![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi5uZJrDMVRpBaGbeTwhJ3jmAd5o7NFkWIzeiWVH2jEe72_QHmab15YYmWD7rdXD3fDsSSuAQ0mrQn91OtShbgEELMzdmDmliN5a9CUVuAW1woZmA-3DYD30E0Y23l6dTczAS_8aU5W37BU/s200/FullSizeRender.jpg)
Eszembe jutott, hogy van egy könyvem buddhizmus témakörben. Még évekkel ezelőtt vettem, és ma rájöttem, hogy eljött a nap, amikorra valójában szántam magamnak. Úgyhogy elkezdtem olvasni. Ugyanis azt hiszem megtaláltam a célt, amit hetek óta keresek. Mikor egy másik személy elveszítése miatt boldogtalan vagy, képes vagy mindent elfelejteni, amit eddig valaha is tanultál, illetve tudtál. Le kell menni a felszín alá, ahol a valódi értékek vannak. És bár emocionálisan vannak sebek, mégis szeretni kell. Jól érzem magam, és nem azért mert elfelejtettem a szenvedéseimet, és lerendeztem a magánéleti fájdalmam, hiszen még mindig visszatér az űr, a hiány, hanem mert már el tudom viselni, és már másról is szól az életem, és ilyenkor elindul valami.
1 megjegyzés:
Ez a hozzáállás az, amire vártunk...és lám, megjött! :D
Csak így tovább....büszke lehetsz magadra! :)
Megjegyzés küldése