyok és a mai napot szinte teljesen átaludtam, azért vannak élményeim. Elhasználtam egy zsák zsebkendőt, plusz legalább5 liter folyadékot legurítottam.

Szerda este meglátogatott Rencsi és Gergő. Főztünk. Most egész komolyan beszélgettünk, szeretem az ilyen beszélgetéseket, mert tényleg közel hoz. Rencsi muffinjáról fotó bizonyíték is van:
Nagyon finom volt, Gergő sztem legalább 6-ot megevett a Mozzarellás csirke után, amit szintén közösen követtünk el :).

Azt az egyet sajnálom, hogy míg beteg vagyok nem nagyon tudok tanulni, egyfolytában majdnem bealszom a füzet fölött, amint elkezdem olvasni. Pedig most aztán minden körülmény adott volna a nyugis tanuláshoz. Állás kérdéssel nem tudom mi van. A héten nem dolgoztam és egy hangot sem hallottam, hogy mikor kellene mennem legközelebb. Nyomasztó? Hát nem kicsit.

Vészesen közelít a karácsony. Az a baj, hogy nem érzem azt, hogy idén nekem jó karácsonyom lehetne. Valahogy minden olyan kusza... ami nem is lenne baj, ha én nem egy rend szerető, rendszerben gondolkodó ember lennék. Így kicsit nehéz kezelni és kézben tartani a dÓgokat.. Jó lenne ha minden probléma még idén megoldódna, utálnám, ha jövőre kellene átvinni megoldatlan problémákat.

1 mázsa multivitamin

Asszem kicsit lebetegedtem. Hihetetlen, hogy így egyik pillanatról a másikra történik ez. Alig tudok kimászni az ágyból. Sőőőőt most is álmi vagyok. Állítólag az egyik vizsga időpontom tolódik egy hetet, FcUk.

PRS mai alkotása. K Ö S Z Ö N J Ü K.

VizsgaidőSUCK

Ma leadtam az évfolyamdogám... úgyhogy izgulás van és kettesre hajtás :). Amúgy meg egész nap tanulok a hétvégi szóbeli vizsgára. Igencsak benne vagyok a közepébe, nincs menekvés, szorul a hurok :S.

Blogolni Jó - már egy éve!

A héten egy különleges évforduló volt, amit mindvégig szemelőt tartottam, de mégis csak utólag írok róla. Szerdán, 25-én, a névnapomon a blogom 1 éves szülinapját is ünnepeltük. Repül az idő. Mondanom sem kell, hogy mennyi minden történt azóta. Azt hiszem mikor indítottam az egészet nem is gondoltam rá, hogy 1 év múlva is írom még.

A héten elkezdtek sűrűsödni a nyakamon a dolgok. Konkrétan egy hetem van a vizsgaidőszak kezdetéig. Elvileg kitaláltam magamnak a tanulási tervet. Úgy állítottam össze a vizsga időpontokat, hogy ne üssék egymást és a lehető legoptimálisabban tudjak készülni. Nem az 5-ösre hajtok, hanem h meglegyenek a vizsgák. Kb minden vizsgára 3-4 napot tudok készülni.

Ma reggel majdnem a Vácira készültem, kicsit időzavarban vagyok... hiszen ma fősuli lesz :)

Soundhead 9. B-day @ Grand Hotel Royal

Kb 3 és fél éve vagyok Soundhead közelben. Első másfél évem nagyon aktív volt, ez idő alatt kb 60-70 bulit megjártam. Aztán a kedv apadni kezdett. Míg mostanában már csak rendhagyó eseményekre járok. Így ez a buli is. Sajnos az én társaságom szervezés és érdeklődés hiányában a szokásosként alakult. PRS és Gabesz lett végül, ami jó mert mindkettőjüket bírom, viszont rossz mert látom, hogy a barátaimnál már kevés az érdeklődés bármilyen megmozdulás felé is.

Csatolom a képeket, a srácok persze nem hoztak rám szégyent :)

No Comment, Gabesz kihozza belőlem az állatot :))

Kata+Peti beszélget (vagy éppen kussol) - Poparazzi fotó by PRS

Gabesz+PRS művészkedése

Talált nekem PRS egy gyűrűt, azóta használom is (T-mobile színű a kisujjamon)

...a tükör a lényeg, és amit benne látunk :)

Soundhead fever and forever

Gabesz+Kata... erre a képre sehogy sem bírok visszaemlékezni

Gabesz kaszanova

Brigis Las Vegas puzzle by kATA

A Las Vegas és a művészet jegyében alkottam Brigiről, és meg is valósult puzzle formájában... kihívás volt a fotózástól a nyomtatásig :))

Péntek van

Huuuu, de rég volt ilyen, hogy meló közben írtam. Nos, fejlődnek a munka megbeszéléséseim, de még mindig nem értem célt, legalább mostmár tudom, hogy akarnak, csak nemzetközi akadályok vannak. Létszám stop és ilyenek!

Fáj a fejem.

Ma lesz a nagy Soundhead buli, aholis a 9. évfordulót ünnepeljük. Sajna Mó nem tud jönni, mert nagy erőkkel dolgozik. Viszont én végre el tudtam csábítani az új lakótársunkat is.

Lassan kezdődik a vizsga időszak. Évfolyam dogám félig kész állapotban, a hétvégén kitűztem célul, hogy befejezem.

Közben voltam állás interjún az Akció NXS-ben. Nagyon jó arányok vannak (pejoratív értelemben)... 300 önéletrajzot kaptak, 25 embert hívtak be, és egy pozícióra kell majd egy ember... csúcs. Így eléggé kicsik az esélyeim, már önmagában az is eredmény volt, h behívtak :D

Peerossal kicsit keveset találkozom mostanában, hiányérzetem van! Még jó, hogy együtt megyünk ma este buliba!

i-GAZSÁG

miért van az, hogy azt szeretnéd, hogy valaki a legközelebb legyen hozzád, miközben az egyetlen helyes megoldás, ha minél távolabb van tőled?!

exOgilvy szeretjükegymástésösszetartozunkígyis buli

Űűűűű, mennyi mindenről kell számot adom. Zsufi hét volt ez és most úgy érzem nem is tudok kellő figyelemmel és résztletességgel megosztani mindent, pedig szeretnék... Először is ez a hét a remek programok és fantasztikus találkozások hete volt kezdve keddel, mikor drága csajaimmal Móval és Dorcival beültünk egy helyre sörözni. Nagyon egy a hullám... fél szavakból mindig és mindent :). Jól betequiláztunk leöblítve egy sörrel. Aztán párkapcsolatokról és mindenféle indiszkrét dologról őszintén. Azért mindig meglepődöm, hogy ezredszerre sem uncsi ez a téma, új tapasztalat mindig van, amit jó megbeszélni :).

Aztán csütörtök falmászás. Gergő kicsit csendes volt, de végig balettozta a falat sokszor. Én miután 24-en voltak rajtunk kívül, egy kicsit paráztam... talán klausztrofóbia és tér iszony keveréke érzés volt. Ahogyan egyre magasabbra értem, érzetem hogy remeg a kezem és a lábam. Féltem, h leesek és valakire ráesek és összetörjük egymást. Volt egy srác, akit Gergő elnevezett bicskának, mert elég fura flikk-flakkokat akrobatázott a falon. Gergő zárkózott volt. Nem tudom miért, pedig én tök szeretem és úgy örülnék ha nem lennének ilyen falak közöttünk, kb nem tud olyat mondani, amitől megváltoznának az érzéseim. Na mindegy bízom benne, hogy az idő megoldja ezeket a "falakat" :). Másrészt Rencsivel is egyre jobban olyan mintha egyetlen év sem telt volna el közép suli óta :).

Tegnap excéges buli a.k.a csoportos berúgás az exekkel. Hát én ilyet még nem láttam. Ez a csapat erősebb, mint amit feltételeztem. Vajon lehet ilyen még valaha más csapattal is? Vicces, de mióta nem vagyok Ogilvy-s még a maradék feszültebb szálak is oldódni látszanak. Érződik, hogy erős a kötelék és ez kell h maradjon. Aztán kivel közelebb kerültem, kivel távolabb, plusz pár ember azért érezhetően hiányzott. Azért ezt muszáj megosztanom, remélem senki nevét nem sértem meg vele, de sztem inkább büszkeség, mint bármi más (a kép a facebook üzenőfaláról):


Kívánom magunknak, hogy sok közös program legyen még, sok sok.

Ma meg angol volt, fejfájós, kialvatlan, szenvedős, másnapos. Miért utálom már ennyi gyakorlás után is a függőbeszédet? Kár, h nincs nyelv érzékem, sokkal könnyebb lenne az életem ha lenne, így meg csak a szenvedés van vele.

Összegezve nagyon klassz hetet zártam, boldog vagyok, hogy ilyen barátok és ismerősök vannak körülöttem. Nagyon jó a légkör és még ha a meló dolog még nem is megoldott, de azért ezek a feltöltő találkozások széppé teszik a napjaimat! Köszönöm mindenkinek!!!

szabadon

Azért jók a brutál kihívások, mert ha legyőzöd, szabad vagy és a sikerélmény előre visz. Én most valami olyasmivel küzdöttem meg, amit nem néztem ki magamból. De nem akarok olyan unalmas lenni, hogy csak a munkáról írjak, meg talán nem is akarok...

Inkább egy kis mese. Lányokkal hosszú-hosszú idő után beültünk csütörtök este egy helyre a Király utcához közel. Annyira aranyosak voltak. A mi kapcsolatunknak jót tesz néha egy kis szünet, mert így tényleg annyira bele tudunk lendülni, hogy élmény marad az egész. Már hetek óta ez a baráti tali inkább moziba fullad ki, amit szintén nem bánok, mert mozizni is imádok. Na meg meg kell mondjam, elég jó filmek mennek mostanában. A mostani talinkban is megtárgyaltuk a pasikat, hogy milyenek és h azért mindegyőnk hisz még a szerelemben, Mó és Dorci talán meg is találta már aki kell :).

Péntek, azaz tegnap ügyintézés. Besöpörtem a dicsérő szavakat a sikeres kampányainkért a cégnél, leadtam a papírokat és várom a folytatást... állítólag lesz még valami, hát várunk... (úr isten most akkorákat tüsszentek, hogy alig bírom tüdővel... és igen, az 5ödik). Aztán délután elmentünk Csabbal webezni kicsit egy ÜFhez. Jó volt, kifejezetten sikeresnek érzékeltem, na de ne ítéljünk előre :).

Ma meg ismét suli, házik készen, lassan készülődés... a menü: nyelvészet és politológia - fincsi!! :))

kemény kihívások...

...állnak előttem. Most egy kicsit bef_stam, de azért is megküzdök az aggyal (és a határidőkkel)!

Szombat, avagy a csúf igazság

Visszatértem a régi kerékvágásba - még ha lappangó gondolatokkal is - felpezsdült az életkedvem. Ma megyek Móval és Dorcival mozizni a Csúf igazság c. filmre. Voltam angolon is, szépen visszafejlődtem, de ma nagyon kedves volt a tanárnénim, kva sokat beszéltetett. Azért így jó, mert a végére már mertem is beszélni... úúú az eleje szánalmas volt :). Jövőhétre rengeteg dolgom lesz. Intézkednem kell munka ügyben is, lesz egy randim is, meg 23.-án is túlórázás lesz.

Most meg el kellene indulnom valami nagykabát félét venni, de lehet alszom egyet előtte, így az angol után, mindig le van szívva az agyam :).

ismét pozitív életkép

Egy hete dolgozom egy reklámügynökségnél. Eddig nem nagyon mertem írni semmit, mert nem tisztultak bennem le a dolgok, és ugye az ismerkedés... De már kezd kialakulóban lenni a véleményem és amin nagyon csodálkozom, hogy iszonyatosan pozitív a véleményem. Ugyan a cég vizuálisan nem néz ki olyan jól, mint az Ogilvy, de a belső struktúrája sokkal-sokkal dinamikusabb. Nem tudom, Ogilvynél talán a menedzsmenttel van a probléma, vagy a szerepek rossz elosztásával, vagy csak az én szemszögemből, mint layout oprátor tűnt így. Itt most egészen más a pozícióm. Itt gyakorlatilag Jr. Art Director-nak vettek fel, ami az elején kis keveredést okozott a fejemben is és a munkámban is. így most azt gondolom, hogy az Ogilvyben iszonyatosan le volt folytva kreativitás szempontból. Persze cserében védelem alatt álltam és felelősség vállalás nélkül, de a végére már ez nem igazán elégített ki (ha őszinte akarok lenni). Kicsit az volt az érzésem, hogy van egy szint amire eljutottam és most ott toporgok. Persze ezt csak így utólag tudom megítélni, akkor ez egyáltalán nem volt nyomasztó. Viszont az új helyen önálló projekteket kapok, önálló kampányokat, túlzás nélkül mondom, hogy most 4 kampányon pörgök és még hétfőn brief-elnek következőkre. Szal eddig állom a sarat, sőt saját magamon is meglepődöm, hogy milyen kreatív ötleteim vannak a legváratlanabb pillanatokban :)), valami elkezdett kattogni... a mai napot nagyon élveztem, teljesen önállóan kezdtem bele egy tervezésbe és úgy ment el a nap, hogy egyszercsak azt vettem észre, már senki nincs az irodában, vagyis csak páran vagyunk. Ami sajnos mindig kijózanít ebből az extázisból, hogy 1 hónap és vége. Utána persze nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy szinte minden itteni anyagom portfóliós. Várom a hétfőt, hogy folytathassam a munkát :). Ja és ami nagyon fontos számomra, amitől kicsit tartottam: a csapat. Nagyonjó!!! Látszik, hogy rutinos és ami feltűnt, hogy sokkal lazább, mint az Ogilvyben. Lehet, hogy rosszul látom, de Ogilvyben sok volt a felesleges para... Nos ennyi a mai véleményem, vagyis inkább csak gondolataim. Jaaaaa, és utóírat a felhők fölé: jól jönne egy kis segítség onnan fentről, hogy ide valami véletlen folytán véglegesítsenek :)!

néha rám tör a magány...

...Pl. mikor meglátok egy kicsit romantikusabb filmet. Twilight-ot mindenkinek ajánlom, aki ilyen érzelmesebb típus (10/10 !). Rossz, h most egyedül érzem magam. Ma valahogy a barátaimat is távolabbiak. Hiányoztok! PRS, Rencsi, Gergő, Mó, Dorci...

Tegnap este moziztunk Rencsivel+Gergővel, nagyon aláteljesítettem. Szar hangulatom volt, anti humorérzékkel, fáradt voltam nagyon, unalmas vagyok ilyenkor. Csak az jár a fejemben, hogy velem mi történik, nem sikerült oldódnom. Este szegény PRSnak is ezzel tömtem a fejét, nemcsak Rencsiéknek. Félek, hogy így a barátaim is lassan elfordulnak. Pedig szükségem van rájuk nagyon.

Mó meg Párizsban van. Azt hiszem neki van most a legjobb dolga... a romantika városában... úú én mindig is arról álmodoztam, h ott kérjék meg a kezem, az Eiffel torony tetején, vagy a Szajna parton, a háttérben szinte hallom Párizs hangját és a város illatát. Érezd jól magad Mó, aztán majd lássuk a képeket :*

ámeneti új munka

Hát mit mondjak, mostanában nagyon kevés post-om van, ez egyrészt köszönhető annak, hogy szarul vagyok/voltam, másrészt meg, h nem sok időm van. Utóbbi pl az elmúlt 2 napomra maximálisan igaz. Új reklámügynökséghez kerültem, sajnos csak külsősként, ami tényleg csak egy átmeneti megoldás, míg nincs más. A mai napom nagyon kemény volt. Most szembesültem vele először, hogy magam maradtam. Ogilvynél azért mindig ott volt nekem Frigyes, akitől bármit megkérdezhettem, vagy ha nem volt valamihez rutinom, egyből segített. Nos itt most nincs senki. Mondja egy okos mondás: "teher alatt nő a pálma". Hát ebben lehet valami. Úgy belecsobbantam itt a közepében, hogy két napja azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány, de h őszinte legyek, a mai napom elég nagy sikerélmény, megcsináltam valamit, amiről én magam sem gondoltam, h képes vagyok rá. Délben még nagyon idegenkedtem mindentől, mert nehéz volt a feladat, kevés határidő, meg még a honvágy is rámtört az Ogilvy iránt, de aztán ahogyan sikerült megoldanom a feladatom és a kollégákkal is kommunikálgattam, változott a helyzet (szerencsére).

Ennyi mára, azért próbálok majd kicsit sűrűbben írni :).

2009.10.03-04. Exekkel @ Őrség

Nah a hétvégén aztán sikerült lazítani. ExOgilvys munkatársakkal kiruccantunk az Őrségbe.

(úti társak: Laci/Én/Krisz/Frigyeske)

Valójában csak másfél nap volt végülis, és a második nap kb azzal telt el, hogy pakoltunk meg utaztunk. Csodálkozom milyen jó a csapat, olyan mintha semmi nem változott volna, pedig valójában már szinte mindenki elosztódott másik ügynökségekhez.
Kaja: lecsó. Én világ életemben utáltam a lecsót, ehhez képest itt most 2 tányérral becsaptam. Frigyes volt a séf-mester, mi meg páran a konyhai asszisztensek. Apropó tábortűz, nem értem én ezt, 4-szer mostam meg a hajam és még mindig töményen füstszagú... mit lehet ezzel tenni?? Lakótársam már jótanácsolta, hogy vágassam kopaszra. Ha-ha-ha nagyon vicces. Szóval visszatérve a lecsóra, csillagos 5-ös volt. Ezt követően kezdődött a csoportos berúgás (Ogilvy módra), szerencsére nem hazudtolta meg magát senki, így másnap nem is égő már az egész :). Hogy őszinte legyek, van pár perc (vagy sok perc) amire nem is emlékszem egészen konkrétan. Amikor Frigyes tósztot mondott, hogy "mi egy nagy család vagyunk"... valahol akörül kezdett elveszni a vezérfonal. Állítólag készült csoportkép és én is szerepelek rajta... nos ez nincs meg, talán majd hiszem, ha látom. Zsuttival közösen dobtuk össze a fényképezőt (az ő fényképezője+az én külső vakum), hogy a lehető legjobb minőségben legyenek meg az "emlékek".
Azt kell mondjam nagyon jól éreztem magam... remélem nem ez volt az utolsó, és talán űberelhetjük még ezt az őszi (nem túl meleg) hétvégét :)

Képek következnek majd, amint le tudom nyúlni Frigyeskétől vagy zsuttitól :)