Making of

Merthogy kiderült, hogy a lakótársék a Hungaroring ROLL-UPunk kivitelező cége :)
véletlenek.... már megint :D

Hol a kakukktojás? :)

Erika B-day

Nem tudom olvas-e még, de ha igen, testvérem exbarátnőjének ez úton szeretnék NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT, sok sikert, mindenféle jót kívánni!

Hungaroring futás első anyaga :)

timeSHEET - bullSHIT?!?

"Kedvencem" a vállalatirányítási rendszer, melyet amúgy napi szinten kellene vezetni. De egy bölcs igazságot szívesen megosztok :)... aki ezt rendesen vezeti, az minden bizonnyal sok idővel rendelkezik :D, ergo keveset dolgozik.

Nekem most egy hónapos elmaradást kellett bepótolnom, melyet olyan formában abszolválok, hogy napi szinten a (már salátául kinéző) naptáramban firkálom be, majd mikor egy nagyobb szusszanás van, akkor szépen rászánok (minimum) egy órát. Így történet ez ma, és mostmár csak másfél hetet kell(ene) valahogy bevezetni :)

Jó hír! Úgy tűnik a rákszűrésem negatív lett, mert nem hívott a dokim tegnap, hogy para van... úgyhogy fél évig nyugi :) PEACE!

Kifogás

Fater szokta mondani: "tele van velük a padlás". Egyetértek. A jó dolgok egyszerűek, a kifogás a lusta emberek (méltatlan) fegyvere.

Vivicittá célfotók

Vivicittá 2013

Vivicittá Városvédő futás. 10 km, 6.39 perc/km, 1:07:29-es idő alatt! Ez jelentősen rosszabb teljesítmény, mint a tavalyi félmaraton váltó. Ott szinte ennyi alatt másfél kilométerrel többet futottam. És nem utolsó sorban, most kb az életemért futottam. Ha nincs Gergő (meg az öccse), valszeg szarabb az eredmény. Úgyhogy konklúzió: kevés egy hónap felkészülése egy 10 kilométeres távra. Készült két fotó, meg majd a futanetről valamikor a célfotó:

Én vagyok a kék cipő, kék felső

preVIVICITTÁ

• chip: pipa
• rajtszám: pipa
• X-power energy gel: pipa
• pézsé: pipa
• pulzusmérő: pipa 
• iPhone (és töltöttség): pipa
• zene: pipa
• füles: pipa
• pénz: pipa
• C-vitamin: pipa
• kulcs: pipa 
• Cataflam: pipa

Adrenalin maxon! INDULÁÁÁÁÁS!!!!

Utolsó Critical Mass 2013

Idén utoljára rendezték meg a Critical Mass bicajos felvonulást, úgyhogy mindenképpen el akartunk menni mi is tekerni. Én a részemről sajnálom, hogy ez az utolsó, mert igazából sztem tök jó délutáni és közösségi program. A hét kellemesen a sportról szólt, már ami a bringázást és a futást illeti, és még nincs vége, mert ma lesz a Vivicitta :) (a 10 km-es futóverseny).

Egyébként kicsit féltem előre a CM-től, mert nekem 3 különböző ismeretségem volt elvileg összekovácsolva, és ugye abból Gergőékről tudtam, hogy rendezőnek jelentkeztek, így már csak abban reménykedtem, hogy valahogy majd össze lehet ezt hangolni. Végül Gergőékkel már 2-kor találkoztam, majd elmentünk nekem szerezni CM pólót, meg a szerájba, mert ők már most éhesek voltak, aztán elváltunk és átmentem a megbeszélt találkozó helyre. Aztán jöhetett az indulás. Számomra elég sok ismeretlen ember volt a mi bicaj csapatunkban, de azért szerencsére ez nem volt gond. Pl PRS-sal mostanában igen ritkán találkozom, úgyhogy ez most jó alkalom volt.

Aztán a végén volt szokásos bringaemelés (undorító kép rólam :D), PRS lencsevégre kapta a csapatot, és végül Gergő és Aurél (a rendezők):

 

 

 

szerk.: Még két fotó :)

 

 

Visszajött

...a tavalyi életérzés. Alapvetően mindenhez van kedvem és pörgök ezerrel, és mellé egyre kevesebbet alszom. És aminek plusz örülök, hogy van kedvem dolgozni. Az utóbbi napokban, bár szánalmasan sok munka van, én mégis élvezem minden pillanatát. Alkotok :) Úgy megmutatnám a Hungaroring futás anyagaimat, imádom őket és nagyon drukkolok, hogy nagy sikere legyen az egész rendezvénynek.

És újabban egyre többet gondolok arra, hogy kellene egy dizájnos bicaj, gyakorlatilag egy hete kizárólag bicajjal közlekedem, már a BKV bérletem is lejárt.

A tavasz inspirációja:

Sportnap

Az első nap, mikor gyakorlatilag egész nap mozgásban voltam. De nem itt kezdeném a sztorit, hanem pár nappal ezelőtt, ugyanis tegnap előtt este remek estém volt Nikókával, kitaláltuk h csinálunk egy közösen főző estét, némi alkohol elfogyasztásával. Nah, hát az a némi alkohol fejenként egy üveg lett, és persze remek hangulat :)

Először a szódával kellett megküzdeni, majd végül az agykontroll segítségével nagy nehezen levarázsoltuk a patront :)

És íme az eredmény

Majd következő este is hasonlóan jó volt... mondhatni a héten a hedonizmus győzött. De azért némi korrekció volt a mai futás és bicajozás, amihez kaptam pár kelléket, amit ezúton is köszönök:

És persze végül, de nem utolsó sorban elkészült a SH bicaj team matrica:

Nah, de visszatérve a mai napra. Zseniálisan jó idő volt, és szinte egész nap a szabad levegőn voltam. Reggel egy laza  8,5 km-es melegítés, majd bicajozás a belvárosba. Aztán lakótárssal elmentünk az Aquárium klubnál lévő sajt vásárba. Egyrészt lehetett különböző sajtokat kóstolni, másrészt meg ugye nem tudtuk megállni, hogy ne vásároljunk pár félét :)

Első tavaszi Nike futóklub

Volt ma, és szerencsére Gergő és én is jelen voltunk. Ami nagyon tetszett, hogy semmi nem változott, az arcok a régiek, a Nike busz is, az edzés is, és a lelkesedés is. Olyan volt, mintha folytatódna a tavalyi év. Hirtelen az összes téli emlékem kitörtlődött és már nem koncentráltam másra, csak a jó időre és h itt vagyunk. Gergővel nagyon jó volt ismét együtt futni. Aztán futás után fel is jött hozzám, hogy átnézze a bicajom. Tökre jó barát. Ezer köszönet, úgyhogy holnap ennek örömére betekerek melóba.

Aztán ma elkezdtem munkában a nagy projektem, ami külön öröm, mert úgy érzem, hogy fullra kézben tartom a dolgokat, és szerintem jót csinálunk. Ez nagyon fontos szempont, meg most egyébként is belelkesített az ügyfél a tegnapi meetingen, szóval ennél a kampánynál minden adott, h sikeres legyen :)

Most fáradt vagyok, de ez ilyen "jófajta" fáradtság, úgyhogy megyek is, elteszem magam holnapra.

Első Hungaroring Futás

Az én pár hónapja tartó giga nagy projektem, amihez én alakítottam ki arculat, és remélhetőleg több ezren jelentkeznek majd rá, weboldal hamarosan, Facebook már éles :)

Sittirí a logó :)

Prűd lettem?

Tegnap beültünk egy helyre pár havernővel beszélgetni. Igazából egy dolgot figyeltem meg nagyon erősen magamon, valami megváltozott bennem. Biztos ez is korral jár, de én rájöttem, hogy már nem okoz különösebb örömöt, ha pikírt módon beszélgetünk az ember nagyon magánéletéről. Kicsit elszégyenlem magam, és arra gondolok, hogy azokat a bizonyos részleteket nem akarom tudni a másikról, ez legyen mindenkinek a saját titka, és legfőképp nem szeretnék véleményt formálni róla. Egyébként lehet, hogy csak zárkózottabb lettem, de egy biztos: változtam.

Más. Tegnap vettem pár bicikli alkatrészt, így mostmár a napokban elkezdek bicóval közlekedni melóba. Kell a levegő, és mostmár nagyon várlak tavasz.

Most irány ügyfélhez, állítólag nagy projectet kezdünk, úgyhogy valami nagy átbeszélés lesz.

Ja és persze majdnem elfelejtettem megmutatni alkotásom, melyet a Soundhead bicajos csapatának készítettem. Íme egy logó:

Hétfői dörmögés

Elegem van, hogy nálunk az emberek nem a saját projektjeikkel foglalkoznak, hanem egymással. Ma reggel benyitott az egyik nagy anyagomba egy kolléga, majd hülyének nézve küldött egy mailt, hogy talált egy "misztiket" (ahogy ő fogalmazta) a katalógusomban. Nem stimmel az oldalszám és a tartalomjegyzék.  Válaszom gondolatban: "Nem BZD+, mert ha nem látnád ezen a KBSZTT anyagon jelenleg is dolgozom, éppen 8 oldallal bővítem, ha ez már nem tűnne fel!"

Egyébként mosolygós napot every body :)

Élményfutás

Tegnap reggel jött az ötlet, hogy ideje kipróbálnom az óbudai futást, ha már 2 hete itt lakom :). Valami fantasztikus élményben volt részem. Először is maga a tudat, hogy mostmár bármikor ki tudok futni a szigetre, nem kell különösebb szervezés hozzá, eleve tök jó érzés. De látva a sok embert, kik már reggel tízkor sport tevékenységet folytatnak, ez egyszerűen elképesztő. Már az Árpád hídon lépten-nyomon futókkal találkoztam, aztán beérkezve a szigetre láthattam, ahogy a kajakosok készítik elő a csónakokat, az Atlékiai központban emberek melegítenek, kosaraznak, láttam a Nike felhívását, hogy szerdán indul az idei futó klub, és persze sok-sok futó, aki már ebben a reggeli órában küzd saját magával. Szerintem ez felemelő élmény, és azon kevés olyan eufóriás pillanat, ami szerintem a lelki boldogság maximuma. Szóval mondhatni tényleg élmény volt, és már a tudat is jó, hogy még lesz belőle idén nagyon sok. Aztán hazafelé is történt egy kis érdekesség. A Filatorigátnál graffitisek szoktak kerítéseket festeni, ezáltal látványossá téve a hazautamat. Ma két srác alkotott. Szíven szerint megálltam volna és megpróbáltam volna én is, hogy a művészi hajlamaimat kifejezhessem :D

Íróasztal

Érződik, hogy kezdek öregedni és már másként gondolkodom, mint azelőtt. Például tegnap előtt elkezdett burjánzani bennem egy gondolat, miszerint szeretnék egy íróasztalt, amit már a jövőbeli lakásomba is magammal viszek, és a "könyvtár sarok éke lehet (az olvasó pamlag mellett). Úgyhogy most egy pontosan így kinéző asztalt kellene valahonnan összeguberálni:

És persze minél lepukkantabb és olcsóbb, annál jobb. ugyanis már arra is gondoltam, hogy én is fel tudom újítani. Hiszen ott van papa műhelye, és csiszolni és lakkozni meg szerintem meg tudnék tanulni.

Game of thrones láz harmadszor is!

Elkezdődött a Trónok harca 3. évad. Nagyon furcsa, mert ez a sorozat alapvetően nem az én stílusom, hiszen se a brutalitást nem szeretem, se a középkori filmeket, viszont ez a sorozat mégis sokkal több ennél. Nagyon durván kidolgozott karakterek és összefonódások összessége. Még azok között is összefüggés van, akik látszólag a filmben/könyvben teljesen külön álló szálon futnak. És persze a film tele van 3D-vel, amit ugye én alapba preferálok. Úgyhogy most ennek örömére ismét elkezdtem olvasni a második évadot könyvben, és remélem még az évad vége előtt el tudom majd kezdeni a 3. könyvet is, hogy szinkronba kerülhessek a látottakkal és az olvasottakkal.

