Zöldteás csoki - CULINARIS élmény :)

Teamtársamtól kaptam, egy ilyen üzenettel: KUSSOL, NEM RÖHÖG, MEGESZI!

Köszi MyQ :D

Eladó ingatlan hirdetés - AKTÍV!

Mostmár minden csatornán elérhető. Ingatlan.com és blogoldal.

Nyócker a.k.a atyaég

Huh, de elszoktam a város veszélyesebb pontjaitól. Ma be kellett mennem ügyintézni a nyolcadik kerületbe, és mivel már lejárt a BKV bérletem, így bicajjal mentem. Az egy dolog, hogy össze-vissza közlekednek, dugó van, és mindenki ideges, de ahogyan megálltam, egyből részesévé váltam egy "szokásos" nyóckeri életképnek. Cigány faszi ordít, veri az asszonyt, jön a rendőr, ordít a rendőrrel. Szegény rendőrök, ezzel mit lehet kezdeni? Újpesten azért láttam ezt-azt, de most jöttem rá, hogy mennyire jó helyen is lakom. Szeretlek harmadik kerület. Ahogy visszafelé bicajoztam, erősödött a biztonság érzetem, és azt gondolom ez jó így.

Más. Otthon voltam hétvégén. Vagyis péntek este és szombaton egész nap. Persze ez nagyon kevés idő, és elég feszesre sikeredett a program, de nagyon jó volt. Reggel fél 8-ra mentem mamához, mert megígértem neki (meg még pár öreglánynak), hogy elviszem őket a három faluval odébb lévő templomba, ahol ilyen speciális mise volt, másfél óra. Igazából jó volt elmenni, mert ott valahogy az ember valamiért magába száll kicsit. Most is a prédikáció része volt amit igazán vártam. Egy kisebb nyelvészeti előadásnak is megfelelhetett volna, hiszen  Szűz Mária nevét elemezgette a pap, meg kötött hozzá pár érdekes kitérőt. Tesómmal párszor össze is néztünk (ja mert végül ő is eljött). Aztán rohanás haza, gyors futás levezetésképp, majd chill a kertben, kaja szintén a kertben, aztán jött Vasi, akivel ígértem, hogy megyünk bicaj túrára Kisszékelybe.

Egyébként új kiskutyánk van. Menhelyről származik, szerintem palota pincsi és chihuauha keveréke, majdnem felnőtt és nagyon picike, és irtó jó fej. Én nem is gondoltam, hogy ilyen kicsi kutya is lehet értelmes, és lehet szeretni való. A tapasztalat egyébként, iszonyat szeretet éhségük van, és tényleg full kontaktusosak, azt szeretik a legjobban ha az öledben vannak.
Na aztán lényeg a lényeg, elmentünk bicajozni, majd miután már totál kipurcantunk, beültünk a Tulipánba egy kajára. Ide szintén csatlakozott a testvérem is, aminek külön örültem. Aztán vasárnap reggel irány Budapest ismét, meló táska boltba (BTW megtudtam, hogy be vagyok jelentve full time - meglepő pozitív élmény). Aztán most hétfő, még egy uccsó pihenő nap a munkás hét előtt :)

Forgatás - ma!

El is felejtettem megemlíteni, hogy a héten, azaz ma mi vár rám. Tolle forgatás, amiben statisztaként szerepelek. Bátran kimondhatjuk, hogy ez életem fő színészeti megnyilvánulása. Kíváncsi vagyok mi lesz, majd csinálok csinálok fotót... sztem belecsúszik az éjszakába.

Aztán megtörtént az átköltözés a cégnél, éjóó. Pár fotót csináltam. Mondjuk úgy, kezdjük belakni a teret :).  Az első két nap eddig zseniális volt. Most (persze ez lehet ideiglenes) nincsenek feszültségek. Bár közös feladatok még nemigen vannak.

Ajtó

 

Candy Cata már fent a falon :)

Z világháború @ WCC

Már majd egy hete nem postoltam. Nem is tudom miért, na de mégis. Eléggé pörögnek a napjaim. Megkeresett Angliából egy régi barát, hogy csináljak neki egy webtervet, mert egy gasztró oldalt szeretnének indítani, és már két "'grafikus" csődöt mondott. Igen, gondoltam magamban, ez tipikus példája, hogy mindenki dizájnernek érzi magát, és igazából pontosan az ilyen emberek miatt csökken a szakmánk színvonala. Nyilván tudtam, hogy nem a lehetetlen kérések miatt nem tudták elvégezni a feladatot, hanem mert arc van, mögötte tudás az meg nincs. Aztán persze élvezettel még a határidő előtt megcsináltam az oldalt, és most ott tartunk, hogy ha ma sikerül a javításokat befejezni, akkor már megy is programozóhoz, és jövőhéttől éles. Addig viszont nem akarom feltenni a dizájnt, mégiscsak egy közösségi oldal :)

Aztán a héten újabb izgalmak várhatóak, ugyanis keddem megtörténik az ominózus költözés itt a cégnél. Új iroda, új módszer, team rendszer. Mikivel (a teamemmel) szinte már túlmotiváltan viselkedünk, de sztem most ezt mindketten nagyon élvezzük. Múltheti premier munkánk baromi jól sikerült, úgyhogy izgalommal várom mik a határaink, de egy biztos, szerintem ez a legjobb konstrukció ever, ami ennél a cégnél létrejöhetett.

Tegnap viszont social mozizást tartottunk, azon kívül, hogy ismét nem sikerült normálisan lefoglalnom a jegyet, minden nagyon fasza volt. A film (Z világháború) végig pörgött, és a feszültség végig kísért. Voltak amatör és/vagy szürreális dolgok, de imádtuk. Egyetlen dolgot tudnék megemlíteni, ami durván irritáló volt, mégpedig Stohl Buci, mint Brad Pitt magyarhangja... úgyhogy talán szerencssebb lett volna szinkron nélkül. Egyébként résztvevőknek ezúton is köszönöm a részvételt :)

for Los Angeles

Következő alkotásom karitatív jelleggel Tominak amcsiba, a készülő weboldalához. Egyelőre logó, aztán meg még meglátjuk mit hoz az élet :)

Vatera éljen sokáig :)

Lebonyolítottam életem első vatera üzletét. Tökéletesen, gyorsan sikerült. Kata elégedett.

Asztal nélkül

Így néz ki jelenleg a szobám. nagyon kell oda még valami :)

 

BTW, bútorok mozgatásától a karom és a hátam összes  izma fáj.

Péntek.

A péntekről szerettem volna még mindenképpen, ugyanis elég fontos nap volt céges szinten. Végre sikerült előrelépnünk a benti team kérdésben. Sőt nem csak előrelépni, hanem konkrétan szinte azt sikerült elintézni, amit megálmodtunk magunknak. M és én is külön-külön is és együtt is beszélgettünk az új kreatív igazgatóval ez ügyben, és óriási szerencsénkre a kreatív igazgató pontosan ilyen kis teamekben gondolkodik, mint a miénk volna, így olyan szinten támogatja, h jövőhéten ismét költözöm a cégnél egy másik szobába, Málykihoz. Ez lesz már a negyedik helyem a cégnél. Sztem ez most tök jó. Egyébként már kétszer ötleteltünk együtt és fura mód sztem tökre működik, persze még érződik a kezdeti stádium, de én pl érzem magamban, hogy nincs az a fojtottság érzés, amiről pont az előző postomban írtam. Úgyhogy a hét baromi küzdelmes volt, és mindenféle kétségekkel szembe kellett kerülnöm, de összességében úgy érzem, sínen vagyunk. Sőt őszintén pénteken kicsit sajnáltam is, hogy már péntek van, és most is szinte várom a hétfőt, hogy végre alkossunk már :). Na ilyen mikor az ember motivált.

Egy érdekes szakmai statkó @ kreativ.hu

Csak egy genyó kérdés... mit keres ott az Ogilvy? :D

Fojtva

Tudom, hogy nagyon hülyén hangzik ez a szó, én is így érzem, de globálisan érzem ezt az életemben. Totál nem csinálhatom azt, amit akarok. Munkahelyen kitaláltuk ketten, hogy teambe szeretnénk dolgozni, látszólag kaptunk jogokat tegnap előtt, majd tegnap reggel kijavítva megkaptuk, hogy nevezhetjük teamnek, de ettől függetlenül adott esetben mással is kell dolgozni. Komolyan el kellett ezen gondolkodnom, hogy ezt miért gondolták át ilyen módon? Ezt tetőzve az első ötletelésünk után (ami egyébként marha jól sikerült) az egyik vezető konkrétan így támadott rám, mikor megtudta, hogy málykival teamezünk:  "titeket bárki is feljogosított, hogy együtt agyaljatok?"
Ezt olyan ember mondta amúgy, akitől különösen rosszul esett. És csak félig halkan annyit tudtam válaszolni: igen.
Egyébként nem csak munka területén érzem ezt, hanem minden téren, ha nem lennének a láthatatlan falak, melyek körbe vesznek, brutál sok mindenre képes lennék (és ezt nem egóból mondom). Csak ki kellene találni, hogy miként lehetne ezeket a falakat megsemmisíteni...

