fatboy slim

Gabesz és én napokig mesterkedtünk PRS meglepetés bulijának szervezésén, ami konkrétan nem is volt könnyű feladat, mivel PRS viszonylag nagyon gyorsan észre veszi, ha valami a háta mögött zajlik... nemtom talán ösztön :). Szal Hétfő-kedd nagybevásárlás + PRS lerázása telefonban... hivatkozás kedden: "Moncsival találkozom" (amit Moncsival az alibi miatt egyeztettem is), hétfőn meg csak szimplán: "dolgom van" :) - magyarázatok nélkül. Szóval megbeszéltük Gabesszel, hogy meló után egyből elmegyek hozzá, és mire PRS megérkezik, én elrejtőzőm, G egyből bekapcsolja a "happy Birthday..."-t és én előugrom a gardrobe-ból. Nos, minden pengén a terv szerint ment. Szerintem PRS kicsit zavarba is jött, de olyan aranyos volt, ahogy ott csomagolgatta ki az ajándékokat s közben megtáncoltatott engem, meg a Gabeszt :) is. Szal jó érzés volt. Kicsit a bicajos kesztyűvel kapcsolatban vannak ellentétes érzéseim, az nem biztos, h betalált, de a baseball sapka a 79-es számmal (amit mellesleg ő nézett ki magának) tuti, meg sztem a pink Mtv-s Zara póló is okés :).

BOLDOG SZÜLINAPOT PRS!

Fatboy slim:

hivatalos és

publikus lett a hír a Pannon-nal kapcsolatban: klikk. Szomorú vagyok.

Megérkeztek az utóDOG

Drága szeretett kiskutyánk, Lizike végül úgy döntött, nem hordja tovább terhét, tegnap kaptam a hírt, hogy néhány nappal ezelőtt világra hozott 5 kiskutyát (pontosan ahogyan pár post-al ezelőtt megtippeltem), "sajnálatos" módon csak egy volt életképes, a többi elpusztult. Nos, az apa Péter - a boxer, az anya Lizike - a német juhász; kettőjük szerelméből gyönyörűséges eredmény született... :)

Szóval, ha bárki igényt tart rá, nagyon szívesen, ingyen és bérmentve megkaphatja, most ajándék házhoz szállítással, amíg a készlet tart. Az akció időtartama augusztus végétől október elejéig érvényes!

(kép hamarosan!)

2009.07.24. - KecelFest @ DTD Kiskunhalas

...akkor rekonstruáljuk az eseményeket :). Először is ugyebár azt tudni kell, hogy ez a rendezvény nem csak a buliról szól, mert a bulit megelőzi egy elég hosszú DJ konferencia, mely tavaly is érdekes vagy legalábbis tanulságos volt, idén nem kevésbé. Először is objektívan mondhatom, hogy az egész előadás jellemzője, hogy nagyon panaszkodik az ipar és ha én most Dj palánta lennék, tutira nem kezdenék el nyomulni ebben a szakmában. Az egyetlen része - véleményem szerint - amiben van némi fantázia, talán a zeneírás, de ott viszont iszonyú jónak kell lenni, hogy megvegye a közönség. Ezenfelül az egész konferencia egy kicsit öncélú volt a rendezők részéről, ugyanis nagyon szépen látható volt Janikánál (aka James Cole) pl az ívelten felépített önpromózás, a saját image bemutatásától egészen a szociológia-történész diplomájáig (mely az intelligenciáját támasztja alá?). Hehe, Janikából jó szónok válna és kíváló grafikus, a flyer előtt le a kalappal. Egyébként meg az a véleményem az egész szakmáról, mint a sportról (vagy sportolókról): szép, jó egy ideig, aztán múlnak az évek, öregszünk, kiégünk, egyszercsak észrevesszük ezt nem lehet folytatni, és olyankor mi van? Újrakezdjük a karrierépítést? Amúgy az éjszakában dolgozni szerintem a legrosszabb dolog a világon, ez viszont tapasztalat a partyfotós életemből. Ezt követően a licence díjakról szóló 1 órás előadás Jeszenszky Zsolt (Mahasz) részéről szóról-szóra ugyanaz volt mint tavaly... Nos egy dolog kiderült számomra, a "birodalom" (Fame) egyre csak nő, a többi csapat ennek arányában egyre csökken, aztán meglátjuk ki-meddig bírja... Egy biztos: szegénység van, az emberekből nem fognak egy buliért több pénzt kiszedni, innentől meg már csak csiki-csuki az egész, hogy kinek a zsebét tömi a közönség már rég nem a zene minőségétől függ.

