2017. szeptember 25., hétfő
2017. szeptember 23., szombat
2017. szeptember 22., péntek
Kényelem
Kispolgári életünk egyik pozitívuma.
Eljött a pillanat, mikor esőben két utcával feljebb kocsival mentem (csak 7 perc gyalog), és a bőrgyógyászatról várással együtt bruttó 15 perc alatt megfordultam, és a melóból nem történt kiesés. Biztosan lassan megszokom, de most még irtó jól esik ez a fajta kényelem, illetve hogy hétvégén sem leszünk időhöz kötve sehol, pedig nagyon sok uticélunk lesz (Simontonya, Tolnanémedi, Kaposvár).
Nagyon jó projekteken pörögtem a héten, illetve a hetekben, kicsit néha már sok is volt, de csak amiatt, mert totál fullon vagyok. Szuper visszajelzéseket kapok, és ezek nagyon feltöltenek. Ezt egy új ügyfél írta tegnap (Food Base):
"Én szeretek veled együtt dolgozni, az elmúlt hónapba te vagy az egyetlen „szolgáltató” akinek úgy érzem érdemes fizetni, mert minőségi munkád van."
Ilyenkor érzem, hogy van értelme ennyit dolgozni, na meg persze akkor is, mikor jövök ki az ikeából telepakolva :D
Sajnos a héten vasárnap is melózni fogok így csak egy napos lesz a megszakítás, de talán az sem olyan rossz, illetve Zs, ha minden jól megy jövőhéten szabin lesz, úgyhogy ha még dolgozom is, de legalább egy légtérben leszünk.
Eljött a pillanat, mikor esőben két utcával feljebb kocsival mentem (csak 7 perc gyalog), és a bőrgyógyászatról várással együtt bruttó 15 perc alatt megfordultam, és a melóból nem történt kiesés. Biztosan lassan megszokom, de most még irtó jól esik ez a fajta kényelem, illetve hogy hétvégén sem leszünk időhöz kötve sehol, pedig nagyon sok uticélunk lesz (Simontonya, Tolnanémedi, Kaposvár).
Nagyon jó projekteken pörögtem a héten, illetve a hetekben, kicsit néha már sok is volt, de csak amiatt, mert totál fullon vagyok. Szuper visszajelzéseket kapok, és ezek nagyon feltöltenek. Ezt egy új ügyfél írta tegnap (Food Base):
"Én szeretek veled együtt dolgozni, az elmúlt hónapba te vagy az egyetlen „szolgáltató” akinek úgy érzem érdemes fizetni, mert minőségi munkád van."
Ilyenkor érzem, hogy van értelme ennyit dolgozni, na meg persze akkor is, mikor jövök ki az ikeából telepakolva :D
Sajnos a héten vasárnap is melózni fogok így csak egy napos lesz a megszakítás, de talán az sem olyan rossz, illetve Zs, ha minden jól megy jövőhéten szabin lesz, úgyhogy ha még dolgozom is, de legalább egy légtérben leszünk.
2017. szeptember 14., csütörtök
Erő
Na nem az, ami testi, hanem ami a lelki. Mindenki kerül krízis helyzetbe néha, kár is azt hinni, hogy most jó, akkor örökre ilyen lesz minden. Az én tapasztalatom, hogy mindig fordul a kerék, szerencsére mikor szarul vagyunk akkor is. Én most szerencsés vagyok, mert kb kisebb problémákon kívül úgy érzem egy jó ideje csak jót kapok az élettől, persze azért vannak dolgok, bizonyos egészségügyi dolgok, ami engem is padlóra küldenek néha, de még mindig azt mondom, hogy egy ideje komolyabbat nem kaptam. Viszont az élet mindig frissíti a memóriát, (hálisten) nem feltétlen saját dologgal, de engem a közvetlen környezetemben ért szarok is megérintenek, ahogy a jó is persze. Ma volt egy dolog, ami nagyon visszarántott, és kicsit át kellett értékelnem a dolgokat. A végső konklúzió nem titok, az hogy nagyon kell vigyázni egymásra, és nagyon kell figyelni, és minden percben felelősnek lenni. Ha ezt nem teszed, úgyis jön a tanító lecke, melyből úgyis kénytelen leszel tanulni. De ha mégis beüt a baj, akkor viszont összpontosítani kell, oda kell az erő.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.
Egyébként, igaz a mondás, hogy "Ma ültetsz, és KÉSŐBB aratsz!" - a mag törvénye. Valahol azt, hogy most ilyen jól érzem magam annak köszönhetem, hogy 12 évig keményen dolgoztam. Egészen pontosan átgondoltam, hogy 3 éve érzem jól magam, még akkor is, hogy ha volt közben egy kb 7 hónapos mély fájdalmú időszak, mert azaz időszak már valaminek a kezdete volt, akkor már tudtam az érzéseimről beszélni, alapvetően tudtam mit csinálok, és miért csinálom. Jártam pszichológushoz, ami bizonyára sok ember számára lesújtó, mert aki odajár, az biztosan nem normális, de ha valaki jobban ismer, az tudja, hogy sajnos nem volt jó a hozott anyag, és mióta van Zs, ezt azóta még inkább tudom. Azelőtt is gondoltam, de csak azt láttam, ami nálunk otthon van, most már látom azt is, ami másoknál van, és persze látom saját kapcsolatunkat, és tudom milyen, mikor két ember megtalálja a harmóniát (na innen nézve a hozott anyagom még gázabb). Engem mindig is zavart, ha kívülről mást láttat valaki, mint ami bent van. Ez lehet azért van, mert nálunk így zajlott, és emiatt nem kaptam megértést, mert látszólag minden szép volt. Talán ezért is lettem igaz ember, mert taszítom a hazugságot, és nem is gyűjtök magam köré olyan embereket, akik bármilyen szempontból is nem igazak, és így megtörténhetetett az én boldogságom is. Rettenetesen sokat vártam rá, tizenvalahány évet. Volt egy elképzelt életképem, ahogyan majd én fogom csinálni, de nem akart jönni a szerelem, sőt még egy gyengébb kapcsolat sem. Aztán bejött a képbe egy jelölt, aki utólag már látom, hogy csak annyi funkciót töltött be, hogy megmutatta, mit nem akarok, mi a méltatlan, mi a szenvedés, és milyen hibát ne kövessek többé el újra. Ez tök jó amúgy, és kell is, én őszintén mondom, hogy tanultam belőle. 7 hónap volt utána, és egy csomó kérdés, amit nem értettem sokáig, de már ebből a távlatból azt mondom, örülök, hogy így történt, és most még ebből is profitáltam. Mert amúgy az is igaz, hogy az ember a rossz dolgokból tudja a legtöbbet tanulni. Aztán, hogy ki mit kezd a tudásból, az már az övé. Lehet, hogy egoistának tűnik, de én érzem, hogy jól csinálom amit csinálok, konkrétan 2015 óta azt hiszem, talán azóta is érzem, hogy jön az önbizalmam is, mind szalmailag, mind mint nő, pedig tudom, hogy nem lettem szebb (sőőőőt híztam, ráncosabb vagyok, és igénytelenebb is talán mint pár éve), de a jónőségnek egyébként szerintem a legkevesebb köze van kizárólagosan a szépséghez... persze ezt is így 30+osan értettem meg. Na mindegy, viszont tegnap éjszaka érdekeset álmodtam. Két volt Ogilvys munkatársam benne volt, a többi nem is releváns valójában. Egyik Misi a mentorom, akit örökké tisztelni fogok, és egyébként álmomban is egy remek dolgot talált ki, de még ez sem releváns, hanem a másik ember Réka volt, aki azóta egyébként a Geometry Global magyar CEO-ja. Álmomban annyi történt, hogy mint account tolt nekem át munkát, és valami hasonlót mondott a Misinek, hogy nem aggódik ha nekem küldi, mert eddig mindegyik ügyfél visszajött, akinek én dolgoztam. Ennyire emlékszem, vagyis ez volt az álmom releváns mondanivalója. Azért ez elgondolkodtató, mert ez egy vélemény magamról, magamnak, nem kisebb személy bőrébe bújva, mint az egyik magyarországon jelenleg működő ügynökség vezérigazgatója nevében. Ez valahol szerintem már önbizalom (a javából) szakmailag. És ez jó, ezt teszik az évek, ezt teszi a sok felelősség, és ezt teszi az önhit, ami épül. És valószínűnek tartom, ha ezt gondolom magamról, akkor más is valami hasonló kisugárzást láthat. Mert egyébként bár mindig titkon félek, hogy az utóbbi évek sikere múlandó, de aztán eszembe jut, hogy ha jó vagyok, miért kellene kudarcot vallanom? Ez a fajta önbizalom fontos, azt hiszem, ha ez nincs meg, akkor az ember gátolja magát a sikertől. Na szépen elkanyarodtam az indulástól... csak elkapott az flow és csak írtam.
2017. szeptember 11., hétfő
Kocsi inda hausz
Zs szülei segítségével új családtagot köszönthetünk ismét. Fel sem fogom, a kuncsorgásoknak, üzletekből cuccolásoknak, soha véget nem érő vonatozásoknak ezennel vége. Életünk kényelmesebbé válik. El sem hiszem, 34 évesen már olyan régóta tömegközlekedem, hogy még idő kell az átszellemüléshez. Tegnap hazaugrottunk érte, és persze én is teszteltem már. Ugye 17 évesen készült a jogsim, aztán napi szinten használtam kb 22-23 éves koromig, de aztán volt egy nagy szünet, mikor csak ha hazamentem, akkor vezettem, szóval ennek a tesztelésnek ilyen szempontból volt létjogosultsága :D
Zs-vel azon poénkodtunk, hogy most váltunk magyar kispolgárokká. Hálás vagyok... végtelenül.
De hogy ennél kicsit kulturálisabb dologról is beszámoljak, ami szintén lelkileg sokat ad, megjelent a pszichológusom párjának posztumusz könyve. 1000 oldal, lebilincselő. Sosem ismertem őt, nem is lett volna módom, mert mire pszichológushoz kezdtem járni, ő már nagyon beteg volt. Minden porcikámmal elismerem a tudását és a műveltségét, nagy embernek tartottam. A könyv kicsit biográfia is, meg pszichológiai is egyben. Úgyhogy most volt pár olyan este, mikor teáztam és olvastam, Zs meg csinálta a blogjait, meg a saját dolgait, nagyon jó érzés volt, azt hiszem ilyenkor belső békét érzek és talán ez lehet érzésben a legtökéletesebb érzés, ami megtörténhet. Én azt kívánom soha ne érjen véget, amit érzünk egymás iránt Zs-vel és maradjon meg örökre ez a harmónia.
2017. szeptember 4., hétfő
2017. szeptember 1., péntek
Zsákbamacska
Mondanivaló az mindig van, tudom mostanában leszűkült kicsit a posztjaim témája, de ez csakis azért van, mert folyamatban vagyunk. Elég nagy erőt és anyagi hátteret és sok munkát kíván, hogy tudjunk megfelelő mértékben haladni. Én rommá dolgozom magam, szeretem, ez nem panasz, csak úgy érzem, hogy el vagyok fáradva. Nem voltunk szabin nyáron. Zsének még nem volt, mert ugye próbaidő, nekem meg nagyjából soha nincs, mert magánzó vagyok. Viszont érzem, hogy mikor ennyire fáradt vagyok, akkor nehezen megy, vagyis több erőt kell kifejtenem. Hétvége viszont szuper lesz, mert érkezett hozzánk egy vendég, és őt fogjuk összerakni + kicsit szépítgetünk itthon, DIY. Nem árulok zsákbamacskát, ő egy kanapé.
Aztán remélem lassacskán eljutunk addig, hogy más dolgokat is be tudjunk iktatni. A félmaratonról úgy látszik kezdek lecsúszni. Az elhúzódó bőrgyógyászati problémám úgy tűnik továbbra sem enged edzeni, úgyhogy ezt most tudnom kell elengedni. Úgy tűnik nem mindig úgy alakul, ahogy akarjuk, de én már régen megtanultam, hogy felesleges feszülni, majd legközelebb másként lesz, valamiért ennek most így kellett lennie.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)