"Eccerélünk"

Mostanában vannak olyan napok az életemben, mikor valahogy minden szabállyal szembe megyek és pár órán át "azt csinálok, amit akarok". Tegnapi estém is ilyen volt. Azt hiszem régebben ez a tipusú nyitottság egyáltalán nem volt meg bennem, de mióta valahogy magamtól rákaptam erre óriási (stressz, szorongás) oldásokat tesz az életemben. Tegnap esti találkozóm egy sima pastázós vacsorának indult, de jött egy nem várt pillanat, mikor már leadtam a rendelelésem, egy huszárvágással mondtam a pincérnek, változtatnék, KAGYLÓT kérek. Ezt én magam sem értettem, és nincs is rá magyarázat. Mikor legutóbb kagylót ettem, óriási undorral egyetlen falatot is alig tudtam lenyelni és most mégis. És mi a durva? Ízlett bakker. nem ez lesz a kedvenc kajám, de megettem és jól esett. Az este további része is szürreálisan alakult, örülök, hogy engedtem a pillanatnak.

Ezúton viszont szeretném megragadni a lehetőséget, és kicsit szégyellve magam (mert elkéstem), utólag is szeretnék boldog szülinapot kívánni Huginak, fater húgának (remélem olvasol még, és eljut hozzád az üzenet). Ez úton is sok puszit küldök!

11év - Célfotó

Nem vagyok elégedett.

Sosem vagyok elégedett. Most, ha belefeszülök se jut eszembe, hol olvastam ezzel kapcsolatban egy idézetet (ami egyébként nem is illik ide), de azért leírom valahogy: az elégedettséggel összefügg az agilitás, ily módon az "elégedettség hátráltat az ambíciókban" (nem pontos az idézet).

Na de én nem csak ambíciókban nem vagyok elégedett, hanem úgy általában. Nem érzem magam elég okosnak, műveltnek, nem érzem magam elég profinak, nem szeretem már az albérletes életemet sem. Kevésnek tartom az érzelmi életem, és ezek miatt úgy érzem lemaradok valamiről (mindenről?). Nem tudom mások hogy csinálják, mások is küzdenek ilyen problémákkal? Ezeket én okozom magamnak? Vagy ez csak azért van, mert szar helyre születtem?

Nem találom a válaszokat (ha releváns egyáltalán), de egyébként ahhoz is erő kell, hogy a kérdést felvállaljam saját magam előtt. 

11év 11km - Futóverseny

Sikerült ismét "bealakítanunk"... utolsóként rajtolnunk, mivel mikor kell vizet keresnünk "méggyorsanfutáselőtt"? Persze, hogy rajtoláskor. Így végig "sereghajtók" voltunk, de végül abszolváltuk, megvan az 5. érem :)

Internet Profi - SEO/AdWords oktatás

Ez a SEO előadás arra jó volt, hogy eltöltötem egy napot munka nélkül, mert az ott hallottak nagy részét eddig is tudtam. Úgyhogy inkább ez amolyan összefoglaló volt, bár volt egy borzalmas előadó, akit inkább nem illetnék jelzővel. Nekem legjobban mégis a "parasztvakítás" része tetszett, amikor a google marketing igazgató (aki egyébként tényleg jó prezentőr) felvázolt pár érdekes statisztikát, meg egy kis jövő képet, hogy milyen irányba fejleszt a google pl.
A statisztikákkal engem mindig meg lehet fogni, úgyhogy fel is jegyeztem. Mondjuk nem kellett sokat jegyzetelnem a nap folyamán, mert túl sok fontos infó tényleg nem hangzott el, az egész nap olyan volt inkább, mint egy Google önpromó. Viszont jó volt az ingyen kávé :D

A konklúzió viszont az, lassan ismét el kell kezdenem tovább fejleszteni magam, mert be fog következni az elkerülhetetlen... túlságosan digitális világot élünk (amit persze imádok),  úgyhogy a mobil fejlesztés lassan előrébb kerül, mint bármi egyéb (nesze neked reklámszakma). A google legalábbis már előrébb vette mobilra a fejlesztést, mint desktopra. Természetesen Magyarország szokás szerint ebben is szépen le van maradva, de itt már nem 10 éves különbségek vannak, csak 1-2 :D
Úgyhogy UX tanfolyam van kinézőbe... egyelőre még csak a fejemben.

Holnap futóverseny, nagyon durván rá vagyok már izgulva!

Fodrász körút

Köszönet szokás szerint Gergőnek! És úgy tűnik lassan annyira egoista vagyok, hogy egyfolytában magamat fotózom. :D

Új kiegészítő - hétvégi futáshoz

Kelemen Anna: Harminc nap a nép szolgálatában

A hétvégi olvasmányom. Igazából egy délutános könyv, de pontosan erre a célra is vettem. Nem értek egyet sok mindennel. Az ember sok szart hoz otthonról, de az nem ok rá, hogy az elbaszott jövője miatt hibáztassa a szüleit. Szerintem ez csúsztatás és kifejezetten nem fair dolog. Hogy mik mennek a felsőbb körökben, az meg megint arra bizonyíték, hogy nem erre földre kellett volna születnem, sehol nem érzem jól magam, se a vidéki nyomorban, se a pesti felszínen.

Gergőnek viszont szülinapja van, úgyhogy ezúton is Boldogot (bár ő ezt nem hiszem, hogy olvassa)! Ettől független holnap élőben is :)

Munka ünnepe

Én meg dolgoznék. Gáz? Gáz. :)

Hullámvölgy

Atom nagy hullámvölgyön vagyok túl. Asszem muszáj visszamennem a történet elejére, hogy érthető legyen. Szóval felkértek egy applikáció tervezésére, ami amúgy egyszerűen hangzik, de mivel nem területem, így kicsit eleve olyan, mintha kb szakácsnak hívtak volna az Onyx étterembe. Tudok főzni, de nem profin. Az egész történetbe úgy csúsztam bele, hogy jöttem haza BKV-n és közben hívtak telón, és hogy X összegért elvállalok 4-5 layout készítését? Mondom igen, de miről van szó? Még nem mondhatja el. Oké, akkor a levegőbe beszéltünk. Eltelt pár hét, akkor meg már azt vettem észre, hogy egyszercsak be vagyok hívva egy meeetingre, ahol tulajdonképpen a briefelés történik. Hibák: Ügyfél eleve dilettánsként kezelt bennünket, miközben jófejkedő stílusba csomagolta magát, én mivel nem területem az app készítés, eleve nem kellett volna elvállalnom, aztán végül startból lett egy 2 hetes csúszás a app váz tervezése miatt. Emiatt lett egy alaphangulat, egy olyan stílus, amitől kb kifordult a gyomrom (ügyfél és a mi teamünk között). Ez okozott bennem egy folyamatos szorongást, mert én személy szerint nem szerettem volna kapni a prosztó stílusból. Aztán megérkezett a várva-várt félelmem. Az volt a pillanat, mikor azonnal visszadobtam a projektet. Ez nem csak dac volt tőlem. Sokkal komplexebb. Először szakmai kudarcnak fogtam fel, aztán rájöttem, hogy nem az. Az lett volna a szakmai kudarc, ha erőltetem és létrehozunk egy szörnyszülöttet. Egy nap kellett, hogy talpra álljak utána, de már oké vagyok, vissza erősödtem és egy tapasztalatot sikerült begyűjtenem, ami úgy néz ki: nem vállalunk el munkát BKV-n pontos paraméterek nélkül, nem vállalunk el munkát, ami nem a szakterületünk, és egyáltalán nem kell minden munkát elvállalni, amit hoz az élet.

Most nyugodt vagyok ismét, ügyfelemmel elkészültünk a májusi kampányra, úgyhogy pár nap pihenő következik :)

Racioidealizmus

Ez vagyok én :)

Használhatatlan Buda.

Le van zárva minden fontosabb út (tudnék anyázni)... Oldd meg! Kösz! :/

Infografika / kedvenc műfaj

Ez egy olyan munkám volt, amit imádtam csinálni... és egyébként is imádom az infografikákat.

Post, kávé mellé

A mai napom teljesen szürreális, és tulajdonképpen bármi történt, minden végül jól sült el. Először is eltávolították a hátamból a varratokat, így mos már gyógyultnak minősítem magam. Hétvégétől az edzést is elkezdem. Egyébként végére értem a banki ügyeimnek is, és minden munkámmal úgy haladok, ahogyan kell.

Sokat gondolok mostanában rá, hogy egy folyamat játszódik le bennem. Úgy látszik ez is korral jár, és tényleg olyan dolgok kezdődnek 30 felett, amit fiatalabb koromban leginkább tök cikinek láttam. Egyszerűen kezdek sokkal konzervatívabb lenni, és nem csak lelkileg, hanem a környezetemet is kezdem átalakítani ilyenre (itt materiális környezetre gondolok). De a nagy változás nem ez, hanem hogy ezt kezdem is felvállalni, és nem igazán foglalkoztat, hogy más mit gondol erről. Mónival mostanában úgy érzem, hogy ez a folyamat közösen zajlik bennünk. És be kell vallanom, először nem hittem ennek az egésznek valódiságában, de most már beismerem. És ezért is nagyon szeretem őt, mert mindig együtt haladunk mentálisan, sosem zökkenünk ki egymás üteméből. Jó dolog.

Mostanában sírok filmeken.

És bánt ahogyan az egyik ügyfél indokolatlanul bunkón bánik velem. Pont ő, akit régebben mikor elkezdtem fotózni példaként követtem. Totál elismertem szellemi felsőbbrendűségét. Most meg azzal szembesülök, hogy igazságtalan és prosztó a stílusa. Ez ilyen teljesen illúzió foszlás, és nem ez az első mostanában. Tavaly ugyanígy elveszítettem egy gyermekkori példaképet, csak az volt a különbség, hogy ő szerelmem is volt. Úgy tűnik el az illúzió, mint a füst, elszáll és nincs többé, SOHA.

Szerencsére vannak emberek, akikkel az idő közelebb hoz, és van akitől az idő sem tud elszakítani. Hát ez ilyen egyszerű. És most az jutott eszembe, hogy a világon a legváltozóbb dolog valójában a legállandóbb: AZ IDŐ.

Schwarzenegger: Emlékmás

Sajnos mostanában nem mondhatnám, hogy sokat olvasom, ami eléggé zavar, mert szeretek olvasni, és egész életemben ez része is volt a mindennapjaimnak. Ma megvettem Schwartzi életrajzi könyvét, úgyhogy reményeim szerint belendülök ismét.

Alapvetően imádom a biográfiákat, könyvben is, filmben is. Ráadásul a sikeres emberek mérhetetlen inspirációval hatnak rám, jó látni, hogy ők hogy csinálták.

Apropó anyajegy...

...volt, nincs :)

Hitelek

Ez a témakör nagyon erősen foglalkoztat egy ideje, Moncsi barátnőmmel nap mint nap beszélünk róla, mind lakás, mind kocsi témakörben. Egész életemben hitel ellenes voltam, egy fiatalkori tapasztalatomból kifolyólag. Mikor felköltöztem Pestre és még nem volt normális állásom, volt egy pofára esés, mikor részletre vettem telefont, már nem is tudom milyent, meg hogy hány hónapra. Akkoriban nem kaptam otthonról támogatást, miközben még saját lábamra is alig tudtam állni, és hát nem tudtam fizetni a telefonszámlám, aztán egyirányúsították a telefonom, majd pár nap múlva kaptam az értesítőt, hogy ha nem fizetem ki a számlám, akkor egy összegben kell a telefont kifizetni. Nah, hát az egy nagyon nagy szorongó érzés volt. Akkor valahogyan (már nem emlékszem hogyan), kifizettem a számlát, és megfogadtam SOHA többé nem lesz hitelem. Tartom a fogadalmam.

Ha nem lett volna ez a tapasztalalat, szerintem már lenne lakáshitelem, vagy ilyesmi, de így kicsit megnehezítettem saját dolgom, de ugyanakkor Mónit is meg tudom érteni, ki azt mondja, hogy nincsen más esély legtöbb embernek. Csak hát ára van, mert utána akár 20 évig sem vagy szabad. Könyvelőm mesélte tegnap, hogy ők belecsúsztak a devizahiteles ház dologba, és hát konkrétan elvitte a bank. De ezt megelőzően egy éven keresztül kb aludni se tudott, akkora volt a nyomás. Hogy miért? Mert nem csak az volt a tét, hogy elveszítik a házat, hanem hogy adósok is maradnak. Igen nagy felelősség. Felelősség úgy felvenni hitelt, hogy közben tudod, hogy a bank nem ad biztosítékot kb semeddig, van úgy hogy esetleg 5 évre mondd valami fixet, de utána semmit, és benne van a pakliban, hogy az öt év fixét utána leveri rajtad. Szimplán a lekötött kamatozás is havi szinten változik akár egész százalékokat... a bank, ami a megbízhatóságot kellene tükrözze, számomra pont a bizonytalanságot, a kockázatot tükrözi.

Persze akkor mit vegyünk alapul? Hát maximum azt, hogy stabilizálódik a gazdaság, vagy legalábbis ez az illúzió. De mi a biztosíték? Semmi, mivel már átéltem egy válságot, ahol kb 2 hónap alatt éltem meg egy multi cégnél, hogy lefeleleződött a cég, így nem hiszem, hogy ezekre gazdasági mutatókra sokat építhetek, mert addig tényleg nincsen baj, míg minden szépen megy, akkor van baj, ha beüt valami. De akkor mi a teendő? Türelem, megalkuvás, várás, álmodozás. És mégis szerencsésnek érzem magam, mert szabad vagyok és talán a lehetőségeimre már nem is kell sokat várni, csak győzzem addig is le a megalomániát és hogy mellettem mindenkinek van már mindene (még ha hitelekkel is).

Bank

Az utóbbi napokban sok időm elment a banki ügyek intézésére, főleg, mert mai nappal elhagytam eddigi kedvenc bankom egy sokkal igénytelenebb bankért, akinek az online felülete egy kicsit sem ügyfélbarát. Mindezt tisztán racionális okokból tettem, ami a kondíciókat jelenti egészen pontosan. Bevallom rossz érzésem van, szeretem a magas minőségű, igényes dolgokat, és most úgy érzem, hogy kicsit a tömegkultúrához léptem visszább, de persze Zsuzsi barátnőm mondott nekem egy olyan gondolatot, hogy ezek nem kőbevésett dolgok, ha nem leszek maradéktalanul elégedett, az én döntésem, bármikor visszaléphetek.

Megszokások embere vagyok, ez megint csak bebizonyosult, minden változás kicsit a lelkemből is elvesz, pedig a lelki világom nem szeretném pusztítani, bőven elég amit már lepusztított belőle az élet. Kezdek a témától elkanyarodni, de egyébként mostanában érzem, hogy szűkül le azon emberek köre, akikben megbízom, és elfogadom a véleményét, illetve akiket valóban barátnak tekintek, és már nem elég a szó, a tetteken múlik. Nincs igazán szükségem a lelketlen emberekre, sem egoistákra, akik csak lehúznak, csak ugye el kell jutni addig, míg beismeri az ember.
Egyébként ezek a gondolataim nem panasz és kiábrándultság, csak valahogy témába vágott :D

Reggel voltam könyvelőnél. Jó volt, mindig kapok tőle megerősítést, meg tanácsokat, amelyek mögött mindig úgy érzem, hogy tapasztalat áll, nem pusztán elvi elképzelések. Hatnak rám. Ma reggel is.

Szilikon

Öregedésem első jeleként megjelent az első szilikonos arc szérum a készletemben... ez most egy termék ajánló post lesz.

Mostanában kezd zavarni a homlokomon megjelenő rácok, melyek amúgy a tök felesleges homlok ráncolásom következményei, de most sikerült egy olyan termékhez jutnom, ami már szinte 2 nap a alatt rendbe vágta. Szegény termék különböző fórumokon kapott hideget/meleget, mivel nagyon sok összetevőt tartalmaz, köztük szilikont is, de nálam teljesen egyértelműen SEMMI allergikus tünet, semmi mellékhatás, csak a simult ráncok és szerintem 5 év mínusz :D

Clinique Smart Custom-Repair Serum

6 nap múlva kés alá fekszem...

... Hál'isten csak egy mini beavatkozás fog történni. Végre eltávolíttatom az anyajegyet a hátamról, ami már évek óta frusztrál. Durva, hogy már kb 3 éve is volt bejegyzésem ezzel kapcsolatosan.

Na igen, ez most a "lassú víz..." és a "jobb később..." esete :)

Szülinapom - Lokálbár

Kata, Nikó, Lacus és fotó by Mó

Ez egy nagyon szürreális buli lett végül... a részleteket le se merem írni.

És még fotók a megelőző bowlingról (Moncsiról megint nincs... eskü nem diszkrimináció) :)

2011, avagy a Neo citrán esete

Mai őrültségem: megittam egy 4 éve lejárt szavatosságú neo citránt.

konklúzió: Jobban vagyok, hatott!

32

 

Torta, még mindig mama :)

Az élet ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér!

Te élsz? ;)

Skatulya versus önbizalom

Sokkal előbb kezdődik, mint hinnénk. Mondják a pszichológusok, minden gyermekkorban kezdődik. No hát, én ma jöttem rá egy konkrét összefüggés sorozatra. Egész életemben folyamatosan találkozom azzal a gondolattal, hogy az emberek lebecsülik a képességeimet, vagyis valahogy sokkal kevesebbet hisznek rólam, mint ami ténylegesen bennem van. Ez akár lehet egy rögeszme is, vagyis esetenként még erre is gondoltam, hogy ez valami önvédelmi mechanizmus, és tényleg nincs bennem több, de aztán valahogy végül jön valami, ami engem igazol. Már általános iskolában találkoztam ezzel a jelenséggel, ahol is a tanároknak szerinte óriási felelőssége van a gyerek sikeressége szempontjából. Szerintem egyetlen tanárnak sem szabadna egyetlen gyereket sem skatulyába helyezni. Pedig ez megy, már kb 5-6 évesen megkapjuk az első legitimált bélyegünk, ami persze mindenkinek más. Nekem több is volt. Mivel apám egy zenész együttes tagja volt, és a felmenőkben is tehetséges zenészek vannak, én már egész kicsi koromban megkaptam azt a jelzőt, hogy van hallásom, tehetséges vagyok. Ez amúgy tök pozitív, és az a durva, hogy életem folyamán sosem kérdőjeleztem meg, és éreztem én is, hogy így van, pedig őszintén szólva nem volt túl sok ösztönös zenei ambícióm (érdekes, hogy inkább ez mostanában jön elő),  viszont ez egy siker példa, amiből sajnos kevesebb van, ugyanis ugyanígy megkaptam a negatív jelzőket, pl megvolt általános iskolában az osztály "elit",  és oda nem lehetett bekerülni, oda születni kellett :D. Természetesen ezek is a családok alapján voltak meghatározva. Szóval nálam valahol itt születhetett a szorongás/önbizalom hiány az anyai figyelem hiányán kívül. Ez lehet sok gyereknek nem hagy ilyen mély nyomot, csak bennem van egy mélységekre menő perfekcionizmus, egy ösztön, ami esetenként mérgez, ha nem tudom elérni...
Egyébként van egy példám, ami majdnem megbélyegezte az életem, és ha a tanáron múlik, akkor most biztosan nem vagyok a szakmában. Ez arra az időszakra visszavezethető, amikor a gyermek kijárja az általános iskolát, és életében először választás elé áll. Anyukám akkor érdekes mód kezembe adta a döntést, ami amúgy nagyon jó döntés volt (mégha szerintem ez csak azért is történt, mert nem vállalt felelősséget az életemre). Szóval nekem kellett döntenem 14 évesen, mit akarok az élettől, és én akkor mélyre nyúltam és egy ösztönös dolgot mondtam: grafikus akarok lenni. Anyám is nézett nagy szemekkel, de a rajztanár ennél sokkal drasztikusabban reagált. Azt mondta anyámnak, hogy Katának esélye sincs, hiszen nem is járt rajzszakkörre, mit akarok én, miért nem inkább zongorázom tovább? Nagy volt a túljelentkezés, azt hiszem senki nem hitt bennem, de sikerült, felvettek... azt már nem is mondom, hogy 4.-es koromban én képviseltem az osztályunk OKTV-n rajzból, szóval nem hiszem, hogy nem lett volna ott helyem. Tehát ezek a skatulyák nagyon kártékonyak tudnak/tudnának lenni, és persze szakmai küzdelmeim során folyamatosan találkozom ezzel, de igazából nem csak szakmailag, szerintem baráti kapcsolatokban is megvannak ezek, és nem állítom, hogy csak engem skatulyáznak, én is skatulyázok és szörnyű, hogy ebből legtöbb esetben lehetetlen kitörni, olyan mint a skarlátbetű, beég. Na de mi a megoldás? Egyetlen megoldás van szerintem, és minél súlyosabb a kialakult szorongás, annál könnyebb a visszaesés. Az önbizalom kérdés, mint bármely szorongás, félelem alapú, ezt a félelmet csak pozitív visszacsatolásokkal lehet helyrehozni. Az alapokat kell ilyen módon megerősíteni, aztán lehet építkezni.

Moncsi barátnőmmel beszélgettünk saját démonjainkról, és arra jöttem rá, hogy ezek a gyenge pontok mindkettőnknél nagyon érzékenyek, mindkettőnket szerintem ki lehetne végezni vele, ha valaki ellenünk akarná fordítani. Egyébként érdekes, de mindketten a komplexusunk miatt zárkózottak vagyunk. Az a baj, hogy ezektől a démonoktól mi magunkat nem tudjuk megszabadítani, kell hozzá küldő segítség, bátorítás és őszinte pozitív visszacsatolás. Nálam szakmailag nagyon erős a különbség. És itt szeretném lekopogni, de a legjobb dolog az volt, hogy kiszakadtam az ügynökségi életből, ugyanis ha valahol, na hát ott megvan a folyamatos versengés, az önérzet- és hatalmi harcok, és persze az "erősebb farkas..." esete. Ezért ha nagyon objektíven akarom nézni, esélyem sem lett volna megerősödni, sőt a Clair-re visszanézve nagyon ügyesen odafigyeltek, hogy belepréseljenek egy bizonyos skatulyába, hogy csak egy fogaskerék legyek a gépezetben, és semmi több. Ez akkor nem baj, ha Te a lelkedben elégedett vagy, de ha érzed, hogy ez nem te vagy, ennél te sokkal több vagy, akkor ez egy idő után teljesen felemészt, és sosem leszel boldog ember. Szerintem ezen a csatornán sosem beszéltem még a Clair-től való elválásomról, nem is tudom miért, talán szégyelltem, vagy nem is, egyszerűen féltem elmondani, és lojalitásból inkább nem firtattam, pedig az eltávolításom még egy igazi bulvár történet. Lényegében Mikivel való team-ünk sikere bökte a csőrét az egész kreatív osztálynak, és a csapat és hozzátartozó emberkék (így én is) eltávolítása után még tortáztak is bent a bennmaradottak. Nekem szörnyű megalázás volt, de ha a szívemre teszem a kezem, tudtam, hogy nem az én hibám, és nem is rólam szól a történet, megtettem a megfelelő lépéseket, és összességében nekem ez kellett a saját boldog "új élethez".

Apropó, ma elkészültem a saját web látványaival, úgyhogy a ideashop.hu nemsokára mostmár tényleg normálisan fog üzemelni, harmadik nekifutásra sikerült végre azt a minimalista stílust kialakítani, ami tényleg én vagyok.

Megérkezett az új barátom :)

Karácsonyi készülődés

Ez van idén. Minden erőmmel készülök a karácsonyra, ugyanis végre életemben azt hiszem először egy teljesen felhőtlen ünnepnek nézek elébe. Úgy tervezem, hogy mindenféle kajákat fogok 10 napon keresztül enni (amit eddig a diétám miatt megvontam magamtól) és  már felkészültem illatgyertyákkal (karácsonyi illatúval), adventi koszorúval, és Szamos szaloncukorral. És végre jön velem Chucky is haza. Amúgy nem is lenne szívem itt hagyni, hiszen ő a kiscsaládom, velem kell lennie a legszebb ünnepen.

Egyébként ahogyan említettem ez az első olyan karácsonyom, amikor úgy érzem, minden rendben, tudom olyan minőségben élni az életem, ahogyan elképzeltem, és az álmaim egyszer végre megvalósulni látszanak. Szóval várom a karácsonyt nagyon... és végre 10 nap lazítás, kell már.

Idei utolsó szerdai Nike klub - mi ott voltunk!

Lincoln AD

Imádom Matthew McConaughey-t és a munkásságát, de ez mellett most nem tudtam elmenni. Egyébként nagyon hatásos a reklám (mindegyik verziója), de a Jim Carrey féle (beszólogatós) verziónál sírtam a nevetésről.

Original (van több is, egyet emeltem ki, de a többit is érdemes a Jim Carrey verzió miatt):

With Jim Carrey:

Jöhet eső, fagy, szél...

...mert megvan a téli szettem futáshoz. Ez itt a reklám helye :D

Terminátor felső beépített telefon tartóval 

...és ő az új "kisbarátom", Lunarglide 6-os :)

Yosemite - én így szeretelek!

És ebben most van irónia.

Insight:
Megjelent a Mac-re az új opreációs rendszer az új OS X, a Yosemite. Egyrészt nagyszerű, hogy ingyenes, másrészt véleményem szerint elég nagy áttörés, ugyanis egy teljes dizájn újítás, ami tökéletesen szinkronba hozza az iphone-t és a számítógépet. A két rendszer brutál jól kommunikál egymással, és ez az összehangoltság olyan, hogy nem kell tanulmányoznod, megtanulnod használni, hanem magától értetődik. Én, aki imádom a technológiát, ezt különösen tudom értékelni... és egyébként a sok dizájnbeli újitás nem is zavaró, mert az iphoneról már az egész ismerős. Inkább csak úgymond helyre kerültek a dolgok. Ez a jövő. Ha minden igaz, hamarosan új imac-em lesz, és itt jön két bosszúság, melyekre még nem találtam meg a megfelelő jelzőt. Egyik, hogy kurva drága a most megjelent imac. Bár 5K-s kijelzője van, de több mint 800 ezer forint. Ez asszem átmegy a számitógépre szánt lélektani határon bőven :D, úgyhogy most először marad egy erős kompromisszum, hogy ugyan imac-et veszek, de nem a csúcs darabot, hanem ami eggyel utána következik.

A másik, ami miatt amúgy ez a post született, hogy az új op rendszer telepítésénél elment az összes font a gépemről, azaz csak a rendszer alap betűkészlete maradt meg. WTF, erre még nem találtam meg a megfelelő szavakat, csak talán annyi, hogy most kb 2-3 hónapig szívathatom magam ezzel.

Tanulság: a fontkészletet is klónozni, nem csak az egyéb tartlamakat!

Új alkotásom, melyre büszke vagyok.

Pillanatok

Vannak napok az életemben, amiket egyszerűen nem tudok hova tenni. Valahogy az én életem egyébként szinte érzésektől mentes, néha érzelmileg üres. Viszont egy-egy ilyen nap visszaad mindent. A mai napon hullámokon mentem át, minden percemet áthatott szinte egy-egy érzés. Érzem, hogy az életem nagyon nagy részét felemészti a munka, de ilyenkor mindig azzal nyugtatom magam, hogy tudom miért csinálom. Nagy céljaim vannak, és most kell dolgozni, hogy egyszer majd élvezhessem gyümölcsét. Lacussal megnéztünk ma egy filmet a moziba. Nagyon erősen hatott rám... konkrétan végigbőgtem az egészet szinte. Aztán a film végén kaptam egy mailt az ügyfelem kommunikációs igazgatójától:

"Kedves Kata!

Az ember az életben hoz sokszor jó és sokszor rossz döntéseket! Azt hiszem, hogy amikor megkerestünk a ...... után, az életünk legjobb döntése volt!

Nagyon szépen köszönöm a rugalmasságodat, hogy ennyire pozitívan állsz hozzánk, és hogy sokszor a hétvégéidet és az éjszakáidat ránk áldozod!"

Na... hát nekem ennyi kellett, szerintem életemben nem kaptam még ilyen szintű szakmai visszacsatolást... ezen is elsírtam magam (ki gondolta volna).

bytheway: lefogytam. 51,5 kilóra (kizárólag helyes táplálkozással).

Két nagy kulturális vágyam van...

...egyik: egyszer az Onyx (Michelin-csillagos) étterembe vacsorázni.
...másik: Havasi Balázs karácsonyi hangversenyén nézőként résztvenni.

A konyhafőnök

Mostanában egy ideje egyébként is elkezdtem érdeklődni a gasztronómia iránt... és nem csak a diétám miatt, hanem valahogy rájöttem, hogy mennyi olyan íz van, amit még nem is kóstoltam. De ezt a műsort konkrétan imádom. A séfek eddig (úgy általánosságban), mint pasik sosem érdekeltek, na de ez  a konyhafőnök (Bernáth József azt hiszem) brutál jó faszi :)
Volt egy kedvenc játékosom, sajnos kiesett, de a blogját mindenképpen fel akartam jegyezni maganak. Ő az.

Elképzeltem egy világot

...sokszor tűnődöm, hogy olyan mintha én valami alternatív világból származnék. Egyszerűen észrevettem, hogy az emberek általánosan egészen más értékrenddel rendelkeznek, mint én. Az emberek általánosan egyfolytában hazudnak... apróságokban is, nincs őszinteség, mert az fáj, így vagy úgy fáj mindig valakinek, valamikor annak aki adja, valamikor annak aki kapja. Ez egy fajta bátorság hiánya, vagy felületesség, vagy tényleg egyszerűen egy ilyen világban élünk, ahol ez elfogadott. Én azért hiszek benne, hogy lehet enélkül is élni, legalábbis mindenképpen törekszem rá.

Amúgy másfél hete diétázom, ugyanis a félmaratonnál sikerült szembesülnöm, hogy milyen zsírdisznó vagyok. És senki nem szólt :( De azért jó, hogy magamtól végre rájöttem, ugyanis a tükörben észre sem vettem. Az emberek valszeg a tükörben egy szokásos önképet látnak, talán kis idealizmus is van benne, aztán a valóság, amit pont egy befutó képen kellett látnom... Nyilván nem tragikus még a többlet, szóval szó sincs arról, hogy a totális összeomlás, csak egyszerűen annyi, hogy nem ezt várom magamtól. Úgyhogy diétázom (elég keményen), és már lement 2 kiló. Most kivételesen egyébként nem súlyra megyek, hanem látványra. Úgyhogy nem tudom mi lesz a vége, hány kiló kell összesen. Viszont most sportolok mellette folyamatosan, mert a futást tartom továbbra is, és mellé most esténként tornázom is. Egyébként  hihetetlen, hogy egyből jobban érzem magam testileg, mozgékonyabb vagyok, és a bőröm is szebb. Nem kell a testnek a sok méreganyag, viszont tény, hogy egyfolytába követeli :D.

29. Wizz Air Félmaraton

Lefutottuk Gergővel közösen életem első egyéni félmaratonját. Fájdalmas volt, főleg ma :D, de megérte. Hihetetlen, hogy végre legyőztem ezt a célt. Nem hittem, hogy le tudok ennyit futni, és most már nem is tűnik annyira durvának. Az első 13 km gond nélkül ment, mert azt a távolságot bármikor simán lefutottam már, viszont van egy konkrét emlékem 18 km-nél, mikor már nem is tudom mi vitt tovább. Az izmaimat éreztem, hogy extra kemények, és nem is tudom meghatározni, hogy mi fájt igazából. Szerintem konkrétan semmi, csak inkább feszült mindenem, ami inkább kellemetlen volt, mint jó érzés.

Az utolsó 1 km szinte repült. Brutál jó volt, ott már éreztük a végét, és vártam, hogy végre egyszer én is be tdok futni középen az egyéni futóknak kijelölt helyen.

Van pár fotó, feltöltöm:

Gergő célfotó selfie. Ez esetben ezt a képet jobban szeretem :)

Ez a kép befutás előtt készült a Hősök terénél, emlékszem is rá.

Szőrtelenítés - lézerrel 1. alkalom

Nagyon bosszús vagyok. Ugyanis elmentem az első szőrtelenítés kezelésre, ami egyébként nagyon fáj, ugyanis a szőr tüszőket gyakorlatilag kiégetik, viszont a dokinő szerint nálam nem lesz hatékony, mivel nem elég sötét maga a szőr. De könyörgöm, akkor minek volt a konzultáció (ahol direkt rákérdeztem), ha ezt nem tudják kiszűrni??? Tehát most kifizetek egy csomó pénzt a semmiért? Remélem alap, hogy visszatérítik, ha nem lesz hatékony. Következő alkalom, 2 hónap múlva.

Remélem másnak jobban indul ez a nap.

München

Voltunk Lacussal meg Tomival, körbenéztünk, szuper volt, rohadt sokat vezettem, németek jó arcok, segítőkészek, beszélnek angolul, drágaság van (nem kicsit), jó közlekedés, szép város, futottam, vannak képek itt :)

Szőrtelenítés - lézerrel

Hát kicsit úgy mondanám, hogy ebbe most úgy belecsúsztam, mint a huzat :D
...méghozzá egy óriásplakát reklám következtében :D A lényeg, hogy magyarországon az általam legjobbnak tartott plasztikai központ hirdetett egy olyan akciót, hogy lézeres szőrtelenítés hónaljra kevesebb mint félárért "kapható". Hát én szinte gondolkodás nélkül úgy voltam vele, hogy elmegyek egy konzultációra, az még nem jelent kötelezettséget, meg amúgy is világos szőrű ember vagyok, tutira nem lehet nekem hatékonyan, így legalább megbizonyosodom róla, és nem gondolok többé erre a dologra egyik testrészem szempontjából sem. Erra ma a konzultáción első mondata volt a nőnek, miután megmegvizsgált, hogy hát semmi akadálya a kezelésnek, hatékony lesz rajtam is. Ez volt az első meglepetés. Majd ezt követően a második, ami méginkább meglepett, hogy az akció már nem is él. A bejelentkezésem napja volt az utolsó nap még az akcióban, így éppencsak belecsúsztam. Ezt követően mi mást mondhattam, mint hogy vágjunk bele :D
Csütörtökön kezdődik az első kezelés, 8 hetente összesen 8 alkalom, úgyhogy közel másfél év... de megéri, és mintha csak Isten akarta volna így. Mivel részletfizetést kaptam (pedig nem kértem), 3 felé osztva, így még meg sem terhelő. Ezt írta egy éppen tapasztaló blogger :)

Egyébként így a 30 év meghaladtával kezdem úgy érezni, hogy a fiatalság megtartásáért való küzdelmet el kell kezdeni, és innentől folyamatosan tenni érte. A futás jó dolog, de nem elég. Céljaim: egyáltalán nem fogyasztani alkoholt (semmilyen mennyiségben, semmilyen alkalommal), egészségesebben táplálkozni, illetve ugyanitt kezdem az anyajegyeltávolítás projektet is, ha beköszönt az ősz (mert se nap, se víz nem érheti a sebet).

küzdj és bízva bízzál!

Szabimat töltöttem itthon, miközben pörögnek az események. Ismét van egy konklúzióm az elmúlt napokra/hónapokra vonatkozólag. Írtam már érintőlegesen róla, de az csak tényleg nagyon érintőleges, feldolgozatlan. Most megpróbálok mögé látni, megtalálni az értelmét és a "miérteket". Egy emberi tulajdonságról szerettem volna beszélni, ami mostanában több embernél is elkezdett irritálni, ez nem más, mint a "másokkal való foglalkozás" és a "másik instruálása", majd utána az "én megmondtam" című szöveg. Ezekkel nekem alapvetően egy problémám van legtöbb esetben, miért kellene olyan ember tanácsát megfogadnom, akinek az élete előttem nem példaértékű, illetőleg miért van az, hogy az emberek nem magukat irányítják, hanem a másikat próbálják. Valahol szerintem egy bizonyos intelligencia szint kezdődik ott, ha valaki hagyja a másikat, hadd tegye, amit jónak érez, úgymond megbízik benne, mert ez valahol a bizalom hiánya is. A kérdés az alapvetően, hogy miért? Miért könnyebb a másik felet vezetni, mint magunkat? Annyira egyszerű lenne a válasz, hogy "a másikban könnyebb megtalálni a szálkát, mit magunkban a gerendát"? Ennyi?

És ebből egyenesen jön a gondolatom, amikor az ember tanácsot kér. Na ez egy nagy értékmérő dolog. Tudod mit mér meg egészen pontosan? Hogy Te valójában kiben bízol meg, ki az akit valamiben magad fölé sorolsz. Mármint nem az irányítása alatt állsz, inkább ez a respect az a fajta bizalom, aminek nem tulajdonítunk megfelelő jelentőséget. Pedig ebből ki lehet indulni, ez sok mindent megmutat. Tényleges értékeket, preferenciát.

Én mióta nap, mint nap döntéseket hozok a saját magam üzletében, azóta jöttem rá, hogy bizonyos pontoknál ki kell jelölni olyan embereket, akikben megbízol... mondanom sem kell, hogy olyanok is vannak, akik visszaélnek vele, dehát valszeg ez benne van a pakliban, és én nem egy egyedi eset vagyok, hanem így működik ez a fuckin' world :)

Egyébként úgy érzem túl lendültem a nehezén. Egy döntés. Egyetlen döntés, ami mindent megváltoztat. Aztán aminek lehet menni a következményei után. Ha létezik olyan, hogy belső megérzés, akkor nekem most azt súgja, hogy most kerültem sínre, innentől lesz igazán az egésznek értelme. Aztán meglátjuk. Agyjáték. Maximalizmus. Munka. Hit. Szorgalom. Könyörtelenség. Alázat... BIZALOM.

Kezdődhet a buli...

Running

Mostanában ismét aktívan futok, sőt igazából jelenleg többet futok, mint két évvel ezelőtt.

Először is egy hónapra visszamenőleges eredményem:

Ezenkívül elértem össz számításban az 1000 km-t:

...és beneveztem a félmaratonra. Egyénibe :)

10 év - 10 km EU futás

Mó szervezésével jelentkeztünk erre a futóversenyre. Végül majdnem 12 km volt az a 10 km. Ami azért észrevehető különbség :)

A célfotó béna, de azért feltöltöm emlékbe:

Gócpont vs. "makkegészségesvagyok"

Hát az utóbbi időszakban azt hiszem, kicsit sok szűrésen mentem keresztül. Ez köszönhető egyrészt egy kis betegeskedésnek, másrészt meg a szokásos hipochondriámnak. Na de haladjunk szépen sorra. Először is végre eljött az idő, hogy új szemüveget csináltassak (4 év után). Ez ilyenkor mindig egy kisebb vagyon, de legalább túl vagyunk a szem ellenőrzésen is, ami persze nem maradéktalan boldogság, ugyanis relaitve nagy a romlás (több mint 1 dioptria). Az idei választásom: PRADA. Aztán ezt követően némi betegeskedés után végre elkészült a rákszűrés is, ami szerencsére jesszoké :). Viszont a visszatérő (nem létező?) panaszaim miatt csináltattam egy bakterológiai vizsgálatot is, amelynek várom az eredményét. Majd a héten kicsit bedurvítva, elmentem az SZTK-ba és egy napot ott töltve meglátogattam a fül-orr gégészetet, a labort, az urológiát, a fogászatot, és az orthopédiát. Haladok szépen sorba. Fül-orr gégészet: minden negatív, egy teszt eredményt várunk még (de doki azt mondta, így h nincs tünet, valszeg negatív lesz). Labor eredmény szintén jövőhét. Urológia, ultragang, vizsgálat, vizelet: minden negatív. Fogászat. Nah, hát ez egy külön sikerélmény. Egy éve voltam fogászaton utoljára, úgyhogy igazából időszerű volt. Azt mondta a dokinő, hogy "gyönyörűek a fogaim". Úgyhogy tök jó érzéssel jöttem ki, és életemben szerintem ez volt az első fogászati vizsgálat, ahol semmit nem találtak. Aztán orthopédia. Kicsit fájlaltam a térdem a hétvégi futóverseny miatt, de a dokinő azt mondta, nincs feltelve folyadékkal, nincs bedagadva, úgyhogy valszeg csak terhelés alapú fájdalom volt.

Úgyhogy a globál konklúzió eddig, fullra egészséges vagyok (csak pár eredmény hiányzik még), jó érzés, hogy mindenem látta doktor.

Egyébként mostanában végzem lassan egy VAS kúrával, tolok egy porcerősítő kúrát, szedem a Magnéziumot és a C-vitamint, és tegnap elkezdtem egy intenzív méregtelenítő multivitamin kúrát. Egy hónap alatt 180 szem tabletta, melynek darabjában 3-szor annyi a hatóanyag, mint egy szem Supradin-ban (tesómmal lecsekkoltuk). Íme a kis szentély :)

Egyébként amit még szándékozom idén még elvégezni: a tüdőszűrés (kb 10 éve voltam), és egy étel allergia vizsgálat (amit mindenkinek ajánlanak), illetve az anyajegyeltávolítás, de az csak ősszel. Szóval ennyi, ÉLJEN AZ EGÉSZSÉG :)

Most mit nézel? Valami nem tetszik?

Összefogás?!

Nem szoktam politikáról írni, pedig amúgy követem. Tegnap eljutottam addig, hogy megsajnáltam ezt a szegény összefogás csapatot. A lúzerség csúcspontja véleményem szerint, hogy már a nevükkel is szarba nyúltak! Sehogy sem jön össze ez a kampányidőszak :) ellenben Fidesz stratégiailag zseniális.

Bocs, nem tudom NEM reklám szemszögből megközelíteni :D

Ponyvaregény

• Vincent Vega: És tudod mi az érdekes Európában?
• Jules Winnfield: Mi?
• Vincent Vega: A kis különbségek. Ugyanaz a szar van ott is, mint itt, de azért valahogy egy kicsit más.
• Jules Winnfield: Például?
• Vincent Vega: Például Amszterdamban bemész egy moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák oda, hanem üvegpohárban! Párizsban pedig a McDonaldsban is kapni sört! Na és tudod hogy hívják a Sajtos negyedfontost Párizsban?
• Jules Winnfield: Nem Sajtos negyedfontosnak hívják?
• Vincent Vega: Nem, mert ott nem fontban mérnek. Fingjuk sincs arról, hogy mi az a negyedfont.
• Jules Winnfield: Na és hogy hívják?
• Vincent Vega: Úgy hívják: Royal sajttal!
• Jules Winnfield: Royal sajttal?!
• Vincent Vega: Aha.
• Jules Winnfield: És hogy hívják a Big Mac-et?
• Vincent Vega: A Big Mac az Big Mac, csak náluk Le Big Mac!
• Jules Winnfield: Le Big Mac! És hogy hívják a Whoppert?
• Vincent Vega: Azt nem tudom, Burger Kingben nem voltam. 

Ott a lényeg, ami a mai tanácsom is egyben, a reklámszakmára mindenképpen igaz :)

KÉPesség

Valami ilyesmit szeretnék a falamra

Az emberek általában nem figyelnek egymásra.

Ez is lehetne így szimplán egy gondolat, de talán ez most némi kiegészítésre szorul, mert vannak kivételek. TÉNYLEG! Mivel az átlagnál érzékenyebb vagyok, így nekem ez egy fontos érték mérő kérdés. Amúgy ez esetben szerencsés vagyok, ezt szeretném előrebocsájtani, jelen pillanatban azt tapasztalom, hogy kevés ilyen van a környezetemben. És hát a környezeted valójában a TE tükörképed.

Előző posztjaimban voltak kijelentéseim. Azt hiszem, ha valaki olvassa talán nem is érti, vagy azt gondolja (tévesen), Kata depi, pedig nem. Ezek a gondolatok belőlem nem a szomorúság miatt jönnek, hanem mert őszintén akarom kimondani a kimondatlan érzéseket, amik valójában igazságok. Csak sokszormások (nem is tudják) HAZUDNAK, nem csak egymásnak, maguknak is. Vicces, de igaz, képesek vagyunk úgy élni, hogy akár egy életen át kamuzunk, sőt egy idő után már azt is elfelejtjük, hogy kamu, de attól még kamu. Mondjuk kíváncsi lettem volna, mit tudok kihozni az életemből, ha más körülmények vannak mögöttem... szerintem tök nagy dolgokat hoztam volna már létre. Bár így sem vagyok elégedetlen, a körülményekhez mérten, csak azt mondom ennyire mélyről (mentális és társadalmi szinten) borzasztó nehéz épségben felfelé haladni.

Jó hír: Kész a bicajom! Köszönöm Gergő+Aurél!

Feloldozás

A családom nem hisz bennem. (egy kivétellel)

Nem baj. De baj.

Gondolat az egyéniségről

Ha gazdag vagy, azt hiszed egyedi vagy, ha csóró, tudod hogy nem.

A PÓZ

Gyönyörűséges "Garfield" macskám vacsi után

31

K Ö S Z Ö N Ö M !

Vannak napok...

...mikor az érzelmek skálájának minden színét megtapasztalhatod. Nekem a mai nap ilyen. Ezek az érzelmi változások borzalmasan megérintenek és megviselnek. Azt hiszem ilyen lehet az élete egy depressziósnak. De akkor a depressziósok az érzelmi változásokba hasadnak bele? Délelőtt nem úgy mentek a dolgok, ahogyan szerettem volna, üzletileg, kiborultam délre. Aztán ahogyan dolgoztam, kidolgoztam magamból ezt az érzést. Jó hogy ez egy alkotó munka. Eljutsz "A"-tól "B"-ig, alkotsz a semmiből valamit, ami ennyi év után lassan azt mondható, hogy jó, de legalább is egy szint, amit biztosan hozol, még a szar napokon is, mert ilyenkor becsukod a szemed, és hagyod a kezed, hogy vigye a rutin. Aztán elkezd tetszeni, majd arra gondolsz, vajon az ügyfél érzi, ha nincs benne lélek? Persze, hogy érzi, és elkezdesz lelket önteni bele, majd végül elkészül. A layerek kuszák, de a látvány már megvan. Send, mehet. Ekkor megnyugszol. Ekkor már három barátod is keres, egyikük összefoglalóval, melyet te magad kértél, és örülsz neki, másik "what the hell is wrong with you?". Semmi. Harmadik: mikor indulsz a találkozóra? Milyen találkozó? Baszki elfelejtetted itt a nagy önsajnálatban, hogy mozi este. Úgyhogy rohanás, utolsó pillanat, ofkórz a foglalás megint ugrott (de nem is emlékszem mostanában olyanra, hogy odaértünk volna feloldás előtt). A film. A film maga az irónia és az önirónia tökéletes fúziója (Augusztus Oklahomában). Tökéletes! És hát az út haza. A teljes érzelmi káosz tetőpontja. Meglátod a Parlamentet és könny szökik a szemed sarkába, nem tudod miért, de talán mégis, mert közben egyik barátodnak éppen azt írod le cseten, hogy mennyire sokan állnak szorosan melletted, és hogy valójában mindenkit mennyire szeretsz. Szereted őket, mert nem hagynak magadra, és mert egyszerűen önzetlenül érzik, mikor egyedül vagy, és mert a barátaid akarnak lenni. Ez az érzés leírhatatlan, ez az érzelmi káosz, mely valójában nem is káosz, hiszen egyszerűen maga az ÉLET neked... NEKEM.

“Ma ültetsz, és később aratsz!”*

Zajlik az élet, rakom össze nagy erőkkel a "saját" cégem. Ezek nem kicsit foglalják le az energiáimat. Az események nagyjából haladnak, de mikor több emberrel kell egyeztetni, minden esetben benne van, hogy az eredeti tervet módosítani kell. A másik probléma a jogszabályok, amik egyfolytában változnak (kedvezőtlenül).  Nyugodt? Nem vagyok. De tudom, hogy most először adott lehetőség az életemben, és meg kell fogni.

Nekem az új év, új világot hozott, tapogatózni az ismeretlenben, egyébként ettől fejlődik az ember, meg amúgy is, ami most ismeretlen, később rutin lesz ;)

...mellesleg, megtanultam használni az excelt :)

*Andrew Matthews

Táskabolt, Új arculat, "eztismegértük"

Véééégre, kaptam rá felkérést. Ez lett a befutó. Mostmár hivatalos :)

Boldog ünnepeket!

Idén nem szokásos képeslappal, hanem Zitával a táskaboltban készített öncélú kreatív videónkkal :)

A jövő már elkezdődött

Ez lehetne a 2013-as évem búcsú mondata. Változások. Jönnek-mennek. De akkor mi marad? Az amit már megtettél, és ami a fejedben van. A többi süllyed az enyészetbe. Az én életem sorsdöntő fordulatot hozott. Vajon az következik, amit mindig is megálmodtam magamnak? Vagy beigazolódik a félelem? Lássuk, már nincs visszaút, belevágtam!

Félelem

A héten azt vettem észre, megint kicsit filozofikus korszakom kezdődött. Több témám is van, amiről eszmefuttatást szeretnék végezni, első a félelem. Hétfőn olvastam az új Csernus könyvet, melyben tulajdonképpen elég hosszas elemzés van a Facebook hatásairól. Minden hatással egyetértek, és kaptam egy  tök jó önigazolást, melyet éreztem, de nem tudtam pontosan megfogalmazni. Na de a konkrét gondolatok. Szöget ütött a fejemben az a gondolat, hogy a közösségi oldalak, lájkolások, virtuális visszaigazolások kapcsán (is), egyre uralkodóbb érzés az emberekben a türelmetlenség. A türelmetlenség erős kapcsolatban áll a félelemmel. Visszaigazolást várunk, azonnali visszaigazolást, ha ezt nem kapjuk meg, azt hisszük nem szeretnek minket, irigykedve nézzük, hogy a másikat jobban szeretik, mert több lájkot kap. Mérő érték lett a lájk. Mi meg a fostalicska önbizalmunk miatt azt hisszük ennek van jelentősége. Kedden bejöttem dolgozni (hétfőn szabin voltam, egész nap agyaltam, rendbe tettem magam mentálisan, futottam) és ahogy haladtam a folyosón, depressziós embereket láttam. Az emberek körül nem volt aura, csak valami szürke, kihűlt izé. Láttam, hogy egyes emberek hogy néznek a másikra és valamiért (irigység?) egymással foglalkoznak. No nem olyan tekintetben, hogy ki/milyen jót alkotott, hanem hogy hol hibázott. De szinte sorra szembesültem vele, hogy az emberek oktatni akarják egymást, győzködni a maguk igazáról, esetenként kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, hogy elvegyék az önbizalmát. Mondjuk erre nem tudom mi szükség, hiszen alapvetően amúgy sincs senkinek önbizalma. Pedig nagyjából külön-külön a maga területén mindenkit profinak tartok. Kedden nem szállt rám a negatív hatásból, mert képes voltam objektívan megközelíteni a helyzetet és egyáltalán nem engedtem, hogy hassanak rám ezek a hatások, sőt mosolyogtam és kedvesen szóltam a kollégákhoz, ami ugye megint csak fura volt másoknak, de meglepően tapasztaltam, hogy kedvességre kedvesség a válasz. Na de félelem. Félelem szerintem a létező legnagyobb démon, amit el tudok képzelni. Teljesen eltorzítja a valóságot. Úgyhogy én hoztam egy döntést a minap... pontosan akkor, mikor elindultak bennem félelem miatti folyamatok. Pontosan olyan sorrendben, ahogy azt egy dokumentum filmben láttam, úgy döntöttem nem fogok félni, megpróbálok kilépni a testemből és kívülről látni a helyzetet, megpróbálok más szemszögből magamra nézni, és azon lepődtem meg, hogy megy :)

Macskafiam úgy szeretem, majd megeszem :)

Nemtom hányszor...

kezdtem már el írni ezt a postot. Vagyis mindig mást írtam, meg is van piszkozatban, csak aztán valamiért nem lett postolva. Sokat dolgoztunk mostanában. Volt is esélyem, de most valami megváltozott, azt hiszem, hogy hiábavaló volt a sok munka, ismét visszatérünk a régi kerékvágásba. Elegem lett, úgyhogy csinálom a dolgom, csinálom azt, amit becsukott szemmel is tudok. Baj: nem vagyok féktelenül konfrontálódó, és nem vagyok gátlástalan. Ha az lennék menne, így meg marad a háttér.

Viszont aki meg ismer, tudja, hogy ez csak egy bizonyos szférában lehetséges, a privát életemben elképzelhetetlen, úgyhogy nagyobb különbséget fogok tenni a kettő között, a sérülések elkerülése végett.

"Nem vagyok én már olyan pici,

de még mindig a gazdi fejénél szeretek aludni."

Cannes Lion reklámos gálaest

A képen a teamem (Mike), a kreatív igazgató és én :) (szokás szerint űbergáz fejet vágok). A Cannes-ben versenyző magyar "oroszlánok" tartottak előadást a tapasztalataikról, és volt egy majdnem 2 órás vetítés különböző reklámokból (újabbi és régebbiekből). Nagyon inspiratív volt, de legközelebb lehet kicsit józanabbul kellene odamennünk :D (köszi Miki :D).

52,7 kg

Benevezetünk egy reklámversenyre, két munkám szerepel (remélem elérünk valamilyen helyezést). Téma: Kevés nő dolgozik a reklámszakmában.

53,5 kg

Diéta fut. Kata éhes. Cica mica.

Diéta. Mától. 53,8 kg a napisúly

Mától ismét diétába kezdek. Kell. Kicsit elszaladt velem a ló, már hetek óta. Úgyhogy még nem érzem, de megint kemény hétnek nézek elébe. Ma meló helyen megint kicsit kiakadtam, úgy látszik ez most már mindig így lesz, az elnyomásom nem szűnt meg... és úgy látom, hogy az utolsó esélyem sem változtatott, csak lett mellém még egy ember, akinek néha csapat társa vagyok, néha pedig az árnyékában élek. A végső konklúzió, hogy ebben a szakmában az erősebb farkas... (farkas törvény). Én meg nem vagyok erősebb.

Más. Hétvége nagyon jó volt. Több dologra rájöttem, ami azért is volt jó, mert valami visszajött a gyermekkorból. Érzések. Most jöttem rá, hogy az elmúlt években mi volt az, ami a legjobban rányomta a bélyegét az életemre. A családi helyzet. Undorító hangulat volt otthon, és a helyzet teljesen élhetetlen volt. Nem írtam le ebben a blogba, mert talán nem is ide való, de volt olyan, hogy rohanva jöttem vissza Pestre egy nap után, mikor megtehettem volna, hogy még napokig otthon vagyok, de jöttem, mert lelkileg kicsit meghaltam minden egyes hazamenetelnél. De szerencsére idén történt egy változás. Normál esetben nem feltétlen örülnék ennek, de ez esetben nagyon. Anya elköltözött. A hangulat alapjaiban megváltozott. Ez nem azt jelenti, hogy anya hibája, hanem hogy együtt nem megy. Két dudás (anya+tesó) nem fér meg egy légtérben. Ez van, ezt el kell fogadni. Most, hogy "tesómé" a ház, teljes béke lett, normális hangulat, és visszaállt az a családi érzés, mint azelőtt. Így most Moncsival mentem haza, és egyszerűen zseniális volt. Nem is emlékszem, hogy mióta meghalt fater volt-e ilyen jó érzésem otthon. Igazából tök mindegy milyen baráti vagy haveri társaságban vagyok, az otthoni érzés, az otthoni érzés. Nem akarom én ezt elfejeteni, sőt jó volna, ha itt a közvetlen környezetemben is létezhetne ilyen feltétel nélküli bizalom. Jah. Itt csak azt tapasztalom, hogy érdekek vannak, ha valaki valamit tesz a másikért az viszonzást vár, vagy lekötelezettséget, nincs szív, nincs bizalom. Cserébe van egó, meg eszméletlen mennyiségű okoskodás. Mintha bármelyik is emberi érték lenne.

Na de ennyi filozófia után leírom végre az eseményeket. Móval külön-külön mentünk haza, mert én már péntek este mentem, ő meg szombat reggel. Első napunk programja nagy családi banzájozás volt. Mondtam is Moncsinak, hogy most belecsöppent a családi HARDba :D. Családi ebéd mamánál. Bátyja persze most is alakított. Most nem mondom, hogy olyan nagyot mint szokott, de azért volt pár megszólalása... szerintem már túl volt pár pálinkán, így már nem volt vészes a természete... no persze azért meg kellett jegyezni rajtam pár dolgot, mert anélkül nem lehetett volna meglenni. Na de már nem is reagáltam rá, illetve csak tűrtem mosolyogva, hogy véletlen se érjen célt a találat. Más maradandó nem volt... Mama megalkotta ismét a tradicionális tortát, amit mindig. Olyan aranyos, hogy pontosan ugyanolyanra képes megcsinálni minden évben, minden családi eseményre. De mondjuk most ez egy nagy családi hármas ünnep, úgyhogy ez nem is lehetett volna másként :)

Aztán vasárnap. Tyűűűűűűű, ez a nap annyira durván jó volt, ha csak visszagondolok, már visszafordítanám az idő kerekét, hogy mégegyszer átéljem. Szerencsére idén volt több ilyen nap is, de ez viszi a pálmát azt hiszem. Reggel meg volt beszélve Vasival meg Virággal, hogy Moncsival megyünk fél 10-re a bicajokért, aztán indulás a túrára. Ez a terv csak addig működött, hogy fél 10-re mentünk Vasiékhoz, de már a módja is rögtönzéses, mivel késésben voltunk, mert a tesóm reggel jött rá, hogy a barátnője bicajának a hátsó kerekében van egy 8-as, így ő maradt otthon bicajt szerelni, én meg Moncsival kocsival mentünk a bicajokért. Vasiék néztek is, hogy most hogyan is :D, aztán időzve kicsit bedobtuk a két bicajt a csomag térbe és irány haza (már a bicajokkal). Kistestvérem persze még sehol nem tartott Krisztike bicaj szerelésével, de már nyakig olajos volt. Aztán fél óra múlva megjöttek Vasiék is bicajokkal... ekkor indulás helyett elkezdődött egy szűk 3 órás hülyéskedés, mert az a bicikli még mindig nem készült el. De ekkor más tesóm tudta, hogy ő nem viszont nem biciklivel jön, hanem motorral és a kiskutyát is hozza majd táskába. Fúúúú én nem gondoltam, hogy ez a része tényleg meg fog valósulni, de végül így lett. Na de nem szaladok előre, olyan 12:30 körül végre el is indultunk. Mindenkinek a bicaja elkészült, úgyhogy irány a világ vége :D.

Mikor kiértünk Kisszékelybe természetesen első utunk a kocsmába vezetett, ahol kedvünkre oltottuk szomjunk. Ez a terep nem olyan durva mint a Pilis, de azért itt is vannak dombos részek. Ekkor felhívtuk tesómat, hogy merre jár még... Ja igen, a bicaj szerelés után szegénykém motort kellett szereljen, mert reggel állítólag Krisztika megszívatta a kuplungot (vagy mi), úgyhogy a motor is szerelésre szorult. De aztán mintegy óra várakozás után befutott az én kistestvérem is és persze a kis házi kedvenc is, úgyhogy nem maradt otthon senki :D

Aztán mikor teljes létszámban voltunk ismét, indulás a tópartra, ahova egy kisebb lakomára készültünk, ekkorra mára a hangulat nagyon jó volt, nem emlékszem, hogy mikor nevettem ennyit egy nap alatt. Láttam Moncsi is jól érzi magát, és persze tesómék is, meg Vasiék is. Ezt követően még mindig volt egy kis program, mert hazafele menet kellett tennünk egy kis kitérőt a mama felé Némedire, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy ugorjunk be a kajáért, mert pakolt nekem Pestre egy kis hazait, úgyhogy elindultunk. Tesóm egy kisebb előnyre tett szert, mert mire mi is odaértünk, ő elindult velünk szembe ismét, csak azzal nem számolt, hogy Kata kitalálja, hogy vágjunk le egy szakaszt, menjünk mellékúton :D, így gyönyörűen elkerültük egymást, majd csak h még "tökéletesebb legyen" a sztori, szegény tesóm a Simontornya tábla előtt sikeresen lerobbant ismét a motorral, de most már végleg... a kuplung felmondta a szolgálatot, úgyhogy a nap végére mire mi hazatekertünk, kb egy időben ő is hazatolta a motort. Otthon utána volt még egy kis flikk-flakk, mert a motor dolog miatt a kutya ott maradt Némedin, plusz tulképp végül a kajám is, mert közben szólt anya, hogy hozzá is ki kell ugrani, mert ott is van csomagolt kaja, így a bicajokat visszaszállítva még visszamentünk a kutyáért, meg a kajákért, aztán rohanás a vonatra. És így lett vége ennek a napnak :)

Rájöttem...

A grafikusok nagy része, nem tud logót tervezni.

Macska inda hausz

 Hello Chucky :)

28. Nike Félmaraton - kép futanetről

 

28. Nike Félmaraton with Gergő

Ja igen, félmaraton... Óriási élmény volt ismét, de persze nem volt teljesen akadály mentes. Gergővel neveztünk, ő egyénileg is, meg velem váltóban. Én azt találtam ki magamnak, hogy mostmár egész életemben minden évben szeretnék valamilyen formában indulni. És ha lehet egyszer szeretnék eljutni az egyéni nevezéshez már végre. De erre még várni kell. A mostani  indulás kicsit döcögősen ment, ugyanis Gergő 9 óra előtt 2 perccel, azaz rajt előtt két perccel hívott, hogy otthon maradt a champion chip, ami számlálja az időnket, és ez alapján kerülünk fel az eredmény listára. Na engem egy kisebb infarktus kapott el, mert tudtam, hogy itt már nincs mit tenni. A lényeg meglesz (azaz az érem  meg az élmény), aztán a többit el kell engedni. Aztán Gergő nem hagyta annyiban, szólt Aurélnak, aki energiát nem spórolva elment Gergőhöz, majd elment az chippel a strarthoz, hogy elindítsák a számlálómat, hogy legalább a rám eső szakasz érvényes legyen, majd átrepült a váltóhelyhez, és Gergőnek átadva a számlálót, egy gyors váltással elvileg beépített a versenybe engem újra. Persze ez a helyszínen közel nem volt ilyen gördülékeny, hiszen eközben a tömeg besűrűsüdütt és nem utolsó sorban mindhárman különböző helyen voltunk logisztikailag. Gergő futás közben, Aurél akcióban, én meg a váltóhelyen. Mondanom sem kell, hogy a stressztől muszáj volt besorolnom egy Toy-toy wc-hez, aminek egyébként a megközelítésétől is futkos a hátamon a hideg. No de végül hepiend. Gergővel együtt futottunk be a célba, jó volt, és persze mindketten egyetértettünk, hogy ha érvénytelen is lesz a chip, akkor is valszeg az idei félmaraton lesz a legemlékezetesebb az összes közül :)