A party:
hááááát. Zseniálisan indult, míg TINI minimált játszott (ami később átcsapott deep house-ba sajna), jah és életembe nem láttam ilyen profi vizuált. RESPECT. Ennek nagyon odaraktak (ahogy hallottam a ledfalhoz pár milliót is). Én kb 20 percig egyfolytában a vizuált néztem, mert nem tudtam levenni róla a szemem, mint egy tökéletesen megkomponált művészfilm (Zsutti látnod kellett volna), és mindez úgy, hogy két iszonyú nagy ledfalra és 5 plazma tévével összekötve. Nekem ütött. Mondjuk az aggregátorok néha felmondták a szolgálatot, ez vicces is volt, mert ez úgy nyilvánult meg, hogy hirtelen elsötétült a ledfal, illetve a zene halkabb lett. Abban a másodpercben mikor ez a fő időben megtörtént, a tömeg egy pillanat alatt elkezdett szétszéledni... türelmetlenül, nem túl megértően. Kár, hogy 2-ig minden helyszínen Deep House ment, túl monoton volt. Meg amit még nem értek, hogy Lee Burridge miért hajnali 5-kor kezdett... mert hiába érdekelt, már csak a kocsiban pihenve bírtam hallgatni, mert egyszerűen kipurcantam. Sok volt a DJ (óránként DJ váltás), sok volt az inger... ezáltal magas kötségvetés, talán ennyire nem kellett volna túlspilázni. De azért megérte, jövőre ugyanitt, ugyanígy :)!

Képsorom itt!

FEL-VET-TEK

ősztől ismét isizek... angol decemberig, főisi egy kicsit tovább :)

Szemüveg vásárlás - 2. kör

Fejlődések az ügyben, hogy megvan az optika üzlet, megvan a szem vizsgálat, megvan az árajánlat, és megvan a keret (elméletben). Nos, ami hiányzik, a kivitelezés :), ugyanis:

1. nem rendelkezem átlagos szemekkel, ami annyit jelent, hogy körülbelül száz emberből egynek van ez a típusú érték együttállása. A Dioptriám szinte teljesen tökéletes: -0,25; -0,5, a tengelyem nem teljesen átlagos, dehát az velem született konstans érték: 90°(ez normális) és 135°(ez nem normális), viszont a cilinderem egyedi eset: -2,75 és -1. A -2 felett durván rendellenes, és ez főleg látás zavarokban jelentkezik. Pl mikor fáj a fejem, akkor iszonyú rossz érzés távolba nézni, mert akár a szoba másik oldalát is kicsit homályosan látom (szemüveggel). Vagy pl ha egész nap szgép előtt ülök, képtelen a szemem átállni a távolra fokuszálásra, ugyanakkor pl reggel mikor megpihen, szemüveg nélkül is relatíve jól látok. Szal fura, érdekes és ijesztő. Ha még egyszer élhetném az életem, tuti h a látszerész hivatás mellett döntenék. Szóval a lényeg, hogy ez az együttállás csiszolás szempontból nagyon drága és egy pár lencse 46 000 HUF és itt pont, ebből nincs mit alkudni... itt jönnek a bajok, hogy vajon érdemes ehhez a drága lencséhez egy ócska keretet választani?
   
   
2. Keretválasztás... na igen, egy hosszadalmas agyalás, nyomozás, közvélemény kutatás, próbálgatások (lásd előző blogbejegyzés) eredményeképp a minőség mellett döntöttem. 53-55 000 HUF lesz a keret. A márkája Silhouette. És most nem akarok reklámozásba bocsátkozni, de azt hiszem, hogy a "keret nélküli keretek" gyártásában ez a csúcs. Kb 7 évet garantálnak, ami az előző keretemhez képest 5 év lenne pluszba, mivel az 2 évet is alig bírt ki.
   
   
3. A dizájn:Láthatóan visszatértem a "keret nélküli keret" koncepcióhoz, aminek az oka oly egyszerű, kicsit a nőiességem vágyik rá, hogy ne csak a szemüveg látszódjon a fejemből, hanem maga az arcom is. Ennek a keretnek a valódi árán kívül még az a különlegessége, hogy külföldről kell megrendelni, így egy hónap átfutási ideje van az egész előkészületnek.

Magyarán mondva: a legjobb úton haladok afelé, hogy egy hónap múlva akár legyen egy klassz szemüvegem, "aranyárban".

Dáji* és a simi-hát

Ildinél alvós, gyantázós péntek volt. Amiről mesélni fogok az csak egy életkép/szösszenet. Dávid ült a dohányzó asztalon egy bugyiba, miközben Ildivel virágnyelven beszéltünk, mert ugyebár egy négy éves kölyöknek nem kell mindent tudnia... ettől független Dávid figyelme nagyon élénk volt és érdeklődő. Ekkor jött az én kis ötletem. Elkezdtem Dávid hátát simizni-karcolgatni, úgy h kellemes legyen... Dávid pillanatok belül a rogyott hátból kiegyenesedett. Már akkor mosolyra állt a szám és abbahagytam, erre olyan aranyos volt, megszólalt: Kataaaa, vakard még a hátam, úgy viszket :). oké-oké, simiztem még egy picit, majd ahogy abbahagytam ő megint csak megszólalt, viszket még a hátam... hehehe... konklúzió: a jó az jó, akárhány éves az ember :).

*Dáji=Dávid, azaz barátosném (nem) pici fia.

pár észrevétel a blogommal kapcsolatban:

egy orosz-magyar szakos barátnőtől: "Túl sok a káromkodás és a dizájn irritálja a szemet". Szal, ha bármelyiket is megerősítené még valaki, akkor módosítok rajta. Mondjuk a nyelvezeten mindenképpen finomítok, mert ha már így feltűnt, akkor biztosan így van (persze ez itt nem egy irodalmi alkotás...), viszont a dizájnnal kapcsolatban érdekelne pl Zsutti kolléga véleménye is meg persze mindenki másé, akinek van véleménye!

Köszönettel!!!

"Jobb ma egy szemüveg, mint holnap egy üvegszem"*

Szóval szemüveg vásárlás. Tudom mire gondolnak (hehehe, nemtom honnan jutott eszembe Magnum - Tom Selleck - szövege), bemegy az ember egy Optika üzletbe, óhaj, kiszolgálás, elintézve, pipa. Csakhogy nálam nem ilyen egyszerű... egyéni elképzeléseim vannak (mint mindig). Mégpedig először is, vagy legyen titkárnős fekete keret (amit esetleg feldob az oldalán valami kis flikk-flakk - mittomén fém berakás stb, de a strassztól pl kiráz a hideg), vagy legyen keret nélküli, mint az előző volt. Sőt konkrétan arra gondoltam, hogy az előzőben kicserélem a lencsét, aztán csá. Így "olcsó lenne" (kb 25 000)... és most jön a DE. Szóval nem cserélnek lencsét, csak saját felelősségre, és nekem lepattant a festék egy pici helyen, azzal nem tudnak mit kezdeni... na anyád. Akkor ez így nem nyert. Akkor esetleg legyen új "keret nélküli keret", az meg kb 60 000 HUF... tehát mindennel együtt olyan 85-90 000. Kösz, ennyire meg nem élek nagy lábon. Úgyhogy akkor van azaz opció, hogy titkárnős, és itt is jön a DE. Még egyetlen egyet sem találtam, ami jól állna, pedig kb 10 üzletben jártam Ofotért, Vision Express és így tovább.
Úgyhogy a türelem fogy, a keresés folytatódik.

*father közmondás :)

kezdek röhögni magamon :))

a szgépen nyitott ablakok előttem jelenleg:

1. lotus notes
2. twitter
3. msn
4. mail (3 db)
5. blog

Reggeli blőe

BKV-vel jöttem ma. Már a buszmegállóban leizzadtam... de nemcsak én, hanem egy csöves is a buszon, és pechemre pont oda sikeredett felszállnom, ahol ő ült. A busz tele, émelygés a gyomorban (a szagtól). Egyszercsak gondolt egyet a csövi és felállt. Odajött az ajtóhoz (mert köv. megállónál le akart szállni), konkrétan már majdnem elhánytam magam, ott öklendeztem vagyis visszafojtottam az öklendezésem és próbáltam úgy állni, hogy még véletlenül se érjen hozzám. Úgy éreztem megállt az idő, és mi van ha elájulok és Ő akar majd mesterségesen lélegeztetni?! ...és persze mindenhol pirosat kaptunk, már átkoztam magam, hogy miért nem jöttem bicajjal. És egyszercsak megtörtént a CSODA. Bus stop a láthatáron. Én úgy szálltam le, mint akit puskából lőttek ki :)

Amúgy mindenkinek jó reggelt :)

Példaképek

Pár napja kevereg a fejemben néhány gondolat ezzel kapcsolatosan, plusz ezzel egyidejűleg leveleztem párat egy ismerősömmel. Ezt írta nekem: "ha nem nő lennél, akkor mondanám, hogy te vagy a példaképem..." ( :) Bocs az idézésért, de kb ekkora dicséretet még soha, senkitől nem kaptam... úgyhogy muszáj volt.) Olyan fura, hogy valaki ezt gondolja rólam, mert én pontosan tudom, hogy milyen vagyok vagy milyen nem vagyok...

Egyébként fontos az, hogy megfogalmazzuk ki a példaképünk? Előre visz a fejlődésünkben? Őőő, asszem igen. Sokszor észreveszem magamon, hogy hullámszerűen működöm. Pl van olyan időszakom, mikor minden érdekel, olvasok, tanulok, figyelek és van mikor egyszerűen csak szimplán tengődőm (aktív és passzív korszak?). Ha lebegnek célok előttem (avagy példaképek), jobban aktívkodom talán!?

Néha agyalok rajta, hogy mit kellett volna másként csinálnom az életemben... hát jah, vannak elbszások, de szerencsére (az én kitalált élettervemhez képest) nem helyrehozhatatlan, csak nem túl könnyű nekivágni a pótlásoknak. A neheze a bátorság, nehéz lépni... és sokszor az ELSŐ LÉPÉS hiányzik. Félünk az ismeretlentől, félünk saját kudarcainktól, pedig szerintem nagyon is igaz azaz elmélet, hogy az élet pontosan annyit ad vissza, amennyit belefektetünk...

Szóval példaképek... elgondolkodtató... nekem ki lehet? Furcsamód nem tartott sokáig kitalálnom... Elárulom: Misi (az egyik) kreatív igazgatónk. Rossz, h nem a szülők közül választhattam, hiszen az lenne a valóban igazi, de sajna ilyen téren nálunk nem úgy sikerültek a dolgok, ahogyan kellene. De visszatérve Misire, nagyon röviden össze tudom foglalni, hogy miért is ő az. Egyszerűen pontosan úgy él, ahogyan én szeretnék. Becsülettel, tisztességgel, humorral és harmóniával. Azt figyeltem, hogy mindehez olyan iszonyat nagyságú empátiával rendelkezik, amilyennel ritkán lehet találkozni. Az emberek milyenségét, sokszor krízis helyzetben lehet jól megítélni. Egy jó példa: a múlthéten volt egy meeting kreativoknak, ahol is a CEO kicsit befosatta a csapatot és Misi ezt észrevette és bár már nem feladata, de mégis mondott pár gondolatot, amivel egyből oldotta a feszültséget. Azaz felismerte, hogy eredmények NEM a félés következtében fognak születni... de ez csak egy a sokból. Ez a tulajdonság valamelyest bennem is megvan, de még eléggé gyermek cipőben, viszont asszem viszonylag gyorsan kiszúrom, hogy ki-milyen. Nagyon sajnálnám, ha Misit elsodorná az élet, mert ő a legjobb főnök, akit eddig valaha is ismertem.

TwiKING lettem

Mától megtalálható vagyok a Twitter-en. Még a funkciója nem teljesen világos így az Msn, közösségi portálok és a Blog mellett, de meglátjuk... csak lassan az idő lesz kevés mindenhez :))

Törökbálint projekt

Na ma reggel elmaradt a kbszott angol. Az angol tanár egyszerűen nem jött be. Kérdés: Ezt így megteheti? 2 hete nincs már angol, mert nyaralgat, most meg egyszerűen közölte, hogy egész júliusban nem lesz. Már bocs, de kurva sokba került így is, és még tolerálni kéne a linkségeit úgy, hogy közben mi meg próbálunk készülni időről-időre? Váááááááá, piccs.

Nah, végülis hasznosan töltöttük az időt, mert (csoporttárs) Krisztivel kitaláltuk, ha már így összeröffentünk, tanuljunk egy kicsit, majd menjünk el vásárolni. Oké, de akkor már kössük össze a kellemest a kellemessel: menjünk ki Törökbálintra és fotózzuk le a BillBoard-omat is, meg beugorhatunk az Outletekbe... hátha. Nos ez annyira "hátha" lett, hogy egy gatyával lettem gazdagabb (szegényebb)... Retro, szép, relatíve olcsó (5000 HUF!).

Majd miután meglett a "zsákmány", beültünk egy óriási fagyikehelyre... hmmmmmmmmm de finom volt. Aztán irány TörökBé. Íme a mű, a Frigyóval közös gyermekünk:

(törökbálinti Pannon székház költözés Billboard)

this&that

Helyszín: Ráday utca,
Történés: heti dumaparti a lányokkal.

Azért olyan jó, hogy ezt az egyet legalább tartjuk, mégha néha nem is gazdaságos anyagilag, de ennyi lazulásra azt hiszem szükség van. Ráadásul most találtunk egy tök jó helyet, ami még a pénztárcánknak is megfelel (a Ráday utca elején van az Ibis hotel bejáratnál). Egy pizza 990 Ft (a többi helyen 1500-tól indul). Na jó, nekem nem tetszett a zene, de ez az én egyéni leszűkült zenei igényeim miatt van, a többieknek sztem ez is oké volt.

Amúgy a lányokkal egy új projektet találtunk ki magunknak (a tesóm barátnője inspirálásával): ANYAJEGYELTÁVOLÍTÁS. Már megvan a doki, megvan a hely, csak az időpont képlékeny... de kb olyan 2-3 héten belülre terveződhetne... Ennek nem feltétlen hiúsági oka van, hanem inkább az egészségügyi, hadd ne részletezzem a mai szennyezett világban milyen EÜ problémákat okozhat.

"Az élet...

...klaviatúráján az egyik ujjad mindig az ESC billentyű felett legyen."

:)

Egy meglepő mail ma :)

"teljesen véletlenül...elolvastam majd az összes blogbejegyzésed,
így, kb egy éve az utcazenés találkozás örömére..."

Óriási köszönet és bÓdogság, hogy olvasod(tad) a blogomat, nagy öröm, hogy valamelyest érdekes lehet egy régi ismerős számára. Remélem minden oké felétek és lesz még lehetőség "utcazenés" találkozásra :).

ST(tiv-)ORNYA parti

Életem első gasztronómiai bejegyzése. Ez azt hiszem némiképp sejteti, hogy mennyire vagyok konyhatündér. De ezt most szépen lépésről-lépésre archiváltam, hogy csoroghasson mindenki nyála :).
Szóval a küldetés: gárden parti... ergo pácolt hús. Serc perc alatt összedobtam a páclét, kb az összes fűszert beledobtam amit otthon találtam, különös tekintettel a fokhagymára, borsra és mustárra.

(a döcögős kezdet)

(itt már nem én, hanem a husi a pácban)

(már majdnem kész)

(ez már csak történelem...)

Azért az esti karaokézást nem feltételeztem volna magunkról... a repertoire-omból: őőő kis respect Jacko-nak (Heal the World), Robbie Williams (Angel), Beatles (Yesterday)... a többire nem emlékszem már :D...és leglelkesebb olvasómnak, Erikának sok pussz Szfehérvár környékére! :***

120 km

Szokásos vonat... könyv a kézben, szem az ablakra tapadva. Kb tanulni is így szoktam anno :).
Aztán otthon. Meglátott Lizike (a kutyi), izomból elkezdett futni felém, ajajajaj itt valami nem stimmel, robog a talaj, mindjárt földrengés lesz... kicsit meghíztunk vagy mi a szösz... talán 5 in 1 (szemre ultrahanggal) kutya lettél? Anyám azt mondta, ne is gondolkodjak ilyeneken, mert a kutya nem lehet terhes, hiszen 6000 HUF-os fogamzásgátlót etetett meg vele... hehehe asszem ez nem jött össze... A káposzta is elfogyott és a kecske is éhes maradt :). Lizike okos kutya :D.

Majd chill a számítógép előtt... mert hol máshol. OMSZ weboldal, online időjárás:

(itt még minden átlagos)(és megjelent az önkéntes póksrác)(aki negyed óra alatt beszőtte a terepet)

szakadok a röhögéstől :D, mekkora jó arc.

bocs!

CRLS, bocs h ilyen idióta vagyok. Asszem ma van az uccsó egy cégnél dolgozott napunk, úgyhogy írok pár sort. Szóval nem ismerjük olyan rég egymást, vagyis tök jól eldolgozgattunk egymás mellett majd egy évig úgy, hogy a "heló"-n kívül kábé egy szót sem váltottunk, míg egyszer egy céges buliban véletlen egy asztalhoz ültünk. Nem sok maradt meg abból a buliból, mert atom készen voltam, csak pár pillanat... viszont az emlékezetes. Én már akkor rájöttem, hogy Te jó arc vagy, meg eredeti. Kevés ilyen van manapság és sajnálom, h elcsesztem. Nem tudok mást mondani, remélem dolgozunk együtt még az életben, sok sikert, szárnyalj a képzeleted útján ;). És ne feledd az Ogilvy mindig "közel hozzád".

Szerda - (olcsó)Mozi - SE!

...és ezzel össze is van foglalva a tegnapi mozi élmény. Ó én kis naiv, réten szaladgáló vidéki szőke lány, hogy azt hittem sikerülhet a pénzünkért megnéznünk egy filmet... de SE! Télleg recesszió van! Mindenki a szerdai occsó mozira feni a fogát... szóval így is harcoltam az idővel, hazabicajozás melóból (kb új rekord részidő született), majd gatyából ki, fürdőbe be, ruha fel, kaja 0, békávé, Deák tér, negyednyóc (még épp jókor), meglesz az a félnyolcas mozi, Gabesz (no gebasz) padlógáz, Aréna pláza, rohanás fel, és a látvány: ameddig a szem ellát tele emberrel, kígyózó sor, ilyen szamárvezető szalag kacskaringózott és vezette a népet. Ekkor veszett el az esély a fél nyolcas filmre. De jött a nagy ötlet PRS fejéből, akkor legyen fél kilences a WCC-ben. Oké, ismét mosoly. Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be (végre eszembe jutott a híres Belga is:) ). És teleportálódtunk egy szempillantás alatt. Nos, itt már a hasam nagyon jelzett, valami a délután nagyon kimaradt, úgyhogy közöltem a srácokkal, hogy én itt most enni fogok, addig áldozzák fel magukat sorbanállásilag. Így is lett, de állítólag itt még durvább volt a sor (majdnem azt írtam sör... ez a megszokás?). Úgyhogy inkább kajáltunk egy nagyot, és kimentünk a két srácommal romantikázni a Duna partra. Szerencsére ők ketten nekem már önmagában is mozi műsort nyújtanak, úgyhogy nincs bennem hiány érzet szikrája sem.

Gödörben

De most már nem lelkileg, inkább ez a tegnap esti sörözés helyszínét jelenti. Moncsival és Hildával elég spontán jött az ötlet, hogy elmenjünk vásárolni, majd üljünk be valahová. Én tök céltalanul mentem, erre persze Murphy, hogy én találtam először cuccot. Aztán kiültünk a Gödörhöz. Nem nagyon szoktunk oda menni, max PRS-sal, bicajjal, fűre ülni. Az értékelésem egy jó közepes... mert műanyag pohárban szolgálnak ki, koszos, cigis-hamus minden. Viszont nagy a nyüzsi, és relatíve olcsó.

Ma meg mozizunk Gabesszal, holnap meg irány Stornya :))))