Otthonlétem érdekessége volt még egy nagyon vicces beszélgetés mamánál anyukámmal, amikor is szóba került a telefon előfizetésem (örök hála Gergőnek), ami ilyen nagyon bennfentes előfizetés,  olcsó percdíjakkal és gyakorlatilag ingyenes sms-ekkel. Anya megemlítette, hogy ő is szeretne belépni ebbe a "csomagba", mert jelenleg kb 5-ször (túlzás nélkül) annyi a percdíja, mint nekem. Erre mondtam neki, "semmi akadálya". Csak azt döntse el, melyik konstrukciót szeretné választani. Nah, ezt a kérdést nem kellett volna feltenni, hiszen gondolhattam volna, h döntés helyzetben anyánál rövidzárlat keletkezik. Így miután nem jutottunk dűlőre, egy jó ötlet jutott eszembe. Csináltam spontán egy kérdőívet 2 kérdéssel (két szempontból), 1. mennyi legyen az előfizetési díj avagy 2. mennyit szeretne beszélni? A megfelelő választ húzza alá :) íme a válasz:

Asszen gyorsan megszületett a döntés. kérdőív RLZ :)

Hirdetésem a HVG-n :)

...ami a mérések alapján megduplázta a nézettséget!!! Sikerélmény :)

NYÚLfarknyi otthon - Húsvét

Végül a hétfői nap lett hirtelen a hazaruccanós napom. Amilyen rövid idő ez, olyan tartalmas lett. Mondjuk őszintén szólva nagyon rosszul indult, eleve a hajnali kelés is, meg aztán annyira hirtelen jöttem haza, hogy senki nem tudott felkészülni. Úgyhogy reggel csak ültem a konyhában és majdnem megbántam az egészet. Ja, de előtte még a vonatról egyből elmentünk tesóval templomba, ami kissé mulatságos volt, mert kb 10 percel a vége előtt értünk oda (a vonat miatt bekéstünk). Aztán találkoztunk mamáékkal a templomban, úgyhogy nekik csak ilyen módon kívántunk boldog húsvétot, majd utána irány haza. Tesóm kb 10 perc múlva elment, én meg mérges voltam rá, hogy jóhogy hazajövök, ő meg lelép. Aztán anyával elmentünk másik mamához, ahol is 3 fogásos ebéd várt bennünket. Húsleves, vadas, meg kacsasült krumplival, és persze a szokásos sütik. Ekkor már oldódtak bennem a negatív érzések, mert úgy éreztem, valaki legalább várt. Ebéd közben politizáltunk. Kb mama az egyetlen ember a környezetben, akivel téma tud lenni a politika, és nagyon bírtam. Mama brutálisan "szellemi friss". Viszont az is vicces volt, míg mi erről beszélgettünk, anyukám ott ült, mint egy gyerek, nagyon unhatta a témát, majd mikor már tényleg nem tudott mit kezdeni magával, mondta, hogy ő bemegy tévézni. Valami muzsika tévét nézett (ami számomra egy kicsit kínos kategória), dehát ez van... néha olyan mintha felcserélődtek volna a szerepek és anyukám lenne a az én gyerekem, legalábbis ami a tájékozottságot vagy élethez való hozzáállást illeti. Aztán engem hívtak telón Vasiék, hogy meghívnának ebédre a barátnőjével. Hmmmm, gondoltam magamban, ez érdekes lesz :) (mert ugye pont megebédeltünk), de aztán elfogadtam a meghívást, és át is mentem. Elborozgattunk, meg közben nagyot kajáltunk. Vasiék istenien főznek. Valami göngyölt husi volt, májas, ubis, répás, sajtos töltelékkel. Mellé krumpli sali, kaszinó tojás, rizi-bizi, úgyhogy tényleg nagyon telepakoltam magam. Aztán este tőlük indultam vissza Pestre. Ez a vonatút mindig nagyon hosszú. Viszont megérte, mert nagyon jó nap volt. Megbeszéltük, hogy május elsején megint megyünk majálisozni, mint tavaly, majd utána mindegyikőnk kiveszi a hét további részét szabinak, és elugrunk Bécsbe 1 vagy 2 napra. Remélem sikerül összehozni. Egy biztos, hogy ma már megbeszéltem a szabikat, úgyhogy részemről kivitelezhető a dolog, ez már tuti.

Húsvét 2013

Először nyomulok most telóról wifi megosztás szempontból (mivel még mindig nincs internetünk az új kecó van), és meglepően tapasztaltam, hogy amellett, hogy nagyon egyszerűen használható, meglehetősen gyors is a 3G így gépen is. Ma takarítottam először az új lakásban és nagyon pozitívak a tapasztalataim, nagyon jó a lakás, jól van kialakítva ilyen szempontból is :)

Amúgy egész reggel azon gondolkodom, hogy lehet mégis hazamegyek húsvétra, nem más miatt, egyedül magam miatt. Ugyanis volt nekem egy újévi fogadalmam, ami szerint többet fogok pihenni, és normálisabb életet fogok élni, így az ünnepek megünneplése maximálisan beletartozik. Bár a családot összefogni már egyre nehezebb, mivel tesóm is hol dolgozik, hol nem, anya meg kitudja éppen merre jár, és mit csinál. Azt hiszem a "barátjánál" tölti a legtöbb időt, de ma pl se mobilon nem tudtam hívni, se otthoni telót. Sajnos, hogy ez így van, de még ott van nagymama, akit szeretnék mindenképpen meglátogatni, úgyhogy haza kell mennem, és templomba is elszeretnék menni.

Jó ez a "hosszú" hétvége, kicsit nehezen tudtam eldönteni mit is csináljak, de már átgondoltam és természetesen a futásnak is szeretnék időt szentelni.

Március végi hóhelyzet

Nem emlékszem, hogy életemben valaha is lett volna ilyen hideg és havas március, sőt ilyenkor már mindig rügyezni szoktak a fák, tele szoktam lenni a tavaszi érzelemvilággal, most ehelyett ledöntött a megfázás és a munkahelyi túlórák. De persze felesleges panaszkodnom, mert amúgy meg minden problémám rendeződni látszik, így elsősorban a költözés kérdés. Tegnap az Ikeából sikerült szerezni szőnyeget, így mondhatom, hogy elkészült az albi. Csatolok persze képet:

 

Úgyhogy, mivel ez a "projekt" lezárult, igazán jöhetne a tavasz. Hétvégén már szeretnék futni, meg aztán lassan bicajozni. Meg a héten barátokat is háttérbe szorítottam (bocsi érte), de mentségemre két este amint hazaértem, egyből alvás a nátha miatt.

Misivel beszéltem tegnap előtt este, mivel behívott magához. És elmesélte az új tervét. Ami hosszútávú elképzelés inkább és persze  a kreatív osztály hatékonyságoptimalizálásával kapcsolatos. Először is az erőforrásokat kell rendbe tenni, így rám vonatkozólag ez annyit jelent, hogy kicsit orientálódnom kell az online felé, hogy ha esetleg nincs Miki (aki a felelőse), akkor is legyen ember, aki ért hozzá. Egyrészt örülök, hogy rám gondol, viszont azért akkor megint van mit tanulni. Most csinálok egy futóverseny weboldalt, és elég sok falba ütközöm. Kicsit sajnálom, hogy kevés a tapasztalatom online téren.

Amúgy hiányzik Zugló, nem tudtam még megszokni Óbudát, tegnap is mikor az Ikea körül jártunk, egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen jó volt ott futni, meg milyen jó volt ott lakni. De ez gondolom természetes folyamat. A megszokás hozza magával, és nem könnyű elválni. Pedig rengeteg előnye van Óbudának. Többek között, hogy a mai tesztem szerint 25 perc alatt beérek dolgozni. Feltételezem, hogy ez bicajjal még kevesebb lesz. Szóval optimális. No meg hát ott a sziget. Hétvégén el is megyek futni.

Tegnap beszélgettünk új lakótárssal, hogy van egy furcsa jelenség, amit mindketten tapasztalunk ebben a lakásban. Nagyon jókat alszunk. Én pl ma is belealudtam a kedvenc műsoromba, pedig azt aztán tényleg minden reggel nézem.

Átcuccolva Óbudára

A héten veszek egy IKEA szőnyeget, mert nagyon odakívánkozik, és utána tényleg készen lesz a szobám. Költözés. Hát most sokkal durvább volt, mint ősszel. Sokkal több cuccom lett azóta (tévé, tévéállvány, könyvespolc, komód), úgyhogy három körből tudtuk megoldani. Plusz ugye a festés.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Viszlát Makika!

Tegnap már ezerrel pakoltam a konyhában. Ahogyan letettem a dobozt a cicus már is belemászott. Tökre bírom a macskákban ezt a minden dobozba belebújós ősi ösztönt :). Aztán persze kivarázsoltam onnan és elkezdtem csomagolni. Azon tűnődtem, hogy a cicának vajon fogok hiányozni? Vagy egy hét múlva nyom nélkül elfelejt? Mondtam is Gergő barátnőjének, és ő persze nagyon kedves volt és azt mondta, hogy biztos emlékezni fog rám. Persze szép illúzió, de valszeg nem igaz. Így ha jól gondolom, ez az elválás inkább nekem lesz rosszabb. Egész héten búcsúztam már tőle, és persze fotóztam, hogy legyenek emlékek. Ő az első olyan macska az életemben, akit tudatosan neveltem és szelídítettem. Minden reakcióm felé tudatos volt. Szóval vészesen közelit a költözés, és még mindig nem tudom ezt a festés dolgot, miként lesz aznap elintézve. Egyébként ilyen színű festéket vettem:

Kéretlen reklámok... VÉGETEK!

Nevetséges, hogy mennyi cookie és spam tud feltelepülni a böngészőre. A héten tapasztaltam, hogy egyre több a reklám a Facebookon és itt a bloggeren is, aztán ma reggel jött az ötlet, hogy a hiba biztosan az én gépvédelmi rendszeremben van, aztán elkezdtem guglizni, és most így kb 2 óra szórakozás után kiirtottam az összes reklámot, sőt még azokat a reklámokat is, amik nem cookieként funkcionálnak, hanem pl a Facebooknak fizetnek. Csak azt az egyet sajnálom, hogy ez ilyen sok időt igénybe vesz. És a másik jó hír magamnak, hogy tegnap óta végre kb 1 év után (köszönet érte a segítségnek), normálisan működik az outlook a gépemen. El sem hiszem, már úgy megszoktam, hogy szar, hogy egyáltalán nem is használtam. Ééééés ebben a pillanatban hívott uncsitesóm, hogy végre szerzet nekem meghívót az egyik torrent oldalra, ahova már egymillió éve szeretnék regelni. Úgy tűnik, minden gép problémám ma megoldódik :)

Ezt kaptam most hétvégén, szerintem nagyon igényes, kézzel készített és csak pár hétig fogyasztható, mert ilyen különleges hozzávalókból készült. Örültem neki és már felét meg is ettem :D

Ma a hideg ellenére elmegyünk Móval kutyát sétáltatni, meg egy kis eszmecserére, mert a héten nem is találkoztunk. Moncsi mondta, ma már költözgetnek az új házba. Úgyhogy vicces, de pont úgy jött ki, hogy kb egyszerre költözünk.

Mozgásban

Jellemzően utálom a változásokat, és mégis egyfolytában ez történik velem. Tegnap átköltöztem a cégnél a sztárgrafikus csaj szobájába, így kikerültem a legalsóbb kategóriás grafikusi szobából. Csináltam is fotót az új asztalomról. Kicsit másabb fajta asztal:

Aztán jövőhét végén költözöm új albiba. Az lesz még egy szép kör. És még nem tudom, hogy lesz beiktatva a festés. Valahogy úgy kellene szervezni, hogy beleférjen a költözés napjába, de persze tudom, hogy nem fog össze jönni.

Aztán úgy tűnik lett egy grafikai ügyfelem. Múlthéten csináltam nekik extra gyorsba egy logót, és már ki is fizetett, sőt nemcsak hogy kifizetett, hanem 50%-kal többet. És ami a legfontosabb, hogy azt mondta a fazon, hogy a továbbiakban is számítana a szolgálataimra... úgy tűnik elégedett :)

500 km

Ma átléptem a bűvös 500 km-t futva. Valójában ezt már tavaly október körülre terveztem, dehát így sem panaszkodom, mert azért még ha  helyenként nem is intenzíven, azért elmondhatom, hogy egy éve futok. A Nike useremen van egy ilyen training szint mérő, ahol a következő szint lépés 1000 km-nél lesz, úgyhogy úgy sejtem, az meg olyan szeptemberre datálható, ha olyan intenzitással edzek majd, mint ahogyan tavaly. Az előny tavalyhoz képest, hogy az edzettségem jóval stabilabb, és persze startból már jó kondícióval indulok, tavaly a mostani szinten olyan május körül voltam csak kb. Most már az elején is simán bírom a 9,5 kilométeres edzést is akár (ma ennyit toltam le). Ma már tavasz illat van a levegőben, imádom az évnek ezen részét. Ma futás közben végig éreztem azt, amit tavaly is...
Amúgy a városliget eszméletlen jó terep futáshoz. Kár, hogy költözöm innen, cscak az kárpótol, hogy liget helyett lesz nekem egy Margitszigetem :). Amúgy ligetben van egy étterem, ami már régebben is megfogott, de most úgy tűnik átalakították, egyszer szívesen beülnék oda. Talán majd Mó szülinapján, de mindenképpen valamilyen neves napon.

12 éves Soundhead díjátadó

PRSnak köszönhetően tiszteletbelii belépőt kaptam a Soundheadtől és elkísértem PRS-t fotózni. Nem kellett volna. Hogy csalódás volt, az egy enyhe kifejezés. Inkább azt mondanám, mi lett ezzel az egész kócerájjal? Láttam pár régi DJ arcot, akikről azt mondanám látszólag egyáltalán nem változtak. Na de az egész rendezvény, a minőség és a színvonal nem össze hasonlítható. Öregszünk? Vagy csak az emlékek vannak megszépülve? A legnagyobb baki az volt, amikor a nemzetközi producerek díjnál a műsorvezetők egyike se tudta kiolvasni a művész nevét. Ááááá, már én éreztem kínosnak, és szinte drukkoltam magamban, hogy valahogy valamit próbáljanak már. Aztán találkoztam pár ismerőssel, akikkel persze beszéltem pár szót, aztán jöttünk is haza. PRS hazahozott, és közben beugrottunk a Tescoba. Megvettem az álom pohárkészletem. Pontosan olyan, mint ahogyan elképzeltem. Piros, üveg. Vettem 7 db-ot, egy készlet + 1 tartalék. Úgyhogy most boldogság.

Nőnap 2013

Köszönöm a nők nevében, hogy létezik egy ünnep, ahol minket ünnepeltek!

(fiú kollégáktól és lakótárstól)

Március 23.

Érdekes megfigyelést bonyolítottam le magamban. Ugyanis ez a dátum periodikusan ismétlődik az életemben, méghozzá úgy, hogy sorsfordító dolgok történnek, amik az egész életemre hatással vannak. Tavaly ezen a napon volt a műtétem, idén ezen a napon költözöm. Sok éve ezen a napon jöttem össze egy sráccal, akivel három évet együtt voltunk. A blog bejegyzéseim között 2009-ig visszamenőleg nem találtam más fontos eseményt, de kíváncsi lennék, hogy volt-e még ilyen esemény ezen a napon a múltban. Kikiálthatnám amolyan Kata függetlenségi napnak, vagy Kata nemzeti ünnepnek.

Aztán nem tudtam nem észre venni ma reggel, hiszen a metrón és a villamoson folyton homlokon csapott az Árkád reklámja, miszerint március valahányadikán nyílik az Árkád 2. bevásárlóközpont. Felmerülő kérdés, hogy van ennyi plázára szüksége Budapestnek? Ennyire virágzik a felvásárlóerő? Sztem nem. Mivel mi csináljuk a Köki reklámját, így tudom, hogy az a pláza is nyitás óta haldoklik, a felső emeleten szinte egyetlen üzlet sincs kiadva.... ráadásul az Árkád mellett ott a Sugár is. Így most ki fog bedögleszteni kit? Szóval nem érten én ezt.

Költözéshez még annyi, hogy át kellene húzatnom a sarokülőt egy bézs vagy fehér színűre, de majd keresek jó színt, jó anyagot, és jó kárpitost :), nem prioritás ez sem. 

Kedvesem

Ez a Dal nyert az Eurovíziós választáson. Nem is tudom mit mondjak, ez most vagy komédia, vagy tragédia? Nem sikerült még eldöntenem, sztem most is nemzetközi szinten gyengék leszünk. Amúgy meg leszarom :D

Ma lefoglalóztuk a lakást, talán ez egy fokkal fontosabb téma. Ki is találtam milyen színekben fog pompázni a szobám. Azt hiszem úgy döntöttem, most a fehér mellé nem a zöldet párosítom, hanem egy vöröset. Igen-ige, lesz egy vörös fal. Világos lesz amúgy is a lakás, mert amúgy déli fekvésű, és így szerintem nagyon újszerű és igényes hatása lesz. Gondolkodom egy IKEÁs szőnyegen is, de ezt még hagyom függőben egyelőre... mondhatni tök ráér.

Délután viszont Móval mentünk kutyikat sétáltatni a Népligetbe. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy már igazi tavaszi idő lesz ma, de rohadtul fújt a szél. Remélem nem fáztam meg. Fél év után láttam most először Rambit, Mó nagy kutyáját, és nagyon durván megváltozott, a színe is meg olyan mintha megnyújtották volna.
Viszont észre vettem valamit, ha már így a háziállat témáról írok. Makika viszonyát figyeltem az utóbbi napokban. Tökre megvan a viszonyulása és az értékrendje. Azt vettem észre nem szereti Beát (lakótárs barátnő). Vagy ha szereti, akkor is egyfolytában támadja, szinte meg sem tudja fogni, tök meglepődtem, mert én meg azt tapasztaltam, hogy mostanság velem tök szelíd. Erre bizonyíték, hogy egyetlen karcolás sincs a kezemen... pedig mikor ideköltöztem egyfolytában volt. Ezekszerint létezik a megszelídítés dolog.

Vándorló madarak!

Én is az vagyok. Egy újabb állomás. De ez már nem úgy megy ám mint 20 évesen. Már nem mindegy hova megyek, nem mindegy kivel megyek. A szempontok sokasodnak, egyre nehezebb kielégíteni őket. Most végül a III. kerületben találtunk egy lakást a Flórián térhez nagyon közel. Ideális, mert Árpád híd mellett van, ezáltal a nyári kocogásom színtere biztosított. Ezenkívül a  munkahelyem pontosan 6 kilométerre van tőle, azaz bicajjal is simán megközelíthető. Közel a Római part, közel a Hajógyári sziget (na nem mintha oda járnék bulizni). Valamiért mégis van bennem egy hiányérzet, egy űr, és persze félelem. Félelem az újtól, az ismeretlentől. Pedig elvileg a rutin már rég megvan. Miért félek?!?
Aztán a költözés sem lesz túl egyszerű, mivel pontosan egy szobányi bútorom van már. Ezt majd megint tesóm és drága unoka tesóm segítségével fogjuk megoldani. Olyan hálás vagyok nekik, hogy rendelkezésemre állnak. Tényleg olyan rendesek, sokszor ha másra nem is, rájuk mindig számíthatok, ők még tartják bennem ezt a feltétel nélküliséget, amit csakis a család jelenthet.

Aztán az új lakótárs. Egy srác lesz. Ő is reklámgyáros, és ő is grafikus. Ezt a részét egyáltalán nem bánom, sőt kifejezetten bejött nekem ez a szakmabélivel együtt lakás dolog. Hiszen ez eleve közös téma és közös érdeklődés, ez a szakma talán valamiféle embertípust gyűjt össze. Szóval arccal előre, a szervezés ismét elindult :)

6 OK

A Futóverseny weboldal tervem 6-an okézták le. Lehet ennyien felelősnek érezték magukat a projektben?!!

FF Webterv pályázat - FINALLY

Végre elkészült a Fitness Factory weboldala, amit anno én is megversenyeztem. Becsatolom mégegyszer a pályaművem, majd ezt követően a nyertes alkotást. Azért az a jó, hogy úgy érzem nem kell szégyenkeznem a munkám miatt, mégha nem is nyertem meg.

A mobil verzió tuti, hogy az én ötleteim alapján készült, még a menü megjelenítési forma is szinte egy az egyben az én ötletem és megvalósítási javaslatom... mert szinte esküdni mernék, hogy más pályázó erre tuti nem gondolt, hiszen ez nagyon részlet kérdés.

Sors?!

Veled volt már úgy, hogy valami történt, amit akkor a legrosszabbak éltél meg, és nemsokkal utána történt valami, ami nemhogy kompenzálta, hanem valódi megoldást nyújtott az adott témára? Ez ilyenkor mi? Sors? Véletlen? Néha olyan, mintha az élet önmagától kiigazítaná a hibáidat, vagy adott szituban meggondolatlan döntéseidet. Talán sosem hagy magadra.

Ez a felvezetés most az hétvégéi lakás szívásomhoz kötődik amúgy. Voltam kecót nézni szombaton, és elsőre azt gondoltam, hogy ez a kecó tök jó lesz. Talán annyi, hogy a lakótárs nem volt túl szimpatikus, de szinte egyből megnyerő volt. Ott helyben nem okéztam le, hanem szóltam, hogy másnap fogok visszatelefonálni. Nos, így is tettem, erre közölték, hogy tegnap lefoglalózta valaki előlem. Hát majdnem sírtam abban a pillanatban. Mert bár vártam, de a döntést már tulajdonképpen ott helyben meghoztam. Úgyhogy kétszeres konklúzióm van.

1. Sose várj, ha már meghoztál egy egyértelmű döntést. 
2. Nem ez volt az én lakásom, mert ha az lett volna, akkor nem jöhetett volna közbe egy hirtelen foglaló. Az én kecóm (ami sokkal jobb lesz) még várat magára. 

Aztán a mai reggel a pénteki hajtáshoz képest egészen jó.  Nincsenek ügyvezetőék, két hétig nyaralnak. Ez remek hír. Amúgy logó projektemben egy olyan accounttal dolgozom, akivel még eddig nem dolgoztam. Igazából nem is kedveltem, mert mindig azt hittem, hogy ő ilyen utálkozó típus. Erre most, hogy együtt dolgozunk, teljesen megváltozott a véleményem. Nagyon megkedveltem, és iszonyat profinak tartom. Pont azt a tulajdonságot hozza, amit egy junior account nem tud. Biztonságot. Érzed, hogy megbízik a munkádba és nem ugat bele, és ő meg intézi a sajátját, amibe meg te nem szólsz bele. És így megy ez szinte teljes konfrontáció nélkül. Úgyhogy azt mondanám grafikus szempontból ettől profi egy profi account :)

Fixi

Kész lett Gergő fixije, amihez ezúton is gratulálok. Nagyon szép:

Mostanában kicsit sokat beszéltem a témáról, úgyhogy eljutottam odáig, hogy én is vágyom egyre. Igazi fogyasztói társadalom vagyok, erre megintcsak rá kellett jönnöm, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, minél többször találkozol a témakörrel, annál inkább kialakul benned a szükség, majd az igény. Van a neten egy weboldal (köszi P), ahol lehet próbálkozni, úgyhogy ott állítottam össze a saját variámat:

Nem túl olcsó összerakatni, úgyhogy egyelőre szeretném kipróbálni Gergő fixijét, hogy mégis milyen érzés. De tény, hogy egy egészen más életérzés, már ránézésre is.

Aztán a hetem végül borzalmasan záródott, se anyajegy eltávolítás (mert egy új időpont kell), se a projektjeim lezárása. Szóval konkrétan ott tartok, hogy félbeszakítva jöttem el hétvégére, és magammal hoztam egy jó adag stresszt. Na mindegy, igyekszem magamat ma kipihenni, meg megnézni egy kecót, mert a héten találtam egy optimálisat. Optimális helyen, optimális kinézettel. Minden sport tevékenységemhez tökéletesen passzolna, hiszen a sziget mellett lenne az Árpád hídnál. Úgyhogy tudnék bicajjal járni melóba (méghozzá a szigeten keresztül), és tudnék futni is. igazából egyetlen dolgon múlik az egész, hogy elférnek-e a cuccaim egy 13 nm-es szobában, ezt csak élőbe tudom megítélni.

Lincoln

Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. De ne szaladjunk ilyen gyorsan a történet végére. Kezdjük az elején. Akár jelnek is vehettük volna, h példátlan módon a film előtt félórával (foglalás nélkül) gyakorlatilag a terem legjobb helyeit sikerült magunkévá tenni. Leültünk és kezdődött a film... eltelt fél óra, de még mindig csak kezdődött a film. Én azon drukkoltam magamnak, hogy ne kalandozzanak a gondolataim mindenfelé, és olvassam már azokat a párbeszédeket. Majd ezután bekövetkezett a gondolat elkalandozásnál még rosszabb. Hirtelen elálmosodtam és még mindig nem tudtam miről szól a film :). Na jó ennyire azért nem akarok beletúlozni, hiszen a mondanivaló totál egyértelmű volt, és már a második snittből kiderült (törvényes rabszolga felszabadítás).
Aztán egyszercsak nem várt robbanás szerű fordulat és izgalom következett. Megjelent a semmiből a mostanában egyik kedvenc színészem, Joseph Gordon-Levitt. Ezáltal kicsit szűnni látszott a "ki akarok menni most azonnal" érzés, de ez sem tartott túl sokáig. Következett az izgés mozgás időszak, és egyre többet beszélgettünk Móval és Lacussal, majd Laci megszólalt (úgy a film vége előtt kicsit több mint egy órával), mostmár max fél óra van vissza... totál megnyugtató volt, és már a film is érdekesebbnek tűnt. Sőőőt, jött a tetőpont az ominózus "szavazás", ahonnan már tényleg nézhetővé vált (vagy ezek már a megszépült emlékek?), és végre vége lett. Katarzis, öröm, eufória. Szóval, kezdeném a gondolatot újra...
Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. Egyöntetűen megszavaztuk, hogy ez volt eddigi legunalmasabb film, amit láttunk ever. Iszonyat száraz, olyan mint egy Politológia előadás, nehezen emészthető és vontatott. De h mondjak pozitívumot is, a főszereplő nagyon szimpatikus és jó játékot nyújtott, és talán összességében pótolt egy töriórai mulasztást, már ami a rabszolgaság eltörlését illeti. Biográfiának szerintem egy kicsit kevés... Úgyhogy remélem senki kedvét nem szegtem, és csak én vagyok ilyen műveletlen :)

Kellemes mozizást :)

Néha veszítünk.

Hát nem indult túl jól a reggel, ugyanis Gergő lakótárs startból elvette a kedvem. Megkérdezte beszélhetnénk-e. Egyből tudtam kábé miről lesz szó, és persze talált-süllyedt, olyan május-júniusi deadlinenal költöznöm kellene, mert a barátnőjével össze szeretne költözni. Hihetetlen mi minden meg tud változni kevesebb mint félév alatt, dehát ez van, az élet egy körforgás. Ezt a szituációt, mivel már nem először fordul velem elő, már nem tudom mereven kezelni, elvileg meg kell tudnom oldani... és ahogy ismerem magam, viszonylag gyorsan fog ez megtörténni. Egyetlen kis élőlény marad majd, aki nagy űrt fog hagyni, és ő Makika, a cicus. Nagyon fog hiányozni, nagyon-nagyon megszerettem.

Amúgy ez egy hajtós nap volt, de bírtam, tök jó projekteket csináltam. Tipikusan az a nap volt, amikor alig néztem az órára. Most viszont fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy így 10 óra tájt fogom magam és lefekszem :) Helló éjjel, helló álom manó.

Néha nyerünk.

Azt hiszem ma eddigi pályafutásom egyik csúcspontjához érkeztem. Ugyanis mi lehetne jelenlegi életmódomban nagyobb dolog, mint h egy futóverseny (méghozzá elég nagyszabású, mert fesztivál is) logótervezését megnyerni?! Ami még inkább örömmel tölt el, hogy a két legjobb grafikussal indultam. Úgyhogy most tombol bennem a boldogság és az elégedettség. De amúgy tényleg vagány lett... legszívesebben becsatolnám (de ugye nem lehet, majd csak ha már fut a kampány).

Egyébként azt hiszem veszek a bicajomra egy új/menő színű nyerget. Vacillálok a fehér és a kék között... de a futócipőm és a kék bicaj miatt inkább a kék felé hajlok.

Valami ilyesmi:

 

"No brakes. Can't stop. Don't want to, either." (Premium rush, kedvenc gondolat)

Beginning workout

Úgy érzem elkezdődött az idei sportszezon. Ma elmentünk Gergővel futni (mellesleg egy nem éppen rövid szakaszt - 8,5 km). Nem teljesen így terveztük, sőt igazából majdnem csak azt sem gondoltam komolyan, hogy ma ténylegesen futunk, de Gergő egyszercsak írt, hogy már úton van felém :D. Így hirtelen nem volt mit tenni, akkor indulás. De egyáltalán nem bántam, mert délelőtt néztem meg a Premium Rush című bicajos filmet, és így pont meg tudtuk dumálni a friss élményeket, és gondolatokat. Azt hiszem hirtelen megjött a kedvem a bicajozáshoz is meg a futáshoz is, amolyan globális sport iránti vágy. Azért hihetetlenül csapongok, egyik héten maxon tolom a 3D-t, másik pillanatban meg nem érdekel semmi más, csak a sport. Mondjuk nem baj, mert mindegyik hasznos és építő dolog, de hihetetlen gyorsan váltok :D. Szinte minden nap az jár a fejemben, hogy jó lenne, ha már tavasz lenne, nem szeretem ezt az itthoni punnyadást, és egyébként is, mikor sportol az ember, lényegesen több energia szabadul fel.
A sport alapozásaként ma bevásároltam dr. Chen cuccokat, magnézium+ginkót, béres cseppet (ezt tesómtól kaptam), kalciumot és C-vitamint.

Újra itt a post a kávéhoz :)

Mint mindig, most is vegyes érzelmű hétvégém volt Simontornyán. Alapvetően jó hazamenni, mert egy kis otthoni levegő, már eleve pihentető, de mikor szembesülök az otthoni problémákkal inkább már jönnék is vissza.
Aztán ezeket a virágokat kaptam, még mindig szülinapi témakörben, illetve mami sütött nekem tortát. Szegény már alig érzi a kezeit és még mindig tortát süt. Olyan jó, ő egy igazi nagymama, egy igazi nagy érték. Nagyon fog hiányozni, ha egyszer majd nem lesz. Bár anya is ilyen lenne. Valahogy mióta van ez a bizonyos pasi "barátja" egyre nagyobb a távolság közöttünk, kevésbé érzem az érdeklődését, ezért is jöttem ma vissza. De visszatérve nagymamihoz nagyon aranyos volt, mikor átmentem hozzá, mondta nekem, hogy menjünk be a szobába. Gondoltam magamba, vajon mi történhet majd ott :D? Aztán kikötöttünk a cucc szekrénynél. Mama mondta, hogy egyszer minden az enyém lesz ami itt van, mert nekem szánja, de most szülinapomkor válasszak valamit. Itt megtalálható kb minden konyhai felszerelés a késkészlettől egészen a kacsasütőig (méghozzá mindegyik egy bizonyos Bergner márkájú). Hát én kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy egyelőre maradnék egy kisebb ajándéknál, így egy nagyon retró forráskor sípoló teafőzőt választottam :). Azért iszonyú jó érzés, hogy valaki ennyire szeret, hogy már gyűjtögeti nekem a majdani konyhám kellékeit.

Nah, jól meg is hatódtam, ahogy írom... úgy tűnik egyre szentimentálisabb vagyok, ahogy öregszem :) Korral jár?

P.S.: Ja igen, végre futottam, végre idén először.

Költségvetés WTF

Elég durva hajtás van a cégnél, és én ráadásul ma vagyok a héten utoljára. Viszont nem erről akartam, írni, hanem arról, amit reggel hallottam a tévében és már startból felcseszte az agyamat. Nem szoktam politikával foglalkozni, mert ez nem tükrözi az érdeklődési körömet, de mostanában minden reggel nézem az M1-en a reggeli műsort, és azért úgy, ahogy képbe kerültem. Nah, ma reggel mit hallok?! Elfogadta a parlament a költségvetést, és méghozzá úgy, hogy hiányt termelünk a következő évben. Tehát, ha jól értelmezem, többet költünk, mint amennyi a büdzsé... azaz volt egy elég jó évünk, már ami az állami adósság rendezésünket illeti, majd lesz egy következő, ahol a felhozott hiányt (ami miatt vidéken az emberek szinte már éheznek) visszacssesszük. Nem értem, miért kell így? Persze lehet, hogy nem látom át a részleteket, de elég világosan beszéltek róla. Úgy láttam, nem igazán értenek egyet a szerkesztők sem, és a meghívott vendégek (ellenzék?) sem. Fuckshit. Jó reggelt.

Ez meg most a kedvenc zeném. Relax.

Most jut eszembe,

hogy pénteken szabin vagyok :). 3 napos pihenős hétvége vár rám, és szombatig hazamegyek Simontornyára. Bakker meg kell hosszabbítanom a személyi igazolványom. Durva, elszaladt 10 év.

Aztán tegnap is, ma is iszonyat sok melóm volt/van. Kicsit jobb az új rendszer, ezt be kell látni, de az árny oldala, hogy a tervezési melóim mellett még mindig ott vannak a napi szarabb melók is, így talán azt mondanám összességében (emiatt) nőt a munka mennyiség, az idő meg ugye maradt ugyanannyi. Amúgy van egy nagyon cool project... egy logótervezés. Maga a téma is fekszik és érzem is, hogy kurva jót csináltam... ma leadom, remélem az én tervem lesz a befutó.

Uccsó XXX szülinapi post

Folytatva szülinapi bejegyzésem, emlitést tennék ajándékaimról, melyek egytől egyig szívhez szóltak, és kivétel nélkül ugyanolyan örömet okoztak. Mellesleg mindegyikből ugyanazt a konklúziót vontam le... jól ismernek :). Elsőként Gergő ajándékát említeném meg, mert nagy meglepetésemre ez olyan ajándék, amiről magam sem tudtam, hogy egyáltalán vágyom rá... ez egy earPod - Apple fülhallgató... már a csomagolása látványától is extázisba kerültem! Ez olyan mint a macskáknál... mikor meghallják az alutasakos kaja dobozának hangját, már alig lehet velük bírni :D
Na de visszatérve, a fülesnek nagyon jó a hangzása, már leteszteltem, és persze mindig velem fog jönni futni, meg mindenhova.

Aztán Renikétől kaptam egy muffin sütőt egy muffinos szakácskönyvvel, ami szintén egy olyan ajándék, ami már régóta hiány cucc volt, úgyhogy sütnöm kell ;), mostmár nincs kibúvó. Nikótól életem legkedvesebb/legcukibb ajándékát kaptam. Egy kulcstartó... de nem akármilyen. Valójában 2 kulcstartó, két kis muffin, és mindegyiken más szöveg, egyiken"BEST", másikon"FRIENDS", és Nikó választhatott melyiket szeretné... nekem nagyon tetszett ez a dolog, olyan mint gyermek korban a lányoknál, és igazából jó így kicsit újra gyermeknek lenni, mégha csak ilyen formában is. Aztán Mótól, drága barátnőmtől meg Lacustól közös ajándékot kaptam. Egy nagyon komoly filofaxot. Első pillanatra talán  ledöbbentem, hiszen most vettem  naptárat pont, de aztán mikor kicsomagoltam, nagyon megtetszett. Egyrészt nagyon stílusos, másrészt meg van belső zsebe, ami külön nagyon hasznos. Szóval ezt is imádom :D. És végül, de nem utolsó sorban ma megköszöntöttek kollégáim is. Igazi meglepetés... csokitorta (nyamm), plusz beneveztek a Vivicittá városi futásra, amit már nem is tudom hányszor megemlítettem, hogy szeretnék nevezni. Nem tudom kinek az ötlete volt, de beletalált. Szóval ezek voltak az ajándékok. Magamnak egy Clinique sminklemosót vettem... tutira mentem, tudtam h örülni fogok neki :P

Aztán pár fotó az AlterEgo Showműsorából... azt hiszem kár kommentet fűzni hozzá :)
Szuper élmény volt ez az egész, mindenkinek nagyon köszönöm, és azoknak is, akik akár levélben vagy bármilyen formában emelték az ünnepem fényét. Így jó harmincnak lenni :)))

Zárásképp unokatesóm megfogó szülinapi gondolata:

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, 
hanem hogy mennyi élet volt éveidben."

XXX

Életem legeslegjobb szülinapjában volt részem. Ezúton is köszönöm barátaimnak. Elsőként Mónikának, aki a főszervezője, és tényleg a felejthetetlen élmények nem jöhettek volna létre, ha ő ezt nem egyezteti ezerszer a többiekkel. Aztán ugye Gergőnek is köszönöm a hajat, amit kreált nekem így az utolsó utáni-utáni vendégeként még szombaton és persze minden résztvevőnek, aki megtisztelt jelenlétével, és emelte az este fényét. Igazán baráti és meleg hangulatban telt és ezt az élményt sosem fogom elfelejteni. A vacsora ugyan elsőre furának tűnhet, hiszen tulajdonképpen ez a RingCafe ilyen hamburgerező féle, bár hamburger és hamburger között is van különbség. Hiszen itt minőségi alapanyagból, minőségi módon és tálalással készül az étel.

Aztán éjfél felé bedurvult az este :))). Renikéék hazamentek, mi meg elmentünk egy Meleg klubba, ahol éjfélkor volt showműsor, mely nagyon nyitott és szemérmetlen volt, másrészt meg baromi szórakoztató és látványos. Én soha nem voltam még ilyen helyen, csak filmekben láttam. Amúgy pontosan olyan, mint a filmekben, csak visszafogottabb, kulturáltabb. Én mint heteró ufoként éreztem magam, olyan idegenként, aki kicsit fél, de ugyanakkor kíváncsi is a világra :). Készült is az egyik travival egy közös fotó... ezt az este fő kincsének tekintem, véletlen, hogy el tudtuk csípni :)

Egyelőre ennyi, de folyt. köv. fotókkal.