Üres már a pálya...

Hát igen, érződik. Erőteljesen jön a tél, a levelek már hullanak, az emberek meg már eltűntek a futópályáról. Ez a Margitsziget október végén. Csak pár ilyen elmebeteg fut még kint, mint én, akik utálunk edzőterembe járni. Pont így gondoltam, jön a november, jön az edzőtermi edzés. Gyorsan elment ez a szezon. Sokat edzettem idén, az eddigi legtöbbet.

Bár ez a hónapom már gyengébb lett, de azért folyamatos. Tegnap miután reggel elmentem futni az egész napom energikus volt, azt hiszem ZEN állapotban voltam, békében voltam mindennel, ami körülöttem van és áradt belőlem az energia. Sosem tudom, hogy ehhez van-e köze a futásnak, de néha úgy érzem, hogy felszabadít a bennünk lévő energiákból, endorfinból. Aztán ez lehet hülyeség.

Aztán voltam vásárolni. Új jelenség költözött az életembe a vásárlási szokásaimat illetően, és ezen is már csak mosolygok, ugyanis már nem csak a női osztályra megyek nézelődni, hanem bizony átnézek a férfi osztályra is. Sőt volt az outletben olyan üzlet, ahol csak a férfi részleget néztem meg. Én ilyen vagyok, gondoskodó típus, a magam körül lévő dolgokra szeretek figyelni, szeretek segíteni, és ez nem fáradtság, ez boldoggá tesz.

Kedvenc ünnepem a karácsony

Kicsit korai ez a post, már eleve a karácsony gondolata még kb az üzleteken sem látszik, de köztünk már ez a téma, mivel nem tudunk mindennap találkozni (Zs Angliában él... még). Eddig nagyon szerencsésen jött össze, mert legutóbb két hetet találkoztunk egy huzamban, de azelőtt is nagyjából két hetente tudtunk találkozni. Viszont most már nekünk azon kell gondolkodni, hogy mikorra kell foglalni a gépet, na meg a melók és a szabik. Eddig a karácsony nekünk halva született ötlet volt, ugyanis Zs karácsonykor is és Szilveszterkor is dolgozik a beosztás szerint. Viszont pár napja kiderült, hogy az egyik ünnepet igényelheti szabinak. Nem tudom elmondani az érzést, amit a karácsony gondolatára éreztem. Eddig bele sem mertem gondolni, hogy mi együtt tölthetnénk, és hogy én megélhetem boldogságban a számomra legkedvesebb ünnepet. Még persze várunk visszajelzést, mert még csak az igényt nyújtotta be, de én nagyon boldog vagyok. Egyébként ez lesz az első szent este, melyet nem otthon töltöm a családdal, hanem a szerelmemmel. Tegnap így már elöntött a gondolat, hogy lesz saját Karácsonyfánk, meg csinálok karácsonyi vacsorát és minden.

Mondta Zs, hogy neki van ilyen giccses amcsi karácsonyi kötött pulcsija (mint a képen), mondtam neki, hogy mindenképpen hozza magával :D Szóval nagyon várom.

"A legjobb bosszú...

...az elsöprő siker." (Frank Sinatra)

Cicaszeretet

Hosszú volt az út.

Felhőtlenül boldognak érzem magam. Nem is tudom, azt hiszem talán még a tizen éves koromban volt ilyen utoljára. Őszintén szólva nem hittem volna év elején, hogy ez az év még lehet jó is, viszont most úgy érzem, megérkeztem. Valójában most érzem, hogy tényleg csak a szeretet adhat meg mindent, amire vágysz. Hiába van anyagilag meg mindened, ha szeretet nincs, akkor semmi sincs. Kegyetlen ez, főleg egy olyan ember számára, aki folyamatosan a boldogságot keresi, és az nem talál rá. Nekem is ez volt egy évtizeden át. Igazából most érzem először, hogy az életem normálissá vált, hogy olyan dolgok járnak a fejemben, mint a korosztályomban a többi nőnek. És a legfontosabb, hogy a vágyaim megvalósítására látom a lehetőséget. Erre mondom én, hogy szép az élet. És igaz a  mondás is, hogy a jó dolgok egyszerűek. A jó dolgokért nem kell taktikázni, nem kell az univerzumot kicselezni, hanem egyszerűen csak hagyni kell megtörténni, még akkor is, ha első ránézésre már azt hiszed késő. A boldogsághoz sosincs késő.

Egyébként dolgozom. Állítólag durva lesz az évvége a 3-as számú ügynökségnél, úgyhogy oda kell tennem magam. Ügyfelem most azt hiszem az átlagot hozza. Van egyéb privát munkám is, úgyhogy pl a mai napon azt kell gyúrnom itthon, pedig egyébként semmi kedvem hozzá, de túl leszünk rajta, a lényeg, hogy pontosan tudom miért csinálom, és hát azért míg az ember a munkáját hobbijának tekinti, addig azt hiszem nincs miért sírni.

Simple.

Thank you so much.

Kepes András: Világkép

Új könyvem, alig várom, hogy belekezdjek. Soha nem olvastam még Kepes Andrástól, de mindig is szerettem volna. Most azt érzem, hogy pont ez a könyv a megfelelő, amivel beléphet az életembe.

Szentendre kirándulás

Zs itthon van végre 2 hétig, ebből az első 4 napot nálam töltötte, aztán most hazament (és persze hamarosan jön vissza). Viszont ittléte alatt megtörtént az első közös kirándulásunk Szentendrére. Nem hittem volna, hogy mi kultúra napot fogunk már így egyből tartani, mert szinte teljesen spontán ötlet volt az egész eleve. Először csak szentendrei romantikázásnak indult, meg majd kajálunk egyet, meg sütizünk, de aztán felfedeztünk egy kiállítást, ahol a néni felhívta figyelmünket, hogy most nagyon sok kiállítás van a városban, és tudunk olyan kombinált jegyet venni, ami mindegyikre érvényes. Hátmégjóhogy! Úgyhogy elindultunk a kultúrába. Így összeszámolva minimum 6 kiállítást jártunk be. Ebből nekem 3 volt nagyon emlékezetes. Első a Shiota (balra egy kép), ami valójában egy több szobán át tartó installáció. Mint egy pókháló, csak vörös fonalból és kulcsokkal. Voltak rajzai is Shiotának, de az nem maradt meg így, nekem ez ilyen sokkoló volt valamiért. Aztán a második az "elvesztegetett idő" kiállítása (alább kép a helyszínről), itt ez az egész ház bejárható volt, nagy festmények, fényjátékok, hanghatások. Azt beszéltük, hogy mindkettőnknek ez tetszett valójában legjobban. A végére már konkrétan szakértettük a képeket :D

És a harmadik kedvenc nem maga a kiállítás miatt volt, hanem mert a baromkodásaink eredményeképpen Zs véletlenül leverte az egyik kiállított képet (Asztalos Zsolt fénykép reprodukció volt egyébként). Egyből jött a biztonsági őr, biztosan nagyon prosztónak tartott minket mindenki, mi is egyébként saját magunkat. Utána megbeszéltük, hogy ezt nem mondjuk el senkinek, de mire hazaértünk, addigra már tudtuk, hogy ez lesz az a sztori, amitől az egész emlékezetes. Szóval nagyon jó volt, én nagyon boldog vagyok (balra egyébként a kiállítások prospektusai). Azt találtam ki, hogy lesz egy projektünk így kirándulásként, végig járjuk magyarország borvidékeit. Remélem hamarosan el tudjuk kezdeni :) És remélem barátok is csatlakoznak majd hozzánk néha, ha úgy össze lehetne hozni (de ez már csak az én vágyam volna).