...kiderül, hogy van. Összetörtnek érzem magam (érzelmi depriváció), közönyt érzek (bizalmatlanság), kudarcot (kudarcra ítéltség), unalmat, igénytelenséget, magányt (elhagyatottság-instabilitás), és rettenetes fájdalmat (érzelmi depriváció). És lassan azt érzem, már nincs kihez fordulni (társas izoláció-elidegenedettség), már a barátaimat sem akarom traktálni a fájdalmaskodásommal és az önsajnálatommal (Könyörtelen mércék-hiperkritikusság).
Tökéletesen aktívak a sémáim. De legalább tudom, hogy mi történik velem, csak valahogy túl kéne élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése