Március végi hóhelyzet

Nem emlékszem, hogy életemben valaha is lett volna ilyen hideg és havas március, sőt ilyenkor már mindig rügyezni szoktak a fák, tele szoktam lenni a tavaszi érzelemvilággal, most ehelyett ledöntött a megfázás és a munkahelyi túlórák. De persze felesleges panaszkodnom, mert amúgy meg minden problémám rendeződni látszik, így elsősorban a költözés kérdés. Tegnap az Ikeából sikerült szerezni szőnyeget, így mondhatom, hogy elkészült az albi. Csatolok persze képet:

 

Úgyhogy, mivel ez a "projekt" lezárult, igazán jöhetne a tavasz. Hétvégén már szeretnék futni, meg aztán lassan bicajozni. Meg a héten barátokat is háttérbe szorítottam (bocsi érte), de mentségemre két este amint hazaértem, egyből alvás a nátha miatt.

Misivel beszéltem tegnap előtt este, mivel behívott magához. És elmesélte az új tervét. Ami hosszútávú elképzelés inkább és persze  a kreatív osztály hatékonyságoptimalizálásával kapcsolatos. Először is az erőforrásokat kell rendbe tenni, így rám vonatkozólag ez annyit jelent, hogy kicsit orientálódnom kell az online felé, hogy ha esetleg nincs Miki (aki a felelőse), akkor is legyen ember, aki ért hozzá. Egyrészt örülök, hogy rám gondol, viszont azért akkor megint van mit tanulni. Most csinálok egy futóverseny weboldalt, és elég sok falba ütközöm. Kicsit sajnálom, hogy kevés a tapasztalatom online téren.

Amúgy hiányzik Zugló, nem tudtam még megszokni Óbudát, tegnap is mikor az Ikea körül jártunk, egész végig azon gondolkodtam, hogy milyen jó volt ott futni, meg milyen jó volt ott lakni. De ez gondolom természetes folyamat. A megszokás hozza magával, és nem könnyű elválni. Pedig rengeteg előnye van Óbudának. Többek között, hogy a mai tesztem szerint 25 perc alatt beérek dolgozni. Feltételezem, hogy ez bicajjal még kevesebb lesz. Szóval optimális. No meg hát ott a sziget. Hétvégén el is megyek futni.

Tegnap beszélgettünk új lakótárssal, hogy van egy furcsa jelenség, amit mindketten tapasztalunk ebben a lakásban. Nagyon jókat alszunk. Én pl ma is belealudtam a kedvenc műsoromba, pedig azt aztán tényleg minden reggel nézem.

Átcuccolva Óbudára

A héten veszek egy IKEA szőnyeget, mert nagyon odakívánkozik, és utána tényleg készen lesz a szobám. Költözés. Hát most sokkal durvább volt, mint ősszel. Sokkal több cuccom lett azóta (tévé, tévéállvány, könyvespolc, komód), úgyhogy három körből tudtuk megoldani. Plusz ugye a festés.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Viszlát Makika!

Tegnap már ezerrel pakoltam a konyhában. Ahogyan letettem a dobozt a cicus már is belemászott. Tökre bírom a macskákban ezt a minden dobozba belebújós ősi ösztönt :). Aztán persze kivarázsoltam onnan és elkezdtem csomagolni. Azon tűnődtem, hogy a cicának vajon fogok hiányozni? Vagy egy hét múlva nyom nélkül elfelejt? Mondtam is Gergő barátnőjének, és ő persze nagyon kedves volt és azt mondta, hogy biztos emlékezni fog rám. Persze szép illúzió, de valszeg nem igaz. Így ha jól gondolom, ez az elválás inkább nekem lesz rosszabb. Egész héten búcsúztam már tőle, és persze fotóztam, hogy legyenek emlékek. Ő az első olyan macska az életemben, akit tudatosan neveltem és szelídítettem. Minden reakcióm felé tudatos volt. Szóval vészesen közelit a költözés, és még mindig nem tudom ezt a festés dolgot, miként lesz aznap elintézve. Egyébként ilyen színű festéket vettem:

Kéretlen reklámok... VÉGETEK!

Nevetséges, hogy mennyi cookie és spam tud feltelepülni a böngészőre. A héten tapasztaltam, hogy egyre több a reklám a Facebookon és itt a bloggeren is, aztán ma reggel jött az ötlet, hogy a hiba biztosan az én gépvédelmi rendszeremben van, aztán elkezdtem guglizni, és most így kb 2 óra szórakozás után kiirtottam az összes reklámot, sőt még azokat a reklámokat is, amik nem cookieként funkcionálnak, hanem pl a Facebooknak fizetnek. Csak azt az egyet sajnálom, hogy ez ilyen sok időt igénybe vesz. És a másik jó hír magamnak, hogy tegnap óta végre kb 1 év után (köszönet érte a segítségnek), normálisan működik az outlook a gépemen. El sem hiszem, már úgy megszoktam, hogy szar, hogy egyáltalán nem is használtam. Ééééés ebben a pillanatban hívott uncsitesóm, hogy végre szerzet nekem meghívót az egyik torrent oldalra, ahova már egymillió éve szeretnék regelni. Úgy tűnik, minden gép problémám ma megoldódik :)

Ezt kaptam most hétvégén, szerintem nagyon igényes, kézzel készített és csak pár hétig fogyasztható, mert ilyen különleges hozzávalókból készült. Örültem neki és már felét meg is ettem :D

Ma a hideg ellenére elmegyünk Móval kutyát sétáltatni, meg egy kis eszmecserére, mert a héten nem is találkoztunk. Moncsi mondta, ma már költözgetnek az új házba. Úgyhogy vicces, de pont úgy jött ki, hogy kb egyszerre költözünk.

Mozgásban

Jellemzően utálom a változásokat, és mégis egyfolytában ez történik velem. Tegnap átköltöztem a cégnél a sztárgrafikus csaj szobájába, így kikerültem a legalsóbb kategóriás grafikusi szobából. Csináltam is fotót az új asztalomról. Kicsit másabb fajta asztal:

Aztán jövőhét végén költözöm új albiba. Az lesz még egy szép kör. És még nem tudom, hogy lesz beiktatva a festés. Valahogy úgy kellene szervezni, hogy beleférjen a költözés napjába, de persze tudom, hogy nem fog össze jönni.

Aztán úgy tűnik lett egy grafikai ügyfelem. Múlthéten csináltam nekik extra gyorsba egy logót, és már ki is fizetett, sőt nemcsak hogy kifizetett, hanem 50%-kal többet. És ami a legfontosabb, hogy azt mondta a fazon, hogy a továbbiakban is számítana a szolgálataimra... úgy tűnik elégedett :)

500 km

Ma átléptem a bűvös 500 km-t futva. Valójában ezt már tavaly október körülre terveztem, dehát így sem panaszkodom, mert azért még ha  helyenként nem is intenzíven, azért elmondhatom, hogy egy éve futok. A Nike useremen van egy ilyen training szint mérő, ahol a következő szint lépés 1000 km-nél lesz, úgyhogy úgy sejtem, az meg olyan szeptemberre datálható, ha olyan intenzitással edzek majd, mint ahogyan tavaly. Az előny tavalyhoz képest, hogy az edzettségem jóval stabilabb, és persze startból már jó kondícióval indulok, tavaly a mostani szinten olyan május körül voltam csak kb. Most már az elején is simán bírom a 9,5 kilométeres edzést is akár (ma ennyit toltam le). Ma már tavasz illat van a levegőben, imádom az évnek ezen részét. Ma futás közben végig éreztem azt, amit tavaly is...
Amúgy a városliget eszméletlen jó terep futáshoz. Kár, hogy költözöm innen, cscak az kárpótol, hogy liget helyett lesz nekem egy Margitszigetem :). Amúgy ligetben van egy étterem, ami már régebben is megfogott, de most úgy tűnik átalakították, egyszer szívesen beülnék oda. Talán majd Mó szülinapján, de mindenképpen valamilyen neves napon.

12 éves Soundhead díjátadó

PRSnak köszönhetően tiszteletbelii belépőt kaptam a Soundheadtől és elkísértem PRS-t fotózni. Nem kellett volna. Hogy csalódás volt, az egy enyhe kifejezés. Inkább azt mondanám, mi lett ezzel az egész kócerájjal? Láttam pár régi DJ arcot, akikről azt mondanám látszólag egyáltalán nem változtak. Na de az egész rendezvény, a minőség és a színvonal nem össze hasonlítható. Öregszünk? Vagy csak az emlékek vannak megszépülve? A legnagyobb baki az volt, amikor a nemzetközi producerek díjnál a műsorvezetők egyike se tudta kiolvasni a művész nevét. Ááááá, már én éreztem kínosnak, és szinte drukkoltam magamban, hogy valahogy valamit próbáljanak már. Aztán találkoztam pár ismerőssel, akikkel persze beszéltem pár szót, aztán jöttünk is haza. PRS hazahozott, és közben beugrottunk a Tescoba. Megvettem az álom pohárkészletem. Pontosan olyan, mint ahogyan elképzeltem. Piros, üveg. Vettem 7 db-ot, egy készlet + 1 tartalék. Úgyhogy most boldogság.

Nőnap 2013

Köszönöm a nők nevében, hogy létezik egy ünnep, ahol minket ünnepeltek!

(fiú kollégáktól és lakótárstól)

Március 23.