SÓ 2.0

Nem tudok bánni a sóval, valahogy mostanában amint a kezembe kerül, önálló életet kezd élni. Lakótárs e szavakkal illetett FB-n:

"Lakótárs feltalálta a só-sprayt: nem jött, nem jött, hát megnyomta... három fúvásra úgy besózott egy tepsi parázsburgonyát, hogy öröm volt nézni :-D"

Gyűrűk ura vs. Candy crush

Ezen a hétvégén végre rávettem magam, hogy megnézzem a gyűrűk urát. Körülbelül olyan 5 éve tologatom ezt, mert sehogy sem az én stílusom, na meg a rész 3-szor 3 óra, tehát kell hozzá jópár szabad óra. Konklúzió? Ezen is túl vagyunk, nagyon erős látványban (pedig 2001-2003-ból van), de összességében nekem nem világom ez az összecsapós, kaland jellegű stílus.
Egyébként ma szabin voltam és nem csináltam semmi számottevőt. Annyi jó történt, hogy ma jelentkezett valaki vaterán az asztalomra, így közelebb kerültem a vágyott ikeás antik asztalomhoz. Már csak valahogy szét kell szednem a mostanit (ha  sikerül megegyezni), meg az új asztalt valahogy haza kell juttatni, de örülök, hogy 3 hét után valaki jelentkezett.

Mai tanácsom:
Mindig kerüld el a Candy crush-t... különben rabul ejt. Múlthéten incepcionálták belém a gondolat magját, miszerint tök jó játék, és én hülye még le is töltöttem. Hiba volt :)

SHMTBT pro

Közben a pro logó is elkészült:

Gerilla akció, avagy variációk egy témára

Májki kollégámmal ennyire szeretnénk egy grafikus teambe kerülni a cégnél... valaki hallgassa már meg kívánságunk :D

(Első Miki műve, utána az enyém)

  szerk.: NEM BÍRTAM MAGAMMAL...még egy uccsó kép.
A kép címe: cMyK

Útravaló Lacusnak!

Lacus már Szaúd-Arábiában! Kitartás, vigyázz magadra, ügyes legyél, aztán várlak itthon névnapozni/szülinapozni :)

Alkotás

Ideális azaz állapot, mikor nem vonja el a pénz a figyelmed a kreativitásról.

Az SHMTBT itt járt.

SH MTB TEAM - beavatás!

Ez a túra volt a beavatási szertartásom. Pénteken este érkeztünk munka után Petiék telkére 5-en, már egész nap alig bírtam a munkát, vártam, hogy elengedhessem a munkahelyi stresszt és végre ne kelljen foglalkozni semmivel, csak ami jólesik. Én voltam az egyetlen, aki nem ismert P-n kívül senkit (csak az egyik srácot közvetetten), úgyhogy azért nekem ez pár órás szocializálódást is jelentett. Némi pihenő után elmentünk egy gyors felderítésre, no meg persze futni egyet, hamár kint vagyunk a friss levegőn. Ezt követően a kajáé és a piáé volt a főszerep :D. Másnap reggel viszonylag korán keltünk, amin csodálkoztam, mert meg voltam győződve, hogy itt lesz az első elcsúszás, de nem. És itt említeném meg, hogy tökéletes volt a vendéglátás (köszönet). Aztán indultunk a nagy túrára. Mindöszesen 25 km-nek igérkezett, de ez itt nem éppen a "Pilisi vízszintes", szóval nem volt ez lazítás. Aztán felérkeztünk a rakétabázishoz, ami tulképp egy kilátó. Látható volt Pomáz, és  a horizont szélén Budapest is. Készitettem egy Panorámát:

Innen indultunk tovább Dobogókőre, ez még egy "kis" emelkedőt jelentett. Ott némi felfrissülés után megnéztük a "csakrát", ami a Dalai Láma által megjelölt kaput jelenti, ahol ha átmész, feltöltődsz energiával (a Láma szerint), úgyhogy ennek értelmében át is bicajoztunk rajta, ahogyan azt kell. Aztán irány a büfé végre, a lelki töltődés után végre kajával is feltöltődtünk. Ettünk egy jó nagy szelet zsíros kenyeret, meg hozzá sört, majd irány a túra legkellemesebb rész, a lefele út. Igazi Mountain bike túra jelleggel, bent az erdőben. Egy 3 méteres, legalább 25%-os hirtelen lejtővel kezdődött, itt vagy leszállsz a bicajról és lemászol, vagy lendületből nekimész és lesz ami lesz... persze, hogy az utóbbit választottuk többnyire. Hatalmas élmény (részemről ez volt a fénypont, mindig is tudtam, hogy mazochista vagyok), utána aztán még volt egy kb 1-2 kilométeres lejtő terepkörülmények között, majd kis pihenő, szikla, körbenézés. Azt hiszem itt dőlt el, hogy az SH MTB TEAM "basic" logó mellé kell készíteni egy "PRO" logót is (ami csak annak jár, aki túléli a pro megpróbáltatásokat bicajon), és lesz valami microsite is, ahova majd mehetnek a fotók a túrákról :). Persze ebből csak a logó tuti, mert azt én csinálom, és a fejemben már megvan a terv.

Végül kiértünk az aszfaltos útra. Még egy utolsó úti célunk volt: egy elhagyatott "búvóhely" szerű valami, ahol egy nagy faragott katona szobor található, fej nélkül. Nekem már a cél belövésénél jött az ötlet, hogy szeretnék valami poén fotót. Aztán végül annyira belejöttünk, hogy mindenkiről készült a szoborral fotó... aztán werkfotó... aztán a werkfotó werkfotója :D

(katonásan, némi effektel)

Peti fotóz, én meg őt, ahogyan fotóz

(Kata, ahogyan fotózza, ahogy Peti fotóz)

Szóval ez ilyen túra volt. Ezt követően egy levezető 25 km-es hazatekeréssel le is zártuk ezt a napot. Nagyon jól éreztem magam, köszönöm, hogy részt vehettem.

és még a "hadosztály" a végére:

Pilisi rakétbázis meghódítása

Remek-jó hétvége van kinézőben, ugyanis csupa jó programok vannak szervezésben. Egyrészt vasárnapra Orsi kolléga lánnyal libegőzés, másrészt meg a főprogram, bicajtúra. Úgyhogy a hétvégén felmegyünk a hegyekbe... Na, szóval tök örülök neki, hogy végül engem is sikerült beleszervezni, ugyanis konkrétan részemről erre semmi esély nem volt, ugyanis odáig eljutni csomagokkal+bicajjal csak kocsival lehet, nekem meg ugyebár nincs. Szóval úgy tűnt ezzel a logisztikai problémával az egész részemről nem kivitelezhető, szerencsére azért vannak őrangyalaim, akik ezt megoldották, ezúton is köszönöm.
Úgyhogy várom a hétvégét, és remélem azért bírni fogom majd. Ja igen, így átgondolva, én még nem is voltam ilyen túrán.

Fontosabb elintéznivalók kipipálva:

• bicaj átnézetés (különös tekintettel fékre, váltóra)
• összepakololás
• pót kerékbelső
• bukósisak
• no és persze mobil app az útvonal felméréséhez :)

Csapatépítő

-nek álcázott, ismerjétekmegazújkollégákat pikniken készült kép, melyen enyhén szólva egy furcsán kitekert/görnyedt pozícióban tündöklöm :D

Érzékeny én.

Nem szeretnék panaszkodni, hiszen azt olvasni, és visszaolvasni is rossz, de én ma szarul vagyok.
Viszont készült egy új fejléc.

QR world

Szombati nap fő témája számomra a QR kód generálásban merült ki, azonkívül, hogy dolgoztam a táska boltban. Nagyon humoros dolgokat lehet vele, a kód maga beolvasás után tud mutatni web címre, GPS koordinátára, vagy csak egészen egyszerűen egy rövid szöveges üzenetre. Nem kell más hozzá, csak egy QR kód olvasó... na de ezeket az infókat elég sokan tudják, csak gondolom (ahogyan én is) nem nagyon használták.

Végül a vasárnapi program némi kavarodás után úgy alakult, hogy Gergővel+Renikével+Gáborral körbejártuk a várost katasztrófa turistaként (azt hiszem így hívják most), fotóztak Renikéék, mi meg Gergővel bicajoztunk. Szépen leégtünk, legalábbis én... még most is lángol az arcom meg a karom. Amúgy nagyon jó volt újra találkozni, így a régi "csapattal", és persze Gergő megint jól meginspirált  fixi ügyileg. Úgyhogy a héten kitalálom a részleteket, és kérünk időpontot, végül mégiscsak nyáron megcsináltatom. A végső verzióm így néz ki eddig (talán annyi, hogy a markolat inkább fehér lesz, nem kék):

Árvízhelyzet vs. bicajosok

Ma reggel végre bicajjal jöttem ismét melóba. Hát ismét fantasztikus tapasztalatokkal kellett szembesülnöm. Amellett, hogy iszonyúan felkészültünk erre a helyzetre (mert ugye kb a csapból is ez folyik), azért én mégiscsak tapasztaltam pár szubjektív észrevételt, méghozzá az emberi tényezők tekintetében. Sztori: Kedvesen, kémlelődve tekerek be melóba a felső rakparton, majd egyszer csak a bicikli úton egy egész hadseregnyi "okos" emberbe ütköztem, akik közül az egyik kapásból beszólt, hogy "szájjá le a bicikliről!". Jó. De azért azt gondoltam magamban, bazzeg egyelőre ti foglaljátok el a számunkra kijelölt utat, ki vagy te, hogy itt utasítgatsz. Hát persze egy alsó kategóriás ember, akinek nem az számít, hogy rendben zajlik a közlekedés, hanem az, hogy itt játssza az "Istent". Gondoltam magamban, utálok ilyenekkel egyáltalán szóba is elegyedni, így leszálltam, de sajnos jött a következő. Egy faszi, aki beállt egy teherautóval (továbbra is a bicikli úton), majd össze-vissza dudálgatott, minden egyes biciklisnek, aki kikerülni merészelte. Úgyhogy mondhatni, ez az árhelyzet tényleg KATASZTRÓFA... és nem maga a víz miatt :)

Aperol bónusz szemcsi

Tegnap kaptam, mert dolgoztam egy Aperol anyagon :). Nah, talán majd eCCer jó lesz a strandra :D

Sok kicsi kékség

...érkezett a városba. Kérdés vajon ki vette észre rajtam kívül? A város több mint 100 új BKV busszal bővült. Hétvégén volt szerencsém kipróbálni egyet (ugyanis felénk is jár). Őszintén? Ha a szívemre teszem a kezem, elégedettséget érzek. Soha nem gondoltam volna, hogy én valaha így nyilatkozom a BKV-val kapcsolatban, de most azt mondom, hogy respect. Respect, hogy végre lecserélődtek a metrószerevények a 2-es vonalon, respect, hogy ilyen mennyiségű busz adag érkezett. Akárhogyan is nézem, ez jelentős mennyiség, és legalább 10 milliárdos beruházás (a 100 busz). Már napok óta gondolkodom bicajozás közben, hogy ez a város milyen szép, és az új buszok mostmár csak úgy hemzsegnek a belvárosban. De tényleg bakker, nap-mint-nap a parlamentet látom a Duna túloldalán, és végig a rakparton, minden reggel melóba tekerve ez a látvány tárul elém. Észre kell venni a kicsi változásokat is, és örülni, nemcsak fikázni. Azt sokkal könnyebb.

Egyébként nemcsak Budapest változásaival vagyok elégedett, hanem a politikával is. Bár nem szeretnék politikai véleményeket felvonultatni, de teljes szívemmel hiszem, hogy az ország jó felé tart. Kikerültünk a recesszióból, az Unió általi túlzott deficit eljárás alól, az infláció 1,9%-on, a költségvetés hiány 3% alatt. Az ország felfelé tart. Csak így tovább :)

Egyébként dolgos napok. Mondhatom, hogy szét dolgoztam magam, de ez még mindig nem panasz, hiszen tudom miért teszem, és vannak céljaim, az áldozatok meg sajnos szükséges hozadékok, ez van. A mai nap kifejezetten nehéz volt. Bent a cégnél meghatározó változások indultak meg. Sokat gondolkodom, hogy mi lesz a vége? Néha azt hiszem, baj lesz, mert a belső rendezkedés lassan nagyobb hangúlyt kap, mint maga az elvégezendő munka. Aztán van 1-2 ember, aki lezörgeti az egész melót. Köztük vagyok én is, és ez az én biztonságom egyben. Viszont a pénteki szabim (ami már nagyon kellett) után ma jó volt mégis visszamenni. A legfontosabb kapcsolataim jók, a legfontosabb embereket továbbra is közel érzem magamhoz, amíg ez így van, addig megéri küzdeni magunkért.

Tegnap megkezdtem Vaterás pályafutásom. Eladom az asztalom, és végül úgy döntöttem ilyent veszek az IKEÁból.

Cica - KELL!

Egy feljegyzés magamnak: legjobb burgerek itt.

Jövőhéten lesz egy Claires beülés, melyet úgy szervezünk, hogy kedvenc exprogramozó kollégák (egyben exlakótárs) is jönnek, erre Gergő - miközben leveleztünk -  küldött egy fotót Makikáról, én meg abban a pillanatban bekönnyeztem. Úgy érzem ez azt jelenti, hogy kell egy macska és pont.

Amúgy sztem életem legeseménytelenebb hetét zártam, ha így visszatekintek. Lehet színesebb lehetne, ha nem dolgoznék ennyit?!?

Surprise

A moziban kapott 3D szemüveg jó a tévémhez is :)

Tanuld meg a kreszt!

...vagy légy szabálytalan, de "könyörgöm" dinamikus! 

Kifejtés:
Igazából mióta bicajozom, többszörösen megfogalmazódott bennem, hogy valójában kik a legveszélyesebbek a közúton. Két kategóriára osztanám a lehetőségeket, egyrészt a nők 95%-a (függetlenül attól, hogy autóban vagy biciklin ülnek) másrészt azok a vezetők, akik telefonálnak. Előbbiek általában képtelenek a helyzeteket felismerni, és h két választásuk van, vagy nagyon szabályosan haladnak, és akkor talán nem okoznak közúti fennakadást, vagy ha már bármi miatt a szabálytalanságot választják, akkor ne fossanak be az utolsó pillanatban ha kocsit/gyalogost/bármit megpillantanak, hanem haladjanak.
Utóbbi kategóriát - a telefonosokat - azt hiszem nem kell részletezni, egyértelmű, hogy a telefon legalább a figyelem 50%-át elvonja. Rengeteg olyan szituáció van az emlékezetemben, ahol telefonálás közben kereszteződésnél nem veszik észre a bicajost, vagy rosszabb esetben (pl. ma) beragad a zebrába, mert nem veszi észre, hogy már rég piros a lámpa.

Life is simple.

Időutazás

Az egyetlen kérdés az maradt, hogy a múltba vagy a jövőbe? Lacussal némi vacillálás után a múltat választottuk, így a "Star trek" és "A nagy Gatsby" közül az utóbbi nyert. Ezer  éve voltam moziba utoljára, úgyhogy külön öröm, hogy ezt a filmet választottuk. Megfogott a látásmód, ahogyan a 20-as évek hangulatát összekeveri a mai zenei és képi világgal. nagyon ütött. A film első órája kifejezetten a látványról és a zenéről szólt. Meglepő volt azonban, hogy 3D-s film, de aztán persze így utólag persze ez is teljesen jogos. Nem akarom lelövögetni a poénokat, csak ajánlani tudom. Aztán beültünk Lacival egy helyre, ahol már tudtuk, hogy nagyon kevés időnk lesz, ha az utolsó BKV-t el szeretnénk érni, hát így is lett, nagyon felpörgetve tudtuk csak megbeszélni, hogy mi a helyzet, tehát folytatás következik.

Mostanában egyre később fekszem, reggel meg alig bírok kikeveredni az álomból. Ma ismét munka.

Eurovízió

Ma futottam, főztem (megint), takarítottam, megnéztem a Star Treket (hogy elmehessek moziba az új részére), és éppen az Eurovíziót nézem a tévében. Azon gondolkodom, hogy mit is gondolok én valójában a magyar ByeAlexről? Azt hiszem, hogy óriási mázlista :D, aki röhög a markában, és véghez viszi az elképzeléseit. Igazából az esélyeket tekintve valszeg a végén fog végezni (mert mindig a végén szoktunk), de legalább egy dolog tuti: ez most akárhogyan is nézem, legalább egyedi dal.

Ma rengeteg időm volt gondolkodni. Szeretem az ilyen napokat, mert rendbe tudom tenni a fejemben, hogy merre is tart az életem, jó-e amit csinálok stb. Szakmailag összeszedettnek és stabilnak érzem magam, meg lelkileg is megvan az egyensúly, ami amúgy a legfontosabb állapot az én álláspontom szerint, csak pici dolgok hiányoznak, de összességében rend van.
Holnap, holnapután munka vár, úgyhogy el kéne már húznom aludni... Hello éjszaka!

"Csak annyit mondok: só"

Munkaköri leírás

Ma végre 2,5 év után megkaptuk. Egyébként még mindig gagyi grafikus vagyok a cégnél, és totál elkeserít ennek papírra égetése. Mondta Misi olvassam át, majd holnap átbeszéljük. Mit beszéljünk meg? Hogy egy utolsó senki vagyok a cégnél és mindenki utasíthat, bármivel? 3 márkát vezetek mostmár segítség nélkül, de ez még mindig kevés a jobb megbecsüléshez. Nem tudom, néha kicsit elegem van, mert azt érzem, hogy ennél jobbak a képességeim. És abból is elegem van, hogyha kicsit is hibázol (ja igen, hibázni is az tud, aki dolgozik), akkor meg vagy érte basztatva. Ma véletlen bementem az accountokhoz, és pont elcsíptem, hogy a mai nyomdai hibámat beszélgették a hátam mögött. Ehhez persze csak gratulálni tudok... és ösztönösen mit csináltam? Szabadkoztam, hogy véletlenül nyomtam el valamit stb... gááááz ez ami itt lett. Úgyhogy csalódottság jellemzi a napomat, már ami a munkát illeti.

Kupon napok

Jól beleszaladtam a hétvégi kuponnapokba, és megint elköltöttem egy zsák pénzt Clinique cuccokra. Egyszerűen tökéletes a cég üzletpolitikája, és hozzátenném nem azért mert a lehúzást állítja központba, hanem mert ad lehetőséget arra, hogy úgy kipróbáld a termékeit, hogy közben ne kelljen direktbe megvásárolnod. Most igazából egy majdnem 15 000-res szemránckrémet vettem magamnak, de a kuponoknak és a törzsvásárlói kedvezménynek köszönhetően kaptam még egy 8500 Ft értékű csomagot (6 kisebb kiszerelésű termékkel)+ 2000 Ft kedvezményt még külön. Teljesen elégedett vagyok, a Nike és az Apple mellett a Clinique a harmadik legkedvencebb márkám.

Egyébként alapvetően dolgos hétvége volt, nem mondom hogy nem sunnyantottam el a hétvége felét, de azért szakítottam időt melóra, és most elmondhatom, hogy a két verzió közül az egyik elkészült.

BAM!

Bringázz a munkádba kampány. Úgy nézem a tegnapi nappal teljesítettem a kötelezettségeimet, már ami arra vonatkozik, hogy jogosult legyek az oklevélre. Egyébként még 26-ig tart a kampány, úgyhogy ha nagyon szigorúan vesszük, még az is tudja abszolválni, aki most kezdi.

Egyébként tegnap kicsit undorító nap volt itt a cégnél. Megint beindultak a szervezkedések és az elmarási dolgok. És sztem a vége megint tisztító tűz lesz. Nem akarom kifejteni, hogy kinek a szervezkedése, de megint a hányinger kerülget az eljárástól. De egyébként jó is történt, hiszen tudtam négyszemközt beszélgetni az accountommal, Krisztával és Misivel. Krisztával rendeztük a kapcsolatunkat és őszintén elmondtam neki, hogy mit érzek a céggel kapcsolatban és Vele. Majd Misi átjött hozzám és elkezdtünk beszélni a státuszomról. És elmondta mi volna az elvárása tőlem. Amit eddig abszolút nem tudtam, hogy nekem koordinálnom kell operátorokat, és olyan szinten kell ezt, hogy ellenállásba ütközöm, akkor is véghez kell vinnem és erre a módszereket meg kell találni magamnak. Illetve Yucussal (a szobatárssal sokkal többször kell egyeztetnünk munkákról.

Rákkattantam a francia zenékre.

Auchan szülinap Billboard (No.1)

Kicsit levágták az alját és a tetejét. De egyébként ez az első felvonás, még lesz kettő :)

Ilyen csengő - KELL!

WIEN 2013

Schönbrunni szökőkút

Gloriette

Schönbrunni szoborcsoport

Végre feldolgoztam egy adag fényképet a bécsi utunkból. Még jönni fog egy adag, de egyelőre ennyire futotta. A fotók érdekessége, hogy iPhonnal készültek, egyáltalán nem állítgattam semmit, majd rátoltam egy kis otthoni utómunkát. Sajnos szar volt az idő (borús, szeles), ez a fotózásnak sem segített (enyhén szólva). Itt a baloldali képen sikerült a Gloriette kilátóban megörökíteni az én kis családom, háttérben a város... bár ezt kimondaná meg :)
Egyébként nagyon tetszett a Schönbrunni kastély, igazából kb felét sikerült normálisan megnéznünk ennyi idő alatt, mivel baromi nagy. Szóval ide is vissza kell még térni :) A labirintus volt azt hiszem a legjobb élmény. Főleg testvéremen láttam, hogy egészen visszament a gyermekkorba, ő volt a felderítő :D. Nagyon jó volt. Bécsi tapasztalat: drága parkolás, hasonlóan szép város, mint Budapest, átlagos árak, Pubokban LEHET dohányozni (ez már furcsa volt nekem, és inkább negatív).

Holiday in may

Túl vagyunk az idei első szabadságon. Természetesen nem hazudtoltam meg magam, mert azért az utolsó kettő nap a biztonság kedvéért munkával telt. Nem bánom, mert ugyebár az idei terveim egyike minél több pénzt keresni a majdani lakásom megszerzése érdekében, így hát be kell iktatni az áldozatokat. Viszont a szerda-csütörtök-péntek zseniálisan sikerült. Mostanában már más hozzáállással indulok haza, belátom, hogy a dolgok megváltoztak, nem szabad h különleges elvárásaimnak lennie, és ha így megyek, akkor pozitív lehet az élmény.

Szerdán majálisoztunk otthon, mely nem sikerült olyan jól mint tavaly, mert valahogy most a városban nem volt olyan nagyszabású a rendezvény mint  tavaly, de azért nem volt rossz, fagyiztunk, söröztünk, ahogyan azt kell. Aztán persze meglátogattam mamát is. Sütött nekem meggyes pitét, a kedvencemet. Természetesen hozta a szokásos magas színvonalt :).

Csütörtökön kerti sütés Vasiékkal, náluk. Mondjuk vicces, mert tulajdonképpen azonkívül, hogy kint kajáltunk, minden bent készült. Vasi aranyos volt, mert kikészítette a grillezőt, majd végül megállapította, hogy nincs kedve utána takarítani, meg amúgy is bármikor eshet az eső, így inkább a kaját bent csináltuk. Fantasztikus finom lett. Fel is jegyeztem a receptet, talán a héten újra is csinálom, isteni. Aztán futottam is mindkét nap, úgyhogy a sok elfogyasztott kaja miatt nincs olyan brutál lelkiismeret furdalásom, de még így is felszedtem sztem egy kilót.

Legszebb szó

Ma reggel miközben hazafelé indultam (Simontornyára), az jutott eszrmbe, h vajon melyik számomra a legszebb szó? Nyilván ugye ez ilyen formában akaratlan is elindít egy mélyebb gondolatmenetet, mert ugye itt már nem csupán a hangzásról van szó, hanem a szubjektív gondolkodásról (akár hitvallásról) is. Végül letettem a voksom, gyorsan és egyöntetűen. Nekem a legszebb szó: napfény. Mondhatni megtaláltam az alapok alapját :), hát így.

Making of

Merthogy kiderült, hogy a lakótársék a Hungaroring ROLL-UPunk kivitelező cége :)
véletlenek.... már megint :D

Hol a kakukktojás? :)

Erika B-day

Nem tudom olvas-e még, de ha igen, testvérem exbarátnőjének ez úton szeretnék NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT, sok sikert, mindenféle jót kívánni!

Hungaroring futás első anyaga :)

timeSHEET - bullSHIT?!?

"Kedvencem" a vállalatirányítási rendszer, melyet amúgy napi szinten kellene vezetni. De egy bölcs igazságot szívesen megosztok :)... aki ezt rendesen vezeti, az minden bizonnyal sok idővel rendelkezik :D, ergo keveset dolgozik.

Nekem most egy hónapos elmaradást kellett bepótolnom, melyet olyan formában abszolválok, hogy napi szinten a (már salátául kinéző) naptáramban firkálom be, majd mikor egy nagyobb szusszanás van, akkor szépen rászánok (minimum) egy órát. Így történet ez ma, és mostmár csak másfél hetet kell(ene) valahogy bevezetni :)

Jó hír! Úgy tűnik a rákszűrésem negatív lett, mert nem hívott a dokim tegnap, hogy para van... úgyhogy fél évig nyugi :) PEACE!

Kifogás

Fater szokta mondani: "tele van velük a padlás". Egyetértek. A jó dolgok egyszerűek, a kifogás a lusta emberek (méltatlan) fegyvere.

Vivicittá célfotók

Vivicittá 2013

Vivicittá Városvédő futás. 10 km, 6.39 perc/km, 1:07:29-es idő alatt! Ez jelentősen rosszabb teljesítmény, mint a tavalyi félmaraton váltó. Ott szinte ennyi alatt másfél kilométerrel többet futottam. És nem utolsó sorban, most kb az életemért futottam. Ha nincs Gergő (meg az öccse), valszeg szarabb az eredmény. Úgyhogy konklúzió: kevés egy hónap felkészülése egy 10 kilométeres távra. Készült két fotó, meg majd a futanetről valamikor a célfotó:

Én vagyok a kék cipő, kék felső

preVIVICITTÁ

• chip: pipa
• rajtszám: pipa
• X-power energy gel: pipa
• pézsé: pipa
• pulzusmérő: pipa 
• iPhone (és töltöttség): pipa
• zene: pipa
• füles: pipa
• pénz: pipa
• C-vitamin: pipa
• kulcs: pipa 
• Cataflam: pipa

Adrenalin maxon! INDULÁÁÁÁÁS!!!!

Utolsó Critical Mass 2013

Idén utoljára rendezték meg a Critical Mass bicajos felvonulást, úgyhogy mindenképpen el akartunk menni mi is tekerni. Én a részemről sajnálom, hogy ez az utolsó, mert igazából sztem tök jó délutáni és közösségi program. A hét kellemesen a sportról szólt, már ami a bringázást és a futást illeti, és még nincs vége, mert ma lesz a Vivicitta :) (a 10 km-es futóverseny).

Egyébként kicsit féltem előre a CM-től, mert nekem 3 különböző ismeretségem volt elvileg összekovácsolva, és ugye abból Gergőékről tudtam, hogy rendezőnek jelentkeztek, így már csak abban reménykedtem, hogy valahogy majd össze lehet ezt hangolni. Végül Gergőékkel már 2-kor találkoztam, majd elmentünk nekem szerezni CM pólót, meg a szerájba, mert ők már most éhesek voltak, aztán elváltunk és átmentem a megbeszélt találkozó helyre. Aztán jöhetett az indulás. Számomra elég sok ismeretlen ember volt a mi bicaj csapatunkban, de azért szerencsére ez nem volt gond. Pl PRS-sal mostanában igen ritkán találkozom, úgyhogy ez most jó alkalom volt.

Aztán a végén volt szokásos bringaemelés (undorító kép rólam :D), PRS lencsevégre kapta a csapatot, és végül Gergő és Aurél (a rendezők):

 

 

 

szerk.: Még két fotó :)