1 év együtt

Fellini / Római-part

Igen, augusztus 4.-e volt a mi évfordulónk. Eltelt egy év. Boldog vagyok, egy év alatt az érzéseim nem csökkentek, csak folyamatosan hatványozódnak. Szerencsésnek érzem magam, értékelem őt, jól érzem vele magam. Szeretek vele élni. Egész életemben nem éreztem ezt soha, minden a helyén van.

A hétvégén voltunk otthon, így ennek következtében egy pici apróság ismét változhatott. Megérkeztek nagymamám könyvei, melyeket rám örökített a családból. Színtiszta világirodalom, egységes kötésben, az összes kötelező olvasmány, és a nagy klasszikusok. Kincs! És abban biztos vagyok, hogy ez örök érték lesz nálunk, és remélem, hogy egyszer én is tovább adhatom majd, mint ahogyan nekem a nagymamám. Az ember azt gondolná, hogy ez az elmúlásról is szól, de nem, éppen hogy arról szól, hogy tovább él, velünk és bennünk :)

Mama örült neki, hogy jó helyre került, és talán azt is érzem, hogy egy pipa ismét megtörtént az elvégzendő dolgok listájáról. Hálát érzek, szeretetet érzek, még ha túlcsordulóan szentimentálisnak is tűnik.