Érdekes megfigyelést bonyolítottam le magamban. Ugyanis ez a dátum periodikusan ismétlődik az életemben, méghozzá úgy, hogy sorsfordító dolgok történnek, amik az egész életemre hatással vannak. Tavaly ezen a napon volt a műtétem, idén ezen a napon költözöm. Sok éve ezen a napon jöttem össze egy sráccal, akivel három évet együtt voltunk. A blog bejegyzéseim között 2009-ig visszamenőleg nem találtam más fontos eseményt, de kíváncsi lennék, hogy volt-e még ilyen esemény ezen a napon a múltban. Kikiálthatnám amolyan Kata függetlenségi napnak, vagy Kata nemzeti ünnepnek.

Aztán nem tudtam nem észre venni ma reggel, hiszen a metrón és a villamoson folyton homlokon csapott az Árkád reklámja, miszerint március valahányadikán nyílik az Árkád 2. bevásárlóközpont. Felmerülő kérdés, hogy van ennyi plázára szüksége Budapestnek? Ennyire virágzik a felvásárlóerő? Sztem nem. Mivel mi csináljuk a Köki reklámját, így tudom, hogy az a pláza is nyitás óta haldoklik, a felső emeleten szinte egyetlen üzlet sincs kiadva.... ráadásul az Árkád mellett ott a Sugár is. Így most ki fog bedögleszteni kit? Szóval nem érten én ezt.

Költözéshez még annyi, hogy át kellene húzatnom a sarokülőt egy bézs vagy fehér színűre, de majd keresek jó színt, jó anyagot, és jó kárpitost :), nem prioritás ez sem. 

Kedvesem

Ez a Dal nyert az Eurovíziós választáson. Nem is tudom mit mondjak, ez most vagy komédia, vagy tragédia? Nem sikerült még eldöntenem, sztem most is nemzetközi szinten gyengék leszünk. Amúgy meg leszarom :D

Ma lefoglalóztuk a lakást, talán ez egy fokkal fontosabb téma. Ki is találtam milyen színekben fog pompázni a szobám. Azt hiszem úgy döntöttem, most a fehér mellé nem a zöldet párosítom, hanem egy vöröset. Igen-ige, lesz egy vörös fal. Világos lesz amúgy is a lakás, mert amúgy déli fekvésű, és így szerintem nagyon újszerű és igényes hatása lesz. Gondolkodom egy IKEÁs szőnyegen is, de ezt még hagyom függőben egyelőre... mondhatni tök ráér.

Délután viszont Móval mentünk kutyikat sétáltatni a Népligetbe. Kicsit csalódott vagyok, mert azt hittem, hogy már igazi tavaszi idő lesz ma, de rohadtul fújt a szél. Remélem nem fáztam meg. Fél év után láttam most először Rambit, Mó nagy kutyáját, és nagyon durván megváltozott, a színe is meg olyan mintha megnyújtották volna.
Viszont észre vettem valamit, ha már így a háziállat témáról írok. Makika viszonyát figyeltem az utóbbi napokban. Tökre megvan a viszonyulása és az értékrendje. Azt vettem észre nem szereti Beát (lakótárs barátnő). Vagy ha szereti, akkor is egyfolytában támadja, szinte meg sem tudja fogni, tök meglepődtem, mert én meg azt tapasztaltam, hogy mostanság velem tök szelíd. Erre bizonyíték, hogy egyetlen karcolás sincs a kezemen... pedig mikor ideköltöztem egyfolytában volt. Ezekszerint létezik a megszelídítés dolog.

Vándorló madarak!

Én is az vagyok. Egy újabb állomás. De ez már nem úgy megy ám mint 20 évesen. Már nem mindegy hova megyek, nem mindegy kivel megyek. A szempontok sokasodnak, egyre nehezebb kielégíteni őket. Most végül a III. kerületben találtunk egy lakást a Flórián térhez nagyon közel. Ideális, mert Árpád híd mellett van, ezáltal a nyári kocogásom színtere biztosított. Ezenkívül a  munkahelyem pontosan 6 kilométerre van tőle, azaz bicajjal is simán megközelíthető. Közel a Római part, közel a Hajógyári sziget (na nem mintha oda járnék bulizni). Valamiért mégis van bennem egy hiányérzet, egy űr, és persze félelem. Félelem az újtól, az ismeretlentől. Pedig elvileg a rutin már rég megvan. Miért félek?!?
Aztán a költözés sem lesz túl egyszerű, mivel pontosan egy szobányi bútorom van már. Ezt majd megint tesóm és drága unoka tesóm segítségével fogjuk megoldani. Olyan hálás vagyok nekik, hogy rendelkezésemre állnak. Tényleg olyan rendesek, sokszor ha másra nem is, rájuk mindig számíthatok, ők még tartják bennem ezt a feltétel nélküliséget, amit csakis a család jelenthet.

Aztán az új lakótárs. Egy srác lesz. Ő is reklámgyáros, és ő is grafikus. Ezt a részét egyáltalán nem bánom, sőt kifejezetten bejött nekem ez a szakmabélivel együtt lakás dolog. Hiszen ez eleve közös téma és közös érdeklődés, ez a szakma talán valamiféle embertípust gyűjt össze. Szóval arccal előre, a szervezés ismét elindult :)

6 OK

A Futóverseny weboldal tervem 6-an okézták le. Lehet ennyien felelősnek érezték magukat a projektben?!!

FF Webterv pályázat - FINALLY

Végre elkészült a Fitness Factory weboldala, amit anno én is megversenyeztem. Becsatolom mégegyszer a pályaművem, majd ezt követően a nyertes alkotást. Azért az a jó, hogy úgy érzem nem kell szégyenkeznem a munkám miatt, mégha nem is nyertem meg.

A mobil verzió tuti, hogy az én ötleteim alapján készült, még a menü megjelenítési forma is szinte egy az egyben az én ötletem és megvalósítási javaslatom... mert szinte esküdni mernék, hogy más pályázó erre tuti nem gondolt, hiszen ez nagyon részlet kérdés.

Sors?!

Veled volt már úgy, hogy valami történt, amit akkor a legrosszabbak éltél meg, és nemsokkal utána történt valami, ami nemhogy kompenzálta, hanem valódi megoldást nyújtott az adott témára? Ez ilyenkor mi? Sors? Véletlen? Néha olyan, mintha az élet önmagától kiigazítaná a hibáidat, vagy adott szituban meggondolatlan döntéseidet. Talán sosem hagy magadra.

Ez a felvezetés most az hétvégéi lakás szívásomhoz kötődik amúgy. Voltam kecót nézni szombaton, és elsőre azt gondoltam, hogy ez a kecó tök jó lesz. Talán annyi, hogy a lakótárs nem volt túl szimpatikus, de szinte egyből megnyerő volt. Ott helyben nem okéztam le, hanem szóltam, hogy másnap fogok visszatelefonálni. Nos, így is tettem, erre közölték, hogy tegnap lefoglalózta valaki előlem. Hát majdnem sírtam abban a pillanatban. Mert bár vártam, de a döntést már tulajdonképpen ott helyben meghoztam. Úgyhogy kétszeres konklúzióm van.

1. Sose várj, ha már meghoztál egy egyértelmű döntést. 
2. Nem ez volt az én lakásom, mert ha az lett volna, akkor nem jöhetett volna közbe egy hirtelen foglaló. Az én kecóm (ami sokkal jobb lesz) még várat magára. 

Aztán a mai reggel a pénteki hajtáshoz képest egészen jó.  Nincsenek ügyvezetőék, két hétig nyaralnak. Ez remek hír. Amúgy logó projektemben egy olyan accounttal dolgozom, akivel még eddig nem dolgoztam. Igazából nem is kedveltem, mert mindig azt hittem, hogy ő ilyen utálkozó típus. Erre most, hogy együtt dolgozunk, teljesen megváltozott a véleményem. Nagyon megkedveltem, és iszonyat profinak tartom. Pont azt a tulajdonságot hozza, amit egy junior account nem tud. Biztonságot. Érzed, hogy megbízik a munkádba és nem ugat bele, és ő meg intézi a sajátját, amibe meg te nem szólsz bele. És így megy ez szinte teljes konfrontáció nélkül. Úgyhogy azt mondanám grafikus szempontból ettől profi egy profi account :)

Fixi

Kész lett Gergő fixije, amihez ezúton is gratulálok. Nagyon szép:

Mostanában kicsit sokat beszéltem a témáról, úgyhogy eljutottam odáig, hogy én is vágyom egyre. Igazi fogyasztói társadalom vagyok, erre megintcsak rá kellett jönnöm, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, minél többször találkozol a témakörrel, annál inkább kialakul benned a szükség, majd az igény. Van a neten egy weboldal (köszi P), ahol lehet próbálkozni, úgyhogy ott állítottam össze a saját variámat:

Nem túl olcsó összerakatni, úgyhogy egyelőre szeretném kipróbálni Gergő fixijét, hogy mégis milyen érzés. De tény, hogy egy egészen más életérzés, már ránézésre is.

Aztán a hetem végül borzalmasan záródott, se anyajegy eltávolítás (mert egy új időpont kell), se a projektjeim lezárása. Szóval konkrétan ott tartok, hogy félbeszakítva jöttem el hétvégére, és magammal hoztam egy jó adag stresszt. Na mindegy, igyekszem magamat ma kipihenni, meg megnézni egy kecót, mert a héten találtam egy optimálisat. Optimális helyen, optimális kinézettel. Minden sport tevékenységemhez tökéletesen passzolna, hiszen a sziget mellett lenne az Árpád hídnál. Úgyhogy tudnék bicajjal járni melóba (méghozzá a szigeten keresztül), és tudnék futni is. igazából egyetlen dolgon múlik az egész, hogy elférnek-e a cuccaim egy 13 nm-es szobában, ezt csak élőbe tudom megítélni.

Lincoln

Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. De ne szaladjunk ilyen gyorsan a történet végére. Kezdjük az elején. Akár jelnek is vehettük volna, h példátlan módon a film előtt félórával (foglalás nélkül) gyakorlatilag a terem legjobb helyeit sikerült magunkévá tenni. Leültünk és kezdődött a film... eltelt fél óra, de még mindig csak kezdődött a film. Én azon drukkoltam magamnak, hogy ne kalandozzanak a gondolataim mindenfelé, és olvassam már azokat a párbeszédeket. Majd ezután bekövetkezett a gondolat elkalandozásnál még rosszabb. Hirtelen elálmosodtam és még mindig nem tudtam miről szól a film :). Na jó ennyire azért nem akarok beletúlozni, hiszen a mondanivaló totál egyértelmű volt, és már a második snittből kiderült (törvényes rabszolga felszabadítás).
Aztán egyszercsak nem várt robbanás szerű fordulat és izgalom következett. Megjelent a semmiből a mostanában egyik kedvenc színészem, Joseph Gordon-Levitt. Ezáltal kicsit szűnni látszott a "ki akarok menni most azonnal" érzés, de ez sem tartott túl sokáig. Következett az izgés mozgás időszak, és egyre többet beszélgettünk Móval és Lacussal, majd Laci megszólalt (úgy a film vége előtt kicsit több mint egy órával), mostmár max fél óra van vissza... totál megnyugtató volt, és már a film is érdekesebbnek tűnt. Sőőőt, jött a tetőpont az ominózus "szavazás", ahonnan már tényleg nézhetővé vált (vagy ezek már a megszépült emlékek?), és végre vége lett. Katarzis, öröm, eufória. Szóval, kezdeném a gondolatot újra...
Ennyire még sztem soha nem értettünk egyet film értékelésében. Egyöntetűen megszavaztuk, hogy ez volt eddigi legunalmasabb film, amit láttunk ever. Iszonyat száraz, olyan mint egy Politológia előadás, nehezen emészthető és vontatott. De h mondjak pozitívumot is, a főszereplő nagyon szimpatikus és jó játékot nyújtott, és talán összességében pótolt egy töriórai mulasztást, már ami a rabszolgaság eltörlését illeti. Biográfiának szerintem egy kicsit kevés... Úgyhogy remélem senki kedvét nem szegtem, és csak én vagyok ilyen műveletlen :)

Kellemes mozizást :)

Néha veszítünk.

Hát nem indult túl jól a reggel, ugyanis Gergő lakótárs startból elvette a kedvem. Megkérdezte beszélhetnénk-e. Egyből tudtam kábé miről lesz szó, és persze talált-süllyedt, olyan május-júniusi deadlinenal költöznöm kellene, mert a barátnőjével össze szeretne költözni. Hihetetlen mi minden meg tud változni kevesebb mint félév alatt, dehát ez van, az élet egy körforgás. Ezt a szituációt, mivel már nem először fordul velem elő, már nem tudom mereven kezelni, elvileg meg kell tudnom oldani... és ahogy ismerem magam, viszonylag gyorsan fog ez megtörténni. Egyetlen kis élőlény marad majd, aki nagy űrt fog hagyni, és ő Makika, a cicus. Nagyon fog hiányozni, nagyon-nagyon megszerettem.

Amúgy ez egy hajtós nap volt, de bírtam, tök jó projekteket csináltam. Tipikusan az a nap volt, amikor alig néztem az órára. Most viszont fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy így 10 óra tájt fogom magam és lefekszem :) Helló éjjel, helló álom manó.

Néha nyerünk.

Azt hiszem ma eddigi pályafutásom egyik csúcspontjához érkeztem. Ugyanis mi lehetne jelenlegi életmódomban nagyobb dolog, mint h egy futóverseny (méghozzá elég nagyszabású, mert fesztivál is) logótervezését megnyerni?! Ami még inkább örömmel tölt el, hogy a két legjobb grafikussal indultam. Úgyhogy most tombol bennem a boldogság és az elégedettség. De amúgy tényleg vagány lett... legszívesebben becsatolnám (de ugye nem lehet, majd csak ha már fut a kampány).

Egyébként azt hiszem veszek a bicajomra egy új/menő színű nyerget. Vacillálok a fehér és a kék között... de a futócipőm és a kék bicaj miatt inkább a kék felé hajlok.

Valami ilyesmi:

 

"No brakes. Can't stop. Don't want to, either." (Premium rush, kedvenc gondolat)

Beginning workout

Úgy érzem elkezdődött az idei sportszezon. Ma elmentünk Gergővel futni (mellesleg egy nem éppen rövid szakaszt - 8,5 km). Nem teljesen így terveztük, sőt igazából majdnem csak azt sem gondoltam komolyan, hogy ma ténylegesen futunk, de Gergő egyszercsak írt, hogy már úton van felém :D. Így hirtelen nem volt mit tenni, akkor indulás. De egyáltalán nem bántam, mert délelőtt néztem meg a Premium Rush című bicajos filmet, és így pont meg tudtuk dumálni a friss élményeket, és gondolatokat. Azt hiszem hirtelen megjött a kedvem a bicajozáshoz is meg a futáshoz is, amolyan globális sport iránti vágy. Azért hihetetlenül csapongok, egyik héten maxon tolom a 3D-t, másik pillanatban meg nem érdekel semmi más, csak a sport. Mondjuk nem baj, mert mindegyik hasznos és építő dolog, de hihetetlen gyorsan váltok :D. Szinte minden nap az jár a fejemben, hogy jó lenne, ha már tavasz lenne, nem szeretem ezt az itthoni punnyadást, és egyébként is, mikor sportol az ember, lényegesen több energia szabadul fel.
A sport alapozásaként ma bevásároltam dr. Chen cuccokat, magnézium+ginkót, béres cseppet (ezt tesómtól kaptam), kalciumot és C-vitamint.

Újra itt a post a kávéhoz :)

Mint mindig, most is vegyes érzelmű hétvégém volt Simontornyán. Alapvetően jó hazamenni, mert egy kis otthoni levegő, már eleve pihentető, de mikor szembesülök az otthoni problémákkal inkább már jönnék is vissza.
Aztán ezeket a virágokat kaptam, még mindig szülinapi témakörben, illetve mami sütött nekem tortát. Szegény már alig érzi a kezeit és még mindig tortát süt. Olyan jó, ő egy igazi nagymama, egy igazi nagy érték. Nagyon fog hiányozni, ha egyszer majd nem lesz. Bár anya is ilyen lenne. Valahogy mióta van ez a bizonyos pasi "barátja" egyre nagyobb a távolság közöttünk, kevésbé érzem az érdeklődését, ezért is jöttem ma vissza. De visszatérve nagymamihoz nagyon aranyos volt, mikor átmentem hozzá, mondta nekem, hogy menjünk be a szobába. Gondoltam magamba, vajon mi történhet majd ott :D? Aztán kikötöttünk a cucc szekrénynél. Mama mondta, hogy egyszer minden az enyém lesz ami itt van, mert nekem szánja, de most szülinapomkor válasszak valamit. Itt megtalálható kb minden konyhai felszerelés a késkészlettől egészen a kacsasütőig (méghozzá mindegyik egy bizonyos Bergner márkájú). Hát én kis hezitálás után úgy döntöttem, hogy egyelőre maradnék egy kisebb ajándéknál, így egy nagyon retró forráskor sípoló teafőzőt választottam :). Azért iszonyú jó érzés, hogy valaki ennyire szeret, hogy már gyűjtögeti nekem a majdani konyhám kellékeit.

Nah, jól meg is hatódtam, ahogy írom... úgy tűnik egyre szentimentálisabb vagyok, ahogy öregszem :) Korral jár?

P.S.: Ja igen, végre futottam, végre idén először.

Költségvetés WTF

Elég durva hajtás van a cégnél, és én ráadásul ma vagyok a héten utoljára. Viszont nem erről akartam, írni, hanem arról, amit reggel hallottam a tévében és már startból felcseszte az agyamat. Nem szoktam politikával foglalkozni, mert ez nem tükrözi az érdeklődési körömet, de mostanában minden reggel nézem az M1-en a reggeli műsort, és azért úgy, ahogy képbe kerültem. Nah, ma reggel mit hallok?! Elfogadta a parlament a költségvetést, és méghozzá úgy, hogy hiányt termelünk a következő évben. Tehát, ha jól értelmezem, többet költünk, mint amennyi a büdzsé... azaz volt egy elég jó évünk, már ami az állami adósság rendezésünket illeti, majd lesz egy következő, ahol a felhozott hiányt (ami miatt vidéken az emberek szinte már éheznek) visszacssesszük. Nem értem, miért kell így? Persze lehet, hogy nem látom át a részleteket, de elég világosan beszéltek róla. Úgy láttam, nem igazán értenek egyet a szerkesztők sem, és a meghívott vendégek (ellenzék?) sem. Fuckshit. Jó reggelt.

Ez meg most a kedvenc zeném. Relax.

Most jut eszembe,

hogy pénteken szabin vagyok :). 3 napos pihenős hétvége vár rám, és szombatig hazamegyek Simontornyára. Bakker meg kell hosszabbítanom a személyi igazolványom. Durva, elszaladt 10 év.

Aztán tegnap is, ma is iszonyat sok melóm volt/van. Kicsit jobb az új rendszer, ezt be kell látni, de az árny oldala, hogy a tervezési melóim mellett még mindig ott vannak a napi szarabb melók is, így talán azt mondanám összességében (emiatt) nőt a munka mennyiség, az idő meg ugye maradt ugyanannyi. Amúgy van egy nagyon cool project... egy logótervezés. Maga a téma is fekszik és érzem is, hogy kurva jót csináltam... ma leadom, remélem az én tervem lesz a befutó.

Uccsó XXX szülinapi post

Folytatva szülinapi bejegyzésem, emlitést tennék ajándékaimról, melyek egytől egyig szívhez szóltak, és kivétel nélkül ugyanolyan örömet okoztak. Mellesleg mindegyikből ugyanazt a konklúziót vontam le... jól ismernek :). Elsőként Gergő ajándékát említeném meg, mert nagy meglepetésemre ez olyan ajándék, amiről magam sem tudtam, hogy egyáltalán vágyom rá... ez egy earPod - Apple fülhallgató... már a csomagolása látványától is extázisba kerültem! Ez olyan mint a macskáknál... mikor meghallják az alutasakos kaja dobozának hangját, már alig lehet velük bírni :D
Na de visszatérve, a fülesnek nagyon jó a hangzása, már leteszteltem, és persze mindig velem fog jönni futni, meg mindenhova.

Aztán Renikétől kaptam egy muffin sütőt egy muffinos szakácskönyvvel, ami szintén egy olyan ajándék, ami már régóta hiány cucc volt, úgyhogy sütnöm kell ;), mostmár nincs kibúvó. Nikótól életem legkedvesebb/legcukibb ajándékát kaptam. Egy kulcstartó... de nem akármilyen. Valójában 2 kulcstartó, két kis muffin, és mindegyiken más szöveg, egyiken"BEST", másikon"FRIENDS", és Nikó választhatott melyiket szeretné... nekem nagyon tetszett ez a dolog, olyan mint gyermek korban a lányoknál, és igazából jó így kicsit újra gyermeknek lenni, mégha csak ilyen formában is. Aztán Mótól, drága barátnőmtől meg Lacustól közös ajándékot kaptam. Egy nagyon komoly filofaxot. Első pillanatra talán  ledöbbentem, hiszen most vettem  naptárat pont, de aztán mikor kicsomagoltam, nagyon megtetszett. Egyrészt nagyon stílusos, másrészt meg van belső zsebe, ami külön nagyon hasznos. Szóval ezt is imádom :D. És végül, de nem utolsó sorban ma megköszöntöttek kollégáim is. Igazi meglepetés... csokitorta (nyamm), plusz beneveztek a Vivicittá városi futásra, amit már nem is tudom hányszor megemlítettem, hogy szeretnék nevezni. Nem tudom kinek az ötlete volt, de beletalált. Szóval ezek voltak az ajándékok. Magamnak egy Clinique sminklemosót vettem... tutira mentem, tudtam h örülni fogok neki :P

Aztán pár fotó az AlterEgo Showműsorából... azt hiszem kár kommentet fűzni hozzá :)
Szuper élmény volt ez az egész, mindenkinek nagyon köszönöm, és azoknak is, akik akár levélben vagy bármilyen formában emelték az ünnepem fényét. Így jó harmincnak lenni :)))

Zárásképp unokatesóm megfogó szülinapi gondolata:

"A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, 
hanem hogy mennyi élet volt éveidben."

XXX

Életem legeslegjobb szülinapjában volt részem. Ezúton is köszönöm barátaimnak. Elsőként Mónikának, aki a főszervezője, és tényleg a felejthetetlen élmények nem jöhettek volna létre, ha ő ezt nem egyezteti ezerszer a többiekkel. Aztán ugye Gergőnek is köszönöm a hajat, amit kreált nekem így az utolsó utáni-utáni vendégeként még szombaton és persze minden résztvevőnek, aki megtisztelt jelenlétével, és emelte az este fényét. Igazán baráti és meleg hangulatban telt és ezt az élményt sosem fogom elfelejteni. A vacsora ugyan elsőre furának tűnhet, hiszen tulajdonképpen ez a RingCafe ilyen hamburgerező féle, bár hamburger és hamburger között is van különbség. Hiszen itt minőségi alapanyagból, minőségi módon és tálalással készül az étel.

Aztán éjfél felé bedurvult az este :))). Renikéék hazamentek, mi meg elmentünk egy Meleg klubba, ahol éjfélkor volt showműsor, mely nagyon nyitott és szemérmetlen volt, másrészt meg baromi szórakoztató és látványos. Én soha nem voltam még ilyen helyen, csak filmekben láttam. Amúgy pontosan olyan, mint a filmekben, csak visszafogottabb, kulturáltabb. Én mint heteró ufoként éreztem magam, olyan idegenként, aki kicsit fél, de ugyanakkor kíváncsi is a világra :). Készült is az egyik travival egy közös fotó... ezt az este fő kincsének tekintem, véletlen, hogy el tudtuk csípni :)

Egyelőre ennyi, de folyt. köv. fotókkal.

Ajándék nekem

...a cégtől. Pedig nem is tudják, hogy szülinapom van :D. Szóval megkaptam Popi volt monitorát, így már én is két monitorral nyomulok :) (mint egy afféle átlagos grafikus)

Gondolatok még harminc előttből

Vészesen közelít a szülinapom, kicsit félek is tőle, mert azért mégis a 20-as éveimből lépek át a harmincasba, ami már nem a "fiatalság-bolondság" korszak, ha úgy objektívan belegondolunk. Őszintén szólva tudom, hogy semmi nem fog változni, hiszen nem ezen múlik, hogy belsőleg hogyan érezzük magunkat, de azért mégis csak egy mérő eszköz, ami alapján támpontot nyer az ember, hogy honnan jön és merre tart. Az idő múlásában két jó dolog van. Az egyik azaz állandó változás és körforgás, mely újra és újra frissíti az univerzumot, másik meg, hogy nem egy egyedi dolog, és senkit nem kerülhet el, így élni kell vele és méginkább megtalálni az aktuális időszak szépségét. Én például 30 éves szülinapomra kaptam csak úgy egy virágot. Tökre nem szokványos az én életemben, és tök jól esett... sűrűbben is előfordulhatna, de akkor valszeg elveszne az értéke.

Kiborulás 001.

Tegnap volt a munkahelyen egy kiborulásom, miután azt érzem, hogy most betelt a pohár. Én ilyen akciókat meglehetősen ritkán csinálok, főleg publikusan. Pár napja már fura dolgok mennek, mert a kreatív igazgatónk kicsit nehéz korszakát éli, ami által kissé kivonta magát a forgalomból úgymond, és emiatt a trafficet, meg a vezetést át kellett szervezni. Na most az ilyen átszervezések véleményem szerint minden esetben valaki számára jól sülnek el, valaki számára - adott esetben - hátrányosan. Nos, ez a változás - a tegnapi napig - úgy vettem észre, hogy számomra erőteljesen hátrányosan alakult. Miután már a végére a frusztráltságtól annyira kiborultam, hogy kábé besírtam és kihívtam Misit (aki jelenleg az említett témakört intézi) beszélgetni. Őszintén szólva ez tök eredményes volt, ugyanis megvilágosultam. Például (ami számomra a legfontosabb), hogy elvileg a jövőben normális munkákba is részt vehetek, tervezésileg és egyébként leesett az is, hogy itt a cégnél tulajdonképpen milyen pozícióba is vagyok belepozicionálva (vicces, h ehhez  is két év kellett). Szó szerint azt mondta Misi, hogy az esetem speciális, mert ugye van két ügyfelem, amiből az egyik sok esetben igényel operátori tevékenységeket (ami rendesen visszafog- időben/kapacitásban) is legalább annyira, mint tervezésit, ugyanakkor én valójában mint tervező funkcionálok, mind látásmódban, mind ambícióban is. Úgyhogy, ha jól értem, az új rendszernek köszönhetően lesz egy belső team rendszer, ahol nem egymást felügyeljük, hanem egymást elősegítjük és közösen dolgozunk projekteken. Kíváncsi leszek és remélem nem azt fogom tapasztalni amit mostanában, hogy egyre több felé kell elszámolnom/beszámolnom és egyre több ember szól bele abba, amit már régóta én csinálok, és amiről eddig éveken át semmit nem tudott.

Hipochonder Én

Folytatom a healthy életmódomat, így bejelentkeztem 22-ére bőrgyógyászhoz. Végre eljutottam odáig, hogy megvizsgáltassam az anyajegyeimet és le is szedessek egyet tutira, mert a hátamon van és zavar. Állítólag nagyon jó az időzítés, mert télen a legjobb ezeket intézni. Na meg amúgy is sztem nem árt, ha az ember még időben megröntgeneziteti magát szakemberrel. Van olyan, hogy csoportos kedvezmény, így Móval megyünk karon öltve, szerencsére ilyen téren nagyon azonosan gondolkodunk.

Aztán jövőhét hétfőn megyek rákszűrésre. Természetesen nem állítom, hogy semmi para nincsen bennem, de közérzetileg teljesen oké vagyok.
Ha mindegyik témán túl leszek, lassan el kell mennem szájsebészetre, mert ugye az oké, hogy a fogdoki tavaly elintézte azt az egy tömést, amit 6 év után talált, de van két felső bölcsességfogam, melyek nagyon szerencsétlenül és elérhetetlenül helyezkednek el. A dokikám figyelmeztetett, hogy a többi fogam érdekében jó volna megszabadulni tőlük, meg ugye ha esetlegesen lyuk van, akkor borítékolt, hogy szájsebészeti műtét lesz belőle.

Ma nagyon lájtos napom van, viszont feltelepítettem a benti gépemre a Zbrusht és a Mudboxot... fejlődés, márcsak a Maya hiányzik :)
Most meg keresem a melegbár lehetőségeket, mert szülinapomon kaja után oda szeretnék menni :)

2 év után

....találkoztam Ildi barátnőmmel, akivel most sem találkoztam volna, ha nincs egy rohadt nagy véletlen olyan szerda körül. Valamiért nem közlekedett a metró, vártam a pótlót a Pillangó utcánál, mikor egyszercsak megkocogtatta a vállamat. Igazából az utóbbi félévben már csak azért nem kerestem meg, mert már olyan égő, hogy két éve no infó egymásról, pedig kb 15 éve ismerjük egymást. Jó volt találkozni.

Aztán ma megint nagyot haladtam a 3D fejemen. Viszont nagy észrevétel magammal szemben: többször kellene elmentenem az anyagot, mert ezt kétszer is megszívtam a nap folyamán... hát igen, be kell vallanom se a Maya, se a Zbrush nem egy Maces program, a suliba is Macintoshon tanultunk, de Windows OP rendszerrel... Lassan már komolyan elgondolkodom, hogy nem érné-e meg itthonra is. Most gondolom a PC pártiak jót röhögnek... hát ez van, most 1:0 a PC javára :(
viszont ma nem teszek fel folyamat képet, hogy legközelebb láthatóbb legyen a különbség. Az orromat, meg a csontjaimat pontosítottam amúgy... és még mindig vannak program használati problémáim is, pedig a Zbrush egyáltalán nem nehéz, de annál BUGosabb... ezt a tanárom is mondta anno, nem is érti miért nem fejlesztik már le normálisan.

Myself modelling - step 2.

Egész délután 3D-t gyakoroltam, azaz Zbrush nem létező tudásomat próbáltam felidézni :D. Jó hír, hogy azért vannak alapok, lassan de biztosan visszajönnek a dolgok :)

Itt tartok ma:
 

Összegezve: 
az alapot elkészítettem Mayában, majd átemeltem Zbrushba, megcsináltam a referenciákat (saját fényképemet szemből és oldalról - kb 2 óra alatt jöttem rá, hogyan kell) és végre elkezdődhetett a gyurmázás :)

YucciLand

Popi kollégánk búcsúajándéka Yucusnak. És az én grafikai alkotásom is egyben. A lényeg, hogy Popi utolsó napját tölti a cégnél, és saját szobájukat egy birodalomnak tekintette, és mostantól ezt az ajtóra kihelyezett ajtódísszel meg is pecsételte :D

...büszke vagyok rá, ez az eddigi egyik főművem :)

Post, a reggeli kávé mellé

Gondolkodtam ma a visszajelzéseken, amit a blogommal kapcsolatban kaptam mostanában, miről is kellene írni, hogy az valamiféle értelmet is adjon az olvasóknak, de arra jutottam - önkritikát gyakorolva -, hogy egyáltalán nem tudok írni, sőt igazából nem hiszem, hogy hosszútávon kiegyensúlyozottan szolgálni tudnék mélyen szántó gondolatokkal, és egyébként meg ki tudja, lehet aki olvas, nem is ezek érdekelnék, hanem pont az, amit spontán érzek a világ dolgaival kapcsolatban. Egyébként is elsősorban nem másnak írok, hanem magamnak... de őszintétlen lenne elsiklani a tény felett, hogy azért bennem van, hogy örömmel tölt el, ha ezt bárki is elolvassa.

Ma nagyon jól indult a reggelem. Bent a cégnél két pozitív gondolattal lettem gazdagabb, melyeket két kolléganőm tett irányomba. Egyik az én barátném Nikó, aki végtelen kedvességgel bókolt az új Facebook profilképemmel kapcsolatban, másik meg Krisztika, aki elmesélte, hogy velem álmodott és nem árulja el mit, csak annyit, h nagyon jó álom volt és azért nem árulja el, hogy teljesüljön. Nah, ezért is szeretem a munkám és nem tudom elképzelni, hogy (3D ide vagy oda) bármikor is önszántamból elmenjek. Másrészt meg erről eszembe jutott, hogy én is álmodtam. Álmomban bár tudom tél volt, mégis volt egy olyan nap, mikor sütött a nap és meleg volt. Valahol Simontornya környékén lehettem, és felszenzorozva elindultam futni. Azt a szabadság érzetet, amit álmomban éreztem, már nagyon régen tapasztalatam a való életben, nagyon pozitív nyomot hagyott, még a levegő illatára is emlékszem... talán jelzett az agyam, hogy szüksége van már a futás adta endorfinra?!

Ez volt ma, meg szinte egésznapos ötletelés. Három vivendő koncepcióból kettőhöz alapötlet szinten is van közöm... de holnap innen folytatjuk bent. Kell ez a tender, kell.

3D suli, DONE!

Véget ért a sulim hétvégém. Megmutatom mit csináltunk. Egy sima fényképbe illesztettünk be egy full 3D testet. Mi csináltuk a fényelését, árnyékokat, tükröződéseket és maga a perspektívát is.

Egyébként jól elszaladt ez az egy hét. Nagyon sok mindent csináltam és történt egy csomó jó dolog is. Mondhatni siker szezonom van :D.

Viszont ma szarul érzem magam, valahogy nem tetszettek a benti dolgok cégnél, meg kicsit lehangolnak bizonyos emberek és hozzáállásaik, és a fejem is fáj. Így, hogy rengeteg időm felszabadult, kijelölök minden második hétvégén egy napot, amikor 3D-vel fogok foglalkozni. Ezt találtam ki. Félek, hogy el fog halványulni a tudás, és nagyon nem szeretném.

Szabad hétvége

Nos, eljutottam odáig - így nem tudom hány év után - hogy szabad hétvégém van, és semmilyen kötelező program vagy munka nincsen. Ismeretlen az érzés, és kicsit fura is, de határozottan jó hatással van rám. Azt hiszem egész hétvégén rendeztem a gondolataimat mindenféle megközelítésből. Találkoztam tegnap Lacussal. Ez volt a hétvégém legmeghatározóbb része, amin azóta is sokat gondolkodtam, egy őszinte beszélgetésnek köszönhetően. Egy dologban biztos vagyok, szeretném ha sokkal többet találkoznánk, sőt kíváncsi vagyok, hogy milyen is ő valójában (ebből az új megközelítésből). Egyébként megnéztünk egy filmet moziba, azt hiszem 8 Oszkárra jelölték, de tényleg jó a film. Gergővel is sokat beszélgettünk... emberi kapcsolatokról, és teljesen ugyanazt gondoljuk. A dolgok néha bonyolultnak tűnnek, de csak azért mert egyszerűek, mint a pofon.
Ma viszont egész nap egyedül voltam. Kifejezetten jól éreztem magam. Tisztáztam magamban, hogy mit is akarok. Ez az év már teljesen tiszta, elfogytak előlem a fenntartó akadályok. Egyrészt a jövőm alapjai elkészültek, másrészt a munkámmal is minden oké.

Most visszatérek Murakamihoz, nagyon jó ez a könyv.

By the way, itt az új cipőm tavaszra, hiper leárazva 9000-ről 2000-re.

Murakami: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?

Ezt a könyvet vettem tegnap. Érzem, hogy lélekben kezd kialakulni bennem egy hiányérzet a futással kapcsolatban, ugyanis ösztönösen nyúltam ezért a könyvért az Alexandrában. Misi valamikor beszélt nekem róla, szal a memóriám mélyén ott csücsült már. Elmélkedés, szeretem.

Nnnna, én meg kínlódom. Akarok futni, de hideg van, jég, és az edzőtermet nem szeretem és már nincs is bérletem. Mi a fenét csináljak, mert igény meg van... maximálisan.

53,2 kiló

Nah, már csak 2 napig tartom a szigorú diétát, aztán megpróbálok beállni szénhidrát minimumra és minél kevesebb cukorra. Könnyebb már, és én is könnyebb vagyok :D

53,9 kiló - lefelé

Tegnap este legszívesebben becsaptam volna egy Meki kaját, de nem... kulcsszó az önuralom. És lám, az eredménye mára majdnem egy egész kiló. Egyébként még hozzátartozik a sztorihoz, hogy tegnap Nikóval elmentünk vásárolni, és az a méret (34), ami máskor lazán jó, most éppenhogycsak feljött rám, és szinte szét akart robbanni rajtam :D. És nem mellékesen megjegyezném, hogy kezd  hiányozni a futás is. De ebben a hidegben nem hiszem, hogy kimegyek.

Egyébként tegnap megtudtam Mótól, hogy elkezdte szervezni a szülinapom. Már a gondolat is felvillanyoz :). Szóval várom már...

54,8 kiló

De azért érezhető.

Döcögősen indult a reggel itt a cégnél. Szeretném feltelepíteni már végre a Mayát itt bent, de

1. Nincs letöltve a program, 
2. Nincs jogosultságom a telepítéshez, 
3. Nincs, aki mindezt megoldaná.

Kinyílt a világ, észrevettem, hogy jelentősen tájékozottabb vagyok, mióta tévézem :) ...aki azt mondja, hogy a tévé felesleges, az hülye.

55,1 kiló - ismét

Ma először jutott eszembe, hogy milyen más lesz ez az év. Eleve az, hogy lejár a suli, a suliköltségek, olyan nagy anyagi és időbeli megkönnyebbülés, hogy alig bírom felfogni, éves szinten iszonyat pénzt költöttem ilyen célokra. Nem beszélve arról, hogy végre lesz időm a kamatoztatásra. Azt is eldöntöttem, hogy idén elköltözöm és akárhogyan is, de egyedül fogok bérelni lakást. Elegem van a függésből és ahogyan számolom nem kerül az sem sokkal többe.


Hétvégi suli nagyon király volt. Végre egy hétvége, ami nem arról szólt, hogy futok a tananyag után, hanem minden egyes részét értettem, és ami a legfontosabb, hogy bizonyos összefüggések elég komolyan kezdenek összeállni a fejemben. Amúgy felfüggesztettem a diétát hétvégére, és egyből visszahíztam. Nyiff :(

53,6 kiló - távozott egy jó adag víz

Gergő mondta még tavaly, hogyan működik ez a diétázás dolog. Először a víz távozik, majd csak  utána a zsírszövetek. Tegnap jól felkészültem, vettem vitaminokat, sok répát, és csirkét. Amúgy nagyon érdekelne, hogy ez a fogyás  dolog csak nálam ilyen hatékony vagy másoknál is ugyanúgy működik (ha van elég önuralom)?!? Egy tuti, a testépítők is valami hasonló diétát csinálnak, és ha valakiken látszik, akkor rajtuk igazán. Tavaly nehezebben bírtam... bár most még csak az első napon vagyok túl, szal ez még nem még nem biztos, hogy irányadó.

Úgy tűnik egyedül vagyok ma itt az irodai szobánkban, ergo uncsi napnak nézek elébe. Amúgy meg van jó oldala, hogy már az első héten dolgozom: mire visszajönnek a többiek, én már rég benne leszek a tempóban. Erről jut eszembe. Tegnap volt egy ötletelés, amire behívtak engem is. életembe először azt hiszem mondtam úgy értelmes dolgokat, hogy fel is jegyzetelték, és leesett egy tökre fontos és kézenfekvő dolog: értem az online kommunikációt. Ennek oka talán, hogy ezt tanultam a suliban is, érdeklődési köröm, és talán a blog vezetése is.

55,1 kiló - zsírdisznó

Basszus, ma reggel elértem eddigi életem legdurvább súlyát, úgyhogy azt hiszem van rá okom, hogy diétázzam. Már elő is kaptam a tavalyi segédanyagot, este nagybevásárlás (kell vitamin, zöldség, csirke), aztán 4-5 napig nyomom keményen, amíg nem megyek le 51-ig. Amúgy is jót tesz az ilyen koncentrációs gyakorlat.

Holnap suli. Átkozottul nehezemre esik már belegondolni is, hogy nem lesz hétvégém, menni kell, de persze nem siránkozom, mert fejlődöm.

Aztán tegnap felmondott a másik programozó is. Úgyhogy februártól nem lesz egy sem a cégnél. Vagy talán vesznek fel, pasz. Nagyon zavart, hogy ezt a hírt csak akkor tudtam meg tegnap, amikor már ténylegesen publikus lett.

Első 2013-as munkanap

Hál'isten nem hétfő. Az Ogilvy 2009-es évelejei akció jut mindig eszembe. Valahogy annyira mély nyomot hagyott, hogy minden évelején gyomorideggel térek vissza. De egyébként meg jó visszatérni, szeretem a munkahelyem. Jó a hangulat, szeretem a kollégákat. Bár hozzátenném elég kevesen vagyunk (akinek volt egy kicsi esze, szabit vett ki).
A rossz hír, hogy nem nyertük meg a tavaly év végi tendert :(, mostmár elárulhatom, hogy a MinDig Tv, és giga költségvetésű ügyfél lett volna. Sajnálom, mert éjszakáztam is miatta...

Aztán mérlegeltem ma: 54,5 kiló vagyok... áááá, ebből diéta lesz :)

2013, újévi fogadalmak!

Azt gondolom idén változtatnom kell az eddigi életvitelemen, így most több fogadalmam is van. Első és legfontosabb, mivel két hétvégét követően végzek a sulimmal, így megfogadom, hogy idén azt az időt, amit eddig sulizással töltöttem, mostantól pihenéssel fogom. Az életem idén harmonikusan szeretném építeni, szeretnék tovább lépni, és ugyanakkor közelebb kerülni egy lehetséges saját otthonhoz, így idén befejezem a hedonikus kicsapogásaimat, többet leszek vidám, és kevesebbet foglalkozom mások hülyeségeivel. A tavalyi év összességében büszkeséggel tölt el, tulajdonképpen kivétel nélkül mindent elértem, amit terveztem, úgyhogy hasonlóan sikeres évet szeretnék kívánni magamnak és minden olvasómnak sok szeretettel. BÚÉK 2013!

Tévé inda hausz

Tegnap testvéremékkel megvettük az álomtévémet, meg hozzá egy tévéállványt. Nagyon durván okos ez a tévé :). Van rajta böngésző, youtube, facebook, twitter... össze lehet kötni számítógéppel, de a kedvencem az, hogy van hozzá mozgásérzékelős távirányító. Megérte a jobbik tévét venni, konkrétan annyit tud, amennyit még le se bírtam teszteli. Úgyhogy majd a napokban. Addig meg a MinDig tévét nézem, mert még nincs a UPC-hez kötve. Kellemes ünnepeket mindenkinek :)))

2012 összegezve

Évértékelő post. Huh, ehhez a posthoz minden évben nagy levegőt kell vennem. Nah, szóval. Először is összességében nézve nagyon szép íve volt ennek az évnek.

Január
Először is a nagy betegségemről, ami már a tavalyi évem felétől jelen volt az életemben, és a leküzdése nem kevés áldozatot követelt tőlem, ennek fényében januárban egy elég kemény diétával kezdtem, azaz nem ettem szénhidrátot, és cukrot, szerencsére utóbbi megmaradt. Sajnos ez a diéta és az egészséges életmód nem volt elég a gyógyuláshoz, de ne szaladjunk ennyire előre. Alapvetően nem volt okom a panaszra, dinamikusan mentek a dolgok.

Február
Az első szívás itt jelentkezett. Megtudtam, nemhogy javult volna az állapotom, inkább romlott. Azaz a rákszűrés eredményeképp kiderült, hogy azonnali műtét kell, különben a folyamatok visszafordíthatatlanná válnak. Olyan napjaim voltak, hogy igazán visszaemlékezni sem szeretek rá. Iszonyatosan féltem. Életembe először ráeszméltem, hogy milyen sérülékeny az emberi élet. Egyetlen pillanaton múlik minden, és soha nem tudhatjuk, hogy meddig tart, ezért luxus elpazarolni az IDŐt.

Március
Eseménydús. Várakozás a műtétre, miközben nyakamon a szakdolgozat. Tele félelemmel és várván az optimista jövőt, hogy legyen már ennek vége. Aztán eljött a műtét. Szeretet övezett, barátok és család, mindenki egy emberként mellettem. Azt a szeretetet amit akkor átéltem, még talán soha nem éreztem ennyire egységben. Fura, de azóta is az egész, globálisan jó emlékképp maradt meg. Még a nődokim is, ahogy láttam a műtőasztalon, hogy tudja mit csinál, majd utána a számtalan kozultáció és a hülyébbnél-hülyébb kérdéseim tömkelege... Aztán a lábadozás. Otthon, közben szakdolgozatot írva. Tudtam, hogy ott, és akkor be kell fejeznem, mert nem lesz rá idő...

Április 
Elékészült a szakdolgozatom, természetesen az utolsó utáni időpontra. Mert Katáéknál így szokás :). Következett az utolsó vizsgaidőszak, miközben készültem a (minden eldöntő) szövettanra és a nyári államvizsgára (lelkileg). És elkezdődött egy mindent megváltoztató folyamat. Sportolni kezdtem. Heti kétszer, majd később háromszori futással. Az erőnlétem egyre javult és ezzel együtt a közérzetem is. Azt hiszem nem létezik ennél jobb feszültség levezető módszer. A hó végén megjött a szövettan. Nagyon indokolt volt a műtét, és minden oké. Már csak az ellenőrző szűrés van vissza.

Május
Végeztem az utolsó vizsgákkal is, emlékszem h mennyire kimerült voltam, és valahogy nehezemre esett látni, hogy még vissza van az opponensi értékelés és az államvizsga, no meg a rákszűrés. Azt hiszem a május más érdekeset nem tartogatott... ja de, még valami, csak azt nem oszthatom meg mert az magánéleti :).

Június
Az államvizsgám hónapja. Mindent ennek rendeltem alá. Nagy hajtás ment, azt hiszem júniusig nem is voltam Simontornyán. A közérzetem alapvetően jó volt, főleg miután kijöttem 22-én a vizsgáról. Jaj ez vicces öngól volt egyébként. Azzal a logikával, hogy úgysem lehet javítani UV-zni, mi az utolsó dátumra megyünk, csak azt nem vettük figyelembe, hogy az össszes államvizsgázó osztálytársunk sikerét végig kellett néznünk úgy, hogy mi még tanulni se keztünk rá :). Na de meglett végül. Ez volt a csúcspontja az évemnek. A sikerélmény, eljutni az űberfostól, a finishig nagyon jó volt, és nem éreztem azt, mint érettségin, hogy "vége, és?!", hanem azt éreztem, hogy végre nekem is megvan a diploma, mostmár én is értelmiség vagyok.

Július
Diplomaosztó, Balaton sound. Asszem ezzel a két szóval le is írtam.

Augusztus
Eldöntöttem, hogy idén még beváltom egyik vágyamat, jelentkezem a Mesharray suliba Maya mester kurzusra. Így utólag talán jobb lett volna egy félévet pihenni előtte, viszont olyan értelemben meg nem bánom, hogy lassan túl leszek rajta. Nem könnyű, küzdök vele rendesen, de hiszek benne, hogy lesz értelme.

Szeptember
Ezt mindig úgy élem, meg hogy vége a nyárnak, egy újabb kezdet. Idén most a 3D digital sulim kezdete. Innentől lett nagyon sűrű az évem.

Október-November
Hajtás időszak, az utolsó törlesztőt is kifizettem suliba.

December
2 embert kirúgtak a munkahelyemen, plusz egy felmondott, tenderezés ezerrel, sok munka, no bónusz. És ezzel elértem az évvégéig. Most kis pihi van, meg két ünnep között megveszem végre az álom tévémet.

Összességében sikeres évet zártam, nem volt könnyű, de azért soha rosszabbat :)

Whatever :)

Fogorvosnál 2.0

Pár hete átestem a bölcsesség fogíny eltávolításán, ami kb kisebb műtétnek is megfelel, már nem is mondom, hogy kb 6 napig irdatlanul fájt (ezt kicsit magamnak is köszönhetem minekután a felírt antibiotikumot nem igazán akartam beszedni, majd az 5. napon, mikor már úgy éreztem, hogy ez nemhogy nem javul, hanem egyre szarabb, végül átestem az antibiotikum kúrán). Mondanom sem kell, hogy mellé küldtem kísérőként probiotikumot, meg mindenféle vitaminokat, hogy túléljem egyéb nem várt mellékhatás nélkül. Aztán végül megúsztam. Aztán ma ismét voltam, és betömték a bal 8-as bölcsességfogamat. A rossz hír, hogy van két felső bölcsesség fog, amivel nem nagyon tudom, hogy mit lehet tenni, ugyanis vízszintesen vannak kinőve, és a dokim azt mondta, azt sem látja milyen állapotban vannak. Kell röntgeneztetni szájsebészeten, illetve ha bajuk van akkor nagy para van, mert az oldalra növés miatt nem lehet hozzájuk férni. Szal az ügy még nem zárult le, jövőre folytatás következik.

Aztán tegnap előtt volt céges buli. Kegyetlenül berúgtunk. Zsével, aki a művészeti vezetőnk, egész sokszor táncoltunk együtt, úgyhogy idén a vele megörökített pillanatot mutatom meg :). Jó volt!

Céges karibuli MA

Tegnap voltam ügyfélnél, és szomorúan vettem tudomásul egy megrázó hírt, de persze még nem aktuális, úgyhogy titkos :(. Remélem jó lesz a mai céges buli, vagy legalábbis jobb mint a tavalyi.
Tegnap elkezdtem írni az év-végi összesítő postot (már tradíció). Idén kicsit hosszabb lesz, mint szokott és másabb tagolású, dehát ez is azt mutatja, hogy kicsit sűrűbb év volt és elég sok fordulat volt a többihez képest. Aztán márcsak 3 nap és ebben az évben leteszem a lantot :)

A mai nap életérzése: 

Lávmi tendör

Tenderezünk. Elvileg jól sikerült a prezi. Többet nem tudok, de nem is mondhatok, mert ugye titoktartás van. De minden esetre tegnap éjfélig bent voltunk. A durva, hogy a végére konkrétan már jól éreztem magam, és az sem zavart, hogy dolgozunk. Ma mondjuk olyan vagyok, mint a mosott szar. Közelít a karácsony.

Vívódás

Azt hiszem leesett a tantusz. Minden (azaz MINDEN) megtalálható az interneten, amit csak kereshetsz. Az emberek vívódnak. Még azok, akikről azt hiszed nem is emberek. Fura, de ez az új megvilágítás feldobja a napomat.

Néha azt érzem, hogy úgy bandáznék a túloldallal... valószínüleg meglepően jól esne.
(Ezt most lehet, h egy ügyfélre értettem?!) ;)

Évvégi hajtás

Ritkán írok mostanság megint, mert nincs időm. Bár az utolsó hajtás végére ért, de még az utolsó simítások hiányoznak. Azaz a suliból még három hétvége, és persze még kb 10 munkanap. Aztán új év. Mindenképpen meg szeretném idén venni a tévét (a tv elképzelésem megint változott), hogy jövőre egyetlen cél maradjon, mégpedig a pénz gyűjtés. Érdemes lesz összegeznem ezt az évet, sok volt, szélsőséges, és jó nagy része szólt az egészség témakörről. De ezt majd valamikor a jövőhéten szedem össze. Ja meg még lesz a céges kari is, ugyanott mint tavaly, ugyanazzal a programmal mint tavaly, az egyetlen ami változott (negatívan) a társaság. Ebben az évben mondhatni kb 8 ember hagyta el a céget, ami mondjuk egy 40 fős ügynökségnél nem kevés.

Na vissza  a munkához. Mert még ennek az évnek nincs vége...

A REKLÁM

"A reklám szórakoztatás. Szürrealizmus. A jó reklám majdnem logikus, mégis van benne olyan elem, amire azt mondod, hogy úristen, miért?"
(Robert Senior)

FF Webterv pályázat

Ez volt a beadott tervem a FF pályázatára, ami ma kiderült, nem volt elég a győzelemhez. Kíváncsian váram a győztes pályaművet :)

Mikor beléd hasít a felismerés...

Rájöttem, hogy vezetés szinten engem szarra se néznek a munkahelyemen. Asztakurva de szar érzés. :(

Hálás cica

Tegnap este éreztem, mennyire szeret a kis Makika. Bár reggel szét szadizta a karomat, és kábé úgy néz ki a karom, mint aki oroszlánnal harcolt, de valahogy nem érdekel, mikor este jön és szinte belém bújik. Este konkrétan elkísért zuhanyozni. Én nem gondoltam, sőt azt hittem, ha meghallja a víz csobogását, majd jól kiszalad, de nem :), végig őrzött a fürdőben, majd mikor átjöttem a szobába, akkor is elkísért az ágyamig. Majd jött szépen és befészkelődött mellém. Így megy ez, aztán alvás reggelig. Egyébként már azt is megfigyeltem, h ha én alszom, ő is alszik, ha felkelek, ő is mocorog :). Szóval ilyen, nagyon lehet szeretni ezeket a kis élőlényeket.

Áginak drukkoló csapat

Csipet-csapat összetart (többiek szabin :D)!!! Ex-kolléganőnknek szorítva :)

(Fentről Gergő, Popi, Krisztika, Nikó, Yucus és én)

Tévé kérdés

Egy ideje nézegetem már a tévéket neten is, üzletben is, és rá kellett csodálkoznom, milyen különbségek vannak. A kiszemelt tévé jelenleg Media Marktban 209 900 HUF, a neten 157 450 HUF... némelyik cég - bátran kijelenthetjük - POFÁTLAN!

A sport...

kitisztítja az elmét, és önbizalmat ad. Az egyetlen bajom csak az, hogy semmi másra nem marad idő. Pl most péntekre 4 program torlódott egymásra, melyekből tulajdonképpen nem a preferencia sorrend szerint választottam, hanem aszerint, hogy milyen sorrendben lett kitalálva. Remélem nem lesz belőle sértődés. Kicsit húzós időszak ez, úgy telnek hetek, hogy egyetlen szabadnapom sincsen. Viszont mostmár lassan vége. Márcsak 26-ig kell kibírni szünet nélkül, aztán utána lesz egy csomó szabi, plusz jövőre már normálisan fogok pihenni, mert a hétvégék is szabadok lesznek, mint másik normális embereknek.

A héten voltam fogorvosnál, a jó hír és mondjuk úgy "nagy véletlen", hogy a választott dokinál, tök véletlen az asszisztens egy ismerős lány, így némi protekcióra tettem szert startból, de egyébként is nagyon jó a fogdoki, több forrásból is csupa jót hallottam róla. A rossz hír (nekem), hogy van két lyukas fogam, ami önmagában még nem lenne gáz, hiszen kb 6-7 éve nem voltam fogdokinál, viszont az egyik lyukas fogam pont az egyik bölcsesség fogam, melyre rá van nőve az ínyem. Azaz le kell operálni előtte a bőrt, majd utána lehet csak betömni. 29-ére van időpont, akkor lesz reggel megejtve az ominózus beavatkozás. Ou Ou :(

Babák mindenütt

Tegnap megszületett legrégebbi barátnőm első kisfia, Huba néven. Igen, gyakorlatilag Mót leszámítva az összes barátnőmnek van már gyermeke. Szép, ugyanakkor elkeserítő rám nézve, mert kábé ez az a dolog, amire a legjobban vágyom. Amúgy ez a gondolat kellemetlen hatással van általában az életemre, mert nem tudok tényleg önfeledten örülni más ilyen jellegű boldogságának, pedig őszintén szeretnék.

"Minél többet vásárolok, annál többet spórolok"

Valamelyik idióta Lidl reklámban hangzott el ez a mondat, ha jól emlékszem, ám én most pontosan ezt az elvet követtem és szerintem, bár látszólag költekeztem, de valójában rengeteget spóroltam. Plusz tudtam jótékonykodni egy ismeretlennel (egy 2000 Ft-os kuponnal), ami külön jól esett, mert  ráadásként, egy jó emberrel tettem. Szóval, először is nyertem Spar Facebook nyereményjátékon 10 000 Ft-ot, amit tegnap elvásároltam otthoni dolgokra/kajára, vettem egy szolibérletet 5 700 Ft-ért (spóroltam vele 1 200 Ft-ot), vettem egy régóta vágyott Clinique 3 lépés szettet 2 000 Ft-os kupon+1 800 Ft Törzsvásárlói kedvezmény+ajándékdoboz=14 700 Ft (ajándékdoboz tartalmával kb. 30 000 Ft eredeti áron), így összesen megspóroltam az egész vásárlással 18 700 Ft-ot+10 000 Ft Spár vásárlást+1 200 Ft szoli, azaz összesen 30 000 Ft-ot. Azt hiszem soha nem csináltam még ilyen jó üzletet :)

Ezenkivül él már az AllYouCanMove kártyám, amivel már egyszer benéztem egy edzőterembe és a héten Jógáztam. Majd ezt is össze fogom számolni, hogy mennyit spóroltam... rá kellett jönnöm, hogy megéri nagyobban gondolkodni, és megéri odafigyelni a kedvezményekre :)

Amúgy a Jóga zseniális volt, nem tudok elmenni mellette. Én nem hittem benne, hogy ennyire jót tesz a testnek, pontosan emlékszem, hogy az óra végén olyan lassú volt a légzésem, hogy szinte csodálkoztam, hogy egyáltalán élek. Valószínű, hogy már önmagában emiatt sokat számít, de persze az utána két napig érezhető hátizomláz is beszédes. Szóval csak ajánlani tudom. És Köszi a szuper társaságot lányok :)

Myself modelling - step 1.

Ez egy sorozat post lesz, elkezdtem magamat lemodellezni. Első lépés az oldalon látható referenciák befotózása, és a kiinduló polygon (azonbelül polysphere) magyarul gömb :D

Túl hosszú vegetáció

Egy gondolat bánt engemet. Mostanában egyre több embernek változik meg mellettem az élete, saját lakás/ház tulajdonosa lesz, gyermeke lesz, meleg családi érzések, miért van az, hogy nekem ezek a dolgok egyáltalán nem mozdulnak előre? És hogy lehet az, hogy egészen jól keresek, mégis a nálam rosszabbul kereső embereknek már mindenük megvan? Egyszerűen, hogyan? Lakótárs kollégám is már megjegyezte, mióta együtt lakunk, hogy én semmit nem pihenek, és hogyhogy nem purcanok ki soha? Nem tudom. Így hogy nincs semmi időm, így sem fejlődök, neki meg tök sok ideje van, pihen, feltöltődik, mégis nemcsak lakása van, hanem kocsija is, meg minden. Mondjuk biztos sokat számít, hogy ki-mit örököl családtól (én konkrétan semmit), de elszomorít, hogy nincs már egy saját kuckóm pl, ahol ne kellene valakitől függeni... sőt saját macskám sincs, most is azon rettegek, hogy esetleg elviszi az eredeti tulajdonosa (mert már van róla szó). Szóval így kicsit szar, változzon már valahogy :(

Mesharray Oklevél - 1. modul

Sulim felén túl vagyok és egy meglepő dolog történt, kaptunk a suli első feléről egy oklevelet, méghozzá az Autodesk állította ki a nemzetközi központból. Kicsit felkészült a rendszer, és mielőtt elküldte az oklevelet, kitöltetett egy tesztet, hogy mennyire vagyunk elégedettek. Iszonyat szimpatikus az egész, már eleve ez az online oklevél dolog, annyira dinamikus...be is csatolom, mert büszke vagyok rá:

ki fogom nyomtatni ma ben a cégnél, és jól kiakasztom :)

Apró sikerek, avagy jól indul a péntek

Nagyon jó lett a kedvem ma reggel, bár rengeteg meló van, de most több olyan tervezési projektem is van, ahol az én verzióm lett a befutó a leadottak közül. Az az Auchan ajándékkártya cucc, a másik a KK karácsonyi megjelenés, és végül egy szintén Auchan-Oney plakát történet. Olyan jó, mert ezeken az anyagokon több grafikus is dolgozott, mindegyiken. Aztán a másik jó hír, hogy tegnap kifizettem a sulim utolsó részletét is, úgyhogy örömmel jelenthetem, nincs több sulira költés (legalábbis mostanában). Úgyhogy végre elkezdhetek gyűjteni más dolgokra is.

Ezen a hétvégén már a suli feléhez érkeztem. Animáció.

Maxi a.k.a. Makika

Íme az én kis kölcsönmacskám, akit nap-mint-nap gondozhatok, cserébe rengeteg örömöt és boldogságot okoz nekem:

Lángos először

Zseniális napom volt ma :). Lévén, hogy hosszú hétvége van, végre azt csináltam, amihez kedvem volt, mint pl moziztam ma Móval, sütöttem-főztem, és végre megalkottam az első önálló 3D projektem. Szóval megjegyezném, iszonyatosan pozitív évem van, eddig majdnem minden tökéletesen és terv szerint alakul. Nagyon gyermeki szinten vagyok még a 3D-ben, de legalább már kezdem megérteni a folyamatokat és kezdem elfogadni, hogy mennyi mindent kell még megtanulni, számszerint eddig 5 programot használtunk egymás mellett kisebb-nagyobb átfedésekkel. Úgyhogy már értem miért is éreztem, hogy ez nehezebb ügy lesz, mint másik grafikai dolgok.

Ez csak egy nyers képernyőfotó, de talán mutatja mennyi meló van mögötte, voala a mai remekművem:

Ha elkészül, megszólalásig úgy fog kinézni mint egy igazi szem. Azért csináltam, mert holnap elkezdem saját magamat lemodellezni Mayával, meg Zbrushsal. Na persze az sokkal hosszabb projekt lesz, mint ez a szem. Jelenleg a karakter modellezés hoz lázba a 3D műfajain belül :).

Aztán ma főztem fokhagymakrém levest, meg lángost. Vittem be Mónak is, azt mondta, finom volt... remélem nem csak udvariasságból... de amúgy benne volt szívem-lelkem, mégha kissé sótlan is lett. Aztán miután kajált Mó, elmentünk mozizni. Óriási ez a film. Kb egy éve nem nevettem ennyit. A franciák valahogy könnyeden egyszerűek és vidámat. Megtalálják a szépséget az életben, a pillanatban. Egészen elvarázsolt.

Holnap sport nap lesz :). Reggel futok, majd bicajozni szeretnék...

Új a csizmám

Szééééép, Esprit

AYCM

YES. Megrendeltem végre az All You Can Move kártyát (Gerő által), november-decemberre. Így a téli sportolási lehetőségek ezennel biztosítottak, mostmár csak járni kell.

Nagyon gyorsan megy az idő, és nagyon kevés van belőle. Én nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy valahogy többet tudjak pihenni, jó volna csak úgy dögleni legalább egy napig. Most hétvégén ismét suli, múlt hétvégén dolgoztam, következő hétvégén dolgozom... 7 szabadnapom van még, jó lenne úgy megtartani, hogy karácsonykor legyen egy hosszabb pihenő.

Egyébként 100%-osan eseménytelenek a napjaim, gyakorlatilag úgy telik az idő, hogy elvégzem a kötelességeket... és ez már az év végéig így lesz.
Osztán jövőre minden más lesz.

"Nagyon gáz!"

Tegnap volt egy brutális félreértésem bent a cégnél, ami egy szörnyű estét eredményezett. A lényeg, hogy a céges referenciaoldalt frissítették, és úgy volt, hogy felkerül egy munkám, amiről azt hitte a művészeti vezetőnk, hogy egy másik grafikus csinálta, így odament hozzá és megkérdezte, hogy merre találja a  látványtervet? Erre a grafikus kolléga azt válaszolta, hogy ne ez a terv menjen fel, hanem egy körrel ezelőtti, amit 3D-ben csinált, mert ezt nem ő csinálta, és egyébként is "nagyon gáz"! Mikor meghallottam a szívembe belehasított egy mély, rossz érzés, hogy az én munkám nagyon gáz??? És ezt így mindenki előtt fennhangon kijelenti? Nem szóltam semmit, hazamentem és nem tudtam feldolgozni. Azt éreztem, hogy ennyire nagy szakmai megalázást még sosem éltem át. Másnap, azaz a mai reggel eljutott a Zsocihoz (aki a művészeti vezető) a hírem, hogy kicsit kivagyok és behivatott. Pont ezt nem akartam, egy átlátszó kínos magyarázkodást, hogy ne érezzem magam annyira szarul, úgy gondoltam, ezen a szitun nincs mit menteni. Majd Zsoci elmondta, hogy egy nagy félreértés történt, ugyanis nem a munkám gáz, hanem maga az amit terveztünk, hogy az ügyfél egy kreatív cuccot lecsupaszítva azt terveztette, amiből végül én csináltam a látványtervet. És ha ilyen van bármikor is, nyugodtan menjek át hozzá, mert ez a terv ahhoz képest, hogy nem 3D tervező programban készült nagyon szép... sőt Jucus, aki a legjobb grafikus, azt hitte, hogy 3D tervező progiban készült... szal ez akár egy elismerés is... úgyhogy utólag tegnap amilyen szarul éreztem magam, ma annyira nagy kő esett le a szívemről, és igazából már hálás vagyok a sorsnak, hogy ez kiderült.

Na de itt a látványterv, amiről eddig beszéltem: