...akkor rekonstruáljuk az eseményeket :). Először is ugyebár azt tudni kell, hogy ez a rendezvény nem csak a buliról szól, mert a bulit megelőzi egy elég hosszú DJ konferencia, mely tavaly is érdekes vagy legalábbis tanulságos volt, idén nem kevésbé. Először is objektívan mondhatom, hogy az egész előadás jellemzője, hogy nagyon panaszkodik az ipar és ha én most Dj palánta lennék, tutira nem kezdenék el nyomulni ebben a szakmában. Az egyetlen része - véleményem szerint - amiben van némi fantázia, talán a zeneírás, de ott viszont iszonyú jónak kell lenni, hogy megvegye a közönség. Ezenfelül az egész konferencia egy kicsit öncélú volt a rendezők részéről, ugyanis nagyon szépen látható volt Janikánál (aka James Cole) pl az ívelten felépített önpromózás, a saját image bemutatásától egészen a szociológia-történész diplomájáig (mely az intelligenciáját támasztja alá?). Hehe, Janikából jó szónok válna és kíváló grafikus, a flyer előtt le a kalappal. Egyébként meg az a véleményem az egész szakmáról, mint a sportról (vagy sportolókról): szép, jó egy ideig, aztán múlnak az évek, öregszünk, kiégünk, egyszercsak észrevesszük ezt nem lehet folytatni, és olyankor mi van? Újrakezdjük a karrierépítést? Amúgy az éjszakában dolgozni szerintem a legrosszabb dolog a világon, ez viszont tapasztalat a partyfotós életemből. Ezt követően a licence díjakról szóló 1 órás előadás Jeszenszky Zsolt (Mahasz) részéről szóról-szóra ugyanaz volt mint tavaly... Nos egy dolog kiderült számomra, a "birodalom" (Fame) egyre csak nő, a többi csapat ennek arányában egyre csökken, aztán meglátjuk ki-meddig bírja... Egy biztos: szegénység van, az emberekből nem fognak egy buliért több pénzt kiszedni, innentől meg már csak csiki-csuki az egész, hogy kinek a zsebét tömi a közönség már rég nem a zene minőségétől függ.A party:
hááááát. Zseniálisan indult, míg TINI minimált játszott (ami később átcsapott deep house-ba sajna), jah és életembe nem láttam ilyen profi vizuált. RESPECT. Ennek nagyon odaraktak (ahogy hallottam a ledfalhoz pár milliót is). Én kb 20 percig egyfolytában a vizuált néztem, mert nem tudtam levenni róla a szemem, mint egy tökéletesen megkomponált művészfilm (Zsutti látnod kellett volna), és mindez úgy, hogy két iszonyú nagy ledfalra és 5 plazma tévével összekötve. Nekem ütött. Mondjuk az aggregátorok néha felmondták a szolgálatot, ez vicces is volt, mert ez úgy nyilvánult meg, hogy hirtelen elsötétült a ledfal, illetve a zene halkabb lett. Abban a másodpercben mikor ez a fő időben megtörtént, a tömeg egy pillanat alatt elkezdett szétszéledni... türelmetlenül, nem túl megértően. Kár, hogy 2-ig minden helyszínen Deep House ment, túl monoton volt. Meg amit még nem értek, hogy Lee Burridge miért hajnali 5-kor kezdett... mert hiába érdekelt, már csak a kocsiban pihenve bírtam hallgatni, mert egyszerűen kipurcantam. Sok volt a DJ (óránként DJ váltás), sok volt az inger... ezáltal magas kötségvetés, talán ennyire nem kellett volna túlspilázni. De azért megérte, jövőre ugyanitt, ugyanígy :)!
Képsorom itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése