Januári zárás

Lekopogom. Eddig fantasztikusan indult ez az év. Fő ügyfelemnél visszajön Junior pozícióba az a lány, akivel imádtam dolgozni, de a covid miatt mennie kellett, mert gyakornok volt. Így most nagyon jó a csapat összetétele. Van ő, mint fiatal/friss agy, van a kapcsolattartóm, aki nagyon ügyes, kreatív és magabiztos, ő is húszas éveiben még, és vagyok én, aki azt hiszem a tapasztalatot és a szakmai biztosságot és persze a grafikai hátteret tudom nyújtani. Ez így most jó, és igenis nagyon fontosak a fiatalok a csapatban, teljesen más irányt képviselnek. Féltem tavaly mi lesz velem, mert nagyon sok belső strukturális változás volt, de egyelőre csak jó dolgokról tudok nyilatkozni. 

Másik ügyfélnél (HVG) a karácsonyi és januári kampány - amit én csináltam - 1100 új előfizetőt hozott, ami nagyon nagy számnak számít... ha jól értettem, minden idők legnagyobb gyarapodása havi bontásban. Most onnan is nagyon jól jönnek a munkák, és hatalmas visszacsatolást kapott kapcsolattartóm vezetői szintről. Ilyenkor csak azt az egyet sajnálom, hogy hozzám már csak általa/szóbeszéd alapon jut el.

Harmadik ügyfelemtől is érkezett pozitív üzenet. Ott kicsit megremegett a léc januárban, mert ők rendezvényes ügynökség és ugye jelenleg nincsenek rendezvények, viszont egy ottani változás kapcsán onnan is kaptam visszacsatolást, szeretnek velem dolgozni és marad ez a felállás (csak induljanak a rendezvények). Rajtuk kívül 3 kisebb ügyfelem van, egyik csak időszakos, másik kettő meg csak kis mértékű, de ők is velem vannak továbbra is.

Nagyon szeretném, hogy ez az év is szépen menjen, mint a tavaly előtti, szeretnék még pár évig csúcson lenni, mert tudom ez a "siker" nem tart örökké és amíg van szeretném értékelni, és soha nem természetesnek venni, mert a sikerért mindig dolgozni kell, az nem jár csak úgy.

EÜ státusz

Javulnak a helyzetek. Szemem kezd szépen letisztulni, a szemszárazság kicsit normalizálódott, már nem vörös egész nap, fogam is jól áll már, alsó fogsor is alakulóban (ott kicsit messziről indultunk). Azt hiszem látom az alagút végén a fényt. Eddig szeretem ezt az évet, mert alapvetően minden indult és kicsit nyugodtabban a dolgok. Marcinak indulnak a szavak azt hiszem. A lámpa szót totálba készség szinten használja már. Tegnap mintha kimondta volna utánam a "tej" szót és az "autó" szót is. Ezeket még nem magától, csak ismétlés jelleggel. De próbálgatja már mondani és ez a lényeg, ezt az áttörést vártam már nagyon nagyon. Aztán abban tudok csak bízni, hogy majd dinamikus ütemben halad és nem kell logopédushoz mennünk a 2 éves védőnői státuszt követően. 

Fog státusz:
2020. augusztus 19. vs. 2021. január 26.

Henry Ford: "Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz."

Ez a mai motivációm. Amúgy én mindig is eszerint éltem. És egyébként tényleg az ember azt tudja elérni, amit gondol saját magáról, ezért is ezt nagyon fontos missziómnak tartom, hogy majd egyszer Marcinak is tovább adjam és hogy majd higgyen saját magában, és persze mi is hinni fogunk benne a háttérben.

Marci ma nagyon ügyes volt. Azt hiszem kezdünk talán közeledni a beszédhez. Ugyanis ma olyat csinált, amit még soha. Reggel ültünk az ágyban, közeledett a cicus, én mondtam neki, itt a cica, erre ő mintha megpróbálta volna úgy formálni a száját, hogy kimondja, de csak annyi jött ki "isz". Aztán mondtam neki, "cica", utána ő "isza", és ez nagyon sokszor elmondogattuk váltogatva, hogy én mondtam, aztán ő. Úgy éreztem, hogy akarja kimondani, és tudta a jelentését is, de még mindig visszatartja valami. Egyébként brutál a szövegértés durranása, már-már ki merem jelenteni, hogy érti az ember folyóbeszédét, legalábbis ami őt érinti. Illetve sok dologból sok mindent ért, egy-egy dolgot (ami nem szokott része lenni az életnek) azt nem. Most már nagyon sok testrészét képes megmutatni pl, ismeri otthon a helyiségek neveit, tudunk neki egyszerűbb két lépéseses "utasításokat" adni (pl. csavard rá a tetejét és dobd ki a szemétbe). Ezekből is gondolom, hogy már közel vagyunk, egyre inkább két irányú a kommunikáció, de azért fellélegzés lenne, ha ténylegesen megindulna.

Más! rendeltem egy szőnyeget a nappaliba, és ezennel a habtapiktól végérvényesen búcsút fogunk venni és visszaáll a régi, kulturált nappali (dohányzóasztal is visszakerül). Ugyanis a gyerek a legkevesebb esetben játszik pont a szőnyeg közepén, illetve a bukós, csúszó-mászó korszak végleg lejárt már nála. 
Ezt a szőnyeget rendeltem, remélem mihamarabb megérkezik:

Mindig van egy "deadline"

Az egész élet. De tényleg, arra kellett rájönnöm, mindig valamilyen határidő után rohanok. És itt nem a munkára gondolok első sorban, mert ott természetesen ez van (egyébként ez sok frusztrációt okoz bennem), hanem egyébként... iskolák, munka, pasi, gyerek, első lakás, és most nekünk a ház kérdés, majd utána a saját projekt, ami már a szerelem projekt (de erről itt még korai lenne beszélni). És ez az egész ad az ember életének egy folyamatos megfelelési kényszert. Persze tudom, hogy ez egyfajta felfogás, de én abszolút hiszek ebben az időszerűségben. Minden életszakaszban az annak megfelelő problémakörrel foglalkozni, így például közel a 40-hez már nem lenne jó a párválasztáson és a családalapításon gondolkodni, számomra annak a határideje kb valamikor most járna le. Vannak körülöttem emberek, akiknek ezek a dolgok mindig lazán suhannak, de én mindig azok között vagyok, akik a határidő környékén és nagy erők árán sikerül kivitelezni az aktuális mérföldkövet. Így a mostani aktualitás a ház. A tavalyi év kuka, ami nehezítő tényező, és persze még közel sem biztos, hogy az idei évben tudom vinni a fejben elképzelt terveket. Marci idén 2 éves lesz. Szobája nincsen, rendes ágynak helye a lakásunkban (egyelőre) nincsen. Így ez egy probléma lesz, amire én úgy gondoltam anno, hogy nem fog sor kerülni, mert időben leszünk, mire Marci ekkorára nő, meglesz a ház. De egyelőre egy jó telek is jó lenne. Láttam, hogy újabb parcellákat nyitottak meg, ahova lehet ikerházat építeni, viszont itt egy nagy beruházót keresnek, aki közművesít és majd utána értékesíti a parcellákat. Na hát itt is vannak kérdések, hogy találnak-e ilyen vállalakozót, és ha igen, utána mennyi idő után lesz ez aktuális kérdés. Szóval most úgy állunk, hogy van egy terület, ahol lehet telket venni, de nincs közmű, és van ez a terület, ahol majd egyben árulják és majd egyszer lesz értékesítés közművel. Ezek bizonytalan dolgok és nem tudom meddig kell rá várni. Jó hír, hogy most van a sok családtámogatás, de rossz hír ugyanakkor, hogy nem nagyon kapkodnak egyelőre az ingatlan piacon a befektetők. Egyébként a fejemben mondhatni, hogy minden részlet összeállt a házunkkal kapcsolatban, színek, terek, méretek, nagyon kevés részlet hiányzik már. A háztervet is kiválasztottam, és a belső megoldásoknak is már részletei is megvannak. Jó lenne nem nagyon megcsúszni, mert aztán azt mondják az építkezés is egy végeláthatatlan procedúra.