Marci iskolaérett

Új óvodánkban indulnak lassan a szakkörök, és a pedagógiai foglalkozások is, így minden gyermeket felmérnek, hogy hol tart, van-e szüksége logopédiára stb. Marcinál ugye előzményeiből kifolyólag évvesztesnek van kezelve, ami bürökratikusan egyébként még egy külön felvonás lesz. Tegnap Zsoltit behívta a fejlesztő pedagógus, hogy Marci is részt vett ezen az állapotfelmérésen, és hááát iskolaérett. Erre mondom én, hogy persze jó matekból, szépen tud rajzolni számokat, betűket, de ez ne tévesszen meg senkit, hiszen szociálisan, mozgásban, koncentrációban még ráfér egy év. Erre mondja Zsolti, hogy a fejlesztő pedagógus direkt hozzátette, hogy koncentrációban is jól megfelelt a gyerek, 45 percet szépen végig csinált, szóval lassan elfogynak az érvek :)

Így el kellett kezdenem gondolkodni (ismét), hogy akkor most mi lesz a jó megoldás? Tavaly ilyenkor még a koncentrációja 20-25 perc után szétesett, de aztán rájöttem, hogy a Kis Zseninek is valszeg van ez a pozitív hatása, illetve annyi fejlesztést kap útközben a gyerek, hogy teljesen kinőtte az elmaradásait. Így most lassan ott tartunk, ha nem kezdi jövőre el az iskolát, akkor majd unatkozni fog az első osztályban. Na de most jön a "VISZONT". Én úgy gondolom, hogy nem az első osztály kellene legyen a célpontunk, hogy majd ott unatkozik. Látom iskolarendszerben a gyerekem, hiszen a Kis Zseniben 3x tol le hetente 45 percet egymás után, hanem az összképet kell nézni, és nemcsak első osztály van, hanem lesz majd a felső tagozat is, ahol dinamikusan nehezedik az oktatás, és összességében én úgy látom, hogy az évveszteség akkor már évnyereség lesz. Addig meg lesz az oviban plusz egy év, amit kimaxolhatunk fejlesztésben. Ma kezdi pl az úszást, nagyfiam kis motyóval ment, az úszó dolgait vitte magával, láttam h nagyfiúnak érzi magát, és büszke rá. Holnap Kis Zseni, pénteken elvileg kerekítő foglalkozás, és október elején indul a hétfői labdajátékok. Angolt végül nagy lamentálások utána idén elengedjük. Jövőre viszont lehet kezdeni, szerintem a labdajátékok helyett. Aztán iskolában már más terveim vannak, egyrészt lesz továbbra is Kis Zseni (mert azt 3 évig tervezzük, hogy meglegyen az osztás-szorzás is), másrészt ott már az angol mellett szeretném zongorára beíratni. Állítólag brutál fejleszti az agyat, illetve ezt saját tapasztalatból mondom, hogy a zene mentálisan és lelkileg is sokat ad. Voltunk a zene- és sportágválasztó rendezvényen két hete, és ott egyértelműen kidomborodott, hogy Marcit is a zongora érdekli a hangszerek közül.

Feldokumentálok pár kis alkotását a napokból... 5 évesen ezek:

duplázódások, játéktervezés

Kis Zseni házi feladat 

Esti gyakorlatok saját magának

Kerítésfestés - timing

Na, ez az a projekt, ami őrületes munka, és őrületesen sok időt vesz el. Egy egész hétvége alatt, 3 teljes kapacitású ember, 2 flex, 1 rezgőcsiszoló, és a három oldalból egy készült el. Enyhén szólva alá lőttem az idő tervezésénél, szóval még egy nekifutás... Annyi "könnyebbséggel", hogy már csak a mi oldalainkat kell csiszolni, festeni. Az elkészült részen mindkét oldalt mi csináltuk, a másikaknál az egyik oldalról tavaly elkészült, a másik oldalon meg nem tartanak rá igényt. Szóval így talán azt mondom, hogy jövő héten már 3 flex bevetésével végezni fogunk. Én lassan felcsapok generál kivitelezőnek :D

Mutatom az előtte, közben és utána képeket. Nagyon hálás vagyok magamnak, hogy nem kezdtem el újra füvesítetni, meg hasonlók, mert az totálisan szét lenne taposva. A folyamat közepén képen látszik, hogy milyen mennyiségű por volt a kertben szombaton. A végeredmény szerintem nagyon szép a szemnek, és sokkal vidámabb, mint az előző komor barna, illetve így bal szomszéddal egységes képet mutat.

Első szülői az új oviban

Nem győzők hálát adni az égnek az új óvodáért! Ez tényleg egy jó hely. Tegnap voltunk szülői értekezleten, és én nagyokat néztem, hogy ez itt mennyire más, mint az előző ovi. Itt tényleg megkapnak mindent a gyerekek, maximális a gyermekközpontúság. Először is számos szakkör indul, ami ugyan legnagyobbrészt önköltséges, de nem kell külön menned a gyerekkel délután, hanem csak elég menned érte mikor vége van. Ilyenek a hittan, robotika, sakk, angol, gimnasztika, labda játékok, karate. Ezen kívül minden pénteken délelőtt lesz "Kerekítő" foglalkozás, ami alapítvány által támogatott, de aki teheti fizetheti, egy évre 24 000. A gyerekünk a hipotón izomzata miatt mehet heti egyszer úszásra a nagyokkal (ez elvileg csak nagycsoportnak támogatott), szóval én így most maximálisan elégedett vagyok. A gyereknek lesz szerdánként a Kis Zseni továbbra is, péntekenként kerekítő, lesz az úszás, és így még gondolkodás alatt az angol, mert ugye az is létfontosságú lenne későbbiekre, csak még nem biztos, hogy ennyire be akarjuk terhelni... talán ez az egy, amivel még tudunk várni egy évet akár. 

Ezenkívül a teljesség igénye nélkül, lesz agyagozás (támogatott), kitelepül egy napra a tanyaudvar, kirándulás 2x... és egyelőre ez még csak a közeljövő kilátásai.

Kis Zseniben nagyon jól nyomul a gyerek. Már négy számjeggyel (ezres szinten) csinálja az összeadás/kivonást. Többiek két évvel idősebbek és két számjeggyel számolnak. Az új tanár néni már az első órán felfedezte Martin képességeit, így nyomja neki erősebben. Az egyetlen dolog, amitől előre félek a téli betegség szezon. Eleve lesz a mandula műtéte, ami miatt lesz neki kb 4 hét kiesés (mert előtte már 2 héttel nem merjük oviba engedni, nehogy megbetegedjen), és utána ismét újra fel kell venni a ritmust, de talán hosszútávon bízunk benne, hogy megoldódik a légúti probléma.

Összességében amennyit aggodalmaskodom, hogy jó döntéseket hozzunk Csibike edukálásában, most egy pillanatra annyira nyugodt lettem, mert azt hiszem ennél többet nem tehetünk.

Túlestünk a nagy változáson!

Megtörtént az oviváltás. Őszintén? Én imádok ide jönni a gyerekért, plusz totálba szimpatikus az anyuka csapat is, legalábbis nagyon jó a kommunikáció online (és élőben is), és már az első napról is kaptunk képeket közös csoportban. Marci nagyon ügyes volt, pityergés nélkül vált el tőlünk már az első nap is. Azért nagyon érződik, hogy ez egy nulla kilométeres épület. Minden nagyon szép, tiszta, új, mindenből mindent mi használunk először. Itt már van külön tornaterem, van szellőző berendezés, hogy ilyen egyszerű dolgokat említsek, ráadásul nagyon közel van. Így a hév túloldalára márcsak a Lidl miatt kell átmennünk, de az is hamarosan megnyílik szinte az ovi mellett. Totális elégedettség van bennem, úgy nagyon érzem, hogy helyünkön vagyunk minden téren. Ebben az évben vár még ránk egy nagy projekt, ami már folyamatban van, ugyanis 2 hónap múlva lejár a kocsink törlesztője és cserélni fogunk. Nincs még fixálva, hogy mi lesz a következő, de én nagyon drukkolok magunknak, hogy végül sikerüljön egy hibrid Toyota, ugyanis nagyon sok rövid távunk van, és ebben a hibrid hajtás nagyon kocsi- és benzinbarát megoldás volna, ráadásul cégeknek nagyon jó ajánlatok vannak.

Kerítésfestés a kánikula miatt halasztva lett, ennek nem örülök, mert a kertünk katasztrófa, jelenleg köszönő viszonyban sincs a terveimmel, de legalább az ötletek megvannak, hogy mit is szeretnék, meg az alapanyagok is... az idő meg nem változik... nem emlékszem, hogy lett volna ilyen száraz és meleg nyarunk valaha is.

Ciculínó nem jött haza azóta sem :( már kezdem magamban elengedni, de azért folyamatosan figyelek futás közben is, meg múltkor pl haza felé meg is álltunk egy cicát lecsekkolni az út szélén. Nagyon szeretem őt, hiányzik :(

A hétvégén lefestettem az erkélykorlátokat. Először csiszolás, aztán festés. Azt hittem ez kicsi meló lesz, de végül két napot igénybe vett. Összességében nagyon elégedett vagyok, és már több szomszéd is mondta, hogy nekik is nagyon kéne... Ha már erkély, kiderült, hogy van egy generál probléma az egész lakóparkban (szépen mutatja az építőipar állapotát a jelenben), az erkély burkolatok alatt nincsen szigetelés, így ha esik az eső, átszivárog az erkélyen. Ez nem tűnik nagy gondnak, de azért mégis, mert ha pl megfagy? Szóval jövőre újra kell burkoltatnunk az erkélyeket, meg akkor már a teraszt is. Szépen gyűlnek a projektek jövő évre, lassan már terveznem sem kell semmit, mert megvagyunk egész évre. Annak azért örülök. hogy sok dolgot meg tudok csinálni én is, és egyébként egyre jobb minőségben.

Az erkélykorlát, miután elkészült :)

Az ember barátja...

Chucky, Ciculínó.

Szombat este gondatlanságból fakadó nyitott ajtó által elment. Nem tudom feldolgozni egyelőre. Reménykedem. Ő volt, aki felnőtt életembe behozta a boldogságot, a gondoskodást, és a feltétel nélküli szeretetet. Társam volt 11 évig. Féltettem, vigyáztam rá, gondoskodtam róla. Nagyon fáj. Igazából most értettem meg milyen mélyen tud érezni egy ember egy állat iránt, most értettem meg, hogy ez kicsivel sem kevesebb, mint amit egy másik ember iránt tudunk érezni. 

Elmentem este keresni, ma is el fogok. Olvastam, hogy akár 2-3 hónap múlva is képesek visszatérni a cicák, nagyon éles az érzékelőjük, visszatalálnak... néhány kivételtől eltekintve. Bízom benne, és várom, mindig is várni fogom...

Utolsó közös képünk a telefonomból.

Születése

Boldogságunk

Akcióban

Közös szülinap, egy kicsit később :)

Szülinapoztunk Gergővel és Rencsivel. Iszonyatosan feltöltő nap volt számomra, az egész napot együtt töltöttük hármasban (+ Gergő két kutyusa), mint régen.

Félidő

Nem hiszem el, hogy már megint az év felénél járunk. Konkrétan 2 hónap múlva már egy éve aláírtuk a házunk adás-vételi szerződését... hova rohan az idő? 

Történések. Gyerekem felvételt nyert az új oviba, ami idén télen lett átadva tőlünk pár utcányira, szóval ősztől végre nem a kerület túloldalára kell járnunk, bár hozzátenném nagyon jó ott a közeg és nekem is már nagyon jó szülő haverjaim vannak, de a kocsi amortizálás/benzin/időből nagyon sok megy feleslegesen. Kis Zsenit visszük szépen, imád járni. Itthon is szoktunk feladatozni pl villantásos abakusz-szám felismerés, összeadások, kivonások. Extrában szeret római számozni nagy számokkal (pl. 1440 - MCDXL), nem sok kell hozzá, hogy matekban leiskolázzon engem.

Ház téma szépen alakul, a belépő rész már egészen kulturált. Persze a járólapot nem szeretem, parkettát tervezek majd hosszútávon, de már egészen kezd közelíteni az elképzeléseimhez. Beljebb haladva még hiányos és nincsen kész, de legalább a belépés már valahogy kinéz :D

Vészesen közelít a ovi nyári szünet, közeleg az anarchia, miközben nekem lesz következő hónapban pár orvosi időpontom is (pl fogászat)... szóval valószínüleg vár ránk pár nehezebb nap. Nyaralás is kérdés, mert elvileg megyünk augusztusban Litvániába, de még itt is vannak kérdőjelek, mert Zsolti tesójáékhoz mennénk, ahol a házon múlik minden, hogy végül elkészül-e (elvileg augusztustól lehet menni).

52,4 kg voltam hétvégén, már több mint 5 kiló deficit. Február óta futok. Azt hiszem lassan kijelenthetem, hogy sikerült ezután a néhány éves pihenő után visszahozni az életembe. Már nagyon jól megy, az izmaim jól bírják, egyedül a térdemmel kell vigyáznom, mert begyullad, ha nagyobbakat csattanok közben, mondjuk egy nagyobb padkáról leugrás következtében. Már az időm is jó, általában 6,40 perc/km, és a távolságom 6,5 km. 7-ig akarom felhúzni, de mikor legutóbb ennyit futottam, éreztem a térdem, szóval még adok neki kicsi időt. Lényegesen vitálisabb vagyok, és azért 41 évesen már az izmok kezdenek veszíteni feszességükből, ha az ember semmit nem csinál, de ennél is fontosabb, hogy idén szinte nem kellett semmivel orvoshoz mennem, számít.

Kertünk lassan készül. Itt egy folyamat kép, nemrégiben cseréltük az asztalt székekkel, de még kicsit steril, mert még a növényezés folyamatban. Most éppen a dísznövényekkel foglalkoztam, ültettünk babérmeggyeket, meg a kert egy részén már beborítottam mulccsal, ahol készen van a növényezés. Kerítésfestés továbbra sem készült el, most már majd nyár végén. Per pillanat fontosabb lesz egy motoros napárnyékoló a terasz fölé, ami komolyabb tétel anyagilag, aztán jövőre meg tervezek egy gázgrillt venni... aztán jöhetnek a kerti partik :)

Ennyi... aztán jöhet a nyár, indulhat a balcsi szezon :)

Újévi fogadalmak

Kicsit már benne vagyunk az évben, így kicsit vicces lehet ez a cím, de túlképp nem is egy most megfogalmazott fogadalomsort vonultatok fel, hanem azt, ami ebben az évben eddig megtörtént belőle.

Év elején összeírtam pár dolgot, amit vágynék megváltoztatni az életemben. Ezt nem eltökélten írtam le, csak inkább mint kritika, hogy mi az ami lehetne jobb. Felcsapva a kis füzetemet, ezek álltak benne: futás, énidő, ruhatár, arcbőr, étkezés, pihenés. Persze írtam össze anyagi (reális) célokat, idei nagy projektet, és a jövőbeni 3-5-8 éves tervemet. Ezeket most nem írom le, mert nem annyira releváns még, majd esetleg, ha megvalósítottam.

Visszatérve a változtatásra vonatkozó terveimre, szinte akaratlan úgy néz ki, hogy az elsőt, a futást sikerült visszavezetnem. Heti kétszer kezdtem futni most már lassan két hónapja, és már most nagyon domináns változásokat érzek magamon. Pl megszűnt a nyaki fájdalmam, könnyebben megy a fogyás, és folyamatosan javul a futás teljesítményem. Tavaly kb augusztus óta szedek EMELT szinten vitaminokat (b komplex, inozitol, C, D, Mg, kollagén), és most már írhatom, hogy az általános egészségügyi állapotom is sokat javult. Voltam szűréseken, és mindegyik eddig tökéletes. Most már másfél hónapja diétázom is, illetve ami ennél is fontosabb tisztábban étkezem. Tapasztalat, hogy kevesebbszer fáj a fejem, illetve mikor fáj, akkor is megszüntethető gyógyszerrel (migrén egyáltalán nem volt megszüntethető gyógyszerrel). Eltűntek (ami nem az kisebb lett) ciszták a szervezetemből, és bár erre még nincs UH felvételem, de azt hiszem a májamban lévő vérgomolyag mérete is csökkenhetett, ugyanis nincsen ilyen irányú panaszom egy jó ideje. Per pillanat nem esik jól cukros dolgokat enni, itt például egy gejlebb édességre gondolok, de túl nehéz köretek sem igazán esnek jól. A fehér kenyér az teljesen kivezetésre került nálam (de mondjuk az már nem mostanában, az évek óta). Nem mondom, hogy nem kapok be néha 1-1 kocka csokit, vagy ha szülinapozunk nem eszem sütit, szerencsére ilyen tiltásokat nem tettem  magammal szemben, de napi étkezésben nincsenek benne. Szinte minden este salit eszem. Nem tudom ezek összességének a követkkezménye-e, de pl nem nagyon kívánom az alkoholt sem.

Visszatérve a listára, így az étkezés része is jobb szintre került. A pihenés témakört két részre szeretném bontani, egyik az éjszakai pihenés, ami szerencsére Marci növekedésével párhuzamosan szintén most már jó ideje normál minőségű lett (átlag kb 23:00-06:00-ig alszom). Jó aránya  van a munka / privát élet kombójának is. Arcbőrömmel szintén a magam szintjén kicsit tudatosabban foglalkozom. Több célzott készítményt használok, illetve vannak boost napok, mikor pl egy drágább maszkkal megtöltöm bizonyos anyagokkal az arcbőröm. 

Énidő, ruhatár... ezek még javításra szorulnak. De már a futás közben töltött időt is egyébként énidőnek veszem, de persze ennél sokkal többre gondolnék... de majd... még nincs vége az évnek :)

Boldogság szintemen sokat emel, hogy már a saját házunkban lakunk, és minden egyes DIY munka, és szépülés jót tesz a lelkemnek. Ezek számomra a teljesség érzését adják, amire mindig is vágytam, amiért valaha is dolgoztam. Ezen felül egy új dolog, a kert- és növénygondozás még ami dilemmákat okozva, de összességében egy nagyon kellemes kihívás számomra, és alig várom, hogy ezek is épüljenek, szépüljenek.

Nagyjából ennyit gondoltam per pillanat összefoglalni, és nagyon várom, hogy évvége körül miről számolhatok majd be.

2023 - a tanítómester, 2024 - megújulás

Bár általánosan nem szeretem sürgetni az időt, mert tudom az idő a legértékesebb kincs a világon, de ezt az évet már nagyon nagyon vártam, hogy lezárhassam. Brutál elvágólag, ahogy kezdődött az év jöttek a nehézségek minden fronton. Egy előző postomban összefoglaltam ezt. Így őszintén ki tudom jelenteni, hogy életem megpróbáltatásait vittem végbe. Innen nézve tudom, hogy a történések megúszhatatlanok voltak, és voltak jelek rá, hogy nehéz év fog következni, meg volt is bennem egy lappangó rossz érzés majdnem egy évig. 2024-ben tiszta lapot nyitottam. Mindennel. Munka fronton ez a válságos egy év húzott ki a kezdődő kiégés fázisából és visszanyertem a motivációt. Házunk alakul. Éppen ma festettük ki a folyosót és a földszinti előszobát, így meglehetősen fáradt vagyok. Irtózatosan sok munka van. Nem feltétlen csak újítás, hanem sok dolgot kell még venni, sok dolgot kell Zsoltinak még összerakni, lassan haladunk, de haladunk. A fejemben tökéletesen megvan mit is szeretnék, de ez még évek. Lehetne gyorsabban is haladni, de meglévő pénzünkből nem akarunk költeni, így ahogy keresünk, abból haladunk előre, mert most már a jövőre is szeretnék fókuszálni, valahogy a következő években össze kéne rakni egy vállalkozást is. Ami biztos, hogy ingatlanhoz köthető vállalkozás lesz, van is fejemben már konkrétum, de még nincs itt az ideje, hogy beszéljek róla. Egyébként lakásra visszatérve elvileg lezajlottak a folyamatok, be vagyunk jegyezve tulajdonosnak, az egyik székhelyem már itt van, a másik is ügyvéd szerint jövő hétre sikeresen átkerül. Otthon érezzük magunkat, és nagyon motiváló, hogy hónapról hónapra egyre otthonosabb lesz. Kifejezetten alig várom már, hogy tavasszal a kertet is rendezzük. 

Kicsi fiamat jövő héten indítjuk a Kis Zseni Iskolába. Brutálisan érti a matekot, és a szintfelmérőn már megkaptuk a feedbacket, hogy nagyon penge a gyerek, tényleg egy kis zseni. Én a büszkeségtől elsírtam magam, mikor csinálta a tesztet és minden feladatot tökéletesen tudott.

3 hónappal később...

9 alkalom óta zajlik már a Kis Zseni, álljuk a sarat, Marci is, én is... néha nem könnyű motiválni a gyereket, aki ovi után tök fáradt már, és alig várja hazaérjen játszani. De ebből nem engedek. Rájöttem már, hogy az élet nem csak a jó dolgokról szól, és ha igazán életképes szeretnél lenni, néha a nehezebb irányba is feszíteni kell magad, szóval ebben nincs bocsánat, minden alkalommal ott vagyunk. Már abakuszoznak és talán mostanában látom, hogy kezdenek szárazabb, kevésbé játszós dolgokat is csinálni.

Munkák. Per pillanat nincsen már az a dömping, ami 2023 előtt volt, meg kell elégednem kicsit kevesebbel egyelőre. A nagy ügyfelem elveszítése hagyott űrt, ami viszont szerencse, hogy már nem kell házra gyűjtenem, szóval az álmaimat emiatt már nem kell feladnom. Kifestegettem már Marci szobáját, a burkolatcseréket leszámítva nagyjából az ő szobája áll a "legkészebb" állapotban. Már csak a függönyöket kell levágni, meg képeket szerenék a falra, és az ő birodalma igazi kis gyerekbirodalom lesz, ami életem legnagyobb küldetése volt, hogy legyen gyerekszobája.

Aztán persze ahogyan nő, majd tudjuk neki tinédzseresíteni. Többi helyiség egyikét sem mondanám még, hogy közelít a készhez, de egyáltalán nem bánom, mindig van változás, és én ezt nagyon élvezem. Mivel megérkezett a tavasz, végre kezdődnek kint a dolgok. Hétvégén például málnát ültettünk.

Sport/életmód. Én magam nem hiszem, hogy belecsaptam a lecsóba. 4 hete futok már heti kétszer. Ez talán a legjobb érzés nekem. Ezenkívül 57,7 kg-ról elkezdtem diétázni is (illetve tisztábban étkezni), de persze csak finoman, a mai napon pontban 55 kg-ot mutatott a mérleg. Teszek az egészségemért, ez egyik idei fogadalmam is volt.

Nem írok mostanában sokszor. Kevesebb online, több offline. Nem szántam mostanában sok időt írásra, talán nincs úgy szükségem belsőleg, vagy talán csak másra csoportosítom az időt, de már napok óta bennem volt most valamiért, hogy szeretnék egy kis memót írni későbbre, hogy vissza tudjak emlékezni, milyen volt ez az időszak.

Nagy vívódási pontom már lassan 5 éve a gyereknevelés. Talán ebben kapom a legtöbb kritikát vagy megértést. Kitől így, kitől úgy. Általában a hasonló élethelyzetben lévő emberektől az utóbbit. Marci 5 éves korára két álláspontig is eljutottam. Egyik, hogy nem lehet tökéletesen csinálni, a másik, hogy csináld úgy, ahogy szíved diktálja. Rendkívül sokat fejlődtem türelem területén, és az egó kérdésben is mióta ő van nekem. Abban az egyben biztos vagyok, hogy jó szívű és okos a gyermekem, tök nincsenek azok a démonjai, mint nekem voltak. Azt továbbra is látom, hogy később érik, mint a többiek, bizonyos dolgokat kb félév csúszással (vagy valamit még több) fejlődik meg, mint a többiek, de mindenben beér mindenkit előbb-utóbb. Például nagy fejlődést látok most az önkiszolgálásban. Összepakol maga után, szépen öltözik egyedül, fürdésnél megmossa magát, egyedül fogat most (persze még mindig szeretek a végén kicsit utána sikálni, de már néha ezt is elhagyjuk). Szociálisan látom, hogy még el van maradva a korosztályához, tehát még sokszor játszik egyedül. Persze ez köszönhető annak is, hogy matematikailag irtózatosan magas szinten van, és azt hiszem nem tudják a többiek lekövetni a gondolkodását az oviban, illetve nincs nagyon másnak ilyen jellegű érdeklődési köre. Igénye lenne már barátokra, emaitt néha szomorú is, már hallottam tőle olyat, hogy szeretett volna játszani valakivel, és ő nem akart vele. Bízom benne talál ő is majd egy olyan barátot mint annak idején én első osztályban.

Környezetünk. Árpádföld/Cinkota határa. Egy olyan családi házas részen lakunk, ahol még sok minden hiányzik infrastrukturálisan, így nagyobb távolságokat kell megtennünk napi szinten. Pl oviba is még a régi helyre megyünk, ugyanígy Lidl-be is. A jó hír, hogy az új óvodát megnyitották, és ha igaz szeptembertől Marcika is oda fog járni. Ezenfelül másik jó hír, hogy az új óvodához közel épül egy (szóbeszéd szerint) Lidl, ami azt jelenti, hogy 1 km-en belül két nagyon fontos komplexum is lesz, és sokkal kevesebbet fogunk ingázni. Néha még eszembe jut (főleg mikor arra járok), hogy mennyire szerettem Ómátyásföldön lakni, sőt kifejezetten hiányzik az érzés. De már itt is jó, s bízom benne, itt is lesznek majd ismerősök, mint a régi helyen.

Nagyjából ennyi nagyvonalakban. Aztán ha lesz időm, kedvem, energiám, írok még.

Egy szenvedésnek vége, avagy welcome új otthonunk!

Megvan a ház. Nem úgy, ahogy terveztem, nem az, amit terveztem, de ott, ahol terveztem, a 16. kerületben. Számtalan lehetőséget vettünk végig, pályázatokon vettünk részt, semmi nem lett a mi utunk, persze bele lehetett volna menni meredek és bizonytalan vásárlásokba, de ezt egyikünk sem akarta. Amit mi szerettünk volna, hogy maradjon a biztonságérzet, ne legyen hitel, és "neadjisten" maradjon némi tőkénk. Tulajdonképpen nagyon nyögve-nyelve, de végül összehoztuk.

A 16. kerületben a Csabaliget-lakóparkpan találtunk egy 2017-ben épült sorházat, ár alatt, kitűnő állapotban, és nagyon nagyot mentünk alkuban (kb 2 hétig tartó feszkós alkudozás augusztus elején), de sikerült. Ekkor jött a következő stressz dózis, hogyan adjuk el a lakásunkat. Mert ha nem sikerül max 2 hónap alatt, akkor elég nagy hitelt kell felvennünk. Így a legfontosabb az volt, hogy jó árazást csináljunk (tehát ne legyen  magas, persze ár alatt sem), mert az első nagy durranást akartuk megfogni. Ilyenkor kimegy nagyon sok embernek hirdetésfigyelőbe, plusz ilyenkor mindenki számára új a hirdetés, tehát ténylegesen ekkor jut el a legtöbb emberhez, és nem mindegy hogy úgy döntenek, hogy megnézik, vagy úgy, hogy hagyjuk. Így valójában 2 millióval alá tettük a hirdetést, mint ami a belőtt ár volt, de úgy voltunk vele, hogy jöjjenek, nézzék meg, és nem engedünk annyit (alkunál ez az összeg amúgy is bejátszik). No ebből az lett, hogy este 8-kor feltettem a hirdetést, reggelt 8:30-ra megcsörrent a telefon, hogy megvennék a lakást, a hirdetés tele árán. Summa-summárum, az eladási/hitelezési feszkót megúsztuk. 

lezajlottak az adás-vételek, és a költözés is. Nem mondom, hogy életem hetei voltak, de nagyon nagy melóval és segítségekkel (akik előtt le a kalappal) sikeresen lezajlott. Másfél hete vagyunk itt, nagyjából mostanság kerülnek a dolgok a helyükre. Aztán persze nagyon sok dolgunk cserés lesz, mert nem passzol ide, vagy éppen nem jó a mérete, így ez is majd egy folyamat lesz. Sokkal sokkal tágasabb az érzés, és ami nagyon tetszik nekem, hogy mindenkinek van hely, ahova elvonulhat, nem kell egymás arcába lennünk. Kicsi kertünk van, de azt is szeretném nagyon dizájnosra és tele zöldekkel megcsinálni. Egyelőre hétvégén hirtelen felindulásból felástuk, mert katasztrofálisan nézett kis, és mivel volt egy medence, így egy része megsziklásodott. Mellékelek pár fotót, ezeken majd látszik. Jövő héten szeretném lekezelni télre a földet (gyomírtós gyeptrágyával) és tavasszal szépen beparkosítani, zöldesíteni.

Munka fronton megvan a második új felem is, elpostázva a szerződés, így most már elárulható, hogy az Euronics lesz a második új ügyfelem. Sajnos a Trive munkáim még csak részben indultak, az Oney meg már ki is vonult. Az Euronicsnál, az Oneyban volt digitális account lett a head of digital, általa kerültem a tűz közelébe. Így munkával kapcsolatban most még nincsnek megnyugvásaim, sőt a lecsökkent munkák miatt feszült vagyok, de a kilátások jók, és nagyon bízom a felemelkedésben. És most már minden téren, mert ez az év teljesen megtépázott lelkileg. Egészségügyileg is még mindig tartanak az ügyek, meg ez a bizonytalanság vonult végig minden tekintetben az egész családon.

Most ugyan a ház jó állapotban van, de azért majd szeretnék módosításokat a burkolatokban, vizesblokkokban, konyhabútort is cserélni szeretném, de ez most nem fontos. Beköltözhető és szép, és ami a legfontosabb, a gyerekemnek lett saját szobája, megnyugodhatunk.

Jöjjenek a képek:

Bejárati oldal

Ez itt a kert oldali látkép

Felásott mű

Szomszéd kertje mindig zöldebb :D

Jó érzések vs. rossz érzések.

Ez egy elmélkedős poszt, szubjektív, és nem tartalmaz egyetemes igazságokat...

Mostanában van némi időm foglalkozni saját magammal és kicsit elmélyedni a múlt történéseiben, megérteni saját cselekedeteim, reakcióim, gondolataim, felismerve mi is benne a fejlődés. Mindig empatikus embernek gondoltam magamat, teljesen "anti" nárcisztikus jegyekkel. Az egyik vezető dolog, amit utálok, és végtelenségig megbocsájthatatlannak érzem, amikor idő megy el úgy, hogy nincs benne megélés, és ebből nagyon sok volt sajnos az elmúlt években, meglehetősen fel is gyorsult az idő, és csak azt veszem néha észre, hogy már megint eltelt egy év, és nem érzem a változást, és ha már nem valósultak meg az álmaim, akkor később már nem lesz értelme, mert így éltem le az életem nagy részét, ahogy most vagyok. De ez egy felszín, nem ez a lényeg, ezek csak vágyak.

Akkor is végbe megy a fejlődés, amikor "csak élünk", mikor nem vagyok tudatos "időszakomban", ugyanis ezek nagy része a személyiségnek olyan fejlődése, ami mindig halad, akkor is, amikor ösztönösen lépünk ki, engedjük meg, hogy például a dolgok ne úgy történjenek, ahogy "akartuk". 

Mostanában jöttem rá arra is, hogy jó dolgok igenis csakis akkor történhetnek, ha 1. először mutatkozik rá egy igény bennünk, 2. ha az utunk része, ugyanis ebben az esetben most már több ízben megfigyeltem, hogy ilyenkor jön egy lehetőség, olyan lehetőség, amire egyébként nagyjából semmi esély nem volt, hogy megtörténjen, és ha ez mellé még egy jó érzés is csatlakozik, akkor az 100%, hogy lehet benne bízni. Éppen egy ilyenben vagyok benne most, és a lelkem jó érzéseket él meg. De abszolút tudok mondani olyant is, ami nem volt az utam és akár mennyire is küszködtem egyszerűen nem bírt megvalósulni, és pontosan tudom, hogy az elejétől kezdve feszültség, és rossz érzések társultak mellé, miközben meg a materiális énem azt mondta, hogy ez a jó út, így kell csinálni. Megnyugtató és feloldozó az a tény, hogy hibázhatsz, de az út adott, persze le lehet térni róla, de azért nehéz, és ha tudsz bizonyos jelekből olvasni, akkor talán előre meg tudsz nyugodni. Most egy ilyet érzek, aztán később lehet hogy hülyének fogom érezni magam ezek miatt a gondolatok miatt, de ha nem, és a bizonyosság csak megerősödik, akkor aláhúzhatom, hogy ez felismertem valamit, ami persze kérdés, hogy egyáltalán fontos-e, hogy felismerésre kerüljön. 

Leírom a négy legfontosabb felismerésemet, ami az elmúlt időszakban megérett bennem:

Azt már mindenképpen teljes valómmal megtapasztaltam, hogy az élet magasabb szintjén nagyobb az elfogadás, sőt már elég rég óta ezt az egyik kulcsnak tituláltam, ugyanis amint őszinte elfogadásra kerül az adott történés/élethelyzet/személy, a lelkem megnyugszik, ez a nyugalom ad egy szívből jövő jó érzést, mert egyébként nincs mindennel dolgom, és nem kell más életét/személyt/témát megoldanom. Ha valaki tanácsot kér, szívesen adok, de nem haragszom érte akkor sem, ha nem követi és akkor sem, ha nem hallgatja meg, vagy nem fogadja be, nincs vele dolgom, és persze nem is állíthatom, hogy az én látásmódom a tökéletes. Az elfogadás energiát ad vissza úgy, hogy nem veszi el.

A másik fontos, amit már érintgettem, a szívből jövő jó érzés, ha valami mellé társul, és ennek inverze, ha rossz érzés társul mellé. Szerintem ez az, amire azt mondják, hallgass a szívedre, nagyon képletes, de szerintem erre gondolnak, mikor valami mellé magas rezgésszám társul, és egy pillanat alatt felrepít.

Harmadik, amit szintén említettem, az idő. A minőségi idő, az átgondolt idő. És itt most egy konkrét példát is mondok, a gyerekemet, és a vele eltöltött idő. Bevallom volt olyan időszak, mikor ez munka volt számomra, ergó fárasztott. Most is fáraszt, de másként, mert valami ahogy telik az idő változik, a tudatos megélés, az értékek, élmények konstruálása felé visz. Hogy a gyermekem megélhesse, hogy mennyire szeretik, és az ő valója már önmagában egy boldogság forrás, hogy végtelen büszke vagyok rá, ha ő boldog, akkor én az életem egyik végső célját elértem. 

Negyedik legfontosabb felismerésem, a család fontossága, hogy függetlenül attól, hogy ki benne milyen "személyiség" nem számít, a figyelem számít, a kapcsolat számít, itt is tudni, hogy az idő lejár, az élet elmúlik, az emberi kapcsolatok egyszer véget érnek (...vagy nem, de ez egy másik kérdéskör).

Kuszák a gondolataim, de most is inkább magamnak jegyzeteltem, és talán majd egyszer ki tudok hámozni belőle egy összedolgozottabb gondolatkört. 

Ilyen magas rezgésszámmal...

...már nagyon régen léteztem. Elképesztő színtű inspirációt nyertem. Ma gyakorlati értelemben elkezdtük a munkát az új ügyfelemmel. Még csak előkészítések és a megfelelő nyomda/kreatív team összerakása, de akikkel ma beszéltem, mindenkinél éreztem, hogy jó érzés társul mellé, és egyet már megtanultam, ha az ember tisztán a jó érzést érzi, akkor biztosan csakis jó dolog történhet. Kivétel nélkül mindegyik jó ember, ez a non plusz ultra. Most egy csapat épül és van beleszólásom javaslati szinten, ilyet még sohasem éltem meg. Egyrészt felelősség, másrészt meg teljesen új aspektusból közelít meg mindent, mert olyan dolgokat is figyelembe kell vegyek, amiket eddig nem, hiszen felelősséggel tartozom bizonyos szinten (tehetségi/megbízhatósági/minőségi szinten mindenképpen). 

Illetve visszanyertem azt az érzést, ahol a pénz másodlagos és jót akarok csinálni és eszköz is van a kezemben.

2023 - megtanít...

Azt már észre vettem az életemben, hogy vannak sikamlós, könnyű időszakok, de minden véges, így a jó is, és persze a szar széria is. Na hát most így év elejével egy cunami vette kezdetét, és persze nem jó írányba. Még így a kezdeti rébuszoknál megemlíteném, hogy ebben az évben megsemmisültem mentálisan, lelkileg és ebből próbálok kiemelkedni, mint a főnix madár. Emiatt nem írtam sokáig, mert csupán szarról már nem szeretek beszélni, ugyanakkor egy bizonyos része mostanra lett biztos, így ez a postom kicsit ugrál az időben, mert régóta írom, de csak mai napon fejeztem be június 12-én.

Egy biztos (de ezt tudtuk eddig is), egyetlen dolog állandó, a változás. Egy hónapig átéltem az érzelmek lehetséges palettáját, kardomba dőlve. Tapasztalok folyamatosan. Viszont kettős érzés van bennem. Nem akarok már mindent minden felett. Ha valami nem megy, el kell engedni, és kell beengedni mást. Néha nem te döntöd el, hogy mi/meddig tart. Folyamatosan cseng a fülemben egy szó, reliziencia. Aki ismeri a szót, akkor tudja, hogy miről van szó. Erre van szükségem a mai napig is.

És akkor jöjjenek a konkrétumok.

Hogyan veszítsünk el egy házat? 

2022 évvégét írunk. Ekkor jött be egy csodálatos lehetőség itt a 16. kerületben a semmiből. Nagyon jó áron egy ikerház, tervezőasztalon. Hiteles lehetőséggel, de elérhető lett volna. Nekem szerelem első látásra, mind a helyszín, mind a tervek, és a kivitelező is nagyon ígéretes. December végétől január közepéig nagy nagy küzdelmes elhatározással eldöntöttük, hogy belevágunk. Lesztornózzuk az eddigi biztonságunkat, de egy nagyon értékálló befektetést teszünk és akkor ezzel végre az egész életünkre letudtuk a ház projektet, mert ez minden igényt lefed. El is küldtük remegve a szándéknyilatkozatot, amit egyébként egy hétig mondhat vissza mindkét fél, különben pénzbírság van, olyan, ami már fájdalmas. Erre a 7. napon az építész visszamondta. Az érzés leírhatatlan. Majd teltek a napok és bennem felmerült, hogy oké, írok neki egy levelet, ha hasonló lehetőség lenne, szóljon. Majd nagyon gyorsan jött az email válasz, hogy ha még érdekel a miénk lehet mégis, mert a családjáé lett volna és mégis megegyeztek, hogy a másik ikerfél lesz az övé. Ismét katarzis, és egyben szorongás is, hogy "kialmoljuk" a bankszámlánkat, de már semmi más nincsen vissza, csak újra elküldeni a szándéknyilatkozatot. És így jött el a péntek, mikor már a szándéknyilatkozat elment és már csak utalnunk kellett az ezzel kapcsolatos összeget. Jött egy hívás a fő ügyfelemtől, az Oneytól...

Hogyan veszítsük el legfőbb ügyfelünket?

Szóval jött a hívás, hogy élő egyenesben tájékoztat a kapcsolattartóm (timingban február első hete), hogy legfőbb ügyfelem az idei évben kivonul Magyarországról. Na ez az a hideg zuhany, amit igazából senkinek nem kívánok. Így már a ház kérdés egyből csekély problémakörnek számít, ugyanis innentől kezdve nagyon nem kell agyalni rajta, ugyanis ezzel a lendülettel az egészet visszamondtuk. Szóval azt hiszem így kell a magaslatokból a mélységekbe repülni egyetlen nap alatt. Se ház, se ügyfél. Erre már az lenne a gondolat, hogy akkor legalább innen már nincs lejjebb... pedig de.

Hogyan veszítsük el egészségünket is?

Először is, brutál agresszív vírusos évet élünk. A gyerek mindent haza hoz. Ezekkel a válságaimmal egyidejűleg két egészségügyi szívásom is volt, egyik egy 5 napig tartó magas láz, ami gyakorlatilag teljesen ledöntött (szó szerint), és egy szálka a körömágyba, amit csak utólag tudok, hogy az volt. Ugyanis tünetként egy nagyon hirtelen jövő ödémásodás volt a bal mutató ujjam felső ujjpercében, úgy éreztem, hogy szét fog durranni az ujjam. Hogy ne legyen túl hosszú, a lényeg, hogy másfél hónapos gyógyulás, 9x voltam sebészeten, és kétszer tárták fel, majd végül egyszer csak kidobta a bőröm a szálkát, ami mindent okozott. Ezt követően úgy néz ki visszatérően elkezdett fájni a lábam. Ennek hatására mentem el doktorhoz, és vérkép alapján egy egészen más dolog miatt kell visszamennem kontrollra, ugyanis máj/epe funkcióim emelkedett értékeket mutatnak. A lábam fájdalma valószínüleg a gerincemből fakadóan sugárzik ki (az idegek által). Most ezt nem akarom jobban részletezni, de a lényeg, hogy vannak bajok... így most már lassan 2 hónapja újra jógázom is heti kb 4 alkalommal.

Végül a felemelkedés

Én már csak úgy szeretek postolni, ha megoldások is vannak a háttérben, így ez a post pozitív véget fog érni, legalábbis belehoz a jelenbe, ahol most tartunk. Március 21-én megkeresett az Oney ex marketing igazgatója, hogy mik a terveim a jövőre nézve, ugyanis ahova ő ment, szüksége van egy grafikusra. A kondíciók hasonlóak volnának, és még a szektor is. Most már elárulhatom ezt is, mert aláírtuk a szerződést, Magyarországon lesz egy új digitális bank, a Trive bank. Ez a klasszikus banki/hitel szolgáltatásokon kívül befektetésekkel is foglalkozik, ha jól értem. Szóval hatalmas megtiszteltetés ez nekem és igazán egyedülálló lehetőség. Mai napon küldtem vissza aláírva a szerződést, úgyhogy várom az új kihívásokat izgatottan.

Ami közben történt

Átgondoltam mit is akarok, egyet tudtunk már januárban, hogy nem fogunk sietni, mert nem ugyanaz az élethelyzet van, mint anno volt 30 évesen az Oney előtt. Gondolkodtam, hogy kiszállok az egész reklámszakmából, de aztán rájöttem, hogy ebben vagyok a legjobb és még van bennem mondanivaló. Szóval ez a lehetőség, ami közben megérkezett, megint csak olyan volt, mintha az életem egy nagy terv lenne és tökéletes időzítéssel megérkezett benne a következő állomás. A változások most már nem mennek túl könnyen, de arra is rájöttem, hogy képes vagyo rá, képes vagyok újra komfort zónán kívül élni, és az egész év egy új látásmódot behozott, miszerint még egyáltalán nem értünk révbe.

Nos ez volt a hallgatásom nagy oka, óriási hullámvölgyek, és amikről még nem is beszéltem, mert még mindig lenne miről, de talán az már nem ide tartozik. Egy biztos... semmi nem tart örökké, ami egyszer elkezdődik, annak vége is van, és ha egy kapu becsukódik, egy újabb kapu valahol ki is nyílik...

Szeretnék...

...jelen lenni
...zongorázni
...főzni, sütni
...megismerni önmagam
...a materián felülkerekedni
...mély és őszinte beszélgetéseket
...nevetni
...szeretni
...könnyed lenni
...megvalósítani
...jó lenni
...nyújtani a kezem
...bizalmat árasztani
...érzékenynek lenni
...nyugalmat, biztonságot
...olvasni
...futni és gondolkodni, jógázni
...önmagammal bűntudat nélkül időt tölteni
...megismerni a világot.

és ha ebből bármelyik NEM valósul meg, akkor is boldognak lenni.

2022

Ez az év a nagy csalódások (vagy nagy tanítások?) éve nekem a nagy terveket illetően. Mondom a felsorolást, aztán majd a konklúziót is. 

Első nagy telekpályázat, amire mondhatni, hogy évek óta készültem. Itt még a végére egy politikai mutyit is felfedeztem, tehát nem csak maga a telek NEM megnyerése esett szarul, de az is, hogy tulajdonképpen esélyünk sem volt. A részletekbe ezen a platformon nem merek belemenni, de a lényeg, hogy nagykutyáké lett, akikre kissé másabb kondíciók vonatkoznak, mint ránk magánemberekre. Szóval ezen a területen majd annak lesz háza, aki méreg drágán megveszi a gyengébb minőséget. Innentől kezdve más lehetőségeket kellett keresnünk, mert per pillanat esélyünk nincs a 16. kerületben építkezni. Ezen felül megyünk befelé a válságba, és még nem tudjuk "milyen mély lesz a nyúl ürege", szóval ingatlan téren egyébként is lehet nem ez az a pillanat, amikor érdemes egyből beszállni valamibe. Ennek ellenére még két pályázatra beneveztünk, egyiket sem sikerült megnyernünk. Utóbbi most pénteken derült ki. Szóval ennek tükrében kijelenthető, hogy ez az év OFF. Persze ezek a tapasztalatok annak nem szükségesek, aki rendelkezik annyi tőkeerővel, hogy bárhol, bármiből válogathat (és még így is a szerencsések közé sorolom magam). Utóbbi két pályázatból sokat tanultunk egyébként magunkról is, hogy talán még nem is vagyunk eléggé felkészülve. Az építkezés vagy egy nagy felújítás eléggé kilök a komfortzónából, így talán még azon is át kell mennünk, hogy ezt elfogadjuk, csak az idő meg megy. Szóval megpróbáltam elővenni megint a pozitív szemléletemet, hogy tanulási folyamaton megyünk át egy későbbi nagyobb cél érdekében.

A másik látszólag kudarcos dolog a webshopom, ami per pillanat heti egy rendeléssel fut. Volt olyan időszak, mikor kicsit több, de jelenleg ez az átlag. Egyébként ezt még úgy érzem változhat, hiszen a google-ben még csak most kezdünk működni, meg még az influenceremmel is csak két érintőleges kis történésem volt, csakis natív megjelölés. Ezenkívül rengeteg dolgot megtanultunk, hogyan kell nulláról felépíteni egy weboldalt, hogyan kell menedzselni hozzá közösségi oldalakat, reklámokat, Zsolti brutál bravúrt hajt végre SEO téren, én már nem is tudom lekövetni annyira ügyes. Szóval én azt gondolom, ha a végére ez az üzlet nem lesz átütő sikerű, akkor is elmondhatjuk, hogy végigmentünk egy iskolán úgy, hogy nem kellett érte fizetni, és esetleg egy másik üzletet még fel tudunk majd építeni így a meglévő tudás birtokában. Nekem már működött egyszer ez az életemben, mikor éveken át csak alapoztam valamit és egyszer csak beérett, és értelmet nyert.

Családilag a legjobb évünk eddig. A legkevesebb szorongás ebben az évben volt már és a gyermekem fejlődésében is a legtöbb siker idén érkezett meg. Zsoltival a kapcsolatunk is mostanában tér vissza a régebbi állapotokhoz, ami gyerekvállalás előtt volt, ugyanis akaratlan is sokat elvett az, hogy nem volt időnk, energiánk egymásra. Így e téren érzem a nyereségünket, illetve a sok pályázatban és weboldalban egyre jobban tanulunk meg együtt teamként gondolkodni és együtt haladni (lehetőség szerint egy felé).  Szóval ebben nagyon jó az irány.

Ezeket mondanám erre az évre. Várjuk a karácsonyt, kicsit megint elengedni a munkát, mert nehéz év volt ez a két covid év után így a háborúval. Ügyfeleim is érzik a hatásokat és én csak bízni tudok benne, hogy nem vetül ki ránk ez élesen év elejétől majd. Egy biztos a válságba (ha hirtelen nem lesz a háborúnak valamilyen megoldása) még csak befelé megyünk.

Szeretek ilyenkor jósolni is kicsit, hogy aztán utólag vagy nevetek magamon, vagy azt mondom, de igazam volt. Szóval jövő évre most azt jósolom, hogy telek, vagy ingatlan a birtokukba fog kerülni. Most már ért annyi tapasztalat, hogy körbejártuk a dolgot és a majdnem sikerülések biztosan előbb-utóbb sikerülté válnak. Ha ez bekövetkezik az lesz életem egyik legnagyszerűbb pontja, mert egy olyan típusú kreativitásom kap teret, ami egyfelől kiteljesítő lesz majd. Utazások... hát továbbra is azt érzem, hogy ez csak egy következő lépés lesz. Írnám azt, hogy végre innentől erre irányul a fókusz, de tudom, hogy nem lenne igaz, mert még fontosabb nagy dolgaink vannak. Amit még szeretnék, újra sportolni, ezt sem látom még tisztán magam előtt, de bízom benne eljutok ide újra.

Újabb filozófikus...

Úgy látszik mostanában akkor van időm/energiám írni, mikor mamánál van a család. Ez az egyedüllét ilyenkor mindig rávilágít, hogy én akkor vagyok jól, mikor ők itt vannak velem. Az életem maximálisan tőlük teljes, pedig néha ezt észre sem veszem. Nagyon hiányoznak, és ürességet érzek, céltalanságot. Eszembe jut a régmúlt, hogy akkor minden estém így zajlott. Persze most nem erről akartam írni, hanem arról, hogy mennyire nem pénzben mérhető  a boldogság. Persze szuper dolog eljutni oda, ahol még sosem jártál. Vagy megvenni egy olyan dolgot, amit eddig sosem engedhettél meg magadnak, de csakis kizárólag akkor van értelme, ha van kivel megosztani. Azt hiszem értem mit jelent a biztonságos kötődés kifejezés. Sok évig éltem nélküle, de hála Istennek ez most stabil az életemben és talán ennek adhatok a legnagyobb hálát, mert úgy élhetem napjaimat, hogy őszinte vagyok, és nem kell visszafolytatnom, amit érzek. Egészséges (lelkileg) és boldog gyereket csak egészséges (lelkileg) és boldog szülő képes nevelni. És akkor nem számít néhány eldurranás sem, ami miatt bűntudat szokott lenni, mert azok csak pillanatok, de a flow valójában egyensúlyban áramlik. Egy gyerek szerintem tökéletes kivetülése mindkét szülő lelki állapotának. Ez azért nehéz, mert nem elég hozzá az egyik fél, és az esetek többségében nincs ráhatásod a másik félre. Tehát a gyereken lecsapódott hatások egészét nem tudod kontroll alatt tartani. Az életem ezen stádiumában nekem a legfontosabb a gyerekem lelki állapota, hogy minél kevesebb traumát kelljen elszenvednie, ami elvesz a személyiségéből. Most már egyébként látok kiemelkedő jegyeket benne, ami kortársainál jóval magasabb szinten áll, persze gyengeségeket is, de nincs bennem nyomás e téren, hogy a gyengeségeit megszüntessük, mert nem szeretném őt megfelelési helyzetbe tenni már ilyen fiatalon, hiszen az is traumatizálás. Viszont az erősségei nagyon karakteresek. Két érdeklődési köre van, az egyik a számok és betűk, de inkább a számok. Ő már el tud számolni 50-ig, visszafelé is tud számolni, és össze tud adni egyszerűbb műveleteket, pl 6+2-nél tudja, hogy az 8. Bölcsis nénije szerint ez nagyon kiemelkedő. De ennél van még egy sokkal karakteresebb érdeklődési köre, és az a közlekedés. Elképesztő szinten ismeri a városi közlekedést, melyik megálló után mi következik (pl tudja a Keleti pu-ig tőlünk a megállókat), nagyon sok BKV járatot ismer, tudja mi a különbség a H8, és H9 hév között, múltkor a 276E (mert hogy még az E betűt is tudja mellé) járatnál azt is megjegyezte ez egy új busz. Hozzátenném én elsőre fel sem ismertem a különbséget. 

Egyébként zajlanak az események. Telik az év. Az év ezen szakaszán már szoktam összeszedni a gondolataimat, hogy értékeljem az évet, de még várok vele, mert még van mire, aztán beszámolok, beszámolózok. Ha ez lezajlott akkor lehet pozitív az évünk mérlege, egyébként szintén egy látszólag stagnálós évet zárunk, néhány kudarccal, plusz sok webshopos tapasztalattal. Sok minden körvonalazódik bennem, már majdnem azt hittem, hogy számomra a tanuló fázis már lezárult, amikor csak teszed bele az energiákat, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig egy magasabb szintű cél elérésének alapozását csinálom, még mindig tanulok. Néha azt hiszem, közelítek már ahhoz, hogy kicsit lejjebb tekerjem az energiákat és kicsit többet pihenjek, de nem, még mindig van mit építeni, és talán ennek nem is lesz vége a következő pár évben. Ettől független egy-egy mérföldkövet elérni mindig nagy dolog, és tudom, hogy ezek a mérföldkövek keveseknek adatik meg. Így hálásnak kell lenni érte, mintsem sopánkodni.

Kicsi babum, nagyfiú már:

Egy gondolat

Egy ráeszmélés történt bennem, ahogyan egy WMN történetet olvastam... Zakatolnak az évek. Az életem központi fájdalma volt a párválasztás, ami több mint 10 év szenvedést okozott nekem, és valahogy mindig az volt bennem, hogy a fiatalságom nagy része egy szenvedés. Most így hirtelenséggel esett le, hogy lassan ez, az akkor brutális intervallumnak tűnő távolság, már csak egy töredék az életemben. Hiszen már több mint fele idő óta Zsoltival vagyok, 4-5 éve már családtervezésben voltunk. Ezenfelül a cikket olvasva szintén rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, sokunk hasonlót él/élt át. Aztán most más problémák vannak, mint akkor. Szisztémák, logisztikák gyerek kapcsán (meg nekünk a ház kérdés, ami már sehogy nem bír lecsengeni). Ebből a távlatból a 20-as éveim szenvedései is megszépülnek, vagyis egy percig nem vágyom vissza, de már nem látom annyira tragédiának az egészet. Egy folyamat, amit szerencsés, akinek nem kell átélnie, de vannak akik rosszabbat élnek túl át... és mindenből tanul az ember, illetve nem felejt, és megtanul értékelni. Így már nem látom a "tragédiát" tragédiának, pusztán csak egy fejezetnek, ami már elmúlt. Most így jó, minden normális, és ez az érzés egyensúly érzetet ad, ami nálam egyben boldogság érzés is...

Hogyan csináld jól?

Ez a kérdés, ami engem gyereknevelés témakörben nagyon sokszor felmerül, hogy jó csinálom-e, vajon az én nevelési módszereim a jók-e. Mi többször kapunk kritikát környezetben, amik akár együtt alvásról, vagy a szigorral (vagyis a szigor hiányával) kapcsolatosan. Ugyanis igen... én az az ember vagyok, aki babakorban akár éjszaka is egyből ugrottam, ha a gyerek sírt, vagy a szeparációs szorongás miatt közénk szeretett volna feküdni. Több ellentétes véleménnyel találkozom, illetve saját környezetemben is látom, ki/hogy csinálja. Egyet tudok mondani, hogy ösztönökben bízom. Tapasztalat nincs, csak az, amit belül érzek. Tudom a lágy nevelés veszélyeit, hogy esetleg 1. életléptelen lesz a gyerek, 2. "Ki ha Én nem" típus lesz. De mégis azt érzem vannak pontok, mikor meg kell adni, és ez nem hatalmi harc, ahol a gyerek győz, hanem egyszerűen még fizikai igények, továbbá a bizalom így szilárdul a legjobban, ami majd hosszútávon lesz fontos. Nagyjából látom a gyerekeken a környezetemben, hogy melyik gyerek, mennyire van ledominálva, egyszerűen csak azért, mert nem szabály szerint csinál valamit, és azt látom (főleg annál a családnál, ahol a legtöbb fegyelem van), hogy a gyerek ellenáll és abszolúte nem szabálykövető. Nagyon lassan kezdem érezni, hogy gyerekem itthon is kezd szabálykövető lenni, míg állítólag a bölcsiben maximálisan együttműködik. De szerintem ez normális. Hiszen mi vagyunk az a mikró környezet, ahol önmaga lehet, és ahol jelezheti saját akaratát is. Ezek érzésem szerint nagyon hosszútávú dolog, és csak nagyon sok év múlva fog kifizetődni, mint ahogy az a figyelem is, amiben Marci részesül. Ami a legfontosabb, ha valamire megérik, magától változik. Például: már egy hete saját ágyban alszik teljesen saját döntésből.

Egyébként Marci maradt idén is bölcsödében, azaz 4 évesen fog oviba kerülni, és így mondhatjuk, hogy az évveszteséget előre hoztuk neki. Emiatt is nagyon sokáig szorongtam, mert környezetünkben mindenki azt mondta, hogy ne fogjuk vissza, mert az oviban hozzáfejlődik a többi gyerekhez, itt meg visszahúzzák. Ez a gondolat fogott vissza sokáig, mert a neurológus is azt mondta, hogy határvonal. Viszont így + 1 évig kap mozgásfejlesztő tornákat bölcsiben, ez azt hiszem megfizetethetetlen lesz hosszútávon. Ez volt a döntő érv, ami miatt maradt. És tényleg brutál eredményeket érnek el. Marci nagyon jó alapanyag, mert neki csak pár "korrekcióra van szüksége" mozgásban, és szerintem ezek teljesen orvosolhatók, de látszik olyan agyi fejlődés is például, mint logika, választékos kommunikáció, illetve brutális a memóriája korosztályhoz képest.

Szóval én megértem a szülői szorongást, miszerint akárhogyan csinálod, mindenképpen elb***d, nem is ez a kérdés, hanem az, hogy ebből minél kevesebb legyen :D

Eredményhirdetés

Még nem érkezett meg a hivatalos értesítő, így akár azt is lehetne mondani, hogy reménykedhetünk telek ügyben, de én sajnos egy infót már megtaláltam az önkormányzat oldalán. A 4 telekre végül 19 pályázat érkezett be... Úgyhogy ezzel nagyjából le is zárult ez a sztori, ugyanis 100%, hogy nem nyertük meg. És abban is biztos vagyok, hogy nem 16. kerületi magánszemélyek nyerték, hanem biznisz cégek. Szóval indulhat az újratervezés. Ha építtetni akarunk, akkor Pest kiesett, ha megelégszünk lakóparki házzal (ami ugyanitt épül, megjegyzem talán a mostani helyzetben lehet jó döntés), akkor tudunk itt maradni, viszont akkor készülni lehet rá, hogy gyengébb anyagok, nem saját igények, és kicsi kert.

Sose lesz vége, sosem érünk már révbe... :O

Egy dolog állandó, a változás

Marcinak a bölcsis nyári szünetének utolsó hetéhez érkeztünk. 4 hét szabija volt. Hááááát ez a gyerek ezt jól kimaxolta :) A nyaralás is nagyon jól sikerült, aztán voltunk itt strandon, Balatonon, mamánál többször is, és ma éjszaka először életében egyedül aludt mamáéknál. Azt hiszem kimondhatjuk, hogy megérett rá. Ma nagy élmény vár rá, mert vonattal jön fel Budapestre + BKV-val... kb fél éve erre készül :). Mi is jól bírtuk, sőőőőt mindenki előtt le a kalappal, szerintem egyértelműen kimondható, hogy nagyon boldog gyerekünk volt ebben az időszakban. Most jó anyának érzem maga, és ahhoz képest, hogy féltem tőle, hogy anarchia lesz ez alatt az egy hónap alatt, maximálisan pozitívan csalódtam magunkban. Már csak a szobatisztulás, amivel közepesen haladunk, ugyanis Marci amúgy sztem már szobatiszta lenne, mert éjszaka is, ha bepisilne, megkérdezi, hogy "van rajtam pelus"? Már testileg érett, csak még ő valamiért ragaszkodik... sokszor kéri, hogy neki kell pelus, de ha pelus nélkül van, akkor sem pisil/kakil be (és szoktunk már így menni játszóra pl).

A válsághelyzet viszont nagyon nyomaszt. Előre félek, hogy miként nyomja ránk bélyegét. Ezenkívül ugye itt a pályázat, ami megint kettős, mert persze szeretném, hogy megnyerjük, de azért félelmetes, hogy utána mi lesz? Az biztos, hogy az ingatlanpiac át fog rendeződni. És ahogy Orbán mondta, a fekete leves hátra van.... jön a munkanélküliség. Visszatérve a pályázatra, még nem jött eredmény. Egy hiánypótlásunk volt, és várakozunk. Ez is rossz érzés, mert a lehetséges legnagyobb álmom van 50% esélyen (vagy inkább kevesebb mint 50% esélyen, előzőleg írtam a miérteket)... és csak várunk és várunk.

Munkában nyári uborkaszezon van. Webshop is gyenge, ebben a hónapban 3 megrendelésem volt eddig. Szóval nem mondhatnám, hogy csúcson futunk... talán a legrosszabb hónap lesz mindkettőben, ha az évet nézem.

Marci mindeközben 3 éves lett. (csak még nem beszéltem róla)

Igencsak telik az idő. A fiam 3 éves (áprilisban), és ennek megfelelően nagyon cserfes, nagydumás gyerek lett. Hála a jó égnek, kicsit féltem, hogy engem és a zárkózott dolgaimat örökli, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem olyan gátlásos személyiség. Voltunk neurológián vele, hogy most már öntsük hivatalos szintekre ezt a hypotónia témát és ennek súlyosságát, vagy a jövőre vonatkozóan mire kell számítanunk. És itt is csupa jót mondtak. Már nagyrészt elnőtte ennek tüneteit, de azt mondta legkésőbb 6-7 éves korára minden ezzel kapcsolatos dolog meg fog szűnni. Ami nagyon jó lenne neki, az a sport, de ezt én is így gondolom és ettől függetlenül is szeretném majd. Ez alkati hypotóna, és szülőktől öröklött, semmi több, olyan tulajdonság, mint mondjuk a szőke haj.

Egyébként telnek a napok, nagyon sok dolgon pörgünk, így az energiák maximálisan terheltek. Webshop elindult és pár hete egy hét alatt 5 rendelés érkezett. Persze előtte másfél hétig semmi, na de akkor is, ez szerintem ennyi idő után eredménynek tekinthető. Aztán nyomjuk majd még jobban. Most már Zsolti is beszállt, csinálja amit kell. Sok energiát visz el, illetve az én szemléletem abszolút nagyvállalatiba csapott át, tehát szeretném komoly léptékben vinni, és komolyabb közönséggel megismertetni. Instán már 1400 követő van. Most persze szabi következik, de utána újult erővel új terméket szeretnék felhelyezni a termékpalettára, mégpedig esküvős termékeket. Már két helyről kértem az árajánlatot nyomdailag. 

Pályázat leadást kezdem megemészteni. Ma kicsit optimistább vagyok, mint tegnap. Persze nagyjából már mindegy a hozzáállásom, mert már a leadások és a boríték felnyitása is megtörtént. Már csak annyi a dolgunk, hogy várjuk az eredményt, és ha netán nem sikerült (ami eléggé esélyes), akkor pozitívan tekinteni rá, hogy esetleg lesz majd új parcella újra és addigra több pénzünk lesz, plusz az építőipar is csendesebbé válik. Beszéltem az építési vállalkozónkkal (immár 3x kb mióta ez a projekt évek óta vonul), és mindig rájövök, hogy a legjobbat választottuk, ismét sok kézzelfogható információval látott el. 

Ma egyedül vagyok munkaidőben itthon, de ez az utolsó ilyen nap, mert a héten indul Marcinak a nyári szünet, ami egy hónap. Na az lesz még egy logisztika, de az első két hét megoldott elvileg, mert egyrészt nyaralunk, utána meg apóka is szabin van. Majd utána lesz két erős hét, de arra még nem is akarok gondolni, mert ott (ha mindketten dolgozunk) az nagyon hardcore és hosszú. Én ezekben a napokban totál hulla vagyok, azok a napok énidő nélküliek és este 11-ig mennek folyamatos darálóban.

Leadtuk a pályázatot!

Súlyos időszakunk volt. Időm az semmi, ha volt is, sok és fontos dolgaim voltak. Tegnap nagyon hosszú és küzdelmes időszak után leadtuk a telek pályázatot. Volt némi betekintésem, hogy 4 parcellára tegnap délután 4-ig 6 pályázat érkezett be, láttam a papíron. Nem adtunk igazán magas ajánlatot. Vagyis persze volt benne licit, de az eredeti elképzelésemet nem ugrottuk meg, így most kétségek gyötörnek, hogy megnyerjük-e. Ha nem, akkor ennek a történetnek vége. Évek óta erre készültem, ezerszer elmentem a telek mellett, hogy ez a miénk lesz, és valószínüleg nem lesz. Ketten kiesnek a pályázatból... nagyon jó lenne, ha nem mi lennénk a kiesők. De most úgy érzem elstratégiáztuk. Ez persze annak köszönhető, hogy az embernek nincs több milliója, amit kinyomhat az ablakon, nincs többlet pénz ezen a nagyságrenden, amit belicitezhet... mert még utána azt a házat fel is kell építeni. Most a szám íze keserédes, ugyanis per pillanat úgy néz ki, ha nem sikerül, akkor kiszorulunk Budapestből... de a XVI-ból mindenképpen. A tét nagy és még kell egy hónap, hogy kiderüljön az eredmény.

Viszont, hogy jót is mondjak, megyünk hétvégén nyaralni a balcsira, 5 napra. Jó lesz kicsit elengedni a rettenet sok feszkót, amit az időszak okozott, és innentől most kicsit csak a házasságunkra és a gyerekünkre fókuszálni, nem a problémákra.

Közben megérkezett...

 ... a tavasz. Hát igencsak régen írtam. Nem is tudom volt-e már ilyen nagy kihagyás. De talán ennyire intenzívek sem sűrűn az események. Mindig azt hiszem, hogy ezt már nem nagyon lehet hová fokozni, erre mindig durvább időszak jön.

Az elmúlt hónap nagyjából a webshopom beüzemeléséről szólt. Most tart ott a dolog, hogy már csakis és kizárólag egyetlen programozói dologra várok, de ha nem történne meg, már akkor is el tudnám indítani. Közben jött 2 vásárlás is a demó oldalon keresztül, amit azóta sem tudok megemészteni :D, illetve Instán keresztül is. A kettős érzések folyamatosan futnak bennem, hogy ennek a műfajnak van-e létjogosultsága. De egyik oldal úgy hirdet, hogy (2 év alatt, ahogy visszanéztem) 25 000 képet adtak el. Azt úgy szívesen tenném én is zsebre :D, de már a felétől is eléggé boldog lennék. Megvan a 300 termék is, amennyivel szerettem volna indulni (ezt sem gondoltam volna, hogy megugrom indulásra). Szóval tényleg egyetlen momentum és indulunk.

Influencerek. Na ez már keményebb pálya. Felvettem a kapcsolatot néhánnyal. Az első tapasztalat, hogy egyáltalán nem mindenki jelez vissza. Pont azok nem, akikre leginkább számítottam, vagy akiket a legjobban szerettem. Ez emberileg is nagyon szarul esik, mert egy csalódás, hogy vissza sem ír. Viszont eddig 2-vel sikerült. Egyik a Juditu DIY blogger, akinek nagyon tetszik is az insta oldalam, sőőőőt már azt is mondta, hogy fog is tudni választani otthonra és a házikójába is, viszont csak júniustól, mert nagyon be van havazva, de az indítást meg fogja osztani nekem teljesen jóindulatból story-ba. Ez a jóindulat viszont nagyon megmelengette a szívem. A másik siker Orcsik Dóra (insta influencer). Neki is nagyon tetszik, de ő meg csak nyár végétől tud majd, mert ő meg szerződésben áll egy másik céggel júliusig. Aztán van egy félig meddig siker. Egy lakberendezési blog, ő pont tárgyalásban van egy ideje egy poszter céggel, de azt mondta, hogy ha nem sikerül akkor lehet bármi, illetve még nem zárná le az ügyet, de megvárja míg letisztulnak a dolgok. Generál tapasztalat, hogy a nagyok nem nagyon állnak szóba sem velem. Így azt már tudom, hogy 15 000- 25 000-es követői számmal rendelkező influencereknél van igazából esély. Eddig ennyi, de folyamatosan nyomom. Most nyereményjátékot csináltam, ami "hűség" szempontból fontos, de nagyon sok olyan követő lesz, akik később le fognak iratkozni, vagy nem releváns követők, mert ugye ők nyereményhajhászok, nem célcsopi. 

Másik nagyon fontos a fizetett hirdetés. Ez működik eddig a legjobban. Most már van tapasztalat, hogy melyik típusú layout működik jobban és melyik kevésbé, de egyébként ez sem egzakt dolog, mert hullámzóan bármikor változik és néha semmi magyarázatot nem találok rá.

Itt tart a dolog. A családról most nem maradt idő írni, de remélem tudok nagyon hamar újra szakítani rá.

Mucika képei...

 ...felkerültek a helyükre :)

És ha már egyedül vagyok ma reggel, akkor kicsit még adok az egészségnek, ahogy azelőtt, ha reggeli, akkor próbáltam mindig valami egészségeset. Hol van ez már... 

Ennyit az egóról, aztán ma vissza a régi kerékvágásba :)

Folytatódik a hét

Végül nyár óta nem volt ilyen, de végül segítségre volt szükségünk és egy nyári megoldáshoz hasonlóan Zsolti hazament anyukájához Marcival, így én egy nap teljesen "szabad" vagyok. Rettenetesen sokat adott ez a nap. Munkáimat becsületesen el tudtam végezni, kitakarítottam itthon (ami nagyon kardinális kérdés most, hogy Marci is itthon van folyamatosan), és még egy igazán hosszú jógára és meditációra is volt időm. Ennek vagyok most a végén/hatása alatt. Úgy érzem kicsit kitisztult az elmém, és visszakerültem a flow-ba, amit most már régen nem éreztem, pedig rettenetes fontos. Tiszta bennem a kép, hogy még egy ideig erre az érzésre és ezekre az időkre ajándékként kell tekinteni, és megbecsülöm, ugyanakkor mégis hálás vagyok érte, hogy vannak nekem ők, a kis családom. Kicsit visszakerültem a nyári jó szériás érzésekbe és most ez jól emlékeztetett, hogy mit kell tennem. Egyébként ma a nyomdám is többször eszembe jutott, amit Kistarcsán találtam. Nagyon nehéz kérdés volt és nagyon nem akart meglenni, de tudtam, hogy meglesz, csak keresnem kell. És meglett. Pontosan olyan (sőőőt jobb), mint ahogy elképzeltem. Állnak össze a dolgok lassan. Szeretném, hogy minden jó legyen.

Gyötrelem - szerk.:

Reggel 5-ös postomat követően volt még egy órácskám átgondolni, hogy mit csináljak, majd nyúltam a mostanában legjobb fegyveremhez, a jógázhoz. Egy kifejezetten stresszoldó/meditációs jógát csináltam meg, aminek következményeként megjött azaz erő, amit reggel még nem éreztem. Most elkezdtem a hetet...

Gyötrelem

Hajnalban keltem, és nem a munka miatt, hanem mert egyszerűen nem tudtam aludni. Csináltunk egy hülyeséget. Nem én csináltam, de nem fékeztem meg. A már szinte teljesen gyógyult gyerekkel kimentem egy órára a -1 fokba (úgy egyébként, hogy nem akartam). Zsolti mondta menjünk el, mert éppen egy Ikeás cuccot szerelt össze (amit meg ő nem akart). Megfázott a gyerek, és mindezt úgy, hogy már teljesen gyógyult volt, és már csak egy napig akartuk itthon fogni. Úgy csináltuk a betegséget végig, hogy nem volt egyetlen ember segítségünk sem. Nem akarom taglalni, hogy ez mennyire fárasztó két dolgozó embernek a minimum 8 óra munka mellett. Végül Zsolti nem is bírta végig, eljött táppénzre a héten csütrörtök-péntek. Most kezdjük az elejéről, ugyanis a gyerek egész éjjel köhögött. Édesem megfázott, és per pillanat azt sem zárom ki, hogy nem lett-e komolyabb, mint az előző orrfolyásos náthája. Félek. Pusztán azért, mert ezt most magunknak csináltuk és konfliktus van belőle, és attól félek marad, míg meg nem gyógyul Marci, de addig meg el fog hatalmasodni!? Ami biztos, hogy én most be fogok állítani egy szisztémát a tegnap elhangzottak alapján. A megoldásra kell koncentrálni és valahogy a kapcsolatunkat is vissza kell állítani ebben a konfliktus helyzetben. Még nem tudom hogyan, de ezt egy-két napon belül meg kell oldani, mert ennek következményei lehetnek, ha nem történik meg. Csináltam most egy jegyzetet magamnak, reggel ahogy felkel a család ezt meg kell beszélnünk Zsoltival. Ezt a szituációt most intelligensen kell kezelni, mert szerintem szenzitív helyzet. Ráadás tervek, hogy a héten most már deadline programozóhoz kell menjen az oldalam. Már van annyi termék (240), hogy tud indulni az oldal, működik az Insta is, szóval meg kell nyitni.

Múlt héten a elkészítettem a köszönőkártyákat is, a nyomda remekül teljesít (ezért hála), szóval már csak abszolút a csomagolás és a web programozói oldala van hátra. Ma fel is hívom Tamást, hogy esetleg nézzen rá, hogy fel tudja vázolni mire kell számítanom.
Egyébként én mindig eddig hátrány helyzetből kovácsoltam a legnagyobb előnyt, szóval szeretném a héten is így csinálni. A lelkiismeretemmel kell rendeződnöm, ami Marci megfázását illeti, illetve persze lelkierő kell egy újabb kemény és pihenés nélküli héthez, de végig kell csinálni. Egyébként ma startból megjött a heti KHK (vállalatirányítással kapcsolatos) hírlevelem, amit egyből reggel 5-kor olvastam és pont az önidőről szólt, hogy mennyire kell, hogy az ember minden nap vissza tudjon töltődni, hogy csak kiüljön akár a levegőre egy órára, vagy bármi, de egyedül legyen a gondolataival, és egyébként én ezekben a pillanatokban pont egy ilyenen vagyok és ahogy írom ezeket a sorokat érzem, hogy már koncentrálok a megoldásra és rakom rendben fejben a dolgokat. Szóval kell. És ez nem egó dolog. Egyszerűen nem szűnhetsz meg létezni, mert ha szarul vagy és gyötrődsz, akkor azt akaratlan a gyerekre is átadod, és ő a világon a legfontosabb, fontosabb mint "én" (egó), mert olyan végtelen szeretet nem létezik több, mint amit a felé érzek. Ezzel kapcsolatban még van egy bűntudatom. A tegnap esti konfliktus Zsoltival, ami altatás előtt volt és a gyerek is hallotta, nem szabadott volna, ugyanis megzavarta. Egyébként ezen konfliktus helyzet ráébresztett arra, hogy ez a gyerek igazán sosem volt még ilyenben, ami meg büszkeség, mert egyből magyarázatot is ad rá, hogy miért ilyen kiegyensúlyozott gyerek, de ez tényleg most gyötrő, remélem, hogy rá nem vetült olyan mértékben, mint rám. Szóval most még van egy órám kb, hogy összerakjam a hetet fejben, mert ismét nehéz lesz. Kifejezetten nem érzem jól magam lelkileg, fáradt vagyok, ami biztos, hogy este se lesz jobb a fél 5-ös kelés miatt, de menni kell előre, most össze szedem magam, megiszom a kávét és átgondolom mégegyszer a hetet. Egyszer vége lesz, és utána remélem ebből fogok tudni táplálkozni.

Irány 2022 - remélhetőleg ez már a ház éve... legalábbis a kezdeteké

Újabb év. Új ötletek.

Mostanában megint elkezdtem fellelkesülni a ház kérdés miatt az építészet és a belső építészet irányába és újra elhatároztam maradunk a modern/klasszikus stílus mellett, mert ha csak 2017-ig visszatekerem az időt, mikor ide költöztünk (pedig ez nem volt régen), már ahhoz képest is rengeteget változott a trend. A váltakozó trendeknél jóval időállóbbat kellene csinálnunk, illetve ösztönösen bennem mindig a klasszikus irány volt, ami a leginkább szívmelengető. Egy ház legyen otthonos, ez az alap, főleg, ha gyerek nyüzsgi körül. Ami most már évek óta nem változott bennem, az a fekete, fehér és bézses árnyalatok. Így ennek mentén fogok haladni azt hiszem. Persze telek még sehol, de addig is jó érzés a részleteket is kigondolni.
A másik, ami biztosan kellék lesz, az pedig a klasszikus fali panelek... ettől lehet Zsolti első pillantásra ki fog szaladni a világból, de talán bízik bennem annyira, hogy szar nem lesz a vége. Ezek ráérnek a vége után felkerülni, amikor már újra lesz pénzünk. 

Webshop is közben készül és egyébként ez ezzel a témával nagyon is összefügg, rengeteg inspirációt nézegetek ilyen téren, mert tulajdonképpen design otthonokba szeretnék bekerülni a képeimmel és Breaking news, hogy meglett a nyomdám! Na ez egy nagy mérföldkő, mert ugyanis nem vállaltak el itt a helyi nyomdák, így végülis város határon kívüli lett (Kistarcsán), de nagyon maximális elégedettséggel eddig.

Szóval mi hiányzik?

1. programozói munka (fizetési rendszer, számlázó összekötése a webbel)

2. csomagolás (maga a csomagoló anyag és technika)

Minden más alapszinten már megvan, mert közben a csomagküldő is megvan már. Így sztem egyre reálisabb cél a márciusi indulás. 220 termék feltöltve, szerintem márciusig meglesz a 300.

Boldog karácsonyt 2021

 

Kezdek magamra találni az Insta világában.

Abszolúte inspirációs és üzleti vonalon teszem ezt a kijelentést, mert igazából ezen dolgozom most már egy ideje. És akkor egy kis közbe ékelt helyzetjelentés: lassan 200 termék feltöltve a webshopomba teljesen használat kész állapotban. Ez volt az idei tervem most már egy ideje egyébként, úgy látszik ez pipa (még pár hiányzik, de keddig dolgozom még rajta). Eredeti tervem, hogy 300 termékkel lehet indulni, de aztán ezt kicsit módosítottam, hogy kevesebbel is mehet, viszont azt sem szeretném, hogy ha valaki szeretne valamit, akkor ne találja meg, mert kevés a választék. Ez sokkal-sokkal nagyobb munka, mint amire én első körben gondoltam, de dolgozom és menni fog. Egyébként ez az igazi kihívás az életemben, mert itt most tök újat teszek le az asztalra, olyat, amit még nem csináltam, gyakorlatilag szinte újra kezdem a karrierem (csak már technikai, és tapasztalati háttérrel kreatívok szempontjából). Totálisan kettőség fut bennem, hogy sikerül vagy nem. A termékekben hiszek, tudom, hogy ugyanazt a minőséget hozom, mint a hasonló nemzetközi verzió. A kérdésem csak, hogy leszek-e elég ügyes és bátor a promóhoz, jó döntéseket fogok-e hozni. De érzem, hogy minden nap egyszer ki fog fizetődni, és majd egyszer a valódi stabilitást ez fogja hozni.

2021-es év.
Gondoltam kicsit beszélek erről az évről, hogy mit is hozott, mit értem el és mit nem. Első és leges legfontosabb a család és a gyermekem. Ez áll mindenek felett. Marci fejlődése szerencsére teljesen behozta a korosztályát. Gyönyörűen beszél, ragoz, kifejezi magát. Egyre-egyre értelmesebb minden gondolata, megmozdulása. Logikusan gondolkodik, játszik. Továbbra is mindent megeszik. Imád játszóterezni, motorozni, mindig jókedvű. Jókat alszik, és lekopogom az éjszakáink 99%-ban tökéletesek. Zsoltival a kapcsolatunk szépen áll vissza a kiegyensúlyozott irányába.

Az év egyik eredménye látványban, hogy lett egy autónk, illetve, hogy készül a webshop. Az autó nekem nem volt betervezve, de sajnos a régi kis szeretett járgányuk (egyébként soha nem hagyott cserben minket) már kezdett rozsdásodni, illetve ezek a 300 km-es utak már nem voltak igazán biztonságosak vele. Illetve még az utolsó pillanatban itt a kocsi áremelkedések előtt szalonból szerintem nagyon jó áron sikerült hozzájutnunk. A telek és a ház projekt áll sajnos. És ez az évem bukópontja. Ez nem miattunk van így, továbbra is várjuk, hogy hirdessék a mi telkünket. Folyamatosan vannak hirdetések, de pl per pillanat társasházi telkeket. De egyébként mindegy is, mert a közművesítés csak akkor fog elkezdődni, amikor az összes telek elkelt. Szóval még ez mindenképpen pause. Viszont addig is gyűjtünk, így a végére anyagilag talán nem lesz olyan feszülős a téma.

Orvosi dolgok. Ez az év nem erről szólt. A fogszabi a lenti fogsoron továbbra is fent van, egyébként nagyjából nem történt idén semmi. Kissé gyomorfájósabb lettem mint eddig voltam, de ezt egyelőre felfogom az idő múlásának és a stressznek.

2022.
Szeretném, hogy a dolgok ugyanúgy folytatódjanak, mint idén. Legyen több nyugalom és az év első felében legyen meg a telek. Ha ezek megtörténnek boldog leszek. Marci remélem oviéretté cseperedik jövőre és folytathatja pályafutását szeptembertől oviban. Szeretném, hogy elinduljon a webshop, nem várok még sikereket anyagilag, ellenben várom a tapasztalatokat a folyamatok és reklámozás tekintetében.

Szeretnék utazni a családdal. Ha isten is úgy akarja nyáron megyünk Litvániába, ez lesz a mi nyaralásunk, szeretnék egy hét kiszakadást majd.

Hát így. Nagyon boldog karácsonyi készülődést mindenkinek és nagyon sikeres évet kívánok.

Rég írtam...

...ennek oka főként az időhiány. Itt van az évvége. Lett egy zsír új kocsink. Látszólag ez most így az évünk racionalizált fejlődése. De persze ez nem igaz, csak ez látványos. Szóval ő az, welcome meg minden:

Készül a webshopom, és már működik az insta oldal hozzá. Sokat vívódtam, hogy elkészítsem az insta oldalt indulás előtt, de most úgy néz ki jó döntés volt, mert a webshophoz így sok látványterv is készül extraként, így tudom dupla funkciósan használni, plusz gyűlik a követő tábor. Nagyon sok időt töltöttem már ezzel és azért szépen lassan pénzt is, szóval tényleg jó lenne lenne, ha hamarosan el tudna indulni. 155 termék van fent beSEOzva, és koncepcionálisan megtervezve, de a lehetőségek tárháza abszolút kiaknázhatatlan. Közben beszéltem programozóval, akihez kb január elején juttatom el, mert ő szépen összeköti a dolgokat, amiket a webshop template nem tesz lehetővé, illetve összeköti számlázó programmal és a fizető rendszerrel. Aztán jövőre indítom reményeim szerint év elején.

Marcika most 3. hete megy bölcsibe, szuper harmóniában vannak most vele a dolgaim, egyre több olyan nap mikor úgy fekszem le este, hogy jó anya vagyok. De ehhez az kell, hogy én is rendben tudjam a saját dolgaimat is, munkámat is, Zsoltival is jól legyek és Marcival is minőségileg tudjam az időmet eltölteni. 

Ezek zajlanak. A lakás már puccban áll, várjuk a karácsonyt, lassan a képeim is elkészülnek a falra (tervek készen, holnap után kerülnek nyomdába), majd mutatom, ha kész... webshopban jövőre elérhetőek lesznek :D

Éld meg!

Bárhol is tartasz, bármi is ér az életben. Nagyjából érzem, hogy hogyan fognak összeérni a szálaim, és milyen lesz, mikor elérem a céljaimat, de nagyon sokat gondolok rá mostanában, hogy nem ez a lényeg, vagyis nem ez a "fő" lényeg, hanem míg eljutsz odáig, annak mindennapi minősége is, hogy azért ne szakadj szét, hogy legyen mindig benne megújulás, levegő, és hogy összességében élvezetes legyen ez az út, és ha a végére érsz (már ha egyáltalán van ilyen) az eredmény csak pont legyen az i-n. Egyébként nekem ez hibám, képes vagyok arra, hogy széthajtsam magam, és ha már ez megtörténik, akkor sem kompenzálom vissza, mert "úgymond" nem érdemlem meg. Már a jóga önmagában egy napi kompenzáció lett egyébként a stressz hatásokra, de egyre többet gondolok rá, hogy el kellene kezdenem meditálni is.

Egyébként a jóga hatásának tudom be egy tulajdonságom megváltozását is. Mégpedig, hogy egyre elfogadóbb vagyok más emberek olyan nézeteivel is, amivel nem értek egyet (ezt mostanában figyelgetem magamon utólag helyzetekben). Nyugalom ült rám és már fejben sem érzek ítéleteket. Ez már egy eredmény, de közel sem ez a vége, lehet még fokozni és az egyensúlyhoz még közelebb kerülni. Okos balanszot kell felállítani a saját elvárásokkal (mert az elvárások fontosak az eredmény eléréséhez, de nem mindenek felett, néha egy-két botlás benne kell legyen).

Webshop Státusz /02... amikor megérkeznek a félelmek

Na, szóval. Mikor már kellőképpen belelovalod magad, és az összes létező és nem létező szabadidőd is benne van egy projektben, akkor történik egy nagyon hálátlan dolog... megérkeznek a félelmek. Félelem attól, hogy a megfizetethetetlen szabadidőd benne van, hogy majd nem lesz sikeres és lebőgsz mindenki előtt, hogy majd nem jönnek a rendelések, te meg beleinvesztáltál időt, energiát, pénzt, és hogy nem tudod eljuttatni a közönséghez. Egyelőre folyamatosan a reklámon gondolkodom. Egyébként kiképeztem kb magam PRO szintre SEO téren. Minden egyes terméket beSEOzok, és igen ez egy nagyon operatív sziszifuszi munka, aminek nulla látszatja és rengeteg hibát lehet benne ejteni, amit közben észre sem veszel, ezenkívül Gergő barátommal beszéltük, hogy a közösségi oldalak elérései nem igazán biztatóak. Terveztem Pinterestet, Instagramot, Facebookot, ezekből ha egy egységet nézünk, akkor a FB ad 10x-es elérést, insta 1x-est, és ha jól olvasom van még egy csatorna, ami 100x-os elérést ad, ez pedig a Tik tok. Oda viszont videót kellene készíteni, és nem is akármilyent. Egyetlen dolog számít csak, a kreativitás. Én ebbe nem vállaltam volna most belevágni, mert nem ismerem, nincs időm, de Gergő azt mondta, hogy ő saját maga kihívásaként tenne egy kísérletet. Nagyon kíváncsi vagyok, az eddigi ötlete nagyon tetszett. Ezenkívül szeretnék influencereket. Ahogyan lenyomoztam, most nagyon menő ez az "unboxing", mikor kapnak egy csomagot és videót készítenek róla, ahogyan kibontják. Illetve van ötletem még egy nagyobb, de azt ide nem írom le, mert azért ez mégiscsak egy nyilvános csatorna. Egy biztos, csak online-ban gondolkodom, de persze megfogom próbálni a klasszikus Insta/Fb fizetett hirdetést is. Ami biztos, hogy ahogy fordul majd anyagilag valami, azt szeretném 100% visszaforgatni reklámba.

Ez a mai státusz. 

Marci böcsiben, csütörtökön indul a bölcsis fejlesztés, hétvége óta 2 szavas mondatokat mond és elkezdtek tisztulni a szavai. Most nagyon durran és nagyon élvezek vele "dumálni". :) 

Webshop Státusz /01

Template megvan, site building halad. Felépítettem a szerkezetet, és most már a linkek is működnek úgy, ahogy. Kialakítottam az arculatot, ami nem volt nehéz, mert már volt a cégemnek egy alap arculata. Egyelőre a termékek gyártásával leálltam, azaz 140 termék van kb készen. A héten teljesen operatív dolgokkal foglalkoztam, és hát igen, nagyon súlyos melómennyiség lesz benne. A nyomdával brutál lyukra futottam, ugyanis egyelőre nem nagyon állnak 1-1 darabszámmal velem szóba. A konklúzió, hogy megpróbálkozom Zsuzsi (szigetvári) nyomdájával, illetve Annától várok a HVG press-től egy ajánlatot, vagy valamit... ha mást nem, akkor egy tippet. Szállítás kérdés még sokadik rangú, de már megvan, hogy miben, és hogy honnan (egy szuper 16. kerületi helyet találtam kb 500 m-re tőlünk).

IMÁDOM projekt! Ha nem jön be, akkor persze egy sok időt felölelő best practice, de nagyon hiszek benne.

Ami sehogy nem áll: Kinga/könyvelési kérdés, szállítás/futárok, közösségi oldalak.

Péntek 13.

Először is gyermekem hála a jó égnek gyönyörűen gyógyul, jövő héten már mehet bölcsibe is, de addig is lesz egy (végre) szuper aktív hétvégénk együtt :)

Másod sorban nagyon szépen alakulnak a dolgok a webshopomban. Persze rengeteg intézni való van, így például nyomda, futárszolgálat, SimplePay, csomagolás, továbbá vissza van még az adatkezelési tájékoztató és további termékek. Jelenleg a termékeim száma kb 120 körül van, aminek a duplájával már bátran lehet indulni. Ezen kívül hétvégén kezdjük a weboldal importálását a domainemre (wordpress template), és utána majd minden termék feltöltése, leírások stb... ez már leírva is nagyon sok teendő, szóval biztosan nem tud hip-hop indulni. A közösségi oldalakat még nem is mondtam, meg majd a későbbi reklámokat. Szóval a lényeg a lényeg, hogy azért nem kis fába vágtam a fejszémet ezzel, de továbbra is hiszek benne, hogy flow-ban született ötlet, így nem véletlen, működnie kell. Tegnap a SEO-ról olvasgattam, és azzal kapcsolatban is kezdem összeírni kulcsszavakat, meg egyéb ötleteket, gondolatokat.

Yoga. Folyamatosan csinálom továbbra is. Múlt hétvégén volt szerencsém 2x futni is, meg jógázni is, most ezzel teljesen egyensúlyban érzem magam testi értelemben. Persze továbbra is maradok a kezdő szinten, de már a dinamikus órákat csinálok, mikor kedvem tartja. Táplálkozásomban megemeltem a kollagén bevitelt, napi 10 000 mg-ra, és ismét elkezdtem fehérje shake-t inni. 

Telek témában is van előrelépés, ismét írtak ki pályázatot. Még nem a mi kinézett parcellánk, de most már nagyon közel vagyunk hozzá. Izgulok, minden erőmmel ezt szeretném legjobban, hogy ebben az évben sikerüljön. 

Marci fejlődése. Nem halad túl gyorsan a beszédfejlődés, de a lényeg, hogy halad, és napról-napra lineárisan. Hiszek benne is, hogy év végére már rendesen fogunk kommunikálni. Igazából már most is van helyenként kétirányú kommunikáció, de még csak egy szavas dolgokat mond, nem kapcsol össze két szóba. És 2 hét múlva bölcsiben indul a fejlesztés neki, ami szerintem rengeteget fog számítani.

HÁLA

Rengeteg segítséget kapunk Zsolti szülei részéről, és igazán most érződik ez a bajban, vagy szebben mondva, mikor nehéz. Én ezt nem tudom szavakba foglalni, mert a segítség nem csak abban rejlik, hogy fizikailag segítenek, hanem most hétvégén anyósommal egy nevelési vívódásomat is meg tudtam osztani, amit már tudatosan építettem magamban, de valahogy éreztem, hogy nem jól. Már több ízben neveltem Marcit úgy, hogy tiltottam neki valamit, és ha nem csinálta úgy, ahogy szerettem volna, akkor nem engedtem és akár konfliktus helyzetben a szavamat is felemeltem. Éreztem, hogy nem jó. Nyilván azt sem akarom, hogy a gyerek legyen az "úr", de szívemben érzem, hogy nem ilyen vagyok, és hogy nem így kell jól csinálni. Meg egyébként is az alapelmélet az volt, hogy a gyerek tükör. És amit adsz, azt fogja visszafelé is adni. Ebből fakadóan mindig érzem, hogy a példamutatás a legmagasszintűbb nevelési módszer, nem a tiltás, erély, ahol az erőddel éred el a célod. Anyósom is egyetért velem, hogy a szeretet ereje és a türelem kell legyen amivel a példát mutatom, és igazából egyetértek, érzésből én is ezt gondolom. Remélem nem késő, ráadásul minden egyes erélyes rászólás után lelkiismeret furdalásom volt, ami megint csak azt jelezte, hogy nem jó úgy. Szóval én most már eldöntöttem magamban, hogy a tanulok a bölcsességből, hiszen látom anyósom referenciáját, a két lelkileg teljesen rendben levő gyerekét. 

Én azt gondolom a bölcsességre hallgatni kell, mert az mögött élettapasztalat áll, ami nekem ebben még nincsen, illetve azt érzem, hogy ez vagyok inkább én.