Zs itthon van végre 2 hétig, ebből az első 4 napot nálam töltötte, aztán most hazament (és persze hamarosan jön vissza). Viszont ittléte alatt megtörtént az első közös kirándulásunk Szentendrére. Nem hittem volna, hogy mi kultúra napot fogunk már így egyből tartani, mert szinte teljesen spontán ötlet volt az egész eleve. Először csak szentendrei romantikázásnak indult, meg majd kajálunk egyet, meg sütizünk, de aztán felfedeztünk egy kiállítást, ahol a néni felhívta figyelmünket, hogy most nagyon sok kiállítás van a városban, és tudunk olyan kombinált jegyet venni, ami mindegyikre érvényes. Hátmégjóhogy! Úgyhogy elindultunk a kultúrába. Így összeszámolva minimum 6 kiállítást jártunk be. Ebből nekem 3 volt nagyon emlékezetes. Első a Shiota (balra egy kép), ami valójában egy több szobán át tartó installáció. Mint egy pókháló, csak vörös fonalból és kulcsokkal. Voltak rajzai is Shiotának, de az nem maradt meg így, nekem ez ilyen sokkoló volt valamiért. Aztán a második az "elvesztegetett idő" kiállítása (alább kép a helyszínről), itt ez az egész ház bejárható volt, nagy festmények, fényjátékok, hanghatások. Azt beszéltük, hogy mindkettőnknek ez tetszett valójában legjobban. A végére már konkrétan szakértettük a képeket :D
És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).
És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése